Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
é DUNANTOLI NAPlö Í972. február 22. Mosolygó világ — Mondd, hót kellett neked az eszméletlenségig leinnod magad? — Kellett bjzony. így legalább elkerültem az otthoni felelős- ségrevonást. * — Két évi házasságunk alatt egyetlen egyszer mentünk el hazulról a férjemmel együtt. — Színházba? — Nem. Égett a ház ... * — Van egy csodálatos fiatalító orvosságom. Akarsz belőle? — Nem én, semmi pénzért! Nem érdemli meg azt az én öregem! Nőorvosnál. — Doktor úr, ha lány lesz, kap 500 koronát, ha fiú, ezer koronát... — És ha egyáltalán nem lesz gyerek? — Akkor kétezret. * Két idősebb hölgy beszélget: — Vannak gyermekei? — öt lányom van. Kettő már férjhez ment. — Tehát három még otthon van. — Nem. Csak a két férjezett... * A skót felháborodva kopogtat be a szomszédjához: — Hogy tehetett ilyet?! Kikapcsolta a rádiót, amikor én vendégeket hívtam! Mi történt két hónap alatt? A krónikaírás tapasztalatairól Jó egyhónapja beszámoltunk i arról, hogy a Megyei Tanács vb határozata értelmében 1972 január 1-től Baranya valameny- nyi községében, falujában meg kellett kezdeni a közságkróni- kák írását. Azóta több országos napilap és más sajtóorgánum is hírül adta - országosan példaként állítva — a ,,baranyai krónikások” munkásságát. A községkrónikák évkönyv része az időrendben történő legfontosabb gazdasági, társadalmi, politikai, népmozgalmi, kulturális stb. események folyamatos feljegyzését tartalmazza. A jelenlegi feladat —: a krónika megvalósítása községenként (ide értve a tagközségek eseményeit is). Mi történt az utóbbi egy hónapban: milyen tapasztalatokat szereztek, milyen lényegesebb problémákkal, nehézségekkel találkoztak a krónikaírás szakmai irányítói? — érdeklődtünk a Megyei Levéltárban. Tájékoztatásuk szerint január 25. és 31. között a megye öt járásának székhelyén a községek vb-titkáraival külön értekezleten vitatták meg a krónikaírás legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseit, tennivalóit. Mohácson például a járási hivatal felajánlotta, hogy tapasztalatcserét szervez a tanaRomán Renault — magyar alkatrészekkel Magyar—román autóipari kooperáció A MOGÜRT és a brassói autótraktor, valmint a pitesti Dacia külkereskedelmi vállalatok között nemrégen létrejött hosszúlejáratú szerződés értelmében kiszállították az első magyar alkatrészeket, amelyeket román járművekbe építenek be. Az idén még csak néhány darabot szállítanak próbaképpen a Rába—MAN 215 lóerős döntött motorjaiból, a jövő évre azonban már 300-at, a 192 lóerős fekvő Rába-motorakból pedig 1975-ig 700-at igényeltek a román üzemek. A magyar berendezéseket elsősorban a brassói teherautó- és traktorgyárban és a pitesti Guap személygépkocsigyárban használják fel. A Kismotor- és Gépgyár szakemberei a közeljövőben megkapják román kollégáiktól autóbusz-ablakkeretek tervrajzait, amelyek alapján román járművekhez gyártanak alkatrészeket. A kooperáció kiterjed majd a GANZ sebesség-, fordulatszám és légnyomásmérőinek gyártására is. A jelzések szerint autóvillamossági berendezések, generátorok, önindítók, feszültségszabályozók, sőt csapágyak és lengéscsillapítók szállítására is van igény és lehetőség. Jelentős üzletkötésnek ígérkezik a francia licenc alapján gyártott Dacia Renault kocsikhoz magyar ajtózsanírok szállítása. A román üzletkötők érdeklődtek teher- és személy- gépkocsik komplett szervizállomásai iránt is, amelyekhez a magyar fél az épületek megtervezését és kivitelezését is vállalná. Az együttműködés keretében több román autóipari gyár termékeit építenék be magyar járművekbe. A medgyesi karosszéria üzem tej-, sör- és üzem- anyagszállításra alkalmas tartályokat szállítana Rába és Csepel teherkocsikhoz. Ugyancsak ez az üzem nyergesvontatók speciális felépítményeit is gyártja majd exportra. A Dacia cég jó minőségű olaj- és vízszivattyúi elsősorban Rába— MAN motorokba kerülnének. A MOGÜRT tájékoztatása szerint az idei magyar—Komán autóipari kooperáció értéke meghaladja a 800 ezer rubelt. I esi vb-titkárok és a krónikaírók I részére más járásokban. A szi- [ getvári járás több községi ta- í nácsának titkára bemutatta az eddig vezetett krónikákat. Ezek - kisebb hibáktól eltekintve - a követelmények szerint készültek el. A sásdi járásból szervezési problémákról számoltak be: a közös tanácsú községeknél a kisebb helyeken nem sikerült megfelelő személyeket találni a krónikaíráshoz. Igen biztató jel azonban a járási hivatalvezetőknek az ügy mellett való igen határozott és segítőkész állásfoglalása. Ennek tulajdonítható, hogy a községi vb-titkárok mindenütt megértették a krónikaírás jelentőségét. így okkal bizakodhatunk abban, hogy megvalósítását nemcsak a sok közűi egy határozat mechanikus végrehajtásának tekintik, hanem közös nagy társadalmi ügyünknek, amely a hivatali kötelességen túl is sok figyelmet, jóakaraté támogatást, sokirányú ellenőrzést és nyilván nemegyszer önzetlen segítőkészséget is igényel a részükről. Ebben ma már nemcsak egy-egy község jól, szabályszerűen megszervezett, megszerkesztett és folyamatosan vezetett krónikájáról van szó, hanem itt — mive! teljességre törekvő, átfogó jellegű ez a munkásság — Baranya megye tekintélye is latba esik az országos közvélemény előtt. Nem mindegy, milyen eredményekről, vagy esetleg félsikerekről számolhatunk be egy év múltán. Fölvetődött még, hogy több helyen formálisan, egyoldalúan választják ki a krónikaírók személyét. Eddig 15 községbe látogattak el a levéltár munkatársai. Tapasztalatuk szerint a leggyakrabban az iskolaigazgatókat kérték fel erre a munkára. Ez önmagában nem hiba. Sőt: személyük garancia lehet a krónikaírás minőségére. Az iskolaigazgatók viszont általában így is meglehetősen sok társadalmi funkciót viselnek. Esetenként óvakodni kellene attól, hogy ez az újabb feladat növelje egy-egy ember megterhelését. És helyes volna, ha a pedagógusokon kívül más erőket is bevonnának — elsősorban közéleti, helytörténeti érdeklődésű falusi értelmiségiekre gondolunk — a községkrónikák vezetésébe. Milyen segítséget kapnak a községi vb-titkárok ezután, „menetközben"? Február 15- től április 21-ig a Megyei Levéltár szakmai irányítással megbízott munkatársa, Bezeré- c/y Győző levéltáros meghatározott ütemterv szerint ellátogat mintegy 85 önálló, illetve közös tanácsú községbe. A krónika- I írás helyi megbízottaíval és a | vb-tikárral közösen megvitatják í a munka gyakorlati feladatait. J Vagyis tartalmi kérdésekről I konzultálnak: mi kerüljön bele I a krónikába, milyen kérdésekről, eseményekről írjanak differenciáltan; mit kellene kommentálni is a jövő, az ütőkor számára. Két igen biztató új kezdeményezésről hallottunk. Komló város Tanácsának vezetői szóban, Szigetvár városi Tanács V. B.-a pedig írásban jelezte: jóllehet rájuk nem terjed ki a 44/1971. évi megyei tanácsi vb-határo- zat, mégis úgy érzik, pótolhatatlan mulasztást követnének el, ha nem vezetnék a város krónikáját 1972-től. Budapesti beszélgetés Burton nal Kékszakáll Rolls Royssal A Magyar Filmgyártó Vállalat Lumumba utcai telepén forgatják a Kékszakáll című NSZK— olasz—francia koprodukciós filmet, melynek címszereplője Richard Burton. A címbeli megállapítás kettősen is igaz a főszereplőre, mert valóban acélkék szakálit visel von Schepper báró, azaz Kékszakáll. És nyolc feleségét öli meg, ugyanúgy mint a Baiázs Béla és Bartók Szalonképes , gombafejek" Edző — ollóval... A pécsi fodrászok bocsátottak meg először a hosszú hajnak. Tudomásul vették, hogy ez lett a módi, és ahelyett, hogy patinás mesterségük halálhírét költötték volna, — megpróbáltak a divathoz alkalmazkodó új frizurákat kreálhí, gondozottá, esztétikussá tenni a loboncot... — Nagyon sok vitám volt emiatt — mondja Hesz János, a legismertebb pécsi figaró, hazai és nemzetközi versenyek nyertese —, a fodrászok többsége erősen ragaszkodott a hagyományos formákhoz, képtelenek voltak megérteni, hogy nem mi kreáljuk a divatot. A divatot az utca csinálja, nekünk pedig úgy kell elfogadni, hogy közben beleszólunk, irányítjuk, szalonképessé tesszük a divatot... Két esztendővel ezelőtt viharos tetszést arattak a pécsiek a balatonfüredi magyar fodrász- bajnokságon — a szakmabeli közönség elismeréssel fogadta a megszelídített „gombafejeket”. A zsűrinek azonban egészen más volt a véleménye. — Szakmai babérokat nem arattunk, de Pető Sanyi bácsival együtt, toyábbra is az eredeti elképzeléseknek megfelelően készítettük fel a csapatot Voltam Bécsben tanulmányúton, s az ott tapasztaltak csak megerősítettek hitemben. Az osztrákok már csináltak ilyen frizurákat, pedig rájuk lehet adni, ők fodrász nagyhatalomnak számítanak. Éreztük, előbb-utóbb nálunk is változni kell a szemléletnek — mondja Hesz János. Változott. Az országos ifjúsági bajnokságot Linka Dezső, az egyik pécsi figaró „lóhosszal” megnyerte — olyan frizurákkal, amelyeket korábban igen fanyalogva fogadott a zsűri. A tavalyi országos fodrászbajnokságon azután teljes lett a rehabilitáció: a pécsiek csapatban és egyéniben minden lehetséges díjat elhoztak — jegyezni kezdték őket a nemzetközi mezőnyben is. JVj ókás kis pók mutatkozott ' ' be a televízió nézőinek valamelyik vasárnap. Négy pár lába, pufók potroha volt és egykedvűen mutatta be tudományát: fonalat fon. A fonálra meghatározott mennyiségben, minőségben, s valamilyen okból szükség volt. A pók dolgozott, amíg szorgos kezek spulnira nem tekerték a kívánt mennyiséget, akkor aztán a pók — többmillió tévénéző elismerő pillantásától kísérve — szálláshelyére távozott és nyugodni tért. Póknak lenni — jó. Egy szabályos, rendes pók mindig azt csinálja, amihez ért és mindig a legjobb tehetsége szerint. Nem tudom, milyen nemzetiségű pókot kértek fel a szereplésre, de mi itten tele vagyunk rendhagyó pókokkal. Vannak nálunk nyakkendős, keménykalapos és farmernadrógos pókok, aktatáskával, ibolyaszínű dossziéval futkosok, potrohosak és laposhasúak, aztán vannak borosíásabbak, lapáttal, vakolókanállá!, vannak pacsuli- és Chanel-illatú pókok. S hogy miért rendhagyók? — Majd gombát ettem tanítani — mondta egy kis kerekarcú pók benzinszagú gumicsővel a kezében —, annyiért PÓKNAK LENNI nem adom a szellemi munkámat. Itt tízszerannyi van. — Ezért a pénzért? — emelte rám bánatos, fáradt tekintetét egy szikárabb kiadású pók, lapátjára támaszkodva, és naphosszat mozdulatlanul nézett valahová a mézillatú távolba, ahol soha nem kell lapátolni a pókoknak, az árkok maguktól lesznek. — És az emeletiek mit csinálnak, és a titkárnő mit csinál egész nap, és a földszinten a kalkulációban és a szuterinben a bérelszámolók, és a padláson a teregetők mit csinálnak? És mit csinál a tisztelt igazgató, meg a többi nacsalnyik egész nap? Ez a pókocska két perc alatt bebizonyította, hogy nálunk itten senki nem csinál semmit, isten csudája, hogy létezünk. A bizonyításra természetesen azért került sor, mert — ő nem csinált semmit, s ezt zokon vették. Mi itten tele vagyunk rendhagyó pókokkal. Szólnak mondjuk reggel, hogy kéne egy kis fonál. Akkor a mi pókunk hozzálát a dologhoz. Először is a tett színhelyére lép. Bedugja a kávéfőzőt és megpiszkálja az asztalon az előző napról félbehagyott fonaivéget. Rágyújt, pöfékelve kinéz az ablakon, s meglátja, hogy az osztályvezetőpók éppen akkor ül autóba. Pókunk elsápad és átmegy a szomszédba felháborodva kérdezni, hogy miből lesz itten fonál, ha mindenki elmegy, csak a nősténypókok meg a halászat, az érdekes, na de nem szól semmit, tudja, amit tud. Dél lett közben, sóhajtva ebédhez üi, ebéd után apatikusan üldögél, majd háromkor eszébe jut, hogy jaj, azt a fontos dolgát el kell intézni. Kirúzsozza magát, vagy megigazítja nyakkendőjét, egy szórakozott pillantást vet a fonálvégre — majd holnap — gondolja, miközben beteszi maga mögött az ajtót. Nálunk a pókok csupa szállóige. „örüljenek, ha ezért a pénzért egyáltalán idejövök". „Másutt ugyanezért ezerrel többet adnak”. „Bezzeg a szövetkezet. .Nálunk minden pók figyelmes. Azt figyeli, hogy a többi pók mit csinál és menynyiért csinália? Nálunk minden második pók jogász. Kapásból idézi a Munka Törvénvkönyve ide vagy odaváqó szabályát, a legutóbb megjelent érdekvédelmi határozatokat. Nálunk a legtöbb pók, ha végre enervál- tan szövöget egy kicsit, az emelvény tetejére szeretne kerülni, bágyadt mozdulattal megsimítani a babérkoszorút, s hanyagul átvenni a Kossuth-díjat. Nálunk minden pók tisztában van jogaival, csak nagyon kevesen kötelességeikkel. Mert azért nálunk ilyen is van. Szabályos, rendes pók, olyan, amilyent a televízióban mutattak. Ezek egyszerű pókok, nem bonyolultak, mint a többiek. Mindig azt csinálják, amihez értenek, nem úgy, mint a többiek. Es mindig a legjobb tehetségük szerint, szintén nem úgy, mint a többiek. Ezek az egyszerű, nem bonyolult pókok nem vágynak a bajnoki címre, különös elismerésekre, meg nem érdemelt jutalmakra. És jól ér- | zik magukat, ha megtették a magukét és dolguk végeztével szálláshelyeikre távoznak, szórakoznak egy kicsit, s nyugodni térnek. Ezek nem .néznek se jobbra, se balra, végzik a dolgukat, fonják a fonalat a kívánt mennyiségben, minőségben, oda, a spulnira. Hála nekik, fonalunk is van, és szépen mennek a dolgok. Kompi; Péter A Baranya megyei Fodrász- szövetkezet csapatát Hesz János készíti fei a versenyekre. Ö most csak munkából igazgatja a frizurákat a pécsi Jókai téri fodrászüzletben, az aktív versenyzést abbahagyta. — Másfél évtizeddel ezelőtt kezdtem, viszonylag későn, akkor már nagy gyakorlatom volt a szakmában. Először egy megyei bajnokságot nyertem, azután sikerült mindig feljebb lépni — négy éven keresztül tagja voltam a magyar fodrászválogatottnak, belekerültem a nemzetközi vérkeringésbe, megismerkedtem Európa legjobb figaróival. Az egyik nagymester, Hors Graleitner Európa- és világbajnok, tavaly Pécsre is ellátogatott, felkeresett bennünket — mondja. — Négy esztendeje nem versenyzem, úgy vagyunk mi is, mint a sportolók: időben abba kell hagyni. Körülbelül, az életkora is azonos: harmincöt-negyven évesen már kiöregszik az ember... A fodrászversenyzők egyik legnagyobb gondja a megfelelő modell. Nyiratlan fej bőven akad, vállalkozó is lenne, csakhogy az ideális modellnek nyaktól felfelé tökéletesnek kell lennie. Ai edzéseket a modellen végzik, a napi munkán felül, Hesz János irányításával. — Az edzősködés elsősorban idegmunka. Egész Tdó alatt drukkban van az ember, jó-e az amit csináltatok, sikerüi-e valami új dolgot hozni, olyat, ami megnyeri a szakemberek tetszését is. Állandóan figyelem a nemzetközi mezőnyt, személyes tapa^rtalatok, baráti levelezések, szaklapok segítségével ismerkedem az új irányzatokkal. A fodrászat divatszakma, és ha élni akar, nagyon oda kell figyelni a divatra. D. K. J. Béla által megformált közismert figura. A Hunnia portájánál a tányérsapkás kapus mindenkit feltartóztat. A kíváncsiskodók tömege nézi a kerítés másik oldalán az udvaron lévő BE 143 658-as svájci rendszámú Rolls Royst, mellyel a világhírű filmsztár érkezett. A bejáratnál újságíró igazolvánnyal próbálkozni felesleges és reménytelen vállalkozás. Egy hosszúhajú világosítótól tudom meg a portás, a bősz Cerberus nevét. Ezután már simán megy az ügy, egy hangos „Jóreggelt, Bandi bátyám” átsegít az akadályon. Az udvaron álló lakókocsiból kiszáll egy fekete csizmás, zöld- ínges, szakállas férfi és ruganyos léptekkel a Rolls Royshoz siet. Burton. A lomha autó alig megy huszonöt-harminc métert és a szemerkélő esőben kiszáll belőle kékszakáll. A műteremben vezényszavak röpködnek. Angol, francia vezényszavak. Aztán hirtelen csend esz és az állványerdő közepén berendezett biedermeier szobára irányul minden tekintet és a berregő filmfelvevőgép. Burton, azaz von Schepper báró felrántja az ablakfüggönyt és kikiabál az ablakon. Néhányszor megismétlik a felvételt, míg a film rendezője, Edward Dmitryk forgatási szünetet rendel el. Ekkor sikerül bejutni Burtanhoz a sztár agilis sajtótitkára segítségével. Az öltözőben a tolmácsot, a sajtótitkárt és engem is megelőz a köszönésben Burton. Mielőtt Burton válaszolna, valamennyi kérdést megszűrte a sajtótitkár, mivel semmi olyanig nem válaszol, ami súrolja a magánélet határait. Annyit mindenesetre sikerült megtudni, hogy Burton legkedvesebb hobbyja az olvasás. — Ez már szinte betegség nálam — mondja. — Egyszer, amikor Belgrádban forgattam és már nem volt semmi olvasnivalóm, a telefonkönyvet vettem elő. Meglepett, hogy mennyi Po- povics volt benne. De kedvenc olvasmányom a vers, különösen a francia vers. Az angol, olasz és velszi lírát szeretem. Nem szeretem viszont a novellákat és utálok drámát olvasni, ez alól csak Moliére és Shakespeare művei kivételek. Sajnos, magyar írók műveihez | nehéz hozzájutni, New York legnagyobb könyvkereskedésében például mindössze csak egy Fodor nevű író magyarországi útikönyvét tudtam megvásárolni. Olvastam több regényét Molnár Ferencnek, most éppen az Ember tragédiáját olvasom. A sajtótitkár az órájára néz és felállásával jelzi, hogy a főnök ideje drága. Erdős Ákos MOST cserélje ki bútorát! Nagy választékot biztosit a MAGOCSI ÁFÉSZ bútorszakűilete Legmodernebb lakószobák FIRENZE KANIZSA NAPFÉNY BOGLÁRKA Egyedi bútordarabok is vásárolhatók. A TUZÉP-telepen teher csempe, AC lefolyó, hullámpala kapható. Az árut azonnal házhoz szállítjuk. FIGYELEM, TEENAGEREKI DIVATOSAN AKARTOK JÁRNI? Tekintsétek meg legújabb modell jeinket Rojtos hasítottbőrszoknyák, mellények, velúr és szövet aijak, farmernadrágok, kötött pulóverek és divattáskák NAGY VÁLASZTÉKBAN A TEENAGER BOLTBAN. Pécs, Kossuth Lajos utca 48.
