Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

1972. február 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Tiszta égboltot! A levegő tisztaságának védelme — társadalmi ügy nécset sűrű sxmogos köd üli meg, az Árpád-tetőn szikrázóan süt a nap, Kossuth-aknánál torkotmaróan kénes füstöt sodor Komló felé az északkeleti szél. A KÖJÁL műszeres kocsijának első mérési pontján vágyónk, a meddőhányó mellett, ahonnan szüntelenül száll a füst. Az emberek, akik itt élnek, „megszokták", de az alkalmi vendég nyomban megállapítja: ez nem használ az egészségnek. Molnár Sámuel technikus szerint ezen a környéken az átlagosnál magasabb a légúti megbetegedések száma. Köze! egy órás mintavétel. Közben helyszíni meteorológiai megfigyelés. Mennyi a hőmér­séklet, a légnyomás, a levegő relatív páratartalma, milyen a szélirány, a szélerősség, hány lux erejű a napsugárzás... A magnószalagra mondott adatok nélkülözhetetlenek a levegő­szen nyezettségi vizsgálat kiérté­keléséhez. Közben diszkréten pöfög a mozgó laboratórium áramforrása, a kis Honda-agg- regátor. Egy svéd, porszívóhoz hasonló szerkezet — a nagy- frekvenciás porleválasztó — a levegőben szálló porból gyűjt tízperces mintát egy kis alumí­nium tálkára. Egy légszivattyú desztillált vizes és káliumklorát- oldatos lombikokba buborékol- tat gázmérő órán át levegőt. A szennytartalom az oldatban ma­rad, a többi eltávozik, vissza a levegőbe. A mintákat a pécsi laboratóriumban elemzik, az eredmény hosszabb időszak ha­sonló eredményeivel együtt so­kat mond a szakembereknek, önmagában nagyon keveset Egy kis kézi műszer, a konimé- ter ad azonnal értékelhető eredményt a levegőben szálló por mennyiségéről. Pillanat alatt szippant be 10 köbcentiméter­nyi levegőt, a por megkötődik, s ha bepillantunk a készülék mikroszkópjába, látjuk, hogy itt és ekkor a viszonylag magas relatív páratartalom miatt arány­lag kevés por van a levegőben. Követjük a szélirányt A má­sodik mérési pont a Kossuth ut­cában, a szénosztályozó mellett, a harmadik a benzinkút után van. A páratartalom alacso­nyabb, a szél erősebb, a hő­mérséklet magasabb. A tálkán szemmelláthátóan több a por, a műszer a benzinkútnál külö­nösen erős porszennyezést mu­tat. A betonáru gyár kéménye bodor fekete füstöt ereget az elhúzó autók nagy port vernek fel, az időnként elzakatoló 411- es tolatómozdony füstje is erre száll,.. A levegő-mintavétel hosszú percei alatt arról beszélgetünk Molnár Sámuellel, milyen a komlói levegő. Egy járókelőtől is megkérdeztük ugyanezt Ö azt mondta, nagyon jó. Igaz, a bányabeli levegőhöz hasonlítot­ta, ahhoz képest pedig valóban jó. No, de mit mond az, aki az elmúlt évek vizsgálati eredmé­nyeit ismeri? — Sokat javult a komlói le­vegő. Az erőművi kémény az­előtt évente több mint 200 ton­na pernyét szórt a város min­den négyzetkilométerére. Amióta filter van, azóta jóval 150 alatt van. Az osztólyozóról is keve­sebb por kerül a levegőbe, amióta bevezették a vizes tech­nológiát. A vasútállomás kör­nyékén a kőbánya szállítmányai okoztak nagy porszennyezést, újabban azonban már vízper- metes rakodás folyik. A MÁV is főleg Diesel-mozdonyokkal hoz­za be a városba a szerelvénye­ket. 65 óta járunk ki ide, azóta ennyit sikerült már elérni. Most a további levegőszennyező for­rásokat kell felkutatni. Ha aít mondjuk, Pécs meg­előzte a korát, nem mondtunk többet az igazságnál. Amikor dr. Szabó Lajos elkezdte a le- vegőszennyezettségi vizsgálato­kat, ez országszerte szinte hob- by-számba ment, s ott foglal­koztak vele, ahol akadt egy megszállott szakember, aki hitt abban, hogy munkája nem hiá­bavaló. De nem is foglalkoztak ezzel sokfelé. Hanem ahol volt az ügynek lelkes istápolója, ott azért született is egy, s más. Például Pécsett... Ne feledjük, az erőművi ké­mények ma már filtrálják a füs­töt és „csak" a kéndioxidot ere­getik ki, a pernye marad. Újab­ban a Sörgyár is átállt az olaj­tüzelésre és a Szigeti városrész magasházainak lakóit nem fe­nyegeti a korábban e környékre jellemző sűrű, fekete füst. A MÁV is egyre jobban hozzájá­rul a maga obulusaival Pécs levegőjének tisztaságához, ahogy mind több a Diesel és mind ke­vesebb a széntüzelésű mozdony. Lassan már csak a Porcelángyár marad a városban „generál- szennyezőként'’, de egyszer ta­lán felette is kiderül az égbolt Pécs azzal előzte meg a ko­rát, hogy olyankor kezdett a le­vegő tisztaságának védelmével foglalkozni — igaz, a híresen rossz és egészségtelen levegő kényszerítette erre — amikor még híre sem volt annak, hogy ez valaha is kormányszintű prog­ram lesz. 1971 eleje óta az, s a 2008-as kormányhatározat elő­írásai hathatós intézkedésekre késztetik az érdekelteket. Ma már a vízszennyezéshez hason­loan a levegőszennyezésért ii fizetni kell és nem is keveset. A türelmi időben — 1973. ja­nuár 1-ig — az éves árbevétel 4—8 ezrelékét, utána előrelát­hatóan a szennyezés mértékétől függően progresszív bírságolás­sal ösztönzik a szennyezőket olyan műszaki intézkedésekre, technológiai változtatásokra, amelyekkel a minimumra csök­kenthetik a levegő szennyezé­sét. Kifejezetten ilyen célok megvalósítására vissza is kap­hatnak a vállalatok'a bírságból. * A megyeszékhely levegőszeny-- nyezettségére aránylag sok adat van már, a szakemberek eléggé ismerik a szennyező gócokat. Hasonló adatmennyiség össze­gyűjtése folyik a megye más területein is, elsősorban a vá­rosokban, Komlón, Mohácson, Szigetvárott. Közben pedig fo­lyik a BCM környékének több éve tartó vizsgálata annak meg­állapítására, hogy milyen most a levegő tisztasága, s milyen lesz majd, amikor a cementmű már üzemel. Érdekes összeha­sonlítás lesz, s bizonyíthatja, hogy a maximális porleválasz­tást ígérő elektrofilterek bevált­ják-e a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Az év végére munkábaált Pé­csett az első automatikus leve- gőszennyezettség-mérő beren­dezés. Ez folyamatosan szolgál­tatja azokat az adatokat, ame­lyeket jelenleg hosszadalmas mintavételekkel és elemzések­kel lehet megszerezni. Mit tu­dunk meg ezekből? Még hitelt- érdemlőbben azt, hogy gyorsí­tani kellene a földgázprogra­mot, aminek függvénye a Por­celángyár feletti tiszta égbolt, hogy változtatni kell a pécsi la­kások jelenlegi tüzeléstechnoló­giai összetételén, hogy hol van szükség további beavatkozások­ra, amelyeknek eredményeként tisztább lesz városunk levegője. Pécs szerencsés helyzetben van, amiért a levegőszennyezett­ség vizsgálata terén másfél év­tizedes tapasztalatokkal rendel­kezik. A kialakult vizsgálati mód­szerek, □ gazdag tapasztalatok kitűnő alapot nyújtanak a to­vábbi feladatokhoz, amikor a le­vegő tisztaságának védelme — társadalmi ügy. H, 1. A tavaszias február közepén igaz! téllel is találkozhatunk Baranyában. Hosszúhetény és Komló között bizony az országutat kemény, jéggé taposott hó borítja és a környék téli hangulatot áraszt Szokolai felr. Miért nincs váliaikozó a Szalai András utcai óvoda építésére? Éleiweszélyről Egy példamutatóan gyors intézkedés egyéves útja a lefékezésig — Bemutató — szakemberek­nek. Az 1972. tavaszi-nyári mo­delleket mutatják be ma, csü­törtökön délelőtt a kereskedel­mi szakemberek számára a Öél- Dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat pé­csi mintatermében. A boltveze­tők a bemutatott modellek alap­ján adhatják le rendeléseiket. „összedől az óvoda" címmel 64 aggódó szülő levelét közöl­tük a Rákóczi úti óvodáról: „Miért kell megvárni, amíg esetleg összeomlik az épület és súlyos tragédia történik. Merjék kimondani, hogy életveszélyes és szüntessék meg. Ne vár­ják, amíg esetleg 104 gye­reket maga alá temet az épü­let”. NINCS KIVITELEZŐ „0/ százlérőhelyes óvoda épül a déli városrészben" cím­mel tudósítottunk két héttel ké­sőbb a vb február 26-i ülésé­ről. Példamutatóan gyors intéz­kedésként emlékeztünk meg a Rákóczi úti óvoda bezárására és pótlására vonatkozó javaslat­ról, amely szerint a déli város­részben épülő 246 lakás erede­ti 70,9 millió forintos beruházási programját 3,8 millió forinttal növelik, s ebből építik meg az új óvodát. Az 1972. február 4-i vb-ülé- sen pedig az egy év előtti ha­tározat végrehajtásáról a kö­vetkezőt jelentette a tanács el­nöke a végrehajtó bizottságnak: „A Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat a kivitelezést nem vállalta. Az óvoda tervezett helyén a lakásépítéshez szüksé­ges anyagokat tárolja, így más kivitelezőt sem enged oda." Ott az otthon, ahol a megélhetőség..." VENDÉGMUNKÁSOK *- Család? — Három gyerek, meg az asszony. — Mikor volt otthon? — A múltkor, egy hétvégen. — Mennyi az út? — Ha pénteken délután si­kerül feljutni a vonatra, szom­baton délelőtt már otthon va­gyok. A visszaút sokkal to­vább tart. — Korábban hol dolgozott? — Mátészalkán. Akkor min­dennap vonatoztam, jóformán annyit, mint a munkaidő ... — Megszokik itt? — Meg. Muszáj. Nekünk ott az otthon, ahol a megélhe­tés... Kajus László őköritó-fülpösi gépkocsivezető decemberben bemeht a kocsmába, hogy az ottfeledkezett rakodóit elhúz­za a bádogpult mellől. Talál­kozott egy rég látott ismerő­sével, aki munkalehetőséget kínált. .. Vonatra szállt, megnézte a munkahelyet és maradt. Beta­nított munkásként, Drávasza- bolcson — hatszáz kilométer­re lakóhelyétől, a Szabolcs- Szatmár megyei Ököritó-Fül- pöstől. 1972. január 10-től a Lenfonó és Szövőipari Válla­li lat drávaszabolcsi nak dolgozója. lengyárá­Talán egy emberöltő is el­telt már azóta, hogy néhány szabolcsi ember, kenyér után, járva elvetődött ide, az or­szág másik végébe. Munkát kaptak az üzemben, a biztos kereset itt tartotta őket — ki a családot hozta, ki a faluban választott asszonyt. Évente, kétévente hazalátogattak a szülőfaluba, és utána rend szerint ezzel kopogtattak be az üzemvezetőhöz: „jöhetne a sógor is? . . A folyamat nem szakadt meg. Az újonnan jöttek is ha za-hazamennek. Olyankor fel - bolydul egy kicsit a falu, hall gatják a soha-nem-hallott községből jött cimborát, aki jó keresetről mesél, és olyan munkahelyről, ahol mindig el­kel a dolgos kéz . . . Visszajövet ők is kopogtat­nak az iroda ajtaján. „Jöhet ne a , . . December végén majd har­mincon utaztak ide Szabolcs­Szatmárból. Kilencen rövid idő múlva szedték a sátorfá­jukat, közvetlenül azután, hogy rájöttek: Drávaszabolcs messze van ugyan, de dolgoz­ni itt is kell , . . A többiek maradtak, és ma­radnak. Négy családos ember már Lakást is kapott, rövide­sen Kajus László is elhozhat­ja a gyerekeket, talán még az asszonynak is tudnak munkál: biztosítani. Most már ő is megállapodott emberként uta­zik haza. — Két barátommal találkoz­tam ököritón. Jönnének, ha lakas lenne, nem baj, hogy messze van. Ott kevés a rneg- éllietőség . ,. Vendégmunkások. Idegenül cseng a szó, nem is fejezi ki pontosan a valóságot. A messziről jött emberek nem vendégségbe jönnek ide. Ta­lajt keresnek szilárd talajt, ahonnan nem mozdítja őket el semmi. A többségük meg­járta már Nyíregyházát, a szü­lőfaluhoz közeli nagyobb köz­ségeket, néhányan már a fő­városban is próbálkoztak. Mindenütt csak vendégek vol­tak — dolgozni járó, pénzüket otthagyó vendégek... Varga Tibor Győrtelekről in­dult, a budapesti hídépítő vállalatnál dolgozott. Ö is hallott erről a munkalehető­ségről — és úgy ült vonatra, hogy innen már nem megy se a fővárosba, se Szabolcs rne- gyébe. Legényember, itt pró­bál megkapaszkodni Dráva Szabolcson. Hasonlóan valla­nak a többiek is, akik Gébei- jénből, Fülpösdarócról,' Ka csőrről jöttek. Jól berendezett munkásszál­láson laknak, és lassan befo­gadja őket a falu, amelyről korábban azt sem tudták „ho­vá is tette az Isten" . ,. — Létszámhiánnyal küzdünk — mondja Vörös József, a gyárvezető —, az idén talárt kevesebb lesz a gondunk. Jó dolog. D. Kónya Mi történt egy esztendő alatt? Hogyan lehetséges, hogy egy életveszélyes gyermekintézmény megszüntetésére és pótlására • csak az első lépéseket lehet megtenni, s a város felelős ve­zető testületét arról kell tájé­koztatni, hogy határozatának nem volt foganatja? Hogyan le­hetséges, hogy a helyesen fel­ismert sürgősség érzete nem gyűrűzött tovább? Erre keres­tünk választ REPEDEZNEK A FALAK A Rákóczi úti óvodában az­óta újabb repedések keletkez­tek a falakon. Szemmel látható­an az alapok továbbrokkanása idézte elő ezt a folyamatot, hi­szen a városszerte tapasztalt pincevizesedés itt sem ismeret­len jelenség. Pillanatnyilag szá­raz a pince, de hiszen számot­tevő csapadék sem volt hóna­pok óta. Mi lesz azonban, ha ismét megindul a víz a város alatt? Hir György né vezető óvó­nő őszintén aggódik, s vele együtt a szülők is. De ettől még nem lesz óvoda. Várható azon­ban a jelenlegi 95-ös létszám felduzzadása, amint a Szalai András úti házakba beköltöznek a lakók, hiszen a három közeli óvoda egyike ez. Tehát újabb gyerekek kerülnek az életveszé­lyes óvodába ahelyett, hogy a jelenlegieket is sürgősen el le­hetne vinni onnan? A „SZENT” KAPACITÁSHIÁNY NEVÉBEN Az óvoda-beruházás lébonyo- ■ Irtására a Pécs-Baranyaí Beru­házási Vállalat kapott megbí­zást. — A dolog sürgősségére való tekintettel nem új óvodát ter­veztettünk — mondja Serény/ Jó­zsef műszaki előkészítési osz­tályvezető —, hanem az Építők útján épült 100 személyes óvo­da terveit adaptáltuk ide. A terv májusbap már kézben volt. csak kivitelezőt nem találtunk. A BÉV az óvoda kijelölt he­lyén felépítette felvonulási épü­letét, hozzákezdett az „ikrek" építéséhez, de az óvodát nem vállalta. Ezért nem volt kivite­lező. Először — erdekes módon — nem helybeli jelölttel tárgyal­tak, hanem a sasdi tanácsi költ­ségvetési üzemmel, amely haj­landó lett volna havonkénti számlázás esetén vállalni a munkát. Ez nem ment, így mást kellett keresni.- Tárgyaltunk valamennyi \ szóbojöhető pécsi építő . válla­lattal, szövetkezettel de a ka- í pacitáshiányra való hivatkozás- \ FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK. Jelentkezés; a munkaügyön. PÉCSI BÚTORGYÁR, Pécs, Somogyi Béla u. 6. sál valamennyi elhárította m megbízást. Amikor már sehogy sem ment a dolog, a Városi Pártbizottság a város vállalatát, az Építő és Tatarozó Vállalatot bízta meg a munkával, de még igy sem lett eredmény. A „szent” kapacitáshiány ne­vében pedig nem akad vállal­kozó egy óvoda felépítésére, miközben a Rákóczi úton csendben repedeznek a falak. „TÚLIGÉRTOK MAGUNKAT .. Az „ikrek“ felépültek. A fel­vonulási épület a jelek szerint még sokáig marad, hiszen az „ikreket” összekötő üzletsort 73-ban kezdik építeni. Egy de­cember 23-i keltezésű lévőiben azt közölte a BÉV, hogy ugyan­akkor vállalná az óvodát is 74- es befejezéssel. — Előbb nem lehetne? — kér­deztük Egerszegi Tibor előkészí­tési osztályvezető helyettest — Túlígértűk magunkat óvo­dákkal, s még egyet vállalni erre az évre, ez már nem megy. Különben is most már a Kert­város szorít, ott is meg kell te­remteni a legszükségesebbeket a lakóknak. — És ha más vállalná az óvodát? — Ha fizetik a felvonulás át­helyezését, mi a helyet átad­juk. — Dehát ez az óvodát drágí­taná!... — No persze, a válla­lati érdek. VALÓBAN NINCS SENKI? Tehát akkor nincs más, mint várni 74-ig? S ismét megállapí­tani, hogy ezúttal sem sikerült a lakásépítéssel egyidőben megvalósítani a kapcsolódó béy ruházásokat? Valóban ne len­ne széles e városban egyetlen vállalat, szövetkezet, amelyik felülvizsgálva lehetőségeit kije­lentené: elvállaljuk. A BEV-nek is oly mereven, kell ragaszkod­nia a felvonulási területhez, hogy ebben az egy esetben sem lehet a vállalati érdeket a vá­rosi érdeknek alárendelni? És most engedtessék meg az újságírónak, hogy emlékeztes­sen január 29-i cikkére, amely­ben a Beton- és Vasbetonipari Művek pécsi gyárának ajánla­tát mutatta be, a 20 hét alatt felépíthető panel-óvodát. Akkor ezt írtuk: „Ez a fajta óvodaépí­tés tehermentesítené az Építő­ipari Vállalatot, hiszen a szere­lést a BVM végezheti, a belső munkákra pedig lehetne más építési kapacitást találni" és felvetettük, hogy „érdemes el­gondolkodni azon, mennyire fordíthatjuk saját céljainkra a helyben jelentkező lehetősé­get". Vajon ez nem éppen az az eset, amikor a lehetőséget saját céljainkra fordíthatjuk? Vagy inkább figyeljük tovább, hogyan repedeznek tovább a Rákóczi úti falak a gyerekei: felett? Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents