Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. február 3. MMssbM a nyusdjjszabáfyok Sorozatunkban, amelynek most közöljük utolsó részét, tájékoztatást adtunk az ösztönző nyugdíjpótlékról, a nyugdíjfolyósítás korlátozásával kapcsolatos változásokról, a családi pótlék módosításáról. Ha olvasóinknak az ismertetett rendeletekkel kapcsolatban kérdésük van, kérjük, közöljék szerkesztőségünkkel. Közérdekű problémákra lapunkban szívesen válaszolunk. A társadalombiztosítás a szem üveg kereteket 15 százalékos hozzájárulás mellett természetben nyújtja a biztosítót-/ talcnak és családtagjainak. A kiszolgáltatott szemüvegkeretek ellen több minőségi kifogás merült fel. ennek következtében gyakran előfordult, hogy a jogosultak nem vették azt igénybe, hanem attól eltérő, jobb minőségű keretet vásároltak, vállalva a magasabb költségeket. Az 1972. január 1-től hatályos rendelkezés lehetővé teszi, hogy a biztosítottak és családtagjaik az eddig nyújtott szemüvegkeretek helyett jó minőségű, az igényeket esztétikailag is kielégítő keretet kapjanak. Aki a biztosítás által nyújtott szemüvegkeretet (Moréna) veszi igénybe, továbbra is a szemüvegkeret árának 15 százalékát (6 forintot) köteles megtéríteni, az ezen felüli költség a társadalombiztosítást terheli. Ha a jogosult a biztosítás által nyújtandó szem üveg ke lettől eltérő, különleges igényinek megfelelő keretet kíván igénybe ' venni, a keret ára teljes egészében már őt terheli. A szemüveg igénylők táiékoz- tatása érdekében az OFOTÉRT boltokban a társadalombiztosítás terhére kiszolgálandó keretet feltűnő helyen ki kell függeszteni, illetve az kívánságra megtekinthető. A betegségi biztosítás szolgáltatásaira, mint családtagok — az egyéb feltételek mellett azok voltak ''jogosirta k, 1 akiknek keresete, jövedelme, vagy nyugellátása a havi 500 J$uLnÍPí n'em haladta meg. íz az összeghatár általában n legkisebb összegű havi nyugdíjnak felelt meg. A nyugdíjakat azonban több ízben emelték, továbbá a nyugdíjak reálértékének megóvása érdekében az évi 2 százalékos mértékű rendszeres emelés ’ következtében évente emelkedik a nyugellátások legkisebb ősz- j szege is, így ozok túlnyomó többsége a havi 500 forintot meghaladja. A nyugdíjemelések követkéz- j íében sokan kiestek, mint csa- 1 ládtagok a jogosultak, illetőleg gyermekápolási táppénzre jogosultak köréből. Az új rendelkezés lehetővé teszi azt, hogy igényjogosult családtagnak az minősüljön, akinek keresete, jövedelme, il- tótcleg nyugellátása a nyugdíj legkisebb összegét nem haladja meg. Ez az összeg 1972. évben havi 634 forint és évenként [ 2 százalékkal emelkedik. A bővizű források városa Pécs címere aa 1780-as „Privilégium” bó! Hatalmas robbanás rázta meg 1896. nyarán Pécs belvárosát. A mai Centrum Aruház helyén, a városháza északnyugati sarkán levegőbe repült két mázsa puskapor, amit Koszi János kiskereskedő engedély nélkül tárolt üzletében. Szenvedélyes dohányos lévén, nem tudott lemondani a szivarról, s a lehulló parázs tragédiát okozott. Hét ember meghalt, 39 súlyosan megsérült és megrongálódott a városháza is. A tömegkatasztrófa most már sürgetően napirendre tűzte, „hogy az egész városháza alapjából újra építtessék". Pécs rohamos fejlődésnek indult a XIX. század utolsó évtizedeiben, kinőtte — többek között — az 1834-ben átadott „századokra épített" székházat. EMLÉKLAPOK Milyen volt az erősen városiasodé Pécs nyolcvan esztendővel ezelőtt? A kérdésre kimentő választ kaphatunk abból a kiadványból, amely „Emléklapok Pécs szabad királyi város múltjából és jelenéből" címmel 1894-ben jelent meg. A szerző: dr. Ágh Timót bölcsész-tudor, Pécs város közönségének, valamint — egy rangos és fontos esemény — az orvosok rés -tter- rrtészetvizsgálók XXVII, vándor- gyűlése tagjainak ajánlotta munkáját. A cél mint írja — „érdekeltséget kelteni e ritka fényes múltú föld iránt, a házigazda szemével bemutatni földrajzi, geológiai, természetrajzi orvostani és kultúrhistóriai szempontból egyaránt”. Városunk erényeit így foglalta össze: „Szép és a legegészségesebb provincziális vár ros megérdemelt hírében állott. Védett, tiszta levegője, enyhe éghajlata, kitűnő ivóvize, kies környékei kitűnő zamatú borai a hon határain kívül is híressé tették”. Valóban gazdag lehetett a természeti környezet. 1849-ben még vízzel borított Pécs délnyugati része. A nádasban víziszárnyasok fészkeltek, bőven volt szalonka, vadkacsa. 1890- I re a tavaszi olvadási időt leszámítva a víz eltűnt, s vele a madarák. A peilérdi környék azonban megmaradt „vízvilág- nak", ahol a teknősbéka is Honos volt Az erdőkben borz, róPécs — nyolcvan évvel ezelőtt Hazánk legműveltebb népei éltek itt— Időjóslás, szeilemidézés Tífusz- és kolerajárvány — Telefonközpont 100 előfizetővel- ka, vaddisznó, őz, dámvad nyest, sőt „a mániái erdőben állítólag hermelin is lövetett” A kirándulók, sétálgatok „vadon termő cseresnye, szelid-geszte- riye, dió és mandula fákról” csemegézhettek. Pécs a források városa. .Kevés város dicsekedhetett ilyen sok bővizű forrással. A Csoro- , nika, Förster, 8álies, Szent-Já nos, Petrezselem, Püspökmalom, Kniffer, a sziklavölgyi, köször- gödöri, lámpásvölgyi, kantavéri. hanayási és más források kitűnő minőségi ivóvizet adtak”. ÁRVÍZ A TETTYE1 MALMOKNÁL Leghíresebb kétségtelenül a Tettye forrás volt, amelynek vize ,,a vezetékrendszer áldásos működése révén” került a fogyasztókhoz. A forrás már akkoriban is igen szeszélyes volt. 1891. nyarán például „1180 köbméterre apadt a vize”. (1971. nyarán pedig csupán 800 köbmétert adott naponta.) Uayan- csak 1891-ben — egy felhőszakadás után — 80 ezer köbméterre szökött fel a vízhozam” három napi valóságos árvízveszedelmet okozván a tettyei mai máknál”. Említést érdemel a Balokány forrás, ame'ynek vize akkor még ellátta a melléje épített uszodát. A nyolcvanas években 35 liter víz jutott naponta egy személyre. Napjainkban a vízhiánnyal küzdő városban — ugyanakkor 150 liter a személyenként fogyasztás, sőt, helyenként a 250-300 litert is eléri. A kedvező körülmények igen sok embert vonzottak ide a múlt században, A város népessége 50 év alatt megkétszereződött és 1894-ben már 34,5 ezer Ja-, kója volt. Származását tekintve: pécsi tüke csupán 44 százalék, a többi Baranya falvaibái, más megyékből, a fővárosból, Horvátországból, Fiú-mából, Ausztriából és más, távolabbi országokból települtek ide. Mégis, „a soknyelvű Pécs nincs többé, 25 ezer ember beszél magyarul, s a németek, rutének, szerbek, oláhok, tótok békességben élnek itt együtt" — állapította meg elégedetten a szerző. Büsz-kén említi azt is, hogy „hazánk legműveltebb népei a Dunántúlra esnek, s Pécs igencsak jeleskedik azzal, hogy a felnőtt lakosság 82,8 százaléka tud írni- olvasni". Élénk a kulturális élet. nevezetes egyeteme, gimnáziumai, főreáliskoiája és tanítóképzője. Ellentmondásnak tűnik, hogy a „művelt népek” között se szeri, se száma a babonáknak. Éltek, hatottak a régi szokások, hiedelmek. Divat az ólomöntés, időjóslás, szellemidézés, sőt egyesek az élőt is megidézték „a temetőből hozott, forralásig főzött koponyával”. Sokan készítettek Luca-széket, s Pagonyban például búzakalász, csirkecsont és . kenyérmorzsa került a karácsonyi asztalra, elűzvén a rosszat. ki készítette A „PÉCSI TORTAT" Legtöbben földműveléssel, szőlőműveléssel, kisebb szám ban iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Ugyanokkor „a bányában elfoglalt munkásnép egyre nagyobb számú”. A város legnagyobb ipartelepei a gőzmalmok, téglavetők, a szappanosipar, szikvíz-, sör és bőrgyárak. Világhírű a porcelán- fajansz, valamint az orgona készítés. A fazekas- és fehéredény gyártás hanyatlásnak indult. Mutatósak, ízesek és keresettek voltak a mézeska lácsos és cukrász mesterek termékei. Iger nagy sikert aratott a kilencvenes években két pécsi specialitás: a „cognac cukorka”, valamint egy különleges torta. Sajnos az már nem derült ki az adatokból, ki készítette és milyen volt valójában a „pécsi torta”, amit mindétaütt ilyen elnevezéssel ismertek. „A legegészségesebb város” bizony megsínylette a nagy népszerűséget. Az erőteljes fejlődés hátrányos következményeiről árnyoldalairól szólva azon kesereg a neves bölcsész-tudor, hogy „a vándorló munkások, idegenből települők behurcolják a betegségeket". A járványok nem kímélték a várost. 1873-ban 170 kolerás beteg közül 92-öt pusztított el a kór. „1890-ben a tífusz valósággal örök emlékezetes katasztrófaként nehezedett a városra. Októberre 743 ember betegedett meg. A járvány enyhült, majd ismét fellobbant. 1891. februárjára 1100-at meghaladta a tífuszosok száma. A tüdőbajosok magas számáért, a burkolatlan, poros pécsi utcákat okoüa a szerző. A csecsemőhalandóság más megyékhez vi- j szonyftva kedvezően alakult, „legszomorúbb áldozatok azok | a kicsinyek, akiknek anyja daj- j kaságba megy, saját csecse- j mólét tehéntejjel nevelvén. Ez j utóbbi képzi c legtöbb halálos j gyomor- és bélhurutot". A be- j tegségek terjedését gyorsítja a | „sok szemét,, trágya, s a pö- cegödrök állapota". A gyermek szegénység oka azonban nemcsak p korai halál, hanem „a más, nagyobb v' osokéval megegyező élet és élvezetmód, amely a család iránti érzéket is tompítja. Sok esetben mesterségesen térnek ki a nagyobb gyermekáldás elől”. HARMINCEGY ORVOSTUDOR A statisztikai adatok szerint országosan kiemelkedő közegészségügyi helyzet, kitűnő orA> épülő városháza vosi ellátás jellemezte a várost. Ekkoriban négy kórháza volt Pécsnek, s „a betegek gyógyításán 31 orvostudor és két sebész fáradozott. Az igények egyre nőttek, 1894-ben megkezdték a városi közkórház (ma Megyei Kórház) átalakítását, ígérve, hogy „400 emberre mért főzőkonyhájával, gőzfertőtlení- tős mosodájával az ország legszebb kórháza lesz”. Tervezet készült a város csatornázására, javaslat a közterek burkolására, a villanyviiágftási telep építése pedig már meg is kezdődött. A főváros után Pécs az első, ahol „felismef- vén a telefon áldásos működését” saját lakásán létesít telefonközpontot Vécsey István postamester. Lidinger János polgármester és Littke János nagyiparos előlegezte a szükséges összeget garantálva a 10 elő- i fizetőt. 1890-ben már 100 elő fizető volt a városban és „elhangzott annak a reménye is, hogy mielőbb közvetlen összeköttetés lesz Pécs és Budapest között”. Wesztl Márta | Időjós denevérek j A nyári éjszakákon nesztelen bőrszárnyakon suhanó, s hajdan babonás emberekben félelmet ébresztő denevérek titokzatos életéről már sok mindent megfejtett a tudomány. Általában ismeretes, hogy ezek az ultrahang-vezérléssel tájékozódó, rovarokra vadászó repülő emlősök a fagy beálltá- | val többnyire a barlangokba j húzódnak vissza, ahol tavaszig j téli álomba merülnek. Ám, mint az utóbbi években a kül- j földi és hazai barlangkutatók megfigyelték, a denevérek der- j medt mozdulatlansága csak látszólagos, nem zavartalan ez a téli szendergés. A kis állatkák az enyhe télen szívesen telepszenek meg a barlangok be'áratának közelében. A hideg betörést, a hőmérséklet- csökkenést azonban már napokkal előbb „megérzik", s ilyenkor a föld alatti üreg távolabbi részeibe repülnek anélkül, hogy teljesen felébredné- j nek, mintegy féláiomban teszik I m'eg az utat. Számos hazai és külföldi kutató megfigyelése igazolja, hogy a denevérek téli j „álomrepülése” után néhány nappal valóban erős lehűlés következik be. Vannak viszont olyan dene vérfajok, amelyeknek téli alvó j helyét eddig még nern sikerült | megfigyelni. A barlangbiológu- sok feltételezik, hogy ezek a fajok a fagy beálltával délebbre húzódnak, talán egészen a tenger mellé, ahol téli álmukat is a szokottnál rövidebbre szabják. Taláitak ugyanis olyan barlangot, ahol o nyári nappalokon mintegy ötezer denevér tanyázott, télen viszont nyomtalanul eltűntek az üreg lakói, csak jókora mennyiségű denevérguanó halmozódott fel, jelezve az alkalmi vendégeskedést. A denevér időjós képességét, félálombeli vándorlását számos hazai megfigyelés is megerősíti, s az egyes fajok távolabbi, még ismeretlen területre való átköltözésére is van adat. Leg utóbb a Komárom megyei művelődési központ természettudományi stúdiójának barlang- kutotói is felfigyeltek ilyen jelenségekre. A számos megfigyelés alapján csaknem bizonyos, hogy az ember modern meterológiai műszereit is lepipálva, a denevérek már jóelőre megérzik az időjárás változását, a hideg frontbetöréseket. Azt azonban, hogy miként működnek g denevérek bonyolult „időjós berendezései”, nem tudjuk még, a rejtély megfejtése a kutatókra vár. / * Ot világrész — harminc négyzetméteren ÉLŐ LÉGYFOGÓK... Bebújunk a föld alá — és az őserdőben vagyunk. Nehéz, párás a levegő, a kusza növényrengeteg csak egy folyosót hagy .szabadon. Talán öt lépés az egész — és bejárjuk a világot. Szemben orchidea virágzik, fürtös, fehér virágai Dél-Kina erdeiben díszlenek. Egy másik orchidea faj, a stanophea a fejünk felett nyújtózik, drótkosárban. Itt érzi jól magát, ugyanis az a furcsa tula'donsága, hogy virágait a földön keresztülbújva, alulról hozza. A szarvaspáfrány hátul a kaktuszok közelében rejtegeti szépséget. Gyönyörű pé'dány, jól érzi magát itt, pedig ausztráliai vendég. Kavicska\tuszok sora. A laikus legfeljebb szépségükben, formájukban gyönyörködik, többet nemigen tud róluk. Igaz, nem is nagyon láthatott ilyet, legfeljebb a vácrátóti botanikus kertben. És itt Pécsbá- nyóne a Csákány utcában. Berghauer Tibor „maszek” botanikus kertjében ...- Itt az üvegházban majd ezer fajta növényt gondozok. Mindegyik növény saját nevelés, készen egyetlen egyet sem vásároltam — mondja Berg- , hauer Tibor. — A sziklakért az külön van a Makárban, oda is telepítettem vagy háromszáz fajta növényt Ott szeretném összegyűjteni az összes szegfűfélét, tapasztalataim szerint az Pécs legforróbb része, a szegfű pedig szereti ezt a klímát. .. Harminc négyzetméteres üvegfelület a ház mögött ennyi Berghauer Tibor birodalma. Az üvegházat 1963-bari ékítették, öt esztendővel később már bővíteni kellett, olyan ütemben gyarapodott a gyűjtemény. Tíz esztendeje fog'alko zik komolyan botanikával. Biológia-földrajz—rajz-szakos tanár. Egy különös csalánfajt a polcok alá száműzött Nem mintha nem lenne kedves növénye, de közelebbi barátságot nem tanácsos kötni vele: csípése hónapokig erős fájdalmat okoz. Az egyik sarokban, kis „üvegkalitkában" nevelkedik a „hízóka” hasonszőrű társaival együtt. Rovarfogó növények, s a levelükre tapadt upró élőlények tucatjai bizonyítják, hogy hazájuktól távöl sem tagadják meg egyéniségüket „Élő légyfogók" — mondja Berghauer Tibor. A magyar bors — magán- gyűjtőknél igen ritka ilyen csodálatosan fejlett példány — termést is hoz, Ha éretlenül szedik le, megszárad a termés, ez a konyhán is ismert fekete bors. Teljesen érett állapotban fehér a termés —, szintén keresett fűszer. Szépen nyújtóznak a kávécserjék, hamarosan termés várható, de igen jól érzi magát ebben a „miliőben" ű vanília és a banán is... — Száz botanikuskerttel tartok kapcsolatot, a világ minden részéből Ausztráliától Üj-Zé- landig, Japántól Californiáig, Afrikától Nyugat-Európán át a Szovjetunióig. Kérek és küldök magokat, néha egészen meglepő cseréket bonyolítunk le. Előfordult már, hogy onnan kértek tőlem kakluszmcigot, ahol ez a fajta honos, nálunk csak mesterséges körülmények között él . .. A kaktuszok birai-zlma az üvecház hátsó, megnagyobbított része: 800 fajta sorakozik itt, katonás rendben, Berghauer Tibor féltő gonddal figyeli minden „mozdulatukat”. Az utánpótlás egy műanyag ételdobozban nevelkedik. Ctöppnyi üvegkockákban 99 fajta bújik. A világnyi virágnak, növénynek már nagyon kicsi a maqón arborétum. Berghauer Tibor erejéből ennyi tellett, a harminc négyzetméternyi csoda nemcsak szabad időt, pénzt is rabolt. Pedig jó lenne ablakot nyitni erre a világra . .. D. Kórtys 4
