Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

POLITIKAI PANORAMA Kenneth Gqlbratth az amerikai establishmenttől Kenneth Galbraith az első számú amerikai közgazdász­tekintély, Kennedy volt indiai követe, jelenleg az angüai Cambridge-ben vállalt egyetemi katedrát. Galbraith — bár messze áll a marxistáktól — élesszemű megfigyelője az amerikai társadalomnak, és véleménye mindig nagy érdek­lődést kelt az amerikai gazdaság és társadalom kérdéseivel foglalkozók körében. New Yorkból Washingtonba menvén, a iátogató, aki nem sok ügyet vet a dátumokra, úgy gondolja, hogy a két nagy város kö­zötti szálakat az amerikai establishment fűzi szorosra. Ez utóbbiak töltik be ugyanis a „parancsnoki posztokat" mindkét városban. Egy évtizeddel ezelőtt ez még igaz volt, de ma már más az eset. Az amerikai establishment (a vezetői posztokat betöltők) ugyanis a New York-i és washingtoni törvényhozási emberekből kerül ki. Azokból, akiknek szükségük van a nyilvánosság-a, akik jól hasznosítják „a nagy társadalom" szükségleteit, s amely egy­úttal ügyfeleket is biztosít nekik. Mellettük nagy szerepet játsza­nak a Ford- és Rockefeiler-alapitványok elnökei, néhány nagy bank és vállalkozás vezetői, a legrégibb magánegyetemek rek­torai, bizonyos számú egyetemi professzor, akiket abból a meg­gondolásból szerepeltetnek, hogy szilárdan megalapozzák az estab­lishment doktrínáit. Ügy tíz évvel ezelőtt semmiféle pozícó nem tűnt biztosabb­nak, mint az establishmenté. 1961-ben Dean Rusk lett a külygyi államtitkár, aki M Hertertől és Forster Dullestői, az establishment kiválóságaitól örökölte posztját. Az államkincstár titkára pedig Douglas Dillon lett, aki sokat dolgozott állami hivatalokban Eisen­hower elnöksége alatt. Allen Dulles vezette a CIA-t hosszú ideje, s megtartotta őt Kennedy is. Georg Bundy volt a nemzetbiztonsági bizottság feje a Fehér Ffázban. Robert McNamara, az outsider pedig szilárdan berendezkedett a Pentagonban, az establishment- hez tartozó törvényhozási emberekkel és politikusokkal. Ezek az outsiderek, akik elég rosszul mutattak ahhoz, hogy külpolitikával foglalkozzanak, gyorsan behozták a távolságot, mint ez Chester Bowles esetében is történt És íme, tíz évvel később az establishment, amely minden fele­lős posztot betöltött, visszazuhant a feledésbe. A legesélyesebbek igazságügyi funkcióba kerültek, néhányon közülük, mint Dean Rusk „száműzetésbe” ment (Athen nevű amerikai városkában, Georgia államban, egyetemi tanár). Ami bukásukban legjobban szerepet játszott,- hogy a közvéle­mény szemében a vietnami háború támogatóinak számítottak. Ez a háború katasztrofálisabbnak és bomlasztóbbnak bizonyult bár­melyiknél az USA történetében. S aki ma az Egyesült Államokba látogat, az utálat megnyilvánulásait tapasztalhatja e vállalkozás­sal szemben oly mértékben, hogy az minden képzeletet meghalad. Az establishment ma a legsúlyosabb bírálat célpontja. Mifől fél a pápa? Minden vasárnap délben ei- csöndesül a Szent Péter tér Ró­mában, ahol hívek és kíváncsi­ak tolonganak. A harmadik emeleti ablakban feltűnik egy keskeny fehér alak. A pápa ál­dást oszt az őt üdvözlő tömeg­nek. Egy pillanatig még vára­kozik, szemügyre veszi a töme­get. Kétségtelen, hogy e lát­ványban egy kissé megvigasz­talódik. Hagyományos kép ez, száza­dok óta változatlan: kereszté­nyek térden, a papok könyö­rögnek, pazar díszletek hátté­rében. Húsz évszázad hatalom és dicsőség, félmilliárd ember a megosztott világban — ennek kellene megvigasztalnia az uralkodó főpapot. Mégis, a pá­pa fél. Tavaly október elsején nyílt meg a megújulás reményében a szinódus ülése, és harminchét nappal később bizonytalanság­ban és titokzatos módon fele­ződött be. Azon a ponton, ahol több résztvevő nem tudta már elrejteni keserű csalódottságát. „Tarantellát táncolni jöttünk votna ide?" — kérdezte egy dél- vietnami érsek. Mások inkább a gyűlést befejező latin monda­tot forgatták ki csikorgó hu­morral: „recedámus in pace” vagyis „térjünk haza békében" — helyett „menjünk hátrafelé békében”. Lourdssban art kísérelték megmagyarázni, hogy a szinó­dus miért nem felelt meg az egyház várakozásának. Nehéz feladat ez egy erjedő közösség pásztorának, ahot a látványos esetek megsokszorozódtak, és ahol a papok házassága nem okoz többé botrányt. El tudják-e kerülni a hátrafelé haladásról való beszédeket? November 6-án, amikor min­den befejeződött a pápai ál­dással, békecsókkol és jókíván­ságokkal, az érsekek elhagyták Rómát. Bizonyos, hogy legtöb­ben köztük illúzióik elvesztésé­vel. Mások viszont azzal az ér­zéssel, hogy ez egyszer még megmentették az egyházat a modernizálás kalandjától. A pá­pa egyedül maradt. Converse noban, köze! Bari­hoz, a hívek egy része az érsek! tilalommal dacokra kivált a plé­bánia hatásköréből. Az ok, egy fiatal pap leváltása volt. A pap kijelentette: „Egyszer megtisztí­tott bennünket az, akinek em­beri arca volt.” Ő maga elhagy­ta az egyházat, mert „csak az evangéliumnak tartozik hűség­gel.” Máshol előfordult, hogy a templomi hallgatóság közül valaki a szertartások alatt emelkedett szólásra, hogy prok- lamálja: egyazon időben tarto­zik Jézushoz és ... a kommu­nista párthoz. A franciaországi Avignonban, a 45 éves abbé Amblard 10 év alatt szerény egyházi karriert futott be. Ly- ceumi lelkész volt, majd paró­kiát kapott, s ekkor különös vállalkozásba kezdett: a leg­utóbbi községtanácsi választá­sokon mint jelölt lépett fel . .. a kommunisták listáján. Az ér­sek nem értékelte ezt az elkö­telezettséget és eibocsájtotta. Mire a pap ezt mondta: „A kommunista barátaim eiképze lése megegyezik a mi személyes elképzelésünkkel a keresztény közösségről.” A fiatal francia érsek Etche- garay, kijelentette: „kétségte­len, túl sokat vártak a szinódus- tól . . . amely hipertróphiában szenvedett”. A grenoble-i érsek magyarázta meg legjobban, mi­ért helyezkedett VI. Pál erre a magatartásra: „A volán mellett, amikor köd van, a láb sokkai közeíebb van a fékhez, mint a gázpedálhoz.” Mitterrand a chilei példáról Francois Mitterrand, a francia szocialista párt főtítkáia nem­régen Chilében járt, és útjának tapasztalatairól interjú keretében számolt be. Az interjúból néhány részletet idézünk, amelyek külö­nösen azért érdekesek, mert Mitterrand csaknem teljes egészében helyesli a Chilei Népi Egységfront politikáját, s bizonyos követ­keztetéseket is levon saját pártjára vonatkozóan. MITTERRAND. „Chile, Dél-Amerika legdemokratikusabb or­szága, és egyedüli ország, ahol a kommunisták és szocialisták együtt kormányoznak. Ennek több oka van. Először Chile hagyo­mányai, mert hosszú ideje képviseleti rendszerben él. Tiszteletben tartja a hatalmi egyensúlyt, a szabadságjogokat. Másfél évszázad folyamán csupán két katonai puccs volt. A második ok, a jelenlegi' elnök ragaszkodása a törvényekhez. Nincs egyetlen politikai le­tartóztatás — kivéve Schneider tábornok, hadsereg főparancsnok gyilkosait és a gyilkosság megszervezőit. Nincs semmiféle cenzúra, az ellenzéki lapok szabadon és hevesen cikkeznek, és se vádas­kodás, se jogsértés nem tapasztalható. — Mi a különbség a chilei és a francia kommunisták között? MITTERRAND. Feltételezem, hogy nincs ideológiai különbség. A chilei párt, ugyanúgy mint a francia, hosszú ideig volt az el­nyomás áldozata. Ugyanolyan felelősségérzete van, mint a franciá­nak. Azt gondolom, a chilei párt realistább álláspontra helyezkedik szövetségesei iránt, és gondosan kerül minden olyan követelést és javaslatot, amejy árthatna a baloldal egységének. Világos azon­ban. hogy ez nem akadályozza meg a vitát a szövetségesek között. Szorosan fogják egymás kezét, és fegyelemmel végrehajtanak min­den határozatot. Azt gondolom, hogy ezen a téren a Francia Kommunista Párt hasonlóan viselkedne. — Lehetséges egy szocialista—kommunista koalíció? MITTERRAND. Nem első eset, hogy kommunisták és szocialis­ták résztvesznek chilei kormányban... A szocialista pártnak pél­dául több fenntartása van, mint a kommunistáknak például a radikálisok és a szociáldemokraták részvételével kapcsolatban a kormányban, mert ők úgy értékelik, hogy fékeznék a forradalmi folyamatot... — Allende hosszú ideig el tudja-e kerülni az erőszak alkal­mazását a visszahúzó erőkkel szemben? MITTERRAND. Ezt a kérdést én is felteszem magamnak. A jobboldali ellenzék egyrésze, amely kisebbségbe került az elnök- választásokon, többségben van a parlamentben, hajlik arra, hogy ne hívja ki maga ellen az erőszakot. De szélsőjobboldali, fasizált csoportok, lépésről lépésre nyerik meg maguknak a mérsékeltebbe­ket, mert a szocialista forradalommal ijesztgetik őket. Schneider tábornok meggyilkolása meglepte a közvéleményt: századunkban ott ez volt az első. Ez új helyzetet teremtett. Azt mondták nekem, hogy két merényletet is terveztek eddig Allende ellen. Az egyetlen amit tenni lehet; visszaverni az összeesküvést, a reakciót, a revansisták manővereit. Aliendének sikerült meg­teremtenie egy szintézist a forradalmi követelések és a törvényes kormányzás között — ön tehát a chilei „modeír mellett vent MITTERRAND. ... A szocialista pért, amely a baloldal egysé­géért harcol, kétségtelenül lelkesedik a chilei példa iránt" TUDOMÁNYOS PANORAMA Mérgezett teríték asztalainkon? Ciaude Otzenberg, aki a francia teieviziőnak A világegyetem képe cU mű adását szokta vezetni, beszélni kezd, A nézők közül sokan — mint ex lenni szokott —, étkezés közben fólszemmel figyelik a képernyőt. Am ahogyan Otzenberg dossziéja anya­gát ismerteti, úgy vesztik el étvágyu­kat, hogy végül arcukon a csömör kifejezésével tegyék le a villát és kanalat. Mit mondott Otzenberg? Pontos információt adott arról, hogy a fogyasztó asztalára kerülő hús, gyümölcs, sajt, sör és bor meny­nyi és milyen fertőzd, vagy egész­ségre ártalmas anyagot tartalmaz — hála a kémiai ipar fejlődésének. A probléma egyszerű. A „zöld for­radalom", vagyis a mezőgazdaság iparosítása, az „ipari forradalom", vagyis a gépesítés jutott uralomra a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben. A nagyüzemi termelés, szállítás, a műtrágyák, növényvédő szerek, tápanyagok viszont kihatnak a minőségre is. A tulajdonos gyor­san akar termelni, a lehető legki­sebb költséggel, a lehető legkeve­sebb veszteséggel. Ezért kell táp­anyagokat, antibiotikumokat alkal- maznia, ezért kell szelektálnia a gép­pel begyűjtött gyümölcsöket és zöld­árut, s ezért kell leszedni azokat fél­éretten, hogy elviseljék a szállítást. Nyolc hét alatt kell vágásra kész ál­lapotba hozni a szárnyast, hibrid sef- tésfajtákat kell kitenyészteni — s annyi baj legyen, ha a vágásra ke­rülő sertés húsa tele van vízzel. A szakemberek azonban bizonyít* ják, hogy a mezőgazdasági termékek egyre jobban fertőzötté, vagy mérge­zetté válnak a különböző szennyező­désektől. 1969-ben a New York-i ki­kötői hatóságok rtyolcszáz tonna Olaszországból, Franciaországból és Argentínából behozott sajt kirakását tagadták meg, mert szennyezettség* nagyobb mérvű volt, mint amennyit az amerikai törvények megengednek. Egy vizsgálat kiderítette, hogy a sajt szennyeződését egy vegyszer okozta, amely a DDT-készitmériyek csaladjá­ba tartozik. Ezt a szert pedig azok­nak az istállóknak a falán találták meg, ahonnan a sajt is érkezett. A tehenek az említett anyagot lenyalo­gatták az istálló faláról — így ke­rült szervezetükbe. Másik ilyen fatális élelmiszeripari fertőzés, amely a komló és a szőlő közvetítésével kerül a sör- és bor­ivók italába - az ólomlerakódás. Az ólomvegyület a gépkocsik és motoros járművek kipufogógázából, az ada­lékanyagok alkalmazásából szárma­zik. Franciaországban Ilyen ólomve­gyületet találtak a bor- és sörivók vérében és vizeletében. Az USA-ban több mint háromezer féle kémiai anyagot kevernek az élelmiszerekhez. Ebből a háromezer­ből ezer adalékanyag alig állta M azt a tesztvizsgálatot, amely a rák­keltő hatást, vagy káros Öröklődés« tulajdonságok előidézését kutatta. Csupán két évvel ezelőtt tiltotta meg például a kormány a sodium-cydci' mat használatát, amelyet az italok­hoz éppúgy hozzákevertek, mint más nagytömegű élelmiszerhez, a bonbo­noktól a rágógumiig. Ez utóbbiból az amerikaiak tíz tonnát fogyasztanak évenként. Különleges anyagokat al­kalmaznak az élelmiszeriparban ar­ra ist, hogy étvágygerjesztő külsőt és gusztusos színt adjanak a húsnak és gyümölcsnek, s hogy megóvják az árut a szállítások folyamán elszen­vedhető veszteségektől. Ilyen például a papírok diphelynes bevonata, vagy a zöldbab tartósítását segítő rosszul- fát. Ez utóbbi ártalmatlan mennyisé­gű, de miatta elveszti vitamin tartat- utót a zöldáru. Az oldalt összeállította Rózsa László Ez történt a világban Kislány a börtönrács mögött Burgos, Sevilla, Soria, Carabarv chel — fájdalmas nevek a spanyolok számára. Itt vannak bebörtönözve I azok a szakszervezeti és politikai ak- I tivisták, akik a szabadságért és de- : mokráciáért harcolnak. Enrique Guesalaga Lorreta 70 éri börtönre ítélve; Mario Onaindia 60 évi elzárás; Juana Dorronossoro Ce- berio 54 évi fogságra ítélve az al- í calai fegyházban; Narciso Julian 40 évi börtönbüntetés közben . . . Francia munkások szolidaritásának i eredményeként az idén ezek az em­berek és rajtuk kívül még néhány- ! száz bebörtönzött néhány órára meg- 1 nézhette gyermekét és talá'kozhatott is vele — a rácsok mögött. Egy egész országra kiterjedő gyűjtés tízmillió régi frankot hozott: azoknak a gyer­mekeknek az útiköltségét, akik távoli tartományokban elzárt szüleiket ke- ! resték fel. „Csodálatos érzés tudni | — írja a szolidaritási bizottságnak Eufrasia Alvarez, akinek a férjét há­rom éve börtönőzték be —, hogy nem vagyunk egyedül. Ott, ahol ők van- | nak, Nincsenek virágok . . Képünk a segoviai börtön fog'yaí között ábrázolja egy apját megláto­gató kislányt. Kábítószer és kémháború Ojabb érdekes kombinációk látnak napvilágot a New York-I kikötőben kábítószer-csempé­szés miatt letartóztatott Paul Fournier ügyében. A Nouvel Observateur-ben Cristian He­bert egy magát megnevezni nem akaró francia hírszerzőt idéz, aki szerint a CIA, az ame­rikai hírszerző szervezet, „elvileg bár szövetségesünk, de soha nem haboztak a múltban har­colni a francia titkos ügynökök ellen ..„Ismereteim szerint — mondja a francia ügynök, — a mi ügynökeinket nem semmisí­tették meg fizikailag, de .. S itt, a magát megnevezni nem akaró személy különös történe­tet tálalt fel. 1962-ben az ame­rikai kémszolgálat azt a vádat intézte az SDECE, a francia hírszerző szolgálat ellen, hogy kebelében egy szovjet hálózat működik. A vádat egy állítóla­Alexandre cfe Marenehe, a francia hírszerzőszolgálat, az SDECE főnöke. A fotóriporter akkor kapta lencse­végre, amikor a köztársasági elnök- hoc ment kihallgatásra c Delouette ügyben gos dezertór vallomására ala­pították. A. „bizonyítékok" akkor meggyőzték a kivizsgálásra Amerikába utazott bizottságot, és a hazautazást követően tisztogatási akció indult meg az SDECE soraiban. Ezt az ak­ciót az USA-ban egy erős fran­ciaellenes sajtókampány kísér­te. Ma — mondja a verzió —, úgy értékelik óz akkori akciót mint az amerikai hírszerzés pro­vokációját Franciaország ellen. A manipulált ügy célja az volt hogy megsemmisítse, illetve Te­hetetlenné tegye azokat a fran­cia hírszerzőket, akik az ame­rikaiaktól függetlenül kívántak dolgozni, és De Gaulle straté­giájának megfelelően a felderí­tésben is követni kívánták a „tous azimut", (minden égtáj felé) elvet. Most a Fournier ügy, illetve Fournier állítólagos megbízója, Delouette ezredes elleni támadás felelne meg ugyanannak a kampánynak, mint amelyet az amerikaiak 1962-ben csináltak. Mások azonban változatlanul többverziós lehetőséget látnak az ügy mögött Az amerikaiak piszkos trükkjét, esetleg Delou­ette személyes bosszúját, avagy az SDECE-n belüli riválisok egy­mással való leszámolását Akit a csimpánzok tettek híressé Televízió, film és könyv mu­tatja be a világ számos orszá­gában Jane van Lawick Goo- dall-t. Ez a fiatal nő tíz évet töltött a tanzániai őserdőben csimpánzok társaságában - tu­dományos kutatási célokból. Gaodall módosítja fogalma­inkat a csimpánzok társas éle­téről és értelmi képességeiről. Jane szerint a hordában egy sajátos tekintély-hierarchia ta­lálható. A csimpánzok nemcsak alkalmazni tudnak egészen kez­detleges eszközt, de készítenek is. A közös vadászzsákmányt felosztják, s olyan kézietekre képesek, mint némely emberi mozdulat. Jane szerint hozzájuk hasonló lehetett az ember 15 millió évvel ezelőtt v A > I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents