Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február 6. DUNÄNTOLI NAPLÓ 3 Új termékek, korszerűik lépek ÉPGÉP: műanyag betonsilók Dohánygyár: NDK cigarettagyártó gépek Vegyesipari Vállalat: mhák — ragasztással A gyár új neve: ÉPGÉP Szál­lítóberendezések Gyára. Az Építő Gépgyártó Országos Vál­lalat 1972. január 1-től profil- változtatást hajtott végre. A pé­csi gyár fő termékeit a jövőben oz építőiparban és anyagmoz­gatás területén alkalmazott szál­lítóeszközök alkotják. A gyárt- mónyfejlesztési terv alapján a gyár tervező csoportja tovább fejleszti a KGL—2 géplapátot, melyet az építőipar igen széles­körben használ. A korábban gyártott kézi működtetésű hid­raulikus szerelőállvány korsze­rűsítésével megoldják annak motorikus működtetését. így emelő magasságát is növelik. A hidraulikus szerelőállvány nél­külözhetetlen ma már néhány méterrel a föld színe felett vég­zett munkáknál. A fejlesztési csoport munkájának gerincét ezen típusok korszerűsítése je­lenti. Sorozatgyártásuk 1973-ra várható. A gyár kooperációban fogja gyártani a Fővárosi Műanyag- ipari Vállalattal a műanyag be­tonsilókat és konténereket. Elő­nyük, az üvegszálas poliészter köztudottan nagy szilárdsága és alacsony fajsúlya. A műanyagsiló és konténer prototípusait a BNV-n kiállítják. Sok a panasz a pécsi ciga­rettákra. A Fecskéről és Ro­máncról leválik a filter. A mi­nőségi problémák oka, hogy a filter felrakó és Skoda típusú cigarettagyártó gépek nem mű­ködnek szinkronban. A Pécsi Dohánygyár műszaki vezetői azt ígérik, hogy a minőség javulni fog. A megoldást az NDK ím- portból származó DEKAYET tí­pusú cigarettagyártó gépek be­állítása jelenti. Az év második felében már 8 DEKAYET gép és két csomagoló sor teljes kapa­citással üzemel. A Pécsi Vegyesipari Vállalat konfekció üzemében a hagyo­mányos technológia helyett be­vezetik a konfekcióáruk ragasz- tásos készítését. Az öltönyökhöz használt kellékanyagokat úgy ragasztják a szövethez. Az új technológia öt százalékos ter­melékenység növekedést ered­ményez. A gyártott konfekció zömét a Szovjetunióba és az NDK-ba exportálják. Bútorgyártó részlegük, figye­lembe véve a kisméretű panel­lakásokat kifejleszti a kisszériás lakószobák gyártását. Kialakí­tanak egy felületkezelő és csi­szoló részleget. Az év folyamán ötezer „Csabi” gyermekheverőt gyártanak. A munkakörülmé­nyek javítása érdekében bútor­gyártó részlegükben elszívóbe­rendezés beépítésével csökken­tik a por- és gőzártalmakat. T-l rr r, w < « 1 • r | Erősítő injekciók ’ 11 "■ ........ A Fe llélegzett a téglaipar Sohasem volt elég tégla, át­kot viszont annál többet szórt a fogyasztó a téglaiparra. Pe­dig mostohagyermeke volt ő a, népgazdaságnak, s erről igazán nem tehet. Bérfejlesztés? Nye­reségrészesedés? A téglaipar önerőből eddig képtelen volt erre. Ügy injekciózta az állam. Képzeljük csa'k el, míg egyes huszadrangú kócerájok felvirá­goztok, hasasabbnál hasasabb 13. havi borítékot osztogattak, az alapvető építőanyagot gyártó vállalatok csak vergőd­tek, az utóbbi években veszte­ségesek, nem fizethettek nyere­ségrészesedést. Igazság ez? Most, hogy a tégla- és cserép­félék termelői árát 32 százalék­kal felemelték, interjút kértünk dr. Fenyő házi Ernőtől, a Bara- nya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat gazdasági igazgató- helyettesétől. Miért kellett ed­dig vergődniük, rrvit jelent a téglaiparnak az áremelés? — A reform bevezetésekor a céglaipar maximált árakkal in­dult és az alacsony rentabilitá- sú vállalatok közé került — mon­dotta dr. Fenyőházi Ernő. - Mit jelent a maximált ár? Azt, hogy a begyűrűző árváltozásokat nem tudtuk tovább gyűrűztetni. áthárítani, és a költségek nö­vekedése lassan elnyelte a nye­reséget. Emelkedett a szén, a fuvar ára, javítóink szolgáltatá­sainak ára, a telekhasználati díj. Két új, modern üzemünk épült, a görcsönyi és a mohá­csi, és sírnunk kellett, mert bár az élőmunka igény a régihez képest a felére csökkent, az energiaigény megduplázódott, s az eszközállománnyal a terhek is — eszközlekötési járulék, ér­tékcsökkenési leírás, kamat — megnövekedtek. Míg 1968-ban 10—13 százalékos nyereségrátá­val dolgoztunk, 1970 végére ez teljesen eltűnt. Számításaink szerint 1970-ben 16—18 milliós nyereségnek kellett volna len­nie, ezzel szemben 700 ezer fo­rint volt, az is csak'úgy, hogy az államtól 4 millió forint do­tációt kaptunk. — Bérfejlesztést önerőből nem tudtak adni, nyereség- részesedést nem fizettek. Mit szóltak ehhez a szegénység­hez az emberek?- Nem tudtunk rendesen fi­zetni. Egy jellemző példa erre: a kemencemunka a bányászat j után a legnehezebb, s koráb­| ban a bérezésben is rögtön utána következett. A kemence- munkások később három hely- lyel hátrább léptek. Nagy volt a lemorzsolódás, a felhígulás. A szakmunkások aránya csökkent, a létszám nyolcvan százaléka egy év alatt kicserélődött. A munkások létszáma 1968-ról 1970-re tíz százalékkal csök­kent, elszívták a környező tsz- ek jól fizető melléküzemágai. A munkásoknak csak a túlórákkal tudtunk magasabb jövedelmet biztosítani, évente 150—200 ezer túlóránk volt. A munkaerőhiány ezenkívül jelentős kapacitáski­esést, évente 10—15 millió tég­la hiányát okozta, s ez az eredményre is kihatott. Közben a kormányzat meglátta keserves helyzetünket és bérpreferencí- ákkal segített. Szépen kaptunk, s ma már átlagkeresetben nem állunk rosszul, a vállalat átlaga egy főre évi 25 600 forint. A bérpreferenciák azonban vég­eredményben tűzoltásnak bizo­nyultak, mert ezzel nem szá­molhattunk, nem hirdethettük ki előre. Mi önerőből szerettünk volna bért fejleszteni.- Tavaly ezer téglánként kétszáz forintos állami árki­egészítést kapott a téglaipar. Mit jelentett ez? — A dotáció nagyon kellett. De ezzel együtt sem sikerült az évünk. Termelési tervünk 207 millió darab volt, de csak 194 milliót tudtunk égetni. Hirtelen jött a tél, a novemberi fagv, utána szétszéledtek embereink. Másrészt nem sikerült a folya­matos üzeműnek szánt mohácsi és görcsönyi gyáraknál az ídényszerűséget kiküszöbölni, nem tudtunk téliesíteni, az anyagtárolást megoldani. Eze­ket a gyárakat komplettírozni szeretnénk, ehhez 20—20 millió kellene. Mindent egybevetve, a múlt esztendőben 29 millió fo­rint nyereséget terveztünk, de csak 22 millió lett. Nem ter­veztünk béremelést, de a körül­mények kényszerítő hatására 1,6 százalékos bérfejlesztést kellett adnunk. Mivel a haté­konysági mutatónk a bázishoz képest 4 százalékkal romlott, az egyszeri bérbefizetési köte­lezettség 3,5 millió forint. Ezt az „R"-alapból kell kifizetni. Az 5,2 milliós részesedési alapunk a levonások után mínusz egy­millió forint. Tehát ott vagyunk, ahol voltunk. A hiányt úgy tün­tetjük el, hogy felemésztjük a tartalékalapot.- Mit jelent az áremelés? — 1970 végén, amikor a tég- j la iparban a ráfordítás és az ár aránya végleg megbomlott, fog- | lalkozni kezdtek az áremelés [ gondolatával. De csak 200 fo- I rintos árkiegészítés lett belőle. A téglaipar fél milliárd forint dotációt kapott, ez hallatlan nagy összeg, mindenki érezte, ezt nem lehet így tovább csi- | nálni. A dotáció nem ösztönzi j semmire sem a vállalatokat. ; Felemelték tehát az árakat, s ezzel az árkiegészítés megszűnt. Az idei esztendőre 223 millió darab égetett tégla vállalatunk ! előirányzata, a teljes piaci I egyensúlyt azonban így sem ér­jük el. A tavalyi 30-40 milliós hiánnyal szemben az idén 20 milliós hiány lesz területünkön. A vállalati eredmény azonban jelentősen megjavul, alapjaink rendeződnek, jövőre már 10—12 napi bérnek megfelelő nyere­ségrészesedést szeretnénk fi­zetni A fejlesztésre ts több marad.- Rendeződött a téglaipar helyzete. Vajon meddig? — A maximált árforma nem jelent hosszú távra rendezett­séget, hiszen a begyűrűző ár­változások ismét felemészthetik a nyereségünket. Térjünk át szabad árformás termékek gyártására? Akkor mi lesz a la­kossággal? Ez feszültségeket teremtene. És itt van a báta- széki új téglagyár. A vállalat jelenleg 350 millió forintos esz­közállománnyal dolgozik, Báta- szék egymaga tesz ki ekkora értéket. Ez megint nagy költ- | ségtöbblet. Az eszköz és a bér aránya teljesen felborul, a bá­zishoz nem is hasonlítható. A felügyeleti szervnek természete­sen joga van ezt korrigálni, de ettől nem lesz több a nyere­ség. A maximált árak mellett megint csak oda jutunk, hogy a növekvő költségek elnyelik a nyereséget — mondotta inter­júnk végén dr. Fenyőházi Ernő gazdasági igazgatóhelyettes. Miklósvóri Zoltán Gyárépítés - gondokkal Legkésőbb a jövő év tavaszán megkezdődik a pécsi kenyérgyár építése — Napi 48 tonnás kapacitás — Közel 81 millió forint költség Még nincs elkésve, de az idő ! már sürget — mielőbb végleges j döntést kell hozni Pécs 5 éves tervében szereplő új kenyérgyár sorsáról. A város igénye ma a hétköznapokon mintegy 48 ton­na, szombaton és az ünnepna­pok előtt azonban ennél jóval magasabb. Az új gyár kapaci­tása pontosan napi 48 tonna lesz — ez azonban nem jelenti azt, hogy Pécset ennyivel több kenyérrel tudják majd naponta ellátni. A Rókus utcai, Rákóczi úti és a későbbi jövőben a Te­mető utcai gyárat le kell bon­tani — csak a Zsolnay utcai és a viszonylag korszerű szabolcsi kenyérgyár üzemel majd az új mellett. A bontások a város mostani elégtelen kenyérellátá­sától függetlenül szinte sürge­tően kötelezővé teszik az új gyár megépítését. KRESZ-táblák hatezer forintért Vagyon az országutakon A Villanyszerelő-ipari Vállalat befejezte az olajszivattyú ház villamos technológiai berendezéseinek szerelését a BCM-ncl. Az 1,2 millió forint összegű munkát február 7 én adják át. A képen a szivattyúház épülete. •eídek András felvétele Tudja ön, mi a scotchlite? Fényvisszaverő fólia. Különle­ges, foszforeszkáló hatását a mikroszkopikus méretű üveg­gyöngyök milliói biztosítják. Az USA Minnesota államában gyártják, onnan importáljuk | négyzetméterét 33 dollárért I Közútjaink megszokott tarto­zékai a scotchlite-borítású KRESZ-táblák, az optikai véze- tőoszlopok, a zöld útbaigazító táblák, amelyek az éjszaka sö­tétjében többszáz méter távol­ságból is biztonságos tájékoz­tatást adnak. Ha egyáltalán hagyják. A KRESZ-táblák a Fővárosi Köztisztasági Vállalat speciális rendeltetésű üzemében készül­nek az egész ország részére. A méretre gyártott alumíniumtáb­lák égetett zománc-bevonatára légkondicionált helyiségben préselik rá a fóliát. 20 fok az ideális hőmérséklet. 18-nál már } merev a fólia, 22-nél túlságo- ; san ragad. A tábla 130 fokos i infrasugaras hőkezelése után a fóliát csak vésővel, milliméte­res darabkákban lehet eltávolí­tani. Mégis vannak kísérletező kedvű országúti emberek, akik megpróbálják, hátha sikerül szerezni valamennyit ebből a villogó-foszforeszkáló micsodá­ból a motorra, autóra. Persze, jól mutatna ez a tarka matri­cák között, de hát nem megy. Csak a tábla — tönkre. Megrendelőlevél visszaigazo­lása 560 különböző KRESZ-táb­láról. Az ár meghökkentő: 850 ezer forint! Egy 700 milliméte­res stoplámpa 1650 forint, egy 900 milliméteres útbaigazító jelzőtábla 5660 forint. A koráb­bi, „hagyományos” tábláknál 400 forint volt a plafon. Az 560-ból kb. 400-at kihelyeztek már a baranyai közutakra, s talán 100, ha ép még közülük. A nagy, zöld' útbaigazító táb­lák „olcsóbb” eljárással ké­szülnek. Az alumíniumtáblát fes­tik, üveggyönggyel szórják be, lakkozzák. Hátránya, hogy ja­víthatatlan. Ha megrongálják, az egész felületet fel kell újí­tani. A baranyai utakon hasz­náltak közül a legolcsóbb 557 forintba, a legdrágább 6230 fo­rintba kerül. Ezekről a táblák­ról nem lehet leszedni semmit, legfeljebb „szellemes” vagy drasztikus feliratokkal lehet tönkretenni. Ha „emléksorokat” vésnek a táblára, máris szüksé­ges a költséges felújítás. A ré­gi táblák 300—600 forintba ke- j rültek. Az újak, amennyivel drá- j gábbak, annyival jobbak is. Autósok a megmondhatói en­nek. A tábla nem suhan el az ember mellett elolvashatatlanul, hanem százméterekkel előbb belekerülve a szem látómezejé­be, külön oldalpillantás nélkül is elolvasható a felirat. Ugyanebből a fajtából ké­szülnek újabban a régi kilomé­terkövek utódai. Sorsuk azon­ban mostoha, A követ kicibál- 1 ni a helyéről — ez senkinek nem jutott eszébe. Legfeljebb járművel döntötték ki, de akkor azt is meg lehetett nézni. Az új táblákat bezzeg úton-útfélen kicibálják és félredobálják. Miért? Ki tudja .., Joggal mondhatjuk: ország- útjainíjon komoly, vagyont érő biztonsági jelzőeszközök van­nak. Költséges gyártástechnoló­gia, drága importanyag — ezek vannak az egyik oldalon. A másikon pedig az, hogy ezek a drága eszközök a közlekedés biztonságát szolgálják. Mégis, nem lehetne olcsóbban? Miért éppen az USÁ-ból kell impor­tálni a fóliát — dollárért? Mert pillanatnyilag ez az egyetlen használható fényvisszaverő fó­lia a világon. „Az NSZK-ban is próbálkoztak hasonló fólia gyártásával — mondja Keme- nes László, a pécsi Közúti Igaz­gatóság forgalmi technikusa —, vettünk is belőle, de ennek fényvisszaverő-képessége meg sem közelíti az amerikaiét. Újabban Ausztriából cjánla- { nak, de ezt még nem ismerjük, j ! Másutt nem gyártanak ilyen fó- ! liát, ezért marad a drága ame­rikai.” Más a helyzet a zöld táblák üveggyöngyével. Jelenleg ha­zait használnak, de ez csak a nevében gyöngy. Valójában a mikroszkóp nagyon apró üveg­szilánkokat mutat, ez pedig in­kább szétszórja a fényt, sem­mint visszaverné. Egy osztrák ajánlat a hazainál jóval ol­csóbb gyöngy szállításáról szól. A minta vizsgálata szerint 99,8 százalék gömb, 0,2 százalék to- jásdad alakú. Ezzel a gyöngy­gyei a fényvisszaverő-képesség j minőségének javításával a táb­lák előállítási költségét csök­kenthetnék. Országútjaink vagyoni hely­zete tehát ugrásszerűen javult az újtípusú táblák kihelyezésé- j vei, s a vagyon évről évre .gya- j rapodik. Idén 2,5 millió forintot költ a Közúti Igazgatóság út­tartozékokra, burkolati jelek festésére, jelzőtáblák beszerzé­sére — és pótlására. Idén ki­kerülnek a zöld táblák az 56-os szekszárd—mohács—udvari és a 66-os pécs—kaoosvári útra, s ezzel a megye főközlekedési út­jain befejeződik a táblacsere programja. És ezt az országúti vagyont ismeretlen tettesek állandóan rongálják. Becslés szerint a táblák és egyéb eszközök állo­mányában 10 százaléknyi kár balesetek, járművekkel való rongálások következtében ke­letkezik, 20 százaléknyi kárt pe­dig a pusztító kedvű, felelőtlen országúti emberek okoznak. Sokszor talán éppen azok, akik­nek érdekét szolgálja ez a va­gyon. 1972-ben 500 ezer forintot kell miattuk „kidobni az abla- kqn”. Hársfai István A TERVEK ELKÉSZÜLTEK A győri tervező vállalat a kö­zelmúltban elküldte az új pécsi kenyérgyár terveit. A jelenlegi legkorszerűbb technológiára tervezett modern gyár tervei két­ségtelenül megnyerték a szak­emberek tetszését, a költségek azonban a város és a Pécsi Sü­tőipari Vállalat vezetőinek óriá­si gondot okoznak. Az eredeti beruházási program szerint ugyanis 69 milliós beruházási költséget számítottak, melyből 60 milliót az állami költségve­tésből, 9 milliót pedig a válla­lat fejlesztési alapjából, illetve kölcsönből biztosítottak volna. MÍNUSZ 12 MILLIÓ Közben azonban emelkedtek az építőipari költségek és a gé­pi berendezések árai — így az eredeti elképzelések szerint el­készült tervek költségrovatában már 80 millió 900 ezer forint áll. A Városi Tanács és a válla­lat vezetői éppen ezekben a na­pokban vizsgálják annak lehe­tőségét: mi maradjon el a be­ruházásból. Újabb pénz előte­remtése ugyanis teljesen re­ménytelen. Dr. Németh Lajos, a Városi Tanács elnökhelyettese a lehe­tőségek elemzése közben arról tájékoztatott bennünket, hogy a beruházási program egy csök­kentett változatát valósítják meg. A csökkentés azonban nem érinti a termelési kapacitást, csupán az irodaépület, a gyár körüli finom tereprendezés, par­kosítás és a régi berendezések felhasználásával elhagyható eszközök maradnak el. Még így is gondot okoz, hogy a beruhá­zási költségek 20 százalékát tar­talékként előre biztosítani kell. Az irodaépület elhagyása annál is inkább indokolt, mert arra a költségek 40 százalékát kelj tartalékolni, az érvényben levő rendelkezések szerint. 1975-RE ÜZEMELNIE KELL Nos, a sok bizonytalanság ellenére egyetlen dolog bizo­nyos: 1975-re az új kenyérgyár­nak fel kell épülnie. Az épít; kezes 1972 őszén, vagy a jövő év tavaszán kezdődik a Diósi úton, a város új ipari negyedé­ben. A tervek felülvizsgálata után a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalattal kötnek majd szerződést az új pécsi kenyér­gyár építésére. Tv-vetélkedőn a legkorszerűbb családi házak Sajtótájékoztató a „családi ház 1972” országos pályázatról A Magyar Építőművészek Szö­vetsége és a Magyar Televízió „Családi ház 1972” jeligével or­szágos pályázatot hirdetett, amelyen az 1965. január 1. óta felépült családi házak műszaki dokumentációjával vehetnek részt a pályázók, erről az érdé. kés pályázatról tartott sajtótá­jékoztatót az építőművészek székházában szombaton délelőtt Skoda Lajos, a Fővárosi Tanács és a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökhelyettese. Többek között elmondotta, hogy ez év április 15-ig adhatják pos­tára a pályázók a műszaki do­kumentációt. A legjobb tervek, „épületek", amelyeket neves építészekből és szakértékből, közéleti személyiségekből álló bíráló bizottság választ ki — a Televízióban nyilvános vetélke­dőn vesznek részt,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents