Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

é DUNANTOLI NAPlö Í972. február 22. Mosolygó világ — Mondd, hót kellett neked az eszméletlenségig leinnod magad? — Kellett bjzony. így legalább elkerültem az otthoni felelős- ségrevonást. * — Két évi házasságunk alatt egyetlen egyszer mentünk el hazulról a férjemmel együtt. — Színházba? — Nem. Égett a ház ... * — Van egy csodálatos fiatalí­tó orvosságom. Akarsz belőle? — Nem én, semmi pénzért! Nem érdemli meg azt az én öregem! Nőorvosnál. — Doktor úr, ha lány lesz, kap 500 koronát, ha fiú, ezer koronát... — És ha egyáltalán nem lesz gyerek? — Akkor kétezret. * Két idősebb hölgy beszélget: — Vannak gyermekei? — öt lányom van. Kettő már férjhez ment. — Tehát három még otthon van. — Nem. Csak a két férjezett... * A skót felháborodva kopog­tat be a szomszédjához: — Hogy tehetett ilyet?! Ki­kapcsolta a rádiót, amikor én vendégeket hívtam! Mi történt két hónap alatt? A krónikaírás tapasztalatairól Jó egyhónapja beszámoltunk i arról, hogy a Megyei Tanács vb határozata értelmében 1972 január 1-től Baranya valameny- nyi községében, falujában meg kellett kezdeni a közságkróni- kák írását. Azóta több orszá­gos napilap és más sajtóor­gánum is hírül adta - orszá­gosan példaként állítva — a ,,baranyai krónikások” munkás­ságát. A községkrónikák évkönyv része az időrendben történő legfontosabb gazdasági, társa­dalmi, politikai, népmozgalmi, kulturális stb. események folya­matos feljegyzését tartalmazza. A jelenlegi feladat —: a króni­ka megvalósítása községenként (ide értve a tagközségek ese­ményeit is). Mi történt az utób­bi egy hónapban: milyen ta­pasztalatokat szereztek, milyen lényegesebb problémákkal, ne­hézségekkel találkoztak a kró­nikaírás szakmai irányítói? — érdeklődtünk a Megyei Levél­tárban. Tájékoztatásuk szerint január 25. és 31. között a megye öt járásának székhelyén a közsé­gek vb-titkáraival külön érte­kezleten vitatták meg a króni­kaírás legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseit, tennivaló­it. Mohácson például a járási hivatal felajánlotta, hogy ta­pasztalatcserét szervez a tana­Román Renault — magyar alkatrészekkel Magyar—román autóipari kooperáció A MOGÜRT és a brassói autótraktor, valmint a pitesti Dacia külkereskedelmi vállala­tok között nemrégen létrejött hosszúlejáratú szerződés értel­mében kiszállították az első magyar alkatrészeket, amelye­ket román járművekbe építenek be. Az idén még csak néhány darabot szállítanak próbakép­pen a Rába—MAN 215 lóerős döntött motorjaiból, a jövő év­re azonban már 300-at, a 192 lóerős fekvő Rába-motorakból pedig 1975-ig 700-at igényel­tek a román üzemek. A ma­gyar berendezéseket elsősor­ban a brassói teherautó- és traktorgyárban és a pitesti Guap személygépkocsigyárban használják fel. A Kismotor- és Gépgyár szakemberei a közel­jövőben megkapják román kol­légáiktól autóbusz-ablakkere­tek tervrajzait, amelyek alap­ján román járművekhez gyár­tanak alkatrészeket. A koope­ráció kiterjed majd a GANZ sebesség-, fordulatszám és légnyomásmérőinek gyártására is. A jelzések szerint autóvilla­mossági berendezések, generá­torok, önindítók, feszültségsza­bályozók, sőt csapágyak és len­géscsillapítók szállítására is van igény és lehetőség. Jelentős üzletkötésnek ígér­kezik a francia licenc alapján gyártott Dacia Renault kocsik­hoz magyar ajtózsanírok szállí­tása. A román üzletkötők ér­deklődtek teher- és személy- gépkocsik komplett szervizállo­másai iránt is, amelyekhez a magyar fél az épületek meg­tervezését és kivitelezését is vállalná. Az együttműködés keretében több román autóipari gyár ter­mékeit építenék be magyar jár­művekbe. A medgyesi karosszé­ria üzem tej-, sör- és üzem- anyagszállításra alkalmas tar­tályokat szállítana Rába és Csepel teherkocsikhoz. Ugyan­csak ez az üzem nyergesvonta­tók speciális felépítményeit is gyártja majd exportra. A Da­cia cég jó minőségű olaj- és vízszivattyúi elsősorban Rába— MAN motorokba kerülnének. A MOGÜRT tájékoztatása szerint az idei magyar—Komán autó­ipari kooperáció értéke megha­ladja a 800 ezer rubelt. I esi vb-titkárok és a krónikaírók I részére más járásokban. A szi- [ getvári járás több községi ta- í nácsának titkára bemutatta az eddig vezetett krónikákat. Ezek - kisebb hibáktól eltekintve - a követelmények szerint készül­tek el. A sásdi járásból szerve­zési problémákról számoltak be: a közös tanácsú községek­nél a kisebb helyeken nem si­került megfelelő személyeket találni a krónikaíráshoz. Igen biztató jel azonban a járási hivatalvezetőknek az ügy mellett való igen határozott és segítőkész állásfoglalása. En­nek tulajdonítható, hogy a községi vb-titkárok mindenütt megértették a krónikaírás je­lentőségét. így okkal bizakod­hatunk abban, hogy megvaló­sítását nemcsak a sok közűi egy határozat mechanikus vég­rehajtásának tekintik, hanem közös nagy társadalmi ügyünk­nek, amely a hivatali köteles­ségen túl is sok figyelmet, jó­akaraté támogatást, sokirányú ellenőrzést és nyilván nemegy­szer önzetlen segítőkészséget is igényel a részükről. Ebben ma már nemcsak egy-egy község jól, szabályszerűen megszerve­zett, megszerkesztett és folya­matosan vezetett krónikájáról van szó, hanem itt — mive! tel­jességre törekvő, átfogó jellegű ez a munkásság — Baranya me­gye tekintélye is latba esik az országos közvélemény előtt. Nem mindegy, milyen eredmé­nyekről, vagy esetleg félsike­rekről számolhatunk be egy év múltán. Fölvetődött még, hogy több helyen formálisan, egyoldalúan választják ki a krónikaírók sze­mélyét. Eddig 15 községbe lá­togattak el a levéltár munka­társai. Tapasztalatuk szerint a leggyakrabban az iskolaigaz­gatókat kérték fel erre a mun­kára. Ez önmagában nem hi­ba. Sőt: személyük garancia lehet a krónikaírás minőségé­re. Az iskolaigazgatók viszont általában így is meglehetősen sok társadalmi funkciót visel­nek. Esetenként óvakodni kelle­ne attól, hogy ez az újabb fel­adat növelje egy-egy ember megterhelését. És helyes volna, ha a pedagógusokon kívül más erőket is bevonnának — első­sorban közéleti, helytörténeti érdeklődésű falusi értelmiségi­ekre gondolunk — a községkró­nikák vezetésébe. Milyen segítséget kapnak a községi vb-titkárok ezután, „menetközben"? Február 15- től április 21-ig a Megyei Le­véltár szakmai irányítással megbízott munkatársa, Bezeré- c/y Győző levéltáros meghatá­rozott ütemterv szerint ellátogat mintegy 85 önálló, illetve közös tanácsú községbe. A krónika- I írás helyi megbízottaíval és a | vb-tikárral közösen megvitatják í a munka gyakorlati feladatait. J Vagyis tartalmi kérdésekről I konzultálnak: mi kerüljön bele I a krónikába, milyen kérdések­ről, eseményekről írjanak diffe­renciáltan; mit kellene kom­mentálni is a jövő, az ütőkor számára. Két igen biztató új kezdemé­nyezésről hallottunk. Komló vá­ros Tanácsának vezetői szóban, Szigetvár városi Tanács V. B.-a pedig írásban jelezte: jóllehet rájuk nem terjed ki a 44/1971. évi megyei tanácsi vb-határo- zat, mégis úgy érzik, pótolha­tatlan mulasztást követnének el, ha nem vezetnék a város krónikáját 1972-től. Budapesti beszélgetés Burton nal Kékszakáll Rolls Royssal A Magyar Filmgyártó Vállalat Lumumba utcai telepén forgat­ják a Kékszakáll című NSZK— olasz—francia koprodukciós fil­met, melynek címszereplője Ri­chard Burton. A címbeli meg­állapítás kettősen is igaz a fő­szereplőre, mert valóban acél­kék szakálit visel von Schepper báró, azaz Kékszakáll. És nyolc feleségét öli meg, ugyanúgy mint a Baiázs Béla és Bartók Szalonképes , gombafejek" Edző — ollóval... A pécsi fodrászok bocsátot­tak meg először a hosszú haj­nak. Tudomásul vették, hogy ez lett a módi, és ahelyett, hogy patinás mesterségük halálhírét költötték volna, — megpróbál­tak a divathoz alkalmazkodó új frizurákat kreálhí, gondozottá, esztétikussá tenni a loboncot... — Nagyon sok vitám volt emiatt — mondja Hesz János, a legismertebb pécsi figaró, ha­zai és nemzetközi versenyek nyertese —, a fodrászok többsé­ge erősen ragaszkodott a ha­gyományos formákhoz, képtele­nek voltak megérteni, hogy nem mi kreáljuk a divatot. A divatot az utca csinálja, nekünk pedig úgy kell elfogadni, hogy közben beleszólunk, irányítjuk, szalon­képessé tesszük a divatot... Két esztendővel ezelőtt viha­ros tetszést arattak a pécsiek a balatonfüredi magyar fodrász- bajnokságon — a szakmabeli közönség elismeréssel fogadta a megszelídített „gombafeje­ket”. A zsűrinek azonban egé­szen más volt a véleménye. — Szakmai babérokat nem arattunk, de Pető Sanyi bácsi­val együtt, toyábbra is az ere­deti elképzeléseknek megfele­lően készítettük fel a csapatot Voltam Bécsben tanulmányúton, s az ott tapasztaltak csak meg­erősítettek hitemben. Az osztrá­kok már csináltak ilyen frizurá­kat, pedig rájuk lehet adni, ők fodrász nagyhatalomnak számí­tanak. Éreztük, előbb-utóbb ná­lunk is változni kell a szemlé­letnek — mondja Hesz János. Változott. Az országos ifjúsá­gi bajnokságot Linka Dezső, az egyik pécsi figaró „lóhosszal” megnyerte — olyan frizurákkal, amelyeket korábban igen fa­nyalogva fogadott a zsűri. A ta­valyi országos fodrászbajnoksá­gon azután teljes lett a reha­bilitáció: a pécsiek csapatban és egyéniben minden lehetsé­ges díjat elhoztak — jegyezni kezdték őket a nemzetközi me­zőnyben is. JVj ókás kis pók mutatkozott ' ' be a televízió nézőinek valamelyik vasárnap. Négy pár lába, pufók potroha volt és egykedvűen mutatta be tudo­mányát: fonalat fon. A fonálra meghatározott mennyiségben, minőségben, s valamilyen ok­ból szükség volt. A pók dolgozott, amíg szor­gos kezek spulnira nem teker­ték a kívánt mennyiséget, ak­kor aztán a pók — többmillió tévénéző elismerő pillantásától kísérve — szálláshelyére távo­zott és nyugodni tért. Póknak lenni — jó. Egy sza­bályos, rendes pók mindig azt csinálja, amihez ért és mindig a legjobb tehetsége szerint. Nem tudom, milyen nemzeti­ségű pókot kértek fel a szerep­lésre, de mi itten tele vagyunk rendhagyó pókokkal. Vannak nálunk nyakkendős, kemény­kalapos és farmernadrógos pó­kok, aktatáskával, ibolyaszínű dossziéval futkosok, potrohosak és laposhasúak, aztán vannak borosíásabbak, lapáttal, vakoló­kanállá!, vannak pacsuli- és Chanel-illatú pókok. S hogy miért rendhagyók? — Majd gombát ettem ta­nítani — mondta egy kis kerek­arcú pók benzinszagú gumi­csővel a kezében —, annyiért PÓKNAK LENNI nem adom a szellemi munká­mat. Itt tízszerannyi van. — Ezért a pénzért? — emelte rám bánatos, fáradt tekintetét egy szikárabb kiadású pók, la­pátjára támaszkodva, és nap­hosszat mozdulatlanul nézett valahová a mézillatú távolba, ahol soha nem kell lapátolni a pókoknak, az árkok maguk­tól lesznek. — És az emeletiek mit csi­nálnak, és a titkárnő mit csinál egész nap, és a földszinten a kalkulációban és a szuterinben a bérelszámolók, és a padlá­son a teregetők mit csinálnak? És mit csinál a tisztelt igazgató, meg a többi nacsalnyik egész nap? Ez a pókocska két perc alatt bebizonyította, hogy nálunk it­ten senki nem csinál semmit, isten csudája, hogy létezünk. A bizonyításra természetesen azért került sor, mert — ő nem csi­nált semmit, s ezt zokon vették. Mi itten tele vagyunk rend­hagyó pókokkal. Szólnak mond­juk reggel, hogy kéne egy kis fonál. Akkor a mi pókunk hoz­zálát a dologhoz. Először is a tett színhelyére lép. Bedugja a kávéfőzőt és megpiszkálja az asztalon az előző napról félbe­hagyott fonaivéget. Rágyújt, pöfékelve kinéz az ablakon, s meglátja, hogy az osztályvezető­pók éppen akkor ül autóba. Pókunk elsápad és átmegy a szomszédba felháborodva kér­dezni, hogy miből lesz itten fo­nál, ha mindenki elmegy, csak a nősténypókok meg a halászat, az érdekes, na de nem szól semmit, tudja, amit tud. Dél lett közben, sóhajtva ebédhez üi, ebéd után apatikusan ül­dögél, majd háromkor eszébe jut, hogy jaj, azt a fontos dol­gát el kell intézni. Kirúzsozza magát, vagy megigazítja nyak­kendőjét, egy szórakozott pil­lantást vet a fonálvégre — majd holnap — gondolja, mi­közben beteszi maga mögött az ajtót. Nálunk a pókok csupa szálló­ige. „örüljenek, ha ezért a pénzért egyáltalán idejövök". „Másutt ugyanezért ezerrel töb­bet adnak”. „Bezzeg a szövet­kezet. .Nálunk minden pók figyelmes. Azt figyeli, hogy a többi pók mit csinál és meny­nyiért csinália? Nálunk minden második pók jogász. Kapásból idézi a Munka Törvénvkönyve ide vagy odaváqó szabályát, a legutóbb megjelent érdekvé­delmi határozatokat. Nálunk a legtöbb pók, ha végre enervál- tan szövöget egy kicsit, az emel­vény tetejére szeretne kerülni, bágyadt mozdulattal megsimí­tani a babérkoszorút, s hanya­gul átvenni a Kossuth-díjat. Nálunk minden pók tisztában van jogaival, csak nagyon ke­vesen kötelességeikkel. Mert azért nálunk ilyen is van. Szabályos, rendes pók, olyan, amilyent a televízióban mutattak. Ezek egyszerű pó­kok, nem bonyolultak, mint a többiek. Mindig azt csinálják, amihez értenek, nem úgy, mint a többiek. Es mindig a legjobb tehetségük szerint, szintén nem úgy, mint a többiek. Ezek az egyszerű, nem bonyolult pókok nem vágynak a bajnoki címre, különös elismerésekre, meg nem érdemelt jutalmakra. És jól ér- | zik magukat, ha megtették a magukét és dolguk végeztével szálláshelyeikre távoznak, szó­rakoznak egy kicsit, s nyugodni térnek. Ezek nem .néznek se jobbra, se balra, végzik a dol­gukat, fonják a fonalat a kí­vánt mennyiségben, minőség­ben, oda, a spulnira. Hála nekik, fonalunk is van, és szépen mennek a dolgok. Kompi; Péter A Baranya megyei Fodrász- szövetkezet csapatát Hesz Já­nos készíti fei a versenyekre. Ö most csak munkából igazgatja a frizurákat a pécsi Jókai téri fodrászüzletben, az aktív ver­senyzést abbahagyta. — Másfél évtizeddel ezelőtt kezdtem, viszonylag későn, ak­kor már nagy gyakorlatom volt a szakmában. Először egy me­gyei bajnokságot nyertem, az­után sikerült mindig feljebb lépni — négy éven keresztül tagja voltam a magyar fodrász­válogatottnak, belekerültem a nemzetközi vérkeringésbe, meg­ismerkedtem Európa legjobb fi­garóival. Az egyik nagymester, Hors Graleitner Európa- és vi­lágbajnok, tavaly Pécsre is el­látogatott, felkeresett bennün­ket — mondja. — Négy eszten­deje nem versenyzem, úgy va­gyunk mi is, mint a sportolók: időben abba kell hagyni. Kö­rülbelül, az életkora is azonos: harmincöt-negyven évesen már kiöregszik az ember... A fodrászversenyzők egyik legnagyobb gondja a megfele­lő modell. Nyiratlan fej bőven akad, vállalkozó is lenne, csak­hogy az ideális modellnek nyak­tól felfelé tökéletesnek kell len­nie. Ai edzéseket a modellen végzik, a napi munkán felül, Hesz János irányításával. — Az edzősködés elsősorban idegmunka. Egész Tdó alatt drukkban van az ember, jó-e az amit csináltatok, sikerüi-e valami új dolgot hozni, olyat, ami megnyeri a szakemberek tetszését is. Állandóan figyelem a nemzetközi mezőnyt, szemé­lyes tapa^rtalatok, baráti leve­lezések, szaklapok segítségével ismerkedem az új irányzatokkal. A fodrászat divatszakma, és ha élni akar, nagyon oda kell fi­gyelni a divatra. D. K. J. Béla által megformált közismert figura. A Hunnia portájánál a tányér­sapkás kapus mindenkit feltar­tóztat. A kíváncsiskodók tömege nézi a kerítés másik oldalán az udvaron lévő BE 143 658-as svájci rendszámú Rolls Royst, mellyel a világhírű filmsztár ér­kezett. A bejáratnál újságíró igazol­vánnyal próbálkozni felesleges és reménytelen vállalkozás. Egy hosszúhajú világosítótól tudom meg a portás, a bősz Cerberus nevét. Ezután már simán megy az ügy, egy hangos „Jóreggelt, Bandi bátyám” átsegít az aka­dályon. Az udvaron álló lakókocsiból kiszáll egy fekete csizmás, zöld- ínges, szakállas férfi és ruga­nyos léptekkel a Rolls Royshoz siet. Burton. A lomha autó alig megy huszonöt-harminc métert és a szemerkélő esőben kiszáll belőle kékszakáll. A műteremben vezényszavak röpködnek. Angol, francia ve­zényszavak. Aztán hirtelen csend esz és az állványerdő közepén berendezett biedermeier szobá­ra irányul minden tekintet és a berregő filmfelvevőgép. Burton, azaz von Schepper báró felránt­ja az ablakfüggönyt és kikiabál az ablakon. Néhányszor megis­métlik a felvételt, míg a film rendezője, Edward Dmitryk for­gatási szünetet rendel el. Ekkor sikerül bejutni Burtanhoz a sztár agilis sajtótitkára segítségével. Az öltözőben a tolmácsot, a sajtótitkárt és engem is meg­előz a köszönésben Burton. Mielőtt Burton válaszolna, vala­mennyi kérdést megszűrte a saj­tótitkár, mivel semmi olyanig nem válaszol, ami súrolja a ma­gánélet határait. Annyit mindenesetre sikerült megtudni, hogy Burton legked­vesebb hobbyja az olvasás. — Ez már szinte betegség ná­lam — mondja. — Egyszer, ami­kor Belgrádban forgattam és már nem volt semmi olvasniva­lóm, a telefonkönyvet vettem elő. Meglepett, hogy mennyi Po- povics volt benne. De kedvenc olvasmányom a vers, különösen a francia vers. Az angol, olasz és velszi lírát szeretem. Nem szeretem viszont a novellákat és utálok drámát olvasni, ez alól csak Moliére és Shakespeare művei kivételek. Sajnos, magyar írók műveihez | nehéz hozzájutni, New York legnagyobb könyvkereskedésé­ben például mindössze csak egy Fodor nevű író magyarországi útikönyvét tudtam megvásárolni. Olvastam több regényét Molnár Ferencnek, most éppen az Em­ber tragédiáját olvasom. A sajtótitkár az órájára néz és felállásával jelzi, hogy a fő­nök ideje drága. Erdős Ákos MOST cserélje ki bútorát! Nagy választékot biztosit a MAGOCSI ÁFÉSZ bútorszakűilete Legmodernebb lakószobák FIRENZE KANIZSA NAPFÉNY BOGLÁRKA Egyedi bútordarabok is vásárolhatók. A TUZÉP-telepen teher csempe, AC lefolyó, hullámpala kapható. Az árut azonnal házhoz szállítjuk. FIGYELEM, TEENAGEREKI DIVATOSAN AKARTOK JÁRNI? Tekintsétek meg legújabb modell jeinket Rojtos hasítottbőrszoknyák, mellények, velúr és szövet aijak, farmernadrágok, kötött pulóverek és divattáskák NAGY VÁLASZTÉKBAN A TEENAGER BOLTBAN. Pécs, Kossuth Lajos utca 48.

Next

/
Thumbnails
Contents