Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

1972. március 28. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 „Kommunisták a párt politikájának alakításában“ A szavak és tettek egységének jelentősége Több mint három hónapja cikket írtam a lap hasábjain „Kom­munisták a párt politikájának alakításában" címmel. Akkor még nem gondoltam arra, hogy lesznek akik levélben vagy szóban I vitatkoznak általában egyetértőén, a részkérdésekben azonban ' kétségeiket, vagy eltérő álláspontjukat juttatva kifejezésre. Ennek a vitának van egy fontos tanulsága. Lehet, de kell is ún. „nehéz" témáról írni, hisz régi igazság, hogy szóból ért az ember. Az a tapasztalatom, és úgy érzem, hogy a cikk megmoz­gatta a közvéleményt, természetesen elsősorban a párttagokat, de figyelmet keltett a pártonkivüliek körében is. Járva a megye külön­böző helységeit, előadást tartva a pártiskolán, s vitatkozva az elvtársakkal jutottam arra az elhatározásra — ha nem is törekedve teljességre — az új szempontokat figyelembe véve helyes lesz néhány gondolatot összegeiní. Cél; az osztálynélküli társadalom megteremtése A párt politikájának célja, létrejötte óta az osztálynélkülí társadalom megteremtése. Ez volt a távoli cél, és pártunk több mint 50 éve e cél felé ve­zeti dolgozó népünket. Ma a politika alapvető feladata a munkásosztály hatalmának ál­landó erősítése, országunk, né­pünk gazdasági és kulturális felemelkedésének biztosítása. Népünk ma a nemzetközi társadalmi haladás élvonalá­ban halad. Ezt elsősorban pár­tunk elvi alapokon nyugvó szi­lárd, határozott politikai vona­lának köszönhetjük. Pártunk politikája internacionalista po­litika. Ez azt jelenti, hogy ál­landóan erősítjük a Szovjet­unióhoz és a szocialista orszá­gokhoz fűződő barátságunkat, támogatjuk a kapitalista orszá­gok munkásainak harcát, az el­nyomott országok népeinek fel­szabadító mozgalmait, lehető­ségeinken belül segítjük a volt gyarmati országok népeinek gazdasági, kulturális felemelke­dését. Pártunk politikája internacio­nalizmusa mellett egyben nem­zeti politika is. Ez abban jut kifejezésre, hogy a mi felada­tunk a szocializmus hazánkban való felépítése, hogy az építő munka során figyelembe vesz- szük országunk sajátos helyze­tét, társadalmi viszonyait, tör­ténelmi és kulturális hagyomá­nyait. Ezért miközben rendsze­resen figyelemmel kísérjük más szocialista országok tapasztala­tait, azokat a magyarországi viszonyokkal egyeztetve alkal­mazzuk. Pártunk politikájáról is el­mondhatjuk — a végső célt ki­véve —, hogy nincs politika ál­talában. A pórt politikája is különböző szférákat, meghatá­rozott rétegeket érint, megha­tározott célok érdekében. így beszélhetünk többek között a párt gazdaságpolitikájáról, ká­derpolitikájáról, külpolitikájá­ról, tudománypolitikájáról, nő­politikájáról, ifjúságpolitikájá­ról stb. A politika különböző terüle­tei azonban szorosan kapcso­lódnak egymáshoz, kiegészítik egymást. Ügy gondolom, senki sem vitatja például a gazda­ság- és káderpolitika, vagy a gazdaság- és a tudománypo­litika összefüggését. De gazda­ságpolitikánk eredményes vég­rehajtása befolyásolja a nő- és ifjúságpolitikai céljaink meg­valósulását is. Mindez azt mu­tatja, hogy amikor a párt poli­tikájáról beszélünk, tulajdon­képpen rendkívüli módon ösz- szetett, egymással szorosan ösz- szefüggő, egymásra ható és visszaható kérdések bonyolult együtteséről van szó. A párt politikai vonalának alapjait a párt központi vezető szervei, elsősorban a pártkong­resszusok és a Központi Bizott­ság határozzák meg, azok ha­tározataiban fogalmazódnak meg. Természetesen ezek a do­kumentumok csak a fő kérdé­sekkel, q megoldásra váró fel­adatokkal és a megoldás fő módozataival foglalkozhatnak. Nem lehet céljuk a részkérdé­sek megoldásának kimunkálá­sa, mert ezzel az alsóbb párt­szervek és a néptömegek alko­tó részvételét szorítanák háttér­be és végső soron a párt poli­tikájában okoznának problé­mákat. A politika fő vonalának ki­dolgozásakor viszont figyelem­be veszik az alsóbb pártszerve­zetek, az állami és társadalmi szervek jelzéseit, a dolgozók igényeit és azokat a társada­lom lehetőségein, teherbíró ké­pességén belül érvényesítik is. Ebből adódik, hogy a vezető pártszervek határozatai — meg­felelő felvilágosító munka mel­lett - nemcsak a párttagság, de a lakosság nagy többségé­nek egyetértésével találkoznak. A párt vezető szervei által hozott határozatok a politika alakításában a legfőbb, de csak az első lépcsőt jelentik. E határozatok részben a pártszer­vek és szervezetek határozatai egész rendszerében, részben állami rendeletekben és utasí­tásokban, vagy más társadalmi szervek határozataiban realizá­lódnak. így már bizonyos átté­teleken keresztül, a helyi viszo­nyokra alkalmazva jutnak el a párttagsághoz, a dolgozó tö­megekhez. Ez adja a közbeeső párt, állami és társadalmi szer­vek felelősségét az általuk ho­zott határozatok kidolgozásá­ban, az ún. helyi politika ala­kításában. A gazdasági vezetők felelőssége A politikai döntések felelős­sége nagyrészt a választott ve­zetők vállán nyugszik. Minden döntésük előtt érezniük kell, hogy az emberek kísebb-na- gyobb csoportjának bizalmából töltik be fontos funkciójukat, szükséges tehát, hogy rendsze­res kapcsolatot tartsanak vá­lasztóikkal, ismerjék gondjai­kat, kikérjék véleményüket a döntésre érett kérdésekről. Ez a választott vezetők nagy több­ségénél egyre inkább általános gyakorlattá válik, de gyakori ez olyan vezető is, aki nem ezt az utat járjo. Tőlük a dolgozók egyre inkább elfordulnak és al­kalmatlanná válnak lunkciójuk betöltésére. Külön kell szólni q gazdasági vezetők felelősségéről a politi­ka alakításában betöltött sze­repükről. Itt mindazokról szó vari, akik emberek kisebb-na- gyobb csoportját irányítják, anyagi eszközök felhasználásá­val rendelkeznek és felelősek a területükre kiszabott felada­tok végrehajtásáért. Felelősségük több tényezőből adódik, pl.: ~- az önállóság megnöveke­dése nyomán döntő szerepük van a gazdasági célok helyi ér­vényesítésében : — nagy hatással vannak, kör­nyezetükre, a dolgozók sokszor rajtuk keresztül találkoznak a párt politikájával; — döntéseik az esetek több­ségében politikai jellegűek, s nem mindegy azok várható ha­tása. Ezekből és más meggondolá- j sokból hangsúlyozzuk fontos | szerepüket. A párt azt tartja, { | hogy minden gazdasági vezető j : területének politikai vezetője is. i ' Nem lehet az, hogy a gazdosá- | gi vezető „csak” gazdaságildg | ; irányít, a pártvezetés pedig : úgyszintén „csak” politizáljon, hisz mindkettőnek ugyanaz a célja. Vagyis, nem elég a mun­ka kiadása és számonkérése. Feladatuk területükön a párt politikájának megvalósítása, e politika magyarózása, megérté­se is. Ahol nem hallgatják meg a vezetők a dolgozók vélemé­nyét, ahol az egyszemélyi fele­lős vezetésre hivatkozva felesle­ges rossznak tartják az üzemi demokráciát, formális aktusként kezelik vagy háttérbe szorítják, ott megsértik a párt politikáját és előbb-utóbb a gazdaság ke­rekei is akadozni kezdenek. A politika alakításában az egyes párttagoknak is jelentős szerepük van, illetve lehet. Eb­ben nagy jelentőséggel bír a pártalapszervezet munkájának színvonala. A párta la pszervezet a pártpolitika megvalósulásá­nak egyik fontos területe. A szervezeti szabályzat értelmé­ben minden párttagnak vala­mely alapszervezethez kell tar­toznia és ott részt kell vennie a munkában. Itt tudja a párttag pártszerű keretek között elmon­dani véleményét a párt politi­kájáról, annak helyi megvaló­sulásáról, de az alapszerveze­tekben tud leginkább részt - venni a gyakorlati végrehajtás­ban is. Akikkel vitatkoztam, azok is elsősorban az alapszervezet ol­daláról közelítették meg a kér­dést. Többen megfogalmazták azt, hogy „Igen fontos a hatá­rozatok ismertetése, de mégin- kább az, hogy hogyan kell azt végrehajtani a saját területünk kön. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen a mi munkánk az sok kicsiből tevődik össze.” Ezzel a megfogalmazással ezek az elvtársak a lényegre tapintottak. Minden egyes párt­tagnak részt kell venni a poli­tikát kifejező, megfogalmazó határozatok végrehajtásában, s a „sok kicsiből”, a sok hétköz­napi tett nyomán fogalmazódik meg, hogy megvalósult a párt politikája. Az egyes párttagok — mint a vitatkozók is vallják — elsősor­ban a mind jobb, mind aktí­vabb végrehajtással segíthetik a párt politikájának végrehaj­tását, s ezzel alakítását is. A végrehajtás, az újabb és újabb eredmények adnak lehetőséget a magasabb célok kitűzésére. A politika megvalósítása azonban á párttagoktól nem­csak a gazdasági feladatok be­csületes elvégzését igényli. Olyan követelményt is támaszt, hogy politikci érettségből is je­lesre vizsgázzanak. Egyetértek azokkal, akik azt mondták: „nekünk a közhangulat figyelé­sén kívül többet kell tennünk, a közhangulat irányításában is részt kell vállalnunk”. A bírálat ereje A párt politikájának magya­rázása, elfogadtatása a párton- kívüli dolgozókkal külön igényt támaszt a párttagokkal szem­ben. Nekik kell elsősorban is­merniük, érteniük a feladato­kat, amelyekről meg kell győz­niük munkatársaikat.. Ez meg­kívánja tőlük az állandó rend­szeres továbbképzést, a párt­politikában való tájékozottsá­got. A politika képviselete poli­tikai bátorságot is feltételez. A politikai bátorsághoz tartozik a hibák feltárása, a bírálat al­kalmazása is. Vannak, akik munkatársaik hibáit mégcsak szóvá teszik, de a vezetőik munkáját nem szívesen bírál­ják. Ennek persze több oka van, Az egyik elvtárs ezt fino­man így fejezte ki: „olykor úgy tűnik, hálátlan feladat a veze­tők bírólgatása”. A másik: „nem azonos a bírálathoz való viszonyulás”. Sajnos ezeknek a megállapításoknak még sok alapja van. A pártszervezetek­nek a kollektív erejével még so­kat kell tenniük az ilyen helyzet megváltoztatására. A politikai bátorság tehát a politika hir­detésén túl jelenti annak vé­delmét minden torzítással és rágalmazással szemben. Ügy érzem, hogy ezzel a té­mával kapcsolatban azok a vi- ták%és beszélgetések, amelye­ket lefolytattam, hasznosak és eredményesek voltak. Lehetősé­get odtak a véleménycserére egy nagyon iontos témában. Az egyik elvtárs ezt a követ­kezőképpen fogalmazta meg, s ezzel szeretném befejezni: ,A tömegek elvárják minden kom­munistától a szó és a tett egy­ségét, s ha minden párttag ezt átérzi, magáévá teszi, nagyot lépünk előre a párt politikájá­nak valóravóltásában. Fördős László, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa KGST-ülésszak Baranyában Harkány közel egy héten át önmagát múlta felül. Amellett, hogy épp úgy, mint máskor, most is fürdő- és kiránduló ven­dégek ezreit fogadta, otthont adott egy nagyjelentőségű nem­zetközi tanácskozásnak, a KGST Szénbányászati Állandó Bizott­sága 39. ülésszakának is. Már­cius 21. és 25. között a KGST- be tömörült tagországok magas- szintű delegációinak jelenléte valóban európaivá tette a Bá­nyász-üdülő és a Hotel Nap­sugár környékét. Ez a mostani ülésszak több volt, mint amilyen a 38. volt, vagy a 40. lesz: most ünnepelte ugyanis a Bizottság fennállása 15. évfordulóját. Az ünnepekre való tekintettel több volt a protokoláris mozzanat, mint egyébként, s valamivel na­gyobb volt a nyilvánosság is. Mert egyébként egy ilyen bizott­sági ülés nem sok szenzációt szolgáltat a sajtónak. A KGST bizottságai az alkotó viták, a tudományos elemzések és a hig­gadt jövőformálás fórumai. Tu­dósok és magasszintű gazda­sági vezetők ülnek össze időről időre, hogy kicseréljék vélemé­nyüket, s egyeztessék elképze­léseiket — márpedig sem a tu­dósok, sem a gazdaságpolitiku­sok nem szeretnek előre beszél­ni. A sajtótudósitónak persze így is van mit mondania, hisz nem­csak a nyilatkozatok, de az |j arcok, a szemek, a hangsúlyok és a mosolyok is beszélnek ... I. A megnyitó. A Pécsi Orvos- tudományi Egyetem új központi i épülete kellemes meglepetés volt minden vendég számára. A méretek, a nemes egyszerű­ség, s az ugyanakkor mégis mindenütt jelenlévő elegancia és ünnepélyesség láthatóan rend­kívül kellemessé tette az első benyomásokat, ami egyúttal azt is jelentette, hogy Pécs és Ba­ranya már az első napon meg­nyerte a vendégek szimpátiájá­ért vívott csatát. Vendéget hívni, .illetve fogad­ni óriási felelősség és gond.; A benyomások, a tapasztalatok, amelyeket itt- vagy ott szerez külföldön az ember, óhatatla­nul általános érvényűvé válnak. Nos, az ülésszak házigazdái és rendezői, a Nehézipari Minisz­térium és a Mecseki Szénbá­nyák illetékesei jó propagandis­tái voltak hazánknak. Az első benyomások tökéletesek voltak, s a későbbiek sem okoztak csalódást Mi hát az igazság a szénnel? Amerre elvonult a fényes kocsi­sor, s a bányaüzemekben, ahol megfordult a delegáció, mindig akadt valaki, aki feltette a kér­dést. A válasz mindenki részé­ről egyértelmű volt: kell, de mi­után a legilletékesebb, Jan Mit- renga, a Lengyel Népköztársa­ság miniszterelnök-helyettese, a KGST Szénbányászati Bizottsá­gának elnöke is hosszan beszélt erről a kérdésről, idézzük őt: — Az utóbbi évtizedben a KGST-tagországok ipari terme­lése 120 százalékkal növekedett. Mindezek alapján megállapít­hatjuk, hogy országaink átlép­ték az ipari érettséq határát. Befejeződött, vagy végső fázi­sában van a hagyományos ér­telemben az iparosítás folya­mata. Az ipar fejlődésének és a bővülő ütem állandó növe­kedésének mértékében egyre kifejezettebb szénhiány mutat­kozott. Ez# a helyzetet nehezí­tette még az a tény, hogy a szénkészletek országainkban egyenlőtlenül helyezkednek el. Különösen nagy a kereslet a .kokszolható szenek iránt. A KGST keretében tett intézkedé­sek megvalósításának eredmé­nyeképpen a kokszolható szén- termelés tagországainkban 1965- ben 54 százalékkal, 1970-ben pedig 82 százalékkal növeke­dett az 1955. évihez képest. Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy függetlenül a szén csök­kenő részarányától, országaink energiamérlegében, az ezen energiahordozók iránti igény gyorsan és töretlenül növekszik. 1955-ben országainkban 380 millió tonna feketeszenet és I 394 millió tonna barnaszenet ! termeltek, 1970-ben pedig a fe- j keteszén termelése már elérte a j 613 millió tonnát és a barna- i széntelmelés az 586 millió ton­nát ... 3. KGST. A gazdasági és poli­tikai integráció világjelenség. Nyugat-Európától Dél-Ameri- káig a föld szinte minden tér­ségében keresik az országok a sokoldalú együttműködés és közös teherviselés lehetőségét. A KGST a világ számára egy csoportosulás a többi között — számunkra azonban maga a jö­vő. Húsz bizottság, tucatnyi in­tézet, illetve szerv,, sokszáz' ta­nácskozás. És az eredmény? A 15 éves Szénbányászati Ál­landó Bizottság eddig végzett munkájába, eddig elért ered­ményeibe színvonalas jubileumi kiállítás engedett bepillantani. Tizenöt év alatt több mint 300 témát dolgoztak fel a bizottság munkatervének megfelelően — több mint kétszáz európai-hírű tudós, illetve szakember bevo­násával. A legfontosabb témák: javaslatok és ajánlatok új bá­nyák tervezéséhez és építéséhez, javaslatok a fontosabb gépek, berendezések szabványosításá­ra, intézkedések a bányabizton­ság további fokozása érdeké­ben. 1962-ben az Állandó Bi­zottságokon belül hat tudomá­nyos-műszaki tanácsot hívtak életre, melyek a bányatervezés és bányaépítés, a külszíni szén- termelés, a mélyművelés, a munkabiztonság és munkahigié­nia, a széndúsítás és a szén­bányászat közgazdasági problé­máival foglalkoznak. A bizott­ság 15 éves tevékenysége alatt a tagországok között kialakult a széleskörű információs- és do­kumentációs-csere, melyeknek keretében eddig több mint 1000 témában nyújtottak az érdekéit országok egymásnak segítséget. kerülését, súlyának növekedé­sét is jelenti. A Mecsek, mely az egyetlen hazai feketeszén­medence bizonyos vonatkozás­ban már helyzeténél fogva is előnyben van más szénmeden­cékkel szemben, ez a mostani ülésszak mégsem magyarázható csak ezzel. A Mecseki Szénbá­nyák az elmúlt években rend­kívül sokat tett a nemzetközi együttműködés erősítése és to­vábbfejlesztése érdekében, s j rendkívül jelentős eredményeket ért el a bizottság érdeklődésé- I nek előterében álló bányabiz­tonsággal kapcsolatos kutatá­sok terén is. Egyszóval: elisme­rés volt ez a jubileumi ülés­szak. A vállalat kutatási. osz­tályán tett látogatás alkalmával borult fel először igazán a perc­nyi pontossággal kidolgozott program: akkora volt az érdek­lődés, hogy a tervezettnél több mint egy órával tovább tartott a tájékoztató. A sújtólég- és szénporrobba­nások megelőzése érdekében folytatott kísérletek, a habgerie- rátoros tűzoltás látványos dol­gok, de voltak kevésbé látvá­nyos meglepetések is. Az osztály bemutatta egyik legújabb mű­szerét, a „Kova” típusú mikro- analitikus mérőműszert, amely 5 mikronnál kisebb szemnagyságű porok kvarctartalmának súly- szerinti meghatározására képes. 1969 óta 2000 mérést végeztek a műszerrel, melynek szabadal- maztatási eljárása most folyik. 1970 januárjában a szovjet Ma- kajevkai Kutató Intézet kérésére szén- és meddőmintákat vizsgál­tak — teljes sikerrel. Az új mű­szer orvosbiológiai jelentősége rendkívüli — hisz á szilikózis „titka” tulajdonképpen még ma is titok ... 4. És miért pont Baranyában? A : KGST ülés,helyeinek kiválasz­tása természetesen egyáltalán gém ötletszerű; egy.-egy hely ki­jelölése egyben egy-egy ország, illetve egy-egy terület előtérbe 5. A kommentátor jegyzetfüzeié végéhez ért. Néhány kusza mon­dat azonban még hátra van. Van mire büszkének lennünk. Harkány, Siklós — szinte ész- ! revétlenül felnőtté lettek. Bár- i kit fogadni tudnak. S az utolsó , mondat: jó lenne, ha sokszor j érne ilyen tisztesség bennünket... Békés Sándor >( Ünnepélyesen átadták a KISZ KB YÖrös vándorzászlaját A legjobb a megyében: a Cser kúti Mezőgép mágocsi gyáregységének KISZ-szervezete Megyénk falusi KlSZ-aiap- szervezetei közül a Cserkúti Me­zőgép Vállalat mágocsi gyár­egységének KISZ-szervezete nyerte el első ízben a KISZ Köz­ponti Bizottságának vörös ván­dorzászlaját, melyet ünnepi tag­gyűlés keretében tegnap dél­után nyújtottak át a mágocsi fiataloknak. A mágocsi művelődési ház if­júsági klubjában megtartott ün­nepségen Kertész László, az alapszeivezet titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Vida Józsefet, az MSZMP sásdi Járási Bizottságának titkárát, Kovács Józsefet, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának titkárát és Ángyán Istvánt, a Cserkúti Me­zőgép Vállalat igazgatóhelyet­tesét. Az ünnepség kezdeteként úttörők műsorral köszönötták a kitüntetett KISZ-szervezetet, majd Décs/ József, az alapszer­vezeti vezetőség tagja tartott ünnepi megemlékezést a forra­dalmi ifjúsági napok és a KISZ megalakulásának 15. évforduló­ja alkalmából. Kovács József, a KISZ Bora- ^ nya megyei Bizottságának tit- j kára a megyei végrehajtó bizott­ság nevében elismerését és kö­szönetét fejezte ki azért a mun­káért, azért a helytállásért, amellyel a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok között elsőként a mágocsi kollektíva érdemelte ki a megyében, a legjobbaknak járó magas kitüntetést. Az alap­szervezet 1966-ban alakult meg, s azóta nagy eredményeket ért el, nagymértékben hozzájárult a vállalat jó munkájához. Ez­után Kovács József, a KISZ KB Intéző Bizottságának megbízá­sából átadta az alapszervezet­nek a vörös vándorzászlát. Az ünnepi taggyűlésen egjt alapszervezeti tag aranykoszo­rús KlSZ-jelvényt kopott ió mun­kája elismeréséül, a 15 éves KISZ munkáért pedig öten kap­tak emlékjelvényt és emlékpla­kettet. A vállalat vezetősége nevé­ben Ángyán István igazgatóhe­lyettes köszöntötte a fiatalokat, s 27 ezer forintról szóló' taka­rékbetétkönyvet nyújtott át a KISZ-klub fejlesztésére. Az ün­nepi taggyűlés az újonnan fel­vett KISZ-tagok fogadalomtéte­lével zárult. Különböző méretű HASZONVAS, BETONVAS, CSŐ ÉS TABLALEMEZ KERÍTÉS, KIS- ÉS NAGYKAPU, VÍZTÁROLÓ HORDÓK, DEMIZSON ÉS HABSZIVACS KAPHATÓ A SIKLÓSI TELEPÉN. UTÁNVÉTTEL IS. I 1 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents