Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

é

DUNÄNTOLI NAPLÖ

1972. március 8.

OOZDASflg ELET

A Magyar Körgazdasági Társaság évi rendes közgyűlését március 10-én tartja a Magyar Tudományos Akadémia székhazában. A közgyűlés délelőtt 9 órakor dr. Csikós Nagy Béla, az MKT elnökének megnyitójával veszi kezdetét. A párt és a kormány

üdvözletének elhangzása után dr. Garamvölgyi Károly, az MKT főtitkára tartja az elnökség és a választmány beszámolóját. A közgyűlés végezetül szervezeti kérdésekkel foglalkozik.

VITA

Vágtából ügetésbe

Mi van a félmilliárdos eltérés mögött?

Szándékosság? Felületesség? Hozzánemériés? Komplikált túlszabályozás?

A négy dél-dunántúli me- | gyében közel ötszáz vállalatnál és szövetkezetnél végzett } pénzügyi ellenőrzést a Bevételi \ Főigazgatóság pécsi területi igazgatósága és a négy megyei hivatal. A revizorok az eredményekben közel télmilii- árd forint eltérést mutattak ki, Mi van az eltérések mögött? Az alábbiakban vitacikket közlünk Sasvári Béla, a pécsi te- j rületi igazgatóság ipari osztályvezetőjének tollából. Kér- j jük a Közgazdasági élet e té- I ma iránt érdeklődő olvasóit, íriák meg véleményüket a szer- j lő fejtegetéseiről.

*

A pénzügyi revizorok az el- j múlt évben közel ötszáz válla- ! latnál és szövetkezetnél végeztek ellenőrzést, s nyolcvan százalékuknál összesen közel fél- milliárd forintos eltérést tártak fel. A revizori megállapítások nyomán a vállalati érdekeltségi í alapok 150 millióval, az adó- kapcsolatok 100 millió forinttal módosultak. Ezek az eltérések nemcsak abszolút összegükben, de viszonylag is számottevők. Mind a szakemberek, mind pedig a laikusok részéről felmerül a kérdés, mi az oka a fenti, még a megvizsgált gazdálkodási szerveknél sem teljes- körüen feltárt hibáknak? Szándékosság? Felületesség? Hoz- zánemértés? Avagy a komplikált túlszabályozás?

Szándékosság vagy hozzánemértés?

A szándékosság kétségtelenül előfordulhatott, a revíziók azonban ilyet csak elvétve tudtak bizonyítani. Ezzel szemben a felületességből sok hiba származik, bár hozzá kell tenni, ezek kihatásukban általában kisebbek. Nagyobb tévedésekre ugyanis a hozzáértő gazdasági vezetés az összevont adatok alapján felfigyel. Az alapvető kihatású hibák tapasztalataink szerint az esetek zömében hozzánemértésből fakadnak. Ennek részletesebb elemzése előtt megjegyezném, a feltárt hibák nagyobb része nem a számviteli dolgozók munká-. jóból ered. Hogy a következőkben mégis a számvitel oldaláról közelítem meg e problémát, az azért van, mert a számvitel az egyetlen olyan eszköz a vállalat vezetői kezében, melynek felhasználásával a szóbanforgó hibák zöme megelőzhető, a számvitel adta információk alapján kijavítható.

i

„Alig van még egy foglal- ' kozás, amelynek erkölcsi és anyagi elismerésében olyan nagy változás történt volna az elmúlt száz évben, mint amekkora a számviteli szakmával kapcsolatban tapasztalható. A nagy megbecsülés természetesen elsősorban nem a könyvelési műveletek ismeretének szol, hanem annak a közgazdasági és jogi felkészültségnek, amellyel a szakemberek a könyvelési adatok közgazdasági és jogi tartalmát, jelentését felismerik és megítélik." (Konsz- tantin Dmitrievics Izotov: A számviteli információ feldolgo- I zása az Amerikai Egyesült Äl- I lomokban c. könyvének ismertetéséből.)

Agyonstrapált

főkönyvelők

A fenti idézet az amerikai hites könyvvizsgálókra vonatkozik. Nézzük meg azonban, hogy néz ki ez a kérdés nálunk? Különösebb vita nélkül megállapítható, hogy nálunk a vállaló- :

toknál és a szövetkezeteknél a számvitelt közgazdasági és jogi J tartalmában értő szakember j kevés van. Ritka, ha egy-két vezető szakemberen kívül más is eljut erre a szintre, amely ‘ő- leg a nagyobb vállalatoknál ta pa sztalható.

Hazánkban szinte közhely, hogy nincs autóbuszvezető, segédmunkás, utcaseprő, takarítónő stb. Nehéz lenne olyan szakmát megnevezni, amelyből jelenleg túlkínálat van. Arái azonban nem nagyon beszé- j lünk, hogy nincs az elöbb: mi- ■ nősitésnek megfelelő számviteli ' szakember. Pedig az az igazság, hogy a felsorolt és itt fel nem sorolt különböző szakmák ' esetében mindre több a vállalkozó, mint például - természetesen reálisan mérlegelve az alkalmatosságot — a főkönyve- í lői állásra.

Jelenleg a főkönyvelői be- osztásban dolgozók zöme egy- j két évtizedes gyakorlattal ren- I delkezik és az említett ismere- I tek nagy részéhez autodidakta úton jutott. E kérdést minél ! részletesebben boncolgatjuk, annál kevésbé tűnik túlzásnak * a megállapítás. Ma és főleg az új gazdasági mechanizmus 1 bevezetése után — az említett ismeretek egykézben tartása irreális, mivel a gazdasági ve- j zetés mind szélesebbkörű isme- | retszükségletével egyetlen em- | bér csak nagy áldozatok árán képes megbirkózni. Ezért — hasonlóan a váHalati igazgatók súlyos leterheléséhez — a főkönyvelők leterhelése is a maximum határán van.

Nincs szinkron

A megoldást csak a felada- : tok megosztása jelentené. De j hogyan is állunk ezzel a kér- j déssel? Tudjuk-e biztosítani a j legszükségesebb utánpótlás j mellett egy szélesebbkörű vállalati vezetőréteg számára a megfelelő szintű, tudatosan cél- ! rátörő felkészítést? Anélkül, j hogy illetéktelenül beleszólnék olyap kérdésekbe, amelyeket [ közelebbről nem tudok megítélni — és egyáltalán ajánlani tudnám a megoldás módiát — ( mégemlítem gyakorlati oldalról szerzett tapasztalataimat. Sze- I rintem hiányzik a szinkron a felsőfokú képzés és a tényleges ( kvalifikált szükséglet között.

Az előbbiekben a számvitel j joqi és közgazdasági tartalmá- | ról szóltam. Tapasztalatom szerint iskolarendszerünkben a fiatal utánpótlás ilyen irányú j képzése nem megoldott. Pedig az élet itt is megkövetelné a régi haqyományok felülvizsgá- I latát. Például minden hibája j ellenére nem a szükséglet hoz- i ta-e létre a mérnök-közgazdász | képzés gondolatát? Mennyivel inkább szükségesnek látszik a [ joni-közaazdasági képzés köze- j ütése ebben a vonatkozásban!

A jelenlegi mechanizmusban a központi akarat az adminisztratív utasítások helyett közgazdasági szabályzókban nyilvánul meg. £ szabályzók zöme viszont jogszabályokban ölt testet. Nagyobb részük pénzügyi, de vannak egyéb — például munkaügyi — jogszabályok is. | Ennek kapcsán elképzelhető-e | komolyan, hogy a jogszabálya- j kát a közgazdasági tartalom in- I tencióinak ismerete nélkül he- j lyesen alkalmazzák? E jogsza- | bályok a gazdaságirányítás legfontosabb eszközei. Tartalmi ismeretek nélkül a vállalati gaz- j dálkodást helyes irányba őri- ] entálni nem képesek.

A számviteli számlák jogi és j közgazdasági tartalmával kap- j csolatban nézzük meg, hogy ; például egyetlen főkönyvi j számlához milyen jogi-közgaz- | dasági ismeretigény kapcsolódik. A „Részesedési alap" j

számlán egy adott vállalatnál i időszakonként létrehozott alap nagysága szinte egyodüláilúan ; befolyásolja az illető vállalat j dolgozói személyi jövedelmének alakulását. Az „R" alap i alakulása tehát minden vállalatnál meghatározó jellegű. Ezért van az, hogy a váilalaiok vezetői az erre ható közgazda- sági tényezőkkel összefüggés- : ben a variációk sokaságát állítják fel. Ez önmagában is na- j gyón széleskörű és alapos köz- j gazdasági tudást és tájékozottságot feltételez. A másik oldal- ! ról viszont számos pénzügyi és ( munkaügyi jogszabály kapcsa- j lódik a szóbanforgó számla \ képzéséhez és felhasználásé- j hoz. Nyugodtan állíthatjuk te- | hát, hogy csupán egy kiválasztott számviteli számla állományának optimális és jogszerű j képzése és felhasználása olyan széleskörű közgazdosági-jogi ! ismereteket kíván, amelyek leg- j feljebb csak egyes részeiben j vonatkoztathatók el egymástól. I

Vagy például egy közönséges értékesítési vagy beszerzési szerződés megkötésének olyan közgazdasági kihatása van, ! amely — ha a szerződést megkötő csak a jogi biztosítékokat tartja szem előtt — a vállolat , jövőbeni fejlesztésének és sze- j mélyi juttatásainak lehetőségeit alapvetően rossz irányba befő- j lyásolhatja. Ezért a szerződés j megkötése, annak teljesítése : vagy netán nemteljesítése köz- gazdasági-jogi megfontolások j nagyon komoly összehangolását igényli. A lehetőségek optimális bekövetkezéséről csak j azon vállalatoknál lehet szó, | ahol ilyen — a lehetőségeket ; legalább ismerő — közgazdasá- j gi-jogi-számvitélí közös ismeretekkel bíró személy egyáltalán | létezik. Jelenleg azonban sajnos más a helyzet. A vállalati jogászok az esetek zömében \ munkaügyi Vitákkal, a közgaz- \ dasági összefüggést teljesen mellőző szerződési vitákkal és j egyéb polgári peres ügyekkel \ foglalkoznak. De nem sokkal \ jobb a helyzet a közgazdászi 1 területet illetően sem. A köz- j gazdászoknak kevés az ismeretük a praktikus jog területén, j Ráadásul mindkét esetben hi- 1 •ónyzik az alaposabb számviteli felkészítés.

Egy elhanyagolt terület

Egyesek a hibák forrását a j túlszabályozásban, a jogszabá- ! lyok komplikáltságában látják, j Ezekben az érvelésekben is van J igazság, bár hozzá kell tenni, j hogy egyes, valóban szinte tudományosnak tűnő jogszabá- lyok — lásd: vállalati jövedelemszabályozás — nem öncélú- : ságból komplikáltak, hanem | egy nagyon összetett feladat j olyan megoldását szolgálják, amely a népgazdaság, a válla- | lati és az egyéni érdekek köze- j Ütését feltételezik. De kétség- , telenül tény, a gazdaságirányí- j tással összefüggésben alkotott j jogszabályok elleni felszólaló- í sókban reális mag is található, j

Végezetül egy elhanyagolt területről, a vállalati belső ellenőrzésről. Általános tapasz- ! tálát, hogy a vállalatvezetők — j egy-két nagyobb vállalat kivételével — e területet elhanya- j golják. Ez nemcsak a belső el- , lenőrök anyagi megbecsülésé- j ben, de a velük szemben tá- I masztott követelményekben is megnyilvánul. Ennek következtében nem csoda, hogy az említett sok százmilliós eltéréseket j a külső ellenőrzés konstatálja, j amelynek anyagi kihatásai j olyanok, melyhez képest a jól képzett belső ellenőri apparátus jövedelme eltörpül.

Sasväri Béla j

Baranyában a mú!t év során az országos beruházási teljesítmény mintegy 4,5- 5 százaléka valósult meg. Hz a mérték hozzávetőlegesen arányban áll a megye gazdasági súlyával, növekedési üteme — a KSH jelentése szerint 24 százalékos — azonban jóval meghaladja az országos fejlődést. A múlt év vége felé, o gazdasági vezetők bevonásával tartott országos aktívával kezdődött a beruházási tevékenységre való határozott figyelemkeltés. Ezt követően fontos határozatok láttak napvilágot. Széleskörű elemzést hajtottak végre a társadalmi és állami szervek. CCö::ülük kiemelném az MSZMP Megyei Bizottságának határozatát, amely átiogó elvi útmutatást adott a helyi teendőket illetően. Már most megállapítható, hogy gyakorlatilag is kedvező visszhangra talált.

Az évet azóta lezártuk. A végleges helyzetkép arról tanúskodik, hogy szerény arányainak erejéig is hozzájárultunk az országos beruházási feszültséghez, legalább olyan mértékben, ahogy azt az előzetes prognózis kilátásba helyezte, A nálunk folyó tevékenység is magán viselte az általános problémák minden jegyét. Lassan, drágán, legalább is a szándékoltnál drágábban valósultak meg a létesítmények, gondok adódnak a kilátásba helyezett hatásfok elmaradása miatt. Indokolt volt ezért a helyzetelemzésben tapasztalt határozottság és helyénvalók az irányelvek.

Akkor és azóta is többször kerülnek szóba gondjaink. Szükségszerűen állítjuk őket „élükre", és mindaddig sorra kell kerülniük, amíg a maihoz hasonló problémáink vannak. Hozzátartoznak azonban a teljes képhez azok a kedvező irányú változások is, amelyek már most a kibontakozás irányába mutatnak. Érdemes ezért ezekkel is — legalább érintően — foglalkozni.

Mindenekelőtt megállapítható, hogy a fejlesztések kivétel

Egyperces interjú

Angliáról

Magyaroszágon jártak tavaly a londoni menedzserképző intézet hallgatói. A látogatás viszonzásaként egy hétig Ajigliában tartózkodott a Magyar Közgazdasági Társaság küldöttsége. A tizenhárom tagú küldöttség résztvevője volt dr. Várszegi Károly, a Baranya megyei Állam! Építőipari Vállalat igazgató-helyettese, az MKT megyei titkára. Visszaérkezése után angliai Ötjükről kérdeztük.

— Nagy vonalakban az angol gazdasági élettel ismerkedtünk és tanulmányoztuk a vállalati mona- gement-t. Több üzemet meglátogattunk, jártunk a. Shellnél, az ICL számítógépgyárban és a King’s szállítóberendezéseket gyártó vállalatnál. Fogadott bennünket a brit kereskedelemügyi miniszter, ahol az államosított iparra tettünk fel kérdéseket, és jártunk a Financial Times szerkesztőségében is.

— Mi az, ami leginkább megragadta az angliai út során?

— Az a következetesség, ami a vállalatvezetést jellemzi. Vállalaton belül megkövetelik az együttműködés készségét, házon belül szigorú fegyelem uralkodik. Például a King’s gyár igazgatójától megkérdeztem, hogyan van náluk a belső ellenőrzés? Az ellenőrzés számítógéprendszerre van adaptálva. A számítógép a határidő előtt egy hónappal közli az üzemvezetővel, mik a szállítási kötelezettségei. A felszólítást később hetenént megismétli, s ha elcsúsznak a határidővel, akkor a számítógép már a termelési igazgatónak jelez, aki nagyon nagy ember. A mulasztásból pedig baj származik. De erre a jelzésre ritkán kerül sor. Az anyagellátást is hasonlóan szervezik és az egészet egy szigorú technikai ellenőrzés, erős meózás egészíti ki.

Egyébként az angol gazdaság sok problémája hasonló a miénkhez — mondotta villáminterjúnk végén dr. Várszegi Károly.

(MZ)

nélkül szükségletkielégítésre i irányultak. Sem fölöslegtermelés, sem túlzott kapacitásbizto- I sítás nem várható miattuk. Ked- | vező, hogy a magas növeke- , dési arány a korábbinál több ■ létesítmény befejezésével járt. Három egyedi nagyberuházó- \ j son felül több vállalati (szö- | vetkezeti) döntésű létesítmény | ; üzembehelyezésére került sor. j [ Ezekre koncentrálódott az | anyagi erőforrások túlnyomó része. Befejeződött például a • j Pécsi Kesztyűgyárnál folyó [ üzembővítés, téglagyárak ké- ! I szültek el, szolgáltató egysége- I két, további nagyüzemi sertés- és szarvasmarhaíelepeket helyeztek üzembe stb.

A befejezetlen építési beru- 1 házás értéke jóval kedvezőbb I 1 összetételű a korábbiaknál. I Túlnyomórészt frissebb kezdésű : munkák szerepelnek benne.

Hozzávetőleg felét képviseli a | BCM és a Mohácsi Farostle- j mezgyár építkezése, míg például a mezőgazdasági létesítmények fokozatos elkészülte miatt azok állománya közel felére j csökkent. Uj építkezés alig in- í dúl, így a jelenlegi állomány- j ban nincsenek jelentősebb kri- I tikus pontok. Sőt, ne istnétlőd- I jék az olyan túlzott csökkentés, amivel a lakásépítés terén a közelmúltban — ellenkező előjelű problémaként — már találkoztunk! A kedvező összetétel tarthatósága érdekében azonban nélkülözhetetlen a kivitelezési idő jelentős rövidítése! Észrevehetően növekszik a gépesítés aránya, ami tavaly magasabb volt bármely korábbi esztendőnél. Kiemelkedő a gép- ! beszerzés, a technológiai sze- j relés aránya az állami támogatással és hitellel megvalósuló J beruházásoknál.

Talán első alkalommal jelent meg ilyen nagyságrendben és célratörő módon o fejlesztésben a „helyi társadalmi tőke”, a tanácsoknak a vállalati be- j I fektetésekben való közreműkö- ;

| dése. Kölcsönt nyújtottak vagy | ingyenes juttatást adtak pel- j 1 dóul az építőipar korszerűsítésére, az építőanyag termelés fokozására, a gázellátás javítására, a szolgáltatás fejlesztésére. Nem utolsó sorban kedvező előjelek látszanak kibontakozni az építőipari szervezetben. A helyenként megszűnő, vagy csökkenő kapacitású termelőszövetkezeti építőbrigádok, illetve társulások remélhetően j elősegítik a nagyobb szerveze- ; tek hatékonyságának növelését, i ami r beruházásokra nézve sem közömbös. Ugyanígy indokolt várakozással tekinthetünk az építőipari középüzemek kor- ! szerüsítési folyamata elé is.

Az előttünk álló esztendőben bőven lesz tennivaló, bár ennyi idő nem elegendő az egyensúly helyreállítására. Mit várhatunk mégis az eddigi tapasztalatok alapján? Elsősorban a jelzett kedvező vonások feltétlen erősödését! Sok körülmény — mint például az idén valamelyest szűkülő vállalati alapok, a már vállalt kötelezettségek nagysága, az építkezések korlátozását | célzó központi intézkedések, stb. — „segíti” majd az egészségesebb beruházási szerkezet j alakítását. Tartozunk azonban j annak elismerésével is, hogy j : határozottan változott gazda- | sági vezetőink szemlélete is! j j Nem versengenek a vállaiko- | zások erejét meghaladó fej- I lesztési célokért. Érzik felelős- | j ségüket. Ebben volt fontos sze- 1 repe a pártbizottság kritikus i elemzésének.

I Akkor fejezzük ki a legjob- i

bon az év jellegét, ha azt mondjuk; „a sorok rendezésének" időszakában vagyunk. Ennek kellene legalább is történnie, és a vállalati törekvések is ilyen szándékra utalnak.

1. Számolhatunk például a közel másfél milliárdos befektetéssel járó mezőgazdasági nagyüzemi férőhelyprogram befejezésével. Legfőbb ideje egyébként, mert a túl hosszú megvalósítási idő sokba került a beruházóknak és a társadalomnak egyaránt. Remélhetően arányos állatállomány növekedés is fogja azt követni, különösen szarvasmarhából. 2. Az idén belép a BCM. 3. A lakás- építkezések terén, való lemaradás behozására, illetve az ütem gyorsítására ugyancsak számíthatunk, beleértve néhány kapcsolódó létesítményt is. S végül: 4. Minden körülmény a gépesítés fokozására utal.

Aggódva merül fel helyenként a kérdés, a már megszokott lendület megtörése nem jelenti-e a beruházási tevékenység „léfutását", a fejlesztési színvonal tartás csökkenését? Évekre visszamenően 200 milliós kielégítetlen építési igényt tartanak számon, melynek egy része fontos társadalmi szükséglet. Valószínű, hogy a többi más módon, mint építkezéssel, vagy kevesebb ilyen ráfordítással is kielégíthető. Az új körülmények majd más megvilágításba helyezik a kérdést Egy biztos, a helyes és a teherbíróképességet figyelembe vevő arányok’ kialakítása o fő feladat, amelybe nem fér bele az eddigi méretű építkezést verseny. Legalább is o vállalati döntésű beruházásokból nem! Sok érdek keresztezi ezt ugyanis. A hatékonyságnövelés követelménye mindenképpen. Megyénkben azért különösen „izgalmas” a téma, mert a közeljövőre kitűzött programok egyike-másika építésigényes, így a régóta megvalósításra érett célok esetleg újabb késedelmet szenvednek. Ennyiben valóban lefutás előtt állunk egyelőre. Persze az sem volna baj, ha a mérséklődő beruházási ütem mellett ezúttal az intenzív fejlődés eredményeként a termelésben érnénk el a bevezetőben említett rekordot.

Vállalataink az elmúlt években növelték a forgó alapjukat. Mind többen ismerték fe! ahhoz fűződő érdeküket, bár sokszor inkább kényszerűségből döntöttek így, A fejlesztés fogalmába tartozik a forgóalap növelése is, jóllehet több- helyütt szívesen feledkeztek meg róla. A kevésbé dinamikusan fejlődő üzemek is, holott csak azoknál érthető meg a vonakodás, ahol a gyors fejlődéshez szükséges forgóeszköznövekedést az alapok nem fedezik. A sorok rendezéséhez ez is hozzátartozik, mint ahogy az eladósodás problémája is.

Kétségtelen, több gazdálkodó egységünk — különösen néhány termelőszövetkezet — nincs irigylésre méltó pénzügyi Helyzetben. Nem vigasztaló, bár szerencsésebb, hogy annak jó része a lehetőséget meghaladó beruházás következménye és nem a veszteséges gazdálkodás „eredménye”. Ebben a körben nem érvényesült eléggé az a megfogalmazott elv, amely szerint „a pénz hatalmaz fel a cselekvésre". Folyik az utólagos okkeresés, hogy kinek és minek köszönhető a mértéktelen teher. Vállalták-e vagy ráerőltették valahonnan kívülről? Általában volt szigorú a hitelpolitikai gyakorlat, vagy csak Baranyában hajtották azt túl, mert ilyet is hallani. Bőséges taposztalattár halmozódott így fel két-három év alatt, ami alkalmas a szükséges következtetések levonására minden szinten. „Kívül" és „belül” egyaránt. Hasznos útmutatásul szolgálhatnak a sörok rendezéséhez!

Dr. Klsväri Andrés

Tempóvá!fás a beruházásokban