Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

1972. május 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Új oktatási módszerek a jogászképzésben Közelebb a bírói székhez Irány a bíróság! Új tantárgy? — A megvalósítás gondjai Játék a gyerekeknek A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara jelenleg 345 nappali hallgatót neve! nehéz és felelősségteljes hivatására. Az egyetemi elő­adások elméleti alapot bizto­sítanak ahhoz, hogy a leendő jogászok a jog labirintusaiban kiigazodjanak. A gyakorlati foglalkozások - amelyeknek je­lentősége a felsőoktatási re­form következtében növekedett — a jogalkalmazási készség fej­lesztésére hivatottak. E foglal­kozásokon a hallgatók a pél­datárakból vagy valamely jog- alkalmazó szerv gyakorlatából merített jogeseteket oldanak meg oktatói felügyelet mellett. Mindkét esetben sok-sok gya­korlati vagy elméleti jogász keze érinti a jogeseteket és ezért azokat a hallgatók inkáob iskolapéldáknak, mint az élet által felvetett eseteknek tekin­tik. Ennek következtében oz esetek megoldása során nem mindig mutatnak kellő aktivi­tást, érdeklődést. Az új gyakor­lati oktatási módszerekkel kap­csolatos legfontosabb igény: közelebb a gyakorlati élethez, közelebb a bírói székhez. A medikus asszisztál, a ta­nárjelölt hospitál, a mérnök­jelölt kísérleteket végez. Elkép­zelhető a bírói székben ülő és ítélkező joghallgató? Még a legegyszerűbb „fülemüle”-pe- rekben sem adnak erre lehető­séget jogszabályaink. A maxi­mális célkitűzés tehát a gyo- latok tekintetében a bíró mun­kájának közvetlen megfigyelése lehet»/Ennek az oktatási formá­nak jf pécsi karon már hagyo­mányai vannak A II. polgári jo­gi tanszék — élve a Megyei Bí­róság elnöke által adott lehe­tőséggel - a nappali tagozat III. évfolyamú hallgatóit hosz- szabb ideje félévenként egy- egy hónapos bírósági gyakor­latra küldi tárgyalások meghall­gatása céljából. Az egy hónop alatt a hallgatók mentesülnek a gyakorlati órák látogatása alól és a felszabadult időben (heti 2 óra) 8—10 tárgyalás meghallgatásával egy-egy bíró­sági tanács munkáját kísérik fi­gyelemmel. A tanszék beszá­moltatja a hallgatókat a bíró­sági gyakorlatokról, a meghall­gatott tárgyalásokról és ameny- nyiben adott ügyben a bíróság nem hozott ítr 'et, úgy azt sa­ját szakmai vé'eményükkel pó­tolják. A Megyei Bíróság és a Jogi Kar közötti eredményes együtt­működés biztosíték orra, hogy ez az oktatási forma a közel­jövőben más tárgyak (pl. pol­gári eljárási jog, büntetőjog) vonatkozásában is alkalmazás­ra kerül. A fentiekhez hasonló céllal kerülnek kapcsolatba a hallga­tók a jogalkalmazó szervekkel a hat hetes kötelező szakmai gyakorlat időtartama alatt. Ez a gyakorlat többek között ab­ban különbözik az előbbiek so­rán említett bírósági gyakor­latoktól, hogy a fogadó szerv nemcsak bíróság, hanem ügyészség, tanács és vállalatok is, továbbá, hogy e szervek nem szívességi, hanem szerződéses alapon foglalkoznak a hozzá­juk beosztott hallgatókkal. A bíróság az ítélethozatalt megelőzően meghatározott el­járást folytat le, amit a jog (el­járási jog) pontosan szabályoz. A törvénykönyvek, jogszabályok (anyagi jog) alkalmazására Vállalati jogtanácsost keres azonnali belépésre A DÉL-DUNÁNTÚLI KÖBANYA VALLALAT, Komló Jelentkezés: komlói központban csak ilyen eljárás lefolytatásá­nak eredményeként van lehető­ség. A gázoló gépjárművezető ügyében hozandó ítéletet meg­előzően a bíróság tanúkat hall­gat meg, pontosan felderíti a baleset körülményeit. A bíróság tehát gyakorlatában együttesen alkalmazza az anyagi és az el­járási jogot. Ennek a komplex jogalkalmazásnak a jogi okta­tásban is tükröződnie kell. Nem szükséges azonban új tantár­gyat az egyetem tantervébe ik­tatni, hanem meg kell találni azokat a módszereket, amelyek alkalmasak a jelenlegi foglal­kozások komplexszé alakítására. A Pécsi Jogi Kar Nevelési Bi­zottsága kidolgozta azokat az oktatási módszereket, kereteket, amelypket a legalkalmasabb­nak vél a komplex gyakorlatok megvalósítására és amelyek egyben közelebb viszik az élet­hez az egyetemi gyakorlati fog­lalkozásokat. A bizottság állás- foglalása szerint — a fokozatos­ság biztosítása és tapasztalatok szerzése céljából — átmenetileg csak a büntetőjog és a büntető eljárási jog, valamint a polgári jog és a polgári eljárási jog vonatkozásában célszerű a komplex gyakorlatok bevezeté­se. Az alkalmazandó módsze­rek közül különösen a komplex jogesetek lejátszásával kombi­nált tűnik a legcélravezetőbb­nek. A megfelelő gonddal ki­választott és sok gyakorlati problémát felvető tényállás ki­bontásához szükséges egyes „szerepeket” (tanácsvezető, ügyész, alperes, vádlott, tanúk stb.) a hallgatók — a részükre előzetesen kiadott szövegek alapján - társaik előtt elevení­tik meg. Ennek a módszernek az előnye elsősorban az, hogy a tényállás bemutatása közvet­lenebb és életszerűbb. Az egyes perbeli cselekmények so­rán kibontakozó tényálláshoz tapadó jogszabályok a leját­szás során keletkező élmények­hez tapadva jobban a hallga­tók emlékezetébe vésődnek. Ésszerűnek látszik a tárgyalás lejátszását, azaz a „bizonyítási eljárás" lefolytatását követően, a „bíróság" ítélethirdetése előtt a hallgatókkal — a szokásos bírósági formulákra tekintettel illetve azok figyelembevételével — az elhangzott ügyben ítéle­tet szerkeszteni. Ennek kontroll­jaként szolgálhat a „tanács" ítélete, végsősoron pedig az ok­tató elemzése, megoldása. Az eredményes komplex gya­korlati foglalkozások bevezeté­sének egyik legfontosabb fel­tétele az érintett szaktanszékek közötti együttműködést részle­tesen rögzítő megállapodás. Ennek — mivel a komplexitás természetszerűen nem foghatja át az egyes tárgyak egészét - tartalmaznia kell azoknak a részterületeknek a felsorolását, amelyekkel kapcsolatos kérdé­sek a másik szaktantárgy gya­korlati foglalkozásainak kere­tében is feldolgozandók. Szük­ségszerűen ki kell térnie e megállapodásnak a tárgyak te­matikájának megfelelő össze­hangolására is. A komplex gyakorlati foglal­kozások vezetéséhez jól kvalifi­kált oktatói gárda szükséges. El kell fogadnunk annak a — pedagógiai irodalomban gyak­ran hangoztatott - megállapí­tásnak a helyességét, amely szerint nem célszerű a gyakor­lati foglalkozások vezetésével az intézmények kezdő oktatóit, esetleg gyakornokait megbízni, mert e foglalkozások igényes levezetéséhez olyan oktatók szükségesek, akik rendszeres tudományos tevékenységet vé­geznek és kellő áttekintésük van a másik szaktantárgy leg­lényegesebb vonatkozásai, fő­ként pedig azok felett, ame­lyekkel a tanszékek közötti megállapodás ájlapján, komplex gyakorlatok keletében, foglal­koznak kell. A komplex gyakorlati foglal­kozások bevezetésének további feltétele az anyagi és az ahhoz kapcsolódó eljárási jogok pár­huzamos oktatása, jelenleg a Pécsi Jogi Karon a polgári jog és a büntetőjog oktatása a II. és III. évfolyamokon történik. Az I eljárási jogok oktatására ezzel szemben csak a IV. évfolyamon kerül sor. A Nevelési Bizottság célszerűnek véli a tanterv olyan irányú módosítását, hogy ez anyagi és a kapcsolódó eljá­rási jog oktatására ugyanozon az évfolyamon kerüljön sor. Nem kis gondot jelent tehát az új oktatási módszer beveze­tése. A Pécsi Jogi Kar állami és pártvezetőinek szilárd meggyő­ződése és e módszer helyessé­gébe vetett bizalma a szüksé­ges feltételek megteremtésé­nek biztosítékául szolgál. Ennek alapján joggal feltételezhető, hogy már a következő tanévtől kezdődően megtörténnek az el­ső lépések egy ilyen — az or­szágban elsőként alkalmazan­dó - oktatási rendszer kiépítése felé. Dr. Tamás Lajos egyetemi adjunktus Szocialista brigádok a szentlőrinci óvodáért Szocialista szerződést kötött a MÁV Pécsi Vontatási Főnök­ség Zalka Máté brigádja a Szentlőrinci ÁFÉSZ faipari üze­mének szocialista brigádjaival. A szocialista brigádok a szent- lőrinci óvoda színvonalának emeléséhez kívánnak hozzájá­rulni, egyben a szülők minden­napos munkáját segíteni. A szerződés értelmében rendben- tartják az óvoda parkját. A gyermekeknek játékokat készíte­nek, elromlott játékaikat meg­javítják. Rendszeresen találkoz­nak majd az óvodásokkal, en­nek során üzemlátogatásra is sort kerítenek. Végezetül figye­lemmel kísérik az óvodai termek oktatási és szemléltető anyagát, közösen biztosítják az ideális teremkultúrát. A szerződések teljesítését a brigódvezetők a patronáltakkal rendszeresen ér­tékelik. Kulturális jegyzet A közművelődés anyagi bázisa E napokban kezdődött, illet­ve kezdődik meg Bara­nya egész területén a közműve­lődési intézményhálózat és a különböző gazdasági termelő­üzemek, szövetkezetek, vállala­tok stb. 1970-ben és 1971-ben felhasznált kulturális alapjainak felmérése. Az akcióról, amelyet a Megyei Népművelési Tanács I kezdeményezett, már hírt adott az országos sajtó is. Az elmúlt hetekben, hónapokban folytak az előkészületek, elvégezték a próbafelméréseket. Most pedig a Megyei Tanács megbízóleve­lével községekben a helyi ta­nács vb-titkára, városokban hi­vatásos népművelők — kérdező­biztosok — keresik fel a tsz-eket, ÁFÉSZ-eket, ktsz-eket, könyvtá­rakat, művelődési otthonokat. Egyidőben az SZMT megbízot­tai az üzemek, vállalatok, gyá­rak és állami gazdaságok ille­tékeseit keresik meg a kérdő­ívekkel. Mi tette szükségessé ezt a rendkívül nagyszabású, teljes­ségre törekvő felmérő munkát? Okairól (és céljáról is) nem elő­Nyitás előtt a kőtárban A Káptalan utcai múzeum- épület kertjében az utolsó haj­rá zajlik ezekben a napokban. A brigád, amely utoljára a Barbakán ásatásán dolgozott, most az udvar talaját egyen­geti, spárgával méri a terepet, s a készülő padok félköríves alapozását készíti. Aspán Lász­ló építőmester a kert díszéül szolgáló jókora régi kövek kö­zött tevékenykedik, s elmondja, hogy az udvar egy részét gyöngykavicsburkolattal látják el, más részét salakos döngölt burkolattal. Az udvart U-alak- ban veszi körül a földszintes, üvegfalú épület, amelyben a vasárnap megnyíló reneszánsz kőtár otthont kapott. A kőanyag fölerősítését vaslemez-taIpákkal oldották meg, a hegesztéseket, valamennyi lakatosmunkát Ás- pón mester csinálta, akinek szakértelmét többek között a pécsi románkori kőtár is dicséri. Féligkész kiállításon mindig kockázatos sétát tenni, mert a laikust könnyen megtévesztik a csomagolópapíron sorakozó, tárlóba kerülő kövek, a fa! mel­lé támasztott táblák, a hulla­dék- és szerszámhegyek, ame­lyek elszállításra várnak. Pedig a kőtár már igen előrehaladott stádiumban van, a nyitásig min­dennel elkészülnek. A kőanya­got különféleképpen állították ki: egy részük a földtől a meny- nyezetig húzódó, fekete vas- rudakra erősítve egyben eredeti helyzetükre is utal, más részük — a nem töredékes, hanem gipsz segítségével rekonstruált dara­bok — a célnak megfelelő vas­állványokon áll, korabeli és mo­dern hangulatot egyaránt kelt­ve. Külön érdekessége a kiál­lításnak, hogy a kövék egy ré­szét a falra szerelt alumínium szemvezetőkkel látták el. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy pl. a má- révári palota loggiájának abla­kából hat töredék került elő. A töredékek helye ismert, de a hiányzó részeket nem gipsz­utánzattal pótolták, hanem alu­mínium lécekből kialakították az ablak formáját, s a kőtöredé­keket a megfelelő helyre beépí­tették. így a nem szakember is látja, milyen jellegű ablak mely | darabjai maradtak ránk az j 1530-as évekből. Az alumínium i szemvezetőket és ezzel együtt a j kiállítás egész művészeti terve­zését Szijjárló Kálmán és Pin­cehelyi Sándor, a Janus Pan­nonius Múzeum munkatársai ké­szítették. Meg kell még említe­nünk Pusztai Ilonának, az épü­let tervezőjének és örsi Károly- nak, a kert tervezőjének nevét. A köveknek az ásatástól a ki­állításig megtett útjáról Palko- vics Lajos kőszobrász-restaurá- tor beszélt. — A kövek a rácvárosi mű­helybe kerültek, ahol először letisztítottuk, konzerváltuk, ösz- szeragasztottuk őket. Az igé­nyeknek megfelelően rekonstru­áltuk is őket, vagyis a hiányzó részeket gipsszel pótoltuk. Ott, ahol a motívum továbbfut, ter­mészetesen teljes hűséggel vé­geztem el a rekonstruálást, ott viszont, ahol bizonytalan volt, csak sima felülettel pótoltam. Palkovics Lajos Sárospataktól Székesfehérváron át a budai várig nagyon sokfelé helyreál­lított már régi kőszobrokat, épü­letdíszítéseket. Reneszánszkori kőemlék azonban nincs olyan sok hazánkban, érért ez a mun­ka különös gondot igényelt. Mennyi gipszet használtak el közb'en? Némi töprengés után azt válaszolja: 5—6 mázsát. A pécsi reneszánsz kőtár ré­gész-rendezője Sándor Mária kérésünkre összefoglalta az anyag eredetét, a kiállítás cél­ját és jelentőségét: — Budán, Vácott és Eszter­gomban vannak még rene­szánszkori kőemlékeink. Ez a ki­állítás annyiban lesz új, hazánk­ban egyedülálló, hogy egy kő­faragó műhely munkásságáról ad képet és regionális anyag. A pécsi kőfaragó műhely meste­rei itt Pécsett készítettek épület­díszítéseket és szobrokat, az­után Siklóson, Pécsváradon, s a Perényiek által foglalkoztatott mesterek Sárospatakon is dol­goztak. Márévárán Mohács után folyt az építkezés, ugyan­ennek a műhelynek a magyar mesterei közreműködésével. Az anyagnak egy jórésze a máré- vári ásatásoknál került elő. A kiállítás előkészítésében szakmai tanácsadóként részt vett Gerevich László is, az MTA régészeti kutatóintézetének igaz­gatója, a budai várpalota fel­tárója és feldolgozója. A rene­szánsz kőtár hangulatát néhány „társművészet” bekapcsolása is teljessé teszi majd. Csorba Győ­ző fordításában korabeli költők verssorai díszítik a falakat, és magnóról firenzei quattrocento zene szól majd, amelyet Fa/vy Zoltán, a Zenetudományi Inté­zet munkatársa bocsátott ren­delkezésre. Mindezekhez még néhány tabló is kapcsolódik, az egyik­ben kőfaragó szerszámok lát­hatók majd. Kiállítanak fotókat is, korabeli kőfaragó-ábrázolá­sokról, a kor épületszobrászatá­nak, kőfaragó technikájának néhány emlékéről, s például Francesco di Giorgio fennma­radt vázlatkönyvének azon lap­jairól, amelyek reneszánsz épü­letdíszítések rajzait tartalmaz­zák. A nyitás tehát május 21-én, délelőtt 11 órakor lesz, a Káp­talan utcában. H.E. Folyamkavics­eladás Paks, Duna-parton levő KAVICSKITERMELÖ ÜZEMÜNKNÉL, DEPÖNIABÓL OSZTALYOZATLAN FOLYAMKAVICS 59,— FORINT/m3 ÁRON korlátlan mennyiségben kapható. Közületeket és magánosokat készséggel kiszolgálunk. Nagyobb megrendelés esetén éves szerződést is kötünk. TOLNA MEGYEI ÉPITOANYAGIPARI VALLALAT Szekszárd, Marx Károly u. 11. szám. Tel.: 12-283, ÍZ 284. szőr, s valószínű, nem Is utol­jára szólunk e hasábokon. Meglehetősen gyakran halla­ni a közművelődés gondjairól, amelyek elsősorban többszektö- rúságából adódnak. Kulturális politikánk irányelvei alapján nemcsak a művelődési intézmé­nyeknek, hanem a különböző termelőüzemeknek is vannak önmaguk és a társadalom iránt elvárható kulturális jellegű kö­telezettségei, feladatai. (Terme­lési kultúra; szakmai és általá­nos műveltség emelése, üzemi népművelés stb.) A területi köz- művelődési intézményeknek és a vállalatoknak, termelőüze­meknek, stb. összehangoltan kellene teljesíteniük ezeket az elvárható kulturális feladatokat. A kulturális intézmények ismert módon rendkívül minimális ál­lami támogatással működnek. Fenntartási és működési költ- séoeiket részben (szórakoztatás­sal) meg kell „termelniük”, rész­ben rászorulnak a különböző vállalatok, tsz-ek, üzemek stb. anyagi támogatására, mivel ugyancsak ismert módon terme- lőüze\neinknek nyereségük egy részét meghatározott kulturális célokra kell, kellene fordítanl- ok. Eme célokat gazda s' ter­melőegységeink ma még Külön­bözőképpen értelmezik. Van, ahol már eljutottak odáig, hogy erkölcsi kötelezettségnek tekin­tik a területükhöz tartozó köz- művelődési intézmény rendsze­res anyagi támogatását - ter­mészetesen igényeik, szükség­leteik szerint meghatározott kulturális szolgáltatások ellené-' ben, szerződés alapján. (Közös fenntartás.) Elvétve már arra is akad példa, hogy valamelyik termelőszövetkezet átveszi és a saját kezelésében működteti a faíu művelődési otthonát. (Pl. Zádor községben, a szigetvári járásban.) Az esetek többségé­ben azonban egy-egy község több, olykor 8—10 állami és gaz­dasági szektoránál léteznek kü­lönböző nagyságú, kulturólls^cé- lokra szánt pénzösszegek, ame­lyek gyakran azonos területen, de különböző csatornákon és minimális hatásfokkal, elcsőtáe- deznek. (És bizony nem is min­dig a rendeltetésük szerinti cé­lokra.) Ha ezen összegek töme­gét, nagyságát esetenként is­merhetnénk — a törekvéseket összehangolhatnánk és ennek a kultúra, a társadalom, a válla­lat és üzem egyaránt a hasz­nát láthatná. Ám ezeknek az alapoknak a mennyiségét távol­ról sem sejtjük, és éz így van országosan is. Ez a gondolat és ez a cél ve­zette a Megyei Tanács műve­lődési osztályát, amikor a Me­gyei Tanács elnökének szemé­lyes engedélyével hozzákezdett a többszektorú közművelődés anyagi bázisának felméréséhez. Azzal a konkrét céllal, hogy megközelítő képet alkossanak arról, hogy közművelődésünk milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik; ezeket hová költöt­ték és milyen címen, az elmúlt két évben. kjj em öncélú tehát, nem 8n­* ' magáéit folyik ez a nagy­szabású felmérő munka. Nem aktagyártó és tapintatlan kíván- csiskodósról van szó, hanem a társadalom érdekében megkez­dett fontos adatgyűjtő vizsgáló­dásról, amelynek végeredmé­nye, tapasztalatai az egész or­szágban közkinccsé válhatnak. S nem utolsósorban maguknak a gazdasági termelőüzemeknek nyújthatnak jelentős segítséget kulturális alapjuk — kultúránk többszektorú, többcsatornás anyagi bázisainak — hatéko­nyabb felhasználásához, az ér­telmesebb. eredményesebb mű­velődéshez. Ahogyan a párt X. kongresszusa is hangsúlyozta: „A közművelődés a szocialista demokrácia erősítésének, a ter­melési kultúra emelésének nél külözhetetlen tényezője. Jelen­tőségét különösen fokozza a szabad idő növekedése. A köz- művelődés csak a korszerű fel­fogás alapján, intézményhá’5- zatát fejlesztve, a benne ér.:,1 a- kelt és felelősséggel dől -ózó szervek egységét növelve lehet igazán hatékony." W. E

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents