Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-30 / 76. szám

f 97Í. március 39, DUNANTOLI NAPLÓ Helytállás a munkában, tevékeny részvétel a közéletben (Folytatás az 1. oldalról.) Sztergár János, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bi­zottságának titkára kiegészítő­jében összegezte a HNF-válasz- tások legfontosabb tapasztala­tait Pécsett növekedett a mun­kások érdeklődése, valamint a megyében a nőké és fiataloké. Az előbbiekből tízezer, az utób­biakból hétezer vett részt a gyűléseken. Kedvezőbbé vált a bizottságok összetétele is. A munkások aránya 7-ről 25, a fiataloké 5-ről 22-re, a nőké pedig 30 százalék fölé emelke­dett, ami jobb feltételeket te­remt a további munkára. Most az a feladat — hangsúlyozta —, hogy segítsük, mindenki a ma­ga területén, képességei szerint tevékenykedjen gazdaságpoliti­kai programunk megvalósítá­sán, reálisan ítéljük meg nép­gazdaságunk helyzetét és emel­jük megérdemelt rangjára a becsületes munkát, annak vég­zőit. Részletesen beszélt a ha­zafias nevelés és elkötelezett­ség feladatairól, melyet úgy kell ápolni és erősíteni, hogy elősegítse a szocialista demok­rácia, a népgazdaság, a kultú­ra és a proletár nemzetköziség védelmét, fejlesztését. Az alkotó hazafiság közvetlen kettős fel­adata: helytállás a munkában, részvétel a közéletben. A szocialista demokrácia •— fejlődésünk éltető Aczél György elvtárs is felszólalt a küldöttértekezlet vitájában mmmmrn-- ' I # • V:< * ''' ■ Aczél György Horváth Lajossal, Novies Jánossol és dr. Adóm Antallal beszélget. Sztergár János kiegészítője után megkezdődött a vita. Dr. Máté Győző (mohácsi járási küldött) a népfrontbizottságí választások, a falugyűlések ked­vező politikai hatásáról szólott és sürgette a közérdekű javas­latok fokozatos megvalósítását. Klobucsnik Imréné (sásdi já­rás) arról tájékoztatta a részt­vevőket, hogy a járásban jelen­tős igény van a nők foglalkoz­tatására és javasolta, hogy az eddiginél többet tegyenek ille­tékes szervek a járás kereske­delmi és szolgáltatási helyzeté­nek javítására. Dr. Kecskés Gyu- rov (pécsi járás) a népfront­bizottságok politikai befolyásá­nak és a szövetségi politika erősödésének eredményeit is­mertette és javasolta, hogy a községi tanácsok tegyék lehe­tővé az eddiginél jobban az ülések nyilvánosságát. Kiss Ist­ván (Komló) a bányász-után­pótlás gondjairól szólott, mely­nek könnyítéséhez a népfront­bizottságok is hozzájárulhatnak és elismeréssel szólt arról a lelkes társadalmi összefogásról, mely a bányászvárosban meg­nyilvánul a városi, közös célok érdekében. Bogár József, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Bizottságának vezető titká­ra méltatta azt az együttműkö­dést, mely az utóbbi években létrejött a szakszervezet és a népfront között és ennek to­vábbfejlesztését javasolta. Kiár Mihály (Szentlőrinc) a közösségi érdekek iránti érzés fejlesztését hangsúlyozta, vala­mint, hogy a népfrontbizottsá­gok és aktivisták segítsék intéz­ni lakóhelyükön az emberek ügyes-bajos dolgait. Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának első titkára az ifjúsági szövetség nevében köszöntötte a küldöttértekezle­tet és megköszönte azt a sok­oldalú segítséget, melyet a népfrontbizottságok adtak a KISZ-szervezetek munkájához. A közös akciók továbbfejlesz­tésére hívta tel a figyelmet és arra, hogy a kedvező folyama­tot felhasználva még több fia­talt kell bekapcsolni a népfront munkájába Pécsett és a me­gyében. A küldöttértekezlet következő felszólalóia Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára volt. Először arról beszélt, hogy Baranya igen sokszínű, sokar­cú megye, melyben mint csepp- ben a tenger, tükröződik, az or­szág ék ez fokozott munkát, fe­lelősséget jelent a Hazafias Népfront számára is. Emléke­zett történelmünk nagyjaira, akiknek életére, tetteire most és a közeljövőben emlékezünk és hangsúlyozta, hogy mind­egyikük a maga korában . ha­zafi volt és európai, nemzetkö­zi eszméket is képviselt és ezt a megemlékezéseknél fontos fi­gyelembe venni. Szólott Bara­nyáról, mint az országnak olyan megyéjéről, ahol legnagyobb számban élnek német és szerb- horvát nemzetiségek. A jelentős létszámú nemzetiség munkájá­ban, tudatában tevékeny ré­szese a szocialista építömunká- nak és ez összehasonlíthatatla­nul több annál, hogy mindenütt megvannak-e a két-, vagy há­romnyelvű feliratok, jóllehet er­re is szükség van. Kiemelte, hogy a nemzetiségi politikának minden vonatkozásban a szo­cialista célokat keli szolgálnia, mert ezzel értenek egyet a nemzetiségek is. Beszélt az al­kotmánytervezet jelentőségéről, mely az eddig megtett út nagy állomását, összegezését jelenti és arról, hogy az utat, melyen a szocializmus építése halad hazánkban, szélesíteni kell. Eb­ben a népfrontmozgalom na­gyon sokat tehet. Ezek között legtontosabbként a szocialista demokrácia fejlesztését jelölte meg, melyre, mint éltető elem­re szükség van a gyárakban, a városokban, falun és mindenütt, mert ez biztosítja, hogy a dol­gozók ezrei még tevékenyebben részt vegyenek jelenünk és jö­vőnk formálásában. Hangsú­lyozta, hogy a szocialista de­mokrácia sehol sem lehet for­malitás, hanem azt a célt kell szolgálnia, ami a valóság, hogy egész dolgozó népünk építi a szocialista társadalmat és en­nek megfelelően a részvételét ebben minden szinten biztosí­tani kell. A szocialista demok­rácia fejlesztése erősíti a kö­zösségi akaratot, a nemzeti összefogást, a népi-nemzeti egységet, melynek segítségével úiabb és újabb feladatokat kell elvégeznünk. Az ország po­zitív erőinek összefogása a he­lyes célok érdekében, nagy si­kereket hozhat. Kitért arra, hogy azoknak a személyeknek értékét kell a társadalom előtt növelni, akik kötelességüket tel­jesítik, akik a közösség- érdeké­ben dolgoznak és nemcsak ön­maguknak élnek. Mindenütt vannak sokan, akik a közössé­gért, a közös érdekekért hajlan­dók ma és holnap szenvedélye­sen küzdeni és ezeket az erő­ket szervezni, buzdítani kell he­lyes szándékaik valóraváltásá- ra. Végül további eredményes munkát kívánt a népfrontbizott­ságoknak, aktivistáknak. Az értekezlet délután Nagy Sándor elnökletével folytató­dott. Farkas János (szigetvári járás) arról beszélt, hogy a ta­nácsok önkormányzati fejlődé­sében milyen seqítséget adhat­nak a népfrontbizottságok. Hor­váth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke méltatta azt az együttműködést, mely a taná­csok és a helyi népfrontbizott­ságok között kialakult, melynek nemcsak a tanácsok és a moz­galom eredményessége látja hasznát, hanem elsősorban a lakosság. Állást foglalt amel- j lett, hogy az együttműködést a továbbiakban fejleszteni kell, mért ez a természetes. A taná­csoknak is igen fontos tömeg­politikai feladataik vannak és éppen ebben kaphatnak leg­több segítséget a népfront­mozgalomtól. Kérte, hogy a népfrontbizottságok segítsék ki­alakítani az újtípusú tanácsi munkát, melynek célja, hogy jobban forduljon a lakosság fe­lé és az eddiginél legyen nyíl­tabb, közérdeklődésre számot tartóbb. Pandur Jenő (Pécs, I. kerület) arról beszélt, hogy tár- sadalompolitikailag kedvező a fiatalok nagyobb részvétele a, népfront munkájában, majd segítséget kért a gyárvárosi művelődési és szórakozási lehe­tőségek javítására. Dr. Faller Jánosné azt javasolta, hogy minden népfrontbizottsági tag, minden aktivista segítse elő a maga példájával is az olvasó­mozgalom fejlesztését, mert ez egyik és nagyon fontos módja az általános műveltség emelé­sének Balogh György reformé- j tus esperes (Pécs) arról beszélt, hogy a közügyek iránt érdeklő- j dők és hívők képviseletében vé- I leménye egyezik az írásos és ; szóbeli beszámolóval, mely ; mindenki számára nagyszerű célokat tartalmaz. Lőrinci Károly, a KIOSZ tit­kára a kisiparosok mozgalmi tevékenységének jelentőségét hangsúlyozta. Szabó Jánosné (Siklós) arra hívta fel a figyel­met, hogy a falusi iskolák okta­tási színvonala sokhelyütt ön­magában is hátrányos helyze­tet teremt a vidéken tanulók­nak és e téren számos tenni­valóra van szükség. Ognyeno- vics Milán főtitkár a Magyar- országi Délszlávok és a Ma­gyarországi Németek Demokra­tikus Szövetségeinek üdvözletét tolmácsolta a küldöttértekezlet­nek és arra hívta fel a figyel­met, hogy a népfrontbizottsá­gok segítsék alkotóan alkal­mazni a párt nemzetiségi poli­tikáját és biztosítsák a nemze­tiségek nagyobb számú részvé­telét a mozgalomban, a helyi feladatok megoldásában. A felszólalásokra Sztergár János válaszolt, majd a küldött- értekezlet megválasztotta a Hazafias Népfront Baranya j megyei Bizottságát, mely 87 ta- j, gú. Ezt követően Halasi Ilona jovaslotóra megválasztották a Hazafias Népfront V. kongresz- j szusára Baranya megye küleföt- I teit, akik a következők: Arnold I I János, dr. Adóm Antal, Balázs J László, Baratt József, Barics Rudoíiné, Benkő László, dr. Kol­ler Jánosné, Farkas János, dr. Fekete Miklós, Földes András­áé, Gere Jánosné, dr. Gyöngyö­si Jánosné, Horváth Endre, Kö­szön József, dr. Kecskés Rudolf, Keresztes János, Klobucsnik Imréné, Kozarics Mihályné, Szentistványi Gyuláné, Szilárd Béla, Sztergár János, Temesvári Béla, Kurucz Erzsébet, dr. Máté Győző, Micsó László, Mikesi Lajos, Németh Gyula, Ognye- novics Milán, Palkó Sándor, Papp István, Pákolitz István, dr. Pilaszanovich Imréné, Pohl Já­nos, Rein Magdolna, dr. Sóly­mos Adorjánná. Ezt követően Sztergár János javaslatára a küldöttértekezlet Achátz Imrét és Nagy Sándort a HNF Baranya megyei Bizott­ságának tiszteletbeli tagjává választotta. A bizottság meg­tartotta ülését és megválasz­totta a 19 tagú elnökséget, melynek tagjai: dr. Adóm An­tal, Földes Andrásné, dr. Fekete Miklós, dr. Pilaszanovich Imré­né, Benkő László, dr. Csiky Ottó, Szabó Illés, Sztergár János, Ke­resztes János, Klepach Ottmár, Kovácsovics Márk, Vértes Ti­bor, dr. Faller Jánosné, Keresz­tény Árpád né, dr. Gyöngyösi Jánosné, Dómján Péter, Dékány Gézáné, Hánzs Gyula, dr. Sóly­mos Adorjánná. A megyei bi­zottság elnökének dr. Adóm Antalt, titkárának Sztergár Já­nost választotta meg a megyei bizottság. Hat munkabizottság alakult és ezek vezetőit is meg­választották. A HNF Baranya megyei kül­döttértekezlete dr. Adóm Antal zárszavával ért véget. . Köszön József Baranyaiak a kongresszuson (Munkatársunk telefonjelen­tése) Szerdán reggel 9 órakor a kongresszusi munkabizottságok megválasztásával kezdte meg első napi munkáját a termelő- szövetkezetek II. országos kong­resszusa. A jelölő, a szavazat­szedő és mandátumvizsgáló bi­zottság után öttagú szerkesztő bizottságot választottak a kül­döttek, amelynek elnöke Fi­scher Ferenc, a Belvárdgyulai Közös út tsz elnöke lett. Szabó Istvánnak, a TOT elnö­kének beszámolója után a kongresszus délelőtti szüneté­ben kerestük meg Fischer Fe­rencet, hogy megkérdezzük mi lesz a bizottság munkája. — Egy dokumentumot adunk ki a kongresszus teljes anyagá­ról — válaszolta —, amely a beszámolót és valamennyi fel­szólalást tartalmazza majd. A kiadvány mintegy 3000 pél­dányban készül el és meg­küldjük az ország valamennyi termelőszövetkezetének. A munka máris elkezdődött, és legkésőbb április közepéig szeretnénk postára adni a kongresszusi dokumentumot. A délutáni első felszólaló Fehér Lajos miniszterelnök-he­lyettes volt, aki a kormány ne­vében több fontos bejelentést tett. A szünetben a küldöttek baranyai csoportja is ezt a fel­szólalást tárgyalta, vitatta a parlament folyosóján. A Pécsi TSZ Szövetség küldöttjét, Kiss Károly egerági tsz-elnököt kér­deztük meg. Véleménye szerint, hogy fogadja majd a szövetke­zeti tagság a kormány leg­újabb szociális intézkedéseit.- A legidősebb termelőszö­vetkezeti generációt a 60. éven felüli férfiakat és a 65. éven felüli nőket, tehát a nyugdíjra nem jogosult járadékosokat érinti igen kedvezően ez az in­tézkedés. A járadékok 100, il­letve 60 forinttal való feleme­lése azt jelenti, hogy aki ed­dig 312 forint járadékot ka­pott, az a jövőben (1973-ban) 412 forintot fog kapni. Áz öz­vegyi, illetve házastársi járadék pedig az eddigi 40 forint he- lyett 100 forint lesz. Azért nagy- jelentőségű ez az intézkedés, mert a legrászorultabb réteget segíti, akiknek a száma a mi szövetségünkben is magasabb, mint a rendes nyugdíjasoké. A másik két bejelentés leg­alább ilyen fontos, eddig a nyugdíjba menő tsz-tagok nyugdíjösszegének megállapí­tásánál az utolsó három évet vették figyelembe. A jövőben viszont az utolsó öt év közül a számára legkedvezőbb három évet választhatja a tsz-tag. Megszüntették a termelőszö­vetkezet nyugdíjösszeg felső határának korlátozását is, ami igen méltányos. Ezzel az intéz­kedéssel a tsz-tagok is az ipa­ri alkalmazotti nyugdíjasokkal kerülnek egy szintre. A kongresszus első baranyai felszólalója Baksai Antal, a boksái Eiüstkalász elnöke volt, aki délután negyed 5-kor ka­pott szót. Nagy tetszést váltott ki Baksai Antal felszólalásának az a része, amelyben a területi szövetségek továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit vázolta. (Be­szédét holnapi számunkban is­mertetjük.) — Rné —• Ianus Pannonius J anus síremléke — A Janus-fordítások műhelyproblémái A tudományos ülésszak második napja A Janus Pannonius emléké- | nek szentelt tudományos ülés- ] szak második napjának beveze- j tő nagy előadását Petrovich j Ede tartotta, Janus Pannonius Pécsett címmel. Az előadáshoz , öt kiselőadás kapcsolódott. A budapesti Rózsa György Janus síremlékéről tartott elő­adást. Nyilvánvaló — mondot­ta —, hogy Mátyás politikája számára a halott összeesküvő már nem jelentett veszélyt, ha­sonló képpen tisztes eltemeté­se, síremlékének emelése sem. A hányatott sorsú költő végső nyughelyének külső formájáról két régi írott adattal rendelke­zünk. Az elsőben X. Leó pápai kívánságára, a pécsi káptalan beszámol a temetésről. Á má­sodik egy öt kiadási megért gyűjtemény, amely az antik és humanista kor szellemi nagysá­gainak síremlékeiről szól, azok leírását tartalmazza. Az első kiadás a boroszlói Siegfried Rybisch nevéhez fűződik, az utolsó pedig Marcus Zuverin van Boxhorn nevéhez, akit az 1671-es utrechti gyűjtemény Iri- odójaként tüntettek fel. Száz- huszonöt síremlék szerepel ben­ne. Janus Pannonius még éle­tében megírt sírversének négy sora téglalapalakú táblán ol­vasható, amelyen rózsákkal és levelekkel, két szárnyas orosz­lánfej között elhelyezett kos­koponya díszítmény van. Az egész formája egy szarkofág rövidebb oldalára emlékeztet, s megfelel a korabeli formák­nak. Rózsa György valószínű- I nek tartja, hogy levelezés út­ján gyűjtötték össze a síremlé­kek . leírásait, de az is elkép­zelhető, hogy külföldön tanuló boroszlói diákok szedték össze. A kosfejet tépő oroszlán elmú- j lást szimbolizáló motívuma vég­ső soron a római kori Pannónia provinciális síremlék-kultúrájára j vezethető vissza, amelynek ha­sonló korabeli emlékét Szom- ] bathelyen.. lelték meg. A délelőtti tudományos ülés­szakon szót kaptak a műfordí- j tők is. A Janus-fordítások elvi i és műhelyproblémáiról először Csorba Győző beszélt. Mint el­mondotta, a Janus-fordítások eddig még kellőképpen föl nem fedezett különlegessége abban van, hogy magyar költőt kell magyarul megszólaltatni, de olyan magyar költőt, aki latinul írt. Az olvasóval érzékeltetni kell azt, hogy ezeket a verse­ket először nem magyarul ír­ták, tehát némileg el kell ide­geníteni a szöveget. Szólt azokról a nehézségek­ről is, amelyet fordítás közben a kritikai kiadás hiánya oko­zott. Sok filológusi, szövegelem- ző munkát jelentett mindez a fordító számára. Végezetül ki­fejezte azt a reményét, hogy remélhetőleg később Janüs Pannoniushoz mindenben mél­tó fordítósok születnek, aminek előfeltétele számos elméleti és gyakorlati kérdés tisztázása. A másik Janus-fordító,, Weö­res Sándor rögtön a bevezető­ben elmondotta, hogy hiányos latintudása miatt Kardos Tibor nyersfordításai alapján dolgo­zott. Szabadon elmondott kis­előadásában nem annyira a fordítás műhelygondjairól szólt, hanem Janus költészetének mai hatásáról. Az ülésszak résztvevői dél­után autóbusszal Szigetvárra és Siklósra látogattak. Befejeződött az irodalomtörténeti vándorgyűlés A Magyar Irodalomtörténeti j Társaságnak — a TIT-tel, a Ba- | ranya megyei és Pécs városi j Tanáccsal közösen rendezett j — háromnapos vándorgyűlése í tegnap befejeződött. A Janus Pannonius-jubileumhoz kapcso­lódó vándorgyűlés utolsó napi, heves vitát kiváltó témája a klasszikusok színpadra alkal­mazásának vagy modernizálá­sának problémája volt. Nagy Péter egyetemi tanár tartotta a bevezető előadást, leszögez- j ve a tényt, hogy klasszikusaink színrevitele napjaink új, általá­ban örvendetes divatja lett. A klasszikus drámák reneszánsza j elsősorban a színházlátogató, { irodalomkedvelő közönség í szemszögéből nagy nyereség, | hiszen újabb és újabb töme­geket hódít meg így a színház klasszikus íróinknak. Ez az új „divat” azonban életre keltette az irodalmárok és színházi em­berek régi vitáját, amely az irodalom és a színpad látszó­lagos, vagy vélt ellentétére épül. Nagy Péter előadása nagyrészében az eredetiség követelményének és fogalmá- j nak tisztázásával foglalkozott, illetve konkrét példákon ele­mezte a kérdést. Végkövetkez­tetésként elmondta, hogy min­den esetben az eredeti müvet kell színre vinni, s ha az „el­lenáll”, ha jelentősebb válto­zások nélkül nem alkalmazható színpadra, új drámát kell belő­le írni, miként az más irodal­makban már elfogadott meg­oldás. Magyar nyelven beszé­lő magyar szerzőt magyarra fordítani — ez nem járható út. Az előadáshoz két korrefe­rátum kapcsolódott, Marton .Endréé, a Nemzeti Színház igazgatójáé és Keresztáry De­zső irodalomtörténészé, akinek hozzászólását - távollétében - úgy olvasták fel. Majd vita kö­vetkezett, amelyben sokan szó­laltak fel, többek között Pándi Pál egyetemi tanár is. Az iroda­lomtörténeti vándorgyűlés vé­gül az elnöklő Weber Antal zárszavával ért véget, aki hang­súlyozta a vándorgyűlés ered­ményességét és kifejezte o részvevők elismerését az alkq lomhoz illő szervezésért és ven déglálásért. v k

Next

/
Thumbnails
Contents