Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÖ 1972. április «. Változások a Kapos partján Az építőipcrristák dicsérete Ekkor fedezték fel először a jövő számára a községet: az a tény, hogy a település a század- fordulóig vasúti csomóponttá vált, a gazdasági fejlődés új távlatait nyitotta meg. Hiszen a községnek kapcsolata volt Budapesttel, Péccsel, Kaposvárral, a Balatonnal — ez utóbbi ugyan még csak álmos tó volt, sőt az Adriai-tenger partjára is Dombóváron keresztül vezetett az ország egyik vasútvonala. A nagy vasútépítések ipartelepítő hatása az 1890—1914 közötti időszakban „csapódott le”: ebben az időszakban épült a Tejüzem, a téglagyárak, a MÁV Fatelítő és megkezdődött a későbbi „vasutasváros”, Újdombóvár kiépülése. Aztán hosszú évtizedekig tartó csönd borult a községre. Még a felszabadulás után sem történtek olyan összegű beruházások, amelyek változtattak volna a község gazdasági életén. Pedig ebben az időszakban is voltak szakemberek, akik szorgalmazták a település fokozott fejlesztésének szükségességét Valami történt ,A kisvasút mellett nyárfaerdő áll, a téglagyár feletti területet benőtte a betyárkóró és a katáng, amolyan vadvirágos vidék ez-. A kaposvári országút mögött temető áll, aztán kukoricatáblákat látsz, ameddig a szem ellát. Köztük lélekrázó út vezet északnak Nak felé. Csak eső ne essen, mert sárgán folynak az agyagos útak, ilyenkor nem ajánlatos közlekedni. A főtéren földszintes házak sorakoznak, az egyhangúságot csak egy-két emeletes ház szakítja meg. Valahogy mégsem igazi falu ez: kevés helyen tartanak állatot, sok a kertes ház. Nem is város. Nem tudon\, miféle helység ez: amit megadott neki a természet, megtagadták tőle az emberek" — olvasom egy Dombóváron keltezett egykori levélben. A dombóvári ember sok mindent meglát, érdekli közvetlen környezetének fejlődése. Sokáig élt az emberekben, hogy „a község Szekszórd miatt nem tud fejlődni". Tudni vélték, hogy a megyei beruházási keretből kevés marad a községnek, predig mennyi mindent kellene tenni! Szekszárd persze már város volt, Dombóvár még község, különböző anyagi forrásokból „táplálkoztak”: az emberek mindezt nem láthatták, úgy érezték, elhanyagolják Dombóvárt... Termálvíz és üdülőtelep Aztán egyszer megjelentek az építőmunkások az újdombóvári grundon és néhány év múlva 130 millió forintos beruházással felépült a Városi Kórház, a Rendelőintézet, a 80 férőhelyes nővérszállás. Visszaszorultak a kukoricaföldek: ezek helyén áll a 3 millió forintos összeggel épült Kesztyűgyár, a Kertváros összkomfortos családi házai. A Hunyadi téren, igaz, hogy hosszú vajúdás után, de elkészült a szálloda és az étterem, márciusban nyílt meg a Napsugár Aruház. A „főtér" átalakulóban van, a IV. ötéves tervidőszak végén mór valódi városközpont lesz! 1970-től működik a Láng Gépgyár telepe 300 fővei, előzetes szerződések alapján a Pátria Nyomdának van üzeme a városban, de működik már a Csavaripari Vállalat dombóvári részle- J ge is. A Tüskei-árok mellett az j ÁFOR létesített egy 25—30 ezer j köbméter kapacitású, 200 főt foglalkoztató egységet. De sorolhatnánk tovább a beszédes számokat: nyolcmillió forint értékű a Városi Tanács székháza, a vízhálózat fejlesztésére több mint 1,5 millió, csatornázásra pedig 6,7 millió forintot fordí- J tottak, a tanácsi kezelésű utak, ; hidak javítása, felújítása és építése 3 millió forintba került. A i rosfejlesztésre több mint 56 nil- lió forintot használtak fel és ez nem kis összeg! A történet akkor kezdődött, amikor a tisztálkodási, úszási és strandolási lehetőségek javítására a város, illetve akkor még község vezetői új kút fúrásába adtak megbízást. Az 1960—69 közötti időszakban négy csoportot bíztak meg a fúrással, hozzájuk később újabb kutatócsoportok csatlakoztak. Aztán egyszerre csak jött a hír: „640 méter mélységből 45 C fokos víz jött feli", 1971-ben pedig a második kútból már 54 C fokos vizet hoznak fel. Az eseményről így emlékeznek meg a dombóváriak: „Kissé közhely, de nekünk mégis ünnep volt, amikor a csövön kifolyó vizet ujjainkon morzsolgathattuk, tenyerünkön csurgattuk, ízlelgettük.” Megindultak a találgatások, következtetések: lesz-e termálfürdő, ha igen, mikor? Milyen a víz gyógyhatása? Egyesek már tudni vélték, hogy 1971-ben megépül a strand, mások viszont legyintettek, „úgysem lesz belőle semmi”. Igen sokan jártak a spontán kialakult fürdőbe, történetek terjedtek el a víz gyógyító hatásáról. A feltörő vízről aztán kiderült, hogy alkálihid- rogénkarbonátos hévíz, amelynek fluorid-tartalma is jelentős: krónikus gyomor- és bélbántal- nak kezelésére ivókúra segítségével alkalmas, de jól befolyásolja a krónikus gyulladásos betegségek gyógyulását is. A tervek? Szépek és reálisnak látszanak: a strand kétezer embert fogadhat be, hat medencéje lesz, így fedett és szabad termál, úszó, ugró és gyermekmedence. A napi 1700 köbméter termálvizet két kút adná és a csatlakozó városi vezeték. Az indításhoz azonban anyagi bázisra szükség van, amelyet nagyobb mérvű állami támogatás hiányában a város vezetői önerőből próbálnak megteremteni. A közelben lévő telkek értékesítésével 3 millió forintot, a dolgozók egy napi bérének felajánlásával 560 ezer forintot tudnak előteremteni, ' de jelentős összegek folynak társadalmi munkákból is. Szerényen, de önbizalommal A párt, állami és társadalmi j szervek megbeszélésén egyértel- , mű állásfoglalás született: „A hétvégi üdülőtelepet, a termálfürdőt, illetve a kiépítés első ütemét már 1972-ben meg kell kezdeni. A megvalósítás anyagi és társadalmi támogatására a dolgozók részéről a Városi Tanács számíthat.” A térré két a Városi Tanács 1972. február 9-i ülése jóvá is hagyta. Görcsöny múltja és jelene A fejlesztési tervek megvalósulása esetén a IV. ötéves tervidőszak végére a város lakossága előreláthatólag eléri a 20 ezer főt, a vállalati beruházások pedig mintegy 2—3 ezer lakosnak adnak újabb munkalehetőséget. Bővül a Kesztyűgyár, a Pátria Nyomda végleges üzemet létesít a mai ideiglenes te'ep helyett, folyik a fűtőház felújítása és még ebben az évben megkezdik az új bázis építését. A tervidőszak végén, 1975-ben megkezdődik a MÁV állomás rekonstrukciója, de jelentős beruházásokat tervez az ÁFOR bá- j zistelep és a Csavaripari Vália- . lat. A tervek szerint több mint j 1100 lakást építenek. : A város vezetői tudják, a késői fejlődésből származó hátrány ledolgozásához idő kel! és — bizalom, a vezetőkbe, a társadalmi összefogásba vetett hit. A | jövőben sem megy minden zökkenő nélkül: számolni kell néhány ten/ezett beruházás elma- i radásával, a nagyon is korlátozott kapacitással. 1970. április 1. óta város Dombóvár: a megvalósulatlan tervek most már a város részére biztosított beruházási kerettel és a 1 társadalmi összefogással teljesíthetők. Dombóvárt felfedezték, de most már nem hagyják elfelejteni I Dr. Vuícs Tibor Az ősszel múlt 10 éve, hogy a pécsi Építőipari Technikum tanulói megépítették Görcsöny- ben, az Új Március Termelő- szövetkezet majorjában az első 100 férőhelyes istállót. Az irodaházon és üzletházon keresz- ; tül egészen a község művelődési házáig, sokféle épületet építettek az építős diákok ta- í nárjaik vezetésével a szövetke- I zetnek, a községnek a tíz év alatt. Az évtizedes alkotó j együttműködés emlékére a hon- ; ismereti szakkör — Páldi Gábor I III. c. osztályos és csoportja — | elkészítette a község monográ- í fiáját, bemutatva a múltat és a jelent. A monográfia tulajdonkép- I pen a Néprajzi Múzeum orszá- : gos néprajzi pályázatára ké- [ szült, de Görcsöny kiválasztása és feldolgozása nem volt vélet- | len, a 10 éves együttműködés i volt az ösztönző; ezért válasz- ' tottuk nagy felmérésre a köz- ! séget és készített a Páldi-cso- | port egy példánnyal többet, J amelyet Takács József IV. a. ■ osztályos, a szakkör elnöke Mini könyv Európa-szerte — főként a női divat terén — a mini és a maxi világát éljük. Andruskó Károly zentai grafikus művész a Kis- grafika Barátok összejövetelén a minap tartott előadása során — a sokszáz művészi fa- és linómetszetek között — bemutatta legújabb alkotását a 10x20 milliméter nagyságú 20 darab eredeti művészi fametszetet (zentai városképeket) tartalmazó teljes vészonkötésű mini könyvét, amely Jugoszláviában 500 példányban jelent meg. Az egyes nyomatok, metszetek, buxusfa dúcok felhasználásával készültek. A magyar és szerb nyelven megjelent könyvecske természetesen minden olyan kellékkel el van látva, amely általában szükséges a könyvkiadáshoz. „A csárdában helyet szorítottak../ Igazán nem nehéz odaképzelni a messziről jött szekereket, a kurjongató, ostorpattogtató parasztembereket, a hirt cserélő fehérnépet - és szinle látom a lisztszínű molnárt, amint kedélyesen ugyan, de a mesterség adta rátartisággal tárgyal az emberekkel ... A malom a kátolyi faluvégen még mindig igazinak hat, pedig már lepergett néhány esztendő azóta, hogy az utolsó gazda itt őrlette a gabonáját. Hűtlen lett hozzá a Karasica is, omely még egy emberöltővel ezelőtt vígan forgatta a nagykereket. Víz nélkül maradt a malom — az ember megnyirbálta a folyócska vadhajtásait, elkezdték építeni a műutat is, és a Karasica most már akadálytalanul futhat tovább, vagy száz méterre az öreg malomtól — nem dolgoztatják meg a kerekek . .. — Nézze csők, gyümölcsfákat ültettem a patakmederbe — mondja Pelsőci Ignác, aki itt lakik a malom mellett épült, azzal egyidős molnárházban — 11). ötéves tervidőszakban a vá- | ha feltámadnának az öregjeim,' Nyugdíjas vízimolnár biztosan nagyot néznének, mennyi minden megváltozott itt . . . A híd még áll, az egykori mederben malomkő. — Ez francia kő, látni az anyagáról. Ilyet használtunk, meg sárospatakit, de a kővá- gószőlősi vöröskónek is jó volt a híre. Csöppnyi eresz, néhány lépcső, és ott vagyunk az első helyiségben, ahol a gabonát má- zsálták. A süllyesztett mérlegnek még ott a helye, de a mázsa már nincs sehol. Praktikusan épült a malom: a mázsálából a gazda szobájába lehet jutni. Az egyik falon csöppnyi üvegablak, az épület belső része felé néz. — Mit gondol mi az? Kukucskáló. A gazda aludt a szobájában, a malom meg éjjel is dolgozott, a legénynek ügyelni kellett, hogy ne járjon üresen. A gazdának jó füle volt ám, s ha meghallotta, hogy nem őröl, ezen a lyukon keresztül ordította fel a legényt, vagy az inast. Megmutassam, hogy volt az én ágyam? Leül a küszöbre, hátát nekitámasztja az ajtófélfának, alvást mímel. — Ilyen volt az ágyam. Ha ment a malom, a legény és az inas csak addig aludhatott, míg volt valami a garatban . . . All az istálló, még megvan oz eiesz, ahová a kifogott lovakat kötötték, változatlan a pince - csak éppen a malom lelke hiányzik. — Én itt születtem, ebben a malomban — mondja Pelsőci Ignác —, de itt született az apám, a nagyapám, annak az apja és nagyapja is . .. A Bajorországból jött Pech család 1735-ben vette bérbe a vízimalmot az államtól, három esztendő múltán, a bérlet lejártakor pedig megvásárolták. adott át az 1972. február 16-1 zárszámadáson Hoffmann Antal elnöknek. Mit tartalmaz a 100 oldalas monográfia? Mindenek előtt Görcsöny történetét, a termelő- szövetkezet történetét, a helyi munkásmozgalom eseményeit, a párt- és ifjúsági szervezet munkásságát, az iskola és tanítási rendszer fejlődését, a köz- igazgatás alakulását, közellátásának és közművelődésének helyzetét, fejlődését 1712 óta, az első görcsönyi iskola megnyitása óta eltelt idő valameny- nyi iskola mesterének, vezetőjének, igazgatójának nevét, a szövetkezet elnökeinek, a tanácselnököknek, végrehajtó bizottságok titkárainak és a párt- szervezet titkárainak nevét. A szöveges rész mellett tartalmazza 8 legrégibb görcsönyi lakóház és a zártkertből 4 öreg présház teljes felmérését, nagyon sok fényképet, részben mint a felmért épületeket dokumentáló segédanyagként, részben illusztrációként, a nagy rajzanyag mellett. Tekintettel arra, hogy ez a példány a 10 éves jubileumra készült az Új Március Termelő- szövetkezet részére, a szövetkezettel foglalkozó anyag sokkal gazdagabb, mint a Néprajzi Múzeumnak megküldendő pályaműben. Érdemes vizsgálni, hogy a Páldi-csoport 10 tagja hány munkaórát fordított a gyűjtő, előkészítő és feldolgozó munkára?! A helyszíni kutatás, beszélgetés — szinte minden idős emberrel beszéltek — a felmérések kb. 350 munkaórát, a szöveges és rajzos gyűjtés feldolgozása 50 órát, a monográfa végleges összeállítása 15 munkaórát jelentett a csoportnak Ez összesen 412 órát jelent, vagyis egy tanuló 41 órával vette ki részét a közös munkából. Ez nagyon érdekes és elgondolkoztató, mert ezek a tanulók úgy végezték munkájukat, hogy iskolai kötelezettségeiknek min- den téren eleget tettek, magatartásuk ellen nem merült fel kifogás és tették ezt akkor, amikor állandóan a tanulók túlterheléséről beszélünk. E mellett útiköltségre, étkezésre, a monográfiához szükséges anyagokra közel 500 forintot (ordítottak. Miért teszem ezt szóvá? Vajon azt akarom bebizonyítani, hogy nincs túlterhelés a szak- középiskolában? Szó sincs róla. Van és melléje nagyon nagy. Tanuló és tanár számára egyaránt, Csak azt akarom igazolni, hogy fiataljaink — a csoport tagjai 16—17 éves tanulók — az erejüket szinte meghaladó feladatokra is képesek, ha olyan a feladat, ami érdekli őket, amit önként vállalnak és ami közel áll érzelmi világukhoz. Nagy tanulság az Is, hogy ezeket a szinte gyermekkoiban lévő, és mégis a felnőtt komolyságával gyűjtő fiatalokat menynyire érdekli népünk múltja, szellemi és tárgyi hagyatékai, milyen nagy szeretettel foglalkoznak népi nemzeti értékeinkkel, milyen nagy érdeklődéssel fordulnak nemzeti múltunk felé, szeretve a jelent, mérve a jövőt. Ügy érzem, érdemes felsorolni a gyüjtőcsoport tagjainak nevét. A csoport vezetője Páldi Gábor, tagjai: Fülöp Gyula, Heringes Árpád, Gergye László, Kollár László, Rodó János, Szilágyi Sándor, Takács Zsolt, Vácz Ádám és Varga Ferenc, Valamennyien a III. c. osztály tanulói. Befejezésül köszönet Mándo- ki Lászlónak, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya vezetőjének és mindazoknak, akik segítették az együttest szép és okos munkájuk elkészítésében.- di — Sokáig volt a birtokukban, a Pech család férfitagjai a szomszéd vízimolnárok lányaiból választottak feleséget. — Ezen a környéken, csak Kátoly közelében négy vízimalom dolgozott. Pécsváradtól Szederkényig huszonnyolc. Persze kellett is, mert ezek a kis malmok öt-hat mázsa gabonát ha meg tudtak őrölni 24 óra alatt. .. A molnáré volt a vám, egy mázsa búza őrléséért tíz kilót „fizetett” a gazda — persze csak akkor, ha sok munkájuk volt a molnároknak. Ha nem, akkor nyolcért is szívesen elvégezték, nehogy a másik malom felé kanyarodjanak a szekérrel. Pelsőci bácsi a környék majd minden malmában dolgozott, mióta, 13 éves korában, a Fűzi féle vízimalomba adták inasnak. Keserves élet volt, a víz szeszélyes energiaforrás. Télen volt úgy, hogy egy nap kétszer is vágni kellett a jeget, egy- egy nyári felhőszakadás pedig sárral, iszappal hordta tele a malmot. A legnagyobb ellenséget az aszály jelentette . . . — Amikor leálltak a vízimalmok, akkor beléptem a termelő- szövetkezetbe. Darálósnak. Hót ezt jól csináltam. Mert nézze, hetven éves elmúltam és mi bajom van nekem? Semmi. Van nyugdíjam, háztáji földem, szőlőm, itt még baromfit, hízókat is tarthatok, nyulakat tenyésztek — mi bajom van nekem? Szép mesterség volt a vízimolnáré. Pelsőci bácsi sóhajt és mondja, „megbecsülték ám a molnárt, mert ha vasárnaponként elment a csárdába, mindjárt helyet szorítottak neki az asztalnál ...” — Szép volt, de keserves. Jobb így. Ha apám látna, de elcsodálkozna: nyugdíjas vízimolnár ... 1964-ben visszaköltözött a szülőházába, a Pech család valamikori „birtokára". Itt érzi jól magát. Rendben tartja az öreg malmot és környékét — az épület most a tsz magtára. Ha etetni indul, leballag a malomtérbe, ahol valamikor súlyos kövek morzsolták a gabonát, és ledarálja a kukoricát. Mutatja is, nézzem csak, milyen egyszerű, meg kell nyomni egy gombot .. . D. Kónya Dombóvár is azok közé a települések közé tartozik, amelyet a történelem sorón számtalanszor felfedeztek: jártak a területén avarok, itt keltek ót a rómaiak a Kapos mocsártengerén, aztán a törökök, majd a németek viharzottak át. De termékeny földjét kedvelte Eszterhazy herceg is, hiszen a községhez tartozó szántó- területek, erdők és legelők javarésze a birtokát képezte. Amolyan „jobbágynépségnek" tartották a község lakóit, akiknek reménytelenül csöndes éleiét csak a nagy vasútépítések zaja tette az 1870-es években változatossá. A „vasutasváros“ első lépései
