Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
DUNÁNTÚLI NAPIG 1972. február 6. Í5 ^eraíOítíS^^iM^ observer MH II» é€,±%TJ\ Sü Q QUICK Harc az életért Tíznapos bolyongás a perui őserdőben Az elmúlt év karácsonyán az őserdő felett lezuhant a perui LANSA légiforgalmi vállalat Electra típusú, turbólégcsavaros utasszálitó repülőgépe. A szerencsétlenséget egyetlen utas élte túl; a 18 esztendős Juliane Koepcke. Tíz napig bolyongott a perui őserdőben, míg végre emberek lakta területre ért, ahol megmenekült szenvedéseitől. Felgyógyulása után több lap folytatott vele beszélgetést szörnyű útjáról. Mi most a Quick és a Paris Match alapján közlünk erről összeállítást. A korábban mosolygós gimnazista lány, aki e szerencsétlenség előtt még sohasem látott holttestet, azon a reggelen is vidám volt, amikor anyjával felszálltak Limában a LANSA Llectra típusú gépére, hogy Puccallpába utazzanak, ahol Hans Koepcke, az apa várt rájuk. A repülőgép 1971. december 24-én indult el. Az utasok többsége diák volt, karácsonyi szabadságra utaztak. Minden jel arra mutatott, hogy az utazás kellemes lesz. A 86 utas és a 6 főnyi legénység tagjai közül senki sem gondolt arra, hogy az Electra típusú gépeken már számos műszaki hibát fedeztek fel. Több gép lezuhant. Arra sem gondoltak, hogy a LANSA légiforgalmi vállalatnak igen rossz híre van, al'g egy éve lezuhant egy repülőgépe és 99 ember meg ha It. Az utasgép simán átrepült néhány hegycsúcs fölött és az utasok már a puccallpai leszállásra készülődtek. A légikisasszony felszólította őket kapcsolják be biztonsági övüket. A repülőgép yppen ekkor viharba került. — Hirtelen villám csattant — emlékszik vissza Juliane Koepcke. — Borzalmas mennydörgést hallottunk. Láttam, amint a jobb szárny lángba borult, és hallottam anyám kiáltását: — Elvesztünk). Elekor hallotta a leány utoljára anyja hang jót, — Olyan volt, mint a világvége... A repülőgép zuhanni és forogni kezdett Az emberek ide-oda repültek az utastérben. Elvesztettem eszméletemet — Nem tudom mennyi ideig voltam eszméletlen. Amikor magamhoz tértem, még mindig az ülésemen ültem — a biztonsági övem mentett meg. Két vagy három halott feküdt rajtam. A súlyuk az üléshez préselt. Nagyon nehezen kiszabadítottam magamat Mindenfelé roncsok, holttestek és leszakított testrészek heveitek. Sehol senki sem mozdult Nem láttám anyámat ízólongatni kezdtem, egyre reménytelenebből. Sehonnan sem kaptam választ Juliane Koepcke karórája délután 4 órakor állt meg. A repülőgéppel három órával korábban vesztették el a rádióösszeköttetést. A sötétedés beálltáig a leány anyja után kutatott a holttestek között A repülőgép a legsűrűbb őserdőben zuhant le, a Shebonya folyó közelében, mindössze 80 kilométerre Puccallpától. A perui favágók szerint Perunak ez a vidéke a legzordabb, a legveszedelmesebb, az Amazon környékén. Csak bozótvágó késekkel és fegyverekkel felszerelt erős férfiak tudnak áthatolni a sűrű bozóton, liánok szövevényén. Ebben a sűrűségben csak ragadozók élhetnek, pumák, óriáskígyók. De talán még a ragadozóktól is veszélyesebb az emberre a rovarok csípése. — Valami arra késztetett, hogy minél távolabb menjek a roncsoktól és a holttestektől. Magamhoz vettem azt a tortát, amit anyám sütött, és egy doboz cukorkát. Emberekkel szerettem volna találkozni. Nem hagyott el a remény, hogy előbb-utóbb emberekre találok. Szörnyű félelem gyötört Bozótvágó kés nélkül szinte egy lépést sem lehet haladni a dzsungelben. Valóságos csoda, hogy a mindössze 158 centiméter magas és 48 kilós lánynak volt annyi ereje, hogy áttörje magát ezen a sűrűségen, amelyben ledőlt fatörzsek és kusza liánok embermagasságú akadályokat alkotnak. A leány helyzete szinte kilátástalan volt. Csak egy vékony nyári ruha volt rajta, s ez nem védte meg a tüskéktől és a záporoktól. A perui őserdőben most van az esős évszak. Hogy ez mit jelent, az európaiak nem is tudják. Ilyenkor fülsiketítő zajjal órákon át zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. A levegő annyira párás, hogy ez ember alig jut lélegzethez, s közben didereg az esőtől. Ma is talány, hogy Juliáné hogyan élte túl az első napot. Amikor besötétedett, teljesen kime~ rülten egy vastag fának dőlt. Lefeküdni a hangyák és a kígyók miatt nem mert. Juliane tíz napot töltött ebben a vadonban. December 26-án egy kis patakra bukkant, s ez új reményt keltett benne. A patak azonban újabb halálos veszedelmeket is. jelentett Az összes dzsungelbeli folyók partját mély iszap szegélyezi, amely számtalan kis élősdinek ad otthont. Ezenkívül ebben az iszapban tanyáznak a vízi- patkányok, amelyek, ha éhesek, az embert is megtámadják. És soha sincsenek jóllakva. Juliane elvesztette időérzékét. Csak a rendkívül erős élnlakarás tartotta benne a lelket Kitartóan vándoro't tovább a patak mentén. Ha átgázolhatatlan akadályokba ütközött, a vízA háború öröksége a Bangla Deshben Kelet-Bengália lakossága visszatér a békés élethez. Fokozatosan eltűnnek a nemrég lezajlott tragédia nyomai. A chittagongi tengeri kikötő megtisztításával foglalkozó ak- ‘ nászok különös alakú zsákokat emeltek ki a folyam mélyé- : ről, amelynek torkolatában o város fekszik." Kiderült, hogy különböző értékű pakisztáni ércpénz.zel vannak tele. A további kutatás során újabb felfedezést tettek- a kapituláció küszöbén és után a pakisztáni hadsereg által a folyóba dobott pénzeszsákok száma több száz is lehet. De még ez sem minden. Megállapították, hogy ebben a kikötőben — Kelet- Bengália fő tengeri kapujában — a háború legutolsó óráiban A PARIS MATCH kö-8'te ezt a térképet annak a repülőgépnek az útjáról, melyen Juliane Koepcke utazott. A körön belüli terület a 10 napos bo'yongás és a megmenekülés útját jelzi Hogy takarékoskodjon erejével, csak lassan óvatosan lépkedett. — Még mindig reménykedtem, hogy emberekre bukkanok — mondja. A lány tovább vánszorgott az összevissza ka nyargó patak mentén. Ha szomjas volt, esővizet ivott. — Szörnyen megrémültem, amikor láttam hogy már csak egy szelet maradt a tortából. Azt gondoltam, hogy mindennek vége. Most meg kell halnom. Alig volt annyi erőm, hogy megállják a lábamon. Ez a harmadik vagy a negyedik napon volt. Nem számoltam a napokat... Ezért nem is tudni pontosan, hogy mikor érte el a Shebonya folyót, a Rio Pachitea mellékfolyóját-- Úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a vándorlást— mondja. — A sebeim elgennyesedtek. A tüskék újabb és újabb mély sebeket hasítottak rajtam. De a legrosszabbak talán a legyek és a szúnyogok csípései voltak. A szemem gyulladásba jött Szörnyű éhség gyötört sóra áhítoztam. De nem adta fel az életért folytatott harcot. Száraz ágakat szedett össze, liánokkal összekötözte őket, tutajt készített. Primitív és bizonytalan tákolmány volt ez, de elbírta a lányt, és megmentette az életét — Végtelennek tűnt a folyón való utazás. Nem emlékszem már a részletekre, mert sokszor elvesztettem az észméletemet. Az eltört kulcscsontom kibírhatatlanul fájt Szünet nélkül zuhogott az eső. Egyszer a tutaj megakadt a part menti bozótban, és csak nagy kínnal tudtam kiszabadítani onnan - meséli. Január 4-én, kedden Amado Pereyra és Mar- cio Rivera Diaz favágók a Rio Pachitea mentén lévő Ahamboya tábor közelében dolgoztak. Amado Pereyra így mondja el a történteket: — Észrevettem, hogy a folyón egy tutajféle ereszkedik lefelé. A tutajon egy lány feküdt, vagy inkább lógott róla. Azonnal odahívtam Marciét, és a vízre vittük csónakunkat Odaeveztünk, és beemeltük a csónakba a teljesen legyengült lányt Amikor partot értünk, alig hallhatóan csak ennyit mondott: „Túléltem a repüiő- szereiicsétlenséget." És sírvaftakadt... Kivégzés a céltábla mögött A halálos ítélet végrehajtásának új módja Thaiföldön A jelenet egyszerű céllövészetre hasonlított. A thaiföldi Sattaship városka melletti kőfejtőben egy katonatiszt higgadtan figyelt öt tengerészt,, akik egy céltáblára lőttek, pedig a tábla mögé egy halálra ítélt gyilkost kötöttek. A tízkörös céltábla középső fekete köre jelezte a halálra ítélt szivét. Az öt katona — mindegyik kitűnő céllövő —■ pontosan eltalálta a középső fekete kort A különös módon kivégzett ember a 29 éves Theo Kaewna- kaá volt, az első közönséges bűnöző, akin az új katonai rendszerben halálos ítéletet hajtottak végre. Kirabolt és meggyilkolt egy amerikai katonatisztet Kivégzés előtt egy katonaorvos megvizsgálta a fiatalembert, hogy lássa kfbírja-e a szíve e szörnyű lelki megkínoztatást. Egy buddhista szerzetes le'fci vigaszban részesítette. Thep Kaewrnakao alázatosan megcsókolta a lelkész kezét Ezután a vesztőhelyre vezették. A fiatalok, akik kíváncsiak voltak az újszerű kivégzésre, százával tolongtak a kőfejtő körül. A rendőrség kénytelen volt kordont vonni a kőbánya köré. A lövések után a katonaorves megvizsgálta a* elítéltet, s miután meggyőződött róla, hogy meghalt holttestét elszállították. Chittagongi felvétel az egykori pakisztáni nemzeti bankról A Pakisztán szót átragasztották, helyette ott áll: Bangla Desh a pakisztáni parancsnokság Utasítására 320 millió rúpia értékű bankjegyet égettek el. Ezt a pénzt Nyugat-Pakisztán- ba szándékoztak vinni, az események azonban megakadályozták a titkos terv végrehajtását, amelynek célja Kelet- Bengália gazdasági életének bomlasztása lett volna. A háború idején Daccában és ^más városokban hatalmas összegű, hamis papírpénzt bocsátottak forgalomba. Chitta- gongból az utolsó pakisztáni hadihajók Karachiba szállították az ország aranytartalékának jelentős részét, valamint ékszereket is. A pakisztáni szoidateszka bomlasztó cselekményei által okozott kárt, mindent «Összevéve, 4—5 milliárd amerikai dollárra becsülik. És az óriási nehézségek ellenére ö gazdasági helyzet mégis megszilárdul. Az új közigazgatás ellenőrzése alá vonta a valuta- és bankműveleteket és az exportot. Ezáltal gátat vetettek a nemzetközi monopoltőke ■ „legális” aknamunkájának. Az új közigazgatás vezetői a gazdaság megszilárdítását elsőrendű, halaszthatatlan feladatnak teikntik. Arra számítanak, hogy az új év elejétől fogva fokozatosan Ismét megkezdi tevékenységét a hatvannyolc nagy jutagyár többsége. A közgazdászok kiszámították, hogy már 1972 végére helyreállítják a jutatermelést. De még sok megoldatlan probléma marad, közöttük olyan is, mint a külső felvevőpiacok. Ebben az országban azonban, bár teljesen megértik a földjükön nemrég dúlt háború következményeinek felszámolásával járó nehézségeket - mégis optimizmussal néznek az 1972-es év síébe. Hetalb casáfe (Tribune Hogyan állunk humor ügyben ? Art Buchtvaldnok az amerikai humorról megjelent írásét kSxSIjük rB- vidíts«. ben úszva folytatta útját. Juhene Koepcke - sze.ertcsés megmenekülés utón, betegagyában Amerikai honfitársaimI Örömömre szolgál, hogy beszámolhatok az amerikai humor helyzetéről, 1971. a fordulat éve volt az Egyesült Államokban a humor szempontjából. A Bruttó Nemzeti Nevetés 3,2 százalékkal növekedett Amerikában. Ez főleg a jó és rossz hírekről az év utolsó negyedében gyártott vicceknek tudható be. Politikai vonatkozásban 1971 nem volt a Humor Nagy Eve, de egészében véve azért nem volt rossz év. A politikai humor 74,3 százalékát Spiro Agnew, Martha Mitchell és Henry Kissinger szolgáltatták; Nixon elnöknek mindössze 10 százalék tulajdonítható. Johnson volt elnöknek, Hubert Humphrey volt alelnöknek és Edward Kennedy szenátornak a politikai kacajok alig 5 százalékát köszönhetjük. Sajnálkozással kell közölnöm, hogy az év folyamán egyetlen viccet sem sütöttek el Muskie, McGovern és Jackson szenátorok rovására, bár az ég tudja, miért, hiszen munkatársaik igazán mindent megpróbáltak. New York, mint városi továbbra is a legsajátosabb vicc, ez pedig főleg Lindsay polgármester erőfeszítéseinek köszönhető. A második helyet Los Angeles foglalja el, Chicagón azonban a Demokrata Párt elnökjelölö kongresszusa óta senki sem nevetett. Az egyetem! hallgatók 1971- ben többet nevettek, mint 1970- ben, átalában azonban a fiatalok nem sokkal járultak hozzá a Bruttó Nemzeti Nevetés növeléséhez. Sőt, a fiatalok a felelősek a felnőttek nevetési arányának csökkenéséért, mert a felnőttek képtelenek voltak nevetni, ha egy szobában tartózkodtak gyér- mekeikkel. Mit jósolok 1972-ref Mivel elnökválasztási évről van szó, számíthatunk a politikai humor elharapózására. A jelöltek kénytelenek lesznek hallgatóságukat jó vicékkel felmelegíteni, gyakran a saját rovásukra tréfálkozni, hogy megmutassák, milyen rendes fickók. Ez a fajta humor azonban lényegében fájdalmasan hat mindkét párt jelöltjeire, és olyan humor-válságot idézhet elő, amelyből 1976-ig ki se tudunk majd lábolni. Nixon elnök pekingi látogatása előtt és után bizonyára óriási mértékben elszaporodnak majd a kínai viccek is, amelyek mindkét esetben főleg az elnök fehérneműjét veszik majd célba. Körülbelül a jelenlegi szintén maradnak a Jackie Onassisról, az ár- és bérbefagyasztásról, az amerikai dollárról és a papok nőtlenségéről gyártott viccek. Általában azonban rendíthetetlenül derülátó vagyok az 1972-es év humorára gondolva Szerintem, ha az amerikaiak nevetni tudtak azok után, amin az utóbbi 12 hónapban keresztülmentek, akkor már bármikor és bármin képesek nevetni. Az oldalt összeállította: Mitzki Ervin i
