Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-16 / 64. szám

T9TÍ mércftm TB. DUN ANTOLI NAPLÓ A közlekedésben nem lehet évekig kísérletezni Érvek és ellenérvek egy kis készülékről Július l-től kísérő nélkül járnak a fővárosban a csuklós autóbuszok is Miért csökken az igény a szakszervezeti gyermeküdültetésre? Kedvezőtlenül hat a tanulmányi eredményre? Szélsőséges vélemények harca ? Tulajdonképpen az a mondat lepett meg, amit néhány hónap­pal előbb egy hasonló célú be­szélgetés során Miskolcon is hallottam. Akkor a kalauz nél­küli közlekedési rendszerről szólva a MKV igazgatója ugyan­azzal búcsúzott, mint a buda­pesti tapasztalatokat összegező Gyene László, a BKV forgalmi főosztályvezetője: „Ha még egy­szer kellene kezdeni, ismét emellett döntenénk." Miért voltunk kíváncsiak erre e két, azonos tartalmú véle­ményre? Azért, mert a pécsi közlekedés javításáról szóló be­szélgetések során általában a következő megállapítást szánták ez ellenvetések döntő érveként: a KN-rendszer Budapesten sem vált be, szívesen visszacsinál­nák már (de nem lehet) és ők is valami máson dolgoznak. Nos, ez vitt a Budapesti Közlekedési Vállalathoz: mondanák el saját érveiket — a KN mellett. Előre­bocsátom: dőreség lett volna azf várni, hogy a budapesti tömegközlekedés dicséretét halljam. A KN-rendszer érthe­tően nem oldhatta meg a prob­lémákat, de ezt alapjában nem is várhatta senki. A sűrű egy­másutánban közlekedő jármű­vek ma is csak nagy üggyel- bajjal szállítják el a rengeteg embert, s a négyajtós csuklós autóbuszok sem biztosítják csúcsidőben a gyors utascserét. Ellenben választ vártam a gyakorta hallott ellenvetésekre, s legfőképpen az idézett meg­állapításra. Ezt a közel három­éves tapasztalatok alapján meg is kaptam Gyene Lászlótól. íme, az érvek és az ellenérvek: „Ezek a készülékek nem meg­bízhatók; ha már csinálunk va­lamit, az legyen automata." — Európa valamennyi hasz­nálatos jegykezelő rendszerét tanulmányoztuk, közte olyan fej­letteket is, amelyek valutaigé­nyességük miatt szóba sem jö­hettek. A sok közül a mi viszo­nyainknak legmegfelelőbbnek a lengyelt találtuk, s azt vettük át. A készülék primitíven egyszerű, elronthatatlan, a célnak töké­letesen megfelel, olcsó — da­rabja 450 forint — és bármilyen, nagy sorozatban gyártható. Miért nem automata? Vélemé­nyünk szerint a közlekedési helyzet nem bírja el a sokéves kísérletezést és megfelelő ipari háttér nélkül nem szabad bele­vágni bonyolult rendszerek be­vezetésébe. „Nem lehet az irtást arra kényszeríteni, hogy mindig le­gyen nála jegy." — Ugyanígy őzt is mondhat­nánk: nem lehet az utast arra kényszeríteni, hogy mindig le­gyen nála pénz, ha utazni akar. Ilyen „kényszerről” soha nem volt szó. Utasaink 80 százaléka bérletes, csupán a kisebbség­nek kell jegyről gondoskodnia, s emiatt soha nem volt baj. „Ellenőrizhetetlen a vállalat kintlévősége jegyekben." — Ez sem okozott gondot. Könnyen ellenőrizhető hálózat­ban árusítjuk a jegyeket Ez a vállalatnak sem jelent anyagi problémát, s az utasnak sem ALUMINIUM ablak ÉS AJTÓKERET, DUNAÚJVÁROSI UJ ANYAGBÓL KÉSZÍTETT KERÍTÉS, KIS- ÉS NAGYKAPU kész Állapotban kulonbozó építkezési HASZON- ÉS IDOMVASAK, BETONVASAK KJkPHATOK A olyan gondot, hogy ne tudna jegyet venni. És mivel általában több jegyet vesz, a BKV-nek hitelez. Bevételeink egyébként is kezdettől a tervezett szinten voltak. „Ha nincs kalauz, több a bliccelő." — Bliccelő mindig van, ezzel számolni kell. Ugyanannak a jegynek ismételt felhasználása szinte lehetetlen. Ha valakinek mégis sikerül — véletlenül! — megérdemli azt az 1,50-et. Kü­lönben a nem zaklatás-szerű ellenőrzést nélkülözhetetlennek tartjuk. „Csuklós autóbuszt egyébként sem lehet — biztonsági okokból — kalauz nélkül közlekedtetni." — Februárban kísérletképpen levettük a nagyforgalmú 107-es járatról a járműkísérőket. Emiatt semmi baj nem volt. Az általá­nos bevezetés alapfeltételei: a csuklós egyenesen tudjon beáll­ni a megállóba, a vezető nagy­méretű visszapillantó tükör se­gítségével végiglásson a kocsi oldalán, megfelelő belső kom­munikációs rendszer biztosítsa az utasok irányítását. E feltéte­lek biztosításával július 1-én akarjuk levenni valamennyi csuklós autóbuszunkról a jármű­kísérőket. 850 dolgozónkat — zömében nőket — érinti ez. Részben villamosvezetőnek ké­pezzük át őket, részben a BKV szociális intézményeiben kapnak munkát. A sofőrök egyébként sürgetik az intézkedést. Igaz, anyagi ösztönzést is helyeztünk kilátásba a többletmunkáért. Ami azt a bizonyos „mást" illeti, Gyene László megmutatta a jegykezelő készülék módosí­tott változatának prototípusát. A különbség csupán annyi, hogy ez teljesen gömbölyített, s a jegyet nem vízszintesen, hanem függőlegesen kell belehelyezni. Automatára egyelőre nem gon­dolnak, a jelenlegi rendszert még hosszú évekig alkalmasnak ítélik. Egyedül a jegyárusítás automatizálásának gondolatá­val foglalkoznak ísupán, ez vi­szont a lényeget nem érinti,. És mindezek után hangzott el a bevezetőben idézett mondat. •Se Mi indokolta ezt a beszélge­tést? A Pécsett január 1-e óta érvényben lévő felemás közle­kedési rendszerrel léptünk ugyan előbbre, de ez nem könnyítette egyértelműen a helyzetet. Sőt! Ma már világos, hogy a tovább­lépést nem lehet sokáig halo­gatni. Tudják ezt a Volán pécsi vezetői is, de a továbblépés már túlnő az ő hatáskörükön. Tröszti szinten kísérleteznek, próbálkoznak valami mással... A hangsúly a máson van, és­pedig úgy, hoqy mást mint Bu­dapesten, Miskolcon... De miért? Miért vonakodik a Volán Tröszt eqy, a gyakorlatban be­vált közlekedési rendszer hasz­nálhatóságát elismerni — és át­venni? Hársfai István iNenany evvel ezelőtt a gyer­mekeknek kondíció javítást, a szülőknek anyagi könnyebbsé­get jelentett a háromhetes, ta­nulással egybekötött gyermek- üdültetés. Nagy volt a beutaló­jegyek keletje, elkapkodták, a gyermekek örömmel mentek, a jó ellátás és környezetváltozás minden előnyét hazahozták és szinte eseményszámba ment egy-egy csoport hazaérkezése. Változnak az idők, az igé­nyek. A Szakszervezetek Bara­nya megyei Tanácsán Czirkos Miháiyné, a társadalombiztosí­tási és szociális munkabizott­ság vezetője és Fónai Jánosné, a gyermeküdültetési bizottság vezetője, aki tizenhat éve vég­zi társadalmi munkában e szép feladatot, arról panaszkodnak, hogy az utóbbi időben csökken az érdeklődés a szakszervezeti gyermeküdültetés iránt. Tavaly januárban a rendel­kezésre álló beutalóknak felét, szeptemberben mindössze húsz százalékát vették igénybe, az idei év januárjában is csak hatvan százalékos az igénybe­vétel. A többi hónapok sem jobbak sokkal, hiszen van olyan szakmai szakszervezeti illetékes, aki már eleve lemond a be­utalókról, mint szükségtelenről, másutt az asztalfiókban felej­tik és azzal küldik vissza, hogy nem igénylik. Aztán ugyanezek­nek a szakszervezeti bizottsá­goknak a munkaterületén, me­gyei társadalmi aktívák mégis­csak elhelyezik, „eladják" a Értékelik az ostravai tapasztalatokat; Robbantás, habpajzs mögött BARANYA ÉS TOLNA MEGYEI TELEPEIN. HÍR: a csehszlovákiai Ostrava Korvina bányake­rületének Május 1. bánya­üzemében sikerrel fejeződ­tek be azok a védelmi mun­kálatok, melyek egy nagy­teljesítményű fejtés öngyul­ladásos tüzének elfojtását célozták. A sikerben orosz­lánrésze volt a Mecseki Szénbányák kutatási osztá­lya által kifejlesztett hab­generátoroknak. A kutatási osztály György- aknai kísérleti bázisán néhány héten át úgy beszéltek Ostravá- ról, mint mondjuk Kossuth-bá- nyáról, vagy Zobákról. A Bán­hegyi Mihály vezette csoport hazatérése óta is visszatérő téma a nagy korvinái tűz: a ta­pasztalatok részletes elemzésére még csak ezután kerülhet sor. Bánhegyi Mihály a kutatási osz­tály robbanás- és tűzveszély vizsgáló, illetve elhárító állo­másának vezetője, vegyészmér­nök. Az immár nemzetközileg is ismert és elismert tűzelhárító habgenerátorok alapötlete eb­ben az alig 25 négyzetméteres szobácskábán született meg, melyben ez alkalommal is ülünk. A falon fényképek, az asztalon térkép. — Az Ostravából érkezett se­gélykérő géptáviratból nem de­rült ki pontosbn: tűzoltásról, vagy tűzmegelőzésről van-e szó, ezért is fordulhatott elő, hogy nem a legalkalmasabb vegy­szert vittük magunkkal. Nem a tűz volt a jelentős, hanem a tűzveszély. Egy napi 170 vagon szenet adó automatizált fejtés védelmét kellett megoldanunk. A fejtést póncélpajzs biztosítot­ta. Mi a generátorokkal a pajzs mögötti „öreg-fejtést" tömítet- tük nagy állékonysági! habbal. Beavatkozásunk eredményes volt: annak ellenére, hogy vol­tak olyan napok, amikor a szén- monoxid miatt csak készülékben dolgozhattak a bányászok, a fejtés szénvagyonát sikerült ki­termelni. — Mi gyakorolta Önökre Ost- ravában a legnagyobb hatást? — A hallatlanul gazdag útjába. Ez a védekezési mód min­den olyan esetben hatásos, ami­kor megfelelő nagyságú a de­tonáció. És ha nem? Erre az esetre dolgoztuk ki az auto­matikus vízzár technológiáját. A robbantást, illetve a sűjtólég ellobbanását nagyérzékenysé­gű detektor észleli. Ez az ész­lelőfej a fény és hő hatására lép működésbe, A vágat felső részén oltóanyaggal töltött PVC- cső fut, melynek a közepében gyújtózsinórt helyeztünk el. A detektor észleli a tűzjelenséget, begyújtja a zsinórt, s máris robban a cső. Az oltó-, illetve záróanyag szétterül a levegő­ben, s lefogja a robbanás ere­jét. A kísérleteket itt végeztük a György-aknai táróban, s a szükséges hatósági engedélyek megszerzése után idén már üzemi viszonyok között is ki­próbáljuk ezt az új, s rendkí­vül sokat ígérő berendezést Békés Sándor hogy az üdültetés nyomán gyer- meke5 visszaesett a tanulmányi eredményeiben és év végéig kí­sérte a háromheti kikapcsoló­dás. E véleményeket külön le­hetne elemezni, hogy mennyi elfogultság, igazság, félreértés, pedagógiai ismerethiány van emögött. Az viszont elemzés nélkül is megállapítható, hogy a peda­gógusok egy jelentős részénél és ezt elég hangosan mond­ják, erős az ellenállás a tan­év közbeni gyermeküdültetés miatt. Kinek van igaza? Ha nincs elegendő igény e szakszervezeti juttatásra és úgy tűnik, hogy a változott igények ezt fokozatosan elsorvasztják, ám legyen. Nem kell könnyeket hullojtani, a pozitív oldalra kell elkönyvelni. Ezt a pénzt, ha­sonló célra, máshol talán job­ban fel lehet használni. Ugyan­akkor abban sem szabad meg­nyugodni, hogy esetleg szélső­séges vélemények kongatják a lélekharangot. Nem ártana, ha a SZOT illetékesei megvizsgál nák, mennyire indokolt, vagy indokolt-e egyáltalán a lakó­helyi pedagógusok észrevétele. Ez sokmindere választ adna. Tisztázni lehetne téves vélemé­nyeket, vagy eljutni a döntésig, hogy esetleg felesieges-e a tanév közbeni gyermeküdülte­tés az egész országban, vagy az ország egyes részein. Koszon József szénteiepek mellett a diszpé­cser-szolgálat tökéletessége. A diszpécser a szó legszorosabb értelmében mindenről tud, ami a bányában történik. Minde­nütt telefonok, hangosbeszélők vannak. A diszpécser ellenőrző műszerei folyamatosan mérik és regisztrálják a kihúzó légáram­ban a szénmonoxidot és a me­tánt s ha szükséges, automa­tikusan riasztanak is. Bánhegyi Mihály 1958 óta dolgozik a Mecseki Szénbányák kutatási osztályán. Ez a cseh­szlovákiai akció tehát egy közel 15 éves időszak eredményeire hívta fel a közvélemény figyel­mét, a habgenerátoros bánya­beli tűzoltás ugyanis csak egy téma a sok közül, mellyel fog­lalkozik, s tulajdonképpen nem is több, mint egy láncszem a bányászok fokozott biztonságát szolgáló új technológiák rend­szerében. — Csoportunk kidolgozta az úgynevezett habdugós robban­tási eljárást is. Ennek az a lé­nyege, hogy sújtólégveszélyes vájvégeken mintegy 15 méter hosszú habdugó védelme alatt hajtjuk végre a robbantásokat. Ez a technológia amellett, hogy megfelelő biztonságot ad, ug­rásszerűen megnöveli a teljesít­ményeket, azaz az előrehaladási sebességet is. A kísérleti táró­ban lefolytatott robbantások legalábbis ezt bizonyították. — És az üzemi próbák? — Ezekre idén kerül sor, a tervek szerint Zobák-aknán. — A habgenerátoros tűzol­tás, illetve megelőzés megoldott: még az idén a Mecsek vala­mennyi''aknáját felszerelik ge­nerátorokkal. Tudományos szem­pontból tulajdonképpen lefutott a habdugós robbantás is. Mi következik ezután? — Az automatikus vízzár. A sújtólég- és szénporrobbanások tovaterjedésének megakadályo­zása céljából a bányák megfe­I lelő pontjain nagy űrtartalmú, . vízzel telt műanyagedényeket i helyezünk el. Ezek az esetleges robbanás hatására lezuhannak, a víz kiömlik, valóságos füg­gönyt húzva a hő- és tűzhullám Védjük a természetet a tűztél! A jó idő beálltával a szabadba« való tüzelés szabályainak figyelmen kívül hagyásából máris több aivofl tűz keletkezett a megyében, ahol » tűzoltóság szerveinek komoly erőket kellett felvonultatni annak érdeké­ben, hogy a nagyobb károsodást el­kerüljük. Olyan tűz is volt már, ahol fiatal csemeiésben több mint száz­ezer forint kár keletkezett. Az eddig bekövetkezett események arra köteleznek bennünket, hogy idő­ben figyelmeztessük az illetékes gaz­daságok vezetőit, dolgozóit a vonat­kozó tűzrendészet! szabályok betartá­sára. A jelenlegi időszakban különösen az alábbi szabályok betartása szük­séges a tűzesetek megelőzése céljá­ból: 1. Erdőben csak a kijelölt he­lyen szabad tüzet rakni. 2. A tüze­lés csak szélcsendes időben, felügye­let mellett történhet, a felügyeletet gyermekre nem szabad bízni. 3. El­távozás előtt a tüzet el kell oltani. 4. Tüzet rakni erdőtől 100 méterre, nem éghető tetőhéjazatú (cserép, be­ton stb.) épülettől 8 méterre, éghe­tőtől (fa, nád stb.) 15 méterre sza­bad. 5. Ugyanezek a szabályok vo­natkoznak a mezőgazdaság terüle­tén a gaz égetésére is. 6. Ha vala­ki tüzet észlel, a legközelebbi tele­fonon azonnal értesítse a tűzoltósá­got. Ne engedjük, hogy a hanyagság, rődön Készül a habdugó. A felvétel a György-aknai kísérleti táróban készült. 4 gyermekbeutalókat, ami bizo­nyítja, hogy helyenként na­gyobb a nemtörődömség, mint ] oz igény. Pedig kedvező a szakszerve­zeti gyermeküdültetés. A szü­lők egy napra tíz forint hozzá­járulást fizetnek és az utazás ! ingyenes. A gyermekek kiváló ellátásban részesülnek. Amikor Budapesten és Pécsett csak ki- f vánják a narancsot, banánt, j datolyát — ők már eszik Röj- tökmuzsajon, Kőszegen, Tóal- , máson, Parádfürdőn, Parádsas- váron, Vajtán, Mikosdpusztán és Ormándpusztán. Ez a „pusz­ta" fogalom nem a régi, mert mindennel felszerelt gyermek­üdülőket jelent, ragyogó szó­rakozást, ismerkedést, barál- ságszövést — mindent, ami egy gyermeknek kell. Naponta öt- j szőri étkezés, új tájak, új is- | meretek, környezet- és levegő- [ változás kíséri a gyermek él- | vezetét. És tanulás. E ponton lehet valahol a zá­tony, ami növekszik és előfor­dulhat, hogy megfeneklik e jobb sorsra érdemes ügy. Az igénybevétel elmaradását azzal is indokolják, hogy tanárok le­beszélik a szülőket, ne vegyék igénybe e lehetőséget, mert gyermekük kiesik, elmarad a tanulásban és osztályzatára kedvezőtlenül hat. Ma nagyító­val kell keresni azt a szülőt, aki az osztályzati tizedek haj­szolásában e figyelmeztetést ne venné halálosan komolyan. Akadt olyan iskolaigazgató és tanár, aki kijelentette: „Az én iskolámból (osztályomból) egy gyermek sem mehet tanév köz­ben szakszervezeti üdülésre”. A fő veszély a tanulmányi ered­mény csökkenése, az üdülés | utáni bekapcsolódás, lépéstar- | tás nehézsége. Valóban így van? A Szakszervezetek Bara­nya megyei Tanácsának ez ügyben illetékesei azt mond­ják, hogy hozzájuk említésre érdemes panasz a tanulmányi eredmények állítólagos vissza­esése miatt évek óta nem érke­zett. Az üdülésben résztvehettek I és résztvesznek kitűnő, jó és ; közepes rendű tanulók, újab­ban elégségesek is. Az üdülő­helyeken folytatott továbbtanu­lásukról nagyjából azonos eredménnyel tértek haza, a kj- tűnők és jók nem rontottak, de a gyengébbek javítottak éppen a konkrétabb foglalkozás, a közösség segítése nyomán. Ál- j lítják, hogy jól képzett és gya- , korlott pedagógusok vannak a gyermeküdülőkben, akik orosz j nyelv, ének és rajz tanításán kívül ugyanazt tanítják, mint a minden időszaknak megfelelő tanrend, sőt előtte minden gyermeket kikérdeznek, hogy ; hol tartanak a tananyagban, mert megyénként, országré­szenként előfordulnak kisebb időbeli eltérések. A témáról érdeklődve volt j néhány szülő, aki bizonyította, j

Next

/
Thumbnails
Contents