Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

1972. áprffis 2. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Gádor István kerámiagyűjteménye Gazdag Hagyománya von Pécsett a kerámiának. 1968-ban ünnepeltük a Zsolnay gyár 100 éves jubileumát A jogutód, a Pécsi Porcelángyár vállalja az örökséget és azon fáradozik, hogy az elődök nyomdokába lépjen. Tehet­séges, fiatal keramikusok dolgoznak ma is a gyárban és azon munkálkod­nak, hogy az ipari, sokszorosított hasz­nálati kerámia és dísztárgy korszerűbb, ízlésesebb, jobb minőségű és rnűvé- bszib, egyben maibb is legyen. Kertplasztika Pécshez kötődik a kerámia két­évenként megrendezésre kerülő orszá­gos seregszemléje. Ez évben már a harmadik kerámia biennáléra készü­lünk. Siklóson nemzetközi jellegű ke- rámia-művésztelep, szimpozion műkö­dik. A pécsi múzeum modern kerámia gyűjteményének állandó kiállítása is Siklóson kapott végleges otthont Zsolnay hagyomány, biertnálé, szim­pozion, modern kerámia gyűjtemény. Ehhez szervesen kapcsolódik most (a Baranya megyei Tanács szerdai dönté­se nyomán) Gádor István Kos- suth-dijas keramikus Pécsre kerülő életműve. Gádor István a modem magyar ke­rámia-művészet megteremtője. Első az egyenlők között is. Szobrásznak indult az Iparművészeti Iskolán Marót! Géza volt a mestere. A 10-es évek elején, majd később a harmincas évek köze- Jpén, mint a Szocialista Művészcsoport­ban Goldmann és Mészáros társa, rea- •lista szobrokat mintázott. E két szob­rászati periódusát leszámítva azonban elsődlegesen a kerámia foglalkoztatja. A 10-es években fordult érdeklődése a kerámia felé. Tanulmányozta a népi korongozást éppúgy, mint a gyári, sok­szorosítás lehetőségeit. 1920-ban a bécsi Wiener Werkstatt«, ben kapcsolódott be az európai mű­vészetek nagy áramkörébe. Ekkorra már nem a hagyományos szobrászi ki­fejezésmód, hanem az agyagban rejlő lehetőségek kiaknázása izgatta. Stílusa Arany házak a szobrászi megfogalmazástól a primi­tív expresszinízmuson, majd a népmű­vészet formakincséből tudatosan merí­tő korszakon, az elvont formaalakítá­son keresztül egy önálló, az architek­túrával rokon térplasztikákig, a kerá­miát és építészetet egymáshoz közelítő lehetőségek feltárásáig ível. Életének és művészetének megújító forrása volt a tanítás 1928-tól az Or­bán Dezső vezetése alatt álló Atelier iparművészeti iskolának volt a kerámia tanára. Majd 1945 és 1957 között az Iparművészeti Főiskola tanáraként nemzedékek elindítója volt. Pedagó­giai tevékenységében is szervesen épít­hetett arra az úttörő munkára, amelyet Gádor István a 10-es évektől kezdve először szinte egyesegyedül, később, a harmincas évektől kezdve már Gorka Gézával és Kovács Margittal együtt vállalt, mely a magyar kerámiaművé­szetet a mai, nemzetközi szinten is magasra emelte. 1971-ben a mester születésének 80. évében a magyar művésztársadalom kiállítás keretében iünnepelte Gádor István. Ez azonban eltért a megszokott retrospektív kiállításoktól. Egy követke­zetes, egymásra épülő, a kezdeti csúcs­ról is magasabbra ívelő, meg-meg- újuló életműnek lehettünk a szemtanúi. A kiállításnak a legmeggyőzőbb, leg­izgalmasabb része éppen a befejező terein volt, ahol a mester közelmúltban készült legfrissebb munkáit láthattuk. Kertplasztikák, térplasztikák, térrácsok, porcelánból és egyszerű, helyenként mázzal gazdagított alapelemekből, téglából, csőből megépítve. Bizonyí­totta, hogy a rokokónippek porcelánja o mai nyelven is megszólaltatható. 1966-ban rendezett műcsarnoki ki­állításán a tanítváhyokkal közösen szerepelt. A névsor szinte az egész magyar keramikus élgárdát magába foglalta. Szerepelt e velencei biennálén, 1926-tól kezdve a világkiállításokról aranyérmek sorával tért haza: Barce­lona, Monza, Milánó, ismét Monza, Varsó, Brüsszel. Párizs, New York vál­tok sikereinek főbb állomásai. 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1962- ben az érdemes művész, 1967-ben pe­dig a kiváló művész kitüntetéseket. Péccsel való közelibb kapcsolata az elmúlt évek során vált szorosabbá. Az I. országos kerámia biennálé nagydíja­sa, egyben a biennálék legfőbb zsü- rora. Tarácsai, javaslatai, valamint sze­mélyes hozzáállása nagyrészt hozzá­járult ahhoz, hogy a keramikusok egy­öntetűen elfogadták a biennálé gon­dolatát és részvételükkel megterem­tették a szakmai versengés feltételeit. A siklósi szimpoziont is segítette ér­tő tanácsokkal, és bízunk abban, hogy még ezévben személyesen résztvesz a művésztelep munkájában. Mindig tá­mogatta a pécsi múzeum azon törek­vését, hogy a biennálék anyagából a legjobb munkákat a múzeum megsze­rezze és kialakíthassa a modern ma­gyar kerámia országos bázisgyűjtemé­nyét. Rendelkezésre áll ehhez a siklósi szimpozion hazai és nemzetközi anyaga is. A siklósi vár második emeleti ki­állítóhelyiségeiben tavaly véglegesen kialakult az állandó kerámia kiállítás. A múzeumi gyűjtemény gyarapítása, az állandó gazdagodás feltétele biz­tosított. Ehhez járul most a Gádor­életmű közel 400 darabja, melyből ez év nyarán a meglévő kiállítás mellé állandó Gádor-kiállítás is kapcsolódik. Páratlan gyűjteményegyüttes- kialakí­tására ad lehetőséget ez a hármas bővizű forrás. Elmondhatjuk, hogy is­mét jelentős mértékben gazdagodtunk mi pécsiek és baranyaiak. Gádor István művészetével, még nem lezárt életművével, mely a folytonos újjászületést, a bőség gazdagságát példázza. Mindenben tudott újat adni. Most, túl a nyolcadik X-en is a leg­ifjabb a magyar keramikusok között. Életműve a magyar és az egyetemes művészet páratlan kincse. Roiiiváry-Ferenc Janusról, Pécsről — negyven év távlatából Beszélgetés Kardos Tibor akadémikussal Egy életmű a reneszánsz- és Janus- kutatás szolgálatában: monográfiák, tanulmányok, Kossuth-díj, akadémi- kusi cím — Kardos Tibor munkássá­gának állomásai. Azt talán már kevesebben tudják, hogy pályája innen, ebből a város­ból, a régi bölcsészkar falai közül in­dult. Ahol most a tudományos ülések folytak. Az előadások közti szünetben a jogi kar egyik csendes szobájában ülünk le beszélgetni. A professzor jellegzetes tartásával, kissé oldalra hajtott fejjel várja a kérdéseimet.- Akkoriban, a húszas évek végén talán ez a szoba is az Olasz Intézet­hez tartozott? — Nem. az Olasz Intézet a folyosó végén, a mai idegennyelvi lektorátus helyén volt, közvetlenül mellette a Jatin szeminárium, ahol én könyvtá­ros voltam. Négy-öt évet töltöttem itt. Az ablakok mellett asztalkák vol­tak a falban, mert szűk volt a hely. Máig is vallom, hogy nem az elhe­lyezés nagyszerűsége dönti el az egyetem szellemi rangját. Éppen az imént mondta Billanovich olasz pro­fesszor, hogy Guarino híres iskolája, ahol Janus is tanult, holott a kor leghíresebb intézménye volt, a leg­szerényebb körülmények között léte­zett ... Sokat köszönhetek Koltay- Kastner Jenő professzornak és Gyom­lál Gyulának, az- ő önmagával szem­beni közvetlen emberi bizalmá­nak. üres óráimat a könyvtárban töltöttem, itt fedeztem fel Ábel Jenő adalékait a humanizmus koráról, majd Hegedűs újabb adalékait, vé­gül kezembe került a teljes Teleki­féle kiadás. Ha szabad ezt a szót használni — megrészegültem. A har­madik évben Rómába kerültem, egy évre. Ez döntötte el végleg sorsomat — néhány négyzetkilométeren több évezred kultúrája összesítve. S én fel is használtam ezt az évet. Amúgy- is nehezebb fiatalságom volt, beteg­ség, egyéb gondok, talán ezért kezd­tem korábban tudományos munká­mat mint más. Még nem is voltam doktor, amikor a Minerva című fo­lyóirat közölte tanulmányomat, a kö­vetkező pedig Mátyás államrezonjá- ról szólt. Mind a kettő a humanizmus népi és művészeti mozgalmairól ér­tekezett, később sem tagadtam meg a bennük foglaltakat. Ma, negyven év távolából is úgy gondolom, ahogy ak­kor leírtam. 1935-ben a Pannóniában jelent meg a Janus Pannonius bukása című tanulmányom, ez lett a kiindu­lópontja a későbbi Janus-tanulmá- nyomnak.- Az ülésszak megnyitásán ön célzott arra, hogy sok feladata van még a Janus-kutatásoknak. Melyek a legfontosabbak? — Annyi van, hogy nem is tudná mind felírni. Síremlékének képét épp az iménti előadásán bizonyította be egy kutató egy XVI. századi kiadvány alapján. De ilyen kérdések állnak megválaszolatlanul életével kapcso­latban: ki volt az apja, miért tűnt el a színről, mikor tűnt el o színről, miért nem említi őt Janus? Mi lett a testvéreivel, ugyanis életben maradt egy bátyja és nővére, utóbbit na­gyon szerette, azt szerette volna, ha ő temeti el. A Mátyás elleni összees­küvés körül is sok a homály — ma sem láttunk tisztán. Az én meggyőző­désem az, hogy a maga fő zászlós­úri és főpapi helyzetéből nem látta Mátyás céljait. Másrészt Hunyadi Mátyás úgy valósította meg az ab­szolút monarchiát, hogy az kihívta ellene Vitéz Jánost és Janust is. Sú­lyos emberi mozzanatok vannak a* érdekösszeütközésen belül. A török veszedelmet Janus elsődleges vesze­delemnek tartotta: a délvidéken szü­letett, itt élt; talán a király is ezért bízta rá a horvát—szlavón bánságot. Függőben lévő esztétikai problémák: hogyan követte az antikokat, milyen mértékben volt eredeti? E tekintet­ben az én véleményem nagyon po­zitív. Mert ki olvassa ma mondjuk Shakespeare mintáit? Senki? Hát így vagyunk mi Janus mintáival is. Nincs kritikai kiadása, remélhetőleg öt éven belül Horváth János egyete­mi tanár, a jómagam és Horváth Ju­dit közös munkájával ez megvalósul­hat. — ön szerint mit lehetne tenni Ja­nus még jobb népszerűsítése érdeké- ben? — A tankönyvekbe méltó módon kell belevenni. A Tankönyvkiadó ez évben megjelenő kötete is sokat te­het. Ugyanakkor rá kell venni a ki­adókat, hogy ne hatezer példányban adják ki, mert ez napokig sem elég. Tehát a könyvkiadókra is súlyos fe­lelősség hárul. Azután a fővárosban is elkelne egy emlékmű, hiszen ide­jének felét Budán töltötte. A kritikai kiadás után egy teljes bilinguis ki­adást lehet készíteni. A Magyar Tu­dományos Akadémia kiad egy tanul­mánykötetet. Ahogy Pécs és Bara­nya' elöí járt ezekben az ünnepsé­gekben, úgy később is járjon elöl. A kiállítás egyébként úgy megnyer­te llku és Garamvölgyi elvtársi tet­szését, hogy így, változatlanul az egészet a végén bemutatják Buda­pesten is. Martyn Ferenc rajzsoroza­ta varázslatosan szép. Egy nagy mű­vész a belső valóját vetítette ki, de átérezte Janust — ezt is be kellene mutatni Budapesten. Azután itt van az intézményesítés. Nemcsak a Janus gimnáziumra gondolok. Pécsnek nincs bölcsészkara, ha lenne, nem lehetne más a neve, mint Janus Pan­nonius. De itt van a Tanárképző Fő­iskola, amelynek tudomásom szerint nincs neve, véleményem szerint nem lehetne méltóbb neve Janus Panno- niusénál. A Janus Pannonius művé­szeti díj mércéjét nagyon magasra emelték, hogy először Martyn Ferenc kapta meg. Kétévenként ki lehetne írni irodalmi és képzőművészeti pá­lyázatot is, de nem az ő emlékének szentelve, hanem a Dunántúl múlt­ját és jelenét megírva, megfestve. Engem a pécsi ünnepségsorozat­ban az kapott meg, hogy annyi ze­ne volt. A reneszánsz zene ápolásá­ra alakult együttesek valamelyike felvehetné Janus Pannonius nevét, két évenként kamara énekversenyt lehetne rendezni a tiszteletére. Marafkó László Hangversenykrónika A ZENEMŰVÉSZETI szakközépiskolák léánykarai (Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged) és az ezekből kinőtt együtte­sek városuk zenei életének büszkesé­gei, nemzetközi kórusversenyek sikeres szereplői. A pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola Leánykarának keddi hang­versenyét hallgatva arra gondoltunk, hogy ez a gyönyörű hangzású szak­avatottan vezetett énekkar is komoly lehetőségeket rejt magában, másfelől viszont több törődést és odafigyelést érdemelne. Az együttes karnagy-tanára, Vönöczky Endrédé szerény, visszahúzódó, de jó­ízlésű, képzett, gondolkodó muzsikus. Igen igényes műsorral szerepeltette leánykarát: a többségükben zenei pá lyára készülő fiatalok Bartók és Kodály művei mellett századunk három jelen­tős mesterének — Poulenc, Hindemith és Britten — műhelyében is elmélyed­tek. Britten orgonakíséretes Missa Bre- vis-ének megszólaltatása igen magas színvonalon sikerült, az áhitat, a kö­nyörgés és az ujjongás hangját egy­aránt megtalálták, oz elképzelés hite­les, a megvalósítás színes volt. Dicsé­retet, érdemel a tévében is sikerrel szerepelt Bukszár Márta és Radók Edit szép szólóénekéért, elismerést Hollai Keresztély művészi orgonajátékáért. Vönöczky Endréné esetében a művek igen alapos elemzése, belső feldolgo­zása, érlelése előzi meg az előadást. A megszólaltatáson is érezni az igazi iskolát, a műhelymunka alaposságát. A kórus hangzása igényes hangkép­zésről tanúskodik, csak a szopránok számára bizonyultak megerőltetőnek egyes magas fekvések. A nehéz Bartók- kórusok (Madárdal, Párnás táncdai) és Kodály Hegyi éjszakák III. darab­jának intonációja is csaknem hibát­lan volt. Nem éreztük viszont meg­győzőnek Kodály Pünkösdölő-jének előadását: a választott tempók és ka­rakterek nem szolgálták igazán a mű tartásának, monumentális egészének felvázolását. Komoly odafigyelést érdeme! a köz­reműködő II. Pécsi Fúvósötös is. Ez a második éve együtt dolgozó együttes (Barth István, Kircsi László, Horváth Győző, Duha Julianna, Hegedűs Kál­mán) egyelőre nem elsősorban a rész­letek csiszoltságával, nem annyira a tökéletes összjátékkal tűnik ki, hanem a muzsikálás színességével és eleven­ségevei. Igen érdekes és értékes, út­törő munkát végeztek Bach- és Ravel- átiratok készítésével és bemutatásá­val. Köztudott, hogy az igazán nagy zeneszerzők alig írtak fúvós kamara­muzsikát, így a többi hasonló kamara- együttes is bizonyára örömmel fogadja a Bach-orgonaművek és Ravel Lúd­anyó meséinek jól hangzó átiratait, amelyek nagyszerű művekkel gyarapít­ják irodalmukat. Hindemith Kleine Kammermusik és Ránki Pentaaeropho- nia c. műveit is életteli, szép megoldá­sokban bővelkedő előadásban hallot­tuk a II. Pécsi Fúvósötöstől. * LEHOTKA GABOR orgonaestje ritka- szép művészi élménnyel gazdagított. Fz a fiatal orgonaművész szerencsésen egyesíti játékában az egészen magas- fokú technikai tudást a kifejezés gaz­dagságával. Előadásmódja eloszlatja azokat a hiedelmeket, miszerint az or­gona olyan „mechanikus hangszer, amelynél a kiváltás késik”, tehát nem lehet rajta igazán ritmikusan játszani. Lehotka Gábor orgonálásának pontos­sága azonban csupán alap, kiindulás a teljes értékű művészi élmény nyúj­tásához. Műsorának első részében Bach-mű- veket hallottunk: három Korál-előjáté- kot két Preludium és fúga között. Min­den romantizálástól mentes, letisztult, értelmes-világos muzsikálás volt, a vo­nalak plasztikussága, a megingatha­tatlan ritmus, a nagyvonalú építkezés ideális barokk hangzás-építményeket eredményeztek. Bach szerkesztő zse­nialitásának egyik legcsodálatosabb ékessége, az Esz-dúr hármasfúga nagy­szerű előadása különösen emlékezetes. Megrázó alkotás Károlyi Pál négy évvel ezelőtt komponált Triphtongus 1, c. orgonaműve. A sejtelmes hanghatá sok, meglepő, vad, hatalmas erejű disszonáns hangtöinbök az atomkor szorongását és fenyegetését éreztetik. Lenyűgöző erővel, szuggesztíven, nagy hatással adta elő Lehotka Gábor a neki ajánlott kompozíciót, A műsor befejező száma Liszt hatal más orgonafantáziája, az „Adnbs, ad salutarem undam" volt. Közönségünk nemrég hallhatta ezt a monumentális Liszt-művet a Pécsi Balett kamara- előadásain is. Lehotka Gábor előadá­sa valóban fantáziadús volt, a regiszt­rálás, a tempók és karakterek színes­sége, változatossága mindvégig izgal­masan érdekessé tette az előadást. Öröm volt hallgatni ezt a színes har­móniai fordulatokban, dinamikai kont­rasztokban oly nagymértékben bővel­kedő igazi romantikus muzsikát, A re­mekbe sikerült előadásról még egy gondolat: jó! választott a Hanglemez- gyártó Vállalat, amikor a közelmúlt­ban Lehotka Gábor előadásában vette lemezre Liszt Ad nos, ad salutarem undam c. orgonaművét! Szesztay Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents