Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

T972. március 3. DUNÁNTÚL! NAPLÖ 3 A BCM építői A főszerei és vezető A számítógép megrajzolta, a legszebb, a legideálisabb nő­alakot Betáplálták az adatokat, néhány másodperc s immár hó­napok óta a Gépszerelő és Fel­vonó Vállalat beremendi ki- rendeltségének irodájában, a falon pihen a csodálatos nő. Persze nem ő az egyetlen de­koráció ebben az irodában. A BCM technológiai berendezései­nek vonalas rajza, valamennyi kritikus ponton egy-egy igéző pózban ülő, álló, fekvő színész­nő — mindannyian mondanak valamit: eddig kell eljutnod, itt vár a teljesítőképességed maxi­muma .... és így tovább. — Hót igen a számítógép megrajzolta a lányt, könnyű ne­ki, percenként 2 millió 200 ezer műveletet végez — mondja Makrai Gyula. — Ez a gép készítette el a BCM szerelési hálódiagrammját. Betápláltuk, hogy hány embert foglalkozta­tunk, mikorra kell készen len­ni, mit kell beszerezni... és a gép kijelölte a kritikus utat, megmondta, hogy mikor, hol fognak a munkák torlódni. S mégegyet: nem leszünk ké­szen, amire kell... — S maga szerint? — Hát sokmindentől függ, de... Magas, gumicsizmás fiatal­ember jön be, úgy emlékszem nem is kopogott. Azt mondja: a hét végén leszámolok, vissza­megyek Pestre, már unom itt. — Maradjon még egy kicsit, március végéig. — A, most már megyek visz- sza, kevés a 9.40-es órabér. Végülis a főszerelésvezető véleménye teljesen más, mint a számítógépé, de hát tényleg nehéz dolga van: a kritikus út, csak egyetlen — igaz a leg­fontosabb probléma — a BCM építése közben. A gumicsizmá­tól az étlapig mindenre kell itt egy jó vezetőnek gondolnia. — Nem mindegy, hogy mi­lyen hangulatban dolgoznak az emberek! Nekünk kell olyan fel­tételeket megteremteni, melye­ket még a komputer sem ké­pes figyelembe venni. S éppgn ezeken múlik a gyárépítés sike­re, vagy... Nem mondja ki a mondat másik felét. Pedig saját lét­száma közel 300 fő, a hét al­vállalkozó szerelő vállalat 400- nál több munkással vesz részt a BCM gépeinek szerelésében — neki kell a munkát össze­hangolni, anyagot és munka- területet biztosítani. Ismét a munkásokról beszél: rosszkedvűen nem lehet dol­gozni. Tizenkét óra a napi munkaidő. Budapesten van a legközelebbi otthon, de dolgoz­nak itt miskolciak is. Ügy tű­nik saját magára jóval keveseb­bét gondol: Sándor László, a BCM miniszteri biztosa említet­te, hogy az elmúlt héten egy értekezleten Makrai Gyula rosz- szul lett, azt hitték többé már nem is látják Beremenden. Csak addig volt rosszul, amíg az orvosok megnyugtatták: ki­merültség, semmi más baj nincs. Azzal meg ó nem törődik. Azt mondja: szedem a dilibogyát. j nem iszom annyi kávét... Aztán J most már ez a gyár is alakul j A könnyűszerkezetes program üzlet is! Baranyából esah A tárcaközi bizottság döntött a megvásárolható licenszekről és az állami támogatás mértékéről A startpisztoly tavaly dördült el. A rajtvonalnál közel ctven hazai és külföldi vállalat állt: a könnyűszerkezetes program ugyanis nemcsak az építőipar forradalmát jelenti, de beláthatatlan jövőjű üzlet is. A kormány a program irányításával és végrehajtásával az építési és városfejlesztési miniszter vezetésével működő Tárca­közi Bizottságot bízta meg, mely a közelmúltban döntött a meg­vásárolható licenszekről, a hazai gyártó- és szerelőbázis kialakí­tásáról, s ezzel összefüggésben az állami támogatás mértékéről. Nagyok kézfogása A gyárban — mint jelentettük — a közelmúltban megkezdődtek egyes gépi berendezések funkció próbái. Eddig a klinkerhűtő épület villamos berendezéseinek próbája zajlott, s megtörtént az anyagszálliió vonal próbája is. Az anyagszállításhoz tartozó, törö- épüietben lévő néhány hosszá ledobó szalag hideg járatása is megtörtént, így sor kerülhetett az átöntő épületben lévő 110 köbméter/óra teljesitményű anyagtörő két órás hideg, terhelés nélküli járatására. A képen: próbaüzemei az anyágtörő. Beidek András felvétele A mezőgazdasági és , ipari könnyűszerkezet-gyártás, illetve szerelés már bír bizonyos múlt­tal hazánkban. A közösségi épületek szerelése azonban me­rőben új dolog. A lapunkban is bemutatott pestlőrinci nyolctan­termes iskola, mely olasz tervek alapján a FEAL-cég elemeiből épült, az első igazán jelentős ilyen jellegű épület volt az or­szágban. Magyar részről a Köz- i épületépítő Vállalat bonyolította ! ezt a nem éppen kockázatmen­tes vállalkozást, s a jelek szerint teljes sikerrel, a Tárcaközi Bi- j zottság ugyanis ezt a vállalatot nevezte ki bázis-kivitelező válla- j lattá. A közösségi épületek ha­zai bázis-tervező vállalata a La­kóterv, az acélszerkezetgyártó vállalat a Dunai Vasmű. E há­rom nagy kézfogás eredménye­képpen 1975-re el kívánják érni az 550 ezer négyzetméteres évi kapacitást. A TB e program se­gítésére 250 millió forintot sza­vazott meg. A nagy verseny első helyezett­jei tehát az ország élvonalbeli vállalatai, s ez érthető is. S egy ám! Meg a hiúság: hát ebbe is egy kicsit benne van az én munkám is. Huszonnégy esztendeje vé­gezte el Budapesten a Felső- ipari iskolát. Apja lakatos volt, fúr-faragó ember, fiából is azt szeretett volna, miként Makrai Gyula is azt szeretne. — Ügy megnőtt a gyerek, akkora mint egy torony ,. . Mondom: Makrai Gyula dol­gozott néhány évet az iparban, aztán 1953-ban kiemelt káder­ként a minisztériumba került. Kilenc esztendeig elviselte az íróasztalt, aztán nyakába vette az országot. Épített gyárat a gumiiparban, az acél, a cukor, a cementgyártás fellegvárai­ban, úgymint Dunaújváros­ban, Ózdon, Szerencsen, Nyír­egyházán dolgozta le az elmúlt 10 esztendőt. Itt Beremenden még kötélen táncolt minden, de már az új hejőcsabai cement­gyár gépszerelési munkáin is kell törnie a fejét — júniusban már költözik. — Csavargunk az országban. Sokszor, amikor léfekszem, ar­ra gondolok: most már tán ha­za kéne menni, valami jó kis nyugdíjas állásba . .. Persze ezt reggelre kialussza. Elég csak annyit mondani: na még Hejőcsabán számítunk rád. Ilyenkor aztán elfelejti, amit a múlt évben a miniszter mon­dott, amikor Beremenden nem a legjobban álltak a dolgok, és amit akkor a főszerelésvezető akkor annyira a szívére vett. — Hát nagyon közvetlenül mondta az biztos — mondja most már vidáman Makrai Gyu­la. Persze amikor kész a gyár elfelejti az ember az ilyesmit, csak a jó marad: az anyagi és erkölcsi megbecsülés .. . — Mennyi, és mi az? — Hát havi átlagban 5200 forint, és a különélés. Persze ^innok szerelőim, akik ezer fo­rinttal többet keresnek. Három­A lehetőségek tovább gyűrűznek A főfeladatok elosztását ter­mészetesen még jónéhány to­vábbi versenytárgyalás követi majd, hisz bármilyen nagyok is a TB által előnyben részesített vállalatok, egyedül képtelenek maradéktalanul ' teljesíteni fel­adataikat. Alvállalkozók százai kapcsolódnak be rövidesen a program realizálásába, s itt már Baranya is szót kaphat. A fősze­repet kapott vállalatok között nincs baranyai, illetve pécsi, közvetve azonban nagyon is érdekeltek vagyunk, a könnyű- szerkezetes építés egyik legfon­tosabb alapanyaga ugyanis a farost. A Tárcaközi Bizottság a Nyugat-magyarországi Fűrésze­ket megbízta laminált faforaács- lemez-gyártó kapacitása fejlesz- I tésével, ez a vállalat azonban I mindenekelőtt a mezőgazdasági célú könnyűszerkezetes épületek igényeit hivatott kielégíteni. A Mohácsi Farostlemezgyár termé­kei — más vállalatok által fel­dolgozva, illetve a bázis-cégek faelemeibe beépítve —, tehát jó piacra találnak majd e prog­ram keretében. Baranya számá­ra egyelőre ez az, ami biztos. A lehetőségek azonban to­vábbra is nyitva állnak. A me­zőgazdasági könnyűszerkezetes bázis létrehozásával megbízott Agropanel társulás egyik tagja például az a Mezőgéptröszt, melyhez a Cserkúti Mezőgép is tartozik. Ez nyilván magában hordozza a bekapcsolódás lehe­tőségét, bár arról is szó van, hogy Cserkút önálló feladato­kat is kap. A vállalat minden­esetre napirenden tartja ezt a lehetőséget, s már ki is jelölték, s építésre elő is készítették azt a területet, ahol a könnyűszer­kezetes elemek gyártására sor kerülhet. Alkalmazás és gyártás Bárhogy is alakúinak egyéb­ként a későbbiekben a dolgok, Baranya lelkesen készül a köny- nyűszerkezetes program fogadá­sára, s el van szánva arra, hogy mindvégig szorítóban marad. A Pécsi Tervező Vállalat befejezi azt a vizsgálatát, melynek ke­retében az országos program megyei kihatásait, illetve az ezekből következő feladatokat összegezik, s a második félév végére kidolgozzák azokat a fejlesztési alternatívákat is, me­lyek a gyártásba bekapcsolható megyei üzemekkel és vállalatok­kal kapcsolatosak. A könnyű- szerkezetes program sikere Ba­ranya megyében egyrészt a nyo­masztó építőipari kapacitás- hiány miatt elsőrendű érdek, másrészt azért, mert az ezzel kapcsolatos lehetőségek hatér kony kihasználása tovább ja­víthatná a megye még mindig nyomasztóan egyoldalú ipar- szerkezetét. Békés Sándor Egy este Bozsokon Mi bolygatta fel legutóbb a falut? üzemanyagszáliitó tartály- . gépkocsikat A gépkocsit megtekinthetők az AFOR 1 su Gepkocsijavito Uzemeben Csepel, Petroleumkikötö (a MERKUR mellett) Telefon« *79 909 vagy 278 470. Vörös József Letámadott a palotabozsoki téesz elnök. — Ti írtátok azt, hogy nálunk sok a reprezentáció? Idefigyelj. Nekem az évi reprezentációm, amit a tagság megszavazott, harminc liter pálinka. Abból el­fogyott tavaly kilenc. Három hektó bor, abból elfogyott száz liter. És húszezer forint kápé. Ebből nem használtunk el egy fillért sem. Egészségünkre — emelte poharát Juhász Géza, s ezzel a társaság felhajtotta a százegyedik liter bort. Kemenes Kálmán, a téesz ; nyugdíjas pénztárosa is azzal I kezdte, hogy sarokba szorított. — Maga a Naplótól van, I ugye? Problémával kezdem. Nálunk nem hozzák ki rende­sen a Naplót. Nincs kézbesí­tőnk — panaszolta a szikár, fia­talosan öreg pénztáros, o maut- hauseni tábor volt 64 246. szá­mú foglya. Hatvonnnyolc éves ősz fejével nehezen érti meg, hogy magának kell elmennie a postára az újságért. Nem mintha nehezére esne, nem sé­tálna szívesen. A kézbesítést el­intézni én sem tudom. Egyik asszony sem hajlandó elmenni postáskodni, különösen akkor, ha a téeszben az állatok mel­lett megkeresi azt a három- három és télezret. A minap olvasó-újságíró ta­lálkozó volt Palotabozsokon. Majdnem az egész gazdaság- politikai rovat kivonult, de meg­telt a pártház klubhelyisége is. Míg kolléganőm és kollégám az újságcsinálás titkaiba igye- I keztek bevezetni a hallgatósá- | got, s mit tudom én, milyen ké- I nyes kérdésekre kellett megvá- j laszolniuk, addig én a klubból nyíló szobácskábán Kemenes | Kálmánt faggattam Bozsok ( múltjáról és jelenéről, s hogy mit csiripelnek a verebek. Be­szédes, jókedélyű öreg. Anek- dótázó, viccszerető. Mindenről tud, tősgyökeres bozsoki, ősei száz éve élnek itt. Kesernyés, szelíd gúnnyal elhadart egy Hitler-beszédet is. Adolf szárny­segéde voltam — ezzel szokott viccelődni a falubeliekkel. — Mi bolygatta fel legutóbb Bozsokot? - kérdeztem végül.- A házasság ,.. S miután ezzel a témával is végeztünk, vége lett odakint a találkozónak. Elköszöntünk. Minket meg beínvitált az elnök a téesz irodába, kóstoljuk meg mohácsi olaszrizlingjüket. Elid- dogáltunk, elbeszélgettünk. El kell mondanom egy s mást Bozsokról. Mindig is vagyonos és nagyon szorgalmas emberek éltek itt. Kivéve a megrázkód­tatások idején. De menjünk sorjában. Nincs még egy ilyen darabja az országnak. Hajdan tiszta németség lakta. Aztán át­söpört rajta a világháború, ki­telepítések, betelepítések. Ki ingóságaival, ki batyuval hur- colkodott el, helyükbe bukovi­nai székely menekülők érkeztek, később felvidékiek. A lélekszám most úgy néz ki, hogy fele szé­kely, negyede-negyede német és felvidéki. De akad bácskai betelepülő és néhány cigány család. Érkeztek még isaszegi- ek is, de azok szépen vissza­szállingóztak. Hogyan is nézhetett egymás­ra ez a három világ? A szé­kely és a német katolikus, a fel­vidéki református. A székely puliszkát evett és sok gyereke volt, a németnek nagy háza, meg stifoldere a, padláson. A német azt mondta a székely­nek, te csángó, a . csángó” visszaszólt, a sváb úristenedet, mentetek volna el Hitlerrel. Mesterségesen szított és felkor­bácsolt indulatok, düh. Zűrza­var. Hol van már ez? Kihunyt teljesen. Lezárta a német le­gény és a székely leány frigye. Testvéri szeretet uralkodott el a falun.’ Mekkorát is fordított a vilá- ! gon a közös munka, az egybe csorduló verejték. A semmiből indultak, s most nagyok az eredményeik. A közös állomány kezdetben kint volt a tagok is­tállójában, kettesével-hármasá- val, és húsz forintot ért a mun­kaegység. Micsoda szegénység. A téesz azóta megépítette is­tállóit, de ezzel népi üresedtek meg a háztáji istállók. Több van, mint akkor. És 111 forintot ér egy 10 órás munkanap. De nem ■ ám olyan munka, mint amikor régen felrakta a gazda a trágyát, háromkor már a ko­csin volt és zötyögött Duna- szekcső felé, aztán megesett, hogy lefordult a bakról, mert azonmód elaludt. Palotabozsok. Szép nagy ré­gi házak és épülő új házak. Gé­pesített háztartások, gáztűzhely, hűtőgép, tévé, olajkályha, für­dőszoba. Süppedő szőnyegek a , nagyszobában, ötven gépkocsi a faluban. A kis srác cibálja J a nagymamát, vegyél csokit, mert nem megyek az oviba. De ne egyforintos csokit. Csokolá­dé. Presszó. A téesz építőbii- gódja építette, még tartozik a fele összeggel az ÁFÉSZ, majd szépen letörleszti. Orvos, állat­orvos. Könyvtár, ahonnan olya­nok kölcsönöznek, akiknek az­előtt soha sem volt a kezükben könyv. Az asszonyok fájlalják, hogy a szomszéd faluba kell női fodrászhoz járniuk. A sza­bó nem tudja áprilisra vállalni I az öltönyt, még ha lakziba kell j is, legfeljebb júniusra. — Egészségetekre Géza bá­tyám. Mi van a házassággal? — Ezt a bicskát akkor vettem 1 — nevetett az elnök. — Bár én J soha nem elleneztem az egye­sülést. Mit veszíthetek én sze­mély szerint? Megválasztanak elnökhelyettesnek. En hajlottam rá, de kérdezzék meg a tagsá­got. Nem akarja az egyesü­lést. Márpedig a tagság szava szent. Nem lett házasság. Az egész úgy néz ki, mint egy dobókocka ötös oldala. Körös körül nagy halak, öt-tíz­ezres gazdaságok. Középen Pa­lotabozsok, a kis halacska a maga kétezer holdjával. A szomszéd kockát akart dobni, úgy, hogy a dobókocka négyest mutasson. Kétezer hold, kis sziget. Ti­zenkét aranykoronás földek, ez alig több a megyei átlagnál. Az állattenyésztésből élnek. Az istállók nem kacsalábon forgó várak, nem fűtenek, de a ke­resztezett disznók elröfögnek és szépen meghíznak benne, az sem zavarja őket, hogy vödrök­kel hordják be a takarmányt. A nyugdíjasokkal együtt négy­száz tagja van a téesznek, dé a kétezer holdból ezernégyszá- zan élnek, majdnem az egész falu. Tavaly az egy tagra jutó jövedelem majdnem 26 ezer forintra rúgott, ez átlagban ha­vi 2156 forintos fizetés. És még a háztáji. — Nem mondom, hogy nem kellene egy modern kombinát, de tönkrementünk volna, ha be­lefogunk — magyarázta az el­nök. — Hitelt hitelre, gondot gondra? Csoda, hogy egyes he­lyeken nem diliztek be a veze­tők. Mi kiadjuk az abrakot a háztájiba, ott is felnő, meghízik üfz' állat. Mi ezt már hat éve csináljuk, még rendelet sem volt. Tavaly a háztáji hatmillió forintot termelt, az idén ez tíz­millió lesz. A mi filozófiánk az, hogy nem hitelből, a saját pénzünkből gazdálkodunk. Most műtrágyát, jövőre új gépeket veszünk, lecseréljük a kombáj­nokat. Ha ezek majd hozzák a pénzt, jöhet az építkezés. Tisztelet ennek a józan szá­mításnak. Miklósvári Zoltán I másik megfigyelés: a vállalatok túlnyomó többsége csak részfel­adatokat kapott. A Tárcaközi Bizottság a komplexitásra irá­nyuló erőfeszítéseket nem mél­tatta, e helyett azok az. elkép­zelések kaptak szabad utat, me­lyek egy-egy elem, vagy szerel­vény nagytömegű és olcsó elő­állítását tűzték ki célul. A mezőgazdasági épületek bázistervezője az AGROTERV. Az acélvázszerkezetek készre- szereléséért az Agropanel fele­lős. Az ipari épületek bázister­vezője az IPARTERV, az acélváz­szerkezet gyártócége a Kohá­szati Gyárépítő. A panelokat a Magyar Alumíniumipari Tröszt gyártja majd. A hő- és szellőző berendezéseket a Fűtőben, a vizes panelokat a Csőszerelő­ipari Vállalat, az apró kötőele­meket a Könnyűipar Gyártó Vál­lalat. összesen 29 magyar vál­lalat, illetve tudományos intéz­mény kapott konkrét megbíza­tást, ami már önmagában is jelzi: a pontos és fegyelmezett együttműködés a siker legfőbb záloga. szór kaptam a Szakma, egy­szer az Építőipar kiváló dolgozó­ja kitüntetést és megkaptam a Kazincbarcika Építéséért kitün­tetés ezüst fokozatát. .. Volt persze más is. Ózdon halálos balesetet szenvedett egyik munkása. Nagy herce- j hurca volt, amíg bebizonyoso­dott, hogy semmi felelősség | nem terheli. Az irodában nagy a forga­lom, már csak félszavakkal be- i szélgetünk. Jegyzem, hogy mit beszélnek ők: azt a gépet nem tudóin most vinni, négy más helyen is most kellene ... a to­ronydarut kérd el . .. te hogy emeled be azt a hidat...? Nézem a technológiai beren­dezések vonalas rajzát. A' ma­lomcsarnok egyik szintjén fel­írás: átadás előtt. Egy fürtJő- ruhás lány ü[ ott, és azt mondja: új utakat keresek ... v Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents