Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-26 / 97. szám
TW. április 2«. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Néhai analfabéták „Lényegileg sikerült ez analfabétizmust, a múlt egyik örökségét, legyőzni. Az írástudatlanok száma ma már igen csekély, s főleg a cigánylakosság soraiból adódik. Az írástudatlanság végleges megszüntetése céljából úgynevezett alapismereti tanfolyamokat szerveztek; ilyen tanfolyomot már egyetlen jelentkező esetén indítanak, állami költségen, ingyenes tankönyvekkel". (Részlet A közoktatásügy Európa szocialista országaiban című kötet hazánkra vonatkozó fejezetéből. A könyv 1965-ben látott napvilágot.) A könyv az analfabéták számára vonatkozóan nem közöl adatokat, de adatokat másutt sem igen találni. Az illetékesek még becslésre sem igen vállalkoznak — nehéz is lenne megállapítani ezt a lappangó száIrodalom Colával A klub attól klub, hogy za- j jongani rés iszogatni lehet, ifjúsági klubban többnyire Colát, mert oda ez illik, meg olcsóbb is. Aki ilyen „zajos” helyekre műsort visz, eleve számoljon a zavaró mozzanatok- j kai, amelyek azonban csak el- : ső pillantásra zavarók, mert sajátos, közvetlen hangulatot, feloldódást 'is adnak, amit ki lehet és ki is kell használni. A Doktor Sándor Művelődési Központ irodalmi színpada három röpke klubműsorát mutatta be a Pécsi Orvostudományi Egyetem 48-as téri klubjában. Mindhárom műsort dr. Sződy Szilárd rendezte. Előadásuk tapssal kezdődött — a szomszéd teremben ugyanis egy másik rendezvény folyt, annak hangjai szűrődtek át az irodalmi műsor közönségéhez. Fel kellett venni a versenyt, nem volt elég a szövegre, a saját előadásra koncentrálni. Küzdeni kellett a közönségért, nehogy a másik terem elvonja a figyelmüket. Az első műsor esetében (Egy dunántúli mandulaiára volt a címe, Pintér Tamás és dr. Sződy Szilárd szerkesztette a Ja- nus-jubileumra) a rivalizálás még nem sikerült. A líra nagyobb elmélyedést, meghittebb hangulatot kíván, így az első produkció sápadtabbra sikerült. A második műsor, a Petőfi emlékének szentelt Dicsértessék a nép neve (szerkesztette dr. Sződy Szilárd és Horváth István) billentette javukra a mérleget. Az igazi Petőfit akarták felvillantani, prózai szemelvényekkel idézve. A műsor maga kontrasztra épült: a bokrétás, nemzetiszín magyai- kodást Petőfi kortárs költőcskéi- nek zöngeményei képviseltek. Jó ötlet volt egy igazi bokrétát kézbevenni annak a versmondónak, aki éppen ilyen gyermeteg versikét mondott. Viszont íe- I lesleges, didaktikus beállításnak tűnt az, hogy a többi sze- j replő hátat fordított, míg ezek | a gyengécske költemények | hangzottak el. Hatásosan emel- ! te, röptette fel a műsor végét j a mai fiatal költő, Utassy Jó- j zsef verse, a Zúg a március. Más oldaláról — s már több- i szőr dicsért oldaláról — mutatkozott be az együttes a harma- | dik, Képtelen természetrajz című, ironikus, a komédiázásra szabadabb teret biztositó műsorával (szerkesztette és játszol- í ta Horváth István és Stenczer Béla). Nagy Lajos és Christian Morgenstern műveiből állítot- j ták össze ezt a klubműsort. | Nemcsak azért aratta a legnagyobb sikert ez a produkció, mert fiatalos mókózósra. feloldódott játékra adott lehetőséget, hanem mert itt sikerült leginkább az irodalmat színpadra áttenni, képben, moz- ; gásban, groteszk emberi gesz- ; tusokban megjeleníteni. Azért j is érdemes kiemelni ezt a műsorukat, mert ho ennyi játékos j kedv van az együttes egyes I tagjaiban, akkor többször kél- [ lene építeni rájuk ilyen frappáns kamaraműsorokat. Végezetül hadd soroljuk fel ; azok nevét, akik az első két j műsorban szerepeltek a mar I említett szereplőkön kívül: Kiss Mara, Schörtl Mária, V/éher | Adóm, Szöllösi Margit, Kiss Ág- \ mot. Pedig vannak. Egyedül Pécsett a dolgozók általános iskolájába szeptemberben 20 analfabéta iratkozott be, közülük nyolcán tettek vizsgát. De ki tudja hányán vonnak azok, akik eddig nem mertek vagy nem akartak jelentkezni? * — Az al-ko-hol ra-vasz ter- mé-sze-tű mé-reg. Mé-reg — ! ismétli meg az utolsó szót, im- ! már ereszkedő hangsúllyal a j tankönyv fölé hajló meglett férfi. 35 évesnek becsülöm, mint kiderül, valóban ennyi. Ök mór olvasnak, írnak — szeptemberben még szinte semmit sem tudtak. Tekintsünk el a bemutatásuktól. Igaz, van, aki akár névvel is vállalja a riportot, de vannak akik húzódoznak. S ezt j tiszteletben kell tartani, így í egységesen senkinél sem említek nevet. A vállalkozóbb kedvű férfi a szénbányáknál csillés. Egy kisgyereke van, jelenleg albérletben laknak, de szövetkezeti lakásra várnak. Ápolt külsejű, megnyerő megjelenésű ember. 1943-as születésű. A tanítónő, dr. Mihály Sán- dorné, a csoport vezetője érdekességként elmondott egy történetet. A csoport egyik tagja éppen jelentkezni jött az analfabéta-tanfolyamra, s kifelé menet az igazgatótól, összefutott az egyik tanárnővel. A tanárnő berobbant a tanári szobába: „Tanfelügyelőnk lesz?” Hát eny- nyire nem szabad arra gondolni, hogy az itt tanulók a társadalom szélére sodródott emberek. De adjuk át a szót a vállalkozó kedvű csillésnek: — Hatan voltunk testvérek, apám a világháborúban meghalt. A mostohafaterom az állami gazdaságban dolgozott, anyám otthon volt. Nem volt éppen anyagilag jó. Én voltam a legidősebb, én még a negyedikbe is jártam, de a vizsgák amikor jöttek, éppen nyári sze- zonidő volt, nem mehettem iskolába. így lassan lemaradtam. A társak, akik akkor folytatták, ma már hol járnak ... — elgondolkozva kinéz az ablakon. Végignézve az osztólykönyvet, ilyen foglalkozásokat találok: segédmunkás, kubikos, segédvájár, fuvaros, csillés és újra és újra ez a két betű: s. m. Fekete hajú, fiatal fiú — 1955-ben született. Segédmunkás, az egyik építőipari válla| latnál. Fehér garbóban van, 1 jólöltözött. — Ha meglesz a nyolc osztá- | lyom, hivatásos jogosítványt I szerzek. Mert azt mégse akarja : az ember, hogy egész életén át gürizik, aztán nem viszi sem- [ 1 mire. Csak mindig segédmun- j kás. A gépkocsi mellett, a kormány mellett azért másképp - telik le az élete. Azt mondtam, ránézésre nemigen lehetne megállapítani mi j rejtőzik bennük. Bizony, gátlások, azok vannak. .— A társam amikor észrevette, j hogy nem tudok írni, olvasni, j nagyobbnak érezte magát — ! mondja az előbbi fiú. — Azóta parancsolgat. Szemüveges, erős testalkatú férfi, Borsodból települt ide, 1967-ben. — Az öregem is iskolázott ember volt, gondolom én 45— 46 éves koromra, a munkám alapján meg az iskola befeje- j zése után valamilyen felügyeleti állást kaphatok — mondja. Jelenleg segédvájár az Ércbányánál. — Még jogosítványt se szerezhet az ember iskola nélkül — folytatja. — Tanultam vezetni, nagyon rendes volt a tanárom, a végén meg is hívott vacsorázni. Fölmentünk a Mecsekre, megnézte, hogy mit együnk, aztán kiadta a rendelést. „így kell azt, nem kell félni" — mondta nekem. De hiába van ez addig, amíg nem tudjuk, ha bemegyünk valahová, hogy jó helyre megyűnk-e, azt találjuk-e, akit keresünk. Amióta ismerke- dek a betűkkel, úgy érzem, finomodtam. Mert tudja, aki nem járt a bányában nem is képzeli, milyen az. Úgy dolgozunk néha, mint a gőzös. Aztán vége a műszaknak, följövünk, és úgy érzem, kimosták a fejemet. Amit tegnap hallottam itt, az iskolában, semmi sem maradt belőle. Ha nyíltan nem Is fogalmazzák meg, sok vállalatnál van olyan felfogás, hogy — ha kiderül — ne tanuljon az analfabéta, mert akkor ki lesz segédmunkás. Magyarán: gazdasági kényszerűségre hivatkoznak. Én mégis azt az embert bécsülöm, aki nem volt hajlandó nyilatkozni ebben a riportban. Családja, gyerekei előtt is titkolja, hogy eljár a tanfolyamra. Szégyelli, hogy ilyen későn. Micsoda szégyen és micsoda akaraterő! Marafkó László Megyei solcoldalúsági verseny Hétfőn két iskolában, a Komarov Gimnázium és Szakközépiskolában és a Nagy Lajos Gimnáziumban zajlott le a középiskolások megyei Steinmetz Miklós sokoldalúsági versenye. A versenyt a KISZ Megyei és Városi Bizottsága a két művelődésügyi osztállyal közösen kezdeményezte, s idén matematikából, oroszból és honvédelmi ismeretekből, illetve korunk világképe tárgyakból adtak számot tudásukról a tanulók. ! Az I—II. osztályosok verse- | nyén, amely a Komarov Gim- : náziumban volt, a következő J eredmények születtek. A sokoldalúsági verseny győztese a Komarov Gimnázium csapata, II. a Széchenyi Gimnázium csapata, III. a Komlói Kun Béla Gimnázium csapata. A III—IV. osztályosok versenyének végeredménye: I. a Széchenyi Gimnázium csapata, II. a Nagy Lajos [ Gimnázium csapata, III. a Komarov Gimnázium csapata. II o most bevallom, hogy egy ” kiállításról szeretnék beszámolni, talán továbblapozn-ak. Kérem, ne tegyék, legkevésbé a szülök ne, akiknek gyereke napközibe jár vagy oda fog járni. A kiállítás, amiről szó van, a Köztársaság téri általános iskolában, a napközisek munkáiból készült, s nemcsak az a célja, hogy a ,,szabadidő pedagógiából" ízelítőt, tapasztalaikat adjon a kollegáknak. Hanem az is, hogy a szkeptikusoknak, a napközi-elleneseknek bebizonyítsa: a napközi lehet hasznos, szórakoztató és kellemes, csak az kell —, amit már egyre szélesebb körben felismernek —, hogy a legjobb oedagógusok lássák el ezt a munkát. * A zizi-mozaik egy zászlót tartó úttörő-párt ábrázol. A zizi köztudottan kedvelt gyerek-csemege és többféle színből készül. Néhány zacskó zizi, zöld, piros, rózsaszín, sárga, és máris lehet ropogtatni meg ragasztóval bekent papírlapra képet ragasztani belőle. A keménypapír tojástartóból egy zászló segítségével tökéletes kalózhajó készíthető, még a kifújt tojások is ott ülnek a résekben, ijesztő orrokkal, bajuszokkal és egyéb kalóz-tartozékokkal. Az ultrás- doboz ezerféleképpen felhasználható: kutyatestnek például. A Komfort tisztítószer dobozából ingaóra készülhet. Mozaik képékét megintcsak rengetegféle- | bői lehet csinálni. Láttam hóem- bért pattogatott kukoricából, | nyulat felragasztott fűrészporból, fákat posztóból, zöld számolókorongokból, pamutból, műanyagdarabkákbói. Az apróra vagdalt színes műanyagdobozokból gyönyörű mozaikokat művészkedtek a találékony gyerekek. A gyógyszeres papírdobozok is diadalukat ülik ezen a kiállításon. Az egyik daruskocsi terhe seduxenes doboz. A tejfölöspohár kitűnően alkalmazható kosárkának, fejreállítva pedig szélmalomnak, csak a * 1 szárnyakat és az apró ajtót kell ráügyeskedni. Az üvegmosó jó a róka farkának. Száraz falevélből változatos képek készíthetők. A pingponglabda pedig . . . De a pingponglabda-fejűek népes családját hadd meséljem el részletesebben is. Egy piros uni- mós-dobozon pálcikákra szúrva ülnek a gyapjúhajú pingponglabda-fejek, csak az ujját kell hogy beledugja a gyerek, s már kezdődhet a bábozás. A Kincskereső teljes létszámmal felvonult: Malvinka pingponglabda- fején meg rézdrót-pópaszem is Bányászegyüttesek Ércbányász fúvószenekar Rézfúvós szólamok összecsen- gése — együtt, majd külön, meg-megállva, újrakezdve — mind gyakrabban szűrődik ki a tágas üvegfalakon. Délceg indulók, behízelgő verbunkos-dallamok után, meglepődve hallom a keleties fegyvertánc csattogó száguldását, Hacsaturján művét. Ércbányászok fúvószenekara próbál itt a Ságvári Művelődési Házban, hetente háromszor. Hol délelőtt, hol este. Muzsikájukban a Kardtánc új szín: dzsesszes akkordok, lüktető ritmusképietek láncolata ez és nem is a könnyen betanulható darabok közül. Mindenképpen valami újat jelez, hasonló műveket eddig nem játszottak. Az együttes az idei évben 15 esztendős. 1957 kora tavaszán, nehéz időkben az elsők közt szólaltatták meg a hangszereiket —, akkor még alig tíz-tizen- ketten. Május 1-én munkás- eavenruhában vonultak fel, muzsikájukkal hitet, bizakodást hirdetve a jövőben. S ott vannak később is a politikai ünnepeken, bányászünnepségeken, iskolákban, a hagyományos pécsi térzenéken és ott 1963-ban is az első siklósi várfesztiválon, ahol többízben is aranylant minősítést szereztek. Részt vettek találkozókon, munkászenekari seregszemléken: Várpalotán, Salgótarjánban, Sopronban: az elmúlt nyáron pedig elismerő jutalmuk volt az, hogy elutazhattak egy csehszlovákiai fúvós- zenekari fesztiválra. Nyolcszemközt beszélgetünk. Eddigi útjukról Horváth István, a zenekar alapító tagja és mostani titkára számolt be, a jelenről pedig Bimbó József elnököt és Apáti Árpád karmestert kérdezem. Válaszaik egybehangzóan két alapvető változást hangsúlyoznak. Az egyik a siklósi fúvószenekari találkozók éltető szakmai segítsége, követelményrendszere. A másik most néhány hónapja következett be: a magasabb zenei követelmények, az előbbrelépés jegyében. Új vezetőséget választottak, új fiatal karnagyot szerződtettek. Létszámban harmincról ötvenre, hangszeres összetételben pedig a korszerű hanghatásokra is képes együttessé fejlesztik az Ércbányász Fúvószenekart. Fokozatosan kicserélik az elavult, nehézkes hangszereket: négytagú szaxofonkórust szerveznek és készül mór az együttes új egyenruhája is. A fegyelem megszilárdítása csakúgy, mint a tanulásra, a zeneiskolára való ösztönzés is egyetlen célt szolgál: mást nyújtani, mint eddig, magasabb színvonalon. Megújhodás, korszerűsödés: új utak keresése a műsorpolitikában és külsőségekben is: ennek az időszakában járnak, erről számoltak be az együttes vezetői és voltaképpen mindennek a jelkése a forró ritmusú Hacsaturján-zenemű is, amit véletlenül meghallottam. Hiszen ennek a megújhodásnak a lényege mégiscsak az, amit'láttunk és hallunk majd, ha megjelennek az utcán, a térzenéken. Felfrissítik a kottaanyagot, I i i új műveket rendelnek zeneszerzőktől, ősbemutatóra. Felújítják a tamburmajor-hagyományokal és érlelődnek a tervek, elképzelések bizonyos menetzene- alakzatok hazai, magyar hagyományainak kialakítására megteremtésére is, hogy csal néhányat említsünk terveikből Szép ez a program. Céltudatos, nagyot és újat akar és azt hogy minden rétegnek, minder hallgatóságnak nyújtson vala mit. Nem elfeledve a fúvószene bányászhagyományait, a mun kásmozgalom dalait sem modern feldolgozásban. Ugyan akkor műsorukon szerepelne! szórakoztató művek és ótiratol mellett a modern hazai és kül földi fúvószene-irodalom művei bői is. Bimbó József hozzátette: — Persze semmiféle változó nem megy máról holnapra. Idő és lehetőséget akarunk adni a embereknek az új befogadásá ra, elemezve és megértetve ( modern műveket. Kamagyynj fiatal, lelkes szakember. Véli szeretnénk felnőni... Ércbányászok, kétkezi munka sok. Hetente háromszor áldoz nak szabad idejükből a muzsi kának. W. E. Bulgáriába utazik a Nevelők Háza kamarakárusa Ma délben indul bulgáriai útjára a pécsi Nevelők Háza kamarakórusa. A Pécsett rendezett V. Országos Kamarakórus Fesztiválon részt vett Guszla kamarakórus hívta meg viszont- látogatásra a pécsi együttest, mégpedig a Jambolban április 29. és május 2. között megrendezendő Arany Diana fesztivóli ra. A kamarakórust Mohos An j tál, a Nevelők Háza igazgatójt : vezeti, s elkíséri őket Csorbr Tivadar, a Megyei Pártbizottsá; munkatársa is. A kórust ezútta Dobos László és Hevesi Andrá fogják vezényelni, utóbbinak c Janus Pannonius pályázaton díjat nyert kórusműve is elhangzik majd Jambolban. van, Titulász doktornak megvan az aranygombja, Bice-bóca pedig hóna alatt szorongatja a fa ág-man kákát. Hímzések, subák egész tömege dicséri a lányok ügyességét. A tülekedő látogatóseregben ott van néhány kislány, akiknek beregi hímzései láthatók a kiállításon. A fiúk udvarias bóloga- tással nyugtázzák a lányok sikerét. — Ti is varrtok? — Hát... — az egyik legény könyökkel oldalba böki a másikat. — A gombjainkat magunk varrjuk fel . . . — És mikor a lányok hímeznek a napköziben, ti mit csináltok? — Kalapálunk például A tanárnők elmondják, hogy a napközinek éppen az lenne a lényege, hogy a szabadidőt mindenki kedve szerint használja ki. Van úgy, hogy az egyik gyerek felolvassa a mesét, a többiek lerajzolják. A rajzok dúsan sorjáznak a falakon. A Mátyás király utcai iskolások a Háry János operát dolgozták fel, mint | nagy élményt. A többiek a nép- j meséket vagy éppen a Toldit. ! Láttam egy rajzot, amelyen gon- | dósán megrajzolták a „tikkadt szöcskenyájakat", a kép előte- ! rében pedig „boglyák hűvösé- i ben tíz-tizenkét szolga" látható, igaz csak kilenc darab fért rá ! a képre . . . ! Aztán az olvasónaplók. Az I „Eső-napló”, amiben esős na- j pokon földolgozzák a gyerekek, I hol jártak legutóbb együtt: a lepkekiállításon, a moziban vagy a 48-as téren a Petőfi-szobor- , nál. Mások leírják, miért tetszett j egy könyv vagy egy film. („A i film segített megérteni, hogy nem a gólya hozza a gyere- 1 kei”. . .) A nagyobbak a magyar í városokat gyűjtik egy albumba, I képeket, idézeteket, a városhoz I kötődő híres emberek nevét. Egy elsős naplójában külön fejezet: | „Nézem a televíziót", s a kis- I lány körül egész csomó játék- ! állat bámulja a görbelábú tévé- ; készüléket. De ugyanebben a í rajzfüzetben olvastam a Nagy- j eszű Miftdik cím alatt: „MISZ- DIK elolvassa a levelet", és : tényleg, az ember-nagyságú tu- I lipánok alatt három kis fickó közül az egyik egy teleírt papír lapot tart a kezében . . . Sokáig lehetne még sorolni < I látni- és olvasnivalókat. Bőd Lászlóné, Pécs város napközi szakfelügyelője, a kiállítás ren j dezője végül így foglalta ossz j a kiállítás célját, mondanivaló 1 jót: — A családi élet belső szer kezeiének átalakulásával hatal más felelősség nehezedik azok ra a pedagógusokra, akik mint j egy a „család helyett” neveli a gyerekeket, míg az anyák dől goznak.' A napközi nemcsak a önálló tanulásra tanítja a gye j reket, hanem átveszi a család nevelés egy részét akkor, ami kor gondoskodik a naponta 9— 10 órát az isko'ában töltő gye rek pihenéséről, s felkelti benn a/t az igényt és képessé j get, hogy szabadidejét tártál i mason tudja eltölteni. Pécsei | csaknem 6000 napközis gyere j van. Ez a számunkra is megle pően gazdag anyag azt bízó nyitja, hogy többségükben j- munkát végeznek az iskolc napközik, egyre inkább vonzóa a gyerekek számára és idejüké I tartalmosan, nevelésüket is vál j lalva segítenek eltölteni. Halloma E. 1 1 A Zizi-mozaik és a pingponglabdafejűek
