Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

1972. február 16, DUN ANTOLI NAPLÓ 3 Termelőszövetkezeteink és a szakirodalom Mi van a könyvespolcon? „Ment-e a könyvek által a világ elébb?" A kérdés ezúttal a mezőgazdasági szakkönyveké, amiket gyak­ran látni a tsz-irodák üveges szekrényeiben. Vagy nem láthatni ott, mert nincsenek; vagy, mert esetleg kézben vannak, olvassák őket. Vagy pedig épp azért látni, mert ott porosodnak évek óta a polcokon. Példa akad ilyen is, olyan is. Olvasnak-e a tsz-vezetők? Érdekes statisztikát készített a Szigetvári Járási Könyvtár alig fél esztendeje, a tsz-vezetők ol­vasási kultúrájáról végzett fel­mérés alapján. Ez a kép nem rossz — legalábbis a szakíró- J dalmat illetően. A 96 megkér­dezett tsz-vezetó kétharmada közép-, illetve főiskolai végzett­ségű. (Elnök, agronómus, köny­velő, brigádvezető, egyéb.) 80- an „igen"-nel válaszoltak az „olvassa-e a mezőgazdasági szakirodalmat" kérdésre. 76-an jól, illetve közepesen hasznosít­ják a szerzett szakmai informá­ciókat. (Üj módszereknél, kor­szerűsítésnél.) Jövedelmükből j 51-en 500 forintig; 23-an 500— 1500 forintig, 4-en 1500 forint feletti összeget költenek évente könyvvásárlásra. Nem vásárol­nak könyvet 9-en. Átlagosan 23-an nem válaszoltak a mező- gazdasági szakirodalomra vo­natkozó kérdéscsoportokra. (Kö­zépiskolánál alacsonyabb vég­zettsége van 26 tsz-vezetőnek a megkérdezett 96 közül.) Ebben a járásban kopogtat­tunk találomra három tsz-elnök ajtaján. Azzal a kérdéssel: mi­lyen szakirodalmat olvasnak, il­letve használnak fel a szövetke­zetben termelési profiljuknak megfelelően; hogyan, milyen mértékben? NAGYDOBSZA Közepes nagyságú, vegyes profilú termelőszövetkezet, 1964 óta hat községből áll. Zárszá­madásuk még nem volt, várható eredményeikről kitérő válaszo­kat kaptam. Elnök: Kálmán Sándor; párttitkáruk: Újházi Jó­zsef. Velük beszélgetek. Az elnöki Iroda sarkában üvegezett könyvszekrény, 30—40 kötetnyi szakmai és politikai irodalommal. Az elnök becslése szerint 20—25 szakkönyve lehet a tsz-nek. Egy része kinn van a szakembereknél. Nyilvántartást nem vezetnek róla; hogy pon­tosan miből mennyi van és kinél — nem tudhatni. A régebbi anyagot még évekkel ezelőtt át­adták a községi könyvtáraknak, ez van, ami van... Időnként újat is rendelnek. Nemrég érke­zett meg például egy halte­nyésztési szakkönyv a főállat­tenyésztő részére. Hat szakfolyóiratot járatnak egy-egy példányban. A szak­könyv beszerzés újabb- igényeit majd tervezéskor beszélik meg, mondotta az elnök. (Valószínű adhoc jelleggel, hisz nyilván­tartás hiányában ki tudja mi van meg és mi hiányzik a kézi- könyvtárból.) I B A F A Szép, kellemes irodahelyiség, világos, modern bútorokkal. A falon vékonyka „szabadpolc”, rajta 4—5 vaskos kötet. Ezek Lőrincz János tsz-elnök saját szakkönyvei. Egyéb nincs. Elő­ször nem is egészen érti, mit is akarok megtudni a szakiroda- lom használatával kapcsolat­ban. Elmondja: a tsz fő terme­lési ágai a juhászat és a nö­vénytermesztés. Van némi fa­ipar is melléküzemágban. Száz közül a 70 dolgozó tsz-tag több- i sége öreg, ők is négy község­ből. Emiatt a szakoktatás, to­vábbképzés nem megoldható — mondotta, öt szakemberük van és egy szakmunkásuk. (Az is baromfitenyésztő, ilyen üzemág nincs Ibafán.) Egy folyóiratot járatnak, a Magyar Mezőgaz­daságot. Ez minden vezetőnek „le van rendelve”. De hát, száz szónak is egy a vége: — Nézze, nem szeretjük a szellőztetést... Se a jót, se a rosszat. Itt volt a napokban ez a Kossuth Rádió is... Nem kell!... Az említett rádióriportot nem hallottam. Ám a lényeget érintő kérdéseimre itt nem kapok vá­laszt. Gyerünk tovább egy ház­zal. RÓZSAFA Kossuth Termelőszövetkezet. Beszélgető . partnereim , Nemes 1 József főagronómus és Pintér János csúcstitkár. Alaptevékeny­ségük: növénytermelés és állat­tenyésztés. Idei zárásuk megfe­lel a tervezettnek. Nehézségeik nincsenek, a tagság elégedett. A 100 százalékon felül 5 száza­lékos nyereségrészesedést osz­tottak. Egy tagúk átlagosan 25 ezer forintot kapott kézhez; egy tíz órás munkanapért pedig 92 forintot fizettek az elmúlt év­ben. Két felsőfokú végzettségű szakemberük van és 16 szak­képzett technikusuk, brigádve­zető beosztásban. Az egy éves állattenyésztő szakmunkásképző tanfolyamot — betanított mun­kások közül — 16 hallgatóval indították meg. Szakkönyv állományuk mint­egy 150 kötet. Megvannak a legfontosabb kézikönyvek és a speciális területek (pl. lucerna­szárítás) szakkönyvei is. A könyveket tematikus rendben helyezték el, a megfelelő he­lyen. Az elnök szobájába üzem- szervezési, vezetési szakirodai- ] inat, az agronómián az alapte- J vékenységek szakkönyveit; a fő­könyvelő szekrényében pedig közgazdasági, jogi, statisztikai kötetek sorakoznak. A fiatal fő­agronómus elsorolja, hogy az ő szekrényéből a Növénykórtan, az Állattenyésztési enciklopédia 3. kötete (Sertéstenyésztés), va­lamint a Takarmányozás első kötete hiányzik, ezeket Lukács I Gyuláné szakmérnök vette ma­gához. Jelenleg erre van szük­sége. Nyolc-tízféle szakfolyóirat jár a brigádvezetőknek. Kinek, ki­nek a maga területéről. A Ma­gyar Mezőgazdaságot vala­mennyien megkapják, s ezt két példányban az irodában is le­rakják. A háztájihoz szükséges ! (szőlészeti, kertészeti stb.) szak- irodalmat a tagok saját maguk szerzik be. OLVASNI KELL! — A Falurádió és Tv aján­lásaiból is sokat merítünk — mondja a tsz párttitkára. — Ez igen jelentős számunkra, mivel széleskörű és aktuális tájéko­zottságot nyújt az embereknek és közérthetően. Megkérdem: a szakember gárdának ajánlanak-e szakiro­dalmat? Nemes József főagro­nómus ezt válaszolta: — Nem ajánlunk. Az a szak­ember, amelyik nem határozott igénnyel jön, hogy ezt vagy azt a szakkönyvet szerezzük be, az­zal baj van. Aki írem figyeli a szakirodalmat, nem tart lépést, nem képezi magát, azt maga az élet fogja kipottyantani. .. Előbb, vagy utóbb. Pintér János csúcstitkár: — Olyan rendszeresen van, hogy eligazítás után elbeszél­getünk egymással és a brigád- vezetőkkel. „Mi a véleményetek erről vagy arról a cikkről a múlt heti szakfolyóiratban?" Hason­lóképpen rákérdezünk a tv- és a rádióadások egy-egy, szá­munkra érdekes közlésére, infor­mációjára is. Ez minket is ser­kent, egyben tájékozódunk: ol­vasnak-e szakembereink... . Valahogy így kellene. Mindé- ; nütt. Walünger Endre J Siklós: nemzetközi kerámia szimpozion Ismét napirendre került a ba­ranyai művésztelepek ügye, ez­úttal azért, hogy papírra fek­tessék az új, ma véglegesnek tűnő működési szabályzatot, tisztázzák a szervezeti kereteket, a fenntartás és irányítás dolgát. A kérdés azért vált sürgetővé, mert a művésztelepek — ponto­sabban a siklósi kerámia, vala­mint a siklósi szobrász szimpo­zion — fennállásuk néhány éve alatt olyan belső fejlődésen mentek keresztül, amelynek új jelenségeit, tapasztalatait figye­lembe kell venni. A szobrász szimpozion 1968, a kerámia 1969 óta működik. Ez elegendő időnek bizonyult ahhoz, hogy az eredetileg elgondolt célok egyes irányban táguljanak, más irányban pedig inkább konkre­tizálódjanak. Időközben a siklósi kerámia szimpozion bekerült a nemzet­közi szimpozionok hálózatába, s mint ilyen, UNESCO-védnök- séget élvez. Ez a tény is bizo­nyos kötelezettségekkel jár, az­zal legalábbis, hogy kiküszöböl­jék a véletleneket és esetleges­ségeket. Az okok közül nem utolsó helyen áll az a puszta tény, hogy az államigazgatás átszer­vezése folytán a müvésztelepek, s velük együtt a szimpozionok szervezeti hovatartozása, irányí­tása és fenntartása kérdésessé «ált. Azelőtt a járási tanácshoz MÜVÉSZTELEPEK tartoztak a művésztelepek; költ­ség vetésileg is, de egyébként is a játási tanács vezetőinek gondja volt a telep lakhatósá­gától kezdve az anyagbiztosí­tásig nagyon sok minden. A művésztelepek létrehozásában Is elévülhetetlen szerepet ját­szott az akkori siklósi járási ta­nács. A járási tanácsok megszűné­sével a kérdés akként vetődött fel, hogy az új irányítási szisz- j témának biztosítania kell a [ megfelelő anyagi feltételeket, ! sőt, az azóta szükségessé vált | személyi, állományt, s biztosíta- | nia kell a működés feltételeit, i így egyedüli megoldás, hogy a I Baranya megyei Tanács irányít­ja és tartja fenn a művésztele­peket, de az operatív munkát a községi tanács végzi. A művésztelepek azonban, természetükből következően, nem intézmények, hanem „in­tézmény jellegű rendezvények", amelyek elsősorban a művészi alkotómunkát, a szakmai telje­sítményt, a tartalmas, előrevivő vitákat szolgálják. tlymódon nélkülözhetetlen a telepek irá­nyításában a Képzőművész Szö- I vétség, mint szakmai irányító. mint értékelő, mint a színvonal őrzője. A siklósi kerámia szimpozion ügyében már egyeztették a vé­leményeket, kialakult a végle­ges működési szabályzat, amely szerint a telep társadalmi veze­tőségében a fentem I (tett szer­vek képviselői együttesen vesz­nek részt, mégpedig a követke­ző összeállításban: a Képzőmű­vész Szövetség kerámia szak­osztályának titkára, a Szövetség által delegált két keramikus, a Dél-dunántúli Területi Szervezet által megjelölt keramikus, a Ja­nus Pannonius Múzeum egy képviselője, a siklósi községi tanács elnöke, s a siklósi járá­si pártbizottság munkatársa. Részt vesz — a tárgyalások még folynak — a társadalmi vezető­ség munkájában a Finomkerá­miai Művek egy képviselője is. Ez utóbbi azért is logikus, mert a vállalat eddig is, s ezután is anyaggal, technikai eszközökkel segíti a telepet A demokratikus centralizmus elve alapján felépülő és műkö­dő szimpozion célja pedig (hadd idézzük szó szerint): „Az évenként megrendezésre kerülő szimpozion tehetőséget Értékes leletek A Nyikopol város közelében nem­rég felfedezett és feltárt, Gajmanov kurgán néven ismert szkíta temetke­zési hely régészeti szenzációt hozott. Ezt a szkíta temetőt, csakúgy, mint a legtöbb sztyeppéi sírt, ősi nomád né­pek hagyták hátra. Mélyéről igen sok értékes tárgyat hoztak napvilágra a szovjet régészek: az időszámításunk előtti 4. századból származó arany­os ezüsttárgyakat, aranyékszereket, antik bronzedényeket, konyhai felsze­reléseket stb. Valamennyi közül a legértékesebb egy bárányfejet ábrá­zoló szinarany ivókupatartó, és a ké­pen látható ezüst tál, amelynek ol­dalán aranyozott dombormű idézi a szkíta harcosok életét, Hétszázzal kevesebb a középiskolai bérletes Ifjúsági koncertek Pécsett Szubjektív előítéletek vagy közös tennivalók Üj közönséget nevelni — ez­zel az igénnyel indította meg tíz esztendeje rendszeres, évente egymásra épülő ifjúsági bérleti sorozathangversenyeit az Orszá­gos Filharmónia. Kezdeménye­zésük mind népszerűbbé vált országszerte. Eleinte mintegy ezeregyszáz pécsi középiskolás és ugyanennyi általános iskolás hallgatta meg az ismertetéssel kísért zenekari, kamara és szóló hangszeres koncerteket, jobbá­ra iskolákban, művelődési há­zakban. Később a hangverse­nyeket a Liszt Ferenc terembe koncentrálták. A látogatottság 1963—64-ben érte el csúcsát: közel 4000 középiskolás és 1648 általános iskolás váltott bérletet. Ez évben mintegy 6600 diák lá­togatta rendszeresen az ifjúsági hangversenyeket. Számuk azóta fokozatosan csökken. Illetve: Az utóbbi két évad látogatott­ságát összevetve érdekes képet kapunk. Az-általános iskolások száma tavalyhoz képest csak­nem 500-zal emelkedett. (Két­ségtelenül igen vonzó a prog­ramjuk is: Mozart, Verdi—Erkel, Liszt—Csajkovszkij és Bartók— Kodály hangversenyben lehet részük.) A középiskolások száma viszont 1970—71-hez viszonyít­va több, mint 700-zal megfo­gyatkozott. Jóllehet nemkevésbé tartalmas, érdekes programot kapnak. (Találkozás Mihály And­rás zeneszerzővel; Világot járt előadóművészek hangversenye; Egy óra a zenekari próbaterem­ben; Az oratórium műhelye.) Valamennyi egy kivételével nagyzenekari koncert, illetve ze­nekarral vagy orgonával, szólis­tákkal és kórussal hangzik el. Vagyis többsége nem „mozgat­ható" se iskolai terembe, se művelődési házba. Egybehangzó vélemények sze­rint közvetlen hangulatú talál­kozások ezek a koncertek a muzsikával, az előadóművészek­kel. Olyan hangversenyek, ahol az előadók, a karmester, a mű­sorvezető egyként szuggesztív légkört igyekszik teremteni; va­lami oldottabb, közvetlenebb kontaktust a fiatal hallgatóság­gal. (Az utóbbi években úgy tűnik, a Filharmónia tudatosan — és eléggé nem dicsérhetöen — ismeretterjesztő hangversenyei­nek módszereiben sokat merített a tv hasonló célzatú adásaiból). A kpzépiskolás koncertlátoga­tók száma mégis egy év alatt több, mint 700-zal csökkent. (A Széchenyiben 400-ról 120-ra, a Leöweyben — folyamatosan az utóbbi években — 800-ról 400- ra; s a Komarov Gimnázium­ban is mindössze 80—90-en vál­tottak bérletet az idén. A Nagy Lajosban a 900-as, a Janus Pannoniusban a 650-es koncerté látogatói létszámot évek óta tartják.) A csökkenés okait kutatva meglepően sok indulati töltésű „érvvel” is találkoztam. Közlé­süktől tekintsünk el. Elsősorban azért, mivel a koncentráltan szubjektív hevuletü nézetek a tárgyilagosság halovány kontúr­jait is nélkülözik. A méltányolható okok jelen­tős hányada egybehangzik. A középiskolás fiatalok többségé­nek a hét minden napjára esik valamilyen külön elfoglaltsága, nemritkán többféle is. (Szakkö­rök, sportkörök, edzés, próba,' nyelvi társalgás és hosszan so­rolhatnánk.) Az ifjúsági koncer­tek időpontja kedvezőtlen. Igaz, mindössze négy alkalommal, de pontosan a déli, kora délutáni i órákra esik. A távolabbi isko­lákból a diákok csak az 5—6. esetleg a 7. órák rovására ve­hetnek részt. A látogatottság visszaesésében közrejátszanak j biztosít a kerámia művészei kor- 1árs eredményeiben való tájé­kozódásra, a magyar kerámia- művészet kérdéseinek megvita­tására, valamint gyakorlati és elméleti munkával való tovább­fejlesztésére. Kétévenként mint nemzetközi szimpozion elősegí­ti hazánk és más országok ke­ramikusművészei közötti közvet­len tapasztalatcserét és módot ad arra, hogy a részvevő orszá­gok időszerű művészeti célkitű­zéseivel a magyar képzőművé­szek, illetve a hazai keramikus- művészet helyzetével és ered­ményeivel a! vendég művészek is megismerkedhessenek.” A kerámia szimpozion ezen a nyáron tehát már meglehetősen kiépült rendszerben, tisztázott elvek, sőt, leírt szabályzat alap­ján kezdheti meg a munkát. A szobrász telep működési sza­bályzatát a közeljövőben ala kítják ki, azoknak az elveknek alapján, amelyek már ma is vi­lágosak és vitathatatlanok: a kőbánya körül kialakuló mű­vésztelep kifejezetten a tájhoz kapcsolódó, a külső teret igény­lő alkotások létrehozását szol­gálja, szoros kapcsolatban az. építőmüvészettel. Ilymódon nem is csoda, hogy máris tárgyaltak az Építőművész Szövetség helyi csoportjával, s ők a terepren­dezés tervezésében tevékeny részt vállalnak. A telep körűi j sok kérdés tisztázódott, így pél- j dóul a bányát már átadta a ! nagyharsányi tanács, a gépi j berendezések terve elkészült. A 1 továbbiakban a környező kőbá_- nyákkal . folytatnak majd meg­beszélést, mert igaz ugyan, hogy eddig is megkaptak min­den segítséget, de a kőellátás körül mégis adódtak nehézsé­gek. Remélhető, hogy a kőbá­nyák szocialista szerződést köt­nek majd a teleppel, vállalva a szobrászok kőigényének kielé­gítését. Az első évek hatalmas len­dülete és lelkesedése után tör­vényszerűen jelentkeztek a gon­dok, s ezzel együtt a lelkese­dés alábbhagyása, sőt, a pesz- szimizmus, aggodalmaskodás is a művésztelepek körül. A to­vábblépés azonban lehetetlen lett volna ezek nélkül az elvi tisztázások nélkül. Akár a fenn­tartásra gondolunk — erre vo­natkozólag azóta rendelet is jelent meg, s a Megyei Tanács e rendelet szellemében is az egyetlen lehetséges gazda —, ! akár a telepek céljának, kere- ] teinek, működésének tisztázásá­ra. A müvésztelepek így szilárd bázisú, alapjaikban meg nem ingatható formák, amelyeket ! most már maguk a részvevő | művészek tölthetnek meg mind jobb tartalommal. A művésztelepek végső célja mindenképpen az, hogy erős vi- 1 tafórumot, jó alkotásokat hoz- zónák létre, újtípusú, szocialista | szellemű alkotóműhelyekként. I H, E, i sajátosan helyi, iskolai okok ti. Ilyen például a Komarov hely­zeti hátránya: messze esik a városközponttól, A néhány perc­nyire levő Ságvári Művelődési Házban évekkel ezelőtt megtöl­tötték a termet, amikor még a Filharmónia is kihozta műsorait S a hely általában összefügg bizonyos iskolai hagyományok­kal is. A Leöweyben is koráb­ban és helyben alakultak ki az ifjúsági koncertek formái. Szíve­sebben vennék a Filharmónia műsorait ma is a 400 személyes dísztermükben. A nagyzenekari műsoroknál ez persze technikai­lag megoldhatatlan. Más vá­lasztékkal viszont a Filharmónia ma még nem rendelkezik ... Azaz hiánycikk a szólóhangsze­res művészek és kamaraegyütte­sek könnyen „mozgatható" so­rozatműsorainak kínálata. Hallottam ezenkívül olyan okokról is, hogy a gyerekek fél­úton „meglógnak”, mert nincs, azaz „még nem alakult ki az igényük” a hangversenyekre; sok volt a fegyelmezési problé­ma; nem szabadna „kötelezővé tenni” a koncerteket, illetve „presszionálni” rá a fiatalokat. Ez utóbbival- messzemenően egyetértünk. Ám nagyon ko­molytalan — és aligha is kép­zelhető el — e vád jogossága, több — pedagógiai eredményei és zenei nevelőmunkája révén — közismerten országos hírű és rangú pécsi középiskolával szem­ben. Ahogyan az sem képzelhe­tő el, hogy a koncertlűtogatás igénye önmagától kialakul. Sőt, kimunkálása nem lehet csupán egy ember, az ének-tene szakos tanár feleiősséoe. A tanulóifjú­ság zenei nevelése is a tantes­tületek egészétől — ezen belül természetesen az Iskolaigazga­tók személyes hozzáállásától, esetleg rendszeres koncertláto­gatói példamutatásától is — várható. Jogos Igény azonban a kö­zépiskolák részéről a bérleti so­rozatok nagyobb választéka; a* iskolákba, művelődési házakba kihelyezhető hangversenyek le­hetősége és a koncerteknek a mostaninál kedvezőbb időpont­ja, (Például a délután 5—6 órai kezdet.) Középiskoláinkban csak o gimnáziumok I—II. osztályaiban folytatódik az általános iskolai ének- és zenetörténeti oktatás. Ez bizony kevés. Nem kételke­dünk abban, hogy nevelőink többsége szaktárgyában kihasz­nálja azokat az .anyagrészeket, ahol lehetőség kínálkozik a ze- zei neveléshez is kapcsolódó pedagógiai hatásokra. (Különö­sen, ha tárgyi feltételei is meg­vannak hozzá. Am ezen túl a zenei nevelés sokféle kiegészítő formájává, újabb lehetőségére is szükség van.) Pl. zenés klub- foglalkozások; vagy szép, köve­tendő példa a szigetvári gimná­zium irodalmi-zenei klubműsora is, amit nemrégen a Komarov- ban, az iskola kórusával szer­vezett közös klubesten mutattak be. És a sok között egy lehető­ség a Filharmónia négyrészes Liszt Terem-beli középiskolai bérleti sorozata is. Egy lehető­ség, ami hátrányos körülményei ellenére is — félretéve az elő­ítéleteket — nagyobb és több jóakaratú támogatásra érdemes ann,ál, mint amennyit az idei évben megkapott. W. E, Szervezeti tisztázódás — Üj működési szabályzat

Next

/
Thumbnails
Contents