Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1972. március 19. DUNANTÜLI NAPLÓ Tizenhárom százalékkal nőtt a halmozott termelési érték ^ Eredményesen zárták a termelőszövetkezetek az 1971-es évet Baranya megye termelőszövetkezeteinek gazdálkodása 1971- ben kedvezően fejlődött, jóllehet az időjárás nem volt kifogásta- i lan. Mintegy 47 000 hóidat jégverés ért, amelynek kártétele meg haladta a 73 millió forintot és az 1969. őszén kezdődött szárazság továbbtaríott, a 631 milliméteres évi átlag csapadékkal szemben ; csupán 424 millimeter esett. A zárszámadásokból kitűnik, hogy a halmozott termelési érték j mintegy 13 százalékkal haladta meg az 1970. évit — elsősorban a kalászosok és a sertéscgazatban elért kimagasló eredmények j hatására -, és elérte a 3,4 milliárd - vagyis 1 hold termelöterü- i letre vetítve a 8410 forintot. Ennél magasabb százalékban nőtt ár- j bevételük; a növénytermesztésé 20, az állattenyésztésé 1S,3 száza­lékkal. Az összes árbevételen beiül az alaptevékenységen kívüli j bevétel 13 százalékkal emelkedett, ennek fejlődési üteme a ko- 1 rabbi évihez viszonyítva mérséklődött. Kimagasló terméseredmények nészeti és 6 sertéstelep már tel­jes kapacitással üzemel és 1—2 telep kivételével számítani le­het év végéig befejezésükre. Az. építkezéseket a tervezett­nél nagyobb kiviteleZesi költsé­gek terhelték és emellett az elmúlt évben a technológiai be­rendezésék leszállítása és üzem­be állítása sem volt probléma- mentes. A többletköltségek az üzemekben a saját erőt terhel­ték és csak elismeréssel lehet adózni azoknak a gazdaságok­nak, akik ezeknek a nehézsé­geken nagyobb zökkenő nélkül átjutottak, és az építkezések többletköltségeit termelésükkel fedezni tudták. A növénytermesztés szerkeze­tében a legfőbb változást a ku­korica-terület növekedése és u tömegtakarmányok termesztésé­nek csökkenése jelentette. Ugyanakkor mintegy 22 száza­lékkal nagyobb területen ter­meltek napraforgót és 27 szá­zalékkal több repcét. A zöld­borsót kivéve nem növekedtek a zöldségfélék sem, viszont a fóliával takart terület 28 száza­lékkal nagyobb volt, elérte a 156 ezer négyzetmétert A kalászosok terméseredmé­nyei kimagaslóak (magasan az országos átlag felett) voltak, különösen búzából. Ezeknél lát­szott meg leginkább a jobb műszaki megalapozottság haté­konysága és az intenzívebb faj­ták elterjedése. A búza mintegy 190 millió forint pluszt hozott a tsz-ek árutermelésébe és to­vábbra is jelentősen meghatá­rozza egy-egy tsz jövedelmező­ségét, hiszen az összes terme­lési értéknek mintegy 16—18 százalékát adja. A zárszáma­dást készített 101 tsz-ből 42- nél volt 20 mázsánál több a holdanként! átlag. Viszont még mindig nagy o különbség a leg­rosszabb 10,3 mázsától, o leg­jobb 29,3 mázsa átlagot elérő mohácsi Új Barázda Tsz között. Az őszi betakarítású növé­nyek megsínylették a hosszan­tartó szárazságot és 1971-ben gyengébb termést adtak, még­is általában jobbak az orszá­gosnál. Elmaradt a tavalyitól a kukorica átlaga, azonban a te­rületnövekedés következtében a termés' mennyisége nagyobb volt az előző évinél. A száraz­ság jobban kiemelte az agro­technikai hiányosságokat és méginkább differenciálta az üzemek eredményeit Tíz tsz- ben értek el 30 mázsán felüli termést, ugyanakkor a legrosz- szabb 5,5 mázsás átlagból a legjobb eredményt felmutató szabadszentkirályi 39,8 mázsáig a legszélesebb skálája volt az átlagoknak. Az 5-700 százalé­kos szintkülönbségekben tükrö­ződnek a gazdálkodási módok, o szobjektív tényezők, melyek elsősorban az agrotechnikai fe­gyelem betartásával, a fajták helyes megválasztásával, a ren­delkezésre allé öntözési, melio­rációs stb. tevékenység szaksze­rű, vagy szakszerűtlen elvégzé­sével mérhetők. Több műtrágya A legnagyobb mértékben a szálas- és tömegtakarmányok — beleértve a rétek, legelők hoza­mát is — termése csökkent, ami­nek hatása a téli hónapokban igen hátrányosan jelentkezett, sőt a teljes kitavaszodásig még ta rt. Feszültség jelentkezett az el­látásban a zöldségtermesztés kedvezőtlen alakulása miatt. Sem területben, sem fajlagos mutatókban nem érték el tsz- eink az országos arányokat, át­lagterméseket. A területi csök­kenés — elaprózottság, kisüzemi jelleg — mellett igen sok agro­technikai hiányosság jellemezte az ágazatot és ezek a fennálló ellentmondásokat még tovább mélyítették és a hozamok ala­kulásában jelentős szereppel bírtak. A gazdaságok talajerőpótlá­sát a műtráqya-felhasználqs je­lentős mérvű növelése jellemez­te. 28 százalékkal több műtrá­gyát szórtak ki, mint 1970-ben, emi 1 holdra vetítve 150 kilo­gramm hatőegységnek felel meg. A szárazság ellenére sem használták ki a termelőszövet­kezetek öntöző berendezéseiket, így az öntözés vitathatatlan ter- mésfokozó hatásának elmara­dása mellett a berendezések, tározók, amortizációs és egyéb költségek is terhelték az ága­zatot. 12 400 holdas kapacitás­ból 500 holdat öntöztek csu­pán, és a kertészeteknek is csak I 50 százalékát Feszültségek az állattenyésztésben A termelőszövetkezetekben az állattenyésztés összességében kedvező eredményt ért el, a közös számosállat 3 százalékkal emelkedett. A kedvező összkép azonban feszültségeket is takar. A szarvasmarha-állományban megállt a csökkenés, ezen be­lül a tehénállomány 2 százalék­kal növekedett, összességében a szarvasmarhatartás termelési értéke nem érte el az 1971. évi szintet sem vágómarhában (amit bizonyos mértékig a he­lyesen betartott kivágási kötött­ségek magyaráznak), sem tej­termelésben. Az egy tehénre eső évi tejtermelés .2768 liter- . ről 2708 literre esett vissza. A tehenenkénti legrosszabb, 1620 literes termeléstől a legjobb eredményt felmutató bogád- mindszentí 3734 literes átlagig nagyok a differenciák. Drágí­totta a termelési költségeket az a tényező is, hogy számosálla­ton kénf rét-legelővel együtt 2.2 hold tényleges takarmánytermő területet kötött le a szarvasmar­hatartás. A sertéstenyésztés fejlesztését támogató több tényező együt­tes hatása — árintézkedések, új sertéstelepek létesítése, szabad takarmányforgalorn, a közös és háztáji gazdaságok között ki­alakult értékesítési kooperáció — az ágazatot segítette és az állomány az eddigi legmaga­sabb létszámot érte el. Ennek eredményeként a termelőszö­vetkezetek 1971-ben 77 000 da­rabbal több hízósertést adtak el, mint egy évvel korábban. Nem von le ennek értékéből az sem, hogy a háztájiban előállí­tott hízók égy részét a közösön keresztül értékesítették, és ezzel mintegy 100 millió forinttal nö­velték a közös árbevételét. A felvásárolt vágósertéseknek 18 százaléka, vágómarhának 55 százaléka került exportra. A termelőszövetkezetek beru­házása 1971-ben 522,3 millió forintot tett ki, 13 százalékkal kevesebbet, mint 1970-ben. For­rásai 47 százalékban saját erő­ből, 44 százalékban állami tá­mogatásból, 9 százaléka pedig hitelből kerültek ki. A beruhá­zásoknak 63 százaléka építési, 27 százaléka .gépi, 7 százaléka meliorációs és 3 százaléka egyéb beruházás volt. — Az építkezéseknek 80 százalékát a szakosított telepek képezik, amelyen belül 32 szarvasmar­ha- és 20 sertéstelep létesült — összesen, megvalósulás után, mintegy 1 milliárd forint érték­ben, 64 969 hízósertés és 12 254 tehénférőhellyel. Három tehe­Az előző évekhez képest 20 százalékkal növelték a tsz-ek gépi beruházásaikat és 139,3 millió forintért vásároltak gépe­ket. Bár nagyobb arányban lett volna szükség a kiöregedett gépek kicserélésére, az építke­zésekkel lekötött pénzforrások ezt nem tették lehetővé. A gép- kínálat egyidejűleg emelkedett, így 1971-et a fizetőképes keres­letet meghaladó gépkínálat jel­lemezte. Nem volt tehát probléma- mentes a termelőszövetkezetek gazdálkodása. A fennálló fe­szültségek ellenére azonban jö­vedelmezően zárták az 1971-es esztendőt. A halmozott termelé­si érték 13 százalékos növeke­dése mellett a költségek 7,2 százalékkal emelkedtek, így a költségszint a tsz-ek többségé­ben csökkent, összesen a tava­lyi 90,2 százalékról mintegy 87,5 százalékra. Jelentős szóródás a jövedelmekben A tagok részesedése az el­múlt évihez képest lényegében ném változott, az alkalmazottak bére viszont meghaladta a ta­valyit, Az egy munkanapra jutó munkadíj (tagok részesedése és alkalmazottak bére együtt) 93,81 forint volt, 1970-ben 89,96 forint. A szóródás nagy az egyes termelőszövetkezetek között, 70—135 forint között vál­tozik, Ennek megfelelően ala­kult a személyes jövedelem, fel­halmozás aránya is, átlagosan 73,8:26,2 százalék. Segítették a gazdálkodást azok az állami támogatások is, amelyeket a termelőszövetkeze­tek 1971-ben kaptak, bár ennek tendenciája csökkenő, 344 mil­lió forintot tett ki az egyrészt beruházásjellegű, másrészt az üzemvitel növelésére adott ál­lami támogatás, amelyből első­sorban a gyenge adottságú tsz- ek részesültek. A tsz-ek nagy többsége tehát az elmúlt évben is képes volt gazdálkodási szintjét emelni és helyenként kimagasló eredmé­nyeket elérni. Mintegy negyed részüknél nem volt fejlődés, sőt egyeseknél visszaesés volt ta­pasztalható. Ezek között van 6 veszteséges és 6 alaphiányos, legnagyobb összeggel a dráva- szabolcsi és a magyarteleki ter­melőszövetkezet. Az elmúlt évek során tehát a termelőszövetkezetek tovább differenciálódtak. A veszteséges tsz-eknél a beruházás feszült­sége is fokozottabban jelentke­zett, de elősegítette a veszte­séget a laza költséggazdálko­dás, a piaccal összhangban nem lévő ágazatok erőltetése, de nem utolsósorban a rossz gazdálkodásból adódó hiányos­ságok is. Végezetül az 1971. évi zár­számadások értékeléséből az a következtetés vonható le, hogy a megye termelőszövetkezeteire általában jellemző jó gazdál­kodási I eredmények ellenére még jelentős hiányosságok is találhatók. A tartalékok feltá­rásával, a gazdálkodási és pénzügyi fegyelem megszilárdí­tásával, a közgazdasági kör­nyezethez alkalmazkodó terme­lési szerkezettel az eredmények megyénkben fokozhatok. Dr. Baracs József, Meqyei Tanárs vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető Egy nap a teherpályaudvaron Szeretem a pályaudvarokat, j mert ott nőttem fel. Pillanaton- j I ként más arcot mutat. Két ese- ! ! ményre különösen emlékszem, j S Egyszer bombázták a pályaud- j vart, egyszer meg szétmászott j egy rakomány fehér egér. Pillanatkép a pécsi vasútál­lomásról. Az áruraktárak előtt az első vágányon hosszú szerel­vény. Az egyik vége' szójadara, a másik vége ég tudja mi. A szójaaarás vagonok most meg- j könnyebbülnek. Ahhoz, hogy to- | vább mehessenek, mindegyik j kocsiból ki kell kotorni vala- j micskét, különben a pécsváradi sínek nem bírnák a terhelést. A szóját Dél-Amerikában hajóz­ták be, a lengyel Gdyniában rakták át, a végállomás a pécs­váradi takarmánykeverő. A nemzetközi darabáru raktárban, kimerülő akkumulátorával, vil­lás targonca vonszolja ma­gát, a tehergépkocsi és a vas­úti kocsi között ingázik. A ra­kodólapokon csillogó marha­lánc kupacok, a targonca köny- nyedén ölbe kapja. Ezekkel a láncokkal a lengyel gazdák kö­tik majd be állataikat az is- ; tállóba. Egészen kint, a hosszú raktár végén, a Volán új tol­daléképületeinél, hűtővagonok. Étkezési tojással robognak majd Moszkvába és Bécsbe. A hűtővagonokból kiseperték a jeget, meg ne fagyjon, éppen a hidegtől kell megvédeni a rakományt. A tojás sárga héjú, ezt kedveli most a piac. Mit is kapunk mi a világtól, s mit is adunk mi a világnak? . A pécsi vasútállomásra évente több mint harmincezer kocsi- rakomány fut be, mi pedig kö­zel tízezer vagon árut indítunk I útnak. Vagyis naponta átlag­ban száz kocsi érkezik. Csúcs- forgalomban ennek a duplája. Vonatszám kapja az építőanya­got az építőipar, minden nap érkezik valami a nagykereske­delmi vállalatoknak, köztük az AGROKER-nek és a TÜZÉP- nek. Pécsről minden nap ex­portküldemények mennek világ­gá. Élő állatok, hús, tojás, pezs­gő, lánc, cementáru, élelmiszer- j ipari gép, készbőr, keményítő, í ócskavas szállítmányok, sör és ; Pepsi. A darabáru felét ma már közúton a Volán fuvarozza. Ez | jelentős kapacitás többletet je- j lent a MÁV-nak. Érdekesebb szállítmányok? Tengeri malacok a klinikának. Sperma termosz­ban a mesterséges megtermé- ] kenyítőtől a gazdaságoknak. Néha izotóp. Aladár bácsi ló- ( szállítmányai Olaszországba virslinek. — A, egyformán mennek ná- j lünk,a napok — legyint kalau- | zom, Szamosi Nándor, kereske­delmi állomásfőnök-helyettes. Mindennapos erőlködés a vonatösszeállítás, a vagonok el­rendezése, rakodó helyekre kül­dése. A pécsi vasútállomás sze­mély- és teherpályaudvar egy­ben. A százéves állomáson a sűrű vonatforgalom korlátozza a mozgási lehetőséget, a sok személyvonat zavarja a kocsi­rendezést. Az iparvágányok széttagoltak. A vagonokat vi­szont rendezetten, a címzett kí­vánsága szerinti sorrendben kell kitolatni, az iparvágányo­kon már nincs mód a rendez­getésre. Egyszer talán majd vé­ge lesz az erőlködésnek. Szol­nokon már komputer rendezi a vasúti kocsikat. Pécs kicsi eh­hez, gurítódombja sincs. Talán Dombóvár. Szorít a kocsirendezők hiá­nya is. Az egyik legjobban megfizetett munka, de egyben a legfáradságosabb is. Esőben, télben, hóviharban, síkos tala­jon, rossz látási viszonyok kö­zepette a vagonok között búj- kálni, a fürge Diesel-mozdo­nyok után szaladgálni. Forduló­szolgálat, ha úgy adódik, se vasárnap, se ünnep. Egyszer ta­lán ennek is vége lesz. Európa megállapodott, 1980-ig, egy bizonyos naptól kezdve a nem­zetközi forgalomban csak ön­működő kapcsolószerkezettel ellátott vagonok közlekedhet­nek. Ezeket a szerkezeteket már nálunk is gyártják. A japánok egyébként kijelentették, 48 óra j alatt képesek teljes kocsipark­jukat átállítani. Itt van a gépesített rakodás korszaka. A MÁV, a Volán és a nagyobb partnerek is rendel­keznek már a szükséges gépek­kel. A pécsi nagykereskedelmi vállalatok új raktárbázisában a raktáriak életét is a gépek te­szik egészen elviselhetővé. Baj viszont, hogy iparvágányukhoz nem építettek oldalrakodót, kézzel kell lerámolni a vago­nokból a rakományt. Nem fi­zet már kocsiálláspénzeket az építőipar sem, a sóderes vago­nokat is gépek és szállítószala­gok ürítik ki. Kocsiálláspénzek. Itt egy pil­lanatra álljunk meg. A szigorú GB-határozat után nagyot ja­vult a helyzet, de most mintha visszazökkentek volna a vállala­tok. Átsiklanak a kocsiállás- pénzek felett. A múlt évben több mint hárommilliót dobtak így ki az ablakon. Fuvarozók és fuvaroztatók — megállás nincs a szállítás kor­szerűsítésében. A 16—20 tonná­sok helyett egyre több a négy- tengelyes, 60 tonnás kocsi, ter­jednek a 6-8-10 tengelyes ko­csik. Csupa-ajtós oldalúak, fel­nyitható tetősek. A tartálykocsik egyre hasasabbak, s a derme­dő anyagok lefejtésénél felfűt- hetők. A kereskedelmi árut, a téglát, a hulladékfát még kéz­zel rakják, a tsz-ek néha vé­geztetnek lapátos munkát, de a vasúton gyakorlatilag meg­szűnt az alkalmi rakodó munka. Májusban megindul a konté­ner vonat Pécs és Budapest kö­zött. Akárhová nézünk, van vala­mi újdonság. Évente többmiliió forintos kára van a vasútnak a törésekből, elfolyó sok bótfjjftMost pontos választ keresnek, ki a hibás? Pontosabban mi. Ä kí­méletlen tolatás, vagy a rossz Csomagolás. Egy kis nyu­gatnémet gyártmányú műszerről van szó, A ketyegő „pokolgép” együtt utazik a sörrel vagy a bútorral, s az írószerkezete min­den kilengést rögzít, A lökés­mérő kilengései árulkodnak. A legbosszantóbb mégis az, ami­kor lelopkodják a mezőgazda­sági gépekről az alkatrészt. A pécsi vasútállomáson a sérülési jegyzőkönyvi bejegyzések szá­ma évenként ezernél is több, ebből hatvanat-nyolcvanat a rendőrségnek is jelentenek, mint gyaníthatót, hogy útköz­ben megdézsmálták a rako­mányt. Ez hát a mindig más arcát mutató pályaudvar. Baktatunk Szamosi Nándorral visszafelé az iparvágányok és raktárak között. Már festi is a még lát- hatatlan arcát a teherpályaud­varnak. Azok a raktárak ott el­tűnnek, már fel is mondták, bér­letüket. Lebontják, gz utasellá­tó irodáit és az expresszáru- raktárt. Helyébe többszintes felvételi épületet emelnek, itt lesznek a szociális létesítmé­nyek is. Ez hát az örök vasút. Minden mozog. Ballagunk visz- szafelé, az iparvágányon ko­pottas régi és új vagonok. Ol­dalukon bárcatöredékek, csiriz- foltok, cirill és latinbetűs kré­tafeliratok. Itt most néhány hű­tővagont látok vesztegelni. Kalauzom mondja, örömmel j venné a vasút, ha most elvin- I nék. Most ez a baj, később | majd más lesz a baj. Már nincs messze az idő, itt a tavasz és az összes üres kocsi világgá fut. Miklósvári Zoltán I EGY j darus gépkocsivezetőt ÉS EGY TAKARÍTÓNŐT azonnali belépéssel FELVESZÜNK. Jelentkezés a gépkocsielőadonal. MEZÖGAZDASAGI GÉPGYÁRTÓ ES SZOLGÁLTATÓ VALLALAT, CSERKÚT. A HŐGYÉSZI ÁLLAMI GAZDASÁG, HŐGYÉSZ (Tolna megye) PROFILVÁLTOZÁS MIATT megvételre felajánlja AZ ALÁBBI MŰSZAKI VIZSGÁZOTT, ÜZEMKÉPES ERŐ- ÉS MUNKAGÉPEKET. Ar megegyezés szerint RS—09/124 UBA borsóaratóval 10 db UE—28 erőgép 8 db Zetor Super—50 SPC—6 vetőgéppel 5 db DT—54 lánctalpas 5 db DT—75 lánctalpas 1 db D 4 KB 1 db SZK—4 Braud adapterrel 10 db Zmáj 2—K kukorica betakarító 2 db PPV—1,6 bálázó 2 db SZNU—0,5 villásrakodó 3 db Szalmalehúzó 6 db Függesztett és vontatott eke 3 db UTV—24 vetőgép 1 db E—143 fűkasza 2 db ZSB—4,6 rendrearatő 1 db S-—293 permetezve porozó 2 db KS—69 járva szecskázó adapterekkel 1 db KC répavágó 3 db Hidraulika szivattyú DT—54-hez 1 db Ügyintéző : Molnár László főmérnök. Telefon, Högyész 22. Telex; 13-390.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents