Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-22 / 69. szám

1972. március 22.

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

Aijr-ir I* I Csúzli, nyilpuska, szöges lándzsa

A nary Janos gyermekszinpadon „ . .

FéSszemú gyerekek

Már eddig is jelentős produkciókkal hívta fel magára a figyelmet a Mátyás király utcai ének-zene tagozatos általános iskola, hiszen 1965-ben Szönyi: A makrancos királylány című gyermekoperáját, 1968-ban a Székelyfonót mutatták be. A Háry gyermekszínpadra vitele azonban minden eddiginél nagyobb vállalkozás.

A FELADAT hatalmas volt. Nemcsak a nehéz énekszólók és kórusok megszólaltatására, cselekményt elhitető színpadi mozgásra gondolok itt (ne felejtsük el; általános iskolás gyerekekről van szól), hanem meg kellett oldani egy csomó olyan kérdést, amely a gyermekek számára teszi érdekessé a müvet, az operai előadás igényét át kellett transzponálni gyermekekkel megoldható feladatokká, mindezt úgy, hogy egy igazi Háry-előadás illúzióját keltse felnőttek számára is, hogy a mű semmit ne veszítsen fényéből,

A MEGOLDÁS - bátran mondhatom azok nevében is, akik jelen voltak a két előadás egyikén — felülmúlt minden várakozást. A mindvégig mozgalmas, színvonalas produkció elsősorban Szesztay Zsolt érdeme. övé az ötlet, ő készítette a gyermekszínpadi változat partitúráját, ő végezte a betanítás fáradtságos munkáját, a színpadi rendezés is az ő ötleteit dicséri. A gyermekszínpadi átdolgozás nem támasztott elérhetetlen igényeket, Háry mosolyt fakasztó meséje gyermeki őszinteséggel elevenedett meg. Nagy érdeme, hogy akik látták az előadást vagy netalán részesei voltak, magukénak érezhették ezt a zenét; Kodály zenéjét és az operában gyönyörűen feldolgozott népdalokat. Elsősorban ezért jelentős ez a produkció. Élményt adó, ízlést nevelő volta mellett azonban nem kis érdeme, hogy zenei anyanyelvűnkre épülő művel gazdagítja a gyermekoperai irodalmat. Jól illeszkedtek az előadásba a szépen megvalósított kórusok. Érdekes és jó volt kórus-előadásban hallani az ismert Intermezzót, annak ellenére, hogy az eredeti hangnem megtartása a magas fekvés miatt problémát okozott a

.jíllilíUKI»«

j ték — bármennyire is szeretném — hely hiányában felso- I rolni lehetetlen. Hiszen önma- ; gukat és egymást felülmúló lelkesedéssel mozogtak nagyon természetesen a színpadon, énekeltek, játszottak, gyönyör- ködtetően. Egyéni teljesítmé- j nyeik nélkül semmi sem valósulhatott volna meg az előadásból. Minden egyes szereplőt csak dicséret illethet.

Köszönet illeti a Pécs m. vá- ■ ros Tanács vb művelődésügyi osztályát anyagi segítségükért, mely nélkül nem iöhetett vol- ] na létre ez az emlékezetes előadás. Elismerés illeti Radványi Henriket, az iskola igazgatóját, a tanári kart és a szülő- : két, akik áldozatos munkával járultak hozzá a sikerhez.

Kircsi László

Akinefc gyerekkorában kilövik a félszemét, nem végezhet finom manuális munkát, nem dolgozhat magasban, nem vezethet gépkocsit, nem űzhet egy csomó sportot.

Azért látogattunk el a szemklinikára, mert a professzor szerint talán segíthetünk egy tragikus folyamat megállításában, vagy legalább mérséklésében. A professzor szerint utoljára akkor látszott ilyen tragikusnak e he'y^et, amikor a Teli Vilmos ment a tévében.

A klinika folyosóján álmos délutáni csönd. Egy férfi, csíkos pizsamában, balszemén fehér gézcsomóval, az ablakhoz lép és kifelé bámul. Kint süt a nap, egy rügyező fáról vadgalamb száll fel, az úton két hosszúhajú, rövidszoknyás lány lépked, s az egyiknek aktatáska van a hóna alatt. A pizsamás ember, kötés nélküli szemével nézi a napsütéses utcát.

Aztán — míg várok — egy sórgagatyós kisfiú lohol végig a folyosón. Orrán hozzá méretezett szemüveg. Egy pillanatra erre néz; ,elragadóan kancsal. Gyerekben aranyosak a kancsalok. Felnőttben inkább nem szeretjük. Az egyik kórterem nyitott aitaján idős férfi dugja ki a fejét, a sárgagatyás kisfiúhoz szól, suttogva:

— Kell süti?

A sárgagatyás mulatságos kis orrát az égnek emeli, nem szól egy szót, se, csak besétál a sutiért. Ott eszegetnek, az ötvenéves meg az ötéves.

Az elsötétített vizsgálószoba ajtaja megnyílik, előkerül a két orvos is, dr. Rácz Péter és dr. Pintér Erzsébet.

— Miért van itt ez a sárgapizsamás gyerek?

— Ó, ő csak kancsal. Műtét előtt van. A szemizmokon végzett műtéttel könnyedén gyógyítható a kancsalsag.

Ragaszkodnak hozzá, hogy megnézzük a sárültszemü gyerekeket. Az egyik egy félhomályos kórteremben alszik, összegömbölyödve, belefúrva a takaróba. A lépésektől fölébred. A doktornő széthúzza a szemét, lámpával belevilágít.

A kisfiú szeme vaksin, élettelenül mered felénk.

— Mondd csak el, hogyan történt — szól a doktornő.

— Rajzórán — mondja a gyerek engedelmesen — hátrafordultam és akkor kilőtték . . , Nyílpuskával.

Nem tudom pontosan,' milyen a nyílpuska. Kérdem a gyerektől.

— A végén egy műanyag van, azt lövik ki. A műanyagon egy gombostű volt.

Tízéves. Holnap viszik műtétre.

— Ne sírj — mondja halkan a doktornő és kimegyünk. A kisfiú ottmarad, magára húzza a takarót.

A másik fiú, akivel találkozunk, tizennégy éves. Gyárvároson, a játszótéren lőtték ki a szemét. A szerszámot, ami a bajt okozta, a klinika félretette. Elrettentő példának való. Hosszú nád, a végére színes műanyagdróttal kireszelt végű szöget erősítettek. A szög lapos vége éles, hegyes. Valóságos lándzsa. Dobni szokták.

— Talán azt kellene az embereknek megmagyarázni — mondja dr. Rácz Péter —, hogy a szemészet mint tudomány, nem áll még olyan szinten, hogy elveszett szemet pótolni tudjon. Az ilyen esetekben több műtétre van szükség, és a maximális remény az, hogy a felgyógyult beBctti vászegy üttesek

A feladat is ösztönző erő

Televíziós tervek a Janus-évfordulón

Amatőr együttesekről^ általában sikerük apropójából írunk. Pedig az eredményekhez vezető út is — amely lemondással, áldozatokkal, nemegyszer csalódásokkal van kikövezve —, szót érdemelne. Esetleg olyankor is, amikor nem kiváló díjak fényében melegszik, hanem ^gondokkal küszködik egy ilyen közösség.

Ez a gondolat érlelődött meg bennem a Komlói Bányász Színpaddal kapcsolatban. Az együttes jövőre ünnepli működésének 15. évfordulóját. Tizennégy tagja többségben 16— 20 éves fiatal; szakmunkások, kereskedelmi dolgozók, hárman bányászok —, az együttesnek azonban mindössze egy-két éve a tagjai. Ahogyan a műkedvelő művészeti munkában lenni szokott, szabadidejüket áldozzák a próbákra, a szereplésekre. Együtt szórakoznak a Zrínyi Művelődési Ház klubjában, jól érzik magukat ebben a közösségben és a közös munkában is. Valami mégis hiányzik, a jelek arra utalnak.

Művészeti vezetőjük, Nagy Mihály egy kicsit szomorúan sorolja a tényeket és tárgyilagosan az okokat is. Ezek lényege: az elmúlt időszakban nem volt, nem lehetett az egész közösség jó hangulatát, kedvét meghatározó sikerélményük. Nem jutottak tovább a megyei Ki mit tud?-ra; előtte a kazincbarcikai országos fesztiválra meghívást kaptak, de produkciójuk (Moliere Scapin furfang- iái) nem volt eléggé érett, s tavaly, a Szóljatok szép szavak versenyen sem sikerült számottevő eredményt elérniök. És jóllehet ma is járnak szerepelni — évente 28—30 helyen mutatják be műsoraikat, s a falvakban, munkásszállásokon és diákotthonokban hálás fogad- j tatásra találnak — a kiemelke- ! dő szakmai siker hiánya úgy j látszik, rátelepszik az egész j közösség hangulatara.

Hullámvölgy? Igen, van ilyen, j sőt, ritka, ahol nincs. Aki bár- I

Janus Pannonius halála 500. évfordulója alkalmából a Magyar Televízió — eddigi terveik szerint — két jelentős, nagyobb műsorösszeálljtást sugároz.

Március 26-án, vasárnap délután 6 órakor Gáti József rendezésében 30 perces irodalmi emlékműsor hangzik el. Erről Farkas Katalin, a műsor szerkesztője nyilatkozott lapunk munkatársának. Elmondotta: a 27 versből szőtt összeállítás keresztmetszetet kíván adni Janus Pannonius költészetének teljességéről. Koncepciójában figyelembe vette, hogy az átlag tv- nézö meglehetősen keveset tud nagy humanista költőnkről, a latin nyelvű magyar világi líra megteremtőjéről. Ezért a versválogatás igyekszik minél több oldalról felvillantani Janus sajátos alakját.

A költemények sorát egyetlen prózai bevezető szöveg indítja el; a kortárs történetíró és filológus, Zsómboki János szól benne Janus Pannoniusról. A rövid előszót csattanós epigrammák követik. Azok, amelyek talán a legkifejezőbben jellemzik a fiatal Janust. Itt hangzik el többek közt a ragyogóan szellemes, erotikus hangú Szilviáról című négysoros; a humanista gondolkodó vallásellenességét sugárzó Kikacagja a római búcsúsokat: a Kigúnyolja Galetto zarándo- kolását; a Pannónia dicsérete, s a hazai táj szépségét dicsérő Búcsú Váradtól. Itt halljuk a harcokban megfáradt, beteg költő és politikus gyönyörű hitvallását is, a Mars istenhez, békességért című költeményét. Nagy lélegzetű elégiáiból (Siratóének anyjának, Borbálának halálára: Mikor beteg volt a táborban; Egy roskadozó gyümölcsfához) természetesen csak részletek hangzanak el a képernyő lehetőségei szerint. A versek sorát valószínűleg egy önvallomás, az Egy dunántúli mandulafáról című költemény zárja, amelyben Janus a megkapó finomsággal leírt fa sorsát érzi magáénak. Ez a mandulafa korán virágot bont, nem sejtvén, hogy a fagy elpusztítja.

Helyenként rövid összekötőszöveg és Szendrey-Karper László gitárművész hangulatfestő reneszánsz muzsikája szövi át az irodalmi emlékműsor verskoszorúját.

E költemények Fodor András, Berczeli Anselm Károly, Kál- noky László, Végh György, Áprily Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Illyés Gyula, Takáts Gyula, Jékely Zoltán, Weöres Sándor fordításában és Sinkovits Imre, Sinkó László, Papp János, Sólyom Ildikó, llosvay Katalin és mások tolmácsolásában hangzanak el.

A Magyar Televízió közreműködési főszerkesztősége a Dó- zsa-év jegyében ötrészes történelmi sorozatot készít. A sorozat Dózsa György korát kívánja ábrázolni, folyamatában: a Má tyós király uralkodásától a Mohácsig terjedő történelmi utat. A sorozat méltóan ábrázolja majd Dózsa alakját. Azt is, hogy Dózsa hogyan lett fogalommá az emberek tudatában. Különböző korokban — különböző fogalommá. Az összefüggő történelmi adás-sorozat első része Mátyás korával, középpontjában Janus Pannonius alakjával foglalkozik. Bemutatja, hogyan kapcsolódik Janus történelmi figuraként Mátyáshoz és hogyan ehhez a korhoz, a reneszánsz világához k

j milyen alkotói-előadói munkát végez, számolnia kell a hasonló lehetőségekkel is. Nem mindegy azonban, meddig en- , gedjük ennek a hatását el- i uralkodni magunkon. Erről szót j váltva az a vélemény erősödött meg bennem, hogy a Komlói | Bányász Színpad együttesében az önbizalom hiányát egy fontos ösztönző erő távolléte okoz- ! za: a figyelem, a biztató szó hiánya.

j Megkérdeztem: kik és mikor I látogatták meg az együttest egy próbáján vagy klubössze- | jövetelén? Sem az intézmény fenntartói, sem a város művelődésügyi vezetői részéről senki 1 nem látogatta meg őket; működésük 14 éve alatt még erre nem volt példa. Pedig az immár lassan másfél évtizede rendszeresen működő színjátszó együttesnek bizonyára igen jólesne az erkölcsi támogatásnak egy ilyen gesztusa; a közösség érdekében végzett társadalmi munka elismerésének jeleként. Nem egyszer igazolódott már, hogy egy jó szó, egy biztató kézfogás szárnyakat képes adni azoknak, kik jó ügy érdekében fáradoznak. Ilyenkor mindig eszembe jut a kaposvári Fonómunkós Kisszínpad példája. Ez az együttes hasonlóan tanulókból, munkásfiatalokból verbuválódott, jó tíz éve.

, Eleinte sokat küszködtek, főleg : az illetékesek meg nem értése,

| részvétlensége, érdektelensége miatt. Egy alkalommal fenntartójuk, a Pamutfonóiparí Vállalat Kaposvári Gyárának igazgatója — ismert közéleti szemé j lyiség a városban — megtekintette egyik próbájukat. Hosszan j és sok mindenről elbeszélgetett a fiatalokkal. Ott volt bemuta- | tóikon és velük örült sikereik- I nek. Ez az együttes az ország J egyik legjobb amatőr irodalmi j színpada lett és ebben orosz- ■ lónrésze van a kapott erkölcsi ! támogatásnak is.

' i

! Ez persze nem minden. Az együttes évente 6-8 bemutatót

tartott eddig is, köztük színpadra vitt klasszikus és modern műveket, irodalmi összeállításokat. Volt idő, amikor sikerrel szerepelt színjátszó napokon; találkozókon díjakat szerzett. Műsorukból azonban hiányzik a mai tárgyú, a mai valóság problémáit feltáró közéleti-politikai témájú darab, a társadalmi erkölcs, a társadalmi tudat jelenségeivel foglalkozó riportdráma vagy irodalmi ösz- szeállítás. (Pedig ehhez bizonyára Komlón is lehetne találni szóra érdemes hétköznapi valóságanyagot.) önmagában egy- egy izgalmas, érdekes, nagy jelentőségű feladat is ösztönző erő lehet — kilábolni a hullámvölgyből.

A munkásszínjátszásnak hagyományai vannak. Ezt a hagyományt sajnos ma már elég ritka helyen ápolják. A Komlói Bányász Színpad országosan is egyike a keveseknek. Érdemes volna ezt is észrevennünk. Nekik is, és mindannyionknak, akiket illet.

W. E.

íeg meg tudja számolni kézé« az ujjakat. Gyakorlatilag azonban egyszemes látó lesz. Ez harminc százalékos rokkantságot jelent. A pályaválasztásnál következik az első nehézség.

Mi történik tulajdonképpen e szemmel ilyenkor? Mit jelent az a közhasználatú kifejezés, hogy „kifolyt-a szeme”?

— A kifejezés nem egyértelmű. Arra az esetre is mondják, amikor a szem elülső részét kitöltő csarnokvíz kifolyik a hirtelen támadt résen át. Ez méij nem pótolhatatlan, nem végzetes. De a szem belső nyomása következtében követheti a csarnokvizet a szemlencse, a szivárványhártya, az idegtest is, vagyis a szem belső pótolhatatlan tartalma.

A támadt rés sokszor nem is látható. Nem egy eset van, amikor a gyerek eltagadja, a szülő elbagatellizálja az ilyen sérülést. Ha fertőzés történt, másnap, harmadnap már késő a beavatkozás. Pedig ha csak a szemhéj vérzik egy kissé, máris viszik a gyereket. . .

Hogy lehet mindezen segíteni?

— Csak nagyon nagy figyelemmel, felelősséggel. Mindenki figyelmével. Tavaly tavasszal három hét alatt kilenc gyerek vált félszeművé . . .

A jó idő kicsit megrészegíti az embert. A gyereket is. Gyártják az u-szögeket a csúzliba, lövik a nádnyelű lándzsát. A baleset után ide kerül a gyerek, az esélyek meg így alakulnak: száz esetből tíznél a szem se tartható meg, harminc-negyven százalékban félvak lesz, aiig ötven százalékban valamit segít a műtét. Az ún. sérüléses szürkehályogot részletekben tehet csak eltávolítani, sokszor még egy év múlva is vissza kell jönni újabb műtétre. Ez a szürkehólyog pedig nem tartható, mert magába szívja a nedvességet, megcj^í- zad, fájdalmas lesz.

Itt a jó idő, előkerül a csúzli, a nyílpuska, a lándzsa, meg a | többi. Azt mondják, a gyerek, j aki kilőtte a társa szemét, vi- j gasztalhatatlan volt. Ő már tud- 5 ja, mit okozhat egy félresikerült 1 mozdulat,

H. E.

Sajíolájioztete a .cen§ye) Riüvelödésj házak tevékenységéről

A lengyel művelődési házak az utóbbi években elért sikereiről, tevékenységéről, új kísérleteiről, munkamódszereiről nyilatkozott kedden délelőtt az újságíróknak a lengyel kultúrában Andrej Gerlowski, a lengyel művelődésügyi minisztérium kulturális és könyvtári főosztályának helyettes igazgatója. A baráti találkozóra a Budapesti Lengyel Kultúra és a Fővárosi Művelődési Ház szervezésében került sor.

Egy mai keretjátékba ágyazott klasszikus mű: Moliere Scapin furfcmgjci című vígjátéka a Komlói Bányász Színpad előadásában, a kazincbarcikai országos fesztiválon.

gyermekkarnak. A „zenekar" hálátlan szerepét Sz. Polgár Marianne vállalta. Értékes zenei igénnyel, fáradhatatlanul, helyenként bravúros virtuozitással kísérte végia zongorán az előadást. A közönségnek jobban észre kellett volna venni hatalmas teljesítményét.

A dr. Siptár írnőné által betanított táncbetétekre, ha csak azt mondom, hogy jól illeszkedtek az előadásba, emelték annak fényét, nagyon keveset mondtam. Változatos, stílusos, komoly technikai követelményt támasztó koreográfiája méltán aratott nagy sikert, s hogy a huszártánc ismétlésére mindkét alkalommal sor került, betanítói, pedagógusi érdemeit is dicséri.

Külön kell szólni a díszletekről. Bombay Győző festőművész csodálatos gyermekmese világot varázsolt a színpadra, letisztultán egyszerű, színes, fantáziakeltő díszleteivel. Alkalmasabbat nem lehetett volna ezzel a feladattal megbízni. A kosztümök ötletesek voltak; önerővel megvalósítható jelzések, melyek azonban többnek hatottak bármilyen drága jelmeznél. Különösen jól sikerült a francia katonák öltözéke.

A gyermekek nevét, akik végül is az operát megjelenítet-