Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
6 DUNANTOLI NAPLÖ 1972. március 23. A korszerű életforma korszerű otthont kíván Beszélgetés a családiház-építés tervezési problémáiról Lakásépítési tevékenységünkben közel 50 százalékos arányt foglal el a magán-lakásépítés. Akik ezen az úton kívánnak lakáshoz jutni, jelentős anyagi terhet vállalnak. Megvan viszont az a hasznuk, hogy lakásuk olyan lesz, amilyent szeretnének. Milyen családi házak épülnek ma Pécsett? E kérdésre szeretnénk választ adni most induló sorozatunkban különösen jól sikerült, a korszerű igényeknek megfelelő családi házak bemutatásával. Mielőtt azonban sort kerítenénk egyes épületek bemutatására, szükségesnek tartottuk néhány tervezési probléma tisztázását. A tervezésnél dől el, hogy a sokéves takarékoskodás meghozza-e gyümölcsét, s az építtető olyan lakásba költözik- e, amely otthonná alakulva maximálisan szolgálja a család kényelmét. Az erről folytatott beszélgetésben Pavelka Györgyéé városi építési osztályvezetőhelyettes főmérnök és Kovács Antal magántervező voltak a partnereink. — Legelőször azt kellene tisztázni: mi köti a tervező kezét? Pavelka Györgynél — Az Országos Építési Szabályzatban rögzített hatósági előírásoktól nem lehet eltérni, de ezek nem korlátozzák a tervezői elképzeléseket. A leglényegesebb kötöttség az építtető anyagi lehetősége. Kovács Antal: — A megbízó pedig határozott elképzelésekkel jelentkezik, ametyek nem mindig elfogadhatók, tehát a helyes irányba terelendők. Pavelka Györgyné: — Éí lehetőleg olyan szerkezetet kell kialakítani, ami félbemaradva is egészként hat, s a későbbi igényváltozások befogadásával bővíthető. — Milyenek a mai igények? Pavelka Györgyné: — Többnyire 2 és fél, 3 szobás lakásokat építtetnek. Társadalmi rétegenként azonban nagyok az eltérések, a városi embert köny- nyebb a korszerű felé vezetni, a faluról beköltöző viszont jobban ragaszkodik konzervatív elképzeléseihez. Kovács Antal: — Ilyenkor kell a tervezőnek pedagógusnak lennie és rávezetni a megbízót, hogy a korszerű életforma korszerű otthont kíván. — Ott pedig a családot kell elhelyezni, sokszor több generáció együttélését biztositani. Hogyan? Kovács Antal: — A nemzedéki ellentét élő probléma, amit már a tervezésnél át kell hidalni — okos megoldásokkal. Pavelka Györgyné: — Az el- : különítést ésszerű keretek között i kell biztosítani. Erre szolgálnak a többszintes családi házak, a j szinteken elkülönülő generációk- i kai. j — Hogyan állunk a szoba- i számmal? Az említettek Így i hallásra nem tűnnek korszerű- I nek. Pavelka Györgyné: — Valóban, a több nagy szoba elve, ma már túlhaladott és erről meg kell győzni az építtetőt. De legyen egy nagy szoba, ahol a család közösségi életét élhet és legyen több kicsi szoba is, ahová a családtagok szükség szerint elvonulhatnak, hódolhatnak kedvtelésüknek, vagy élvezhetik a csendes magányt. Kovács Antal: — Ez az, amit nehéz átvinni a köztudatba. Az építtető hajlamos kijelenteni: van pénzem, azt csinálok vele, amit akarok. Csakhogy ez nem mindig helyes és ilyenkor harcolni kell. — A tervezőnek azt is figyelembe kell vennie, hogy miből és ki építi a házat. Ez milyen problémákat jelent? Kovács Antal: — Valóban tudnom kell, mi kapható a TÜZÉP-nél, hiszen abból tervezhetek, ami van. Viszont nem örülök, ha az építtető — teljes jóhiszeműséggel — egy csomó anyagot már előre összevásárolt. Ilyenkor a meglévő anyaghoz kell tervezni, ez pedig nem könnyű dolog. És hogy ki épít? A szövetkezetek eljutva egy bizonyos fejlettségi szintre, a csa- ládiház-építésről leálltak. Felszereltségüknek megfelelőbb, kifizetődőbb a termelékenyebb társasház-építés. így aztán a családiházépítést ma már zömében a család végzi szabadidejében, amire szintén tekintettel kell lenni. — A tervező mindent figye- gyelembevett, a terv elkészült. Vajon úgy vaiósul-e meg, ahogyan elképzelte? Pavelka Györgyné: — Sajnos előfordul, hogy az építtető „felülbírálja" a tervet, s amit a tervező az épület harmonikus egységbe illően tervezett, azt a saját, jobbnak tűnő ötletével megváltoztatja és ezzel oda az egész, szép elképzelés. Kovács Antal: — Ilyenkor némi elégtételt jelent, ha utóbb jön az építtető, hogy „mégiscsak magának volt igaza, mérnök úr, úgy lett volna jól csinálni, ahogy maga akarta . . .” Pavelka Györgyné: — S utána egész életén át nyögheti, ha elképzelését a tervező ellenére is mindenáron keresztülvitte. Különben is, egy rosszul megtervezett, vagy jól tervezett, de rosszul kivitelezett épület sokévtizedes kárt jelen!. Kovács Antal: — De ez másra is figyelmeztet: a magónház is nemzeti vagyonná válik, tehát az „én házam .. ." elvet csak módjával lehet alkalmazni. — Kétségtelen, hogy valami j ráhatás kellene még a kivitelezés során is a tervező részé- \ röl. Kovács Antal: — Már csak azért is, mert nagyon kellemetlen érzés, ha az ember a ráfordított tervezői munkát nem az elképzeléseknek megfelelően látja megvalósulni. A későbbi kontaktus feltétlenül szükséges lenne, s erre volna jó a tervezői művezetés legalább olyarv esetekben, amikor a családiház saját kivitelezésben ké- j szül. Sok szabálytalanságot ke- : ' rülhetnénk el ezáltal. — Mindezek után valamit még arról: mi a „divat" ma a csa- ládiház-építésben? Kovács Antal: — Erről nehéz lenne beszélni. De az kétségtelen, hogy mindazok a ráhatások, amelyek másutt megtalálhatók, itt is érvényesülnek. A funkció differenciáltsága, az új szerkezeti elemek megjelenése, stb. ezek befolyásolják a stílusirányzatokat. A házak megpróbálnak kinőni a földből, egyre több a kétszintes ház, megszűnnek a melléképületek, j a csúnya toldalékok. No és ] megszűnnek a szimmetrikus for- I mák. Az épületek nagy .része ma már tükrözi kívülről is a falak mögötti funkciót. — Hogyan jellemezhetnék a temező tevékenységét? Pavelka Györgyné és Kovács ; Antal: — A saját lelkiismere- ; tén kívül ki kell elégíteni az i építtető, no meg a hatóság 1 1 igényét. A teivező célja az, ' hogy jó és szép épületet tervez- j I zen, de az épületnek mindenek- j | előtt jónak kell lennie. Ez a j tervező saját lelkiismereti kérdése. i Hársfai István Patak a főutcán Kátoly Az asszonyok nagy ribilliót I csinálnak a pincesoron, vidám- j ságuk elhallatszik a völgyben ] bújó házakig is. Sütnek-főznek, esznek-isznak, lobog a tűz a présházak között, tánctól he- vülnek az arcok, borsos tréfák- la ingerel a bor... Férfiaknak ilyenkor nem tanácsos kezdeni az elszabadult kedvű, asszonynéppel. Nem tűrik meg maguk között a férfit, de azok se nagyon tolakodnak, mert még megtartják a szavukat a menyecskék, és j lecibálják róluk a nadrágot.:. Farsang keddje a bolondságoké, — de az utóbbi két évben már csendes maradt a pincesor. Tavaly még a rossz idő vette el az asszonyok kedvét a szokásos mulatozástól, — az idén pedig már valahogy elfelejtődött. Az asszonyok keddjét szépen beszorították a kultúrházba, a dombra kapaszkodó pincesor a férfiak hábo- | rítatlan birodalma maradt. — Érti ezt? — kérdi Tóth Són- j dor, a tizenhórmas, kettősnyel- ; vű, csalafinta zárral felszerelt j présház tulajdonosa, — a fiatalok inkább a kocsmába jár- j nak, nem jönnek ide fel a j hegyre. Pedig, nézze csak, hát nem jobban esik itt a bor? Alattunk á pécsváradi út szalagja, távolabb a Karasi- cát kísérő jegenyesor, jobbkézre pedig a falu egy részlete, ahogy szép lassan „kicso- rog" a völgyből: Kátoly. A „Óvoda.” „Zabaviste.” „Kin- j dergarten." A lélekszám alig j haladja meg a félezret, a ká- tolyiaic hetven százaléka dél- ! szláv nemzetiségű, a magyarok és a németajkúak nagyjából azonos arányban vannak, j Harminc éve is lehet már, emikor kigyulladt az egyik gazda háza. Már a fészer Is lángokban állt, de az emberek minden gépet kimentettek. Az órák alatt koldussá lett gazda a falu segítségével állt lábra: összeadták az esztendőre szükséges gabonát, terményt. Az országos hírű, külföldet is megjárt kátolyi délszláv nemzetiségi tánccsoportban néhány német nemzetiségi fiatal is táncolja a kólót. A tánc a fontos. — Amikor körülnézek, látom óm, hogy a szomszéd öregasszony is hordja a téglát, pedig már jóval fölül van a hatvanon. Még meg is sértődött, azt mondja, ha nem is hívtál, én azért eljövök segíteni, — meséli Glavanovics Józsefné. Évente négy-öt új ház épül a faluban, mindenhol ott van a fél falu. Szomszédot, komát, ismerőst nem hívni sértésnek számít. A „Kátoly a levegőből nézve, olyan mint egy tünemény. A dimbek-dombok között eltűnik a falu, csak egy pillanatra mutatja magát, — az ember szinte nem is hiszi, hogy látott valamit. ..” Ez a megállapítás német katonáktól származik, akik gépeikkel a kátolyi rétről indultak bombázásra. Nekik a rejtettség volt a fontos, bennünket a szépség ragad meg . .. A szalagszerűen elnyúlt utcát a patak osztja ketté, partjain eperfák őrködnek. Tulajdonképpen nagybetűvel kellene írni, így Patak, mert ennek az örökké csörgedező víznek ez a neve, furcsa módon semmit sem ragasztott rá a dús fantáziájú, szívesen keresztelő nép. A Patak gondot okoz. A ká- tolyiak azt mondják: nem szép, rontja a falu képét. Sokat töprengtek már azon, hogy mit lehetne csinálni. Volt, aki betoncsövekbe akarta kényszeríteni, mások megelégedtek volna azzal is, ha szeszélyes ívét megtörve, kőgátak közé szorítják. Pénz egyikre sem jutott, a Patak továbbra is ott foly- dogál a főutcán. Szerencsére. Mert szép, és mert, ha nem lenne, minden nagyobb eső kimosná a kátolyiakat a házakból ... A „szalag” túlsó végén, a kivénhedt, valamikori kultúr- házzal szemben gondosan kö- ; rülkerített park, ápolt díszcserjékkel. Középen emlékfal, a márvónytábla magyar és szerb- J horvát felirata Kaszapovics | András emlékét őrzi. Kaszapovics András 1963-ban halt meg, — a helyi termelőszövetkezet elnöke volt. — Nagyon szerették, — mondja Graics Andrásné, a tanácsi kirendeltség vezetője. A A patakból húsz esztendővel ezelőtt még ittak. „Az öreg házakban is van vízvezeték. Mindenkinek saját vízvezetéke I van hidroforral," — mondja | Kollár Mátyás. Az útfordulóban híd épül, I megnyergelik a patakot. Ma- | szék híd, három család fogott össze, hogy ne kelljen kerülővel, tengelyig érő sárban menni az autóval. A tv-antennák kilesnek a domb mögül. Elég rossz a vétel, magasra kell tenni az antennát. A tv-készülékek száma most annyi, mint öt évvel ez- | előtt a rádió. Az új művelődési ház építéséhez a falu minden lakosa hozzájárult. A napokban olyan ifjúsági rendezvényt tartottak j az új házban, amelyről a tele- 1 vízió is adott közvetítést. A termelőszövetkezet szakosított szarvasmarha istállójának belső berendezése osztrák-holland kooperációban készül. Ez a rendszer egyedülálló az országban. Egyetlen asszonynak folyási- : tanak szociális segélyt. „Mondjon egy módos gazdát,.." „Mindenki az" — mondja Graics Andrásné. A tsz központ Káiolyban, a közigazgatási Erzsébeten van. A kátoiyiak kicsit irigyek ezért, j — „hiszen ml vagyunk többen", !- mondják. A . A pincesorról csak keveset . mutat magából a falu. Jólesik j a bor. 0, Kónya József j Ki volt Janus Pannonius? János volt a nevem, s Janus, ki e verseket irtai Megmondom, ha netán tudni kívánod okát. Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem! Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem? Ezt hittem magam is, s lásd, Janus lettem, amint a Múzsa magához emelt, s megkoszorúzta fejem. (Berczeli Anzelm Károly fordítása) Janus isten nevét a kor humanista szokásának megfelelően — talán Janus Lascarist j utánozva — vette fel a költő, | E nevet a Pannonius (== ma- J gyarországi) jelzővel már Fér- j rarában használta a fiatal költő, midőn Guaríno Veronese iskolájában tanult. Középkori okleveleinek tanúsága szerint az utókorra is átszálló állandó családnevek használata köznemességünknél csak a XVI. század elején kezd kialakulni. Leggyakrabban a születési hely szolgált család| névül, A külföldi egyetemeken ' ugyanis a születési hely nevét iktatták anyakönyvbe névként, s a külföldön tariult humanisták e szokást itthon is alkalmazták. Janus Pannoniust kortórsai (Galeotto Marzio, Ludovico Carbone) „János, pécsi püs- pök"-nek nevezték. A leghitelesebb kútfő, Janus Pannonius, igazi humanista öntudattal rejti el nevét. Csak bizonyos körülírásokból következtethetünk szülőhelyére. .... s én magam is, kit az iften S jósorsom küldött hozzád még zsenge koromban, Pannóniának azon részéről, merre a Dráva Átszeli lágyan a zsíros szántóföldeket, és már Árját s régi nevét a Dunába veszíteni készül. (Csorba Győző fordítása) Az idézett versrészlet nyil- j vánvalóvá teszi, hogy Janus I Pannonius szülőföldjét a Duna—Dráva-torkolat közelében kell keresnünk. Ugyanerre utal egy másik Janus-vers részlete is: tének, S. Angeii kardinálisnak megígéri: „... az ekkor szünetelő pécsi egyházmegyéről szeretett fiúnknak, Cesinge Jánosnak személyében gondoskodunk." E sorok csak Janusra vonatkozhatnak! „Én magam is ebekről énekeltem, aki a mély Drávánál születtem, olvasd át ezeket is, ha már a többit is elolvasod majd.” Mivel az eredetnél nem beszélhetünk „mély Dráváról", itt is a Dráva-torkolatról van szó. • Abból a tényből, hogy a költő nem közli pontosan szülőhelyét, többen arra következtetnek, hogy Janus aligha hallgatta volna el születési helyét, ha az híres hely lett volna. A versidézetek alapján megindult a találgatás Janus Pannonius szülőhelyének megállapítására. Angelo Colocci, az első kortárs-életrajzíró és Bombardius Mihály szerint „Janus Pannonius Aureliarius hazájában, Sirmiumban született." A régi Sirmium azonos a mai Mitrovica városával, s éppen nem a Duna—Dráva-torkolat- nál fekszik, hanem egészen pontosan a Száva partján. E különös tényen azonban nem akad fenn még a híres Janus- kutató, Kaprinai István sem. Pedig itt azzal a jelenséqgel találkozunk, hogy Janus Pannoniust összetévesztik ifjú Vitéz Jánossal, a sirmiumi, majd később veszprémi püspökkel, idős Vitéz János egyik unoka- öccsével. Ez a személytévesztés több Ízben is megtörtént az idők során. Akkor is, amidőn 1879-ben Fraknói Vilmos, a híres történész, ifjú Vitéz János csezmiczei születéshelyét Janus Pannoniusra ruházta. Janus Pannonius ugyanis nem a torkolattól igen messze fekvő Csgzmiczén (Csázmán), hanem azé. Eszék alatt, a torkolat közeiében levő Kesinczén született. Ezt a következőkkel igazoljuk: 1. II. Pius pápa egy 1460. február 16-án Sienában kelt levelében magyarországi köve2. A Cesinge név helyes olvasata a Kesincze vagy Ke- szincze. Kérdés: van-e ilyen nevű község a torkolat tájékán? Van, mégpedig ma is létező helység. E község a középkorban az eltűnt Valkó megyében feküdt Kose, Kesse, később Kesincze néven. 1891- ben 1146 horvát-szerb lakosa volt. Okleveleinkben 1435 óta nemesi névként és birtoknév gyanánt, is szerepel. A pápai tizedlajstrom az 1330-as években Kesét (Kesinczét) az asz- szuógyi főesperesség területén sorolja fel, amely a pécsi püspökség hatásköre alá tartozott. Fekvéséről tudnunk kell, hogy Eszék alatt, Diakovártól észak-keletre, - pontosan ott fekszik, ahol a Dráva - költőnk szavait idézve — „árját s régi nevét a Dunába veszíteni készül." 3. A Cesinge névnek bizonyos fokig bizonyítékai azok a plakettek Is, amelyeket e lap hasáfcyain nemrég ismertettünk, s amelyeknek fejkörirata magyarul: CESINGE (KESINCZE) JANOS, PÉCSI POSPOK. E köriratok nem egykorúnk ugyan a költővel, de azért érdekesek, mert éppen a CESINGE nevet hagyományozták reánk. 4. A délvidéki horvát kor- társak is tudnak Janus Pannonius Kesinczei (délszlávosan: Kesinacz) nevéről. Janus egyik életrajzírója, Marulity Márk, spalatói dalmát költő (1450— 1524) és a híres raguzai humanista költő, E. L Crievity Kesinac Iván-nak nevezik őt. A kifejtettek alapján úgy véljük, hogy Janus Pannonius nem azonosítható a Csezmiczei névvel, ötszáz év távlatában tisztázott neve heiyesen: Kesinczei János. Dr. Tóth Isttrán yft A Mátyás-kori humanizmus j legnagyobb költőjének, Janus j Pannoniusnak eredeti családneve sokáig bizonytalan volt; Egy nemrég megjelent életraj- | zi regény (Karliczky Margit: Janus Pannonius, Bp. 1969.) még a Csezmiczei János névvel illeti a nagy költőt. Ö maga csak keresztnevét árulja el:
