Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
1972. március ti. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Új jogi szabályozások Pécsi rádiósok sikere Másfél millió ember dolgozik a szövetkezetekben i »> Uránbányászok Ferinfesított tudat Hazánkban a szövetkezeti mozgalom hosszú múltra tekinthet vissza: fogyasztási, valamint beszerző és értékesítő szövetkezetek, már a felszabadulás előtt is működtek. A termelőszövetkezeti mozgalom azonban már a felszabadulás utáni gazdasági, társadalmi rendünk terméke. Népgazdaságunkban — az állami vállalatok mellett — az egyes szövetkezeteknek számottevő szerepük van a szocialista társadalmi gazdasági viszonyok fejlesztésében. A szövetkezetek közül jelenleg a termelőszövetkezeteknek a legnagyobb a súlyuk, de kiemelkedő szerepük van a fogyasztási és ipari szövetkezeteknek is az áruforgalmazásban, az ipar egyes területein és a szolgáltatásokban. A mezőgazdaságban mintegy 3000, az ipar különböző ágazataiban 1000, a kereskedelemben pedig közel 600 szövetkezet működik. Ezen kívül több mint 400 lakásszövetkezet, mintegy 300 takarékszövetkezet, számos szakszövetkezet és mezőgazdasági társulás tevékenykedik a népgazdaság különböző területén. Ez utóbbiak száma — főleg a kerttulajdonosok és a kisállattenyésztők körében — folyamatosan növekszik. A szövetkezetekben mintegy más- félmillió ember dolgozik, az aktív keresőknek majdnem egy- harmada. A mezőgazdasági kereső népesség száma mintegy 70 százalékát, az építőipari aktív keresők 10—12 százalékát, a kereskedelem dolgozóinak mintegy 28 százalékát a szövetkezeti szektor foglalkoztatja. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek fő tevékenységük mellett különféle kiegészítő tevékenységet is folytatnak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységéből származó árbevétel meghaladja a 3 milliárd forintot, a fogyasztási szövetkezeteké az 1 milliárd forintot. A nem ipari szövetkezetek ipari tevékenységének egyik jellemzője, hogy a helyi fogyasztási igények kielégítését szolgálja. A szövetkezeteket a szocialista államérdekkel összekapcsoló jogi rendezés részben elavult volt, részben hiányos. A szövetkezeti jogalkotás általában elmaradt a gazdasági feladatok és a szövetkezeti mozgalom tényleges igényei mögött. Ezért vált szükségessé a szövetkezetek átfogó új jogi szabályozása. Az egységes és ágazati szabályozás fő tárgya, központi témaköre a szövetkezet. A szövetkezetekről szóló 1971. évi Ili. tv. elsősorban a szövetkezetpolitika koncepciókban meghatározott elveket ülteti át a jog területére, de emellett a fő figyelmet a szövetkezetek érdekeire, az egyéni szükségletek kielégítésének elősegítésére fordítja. A tételes rendelkezések közül kiemelkedik az, amely az állami támogatós elvét tartalmazza és az, amely a társadalmi, a szövetkezeti és az egyéni érdekek összhangjának érvényesítését hangsúlyozza. Az utóbbi egyben a jogalkalmazási, így a bírósági feladatok alapvető célkitűzését is megfogalmazza. Az új szabályozás Jelentősen bővítette a bíróságok hatáskörét és az egybevág az állami tevékenység továbbfejlesztésének általános irányelveivel is. A jogszabályok bírósági alkalmazása terén a legjelentősebb a tagsági viták csoportja. Ezeknek alaptípusa már feltételez egy szövetkezeti önkormányzati határozatot vagy intézke- ! dést, illetve ezek jogsértő elmulasztását. Ilyen esetekben alapfokon a most életrehívott fórum, a Szövetkezeti Döntő- bizottság jár el. De eljárásjogi- lag nem különbözik ettől az az eset, amikor a szövetkezet által a tagnak okozott kár megtérítéséről van szó, mert ilyenkor a Szövetkezeti Döntőbizottság alapfokon jár el. I rumként dönt. Ez azonban nem gátolja azt, hogy a bírósághoz ; ugyanolyan keresettel lehessen fordulni, mint az előbbi szoros értelemben vett tagsági | jogvitáknál. A tagsági vita helyes megfogalmazásával egyébként az e l téren eddig felmerült jogalkal- j mazási nehézségek megoldód- ! nak. Az alanyi oldalon tisztázódtak a személyi pólusok, a vita tárgyi oldalával összefüggésben pedig az a lényeges törvényi elem, hogy a vita a tag jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban merüljön fel. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a szövetkezeti életviszonyok rendezése — ezen belül a belső jogviták eldöntése és bírói felülvizsgálata — terén milyen növekvő súlya van a szövetkezet belső szabályainak. Nem véletlen, hogy a szövetkezeti törvény a szövetkezeti ön- kormányzat legjellemzőbb vonásai között alapelvként emeli ki azt, hogy a szövetkezet — alapszabályban és más belső szabályzatokban — a szövetkezet szervezetére, működésére és gazdálkodására vonatkozó minden olyan kérdést szabályozhat, amelyet a jogszabályok kötelezően nem rendeznek. A szövetkezetek alapszabálya és más belső szabályzatai tovább viszik a jogi szabályozás funkcióit. így az állami és szövetkezeti szabályok együtt adnak teljes rendezettséget. Adott esetben azonban előfordulhat, hogy a belső normák ellenkeznek a törvény, vagy az ágazati jogsza bá lyok rendelkezéseivel. Felmerül a kérdés, hogyan jár el ilyenkor a bíróság? jesen lezártnak ezzel nem tekinthető. A jogalkalmazás fontos feladata lesz a helyes szemlélettel történő egységes értelmezés mellett az új szabályok tovább gyűrűző kihatásainak felmérése és a soron következő jogalkotási munkákhoz a megfelelő következtetések, tapasztalatok megadása. Dr. Gátos György megyei bírósági elnökhelyettes A Magyar Rádió 1972. évi dokumentumműsor pályázatán László Lajos és Krassó László „Uránbányászok” című műsorával 21 pályamunka között első díjat nyert. A pályázat értékelésére péntek délelőtt került sor a Magyar Rádió elnöki tanácstermében, ahol dr. Hárs István, a Magyar Rádió és Televízió első elnökhelyettese méltatta a pályamunkák jelentőségét és átadta a dijakat. A műsor áprilisban hangzik el a Magyar Rádió adásában. Az ünnepélyes díjkiosztáson a szerzőket újabb dokumentumműsorok készítésével bízták meg, a hagyományos rádiósmüfaj új- já-élesztésére. M Felújítás a pécsi operában A helyes megoldás az lesz, hogy a bíróság törvénysértő belső rendelkezés alkalmazását mellőzi és az ügyet a jogszabályok alapján - szükség esetén az alapelvekig visszanyúlva — érdemben dönti el. Az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozóan alkotott új szabályozást illetően rá kell mutatni arra, hogy míg a termelőszövetkezeti törvénynek és végrehajtási rendeletéinek az új szabályok mintegy továbbfejlesztői csupán, az ipari és fogyasztási szövetkezetek tekintetében korábban az OKISZ és a SZÖVOSZ mint országos szövetségek centrális irányítása körében meghatározott alapszabályok keretei közti jogi szabályozás helyébe új, az egész ágazatot átfogó szabályozás lépett és így ezek is — legalább is ebből a szempontból felzárkóztak a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek mellé. Az új jogszabályok 1972. január 1-vel léptek hatályba. Szövetkezeti jogalkotásunk telN' Vároplkai fémm Mintegy másfélszáz Béta-bányai dolgozó — jórészt szocialista brigádtagok —, valamint Komló párt-, tanácsi- és tömegszervezeti vezetőinek részvételével várospolitikai fórumot rendeztek tegnap délután a Juhász Gyula klubban, A tv-fórumok mintájára szervezett összejövetelen számos olyan kérdés és válasz hangzott el, amely a bányász város minden napi életével kapcsolatos eredményekről és gondokról, a vezető szervek tevékenységéről, a tervező- és fejlesztő munkáról nyújtott részletes tájékoztatást. Vasárnap, március 12-én a Pécsi Nemzeti Színház operarészlege ielújitja a nagysikerű Varázsfuvola előadást. Mozartnak a múlt évadban bemutatott remekművét azért újítják fel, hogy a Művelődésügyi Minisztérium által kijelölt területen, vagyis az egész Dunántúlon opera-repertoár színház legyen a- Pécsi Nemzeti Színház, £ mellett új énekesek felléptére is lehetőség nyílik, mert a Varázsfuvolát állandóan változó szereposztásban játsszák majd Pécsett és a Dunántúlon Az első előadás Pécsett lesz március 12-én vasárnap délután és a második 14-én kedden este. Képünk: Kálny Zsuzsa (Papa- gena) és Bolla Tibor (Papa- geno). ohácson a helyi üzemek dolgozóinak képviselői elmondták, hogy elítélik, megvetik azt a kispolgári szemléletet, mely a pénzt nézi mindenben és egyéni érdekeit helyezi a közösség érdekei elé. Hasonlóképpen vélekedtek Zobák-aknán a bányászok, a pécsi gyárak munkásai. Forintosított tudatúaknak nevezték őket Ismerik a közhelynek számító példákat, a lángossütő meggazdagodásától a szakmunkásig, aki elhagyja a szakmáját, hogy néhány forinttal többet keressen segédmunkában. Hallanak és tudnak arról, hogy szép számmal vannak, akik ügyeskedéssel, könnyen sokezer forintot zsebelnek be, valóságos vagyont gyűjtenek, kihasználva azokat a hézagokat, amelyek megvannak a gazdasági életben. Nem rokonszenveznek ezekkel az emberekkel és elítélik a jövedelmét letagadni akaró magánfoglalkozásút, azt, aki tízezer forintot kér, mert lemond a nemlétező társasüdülő építésében való részvételről. Még akkor sem szimpatizálnak velük, ha ügyeskedésüket törvényes keretek közt folytatják, mert életnívójukat kirívónak tartják a társadalomban. Természetesen hevesebben ítélik el azt, aki kacsalábon forgó villát épít, nyugati luxuskocsin pöffesz- kedik és balatoni villáját úgy mutogatja fényképről, mint kismama a csecsemőjét, mint azt a munkást, aki néhány forint többletért elmegy rakodónak. Elmarasztalják azokat a gazdasági beosztásban lévőket is, akik úgymond politikamentesen akarnak vezetni és mások rovására a prémiumot hajszolják. Elvtelen, öntudatnélküli embernek tartják, mert egyetlen világnézetük a több pénz. Többen úgy vélik, hogy mindig voltak és lesznek konjunktúra lovagok. Látszatra így is van. Emlékezünk a háború alatti és utáni feketézőkre, az arany- és valutaüzérekre, az ellenőrzés gyengeségeit kihasználó állami tulajdont dézsmálókra, a disszidálást segítő ügynökökre, az orkánkabát és nyloning seftelőkre. „Most lángossütők vannak" — mondják, mely tágabban értendő. Egyikük léte sem volt törvényszerű, viszonylag rövid ideig tartott és utána lepasszolt. Nem törvényszerű a mostani újgazdagok megjelenése, de a kedvezőtlenül eltolódott bérarány sem. em az a baj, hogy az emberek természetes vágya az anyagi gyarapodás, a jólét, örülünk annak, hogy X-nek végre megvan a gépkocsija, amire ketten fél életen át takarékoskodtak és azt mondogatjuk, hogy lehetne olcsóbb is. Természetes dolog, jogos, hogy Y elvárja a társadalomtól, hogy valóságos tudását megfelelően méltányolja. Senki sem ellensége a pénznek és mindenki, világnézetre való tekintet nélkül számít, tervez és törődik önmagával, családjával. Legyen mindenkinek rendes, jól berendezett lakása, víkendtelke és egyebe, amire az életben szüksége van. A legöntudatosabb ember is szívesebben eszik csirkepörköltet metélt tésztával és iszik rá bort, mint zsíroskenyeret kútvízzel. A baj ott kezdődik vagy folytatódik, amikor a mama és a papa anyagi érdekházasságot köttet kisleányával, fiacskájával a gondtalan boldogság jegyében. Manapság is van ilyen. Sokféle megnyilvánulása van a forintosított tudatnak. Egy jó gebines hely kihalászása, betörés egy jó állásba, megfelelő összeköttetések megszerzése, melynek létrejöttéért szívesen áldoznak anyagiakat is, ajándék, vacsora és egyéb figyelmesség formájában. Hogyan előnyösebb, hogyan lesz több pénz? Mindig ez a fő kérdés. Van hízelgés, barátság és kézkezetmos ajánlat, de ha kell és célravezető, akkor megteszi az intrika, a rágalmazás, a klikkezés, sőt a zsarolás is. Ez az ismert helyzetvadász típus. Érvényesülési lehetőségeit, sajnos, még mindig elősegítik a vezetésben helyenként előforduló gyengeségek, a kádermunkában fellelhető szubjektivizmus, a rokon, ismerős légkör. Ismerősök ők a munkahelyeken. A meghatározó felfogásuk — saját érvényesülésük. Ök igyekeznek leginkább, hogy megjátsszák magukat és egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy. munkájukat, tevékenységüket ne fitogtqtnctk. Visszataszító ez a kétszínűség. Egyik oldalon az aktív, a tettreícész, talpraesett ember tógájában díszeleg, a másik oldalon pedig szeme állandóan a „pénzeszsákon” van és egyéni érvényesülése érdekében gondolkodás nélkül eltapos másokat. Érdemtelen társadalmi sikert akar befutni és sajnos elég sokan célhoz érnek, mert nem küzdünk elég erővel a pénz, a pozíció szemlélet ellen, nem tömjük be időben gazdasági és társadalmi életünk falán azokat a réseket, ahol könnyen át lehet suttyanni. Lehet, számosán úgy vélik, hogy mégis a forintosított tudatúaknak van igazuk, hiszen ők járnak jobban, pénz és társadalmi sikerrel. Ezt a véleményt a többség nem osztja. Az az ember, aki élete célját csak a pénzben, csak a pozícióhajhászásban látja, alighanem egyoldalú és szürke életet él. Mindent a pénznek rendel alá és pénzért szeret, pénzért szerettet. Emberi kapcsolqtait is a pénz, a pozícióhelyzet határozza meg. Terhes élet lehet, mert tartani kell, hogy elmúlik a pünkösdi királyság, befagy a pénzforrás, mikor csap vissza az, akit intrikált, megfúrt, becsapott. | gaz, van rá számos bizonyíték, hogy a forintosított tudat sok embert elvezet az anyagi jóléthez, a meg nem érdemelt karrierhez. De elvezet-e a nyugodt, öntudatban tiszta, boldog élethez? Vajon elhiszi-e valaki, hogy a volt Kennedyné boldog az Onassis mellett, pedig aztán neki sok pénze van. Nem igaz a régi dal: „Nem kell pénz a boldogsághoz, nem kell ahhoz semmi..." A boldogsághoz, értve az életboldogságot, kell a pénz is, de aki mindent forintban számol, előbb-utóbb elszámolja magát. Tudjuk és mind világosabban áll előttünk, hogy tömegében a kispolgári szemlélet a legjelentősebb káros tényező. Ennek tudatában kell küzdeni ellene. Koszon József Hatósági húsbolt Más a helyzet a tag felelősségének érvényesítésénél akár fegyelmi, akár kártérítési felelősségről van szó. Ezekben a vitás kérdésekben a Szövetkezeti Döntőbizottság már nem alapfokon, hanem jogorvoslati fóPéntek délelőtt, kilenc óra. Beállók a sorba, az ajtónál éppen, hogy helyet szorítanak. — Császár úr, lenne egy kérésem — mondja egy szemüveges asszony a húsvágó tőke közelében, — tessék nekem mindjárt húst adni, mert a törvénybe kell mennem. Itt a papír, kilenc órára vagyok idézve... Császár úr fel sem pillant, csontozza tovább a disznócombot. y — Ha a többiek megengedik .., Ebben a pillanatban vége a békességnek. Egy fiatal férfi közli, hogy ő meg aludni szeretne, mert éjjel szolgálatban volt, éles fejhang kérdi „mi vajon miért állunk sorba?", valaki megjegyzi, „na szépen is néznénk ki . . ." A mellettem álló vékony asz„Kell ezi a férjnek tudni...?" szony így summázza a közjátékot:- Hát kérhet valamit ezektől az ember? Hatósági húsbolt, Pécs, Kossuth Lajos utca. Az árak igen kedvezőek: marhahúst 15 fo rintért, a borjúhúst — időnként ki lehet fogni — 18 forintért, a disznóhúst ugyanennyiért mé rik, kilónként. A pénteki kész let: három mázsa disznóhús 76 kiló főtt oldalas. Délutánra már csak a főtt húsból maradt — Tudja, nálunk az a hely zet, vagy van hús, vagy nincs Ha van, van, ha nincs nincs Kényszervágott állatok húsát mérjük ki — amit persze labo ratóriumban előbb megvizsgál nak. Az utóbbi időben minden nap ki kellett nyitni, mindig volt valami áru — mondja Császár Ferenc, a II. kerületi Tanácsi Hivatal hatósági húsboltjának vezetője. Délután kisebb a forgalom. Bejön egy asszony, hosszasan szemlélődik, azután úgy dönt, hogy visz egy kiló főtt oldalast. A kutyának. „De ne adjon zsírosat, mert akkor nem viszem el .. Bekukkant egy férfi: „vitt az asszony?” „Vitt.” Újabb vevő: „Császár úr, tegyen el egy kiló combot holnap, nekem dolgozni kell.” „Nem lehet, jöjjön be a térje.” Az asszony lemondóan legyint. „A férjem? Az ide be nem teszi a lábát...” — Járnak ide doktornők, meg orvosfeleségek is — mondja Császár Ferenc —, mert nézze kérem, itt kap nyolcvan deka fehérpecsenyét, meg mondjuk rá egy kis lábat, mert én is úgy kapom — ezért fizet tizennyolc forintot. Számolja csak, mennyi lenne ez a másik boltban . .. Kell ezt a férjnek tudni? Nem kell, az asszonyságnak meg kijön,a nylonharisnya, és miegymás .. . A boltnak törzsközönsége van, de mindig akad néhány „futóvendég”. „Ma is volt vagy három-négy idegen” — mondja a vezető. Félszeg férfiak, gyászruhába öltözött asszony, kopottas öregek, aprópénz szorongató gyerekek, kalapos hölgyek. A belvárosban ez az egyetlen hatósági húsbolt, a várakozók közül valaki azt tanácsolja, nézzem meg a vágóhídit is, „mert ott még cifrább a helyzet”. A helyzet pillanatnyilag egyáltalán nem cifra, de a bennfentesek véleménye szerint csak azért, mert „nincsenek itt a Pipacs utcai lányok, velük aztán nehéz boldogulni . . .” Császár úr meglepetéssel is szolgál: — Van két láb, itt a pult alatt. Mülábak, valaki itt felejtette, talán két hónapja. Nem jöttek érte, már a rádiónak is akartam szólni... Az elmúlt hónapban több mint kilencvenezer forint volt a forgalom. — Nyolc éve csinálom, májusban elmegyek nyugdíjba — mondja a boltvezető —, jön helyettem egy fiatal kolléga, én meg majd idejárok vásárolD. Kónya
