Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-10 / 59. szám
1972. március 10. DUNÁNTÚLI N APLÖ 3 Elet a raktárbázisban A szomjas Baranya csillapítja kínját vagonokat a raktárbázis ipar- I vágányá ra. Mije van a FOSZÉRT-nek a • raktárbázisban? Hatvanöt mii- ' lió forintnyi átlagkészlete, há- romszor-négyszer annyi, mint egy nagyobb áruházban. A készlet átlagosan 34 nap alatt fordul meg. Ez a forgási sebesség a leglassúbbak közül való, j gyorsítani kellene. Nem köny- nyű, mert a FŐSZERT eléggé j szerencsétlen helyzetben van, távol a beszerzési helyektől, az ipari centrumoktól, az élelmi- szeripari üzemektől. Egy karamelláért nem ugorhat el Szerencsre a teherautó, nagyobb tételeket kell lehívni, s az nehezebben mozdul, őgyanakkor néha félmarék lisztet kell útnak indítani, valahová Barcs meilé, egy kis boltba. Nehéz kenyér ez is. De mégis könnyebb most, mint egy évvel ezelőtt, s csak könnyebb lehet. A raktárbázis végül is 10—15 évre megoldotta az egyik nagy gondot. Miklósvári Zoltán Elegendő ivóvíz lesz Pécsett már 1975-re Interjú Dégen Imre államtitkárral, az OVH elnökével Majd másfél éve jártam a épülő pécsi raktárbázisban, : az egyik óriási helyiségben az zal ugrattam kalauzomat, hogj íme, van már fedett sportosan nokunk, milyen fergeteges bokszmeccseket lehetne itt rendezni. A nagykereskedelmi vállalatok azóta beköltöztek és berendezkedtek a raktárbázisban Kopogjuk mindjárt le, nem sok ilyen létesítménnyel rendelkezik az ország, s talán még Európában is megjárja. A legnagyobb teret a FŐSZERT foglalja el. Mit szólnak az új élettérhez? — Sok kétely merült fel menetközben, nem kis gond egy ilyen létesítményt birtokba venni és használni. De egyre inkább helyrerázódunk — adott hangot elégedettségének dr. Lex Lajos, a FŐSZERT igazgatója. — Annak idején várhoz hasonlította valaki a raktárbázist. A négyzetméterenkénti költség 5000—5500 forint, ez mai szemmel már nem is drága. A jelenlegi normák már 7000—7500 forintnál járnak. Ha most kellene hozzáfogni, nemigen gondolhatnánk a megépítésére. Egy évvel ezelőtt szanaszét a városban, légópincékben és öreg bérleményekben tárolta az áruját a FŐSZERT. Közel ötven raktáruk volt. Most csak három. A bázis, a banánérlelő és egy viszonylag nagy raktár az Ara- I di vértanúk utcában — biztonsági tartaléknak. Azt hiszem, ■ kellően érzékeltettük, mit jelent a FöSZÉRT-nek a raktár- ; bázis. Nem volt könríyű az átállás a korszerű technikára. Azoknak, akik a régi raktárak mellett lehúztak már vagy húsz évet és álmukból felébresztve is tudták, mi hol van, újra kellett kezdeni az egészet. Idegenül topogtak az új térben. Még szép. Nem találták még magukat szembe hatméteres belmagassággal, meg kellett tanulniuk a targoncákkal közlekedni és rakodni, a magasságot kihasználni. A dexion-salgó rendszerű, korszerű raktári állványok között most ez a kis flotta manőverezik: 4 szovjet és 12 bolgár emelővillás targonca, valamint egy szovjet gyártmányú, nagyobb teljesítményű motoros targonca. Ma már ügyesen, otthonosan mozognak. Utólag persze borsózik a hátuk, ha visszagondolnak arra az esetre, amikor az egyik targonca elnyomta a hat méter magasra felrakott étolajat. Életveszélyes helyzetek is előadódhatnak. Sok bajuk volt a bolgár targoncákkal. Akkumulátoraik ereje három órára elég, valójában annyit sem mentek, szemben a szovjet targoncák nyolc órájával. Szervizük sem megoldott. Az első időkben megesett, hogy a 17 targoncából csak 4 dolgozott, a többi valami kicsike alkatrész hiánya miatt állt. Még a bolgár követségre is szaladgáltak. Később feltalálták magukat, két akkuval látták el a targoncákat, na persze, mire a tartalék akkumulátorok megérkeztek, fél év telt el. Úgy segítettek magukon, hogy legyártattak egy csomó tartalékalkatrészt és saját szervizt hoztak létre. De ez még most sem befejezett téma. Sok problémát hagytak itt a tervezők és az építők. Máig sincs bekötve a raktárbázis a hő-távvezetékbe, kiszuperált mozdonykazánokkal fűtöttek. Kegyes volt a tél, nem fáztak a raktárakban, csak a kazánfűtő fagyott meg majdnem a szel- lős kazánházban. Most még megtette az utólag felszerelt függöny, de vajon mennyire fognak dideregni a következő keményebb télen az édesség, a vegyes áruraktár és az árukiadó dolgozói. A hűtés is megoldatlan. A modern hűtőben most húsvéti tojásokat csomagolnak. Az történt, hogy az eredeti megoldást a rendkívüli vízigény miatt elvetették és saját zsebből vásároltak egy vízvisszanyerő berendezést. Hónapok óta ott nyugszik a raktárbázis tetején, a kivitelező nem hajlandó beszerelni. Reklamálják az aszfalt minőségét. Nyáron a nehéz áruk raktárában a rakodólapok belesüppedtek az aszfaltba, néhol olyan a padló, mint az agyonjárt kocsiút. Elakadnak az egykerék meghajtású targoncák. A kivitelezők a rendkívüli nyárra hivatkoznak, a fü- szérteseic szerint viszont nincs rendkívüli nyár, csak rossz aszfaltkeverék. Némelyik helyiségbe nem lehet behajtani targoncával, három-négy centis a szintkülönbség. Soroljuk még? Nem működik rendesen a japán tűzriasztó berendezés, a portán mindig ég egy-két piros : lámpa. Beázott az étterem, j Nincs lefolyója az akkutöltőnek, l holott itt vegyianyagokkal dolgoznak. Az udvaron a vízlevezető aknák szája magasabban van a vízszintnél, valóságos vizesárkot vájtak hozzá. Per lesz ebből, a lépéseket már meg is tették. Ha netán elvesztik a pert, csak tovább tetézik a szuper többletköltségeket. Igen, szuper többletekről beszélnek itt. Már eleve többe került a raktárbázis, mint ahogy tervezték, s a berendezés költségeit is ki kellett pótolni 4 millióval. Mór kezdetben látszott, hogy nem lesz elegendő a nyolc targonca, vásároltak hozzá másfél- millióért. Vásároltak dexion- salgó állványokat és rakodólapokat is, de még mindig kevés, ami van. Hát ilyen az élet a raktárbázisban. — Egyedi nagyberuházásnak indult, nem szólhattunk bele, hogy mi miért van — mondotta dr. Lex Lajos. - így is az észrevételek tömegét tettük és több mindent meg is változtattak. Hogy korszerű-e a raktár? Igen. De változtatnék rajta. Túl sok a fal, talán nem kellett volna annyira a falakkal követni a szakosítást, más megoldást is találhattak volna. Tengernyi volt a gond, s most is van, ennek ellenére optimista az igazgató, s gondolom, a lerakat vezetői is. Ügy számítják, ez az esztendő a végleges helyrerázódás éve lesz, sikerül megfelelően kihasználni a raktárbázist, s mindez a vállalati eredményekben is megmutatkozik. Most ugyanis csak úgy tudnak tisztességes nyereségrészesedést fizetni, hogy félretettek az 1970. évi részesedésből, tartva attól, hogy a raktárbázis sokba fog kerülni. Egyébként a változások a FÜSZÉRT-nél nem jártak létszámcsökkenéssel, milliós megtakarítást jelentett viszont az, hogy most már nem az AKÖV gépkocsijai fuvarozzák az állomásról az árut, hanem egyszerűen betolatják a Sportfotókiállítás Ma este fél 7 órakor nyílik a Doktor Sándor Művelődési Központban a Mecseki Fotoklub rendezésében Almási László, Hemző Károly, Petrovics László sportriporter fotóművészek sport- foto kamarakiállítása. A kiállítást dr. Csernus Kálmán, az MTS Baranya megyei Tanácsának elnöke nyitja meg. A kiállítás megnyitása után a Művelődési Központ nagytermében Bánszki Pál, a Népművelési Intézet osztályvezetője Kortárs művészetek címmel tart előadást. Almási László, Hemző Károly és Petrovics László országosan elismert sportriporterek, akik valamennyi nemzetközi és jelentősebb bajnoki sporteseményen jelen vannak. Képeikben a magyar sport legjelentősebb pillanatait örökítették meg. Dégen Imre (középen) a pogány! repülőtéren a tájékoztatót hallgatja a megye és Pécs párt- é« állami vezetőinek társaságában. Pécs város és Baranya megye vezetői az ivóvíz hiány pótlásáról tanácskoztak tegnap a Megyei Pártbizottságon. A megbeszélésen részt vett Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke is. A koradélutó- ni órákban a pécsi repülőtéren Kiss György, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője adott tájékoztatást a megyében épülő vízgazdálkodási létesítményekről, melyek közül többet az érdeklődők repülőgépekről megtekinthettek. A megbeszélésen részt vettek Novics János és dr. Nagy József, az MSZMP megyei Bizottságának titkárai, Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke, Ambrus Jenő, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára, Szentist- ványi Gyuláné, Pécs város Tanács elnöke, valamint a város, a megye és a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság több vezetője. Ez alkalommal a tegnapi tanácskozás eredményeiről beszélgettünk Dégen Imre államtitkárral, — Az utóbbi időben Pécs vízellátásának megjavításáról több elképzelést is hallottunk. A csapokból gyengén csordogáló, enyhén szólva is illatos víz azonban a tervek ellenére is nyugtalansággal tölti el a pécsieket. Sikerült-e végre megnyugtató megoldást találni, s a közeljövőben számíthatunk-e a vízellátás javulására? — Igen. Pécsett az elmúlt két évtized olatt mindig jelentősen fejlődtek a víztermelő művek, az igények azonban még ennél is gyorsabban. 1950-ben 90 ezer volt, ma pedig már csaknem 150 ezer lakosa van a városnak. A vízigényes ipari létesítmények ugrásszerű szaporodásáról nem is szólva. Ma az 1950. évinél több mint háromszor, az 1960. évinél több, mint kétszer több vizet termelnek a kutak — mégsem elég. Ugyanis a lakosság számának növekedésével Kevés az új autóbusz A megyék között csoportosít át a VOLÁN F6 feladat: a közúti közlekedés infrastrukturális fejlesztése Munkaértekezleten tárgyalnak a közlekedési helyzetről a szakemberek Megtorpan at édességroktár ajtaja előtt a targonca. Az ojtó feltárulna, de a két raktár közötti szintkülön'-- tg legalább négy centiméter, az egykerék- weghajtású targonca elakadna A -akta, feltöltése így másik ajtón, az árukiad ' Örtétlik. Stefeolai fel»(Munkatársunk telefon- jelentése) — Mindenképpen biztosítani kell a tömegközlekedés színvonalának fejlődését; a súlyos és leküzdhetetlen feszültségek elkerülése végett fejleszteni kell a közúti közlekedés infrastruktúráját; a közúti közlekedésben kell kialakítani a legjobb vezetői szemléletet, itt van szükség a legngyobb figyelemre és hozzáértésre, ez az ágazat bármi másnál jobban megköveteli a menedzser-gondolkodást. — Ezt a három főgondolatot lehet kiemelni abból a rövid beszédből, amellyel dr, Csanády György, közlekedési és postaügyi miniszter tegnap reggel az ÉDOSZ székházban megnyitotta a közlekedési szakemberek kétnapos közúti közlekedési munkaértekezletét. Közúti közlekedésünk az elmúlt évtizedben óriásit fejlődött, akár a személy- akár az áruszállítást tekintjük — a forgalom, a jármű- állomány növekedése oldaláról. Nem így az infrastrukturális oldalról, ahol a miniszter által jelzett feszültségek máris érződnek. Számolnunk kell azzal, hogy a motorizáció nagyobb ütemben fejlődik a következő években, mint a jelenlegi korlátozott lehetőségek folytán a közlekedést kiszolgáló beruházások, utak, járműjavító üzemek, szerviz-állomások stb. A jelenlegi helyzet reális értékelése során ezeket a gondolatokat fejtette ki Kiss Dezső miniszterhelyettes, aki elmondta, hogy a 60-as években nagyon alacsony szintről elindulva komoly fejlődés bontakozott ki, s gyorsult fel az elmúlt években a közlekedéspolitikai koncepció realizálódása folytán. Ennek elj lenére mégis nehézségekre 1 beszélhetünk. A tömegközlekedés például 6 milliárdos állami i támogatás ellenére sem éri e a kívánt színvonalat s úthálózatunk is sok kívánnivalót hagy maga után, holott útjaink a jövőt is szolgálják. Az áruszállítás módozatait a vasúttal párhuzamosan korszerűsíteni kell biztosítva a két közlekedési ágazat közötti magasszintű integrációt. Megállapította, hogy a közúti áruszállításban a korábbi krónikus kapacitáshiány megszűnt, most azonban arra kell ügyelni, hogy felesleges kapacitások ne keletkezzenek, mert az már károsan befolyásolhatja a közlekedést. A kapacitáshiányt eszközoldalról lehetett felszámolni, a személyi feltételeket új rendszabályokkal lehet és kell biztosítani. Ezek azonban szorosan összefüggnek azzal, hogy előtérbe került a takarékosságra, a hatékony gazdálkodásra való törekvés. A meglevő eszközökkel való jó gazdálkodás a közúti közlekedés létérdeke, különben nem tudja kielégíteni az igényeket A személyi feltételek megoldásáról szólva kijelentette a miniszterhelyettes, hogy sokezer ember irányítható a közlekedés más, fontos területeire, ha az állami személygépkocsikat azokra bízzák, akik használják. Ugyancsak komoly eredmények érhetők el a gépkocsivezetői foglalkozás szakmásításával. S az sem közömbös, meg tudunk-e szabadulni azoktól a seleitre érett járművektől, amelyek óriási javító kapacitást igényelnek és kötnek le. A tárca közúti közlekedési eszközállománya 1975-ig 170 milliárd forint értékűre nő, e tervet azonban naturálison 60— 70 százalékra lehet megvalósítani mai ismereteink szerint. Erre mutat, hogy számos beruházást törölni kellett, vagy késleltetve lehet megvalósítani a beruházási feszültség következtében. Nem lesz kielégítő az autóbuszellátós sem. Az előző két évi 1000—1000 darabos vásárlással szemben idén csak 180 darabot tud beszerezni a VOLÁN. S ez a vidéki közlekedésben komoly mértékben érezteti majd hatását. A nehézségek elkerülése végett a VOLÁN Tröszt megyék közötti átcsoportosítással próbál javítani a helyzeten. Két fontos dologról szólt végül a miniszterhelyettes: az egyik 1974-ig meg kell valósítani, hogy a közúti közlekedési szabályokat a Minisztertanács adja ki, a főhatóságok pedig a nemzetközi előírásokkal ösz- szefüggésben dolgozzák ki részletes végrehajtási utasításaikat. A másik: átfogó közúti törvényt kell kidolgozni a közlekedésnek a társadalomban és a gazdasági életben elfoglalt helye miatt. Rögzíteni kell a jogokat és kötelességeket, mert csak így állítható jobban a szocialista társadalom szolgálatába a közúti közlekedés, ami olyan lesz, ahogyan az egységes szemléletet és irányítást biztosítani tudjuk. A miniszterhelyettes referátuma után a munkaértekezlet résztvevői felszólalásaikban nyílt, őszinte felmérést adtak a közlekedés jelenlegi helyzetéről. A közúti közlekedés munka- értekezlete ma folytatja munkáját. Hársfai István együtt, de annál sokkal nagyobb mértékben nőtt az emberek vízigénye. Két évtizede 50, ma 130 —150 liter az egy lakosra eső átlagos vízfogyasztás. Sajnos van, ahol pazarolják a vizet, nem ritkaság, hogy 400—500 lifter vizet fogyasztanak, így más területeken 50 liter sem jut. — Az elmondottak ellenére még a negyedik ötéves tervidőszakban megteremtjük Pécs megfelelő ivóvízellátását. Erre 560 millió forintot fordítunk, melyből az OVH 220 milliót kizárólag a víznyerő kapacitás bővítésére ad, a többit pedig a város költségvetéséből a hálózat bővítésére, rekonstruálására fordítják. — A közvetlen feladataink közül a legsürgetőbb a pellérdi víznyerőbázis beruházásának megindítása. Már ez év végére részlegesen vizet kell arról a területről nyérnl, 1974 végére pedig napi 7000—12 000 köbméterrel segíti majd a „P"-terület Pécs vízellátását. Ezzel párhuzamosan megkezdjük a tortyo- gói terület fejlesztését, amely várhatóan 1973-—1975-ben szintén besegít már. A tisztított szennyvíz ipari felhasználásával és a Tettye-forrás bővítésével együtt 1975-re egyensúlyba kerül Pécsett a víztermelő kapacitás a vízigényekkel... — Nem túlságosan derülátó Sn? — Nem. Az 560 millió forintot nem hiábavalóan használjuk fel. A közeljövőben létrehozunk egy operatív bizottságot, melyben a város és megye pórt és állami intézményei mellett az OVH szakemberei is részt vesznek ... — Tehát 1975-re megoldódik a város vízellátása, az azt követő években azonban már ismét nem lesz könnyű a pécsieket megfelelő mennyiségű vízzel ellátni. Ma 48 ezer köbméter a város vízigénye, 1985-ben körülbelül 85 ezer, 2000-ben pedig 120 ezer köbméter lesz. A mi feladatunk a jövő lakóiról is gondoskodni. Az 1975 és 80 közötti feladat a pécs—mohácsi vízmű rekonstrukciója, és a Má- riakéménd környéki vízkészletek felhasználása. 1980 után vagy a Dunáról, vagy a Dráváról kell majd Pécset ivóvízzel ellátni, és ebbe besegíthet a Karasica völgyében kialakítandó tározó rendszer is. Az operatív bizottság feladata lesz, hogy a döntést előkészítse. Mindenesetre a gazdasági lehetőségek és technikai felkészültség figyelembevételével a jövőben mindig 2—3 éves előretartással kell az ivó- vízellátásról gondoskodni. Nem szomjazhat egy megye ... — A megyei vízellátás javításáról milyen döntés született? — Baranya ivóvízellátása nem választható el Pécs ellátásától. A megye 240 millió forintot kíván erre fordítani. A regionális vízművek majd nemcsak Pécsre szállítják a vizet, hanem a vezeték mellett fekvő területekre is. Továbbra is szorgalmazni fogjuk a kis vízművek építését, melyből jelenleg 55 működik Baranyában, de várható, hogy már a közeljövőben egész sor községben építenek. Lombojkí Jenő
