Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
6 1972. január 13. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Kisvárosok hétfő délelőttje A címet — némi változtatással — Adytól oroztam. Amikor f909-ben, egy Nyugat-est alkalmából Kaposvárott járt és Rippl-Rónai vendége volt, Kisvárosok őszi vasárnapjai címmel verset írt. A költemény sze- ' rint a századeleji kaposvári utcán kimenő cselédlányokkal találkozott, és „hideg és süket emberek" néztek rá a kisvárosi korzón . .. ' A szónak — kisváros — különös jelentése, hangulati tartalma van nyelvünkben. Krúdy, Móricz, Kosztolányi neve jut eszünkbe, akik érzékletesen írják le regényeikben a magyar kisváros életét. Gömbakácokkal szegett poros kis utcákat, macskafejes kövekkel 'kirakott járdákat látunk ... A boltajtóban a belépő feje fölött sárgaréz csengettyű szól . ., A tíz-tizeriötezer lakosú kisváros ma is meglevő, jellegzetes magyar települési forma. Szerepe, helye az urbanizáció mai fokán is megvan. Az egyik-« nek — Szentendrének — festői környezete, a másiknak — Kőszegnek — történelmi múltja, a harmadiknak — Keszthelynek — a víz, a Balaton közelsége adja „varázsát”. De milyen lehet egy olyan kisváros, amelynek nincs se hőforrása, se híres műemléke, se táji szépsége, amelyet nem tartanak számon az idegenforgalmi prospektusok és a hétvégi kirándulók? Hogyan, lehet élni ma — Bonyhádon? GAZDAG LEHETŐSÉGEK Az autó átbilleg a Határárok téglahídján. A híd ,egy darabig alig óízrévehetően emelkedik, majd visszahajlik. Olyan, mintha egy domb hátára kapaszkodnánk. (Cözépen a híd mellvédjén naiv, barokk''áhítattal magános kő- szotÄr ‘♦ordítja tekintetét az ég relé. A híres prágai Károty-híd- dal távoli rokonságot tartó bonyhádi téglohíd után a kisváros főterére érünk. Az adatokat egy 1937-es lexikonból másolom ki: „Nagyközség: 6861 lakos; posta, vasútállomás, távíró, telefon. Dohánytermelés.” Mit változott azóta itt az élet? Bonyhád két szomszédos nagyváros — Szekszárd és Pécs — vonzásában él. Az előbbitől j húsz, az utóbbitól negyven kilométerre fekszik. A magasabb szintű ügyeket elintézni a vármegyéhez, Szekszárdra kell menni. A hetvennyolc színházi bérletest is az autóbusz havonta a szekszárdi „Babits Mihály”- ba viszi/ Pécsről jár ki viszont a művelődési ház vezetője, a zeneiskola igazgatója, Pécsről jönnek a zománcgyárban dolgozó-tervező festők. De nem az utazók, a kétla- kiak, az ingázók jellemzők Bonyhódra. Harmincöt év alatt megkétszereződött a lélekszám. j A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 12 614 lakosa van l Bonyhádnak. Az emberek vegyes nemzetiségű összetétele — I a székelyek, németek, Felvidék- j ről kimozdított magyarok keve- j redése — ma már inkább az előnyök, mint az ellentétek forrása. A kínálkozó jó munkaalkalom, a lakossághoz képest nagyszámú — 5600! — munkahely nemcsak a helybelieket köti meg, hanem a környék falvainak életében is szervező szerepet játszik. Bonyhád ma nem dohánytermeléséről, hanem iparáról nevezetes. Van két nagy üzeme (zománcgyár, cipőgyár), négy nagyobb ktsz-e és két mező- gazdasági termelőszövetkezete. Bonyhád járási székhely, helyi és járási apparátussal, egy sor hivatallal, társadalmi és politikai szervezetekkel, irodákkal, szállodával. Három pénzintézete (MNB, OTP, AB), két középfokú oktatási intézménye (gimnázium és közgazdasági szak- középiskola), két naqy általános ískoláia van. Kórháza három osztállyal működik. A LÁTVÁNY A kisváros külső képe zava- | róbb, ellentmondásosabb. Régen a kisvárosok belterü- | létén álltak az emelete? házak, a belső negyedek voltak a vá- j rosiasabbak, a gondozottabbak. i Ma éppen fordítva van. A „belvárosban" á hajdani városmagban: leszakadt csatornák: nedves, vakolatot hullató, a megnövekedett'országúti forgalomtól megrepedt falak láthatók. Az üres, kilakoltatott házak poros üvegszemmel néznek az utcára. A főtérről szűk, piszkos sikátorok nyílnak, ahol csak az esővíz takarít. A hajdani szép park fái gondozatlanok. Az egyik ház falán kopott cégtáblát sillabizálunk: „Minden használt cikk kapható.” Alatta részletezés: „Konyha-, szoba-és antikbútor.” És kiemelve egyetlen tárgy: „Sezlony". A bonyhádi főtérre kellett hát jönni, hogy megtudjam, mi a cikkek cikke, a legkeresettebb használt tárgy,^a lét alapja, a „minden" közül az „egyetlen", A kijlső részek a gondozottabbak. A hagyományos városmagot körülvevő gyűrűben épültek az új magánházak, az új kórház, az új iskola. A kertes utcák aszfahozottak, itt a tulajdonosok lesöprik a járdát, a házak elé fát, virágot ültetnek. Míg a hajdani, a régi Bonyhád arca elhanyagolt, ütött-kopott, a periféria — ha nem is városias, de legalább — gondozot- tabb képet mutat. A látvány a mai magyar kisvárosok általános gondjára figyelmeztet. Kisvárosainkban a városbelső kommunális korszerűsítése egyre sürgetőbb feladat. Nem tudom például, hogy Bonyhádnak — a közterület, a terek és az utcahossz arányát alapul véve — van-e annyi köz- tisztasági alkalmazottja, mint Pécsnek? Több söprű kellene ide és kéz, amely a közutakat, az állami kezelésű házak előtt a járdát letisztítja. Csatornák kellenek, amelyek a szennyvizet a főtéren a föld alá nyelik. És körültekintő, átgondolt tervek kellenek, amelyek segítik a régi negyedeket, a kisvárosok belső régióit rekonstruálni. . Ma még egy omlatag, belvárosi, egyemeletes barokk házból, a Rákóczi utca 12-ből indul el minden héten kétszer Khón Miksa bácsi, a kordés, hogy két szamarával, nagy csengettyűszó kíséretében széthordja a saját „szikvízüzemében” készített szódavizet a város új negyedeibe. Nagy szakállával, kordélyával, két szamarával akár jelképe is lehetne ennek a felemás, ellentmondásos, régit és újat, avult formákat és viszonylagos jómódot magába foglaló mai kisvárosi életnek. A történelmi múlt s vele együtt a megrekedt élet a magba, a régi „belvárosba” szorult. Az új ólmok a külső periférián, a redőnyös, fürdőszobás, sátortetős mézeskalács-palotákban öltenek testet. JELES EMBEREK Bonyhádnak más nevezetes, jeles — vagy egyszerűen: jellegzetes — emberei is vannak. ,P. B. Egykor neves futballbíró; ma kiváló órásmester a főtéren. Zoli bácsi, a jogtanácsos. Nyáron tenisz-, télen korcsolyapályát nyittat. Ezer keze van. Legutóbb hetvenegy taggal megszervezte a „megyei szintű” ebtenyésztő kört. A Tolna megyei Népújság rendszeres helyi tudósítója. Verseket ír. Valamikor országos birkózóbajnok volt, | most a színházba járókat patro- [ nálja, s a nézők körében eredményes közvéleménykutatást végez. 5. Imre, az MNB dolgozója. Mindössze huszonkét éves, de gondos,* szép tanulmányban megírta Bonyhád történetét. D. Ödön bácsi, nyugalmazott ■ ügyvéd, aki viszdnt 89 éves, s nem bírván már bejárni a könyV- j tárba, levélben kéri, hogy küldjék el neki a legújabb nyelvészeti munkákat készülő dolgozatához. (Elküldték.) Von Bonyhádnak egykor országos hírű ökölvívóbajnoka és ■j Amerikában élő hírneves egye- ! térni tanára. Van irodalomtörté- j neti múltja (Vörösmarty) és élő 1 irodalmi öröksége (Illyés Gyula volt itt diák).-— Én vagyok Bonyhád élő kalendáriuma. Csak föl kell,lapozni — mondja Knábel Vilmos, nyugalmazott tanító. Amikor korát kérdezem, két nyolcast rajzol a levegőbe. — Régi újságíró vagyok én. Dolgoztam Pécsett, Bonyhádon meg Pesten. — Lapok bekötött évfolyamait, megszámlálhatatlan sok cikkét teszi elénj. — Tagja voltam a Gárdonyi Géza Irodalmi Társa- I ságnak. S az egyetlen élő ta- 1 nítványa vagyok Móra Ferenc- I nek. Felsőlövőn tanított Móra j egy esztendeig az evangélikus gimnáziumban, mert ott az is volt, aztán Szegedre került. Itt Bonyhádon tájmúzeumot ! akartam csinálni. Wosinsky Mór- J ral, a szekszárdi múzeum alapítójával ásottam Regölyben és Szárazdon. Minden, szekrényem tele volt urnákkal, római meg I kelta pénzekkel. Ennek egy része Szekszárdra került. Az éremgyűjteményt is megvették tőlem. Volt három darab olyan drachmám, ami az egész világon ritkaságnak számít. Ma is részt veszek, a vármegye helytörténeti pályázatain. És harcolok az értékek megbecsüléséért. A Perczel-családnak volt egy 48-as, szabadságharcos és egy 67-es, kiegyezéspárti ága. Nekünk a ^erezel Mórokat kell megbecsülni. Meg az olyan Borbély Józsefeket, aki Perczel Mór oldalán mozgósította a nemzetőröket. Amikor Ottinger osztrák generális bevonult Bonyhádra, félreverette a harangokat. A császáriak persze leszedték a toronyból. De kibeszélte magát. I Azt mondta, temetésre harangozott. Persze sokáig megfigyelés alatt állt, és az iratait is elvették. A századfordulón volt itt egy kiváló gimnáziumi tanár, a For- berger. Villanytelepet, tejcsár- nokot, uszodát csinált Bonyhádnak. Ráment a vagyona, s ráadásul a saját uszodájában fulladt meg. Hát az ilyenekről nevezzenek -el új utcákat! És ha új utcát nyitónak, ne tervek nélkül, össze-vissza építkezzenek. Az egyik ház így áll, a másik meg úgy. És nem lehet eljutni a kapuig. Megvan a ház, de nincs hozzá kocsiút. ELMENNI, MARADNI A művelődési ház egyik szobájában hárman beszélgetünk. A mosolygós tekintetű lányt nevezzük Évának, a komoly szavú fiút Misinek. Eayikük a művészeti előadó, másikuk a gazdasági vezető a házban. — Korunk valóságos néobe- tegséqe a magány — próbálom a véleményüket előcsalogatni. — De itt talán még ismerik egymást az emberek. Amikor végigmentünk az- utcán, láttam, sokan visszaköszöntek Misinek. A művelődési házba is bejönnek? —- Csak a fiatalok. Százötven taggal filmklubot , indítottunk. Kéthetente tartunk előadást. A vetítés előtt bevezető, aztán vita — mondja Éva. — Milyen hely Bonyhád? — Sáros-város. Láthatta az autóbusz-pályaudvar kátyúit. . . — Ami hiányzik? — >Nincs a háznak önálló zenekara. — Ha Ady Endre ma jönne el Bonyhádra, mit írna a kisvárosról? És ha á mai kor egyik Adyval mérhető költőjét, mondjuk Illyés Gyulát hívnák meg Bonyhádra, hogy irodalmi esten j lépjen dobogóra, talán épp itt ! a művelődési házban, hányán hallgatnák meg? — Azt hiszem, nagyo-n. keve- j sen. — Ha választani lehetne, elmenne egy nagyobb városba, vagy Bonyhádon maradna? — Erre inkább nem felelek. — Majd egy kis szünet után ! hozzáteszi: — Tulajdonképpen | egy sokkal kisebb helyre men- j nék el a legszívesebben. Egy faluba, ahol csak magam lennék ... " , Misitől is ezt kérdezem: T- Lehet itt élni? — ;Én nagyon szeretem ezt a helyét. .Mecseknádasdon születtem. Bonyhádon tanultam. Pécsett voltam katona. Az valóságos város. De nekem az is élmény, ha az idős asszonyok, akikre én mór nem emlékszem, megállítanak az utcán, megismernek, és azt mondják: Hogy megnőtt ez a Misi gyerek! Ezt másutt senki se mondaná ... Tüskés Tibor Nem tagadom, szorongással töltött el az út előtti utolsó napok készülődése. 4000 kilométer távolságra, hazámtól távoli idegen országba készültem el, ahol a szokások, az időjárás, az ételek íze is egészen más mint itthon. Ahol idgen nyelven beszélnek, ahol az íráS más jelekkel történik, és még az olvasást is az ellenkező oldalon kell kezdeni. Az utazás előtti nehézségeket megkönnyítette, hogy sok baráti együttérzés kísérte itthoni utolsó lépéseimet Néhány orvostanhallgató tanul Jemenből egyetemünkön. Amikor meghallották, hogy Jemenbe utazom és ott egy évig sebészként fogok dolgozni, felkerestek. Éjszakába nyúló beszélgetések következtek. Tájékoztattak életükről, a jemeni nép gondjairól 4s a rám váró j szokatlan élet körülményeiről. Nem festettek rózsaszín képet hazájukról, de reális elbeszélésük megnyugtatott. Meggyőztek arról, hogy barátok közé megyek, akik hasznomat veszik, számítanak munkámra, várnak. Ezek a hazájukat féltve szerető egyetemisták megvilágították előttem, hogy sok, nagyon sok különbség van a mi népünk szokásai és az ő országuk szokásai között, de ott is éppen úgy fáj a sérülés és a gyulladt seb, mint nálunk, ott is ugyanúgy gyógyulást várnak tőlünk a betegek, akárcsak itthon. Az egyedüli lényeges különbség toPécsett, a Kossuth Lajos utcához csatlakozik a régi „Búza tér”. A felszabadulás után ezt a teret Irányi Dánielről nevez ték el. A rendkívül forgalmas városrészen naponta tízezrek fordulnak meg. De vajon az itt lakók és az áthaladók között hányám vannak olyanok, akik tudják, hogy ki volt a tér névadója, hányán vannak olyanok, akik ismerik Irányi Dániel éle tét és munkásságát? Irányi Dániel a Szepességben született 1822-ben. Édesapja evangélikus lelkész volt. Középiskoláit az eperjesi kollégiumban fejezte be, a jogot Pesten tanulta. Tanulmányai befejezése után ügyvédi gyakorlatot folytatott, de az 1848. évi forradalmi események őt is elszólították íróasztala mellől. Őszinte meggyőződéssel, határtalan lelkesedéssel csatlakozott a márciusi ifjakhoz. Kiváló szónoki tehetségével eredményesen szolgálta a forradalom ügyét. 1848- ban Pest városa (Lipót-város) még választotta országgyűlési képviselőnek. Az első felelős magyar minisztérium 1849 elején Kassa és Eperjes kormány- biztosává nevezte ki, majd Kossuth hívására visszajött Pestre, ahol a legnehezebb időben, Budavár ostroma idején látta el a kormánybiztosi teendőket. Az összes középületről* leszedette a Habsburg és az osztrák uralom jelvényeit, helyükbe a korona nélküli Kossuth-címert állíttatta, vasszigorral őrködött a rend, az élet és a vagyonbiztonság felett. A forradalmi vésztörvényszéknek is tagja volt. Közben lelkes szónoklataival kitartásra buzdította a főváros lakosságát. A világosi fegyverletétel után neki is menekülnie kellett Hay- nau haragja elől. Távollétében halálra ítélték. Párizsba emigrált. Hamar elsajátította a francia nyelvet, és a nagy francia lapok munkatársa lett. Innen védelmezte — most már tollal — hazája érdekeit. Cikkeiben darabokra tépte azt a fátylat, amellyel az osztrák kormány a Magyarországon végbevitt megtorló intézkedéseit a külföldiek megbotránkozása elől el akarta takarni. Chassin francia történetíróval együtt megírta a forradalom és a szabadságharc történetét. Hogy az európai országok megismerték a magyar nemzet szabadságharcát, a szabadságharc bugása után a szenvedéseit, hogy egyre többen kezdtek rokonszenvezni a magyarokkal, ebben Kossuth mellett Irányi Dánielnek van a legnagyobb érdeme. Az emigrációban élő magyarok is nagy- rabecsülték. Feddhetetlen élete; tiszta erkölcse miatt magyar „Cato”-nak nevezték. Maga Kossuth is feltétlen bizalmával ajándékozta meg. Mikor a volt kormányzó Vilma nevű lánya 1862-ben fiatalon meghalt, Kossuth kívánságára Irányi Dániel mondotta a ravatal fölötti gyász beszédet. Pécs városának lakói 1868- ban hívták háza Irányit a 20 éves száműzetésből. Először 1868. június 21-én 179 szavazattöbbséggel megválasztották országgyűlési képviselőjüknek, majd mikor ezt a választást a képviselőház megsemmisítette, 1868. novemberében másodszor is megválasztották, de már egyhangúlag. Irányi Dániel 1868. december 15-én érkezett meg választói körébe, Pécs városába. Leírhatatlan lelkesedés fogadta a/híres szóműzöttet. Egy J korabeli újság, A nép zászlója i 1868. december 26-i száma így számolt be a nagy eseményről: „. .. a közönség nagy része sietett a négyes ' fogatot elzárolni, hogy vendégünket beleültesse, de Irányi kijelentette, hogy gyalog fog városgnkbcu bevonulni. A menetet zöld lombok és nemzeti szalagokkal feldíszített loves bandérium nyitá meg. A diadalmenetnél átszellemül' arcokról sugárzó ihletséget, a képzelődést túlszárnyaló lelkesedést, a csoportosulás ünne- pies alakját és a közbeszőtt események nagyszerűségét csak átérezni, de ecsetelni nem lehet. A 20 éves menekült Dietrich ügyvédhez szállt be. Lakása feljáratánál negyven fehérbe öltözött koszorús leánykák éljenezve hintének eléje illatos virágokat, lent pedig a beláthatatlan nagy számú közönség fokozva nyilvánító óhaját öt még egy pilla- natia látni és beszédét hallani: ez megtörténvén példás rendben oszlott szét Fent a bemutatásoknál jól esett látnunk, midőn még a vidékről is, nevezetesen Kaposvár, . Szigetvár, Szt Lőrinc és Siklósról is számos elvtársaink jöttek közénk a de- mocraczia bajnokával testvéri- leg összeölelkezní." Irányi Dániai mindvégig hű maradt az 1848-as eszmékhez. Mint képviselő az országgyűlés szélsőbal, majd a Függetlenségi Párt egyik vezére lett. Bátran harcolt az 1867-es kiegyezéssel létrehozott közös ügyek ellen, szenvedélyesen küzdött a polgári szabadságjogokért, o liberális egyházpolitikai törvényekért. 1892-ben halt meg. Molnár Imre lón csak az lesz, hogy nagyobb szükség lesz rám ott, mint itthon, hiszen lényegesen kevesebb orvosuk van. Hálával gondolok Yahja Ali Midwahi-ra, Yahja Hamza Bin Yahjára és Mohamed Nasher-ra, akik szabadidejüket feláldozva egy kis magyar—arab szótárt állítottak össze munkám megkönnyítésére, a kezdeti nehézségek megkönnyítésére. Magyarországon ezidáig még nem adtak ki ilyen szótárt, annak ellenére, hogy a százmilliós, egységes beszédű és írásmódú arab világgal évről évre fejlődik tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatunk. Az első jemeni ismerősök nagyon jó benyomást tettek rám, barátaimmá váltak és eloszlattak néhány indokolatlan kételyt. Búcsúlátogatásra felkerestem egyetemünk rektorát, dr. Boros Béla professzor urat, akihez az őszinte tiszteleten kívül az elvtársi barátság is fűz. Beszélgetésünk során érdeklődött az útra való felkészülésről, terveimről és a rám váró feladatokról. Végül a következő szavakkal engedett utamra: „Nehogy azt hidd, hogy míg távol vagy, magadra hagyunk! Az itthon maradó családodra vigyázni fogunk. Mondd meg otthon, forduljanak hozzám és az egyetemhez bizalommal, ha bármi gondiuk adódba, segíteni fogjuk őket”. Az elutazás előtt néhány nappal, munkahelyemen, az L Se- ! bészetí Klinika VI. emelet B-osztály nővérei köiülvettek. Azok a munkatársak akartak búcsúzni tőlem, akikkel hosszú évek alatt sok nehéz órát töltöttünk együtt egy-egy beteg ágya mellett. Kö- mlvettek azok a munkatársak, akiknek hibáit és erényeit évek alatt megismertem, és akik ugyanúgy ismerik tulajdonságaimat, szokásaimat A kedves arcok között állva előkerült- egy kis háziszőttesből készült útitarisznya, amelyet a következő szavakkal adtak át: „A világgá menőnek; a tarisznyába tettünk egy ici pici darabot hazánk földjéből, hogy emlékezzen az anyaföldre, amely eddig táplálta és amelynek része, egy pici üveg barack- pálinkát, hogy érezze és ne feledje el ételeink és itaíainkj sajátos ízét, zamatét, végül beletettük kis csoportunk fényképét, melyet titokban készítettünk. A képet azért adjuk, hogy ne feledjen el bennünket. Tudja, hogy becsültük, szerettük és visszavárjuk.” Ilyen emlékekkel elutazni jó dolog. Megnyugtató, hogy az itthonmaradók nem maradnak támasz nélkül, bizalmat keltő, hogy barátok közé megyek, és nagyon jó úgy elmenni, hogy visszavárnak. Barátaimnak és mindnyájuknak időnként a Dunántúli Napló oldalai között meg fog jelenni egy-egy tudósításom Jemenből, Abból az országból, amelyről az arabok maguk állítják: Jemen — a boldog Arábia. , Dr, Czirbusi György Bonyhádi képeslap / ÜDVÖZLET JEMENBŐL Utcanévadónk: , -Irányi Dániel
