Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

10 DUNÄNTQLI NAPLÓ 1972. április 2. Végtelen síneken Varsói séták A Szovjetunióban a nyolcadik Öt éves tervidőszakban 3700 kiló­mét *nryi, új vasútvonalat, körülbelül 2000 kilométernyi második sínpárt és az ipari, valamint a mezőgazdasági vállalatokhoz vezető több mint három és fél ezer kilométernyi bekötövágányt építettek. A villamos- és Diesel-vontatásra átállított vasútvonalak hossza a múlt év végén 111 000 kilométer volt. Még nagyobb munkálatok várnak a közlekedési építőkre a kilencedik ötéves tervben. Hol fognak vezetni az új vasúti fővonalak? A Szovjetunió, területét te­kintve a világ legnagyobb or­szága. A szárazföld egyhatodát foglalja el. Éppen erre a körül­ményre hívta fel a figyelmet Roman Anpilogov, a Szovjet­unió közlekedés-építésügyi mi­nisztériumának kollégiumi tag­ja. — A természeti kincsekben mérhetetlenül gazdag ország gazdasága az októberi forra­dalomig rendkívül egyenetlenül fejlődött. Mindössze ötvenegynéhány esztendő alatt a gazdasági for­galomba sikerült bekapcsolni a Szovjetunió keleti kerületeinek igen gazdag energia- és nyers­anyagforrásait. Az Ural-hegység kőláncán tűi hatalmas nehéz­ipari bázisok jelentek meg. Nyugat- és Kelet-Szibéria az ország hatalmas gazdasági kör­zetévé fejlődött. Ez javarészt ónnak köszönhető, hogy kiépí­tették az ország távoli szegle­teit a központtal összekötő vas­útvonalak többtízezer kilométe­rét. A termelő erők elhelyezésé­nek tökéletesítésében kétségte­lenül új szakasz lesz a jelenle­gi (1971—1975) ötéves terv. Tizenegy évvel ezelőtt adott először kőolajat a Tyumenyvidé- ki (Szibéria) saumi lelőhely. 1972 végén a tyumenyi és a tomszki területekről kerül ki a Szovjetunióban kitermelt kőolaj­mennyiség egynegyede. A föld­gáz kitermelésének mennyiségét tekintve pedig ez az aránylag kis kerület olyan szintre emel­kedik, amelyen még tíz évvel ezelőtt az egész Szovjetunió állt. A Tyumeny és Szurgut közötti 700 kilométer hosszú vasúti fő­vonal elő fogja segíteni, hogy a szovjet emberek kiaknázzák ezeket a természeti kincseket, hogy birtokba vegyék Nyugat- Szibéria rengetegeit, hogy lét­rehozzák a fa komplex feldol­gozását végző ipari központo­kat, hogy kifejlesszék a faké­miát és a vele kapcsolatos ipar­ágakat. Hasonló gyors ütemben fo­lyik egy másik fontos fővonal építése. Ez az uszty—ilimi vízi- erőmű építkezésének színhelyé­Villamositják a Bajkálon túli vaSút Karimszkaja állomás és a Petrovszkij-gyár közötti sza­kaszát Kelet-Szibériában re vezet E vasútvonal jelentő­ségét csak növeli, hogy múlha­tatlanul szükség van az irkutsz- ki terület északnyugati részében lévő igen gazdag erdőségek és vasérclelőhelyek komplex kiak­názására. Egyébként Szibériá­ban az egész teherszállításnak több mint 90 százalékát vas­úton bonyolítják le. Nagy szerepük van a vasút­vonalaknak Kazahsztánban is. A közép-szibériai főútvonal itt kapcsolódik a dél-szibériai fő­útvonalhoz. A terv szerint befe­jezik a Bejnyeu—Kungraa köz­ti 400 kilométer hosszú vasúti pálya lefektetését, amely újabb összeköttetést biztosít Közép- Ázsia és az ország középső ke­rületei között. Szibériából még egy vasútvo­nalat fognak lefektetni, de már nyugati irányban. Ennek a 200 kilométer hosszú pályának a megépítésével befejeződik a dél-szibériai főútvonal létreho­zása. Ezzel lényegesen megrö­vidül az az út, amelyen a szál­lítmányok az Uraiból eljutnak az ország nyugati kerületeibe. Mihail Golman, a miniszté­rium műszaki főigazgatóságá­nak helyettes vezetője a vas­útvonalak villamosításáról be­szél. — 197? elejére a Szovjetunió­ban a villamosított vasútvona­lak hossza már meghaladta a 35 000 kilométert — mondotta. — Ez több, mint egyharmada a külföldi országok összes villa­mosított vasútvonalainak. A már meglévő főútvonala­kon a villamos vontatásra való átállással kapcsolatos munkála­tok gyors ütemben folynak. Ha­marosan sok útvonalon megin­dulnak a villanymozdonyok, a Kaukázusban és Közép-Azsiá- ban, o Kóla-félszigeten és az Uraiban. A tervidőszakban kö­rülbelül 25 000 kilométernyi vo­nalon rendszeresítik a diszpé­cser-irányítást és az automati­kus térközbiztosítást. Erre egye­bek között a Csita-Vlagyivosz- tok, Habarovszk-Komszomolszk, Harkov-Brjanszk-Jeiec, Omsrk- Tyumeny-útvonalon kerül sor. A fővonalak átbocsájtóké- pességének növelése végett pár­huzamos vágányokat fektetnek le. Erre ott kerül. sor, ahol a forgalom különösen feszített: az Ural európai részének kerüle­teiben és Szibériában. A legutóbbi jelentésekből ki­tűnik, hogy a kilencedik ötéves tervidőszak első esztendeje si­keresen zárult. Több, mint 460 kilométernyi új vasútvonal, több mint 862 kilométernyi párhuza­mos vágány épült, 40 százalék­kal több, mint 1970-ben. Villa­mos vontatásra 1191 kilométer­nyi útszakaszt állítottak át. Vlagyimir Szinyedubszkij (APN) Okecie repülőtér egy kicsit zajos, gyakran húznak el a vá­ros felett oz IL 62-esek, lomhá­nak tűnő tempóban és ordíta­nak a motorjai. Aleja Krakowska 37. Munkás- szállás, itt laknak öten magya­rok. Az úttest iszonyú széles, középen fut a piros villamos. Jó iramban fut, mégis negyedóra keli, amíg a centrumba érke­zik. A villamosban ugyanúgy kell bedugni előreváltott jegyet a lyukasztóba, mint Pesten, csak ezt nem nyomni, hanem húzni kell. És kilenc lyukat produkál a cetlibe. Luxus. Első nap délután. A bányadó napfényben vadonatúj házak virítanak. Akármerre nézek, építkezés folyik mindenütt. Da­ruk magasodnak. Kiásott funda­mentumok, félkész házak, be- pucolatlan, de már lakott há­zak, kész házak. Nagyjából egyformák. Olyan egyformák, hogy akár Budapesten, Pécsett is képzelhetném magam, ha csak a modern lakóházakat né­zem. De az utcák, azok nem olya­nok. Egy oldalon akad négy forgalmi sáv, mennek is a pi­lóták, mint a veszedelem. Be­mennek a buszok, villamosok közé, megugrasztják bizony a gyalogosokat. Hely viszont van, lehet hova ugrani. Éppen biggyeszteni akartam többet vártam az első be­nyomástól jeligével, amikor a sok új modern ház közé ékelőd­ve megláttam egy romot Szép, szabályos rom volt, a téglák úgy rózsáitok a falak vo­nalában, mint az eleven hús. Maradék. Itt még van, de már egyre kevesebb. Varsó őrületes iramban és határtalan szorga­lommal felépült. Azt hiszem, azt nem írhatom, hogy megfiatalodott. A szenve­dés öregííi az embert és a vá­rosokat is ... * Sör. Külön téma Varsóban. Restauráció Raszinska, a Gro- jeckán, este ott húzzák a sram- lit, meg az akácos utat argen­tin tempóban. Hely — az nincs. Egyikük agilis, elhangzik a va­rázsige: wegry. Csinálnak hát egy asztalt, a kis kopasz főúr már repül is az eszcájgokkal. Amikor tudtára adjuk, hogy sört akarunk inni, vacsora nem lesz, csak annyit mond lengye­lül:- óóóó ... És úgy odavágja az eszcáigot a tálalóasztalra, hogy azonnal otthon érzem magam. Másnap kitapasztaltuk, hogy sörügyben a kocsma-hivatalok alkalmazottai csak egy kifeje­zést ismernek: néma piva .., nek megfelelő doboz 10 000 f®» rint. Az igazság, semmi olyasmi nincs, ami nálunk nem kapha­tó, és ha olcsóbb is, nem sok­kal. így hát nem Is a vásárlás, a nézelődés volt a fő szempont Óriási áruházaik, kis boltjaik 10—11 órakor nyitnak. Este 7-8- ig tartanak nyitva. Minden öt lépésre található egy Ruch, az Varsói utcarészlet A Tudomány és Kultúra Palo­tájától nem messze ráakadtunk egy talponállóra. Lengyel kol­bászt ettek a lengyelek és len­gyel sört ittak hozzá. Mondtuk a kötényes úrnak, hogy pivo és mutogattunk is, hogy italozni szeretnénk, amúgy talpon. Értésünkre adta, hogy a sör csak kolbásszal együtt dukál. Hajh, csavarintos magyar ész! Kértünk egy kolbászt és húsz üveg sört öten voltunk, a pa­lackok pedig három decisek. * Gyönyörű idő! Vétek az áru­házakban bolyongani, pedig ha az emberfia bemegy a Mar- szalwkoskán a centrumba, vagy a Juniorba, vagy a Novi-Szwia- don az ifjúsági áruházba, ad­dig viszi a mozgólépcső, amíg eltéved. Hat emelet, millió féle osztály, temérdek ember. Nyüzs­gés. A televízió drága. Egy nálunk közepesnek kikiáltott készülék­forgalmat jelent lengyelül, d# ez pavilon, olyan mint nálunk egy trafik. Lapok, dohányáruk, fogamzásgátló, jelvény, villa­mos- és buszjegy, levelezőlap, . bélyeg, gumilabda, szuvenír, minden kapható itt. öt lépé­senként Azt mondták, a prém ölesé. Izgatottan kutattam a centrum­ban, merre vannak a bundák? Egy próbababáig el is jutot­tam. Szép, barna színű, d® in­kább vörhenyes szőrmebunda volt rajta, meg egy tábla, egy számmal és egy mondatta!: 110 000 zlotyi (100 000 forint), kérem ne nyúljanak hozzá. Nem nyúltam. De úgy döntöt­tem: most nem veszem meg, megvárom a péntek délelőttöt, s okkor ha nyerek, újból kijö­vök. Kampis Péter Szabad szom balok a szabadban — Itt mindent magam, saját kezem­mel csináltam! — mutatta meg büsz­kén hétvégi faházát Siegfried Bur­dock, testvérlapunk, a Freie Presse ki- adóhivatala igazgató-helyettese. Húsz kilométerre lakik Karl-Marx-Stadt-tól, ahol a lap szerkesztősége és kiadó- hivatala van, csendes, hegyek övezte kis településen, ahová már nem jut el o nagyváros pora, füstje, zaja. De a hétvégeket, főleg tavasszal és nyáron a közeli dombocskán létesült hétvégi kerttársulásban tölti. Mint elmondotta az NDK-ban a hétvégi telkeket nem kell megvásárolni, honem az államtól igen olcsón bérelhetők, azok nem ke­rülnek egyéni tulajdonba. Természete­sen a felépített hétvégi házak minden­kinek saját tulajdonát képezik, azokat, ha megválik a bérelt telektől, elad­hatja az új bérlőnek. Húszan-harmin- can létesítenek egy-egy ilyen hétvégi üdülőtelepet, az egyes telkeket nem kerítik el egymástól, hanem az egész területet együtt kerítik be, ezt is in­kább a nyúlok ellen, hogy télen ne tegyenek kárt a gyümölcsfákban. A házak a legkülönbözőbbek: az egy­szerű fabódéktól, az ízléses kőházig, kivitelezésüket nem szabályozza sem­mi, az építő ízlésére és igényére bíz­zák megtervezését, felépítését. Mégis összességükben igen hangulatosak, ízlésesek. Márcus végi látogatásunk­kor már sokan szorgalmasan dolgoz­tak telkeiken, kapáltak, metszettek, műtrágyáztak. Megtudtuk, hogy ennek a hétvégi társulásnak is van saját üz­letecskéje, melyben a kiszolgálást fel­váltva látják el a bérlők, hogy a leg­szükségesebb élelmiszercikkeket és ez elmaradhatatlan sört helyben besze­rezhessék ... * A szabad szombatok általános be­vezetése lehetővé tette, hogy a hét­végeket minél többen tölthessék a szabadban, a kiránduló- és üdülő­helyeken. Sőt: ez év januárjától kezd­ve a szomszédos országokban, Len­gyelországban és Csehszlovákiában is. A három ország új egyezménye lehe­tővé tette, hogy országaik állampol­gárai útlevél nélkül, személyi igazol­ványaik felmutatásával léphessék át a határokat. A szokatlanul korai tavasz­ban sokan élnek ezzel a lehetőség­gel. Vasárnap este érkeztünk a cseh-- német határátkelőhelyhez, ahol akkor már többszáz gépkocsi várakozott, hogy a kétnapos kirándulás után visz- szatérjen az NDK-ba. Először egy ki­csit megijedtünk, hogy mikor jutunk itt át, de a német állampolgárok iga­zolása igen gyorsan történt, vámvizs­gálatot nem tartanak, és így zavarta­lanul, meglepően gyorsan történik a határátkelés. Német barátaink el­mondták, hogy igen kedvezőnek tart­ják kormányunk új útlevél-intézkedé­sét, mely a magyar állampolgárok szá­mára megkönnyítette a szocialista or­szágokba való utazását és remélik, hogy ők is mielőbb, kedvezőbb lehe­tőségekkel utazhatnak Magyarország­ra, melynek tájai, városai, üdülőkör­zetei, különösen a Balaton, számukra igen vonzóak. Egy rövid látogatás kevés betekin­tésre ad lehetőséget az ország életé­be, fejlődésébe. Inkább csak benyo­másokat lehet szerezni, a szem gyűjti egybe a látnivalókat, az érdekessége­ket Drezdában és Lipcsében a leg­szembetűnőbb: a modern épületek számának gyarapodása. Drezdában a városközpont ragadja meg a látoga­tót mely impozánsan öleli körül a tör­ténelmi emlékeket mindenekelőtt a híres Zwingert, mely Drezda közismert képtárának otthona is. Széles sugár­utak, színes magasépületek, modern közintézmények, áruházak, ízléses ki­rakatok, szórakozóhelyek — ezt a ké­pet nyújtja az új városközpont, mely a második világháború, utolsó napjai­ban lerombolt házak helyén épült fel. De a múltra itt is emlékezni kell: az új házak övezte tér közepén üszkös romok láthatóak: Mint mondják, ezt nem tüntetik el, megmarad figyelmez­tetőnek: ilyen volt az a háború... Lipcsében néhány nappal a tavaszi vásár után érkeztünk, az utcákon még ott láttuk a vásárt, a kiállítókat hir­dető plakátokat, még lobogtak a vá­sárzászlók. Figyelmünket két új, gyors számlálásra harmincemeletesnek ígér­kező épület kötötte le. Az egyik az egyetem új létesítménye lesz, a má­sik egy lakóház, melyről vendéglátóink elmondották, hogy saját étteremmel, szolgáltató egységekkel, saját óvodá­val és bölcsődével fog majd rendel­kezni, melyek az épület alsó szintjein kapnak helyet Mítzki Irvin A lipcsei városközpont 1

Next

/
Thumbnails
Contents