Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
8 DUNANTOll NAPLÓ 1972. március 12. Öt kontinens Angéláért A Panoráma bemutatja: • A ngela Davist 100 ezer dollár óvadék' ellenében szabadon bocsájtották, de érte az igazi harc csak ezután kezdődik. Richard Nixon annak idején a tv nagy nyilvánossága iplőtt személyesen gratulált J. Edgar Hoovernak, az FBI Főnökének, hogy 1970. október 13-án egy New York-i motelben elfogták „az ország tíz legkeresettebb bűnözőinek listáján" körözött Angela Davist. Nixon szerint ennek a letartóztatásnak például kellett volna szolgálnia „az ország összes terroristáinak". Közvetlenül ezután az egész világ megmozdult Angéláért. Az ő védelmére alakított bizottság ma naponta 500 ezer levelet kap, a világ országaiból. HERBERT MARCUSE professzor, a San Diegó-i egyetem tanára, aki egykor tanította Angélát, mondja: „Hogyan lett volna neki fegyvere? Egész életében ellene volt \ az ilyen eljárásnak .. ANGELA DAVIS önmagáról: „Természetesen elő lehet terem- | bem százezer dollárt, hogy szabadlábra helyezzenek. Értem, igen. I De mi lesz a többi politikai fogollyal? Mert azok voltaképpen mind politikaiak. Akik éheznek, akik fáznak, akik ismerik a nyomorúság mélységét, amely Kalifornia fekete gettóiban van, akiket letartóztatnak, elítélnek, alig mérlegelve azt, amit közjognak neveznek. Figyeljen. Elmesélek egy történetet egy feketéről, Robert Wesley Wellesről, akit tizenhétéves korában letartóztattak gép- kocsilopásért. Ma ez az ember több mint ötven éves és még mindig a San Quentin börtön foglya, s hogy még nem halt meg, az bajtársai segítségének köszönhető . .. Van egy törvény a kaliforniai börtönökben: ha egy letartóztatott fekete csak egyszer merészel megütni egy fehér börtönőrt, azt a helyszínen kivégzik, anélkül, hogy bíróság elé állítanák." DORIS WALKER Angela védőügyvédje mondja: „Várjuk a vád hamis tanúit. Többféle módon fizetik meg ezeket az embereket: pénzt adnak neki, ha szabadlábon van, vagy szabadulási ígéretet, ha börtönben van. Tudjuk, hogy a vádnak legkevesebb 120 tanúja lesz. Meg kell engedni: sok pénz van mögöttük .. HOVARD MOORE, Angela másik ügyvédje mondotta még az óvadék ellenében való szabadlábra helyezés előtt: „Szüntelenül arra gondolunk, hogy Angela Davist bármely pillanatban meggyilkolhatják: a cellájábcn, a felvonóban, a törvényszéki teremben, vagy ha egyszer szabadon eresztik. Ez a gondolat mindenkinek szöget üt a fejébe, de nem akarjuk azt megfogalmazni. Ne beszéljen erről Angélának!” Lemezei hirdetés nélkül is milliós példányszámban kelnek el. Hazájában egyesek Tom Pain-hez, James Dean-hoz hasonlítják és — Jevtusenkóhoz. A New-York Times azt írja róla, hogy „nagymértékben ő az oka annak, hogy a fiatal generáció komoly figyelmet tanúsít olyan kérdéseknek, mint a polgárjogok és Vietnam." „Valószínűleg neki van ma a legnagyobb befolyása az Egyesült Államok fiataljaira — bármi történik is” — írja róla a Nouvel Observateur. S ami Amerikában merőben szokatGAZDASAGI PANORAMA Segély cérnaszálon lógva Azok, akik Dél-Vietnam jelenlegi gazdasági helyzetéért felelősek, éveken keresztül arra a reményre építették politikai döntéseiket, hogy az Egyesült Államok segélye örökre be- áramlik majd az elgyengült országba. Valamennyi háború utáni fejlesztési tervet és programot arra alapítottak, hogy Dél-Vietnamnak a következő tíz évben szüksége lesz az Egyesült Államok gazdasági segélyére. De amióta az Egyesült Államok elkezdte vietnami- zálási programját, minden egyszerű ember előtt világossá vált, hogy Dél-Vietnam túlságosan régen él az Egyesült Államok segélyéből. Valahányszor zavar van a segély folyósításában, az országban mindenki megérzi ennek hatását — a csecsemőktől kezdve, - akiknek szükségük van a tejporra — egészen a kormány miniszteréig, akinek fedeznie kel! az állami kiadásokat. Mai napig nem tettek semmi érdemleges kísérletet arra, hogy kitaláljanak valamilyen más megoldást, hogy Dél- Vietnam ne csak külföldi segélyre támaszkodjon. A gazdasági függetlenségről és önellátásról nagyrészt csak jövőidőben beszélnek. Dél-Vietnam nemzetgazdasága valóságban most egyik napról a másikra él, pedig az egész amerikai segélyprogram márciusban ismét az Egyesült Államok kongresszusa elé kerül. Lehetséges, hogy az Egyesült Államok külföldi segélytörvényét végleg elutasítják. Dél- Vietnam 1972 évi költségvetése pedig, amelyet a nemzetgyűlés december 30-án fogadott el, azzal számol, hogy az ország bevételeinek legalább ötvenegy százaléka — 270 milliárd piasz- terből 140 milliárd — amerikai segély. Az USA és Dél-Vietnam vezető politikusai szerint Dél- Vietnamnak az idén 700 millió dollár értékű árut kell importálnia, hogy nemzetgazdaságát életben tartsa, megfékezze az inflációt és piasztereket szerezzen az állami kiadások céljára. Az ország évente 15 millió dollár értékű árut exportál . . . (Far Eastern Economic Review) Transzparenssel a kézben • A nyugati világ képes képtelenségei közül is meghökkentő amit ! az egyik francia folyóirat közölt: homoszekszuálisok utcai tün- j tetőséről, „legalizálásukért”. E nem sok bizalmai gerjesztő társaság először 1968-ban jelentkezett röplapokon. Tavaly májusban i azután — először Európában — „zászlót bontottak” és utcára vonultak. Ma már nemcsak Páris negyedeiben, de vidéken is — | mindenekelőtt Marseille-ben - vannak „szervezeteik” AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ROZSA LÁSZLÓ Á mikro a jövő autója? Megjelent az európai autó- | piacon a Renault-5 elnevezésű ! mikrokocsi, amelyet a jövő au- j tójaként hirdetnek. Hossza csupán 3,50 méter, háromajtós, 4 független kerékkel. Az L. vál- I tozat motorja 782 köbcenti. A j mikrokocsi 36 lóerős, ezzel i szemben több mint 120 kilomé- i tér óra végsebességre képes. A TL változat motorja 956 köbcenti, 47 lóerős. Végsebessége j 135 kilométer körül van. Első kerekei tárcsafékesek, s mutatós karosszériája 4—5 utasnak biztosít helyet. Amit a szakértők különösen értékelnek benne, a 4,90 méteres sugarú forduló képesség, s az elejére épített sebezhetetlen poliészter lökhárító. A nagyforgalmú keskeny átbocsájtó képességű városi utcák fürge kocsija lesz, de az óra még elég magas: tízezer frank körül van, lan: Dylan-nek nincs sajtófőnöke. 1971 szeptemberében lemezt adott ki George Jackson emlékére, akit fekete polgárjogi harcos létére meggyilkoltak őrei a San Quentin börtönben. E dalban, amelyet a néger blues-ok felfogásában énekel, így siratja el Jacksont: „Nagyurak, nagyurak, lelőtték George Jacksont — túlságosan realista volt — nem fogadta el senki cinkosságát...” Más dalaiban ilyesmit énekel: „Olykor azt hiszem, hatalmas börtön a világ, némelyek köztünk a foglyok, mások meg a börtönőrök ...” Dylan-ről azt mondják, hogy ő élesztette újjá és radikalizálta a „főik mu- sic"-ot, s kereste meg a verbális és zenei kifejezését. Dylan valódi neve Robert Zimmermann, aki 1941-ben, Perl Harbour esztendejében született a Minnesota állambeli Duluth-ban, Közép-Nyugaton. Apjának jól menő elektromos ülzete volt Hibbingben, nem messze a kanadai határtól. Tíz éves Bob, amikor apjától egy pianínót kap. Később gitárt, harmonikát is szerzett, s ebben az időben fedezte fel magának a nagyszerű gitáros, Big Joe Williams tolmácsolásában a bluest A szomorú hibbingi körzetben tanúja a második világháború utáni nagy munkanélküliségnek. Líceumi évei után a minnesotai egyetemre megy, s hogy ösztöndíját kiegészítse, esténkint egy kis mulatóban játszik két dollárért. Az amerikai hagyományoknak megfelelően bebarangolja Texast, Üj-Mexikót, Kaliforniát, Oregont, Lousianát és 19 éves amikor New-Yorkba érkezik. Itt olyan költők hatása alá kerül mint Allen Ginsberg, aki hirdeti, hogy ennek a generációnak a legjobb szellemeit rombolja szét az őrület, s hogy Amerika magát semmisíti meg atombombájával. New-Yorkban Robert Zimmerman megismerkedik, a 42. utca csavargó koldusaival, s ő maga is játszik, Bob Dylan, a pop' muzsika „hőse* mint utcai muzsikus, gitárral és nyakához rögzített száj- harmonikával. Aztán Carolin Chester énekesnőnél találkozik John Hammonddal, a CBS társaság producerével: kétéves szerződést kap. Megjelenik az első Bob Dylan lemez. Később, amikor kérdezték felvett neve felől, azt mondta: „Dylan Tho- masra, a gall költőre gondoltam." A következő lemez tizenkét dalából már kettőt Dylan írt a „furcsa öreg világról” amely „betegnek és kiéhezettnek látszik.” Amerika ekkor a kennedysta liberalizmus reménységében él. de a fiatalság nem látja a bejelentett „új határokat”. Bob 1963-ban már a feketék és fehérek washingtoni tüntető menetében vonul, s az egyetemi fiatalság kezdi felfedezni őt. Támadja az establishment, a rend képviselőit, és dalában a „háború mestereinek, ágyú- gyárosoknak” nevezi őket, akikről lerántja az álarcot. Dylan dala — Blowing in the wind —, Lélegzet a szélben — a tiltakozók himnuszává válik. A „Blues a harmadik világháborúról” című dalában vegyíti a képzelt dolgokat a valóság elemeivel. „A telefon cseng — Kennedy hív engem, így szól hozzám: Bob, barátom, mit tegyek, hogy visszatartsam ezt az országot.. .” Megénekli kora eseményeit, Martin Luther King és Malcom X. meggyilkolását, de a „kis ügyek", mint Hattie Caroll megölése se kerüli el figyelmét, s ezeket a nyomrult fehér gyilkosokat csak „bábok"-nak tartja a játékban. Bob stílusát nehéz meghatározni. Mindig a blues az alap, a hagyományos amerikai melódiák, az angol—ír balladák hangulata, de alkalmaz kevésbé kötött ritmusokat is. Azoknak, akik őt a propagandista skatulyába kívánják zárni, rejtelmesen énekli: „Fogom magam és eltűnök a füstkarikákban, szellemem romjainak felhőjében ...” A tiszta pop fanatikusai úgy tartják, az igazi stílust csak a száraz gitárkíséret őrizheti meg: Dylan- alkalmaz először orgonát és elektromos gitárt. A Beatles-hatás- ra Bob egyfajta elektromos gitár alkalmazásával létrehozza azt amit folk-rock-nak neveznek el, és ő „söpri az utat" a Byrd-ek a Lovin Spoonful-ok és száz más együttes előtt. 1970-ben Dylan, mint Joan Baez is, visszatér a folklór hagyományaihoz, s a Vadnyugat meghódításának idejében született dalocskát énekli: „Nagyapám maga csinálta wiskijét, nem fizetett wisky-adót 1792 óta”. Ebben az esztendőben már hivatalosan is elismeri a zenetörténet, s a Princeton egyetem díszdoktorrá avatja. Következetesen verbális énekes maradt, s megerősíti: „a fontos dolgok nem maradnak meg a rádió vagy a lemez útján. Nem így a könyvekben.” I SZOVJET GAZDASAG - KÜLFÖLDI LAPOK TÜKRÉBEN 17 MILLIÓ TONNÁS HAJÓTER Abból az alkalomból, Hogy m Szovjetunió vízrebocsájtotta első konténer hajóját, az International Herald Tribune megjegyzi, hogy ex egyike annak a húsz speciális rendeltetésű Szesztroreckij típusú hójának, amelyet 1975-ig épitnek meg. Az újság szerint a kontéier hajók a viborgi gyárban épülnek és mindegyikük 200 konténer szállítására alkalmas. A szovjet kereskedelmi flotta hajátere az 1970-es 12 millió tonnáról majdnem 17 millió ‘onnára növekszik az ötéves terv folyamán. 4000 KILOMÉTER ÜJ SZIBÉRIAI VASÚT A Vjesnik írja, hogy a szibériai vasút új északi szárnyvonala Közép- Szibériában fog elágazni, Tajset városánál. Innen Uszty Kut-ig halad, majd a Bajkál tótól északra Kelet-Szibérián keresztül vezet a Csendes-óceánig. Az útvonal hosx- sza körülbelül 400 kilométer lesz. A párhuzamos vonalat az tette szükségessé, hogy Tajsettöl keletre a Transz-Szibériai Vasút már igen szúfolt, a szerelvények minimális távolságban követik egymást, s az egyedüli megoldás: párhuzamos vasútvonal építése m Sajkáitól északra. LENGYELORSZÁG: 4200 géptervező, programoz« és operátor kap diplomát Lengyelországban 1975-re megháromszorozódik az elektromos számítógépek száma. Ez az ugrás „világrekordnak” számit. Az ország számítástechnikai szükségletének jelentős részét a hazai ipar elégíti ki. Az Odra számítógép család Lengyelország határain kívül is ismert. Csupán az idén 13 Odra—1204 és 21 Odra—1304 gép kerül ki az üzemből, valamint az Odra 1305 típusú gép, amely már az úgynevezett harmadik nemzedékhez tartozik. A vállalatok türelmetlenül várják a lengyel mérnökök legutóbbi újdonságát, a K—202 minikomputert. Ez egy hordozható, asztali elektromos számítógép lesz, amely azonban a legkülönbözőbb műveletek elvégzésére képes: bérszámfejtés, a vállalati anyagtartclékok nyilvántartása, szociológiai fe!mérések elemzése. Mindezen nagy és kis méretű berendezésekhez programozókra van szükség. Jövőre 4200 fiatal géptervező, programozó és operátor kap diplomát. A tiszteletre méltó öreg hölgy Érdekes beszámolót tartott ox ezredesek Görögországénak bör- tönviszonyairól Sir A’exander Fle- mingnek, a penicillin feltalálójának özvegye. Amalia Fleming mindezt a szemtanú hitelességével mondhatta el, mert maga is megjárta ezeket a szörnyű helyeket, mielőtt a nemzetközi közvélemény nyomása kiszabadította volna. A riporternek arra a kérdésére, hogy mikor és miért tartóztatták le, az idős, hölgy így felelt: „A múlt év augusztusában történt, de én korábban érkeztem Görögországba Bizonyos részleteket tudtam meg arról, hogyan bánnak a bebörtönzött Panagoulissal, akit 1968 óta tartanak fogva és ítéltek halálra a miniszterelnök elleni merénylet szándéko miatt. Négy év óta ez az ember egy rabszolga, akit szünet nélkül kínoznak. Kénzelje el ennek a négy évnek a kálváriáját I Nálunk, Görögországban I (Amalia Fleming ugyanis görög származású. Szerk.) Nem birtom ezt elviselni és megkíséreltem megszöktetni. Pana- gouliszt. Tervem vénül menhukott, s letartóztattak. Amikor a kormányzó irodájába vezettek, az örömráncot járt. Ezt kormányzót Theophiloian- nakosznak hívják, s régen várt engem. Ismert, mint egyik főinkvizitor." „Ont is megkínozták ?" „Nem. Tudja,, ezek az emberek ostobák, de nem bo'ondok. Nem kínoztak fizikai kínzással, azt lehet mondani, hogy VIP-bánásmódot (very important — nagyon fontos személy) kaptam, de húsz órán keresztül víz és táplálék né’kii! hagytak, vallattak és fenyegettek a kimerülésig. Theophiloíannnkosz ordított: kitéoem a fogadat I Ha nem lettem volna lady Flemming, biztos, hogy meg is teszi." Lady Fleming jelenleg a pad- dingtoni Saint Mary’s kórház orvos« biológusé. I * »
