Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
6 DUNANTOLI NAPLÖ 1972. április 20. Baranyai kastélyok és udvarházak BIICAL Szegény embert az óg is húz- zo. A bikaiiak ugyan, a maguk módján régebben is tisztelték, talán szerették is a bárót, 45 utón mégis valahogy lábra- kapott a tévhit: a dédnagyapa azért kapta a báróságot és a bikali birtokot, mert részt vett a magyar szabadságharc leverésében. Ennél kevesebb bűnnel sem volt akkor már öröm a báróság. Pedig hát ha ember viselte a címet, de ez önmagában semmit sem jelentett Itt van például Puchner Károly esete is. Cser László, a pórttitkár azt mondja róla . nem volt az öreggel a múltban sem baj. Az utolsó két évtizedben meg ... Tíz évet farakodó volt a kárászi állomáson, most meg éppen tíz esztendeje a Bikali Állami Gazdaság szocialista halászbrigádjának a tagja. Fiai szakmát tanultak, a kisebb mit sem törődik a családfával, a nagyobb néha kedvtelésből rendezgeti a néhány megmaradt iratot, de ez már csak amolyan hobby. A 75 éves Puchner Károlyt faggatom a kastély felől, azt remélem némi nosztalgia majd bőbeszédűvé teszi. Csalódom: sietne haza a falusi parasztházba — várja az ebéd. Pedig pontosabb információkat mástól alig kaphatnék — amit látok nagyon kevés. A bejárat mellett egy tábla hirdeti: Tiszta udvar, rendes ház. Hát ez egy kissé újabbkori történelem. Az udvar felől még csak-csak felismerhető a régi magyaros udvarház, kívülről azonban inkább a századforduló olasz villa-építkezését követi az épület Dr. Vargha Károly főiskolai tanár hosszasan tűnődik, hol is látott hasonló épületet amíg rájön: Abbáziában, o tengerparton van egy pontos hasonmása. Közben egy pillanat alatt megvétózza a tévhitet is: 1840- ben még az Állami Kamara birtoka volt Bikái, de egy esztendősek később báró Puchner Antal — eladva Besztercebánya környéki birtokát — vásárolta meg. Rúchner Károllyal most egyszerre beszélgetünk a kastélyról és a báróság eredetéről — mindkettőnek érdekes a története: a dédnagyapa már 23- ban báró volt (a családi iratok tanúsága szerint) még a napóleoni háborúban tűntette ki magát. Az viszont igaz, hogy Bem-mel szemben állt Erdélyben - feltétlen császárhű volt, Magyarország jövőjét csak a Habsburgokkal együtt tudta elképzelni. Korábban velencei kormányzó volt, mint jogászt és egyben altábornagyot a királyi ház a legmegfelelőbbnek tartotta az erdélyi kormányzó tisztére. Kisétáltunk a parkba. Ud- varnyira zsugorodott össze. A dombóvári út túlsó oldalán folytatódott valamikor egészen a tavakig. Most az már a művelődési házhoz tartozik. A tópartról úgy tűnik, mintha a művelődési házra nőtt volna a kastély, arra meg a két komlószárító. Az épületcsoport körül szinte összezsugorodnak a parasztházak — a tavaszi napsütésben nem tudom érzékelni a teret, egy síkba látok mindent, mintha csak festményen látnám Bikáit.- Az új, az a magasabb rész — mutatja az öreg báró (remélem megbocsát, hogy így nevezem most magamban) — akkor épült, amikor egyéves voltam. Aoám éppen akkor halt meg- nem volt, aki az építész körmére nézzen. A Guggenberg, aki a pécsi hadapródiskolát építette, annak a munkája ez is. Elég az hozzá, hoay egyetlen mestergerenda nélkül építette fel a tetőszerkezetet, úgy hívják, hogy lógóstető, nincs még egy ilyen Baranyában. Nem is lehetett cseréppel befedni - bádoggal van most is bevonva - nézze csak . . . Azt is beszélték, hogy később a Guggenberg öngyilkos lett, mert másutt is voltak hasonló esetei... Lehetséges, bár másképpen is ha'lottam az építész történetét. Marosvásárhelyen és Pécsett egyazon terv alapján épí- Vrték fel a hadapród iskolát, teljesen egyforma volt a két épület, de csak az egyikért fi- »ettek az építésznek — állítólag Világ vége? Nem, csak a túlpart... Á dunafalvi „Doktor úr" Sok időnk nincs a beszélge- ] téshez — elintéznivalók várják. | S találkozásunkat pontosan • kell befejezni, mert a túloldal- | ra átjutni csak egyféleképp le- j hét, a komp nem vár, a révészek pontos emberek. Azért felidéződik a Duna-il- latú gyerekkor, az összefarics- j kált iskolapadok hangulata, az álmok és realitások szép keveredései. Az egyetem, amit a dunaszekcsői fiatalember hat éve végzett. A két év kórházi gyakorlat Mohácson. Aztán a ; hirtelen döntés: körzet Duna- { falván. Hogyan lehetett ezt | összeegyeztetni a korábbi el- j képzelésekkel, a belgyógyászat | „nagyszakmójával”, nem tu- ! dóm. Kis csönd támad az eme- I leti lakásban, a töltést nézem, amely mögött a most kevés ví- ! zű Duna folyik. ! - Négy és fél év kórházi j gyakorlat kell a szakvizsgához ez volt kétségbeesésének oka. A pécsi épülettel nem lehetett baj, hiszen most is az a gerince az egyetem elméleti tömbjének. No, de most a bikali kastélyról van szó: az állami gazdaság központja ma, aligha lehetne az irodák, lakások és színházterem helyén pontosan meghatározni, melyik volt a 17 lakószoba és 12 személyzeti helyiség. Mint ahogy a gazdaságot sem lehet összehasonlítani a régi uradalommal. — Ez biztos — mondja Puchner Károly — az állami gazdaság abszolút felettünk áll, nekünk akkor nem volt pénzünk korszerű gazdálkodást folytatni. Igaz viszont az is, hogy a termelési költségeink - például "egy mázsa búzára gondolok — is jóval alacsonyabbak voltak, mint most Puchner Károly eléggé pénznélküli báró volt, a gazdálkodáshoz azonban jól értett. Elvégezte a keszthelyi gazdasági akadémiát. Aranykalászos gazda. Jövőre várja az aranydiplomát — A dédnagyapa történetét ismerjük, a többiek mindig Bikaion éltek? — Nem. Nagyapa az 1859-es olaszországi hadjáratban megsérült A lábát és gerincét érte találat Ferenc Jóska kedvence volt - felajánlották neki, a testőrségben szolgálhat, de ő azt mondta, hogy nyomorultul nem! 1890-ben halt meg. Apám huszártiszt volt, József főherceg szárnysegédje. Agydaganatot kapott - 36 éves korában halt meg. Én Pozsonyban születtem, ott élt akkor a családunk. A gimnázium után a haditengerészethez kerültem, az első világháború alatt fregatt-hadnagyként teljesítettem szolgálatot... Az Adrián több hajón is szolgált, végül is aknaszedőként fejezte be a világháborút. Fel is robbant - szerencsére csak könnyebben sérült meg. A háború után a Duna-bizottság összekötő tisztje volt: hat nyelven jól beszélt.. . — A győztesek egymástól lopkodták a hajóinkat — mondja egyetlen mondattal az akkori helyzetre utalva. Azután sem volt semmi érdekes az életünkben. 1927-ben véglegesen Bikáira költöztem — azóta itt élek. Szeretném hallani ennek a 45 évnek a történetét, de a faluvégi parasztházban türelmetlenek már az unokák a késői ebéd miatt, a kastélyban meg nem történt olyan, ami szerinte az újságírót érdekelné. Mit tehetek? Bár kíváncsi lennék házassága történetére: azt mondják a faluban, a családja ellenére is nagyon demokratikus és emberséges módon választott magának feleséget, azt is hallottam, hogy még régebben tervezte: lebontatja a kastélyt és egy kis házat épít magának valahol. Hiába a bárók sem voltak egyformák. Puchner Károly például 75 éves korában egy szocialista brigád naplóját vezeti, s inkább az a gondja: a brigádkönyv nem alakul úgy, ahogy szeretné, mintsem az: hogy is volt a bikali kastély története . . . Lombosi Jer>í Vak Bottyán pipája.^ Nem tudni miért, de eddig igen elvétve fordult csak elő, hogy a magángyűjtök, — nevezzük a nevükön, — a hobbysok világában valaki is a szakmájához, vagy a hivatásához kötötte volna e mindenképpen nemes szenvedélyét. Mert ugyan ki tudná megmagyarázni a miértjét annak, hogy a kutató orvos régi órák, az órásmester pénzérmék, a bankhivatalnok fegyverek, a zenész kulcsok és lakatok, a lakatosmester meg ősi zeneszerszámok felkutatásával elégíti ki gyűjtőszenvedélyét És lám, mégis akad közöttük „rendhagyó", mert Korom Zoltán, a Bikali Állami Gazdaság állategészségügyi technikusa előbb stílszerűen pipára gyújtott, s csak azután mutatott hajlandóságot pipagyűjteményének bemutatásához. A legérdekesebbhez, — s ha lehet még fokozni, — a legpáratlanabbhoz, amit valaha is láttunk. A közel 300 darabból álló gyűjtemény „legifjabb" példánya is, mesz- sze túl van a 100 esztendőn, a „matuzsólemjeiről" pedig csak annyit, hogy a XVI. századig vezeti vissza származásukat, de még a rangsorolásukat is. Ilyenformán: kocsis pipa, juhász pipa, kávéházi pipa, s így tovább, egészen a nemesi „rangig". De halljuk a bizonyítást is. — Ezt a mellközépig érőt a kocsisok használták, nyilván azért, hogy ne zavarja őket az ostor kezelésében, s főként, hogy ne gabalyodjon össze a gyeplővel ... — Ezt a hosszúszárút, okkal kedvelték a juhászfélék, mert ülve, vagy akár állva is kényelmesen a gyepnek támaszthatták ... — Emerről pedig a nagy feje ; és a nagyon rövid szára árulja j el, hogy egykori tulajdonosa ká- | véházi tereferóken pöfögtette ] előszeretettel. A rövid szár arra volt jó, hogy zavartalanul maga köré tekingethessen, a nagy pipafej meg arra, hogy a belé- tömködött maroknyi dohány somkóró virággal illatosított füstje órákra szóló élvezetet, sajátos hangulatot adjon a cse- I vegéshez. Tovább folytathatnánk a sort, | a már említett pípa-rongfoko- zatok történetével, - de helyszü- I kében talán elég lesz, ha csak í annyit mondunk el róla, hogy értéküket a tajtékból faragott pipafej korával, „érésével” együttjáró színgazdagsága, s nemkevésbé a nemesfémből készült kupak mesterművű ötvös díszítései adják. Egy-egy ilyen mesterjelzéssel ellátott tajtékpipa, köztük a már réges-rég porladó Prohászka mesteré is, ma már csak néhány múzeumban és az ő gyűjteményében található. Mégis az egyik, talán legbecsesebb trófeáját őrző pipaköltemény, Vak Bottyán renfek- befaragotl arcmása, amelynek párját néhány más kuruckoia- beli hagyatékkal együtt a szentesi múzeumban őrzik. Tulajdonképpen Szentesen kezdte a gyűjtést jó tíz évvel ezelőtt, amikor a helybeli állatkórház gyakornokaként bejárta a környékbeli tanyavilágot — Eleinte drága pénzen vásároltam az első példányokat, mert az öreg tanyasiak makacsul ragaszkodtak ahhoz a közmondáshoz, ami szerint asz- szonyt, pipát, nem illik kölcsön adni, pláne túladni rajta . .. Hát ami ez utóbbit, — már mint a pipát illeti, bizony hosz- szú évek teltek bele, amíg végre sikerült jobb belátásra bírni az öregeket — Amikor már nagynehezen együtt volt egy kis házimúzeumra való gyűjtemény, taktikához folyamadtam, — mondja. — A hiúságukra apelláltam. Meghívtam őket, hadd lássák, hadd csodálják meg, hogy milyen szép gyűjteményem van. Nos, volt aki egy ideig ellenállt, de aztán nagy sóhajtások után mégiscsak itt hagyta a kincsét. Hozzátéve persze, hogy nem nekem, hanem a múzeumnak, de csak úgy ám, ha vele együtt megőrzőm az adományozó nevét is ... Megőrizte. Naplóba foglalta nevüket, adataikat, de ezt már nem „taktikából”, hanem nagyon is komoly szándékkal. — Túl korai még ugyan, de az a tervem, hogy a gyűjteményt majdan átadom a szentesi múzeumnak ... E szép terv koraiságához nem térhez kétség, hiszen Korom Zoltán mindössze harminc éves, de ha meggondoljuk, hogy az eljövendő újabb 30—40 év alatt, még hány száz piparitkasággal gyarapíthatja gyűjteményét, akkor a szentesi múzeum is jó előre megtervezheti „pipatóriumának" bővítését. P. Gy. Doktor úr. Valahányszor falusi körorvosról olvastam, ezüsthajú doktorbácsiról volt szó, aki fáradhatatlanul jön-megy betegei között immáron harminc éve, segített szülésnél, fogat húzott, embereket mentett meg az életnek. Hivatása már csaknem szentté avatta. Dunafalva körzetébe kétezer ember tartozik. Nem kis szám, nem kis felelősség. Kétezer ember a betegségek olyan skáláját produkálja, amit alapos tudás nélkül már sem felismerni, sem eredményesen gyógyítani nem lehet Három és fél esztendő egy ekkora körzetben sok történetet hordoz. Egyik: — Tavaly ősszel a kocsmában összeesett egy ötvenéves ember, szóltak telefonon, odafutottam, de nem volt szívműködése, már légzése se nagyon. Meghalt. Tíz percig élesztettem, mesterséges légzéssel, szívmasszázzsal, s már-mór lemondtam, amikor megindult a spontán légzése, magához tért. De nem ez az érdekes. Elküldtem a mentővel Mohácsra, ott nem találtak semmit és haza- küldték saját lábán még aznap ... — Él még ez az ember? — Persze, semmi baja. Egyszer meghalt, mindössze csak ennyi történt vele. Nem ő az én páciensem, hanem a felesége, az betegebb ... * Speciális gondokkal küzd. Éjszaka a betejkzállítás, kórházba küldés bonyolult dolog. Éjfélig jár ugyan a komp, de utána .. . Télen, a jégzajlás idején pedig el vannak vágva a Duna másik oldalától. Igaz, a bajai kórházzal megegyeztek, hogy télen a súlyos beteget odaküld- heti, de nagyon is meg kell nézni, hogy ki az, nehoqy visz- szaküldjék. Aztán az idő is sok, éjjel két órába telik egy mohácsi út. Ez idő elég arra, hogy bárki meghaljon, ha mozgatni nem szabad, vagy sürgős műtétre van szüksége. Ez pedig stressz — az orvosnak. Állandó, jól szabott stressz, garantáltan nem lehet szabadulni tőle. Mikor pihen? — Novembertől március végéig nincs szabad napom. Szabadságot se vehetek ki, hiszen nem tudnak helyettesíteni. Két orvos van Dunaszekcsőn, s bár- melyikőjük helyettesít, vissza nem tudom adni. A szekcsőiek nem jönnek át, inkább elmennek a másik szekcsői orvoshoz. Ez logikus. A dunafalvaiak itt a szigetben megszokták, hogy ha nem vagyok ügyeletes, vagy szabadságon vagyok nyáron, átmenjenek. Szekcső, az már különben is város. Úgy is mondják: átmegyünk a városba... * Mindennap nyolctól délig rendel. Vasárnap ügyelet. Azt kérdeztem, hipochonáer akad-e a faluban? Azt válaszolta, hogy kettő bizony akad. Egy ezrelék. Aztán azt is elmondta, hogy kevés neurotikus betege van, a városokban jóval több van ebből a fajtából, ha a star tisztikáknak hinni lehet. — Nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni... Az viszont divat, mesélte, hogy több orvoshoz is elmennek. Hátha nem mondanak egyformát? Akkor aztán megszületik a verdikt: ez jó orvos, jót mondott, ez rossz orvos, mert rosszat. Fekvő beteg? Nincs most, az éjszaka sem hívták sehova. Influenza? Az idén nem volt Szabad idő, az kevés. Egy nap a kézi-gyógyszertár feltöltése Dunaszekcsőn. Egy nap terhestanócsadás, csecsemőgondozás. Két nap: fogászat. Ez a magánpraxisa. Egy nap Baja, munkát adni a fogtechnikusnak, vásárolni ezt-azt. Csütörtök a szabad délután. Akkor a Zsiguli a garázsban marad, s akkor bosszút esküszik a bütykös, fejes törpeharcsák ellen, s a Kutsebes partján elüldögél egyedül, vagy a barátokkal napestig. Időnként megtréfálják a halak: tavaly törpe helyett egy két és negyedkilós nyurgaponty akadt. Ki is rántotta kezéből a keszegezőt... Azért ez a pihenés se az igazi. A Kutsebes meredek partján, a víztükör szélén lehet tűnődni: Tamás jövőre iskolába kerül, Jutka már ovis . . . Vagy, hogy mivel foglalatoskodik maid a felesége, ha a gyermekgondozási segély lejár? Or- vosirnok legyen mellette? Sikerül-e a fólia, amit akart? Vagy inkább gombát termesszen? Ki tudja. Egy biztos: pecá- záskor töiödhet egy kicsit a maga dolgaival. Máskor nem. ér rá. * Bevezetőnek kellett volna, de inkább tanulságnak kívánkozik. Vadonatúj, gyönyörű házban lakik, ott a rendelő, a gondozónői lakás is. Féléve költözködtek a falu másik végéről. Megkértem a telefonközpontot, hívja fel interurbán dr. Schmidt Józsefet, a dunafalvi körzeti orvost. Nem hívta fel. Nincs telefonja. Kampis Péter I ( t — tűnődik — kettő megvan, a körzeti praxis egy évet számít, az három. Még másfél év kel- 'lene, de azt meg lehet szerezni... *
