Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

/ OGAZDASÄQ ELET Hazai tükör Megint szorít a cipő Minőségiavitó intézkedések a Minőségi Cipőgyárban 1971 után, 1972 előtt * • ' I Egy és más a határ menti árucseréről Döcögő indulás után az év közepén kellő lendületet vettek a magyar—jugoszláv határmenti árucsere ügyletek, és év végére sikerült tisztes eredményeket összehozni. Nagyjából így jelle­mezhetjük az elmúlt esztendőt. Bár még nincsenek pontos^ ada­taink a tavalyi összforgalomról, de a jelek szerint elérte, vagy talán meg is haladta az előző év forgalmát. Szélesedtek a kap­csolatok, tovább bővült az ex­portált és az importált áruk lis­tája. 1 Két fontos fórum Mindez persze nem ment si­mán, az üzletemberek a határ innenső oldalán sokat panasz­kodtak a gyötrelmes árvitákra. A helyzet az, hogy kevés olyan árucikk található, amelynek ár­fekvése kölcsönösen elfogadha­tó, így aztán nehezen vagy egy­általán nem tudtak megegyezni az árban. Döcögő indulásról pe­dig azért beszélnek, mert az el­múlt esztendőben elég későn — március közepén — hozta nap­világra a minisztérium az áru­listát, amely a határmenti ke­reskedelem keretét képezi. Akad­tak ezenkívül ' más természetű gondok is, hogy csak egyes ké­sedelmes sörszállítmányokat em­lítsünk. Na persze a magyar— jugoszláv határmenti árucseré­ben érdekelt üzletemberek eze­ket a gondokat neiji szokták mindjárt különleges problémák­nak kikiáltani, ők tudják a leg­jobban, milyen hosszadalmas és fáradságos tárgyalási sorozatok előznek meg egy-egy nagyobb üzletet, s bizony sokszor apró- cseprő üzletekből jön össze va­lami. Az elmúlt esztendőben két olyan eseményre került sor, ame­lyek egy-egy fontos mérföldkö­vét jelentették a magyar—jugo­szláv hatórmenti árucsere tör­ténetének. Tavasszal Eszéken magyar ipari kiállítást rendeztek és ez a hazai, benne a bara­nyai ipar kistükrét mutatta a jugoszláv kereskedőknek, A kiállítás napjaiban sok új kap­csolat teremtődött, számos üz­leti tárgyalás kezdődött. A má­sik esemény a III. Pécsi Ipari Vásár, amelyet a hatórmenti árucsere legfontosabb fóruma­ként könyvelhettünk el. Számos jugoszláv cég állította ki termé­keit és nyitott irodát. A Pécsi Ipari Vásár új üzletkötések el­indítója volt, de magán a vá­sáron is több üzletkötés aláírá­sát jelentették be, igaz, hogy ezeknek a tárgyalásai már ko­rábban megindultak, csak erre az időpontra időzítették a kö­tést. A vásár alkalmával az ér­dekeltek kerekasztal-beszélgeté­sen is találkoztak. Itt, az áru­csere fellendítésével kapcsola­tosan, megannyi javaslat, ötlet hangzott el. Elképzelésekben nem volt hiány. Mi lesz 1972-ben? Nos, időzzünk egy kicsit és idézzük fel az elképzeléseket. Aki valamennyit készpénznek vette, az bizony csalódott. Hol vannak a közös boltok — jugo­szláv bolt Pécsett, magyar bolt Eszéken —, amelyek a két város áruválasztékát lettek volna hi­vatottak bővíteni? És hogyan is állunk a jugoszláv sör mohácsi palackozásával? Melyik utcában található a Slavonija Commerce pécs* irodája, amelynek az ígé­retek szerint már az elmúl év őszén még kellett volna nyílnia? (Tudomásunk szerint az iroda megnyitása a magas költségek miatt hiúsult meg, • a jugoszlá- vok e nélkül is elboldogultak a határmenti árucserében. ígére­tét azonban továbbra is tartja a Slavonija Commerce, s ha a for­galom indokolja, megnyitja pé­csi irodáját.) Szóval hiányérze­teink vannak. A fentiek arra in­tenek, fukarkodjunk a kijelen­tésekkel. Kevesebb ötlet — több alakot öltött elképzelés, meg­valósult ügylet vagy üzlet. Annak idején arról is szóvolt, hogy a magyar és a jugoszláv részvétel egymás vásárain köl­csönös, évenként ismétlődő lesz. Közbejött azonban a Gazdasá­gi Bizottság határozata, amely- | nek értelmében csak minden | második évben rendezhet Pécs ipari vásárt. Az idén tehát nem I lesz. Annak idején felvetődött I az is, hogy Baranya esetleg me- j zőgazdasági kiállításokat is ren- { dez. Szekszárd azonban „lelőtte" Pécset, az idén ott lesz négy j megyére szóló mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás, Ba­ranya ott vesz részt. Az idei esz- j tendő tehát nem ígér semmiféle [ i vásárt Baranyának. Pedig kár I lenne, ha akár csak egy évre is | szünetelnének ezek a két szom- í szédos gazdasági körzet üzlet­embereit 'összefűző rendezvé- ! nyék. Talán nem kellene 1973- ra várni, nyélbe lehetne ütni ! akár itt, akár a határ túlsó ol­dalán egy-egy kisebb rendez- ! vényt — órumintavásárt, áru­minta-bemutatót. A legtöbbet ezért az érdekelt nagykereske­^ szabolcsi szövetkezetek aktivitása Bővül a magyar—szovjet határ menti árucsere Két évvel ezelőtt a Szovjet­unió Kárpáton túli területe és Szabolcs-Szatmár megye szövet­kezeti kereskedelmi szervei ál­tal lebonyolított határmenti áru­csere forgalom már elérte a 170 ezer rubeles értéket. Tovgly a két fél körülbelül 32 millió forint értékre kötött árucsere­szerződést. Tovább bővült az áruválaszték is. A szovjet ke­reskedelmi központ által újab­ban az árulistába bevont olaj­kályhákkal, zománcozott és gáztűzhelyekkel, háztartási kis­gépekkel, építőanyagokkal, víz­vezeték-szerelési cikkekkel, outóköpenyekkel, műszőrmék­kel. A felek Kijevben most érté­kelték az eddigi tapasztalato­kat és ismét bővebb áruválasz­tékra törekednek a határmenti forgalomban. Megállapodás született arra is, hogy a szabol­csi szövetkezetek a Kárpáton túli területen egy nagyobb srak- üzletet nyitnak, amelyben kizá­rólag magyar árukat hoznak forgalomba. Viszonzásul a szovjet szövetkezetek Nyíregy­házán nyitnak áruházát. Terv született arra is, hogy a jövő­ben évente egyszer a Kárpá­ton túli területen magyar szö­vetkezeti hetet rendeznek, amelyet a szovjet szövetkezeti szervek p Szabolcsban megtar­tandó szovjet szövetkezeti hét megrendezésével viszonoznak. delmi vállalatok tehetnének, de szervezhetné az idegenforgalom is. Nem szólva a Magyar Ke­reskedelmi Kamara dél-dunán­túli összekötő bizottságáról, iga­zából neki kellene meg*ennie a kezdeti lépéseket. /ugoszláviai változások Milyenek az idei kilátások a magyar—jugoszláv határmenti árucserét illetően? Az árulista már napvilágot látott, a minisz­térium a tavalyit hagyta jóvá. Az üzleti tárgyalások tehát máris megkezdődhetnek, sőt már meg is kezdődtek. Már folyó tárgya­lásokat említett Kollár István, a KONSUMEX pécsi kirendeltsé­gének vezetője és Sestanovic Stevan-Bato, az eszéki Slavon.ja Commerce üzletkötője, okit pél- monostori lakásán telefonon hívtunk fel. Annyi bizonyos, a határmenti árucserére is befo­lyással lesz a Jugoszláviában a következő hetekben életbelépő új külkereskedelmi és deviza­rendszer. Bár még technikai részletei kidolgozásra várnak, az azonban máris ismeretes, a ju­goszláv kormány intézkedései meghozatalánál az export foko­zását tartja szem előtt, a bel­földi ipar és az import korláto­zására törekszik. Mintegy száz árucikkre korlátozzák a behoza­talt. A beviteli korlátozások olyan cikkekre terjednek ki, amelyeket a jugoszláv ipar is megfelelő mennyiségben és mi­nőségben állít elő. Az új kül­kereskedelmi- és devizarendszer és a dinár időközbeni leértéke­lése, mint mondottuk, nyilván kihatással lesz a határmenti áru­cserére. Könnyebb vagy nehezebb lesz a dolguk az idén az üzletembe­reknek? Ne bocsátkozzunk jós­lásokba. A korábbi években ki­alakult jó kapcsolatok minden­esetre biztosítékai, hogy az áru­cserében nem következik be visszaesés. Az említett két kül­kereskedővel folytatott beszél­getésből az szűrhető le, opti­mizmusra nincs ok. Igaz viszont, a derűlátás hiánya a külkeres­kedők óvatosságára vezethető vissza. Nem szívesen nyilatkoz­nak előre, csak akkor, ha már a szerződésre ráütötték a pecsé­tet, s aláírták a felek. A tárgya­lások — mint említettük — már megindultak, ki-ki mór jelezte igényeit. Sestanovic Stevan-Bato telefonbeszélgetésünkkor meg­jegyezte, a jugoszláv árak talán majd jobban megfelelnek a ma­gyar partnereknek, az idén nem lesznek olyan gyötrelmes árvi­ták, mint tavaly. Mindenesetre — s ezt mind a két fél hangsú­lyozza — többet és többet kell dolgozni mind a két oldalnak, hogy az idén még szebb ered­mények szülessenek a hatór­menti árucserében — mindkét gazdasági körzet megelégedé­sére és hasznára. Miklósvári Zoltán A Szervezési és Vezetési Tudom pyos Társaság hírei A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság nemrég j alakult baranyai csoportja ja- j nuár 18-án vezetőségi ülést tart. ! Az ülésen életrehívják a szak­osztályokat és jóváhagyják a társaság 1972. évi munkatervét. Alapvető célkitűzéseik: Tevéke­nyen részt venni a termelés és a szolgáltatás terén a műszaki és gazdasági szervezőmunka to­vábbfejlesztésében. A társaság tagjai aktív munkásai kívánnak lenni az üzem-, a termelés- és a munkaszervezési színvonal nö­velésének; tudományos színvo­nalú ismertetői, oktatói és mű­velői a műszaki és gazdasági hatékonyság fejlesztését szolgá­ló új vezetési és szervezési mód­szereknek és eszközöknek. En­nek megfelelően alakítják ki a szakosztályokat: tervezési és rendszerszervezési, vezetési-szer­vezési, munkatudományi, okta­tási (vezetőképző) és marketing szakosztályok. A társaság programjának egy része kapcsolódik a műszaki és közgazdasági propaganda hó­nap rendezvényeihez. 1972. évi munkatervükben számos hazai és külföldi szakember előadása, hazai és külföldi tapasztalatcse­rék szerepelnek. Az SZVT baranyai csoportjá­nak első igazi nagy rendezvé­nyére. 1972. november 20—21- én kerül sor. Nemzetközi konfe­renciát rendeznek Pécsett. A konferencia témája: A korsze­rűen szervezett és vezetett vál­lalat ma és holnap. Az utóbbi időben nemcsak a belkereskedelem, hanem né­hány külföldi cég is reklamálta a magyar cipők minőségét. A Szovjetunió 1971-ben több al­kalommal küldött vissza na­gyobb mennyiséget a magyar cipőszállitmányokból minőségi kifogások miatt. A Szovjetunió­ba szállított magyar cipők egy része a Minőségi Cipőgyárban készül. A Világgazdaság mun­katársa a Minőségi Cipőgyá- gazdasági igazgatójával arról beszélgetett, milyen intézkedé­seket tettek annak érdekében hogy a jövőben ne érje ha sonló kellemetlenség a vállaló tot. A Minőségi Cipőgyárba rek­lamációval visszakerülő cipők százalékaránya 1971-ben 1,5-ről 2,5-re emelkedett. Ez a szám azt mutatja, hogy nem valame­lyik szériában volt a hiba, ha­nem mélyebben kell keresni az okot, a gyárban követtünk el mulasztást. A visszakapott ci­pőkkel kapcsolatos kifogásokat három csoportba osztjuk: azok­ra. amelyek anyaghibábó! amelyek technológiai hibából és amelyek gondatlanságból erednek. Ilyesmi más válialat- nó1 Is előfordult, de az, hogy nálunk ekkora méreteket ölthe- tett, a felületes belső termé k - ellenőrzés következménye. Nem is az ellenőrzést végzők szak- képzettségében volt a hiba, ha­nem sokkal inkább az ösztönző rendszerünkben, ami nem tette eléggé érdekeltté a meóst a hibás áru kiszűrésében. Ez to­vábbgyűrűzve a gyártási folya­matban részt Vevőket sem ösz­tönözte arra, hogy kellő gon­r\+ ír-s r cl í f c /i nzm tz minncánro A nyár elején a Könnyűipari és a Külkereskedelmi Miniszté­rium is foglalkozott ez üggyel és az utóbbi szükségesnek tar­totta a MERT-ellenőrzés beveze­tését. Azóta mi is kidolgoztunk a Könnyűipari Kutató Intézettel közösen intézkedéseket a mi­nőség javítására,' hiszen nem­csak az az érdekünk, hogy kül­földre ne szállítsunk hibás árut, hanem az is, hogy lehetőleg minél kisebb százalékban gyárt­sunk hibás terméket. Olyan anyagi ösztönzési rendszert dol­goztunk ki, amely a dolgozókat abban teszi érdekeltté, hogy a jelenleginél sokkal inkább 0 minőséget helyezzék előtérbe még a mennyiség rovására isi A minőségromlás oka többek között az is — és ez bizonyos fokig mentség is számunkra — hogy az elmúlt néhány évben igen gyorsan kellett felfuttat­nunk a gyártást és ezzel a gyá­ron belül támasztott minőségi követelmények nem tartottak iépést. Helyzetünket- nehezítette, hogy szovjet részről kérték a választék növelését és ezt vál­lalatunknak saját eszközeiből kellett finanszíroznia, mivel eb­ben c relációban hosszabb tó-' von fix áraink vannak. A szovjet piacon évente kő- lülbelül 2 millió 400 ezef pá- cipőt értékesítünk. Termékeinket szívesen vásárolják nyugaton is. (Jelenleg Angliába, Nyugat-Né- metországbc és Ausztriába szál­lítunk.) Némileg hátrányos ránk nézve, hogy a szovjet megren­delések nagy része fehér cipő­re vonatkozik. Minden szériából keil készítenünk ugyanis egy biztonsági tartalékot és ezt bel­földön visszük piacra. A fehér cipőkre belföldön viszonylag ke­vés igény mutatkozik. A világgazdaság híreiből ROMAN-AMERIKAI MEGBESZÉLÉSEK KÖZÖS OLAJKUTATÁSRÓL Román olajipari szakembe­rek megbeszéléseket kezdtek amerikai üzletemberekkel a Fe­kete-tenger olajkészleteinek kö­zös felkutatásáról — írja az APA hírügynökség, de egyéb részle­teket a hírhez nem fűz. A- kö­zelmúltban a két ország képvi­selői mór aláírtak egy olajipa­ri szerződést. E szerint az USA berendezéseket szállít az egyik romániai kőolajfinomító építé­séhez. Románia és Algéria vegyes vállalatot létesít kőolajkiterme­lésre — jelenti a spanyol EFE hírügynökség. A két ország kép­viselői közötti tárgyalásokon született megáljopodás ezenkí­vül előirányozza 500 ezer ton­na algériai nyersolaj szállítását Romániába. A szocialista or­szág, amelynek saját olajkiter­melése évi 13 millió'tonna, ed­dig mór Iránból és Venezuelá­ból is importált nyersolajat. A Magyar ligazteági Társaság hírei Nagyjából összeállt az idei műszó­in ás közgotdosági propaganda hó­nap programja. A nyitó előadást Szekér Gyula nehézipart miniszter tartja. Előadásának elme: Az nner- giastruktúra időszerű kérdései. Ami o közgazdasági témájú e’3aJásokat illeti, a progr-mot a vállalati be'sö mechanizmus és a hatékonyság je­gyében állította össze a Manyar Köz­gazdasági Társaság megyei csoport­ja. Napjaink e nagyfontossógú kér­déseit a budapesti és a pécsi elő­adók, köztük a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem pécsi nappali tagozatá­nak oktató gárdája, számos oldalról megvilágítják. A hónap keretében megrendezik Dél-Dunántúl fiatal mű­szaki szakembereinek és fiatal köz­gazdászainak napját. Kerekaszta I­konferenciájuk témája az élőmunka hatékonysága. A vitavezető az e'kép- zelések szerint a munkaügyi minisz­ter vagy helyettese lesz. ♦ Folynak az előkészületek a Magyar Közgazdosági Társaság országos kül­döttközgyűlésére. Baranyából a hu­szonegy tagg vezetőség és további kilenc küldött utazik Budapestre. A közgyűlés pontos időpontja egyelőre még nem ismerete*. SZOVJET-ANGOL TEXTIL­EGYEZMÉNY TERVE A londoni sajtó feltűnő tála­lásban jelentette, hogy a Szov­jetunió nagyvonalú ajánlatot tett a pangó < brit pamutipar foglalkoztatására. A közlemények szerint Koszi­gin miniszterelnök felajánlotta, hogy a Szovjetunió 50 000 ton­na gyapotot szállít Angliának , lancashire-i pamuttermékek fe- j jében, hogy ilyen módon hoz­zájáruljon a munkanélkúliség csökkentéséhez. Az ajánlbtot Morris munkás­párti képviselő, Wilson parla­menti titkára hozta nyilvános­ságra — írja a Reuter. Közlése szerint a javaslat Wilson múlt év szeptemberi moszkvai láto­gatásakor hangzott el? A kép- I viselő azt mondotta, a tárgya­lások még kezdeti szakaszban vannak, de ha az üzlet létre­jön, annak értéke hozzávetőleg 16 millió 300 ezer font sterling lesz, jóllehet készpénzfizetés egyik fél részéről sem történik. Morris kijelentette: Koszigin • ajánlatának hátterében az az elgondolás húzódik meg, hogy elősegítsék a foglalkoztatottsá­gi helyzet javulását az angol textiliparban. A brit műszál- és pamutipart képviselő textiltanács szóvivője kijelentette: „Tizenkétezer em­ber vált munkanélkülivé az el­múlt években a pamutiparban, nagyon rászorulunk hót az ef­féle segítségre. Ha az ügylet megvalósul, akkor ez nagyon jó hír." A brit pamutipar kereskedel­me a Szovjetunióval 1970-ben 128 000 font sterlinget tett ki. A tavalyi évben több volt: au­gusztus végéig a kereskedelem értékét 183 0Ó0 font sterlingre teszik. „Ez azonban még csak nem is 250 000 font sterling és a kilátásban lévő 16 millióval össze sem vethető" — jegyezte meg a Manchesterben székelő textiltanács idézett szóvivője. A Financial Times cikke meg­állapítja: a szovjet javaslat na­gyon jelentős, mert a felaján­lott 50 000 tonna gyapot mint­egy 33 százaléka annak a mennyiségnek, amelyet a brit ipar egy átlagos évben feldol­goz és háromszor annyi, mint amennyit a Szovjetunió egy át­lagos évben Angliának expor­tál. „Ha ez az üzlet létrejön, úgf’ ennek politikai hatásai is lesznek — mind hazai, mind nemzetközi szempontból" — jegy­zi meg a Financial Times a nyilvánosságra került kompen­zációs ajánlatról. SZOVJET REPÜLŐGÉPEK LATIN-AMERIKÁBAN A Szovjetunióban gyártott Jak—40 típusú sugárhajtásos személyszállító repülőgépet 1972 januárjában mutatják be Dél-Amerikában. A bemutatón részt vesznek Brazília, Bolívia,, Chile és Ecuador légiforgalmi társaságainak képviselői. Ebből az alkalomból előre­láthatólag műszaki és kereske­delmi tárgyalásokra is sor ke­rül., A szovjet Aviaexport már tárgyalt Bolíviával 5 darab ilyen repülőgép eladásáról. Január­ban előreláthatólag már a szál­lítási határidőben is megegyez­nek. A gép befogadóképessége 31 fő, hatósugara 1450 kilomé­ter, óránkénti sebessége 550 ki­lométer. A Jgk—40 iránt nagy érdek­lődés mutatkozik a nyugati pia­con. Az NSZK, Olaszország. Franciaország és Af-ianisztán már rendelt is belőle. Előreha­ladott állapotban vannak a Ka­nadával és Ausztráliával folyó tárgyalások is. A bemutató bi­zonyára növeli majd a típus népszerűségét a latin-amerikai piacon, ahol szovjet gépek ed­dig nemigen szerepeltek.

Next

/
Thumbnails
Contents