Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

1*78. február *. DUN ANTÜL1 NAPLÓ Beszélgetés írói terveiről, a magyar irodalom határainkon túli szerepéről Darvas József csütörtökön „hivatalosan” is belép a ma­gyar irodalom nagy öregei kö­zé: február 10-én ünnepli 60. születésnapját Életműve — 1932 óta megjelent regényei, szociográfiái, színdarabjai — in­dokolja is a jelzőt: írói, iroda­lomközéleti tervei azonban fia­talos, töretlen alkotókedvről, ifjúi aktivitásról vallanak. A ha­todik, x küszöbén ars poeticá­járól, s e tervekről nyilatkozott Gergely Róbeitnek, az MTI munkatársának: — írói indulásomkor, negy­ven évvel ezelőtt, a magyar iro­dalomnak azt az örökséget vál­laltam, amelyet a táisadalrm kérdések, a nemzeti sorskérdé­sek iránti érzékenység jellem­zett Azóta, mindmáig ezt igye­keztem tehetségem, képessé­gem szerint folytatni. A valóság megmutatása, az. ellentmondá­sok feltárása, s egyben a ha­ladás Irányába való feloldódá­sának a segítése: ez volt min­dig az írói programom. Kom­munista elkötelezettségű író­nak vallom magbrn — de őzt is vallom, hogy az irodalom az | eszmei elkötelezettség igazi ér- í vényét, értékét is csak az esz- I tétikai minőség, a színvonal döntheti el. — Az író tervek nélkül már nem író. Sok tervem van még —, de nem szívesen beszélek róluk, mert ki tudja, mit tudok . még belőlük megvalósítani? j Mindenesetre: ezekben a na­pokban kezdtem hozzá önélet­rajzi kötetem — vagy köteteim? — megírásához. Talán nem is jó ez a megjelölés, hogy önélet­rajz. A magam emberi fejlődés­rajzán, a megélt dolgokon ke­resztül korrajzot szeretnék ad­ni az elmúlt öt-hat évtizedről. A világról, az eseményekről, a mozgalmakról, amelyekhez kö­zöm volt, az emberekről, akik­kel találkoztam. Eddigi életem során voltam „lent” is, „fent" is: sokféle nézőpont adatott a látásra, a tapasztalásra. — Mint az írószövetség el­nöke, hogyan értékeli a mai magyar irodalom szocialista tendenciáinak kibontakozá­sát? — Nehéz erre a kérdésre né­hány mondatta] érdemben vá- | laszolni. Azt sem hiszem, hogy maga az írószövetségi elnöki ' funkció olyan kompetenciát je- j lentene, hogy a választ feltét­lenül érvényesnek kelljen elfo­gadni. Amit mondok tehát, in­kább a magam nevében mon­dom. Gondolom: a „mérték- j egységünket” kell mindenek- | előtt jól meghatároznunk. Hogy ■ értem ezt? Először is: a mérték- egységünket az időben. Az iro­dalom folyamat; — nem lehet „rövid távon”, egy-két év ter­mése alapján helyesen érté­kelni. Az, hogy „mai magyar irodalom”, legalábbis egy-két évtizedet jelent. S ha így né­zem — hullámzásokkal és el­lentmondásokkal a szociális ta tendenciák erősödését le­het megállapítani. Különösen, ha az említett mértékegység i más vonatkozásban is helyes. I Ha nem szűkít, ha nem dog- | matikusan értelmezi a szociális- j ta értékeket. Márpedig — és ez jó' dolog — az elmúlt 10—15 év­ben olyan értékeket is integrált | a szocialista irodalom, amelye­ket a régi, szektás felfogás ki­rekesztett ebből a fogalomkör- ! bői. Persze, ezen az egészében ; véve jó folyamaton belül látok — nem is csekély -r problémá­kat. Látom például a lealista, a határozottan társadalmi ér­deklődésű irányzat — remélem átmeneti — visszaszorulását. Vagy például azt, hogy a leg­fiatalabb írónemzedék törekvé- ! sei magyar irodalomtörténeti mértékkel mérve is, példátlan mértékű szakítást jeleznek a magyar irodalom folytonossá- i gában. De talán a legnagyobb probléma az, hogy ezekkel a hasonló kérdésekkel nem né- j /.ünk nyílton szembe. Nincs vi- , ta, , de miért nincs? Ennek az | okát is keresni kéne. Az iroda lomban a mű a fontos — de c pezsgő szellemi élet segítheti o jó művek születését. — Hogyan vélekedik iro­dalmunk határainkon túli sze­repéről? — Régi vita, hogy vart-e egy általán reményünk úgy bekerül­ni a világirodalom áramába vérkeringésébe, ahogyan a magyar irodalom teljesítményei alapján megérdemelné? Nyelvi elzártságunk és sok más ok j miatt jogos a kétkedés. Szerin­tem azoknak van igazuk, akik azt mondják: ne is ez legyen a fő gondunk, hanem az, hogy az irodplom magunkról, ma­gunknak beszéljen a legigazab- j ban. Hiszen még a nagyvilágot j is csak így és ekkor érdekelhet- ■ jük. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent legjobb értékeink kül­földi megismertetéséért. És —• szerintem, kevesebbet teszünk, mint tehetnénk. Propagandánk [ szegényes és esetleges. Lassú javulás azért ennek ellenére is van. Különösen a szocialista or­szágokban történt és történilj sokminden klasszikus és mai irodalmunk kiadásáért. Egyet­len mai példát említek: a Szov­jetunióban, több kiadó közös vállalkozásában, 15 kötetes so­rozatban kiadják á legutóbbi néhány évtized magyar iroda! mának körképszerű válogatá­sát, és nyugaton is, a „harma dik világban" is egyre több mai költőnk, prózaírónk műve jele­nik meg. Sőt már nemcsak egyedül Molnár Ferencen ke­resetül ismerik a magyar drá­mát. Azt hiszem, a közelgő Pé- tőfi-évforduló is alkalom lehet, ■ hogy a magyar irodalomra irá­nyítsuk a figyelmet. Tudomásom szerint mind a szocialista or- j szagokban, mind sok nyugati [ országban is komoly készülődés .folyik ©rre az évfordulóra. Me­gint csak egy-két példát: a Szovjetunióban, kiváló költők tolmácsolásában 300 000 pél- I Nyelvében él a nemzet Bántfy György előadói estje dányban jelent meg orosz nyel.- ven egy reprezentatív Petőfi válogatás. A párizsi .TTEuiope" című folyóirat külön Petőfi-szá- mot jelentetett meg, mi itthon 1973-ban az évforduló jegyében rendezzük meg a már hagyo­mányossá váló európai költő­találkozót. Ugyancsak megszer­vezzük a Petőfi-fordítók nemzet­közi konferenciáját. Emlékezés Petőfi Sándorra születésének 150. évfordulóján Dr. Orbán László sajtótájékoztatója egyben meghívásos pályázatot hirdet Petőfi-dolok komponá­lására. Valamennyi oktatási intéz­ményben reprezentatív ünnep­ségeket rendeznek március 15- vel összekapcsolva. A forradalmi ifjúsági napok jövő évi ünnep­ségeiben Petőfi forradalmisága és az 1848-as forradalom gon­dolata kap jelentős helyet. A soron következő országos kö­zépiskolai tanulmányi versenyre is Petőfi-témót tűznek ki. Petőfi Sándor emlékének ha­tárainkan túl is tisztelettel adóz­nak. A Béke Világtanács máris úgy döntött, hogy a Petőfi év.r fordulót felveszi következő évi megemlékezései közé. A baráti szocialista országok fővárosai­ban, továbbá Kijevben, Pozsony­ban, több erdélyi városban, Bécsben, Párizsban, Rómában emlékesteket szerveznek. A Magyar Posta Petőfi em­lékbélyeget bocsát ki, a Ma­gyar Nemzeti Bank pedig arany és ezüsf pénzérmeket jelentet meg. Nagyszerű est, emlékezetes előadói teljesítmény — így summazhctó Bánffy György ér­demes művész A Halotti Beszéd­től a vezércikkig avagy nyelvé­ben él a nemzet című előadói estje, amely vasárnap este a Doktor Sándor Művelődési Köz­pontban hangzott el. A legké­nyesebb ízlésű hallgató és nyel­vünk szépsége iránt érdeklődő iskolás éppígy vélekedhet a művész teljesítményéről. Bánffy György a Magyar nyelv hetére állította össze műsorát, így előadói estje mintegy val­lomás nyelvünk erejéről, szép­ségéről, évszázadok alatt be­következett fejlődéséről és ál­landóságáról. De ahogy a tör­ténelem folyamán nálunk az anyanyelvűségért, a nyelv fejlő­déséért, a nyelvi tisztaságért folytatott harc egyben nemzeti küzdelem is volt az önállósá­gért, függetlenségért és a ha­ladásért, minden nyelvművelő, nyelvészkedő szándék egyben hazafias ügy is. Nyelv és haza- szeretet — nálunk sokszorosan együvé tartozó fogalmak. Bánffy György nyolc évszá­zadnyi magyar nyelvű anyagból meríthetett. Nemes és gazdag anyagból, amely még az irodal­márt, az irodalommal hivatás­ból foglalkozó embert is elra­gadtatja újra és újra. Első ösz- szefüggő magyar nyelvű szöve­günk, a Halotti beszéd éppúgy helyet kapott a műsorban, mint az első, máig friss érzelmi telí­tettségű magyar vers, az Óma­gyar Mária-siralom. A magyar irodalom sokszólamú kórusát szólaltatja meg Bánffy György, Sylvester Járfost és Balassit, Páz­mányt és Zrínyit, Mikes Kele­ment és Csokonait, Kazinczyt és Kölcseyt Túlságosan hosszú lenne a magyar nyelv minden művészének nevét felsorolni. E század írói és nyelvápolói kö­zül Babits és Tóth Árpád, Mó­ra és Kodály, Kosztolányi és Tamási Áron, Weöres Sándor és Juhász Ferenc szólal meg. S Illyés Gyula Koszorú című verse zárja az estet. Műfaji gazdag­sága is imponáló Bánffy műso­rának: vers és próza, értekezés részlet és újságriport, jegyzet és karcolat egyaránt található benne. Mint minden komoly művészi teljesítménynek, Bánffy estjé­nek is több érdeme van, a már felsoroltakon kívül a felfedez­tetés szándéka. Újabban már a szakemberek, az irodalomta­nárok is egyre nagyobb aggo­dalommal figyelik, hogy klasz- szikus irodalmunk ismerete mindinkább háttérbe szorul a mai hazai és külföldi szerzők mögött. Évtizede talán még a mai irodalomért kellett megvív­ni a harcot, s ma mintha át­estünk volna a ló túlsó olda­lára. Az est bizonyítéka annak, hogy a letűnt századok magyar irodalma, ha helyenként ódon ízű nyelven is szólal meg, em­beri mélysége mg is friss, nyel­vének zengése pedig élő nyel­vünket gazdagíthatja. Bánffy György Kodálytól A magyar kiejtés romlásáról című értekezés részletét olvasta fel. A művész, aki mindvégig hű­séggel, alázattal, a művek szel­lemét kisugárzó átéléssel tolmá­csolta az alkotásokat, beszédé­vel, kiejtésével is példát mútpt. Nem tudom, felhívták-e rá a fi­gyelmet, Bánffy György tisztán megkülönbözteti kétféle „e” hangunkat: a nyílt „e”-t és a zárt „é” hangba hajló másikat. Színpadon, pódiumon egyre rit­kábban halljuk ezt. Hogy most hívom fel a figyelmet erre, en­nek egyszerű a magyarázata, íme, a színész, az előadómű­vész mindennapos gyakorlata, szép magyar beszéde így felel­het meg a műsorát is átható szellemnek* anyanyelvűnk ápo­lásának. Maraflcó László Mintha nem is iskolában lennénk. JÁTÉK SZÁMTAN KÖZBEN érzik, hogy még nem tudnak mindent, tanári felügyelettel be­fejezhetik a tanulást. Játék óra a harmadik osztály­ban. Ne tessék gyanakodni, nem titokban játszanak a gye­rekek, hanem a tanár jelen­létében. Papírlapra, előre megrajzolt formákra műanyaggyöngyöket ragasztanak, csillagot, virágo­kat — Milyen ragasztóval dol­goztok?-— Epokittal — mondja egy szösz! lány. — Az nagyon jó. — Csak elfogyott a gyöngy. . — Ez ún. pihentető foglalko­zás — mondja a tanárnő. ötödik osztály, számtan. A padokra hajló gyerekek szorgal­masan körmölnek, A teremben rengeteg a virág, köztük külön­leges növények. Függönyök az ablakon. Képek, táblák. Barát­ságos osztály. — Ki van készen? Többen jelentkeznek. — Ti fplmehettek a játék­szobába. Hátul az osztályteremben lépcső vezet fel a mennyezet alatt kiképzett galériára. Renge­teg játék van itt. Az egyik fiú szép csendesen, hogy a többie­ket ne zavarja, odalopakodik mellém. Hátradugott kezéből kis keretet vesz elő, a keretre egy félig kész szőnyeg van ki­feszítve. — Ezt én csináltam — mond­ja. — Még nincs teljesen kész. — Nagyot is csinálsz majd? — Igen. De a keretet is én csináltam, tessék megnézni. — Szép — mondom, bár a lécekből összerótt keret eléggé csálén áll, de a szőnyeg tény­leg szép. Különböző színű szó.­Inkhni nlvnn twinl cktv kis torontáli. De ő a keretre . büszkébb. 1973. január 1-én lesz Petőfi Sándor születésének 150. évfor­dulója. A jubileum méltó meg­ünneplésére alakult Petőfi Em­lékbizottság nevében kedden a Parlament gobelintermében dr, Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese tájé­koztatta a sajtó képviselőit a kiemelkedő hazai és külföldi eseményekről. Egyebek közötl rámutatott: — Az évfordulót a valódi örö­kösök jogán és gondosságával szeretnénk megünnepelni. Mélr tón Petőfihez, halhatatlan köl­tészetéhez és azokhoz az esz­mékhez, amelyekért élt. A Petőfi Emlékbizottság, o Hazafias Népfront, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Magyar írók Szövetsége 1973. január 1-én este, Petőfi szüle­tésének 150. évfordulójára rep­rezentatív emlékünnepséget ren­dez az Erkel Színházban. A nagyszabású események közé tartozik, hogy a Hazafias Nép­front és o KISZ 1973, március 15-én a Magyar Nemzeti Mú­zeum előtt felvonulással, ünne­péllyel adózik a forradalmár költő emlékének. Országszerte megkoszorúzzák a Petőfi szob­rokat, emléktáblákat. Kiskőrö­sön, Petőfi szülőhelyén még az idén, december 30-án ünnepi tanácsülést és emlékünnepséget rendeznek. A Magyar írók Szövetsége a következő esztendő első negye­dében emlékülést tart. 1973. áp­rilisában, a költészet napját Petőfi szellemében rendezik, s ezzel összekapcsolva szervezik meg hazánkban az európai köl­tői konferenciát. Az Irodalomtörténeti Társaság 1972. végén és 1973-ban a Petőfi emlékhelyeken vándor- gyűléseket rendez. A Magyar Tudományos Aka­démia az 1973. első felében esedékes . tisztújító közgyűlése alkalmából a nyelv- és iroda­lomtudományok osztályának, va­lamint a történettudományi osz­tályának reprezentatív tudomá- j nyos ülésszakát rendezi meg. Pátzay Pál szobrászművész életnagyságú Petőfi-szobrot ké­szít, a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítást állít össze, a Hadtörténeti. Múzeumban pedig felújítják az 1848—49-es kiállí­tást. Mintegy 100 000 példány­ban készítik el a Történelmi Emlékbizottság 1942-ben kiadott kis jelvényének másolatát. A Thália Színház felújítja Petőfi: Tigris és hiéna című drámáját, ugyancsak a társulat mutat be Illyés Gyula összeállí­tásában egy Petöfi-dokumen- tum drámát. A filmművészet is számos al­kotással készül a jubileumra. Az Országos Filharmónia rep- i rezentativ hangversenyeket ren- j dez a fővárosban és vidéken, s i Pécsszabolcson, a girbe-gurba utcákon járva napközben ke­vés embert lehet látni. Minden- J ki munkában van. A település i valamikor egységes volt. Aztán ahogy a bányászcsaládok is jobb lakásokba költöztek, he­lyüket vidékről beköltözők vagy cigánycsaládok foglalták el. Az ebből adódó problémákat elő­ször az iskola érzékelte: a ci­gánytanulók aránya ez elmúlt években már 80—100 körül mozgott. Az iskola által készí­tett felmérés szerint 49 anya és 51 apa analfabéta. De a többi tanuló dolga sem könnyű, 300 gyerek anyja dolgozik, reggel tehát őket nem ébreszti senki, s így természetesen reggeli sem várja őket. A tanulók felének a délutáni, iskola utáni felügye­lete sincs biztosítva. Az iskolá­ban először a napköziotthon­ban látták a megoldást. nyolctól délufán ötig vannak iskolában, s ez alatt mindent megtanulnak, nem kell haza­vinni semmi tanulnivalót. Min- ' denki nyugodt lehet: a gyere- j kék nem félnek a következő naptól, a szülők is szabadon rendelkezhetnek otthon a gye­rek idejével. Megváltozik a csa­lád légköre. Persze, ez koránt­sem jelenti azt, h*fly ebben az iskolában nem kell tanulni, itt mindenkinek automatikusan a fejébe töltik a tudást, s itt min- ! den gyerek jótanuló. — Egészen a hetedik osztá­lyig csak nálunk van az ország­ban „egésznapos” oktatás — ! mondja Istvánder József igaz­gató. — Az eredmények máris számottevőek: az alsó tagozat­ban az első félévben két tizedes emelkedés volt, ami év végére újabb három tizeddel nőtt. Az egésznapos iskolában dél­előtt elméleti órák vannak, épp- ' úgy, mint bárhol. Ezeket egy­órás „pihentető" óra tagolja, majd mindezt háromszor fél­órás foglalkozások követik, ter­mészetesen szünetekkel, ugyan­azokból a tárgyakból, amelyek­ből előtte óra volt. Ezeken kell megtanulniuk a gyerekeknek j azt, amiről délelőtt hallottak. A gyakorló órákat ugyanazok a tanárok tartják, akik a délelőt­tieket, tehát a tanár tudja, hogy ; az osztály, sőt egyes tanulók is meddig jutottak el az anyag- ! ban. Elvben a gyerek egy óra I öt perckor úgy mehet ebédelni, hogy már mindent tud. Az ebéd ! után egyórás teljesen szabad foglalkozás következik, aki akar játszik, aki akar, sportolhat. A szakkörök is ebben oz időszak- , ban vannak. Fél háromtól öt j óra húszig van a „tanulás be- I fejezése". Azok, akik mégis úgy Ebédszünet van, gyerekek fogácskáznak az udvaron. Egy srác nekemütődik. Kicsit meg­szeppen. — Nem vagy fáradt, ha dél­után hazamész? — Fáradt? Nem. Miért kér dezi a bácsi? — Csak úgy. A fiú csodálkozva elszalad. — Sajnos, rájöttünk, hogy a napközi nem old meg semmit — mondja Istvánder József igazgató. — Sem a szülők, sem a- tanulók bizalmát nem élvezte a napközi, alsóban is, felső ta­gozatban is csak egy-egy cso­portot tudtunk indítani, de ezek is félév végére leolvadtak. Más megoldást kellett találnunk. Megtekintettük a Hódmezővá­sárhelyen folyó egésznapos is­kolai kísérletet, 1969-ben pedig nálunk is bevezettük. Majd ezt követően egyszerre bevezettük az alsó tagozatban is, miután Gábriel Józsefné vezetésével megnéztük a győri hasonló pró­bálkozást. Mi is az „egésznapos iskola?” j Lényegében a gyerekek reggel Talán még a „félnapos” is­kolák is hasznosíthatnák az „egésznaposok" tapasztalatait. Hogy nemcsak tanítani, hanem megtanítani szeretnék az anya­got — Két év alatt ötven szá­zalékkal csökkent a bukottak száma — mondja Istvánder Jó­zsef. — Persze, van olyan szülő, aki azt hiszi, ha egésznaposba Íratja a gyerekét, akkor akár tanul, akár nem, üdvözöl. Véle­ményünk szerint ezt a formát lehetne országosan is bevezet­ni. Nálunk ugyanis egyelőre egymás mellett fut a normál és az egésznapos oktatás. De a tanárok beosztásában ez sem­miféle zavart nem okoz. Azért ez az országosan is alkalmaz­ható forma, mert például kör­zeti községi iskolákban nem valószínű, hogy egyszeire min­den osztályban bevezetnék. A szülők faluhelyen igényt tarta­nak a gyerekek munkájára ott­hon is, az állatok mellett. Hogy az iskola valóban a második otthon, itt nemcsak j jelszavak bizonyítják. Az osztály- termek .felszereltsége, vonzó dí­szítése mind ezt szolgálja. Kö- | zős munkával szabadtéri játszo- [ teret alakítanak ki, hetente egyszer közös klubfoglalkozú- son vesznek részt. Mintha nem is iskolában lennének. M, L Darvas József 60 éves

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents