Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
* 6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972.április9. nek, hogy az élet részei legyenek, mint a levegővétel. Terjed-e a költészet az emberek közötti Azt mondják, egy-egy televíziós műsort többszáz- millióan is látnak. Sokmillióan például az Euro- vízió táncdalfesztiváljának pompás mezbe öltöztetett, butácska slágereit. Hát a verseket? Hányán ismerik a legfontosabb verseket? Amik nélkül az emberiség sokkal szegényebb lenne. Minálunk mintha bejönnének már a versek olykor a hétköznapjainkba. Akadémikus bölcsességek, aggályoskodások, nagyképűsködések nélkül, csak úgy, egyszerűen, köznapion és természetesen. A tévében is. Egyszercsak dalban szól a „Galagonya", vagy Berek Kati elmondja a vacsorázó családok ezreinek (millióinak?) e Kései slratót. A magyar költő-nemzet. Ha büszkék vagyunk magunkra, hát ezért büszkék lehetünk. Költőink, az ismeretlen és elszigetelt nyelv ellenére, szemmel láthatóan kivívják a nekik járó rangot a világirodalomban. 5 talán verseik beépülnek a világba idehaza Is, kiirthatatlanul elfoglalva helyüket az eihberek szívében. ARATÓ KAROLY: Állati Hűlt helyek szittyósába legyező-lábú béka ummogni diiiledő szemekkel zöld emlék loccsan néha nádasaiban hült helyeknek pöffeteg álmok brekegnek pincérkedő valóság rántott combjukat ajánlja ínyenceknek Éhes vagyok vinnyogó délutánt nyakbörnél fölemelve vihetek szoptató éghez duzzadó csecsre meredhetek kandúrbajusszal egérlyukra cicák között kidugja fejét a zsákmány cincogva visszasündörög Éhes vagyok naponta éhesebb zsiráf-nyakat növeszthetek elérni az ág-bogas reményen zizegő leveleket éhségem csillapítani lesről vadászva őzre bozótosban tűnő eszményt vehetek horkanva üldözőbe a közöny kardfogú állkapcsai közé fejem cukrot rágó nézők előtt mutatványnak illeszthetem dughatja lábait kettőzött árnyam cipők helyett patákba 1 Pegazus nyomtat a kövezeten dobhártyám reped patkócsattogásra BERTOK LÁSZLÓ: Nagyatád Nagyatád, párkod gesztenyefáit mássza, gyertyákat gyújtogat klorofiil-zászlós évszakom. Helyhez kötött, akár a fürdőd, akár a csöndes Kossuth-szaber a legnagyobb magyar terén. Amit elhoztam, már hat erdő Lpfl : ' dohányszin szőnyegét feszíti, mása nincs, folyton változik. Akárcsak te, árpádkori neved acélkék sátora alatt. Megszüntet, mégis megőriz. Jövevény voltam, forgott velem a henészi búcsú hintája, pattogott díszes céllövölde. De a munkának szárnya volt, egymásra talált alatta célpont és céllövő. Hat évemet hat borítékban elrejtettem a Rinya-parton, aki kiváncsi megtalálja. Az elsőben az „Ezüst Kancsó", a temető, a Zrínyi utca, és talán egy lány rajza van. A másodikban egy tanár, egy borbély, egy szeneskocsis és házinéni címe áll. A harmadikban semmi sincs. A negyedikben hanglemez nevetéssel, vizcsobogással, és egy tyúkfarmnyi kotkodács. Az ötödikben bekeretezve egy könyv, egy oklevél, egy férfi. Küldje el, aki megtalálja. A hatodikban üzenet, hogy hat évet hat borítékban elrejtettem a Rinya-partján. De ebből egy szó sem igaz! Ami igaz: az ifjúság, a billegő kövek a Zrínyi utcán, a történelem plakátjai a tornyok és a gyárkémények csúcsára kifeszitve, az ismerős arcok fényképalbuma, az ismeretlen új házak sora, a vásárok, polgárok, iparosok, a parasztok, Nagyatád szelleme, az új nép, másfajta raj, a szivárvány a város fölött, és hogy a park gesztenyefáit mássza, gyertyákat gyújtogat klorofill-zászlós évszakom. MARAFKÓ LÁSZLÓ: Dühös Mire mennénk költészet nélkül? Mivégre építgette volna városait, házait, környezetét, jövőjét generációk sok ezer hangyaraja? Ha az érett gabona őrlése közben meg nem született volna az első ritmus? Ha nem szedte volna ütemes, szép sorokba az ember első tapasztalatait a világról, első nagy félelmeit az élet súlyától, a villámok fényességétől, az ismeretlen fekete mennybolt végtelenségétől? Ha nyila elől menekülő állatok patáinak robaján s a megszelídített tűz ropogásán érzett diadala nem szült volna dalokat? A költészet végigvonul az emberiség egész élettörténetén. A költészet elcsitította a keserűséget és felszította a keserűséget, a költészet a legméltóbban felmagasztositotta az embert és a legsötétebben lefestette az embert, ha méltatlannak bizonyult a nevére. Költők láthatatlan sorfala áll őrt minden mellett, ami szép és jó és a jövőnek átmenteni való. Az ember minden megnyilvánulása tele van költészettel. Költő volt a magvető paraszt, a szüretelő, a fazekat korongozá, a vasat kovácsoló, a tavak és tengerek halásza, az erdők ismerője. Költészet van ma is a munkában, ha ez okos, hasznos, célszerű munka. A költészetet felfedezni és megmutatni mégis a költők a leghivatottabbak. A versek úgy kelleÁmíg van idő Milyen hirtelen jön a szomorúság egy garatra futó víz cukor édessége és hörögsz kapkodsz a levegőért iszonyat fojtogat a légszomj szörnyűsége pedig az imént még néztem a kezed virágait melyet felém nyújtottál és én életreszóló szeretettel akartam megsimogatni Amíg van idő egy pillanatra se késsen a köszönet és hála virágait öledbe rakni mind mert visszahozhatatlan ha a Hold benéz ablakodba és arcodon kifakad az áryaság rettenetes magánya MAKAY IDA: Á köifö reszket Nem tudjuk, mikor, őzt sem, hogy miért. A néma tárgyak majd fölzengenek. Szenvedélyeit megvallja az érc. Fölvillámlik a vak tükör s keret. Zúgni kezd az asztalban az erdő. Emlékeznek a kövek a hegyekre Az öröm hallgat. Szól a szenvedés. Padlónk alól holt városok felelnek. Az üvegajtón a tenger beárad. Föllobognak a vázákban a kertek. GALAMBOS! LÁSZLÓ: Bárány és holló tetős Parmonhn monológja (Részlet 0 műből) ICSttő vagyok. Ű] csillag-szárnyasok éfj&n törnék előbbre. Kutatom • fenti világ szorgos vágyait, o jóídöben fölnevelhetőt Rogyó napok. A rontás szarra döf. A békét otthon mélyre vermelik. Az ozmán hold hatalma egyre nő. A csontet-termő Balkán gyászt nevel. Még áll hazám. Vezér még Hunyadi; szakálla leng a várzászlók felett; kardja kereszt, rajt lopótök fejek nyirkos gubanca támadót riaszt De meddig őr a ültő fegyelem a vályúk felé száguldók előtt, ha Pestis hóhér pallosa suhog vagy ármány küld gyorskarmú keselyüt? Filippo, ez a napkedvű olasz, ki bánatom sáncát nem látja még, oltott belém üdvöt de elhagyom immáron őt is. A Mediciek fognék friss üstököm s palástomat Honomba foil Allah győzni sieti A hollós fejsze rajon mennyit érti CSORBA GYŐZŐ: Ez a hónap Ez a hónap ez már több ez márciusnál: nemcsak rügyfakasztó nemcsak főldlyukasztó nemcsak kclesztő ez már ugyan növesztő Tőr-szeiekből szellők torsból szép füvellők kéc-fottokból árnyak lettek nőttek állnak: alig fölébredt nyújtózik lám az élet Rejtelmek borongnak szorgalmak forognok műhelyek duhognak vígságok suhognak mint a mesében a teremtés hevében Ez a hónap ez már több ez márciusnál: LOVÁSZ PÁL: Meteorkőkéní Az Idő egyre vakmerőbb, gonoszkodik, kuszálja, rontja késtünk Mennék veled előle, menekülnék a házból ki, az ég alá, a táj mögé, akárhová Atomjainkat törvény bontja tán párhuzammal vár a főnt! tér s csillagközök sötét fagyában eggyé tapadt meteorkőként sorsom sorsodba mégis visszatér PAROUTZ ISTVÁN: Újhold Nyírfáiányok jegenyelegényeft levélsusogásban ■endegélnek Aranysarlós aranyhxBk csillog bója-fény ben kőzeteik Of hold éj király vendégségbe teftát nL^nuiAneui clnOimlufyOéK dí-dá cfi-du-dé lakodalmas tyúkverőro Hull 0 hennát ulkony otBk partra ér az aranyladik Nyfrfalányok jegeny»legények karonfogva ladikba lépnek Aranyfadfk fut a vizen nem hajtja csak a szó rőten Nyfifaiányok jegenyelegények a Fiastyúkon partot értiek végesvégig a Fiastyúkon kezdődik a lakodalom Oj hold ^ király vendégségbe invitál dínomdánom menyegzőre dí-dá di-du-dó lakodalmas tyúkverőro Nyfrfaíáivyok jegenyelegények hajnaltájban visszatérnek Aranysartás aranyfadlk csiltagbója-férryben tárolódik Jegenyeférjek búzát vetnek nyírfamenyecskék vásznat teregetnek Jegenyeférjek űjbert Isznak nyírfamenyecskék bölcsőt ringatnak PA JÓZSEF t Azon a napon am kor felfedeztük a delfinek beszédét és adarkészülékelnk kimutatták az elidegenedést esti csillagrendszerek világítottak a város felett mii t mondjuk felhőkarcolókon az ezredik emelet és akások szeme csillagok egymással nemben is fér '-négyszögek majd fény-pontok és pontok csakis majd fény-négyszögek majd fény-pontok ma d sóhajok majd távoli zümmögés távoli dübőgés-dobogás ■ i árost hallom? a csillagrendszereket? retry anyám beteg szive dobog valahol távol és semmi más? rác arkészülékeink kimutatták van van elidegenedés és anyámat idézte fel az a távoli dübögés azt a beteg szivet s az anyámat ki most otthon konyhájában tipeg és leisóhajt ha késeivel hasogat a fájó ízület né' iy tyúkját már bezárta a virágai is álomba hajoltak s t lost vacsorát készít unokáinak sógoromnak mc jd megiszik egy csésze teát és elmajszol egy dardbka kenyeiet no zogatja a fiukat feküdjetek le gyerekek s < is szobájába megy ágyára ül és az éjszakába be edübög beteg szive mély dobogása Dühös a kakas taréjába kukorékol he 'ml szítja a költő nyakas kukorékol akkor is ha elnapolva A költő reszket. Leborul a földre. Mert megtörtént. Ss nem tudja, miért. Egyszerre mind, mi holt volt, zengni kezd. Aztán a csönd.— A nagy csönd. Mindörökre. együtt öccse bátyja párja folytatása fa és virágzás együtt nyelv és kiáltás. » Költészet napja fh-tí
