Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
1972. januór 11. Csárda Mintha nyár lenne... A kertek alatt húzódik a határ - talán mezsgye - ami elválasztja Adorjás és Sámod községedet. És éppen itt van a Mogyorocska csárda is, az országúból beívelő kocsibejárónál, rendelkezésére, állva utazóknak, vidékre-kiszálló hivatalnokoknak, Harkányból - mindössze tizenöt percnyi autózás után - érkező kirándulóknak,' nyaralóknak, néha külföldieknek is. A magas oszlopokon pihenő kocsiszín tetőzete alatt valamikor mozgalmas-népes társaság verődhetett össze, cigányszekerek apró gyerekekkel, szekér alatt himbálódzó itatós vödrökkel? kutyákkal, kékes-fekete hajú asszonyaikkal, aztán vándorcirkuszosok láncra fűzött majommal, dobokkal, cintányérokkal, lovas pandúrok (vág/ „perzekutorok"?) és még korábban betyárok is, ahogy mondják, mesélik. Igaz-e? Ki tudja? Varga Józsefnek, a kocsmá- rosnak felesége mondja, hogy ók már itt élnek a környéken vagy jó negyedszázada, ha nem több és akkoriban mesélte ■méfj a 80 esztendős Boros bácsi, hogy ,,pulya korában” emlékezett erre a fogadóra, vagy csárdára és a betyárokba.- Valóban voltak?- Persze. Biztosan. Méq a dédanyám is mesélte, hogy kislány korában egy kasmír-kendőt kunyerált el tőle a betyár, Savanyu Jóska legénye, ő ma go kötötte a nyakába és még varrt is a betyárnak „hét szél vászonból” bőgatyót. A zárt üvegverandát — a homlokzat felől - Varxjáék építették meg. A falon szarvas trófeák, kitömött fácánkakas, van egy festmény is — közvetlenül j „rákomponálva" a vakolatra. Bizonyos Egyed nevű vendég piktúrája, erdőrészlet, vastag- nyakú szarvasfélével, úgy volt, hogy Vargát, a kocsmarost is j ráfesti, amint éppen lövi“ a vadat, de nem sikerült és egy j rajzban jártas vajszlói rendőr fát festett a félresikerült' *a- j dászra. Végül is elkészült. . A kocsmárosné és pécsi tanárképzős lánya persze tisztában van a „mű" értékével, j Megmosolyogják:- Mindegy, jó ez ide, valami kis hangulatot ád. Meg az- bán kölönben sem szeretnénk nagyon megbolygatni ezt oz i épületet. Igaz is. A kocsma olyan, amint az a „nagykönyvben" meg van írva. Olajos-padlás, vastag falakkal, kicsi és rácsos , - fönt kissé boltívben hajló ablakokkal, a masszív,, osztalo- I-at kockás viaszosvászon takarja, falra szerelt fogasok, egyik kampón feslett hegedűtök.- Ki hegedüld- A vajszlói Rétes Józsi bácsi. Néha eljön, elhegedülget a fröccsözőknek, szolidan, csendesen. De most beteg. Külön polc a poharaknak, röviditaloknak, aztán fekete *ábla, krétával az árjegyzék, a bádoggal fedett söntéspulton a tégelyek „bádog-kalapja”, aztán ami az igazi pultot eredetivé varázsolja: kétágú, csillogó, sárgaréz sörcsap.- Ezt egy Szlovákiából áttelepült Ifocsmárostól vettük, hozta magával. Akkor, amikor az engedélyt megkaptuk a kocsmára.- Mikor köptök?- Mi 1957-ben, de ez nyitva volt az ötvenes évek elejéig is, akkor a nagypapa i kezeite. Aztán jöttek a tanácstól, be kell csukni, államosítják. A szövetkezet elvitte a berendezést, de a csárdát nem nyitották ki.- Hogyan jutott önöknek eszébe? Vargáné elnézést kér, vendégek érkeztek, gyorsan kiszolgálja őket. Két kocsikísérő és a sofőr. Az előbbiek sört isznak,,le is telepednek az asztalhoz, ennyi tisztelet megjár az italnak, de a sofőr a fűrészporos-kályha elé áll, onnét nyúfkól időnként a háromdecis málnaszörpért. Egykedvűen kortyolgatja és némi irigységgel figyeli söröző társait. Két bájos lán’yka is betoppan. a kocsmároslány barátnői lehetnek, csak éppen benéztek, buszra várnak, nevetve susto- rognök, aztán elköszönnek^ Vargáné visszaül hozzánk.- . . . szóval úgy volt, hogy az uramnak volt egy használt Danuvia motorja, megyünk egyszer Hévízre, arrafelé Benéztünk egy csárdába, nagyon kedves hely volt, ha jól tudom „Rigófészeknek” hívták. Akkor beszélgettünk, milyen jó lenne a nagypapa 'csárdáját újra megnyitni. Régi, öreg szép kocsma, senki nem használja. Beadtuk a kérvényt, akkor még a sellyei járáshoz, , múlt «rz idő, már le is mondtunk róla, amikor megjött az engedély. Volt egy lovunk.' az uram éppen szántott vele, a kislánnyal küldtem ki a levelet... így kezdtük. ' ^- Mindjárt eladták a lovat? t- El bizony Kellett pénz a nyitáshoz, berendezéshez, mondom, akkor vettük a pultot is.- Megélnek?- Hát . ... csak a csrádából élni, nehéz lenne. Lányunk is Pécsett tanul, albérletit fizetünk számára, meg aztán egyáltalán: drága a tanulás. De hát, disznókat hizlalunk, van vagy kétszáz baromfira is, így ezzel együtt, lehet élni szépen. És persze, -nagyon sok munkával. Mert itt dolgozni, szaladgálni aztán kell. Többször vágunk és saját készítményű kolbászt adunk a vendégeknek, ha kell, akkor tojást is üthetek rá, ki hogy» kéri. Saját borunk is van. igaz, kevés, amint elfogy, vásárolunk. Engedélyezve van, ott vásárolunk fel bort, ahol akarunk. A kislány 'hozza a vendégkönyvet. Ebben aztán van minden. Van, aki összetéveszti a vendégkönyvet emlékkönyvvel", például T. Sándor,i láá'1. V. 26. keltezéssel írt soraival: „Tudom, hogy haragszol — bocsáss meg nekem — várlak vissza — hű szerelmesem”. Meg aztán: „Ki issza a Varga borát - Jókedve van attól —, nahát!” És a futballrajongók is közük az utókorral, hogy 1969, Vilii (!) ho 14.-én Okorág—MagVarboly közötti mérkőzés eredménye 0:1- volt. Közük az összeállítást is, miszerint Stefiik a balszélső, aztán játszott még Günő, Ga- nyu és a többiek. Szurkolók száma 4 fő, Árpád bácsi, Zel- kó bácsi és két lány. És, aki nem tudná: e könyvből értesülhet, hogy az Első Magyar Rakétától 969. február 15-én lőtték fel, bizisten mondom, a ra- f kétát a fellövés pillanatában le is rajzolták, a rakéta oldalán egy kis ablak, ott könyököl egy j férfi, feltehetően Varga kocs- máros. És a szöveg: „Akkor lesz majd jó, ha' a Holdon is a Varga bora lesz a jó!” Ebben mindnyájan megegyezünk. A sofőr elmegy társaival, : most. két férfi érkezik, később ismét három, kint egy Mercé- ' des áll meg. A csárda öreg fa- I lai átvészelnek időt, évtizede; : két, generációkat. A mennyezet 1 valamikor gerendás volt, a kislány mondja, egy darabot le- csqptak hosszában, úgy hírlik, valamelyik dühödt betyáV. ^s lent a vén pincében, a lejáró alatt is van egy odú, ahol két betyár is; megbújhatott, de méq egy sötét lyuk is, ami meg kivezet oz épület háta mögé. Kasmir- kendős szegénylegények és Mercédesek, Moszkvicsok és [ Zsigulik. Milyen is a világ? Ami ! az idő e két pólusa között van, i afölött talán éppen itt, Vargá- j ék öreg csárdájának asztalánál merenghet el az ember, átnézve a tükrös rizling aranyán. Rab Ferenc DISZNÓÖLÉSEN Az udvaron rozsé kesernyés füstje száll, az üstből pára csap fel: rotyog az abalé. Maszatos szájú gye ek dicsekszik az ajtó mellett. „Én fogtam a farkát. . .” Csöndes sündörgés folyik, néhányon fehér kötényben. A „karmeste/” a böllér a# ő irányításával dolgozik mindenki. Vezényszavak pattognak. Késő délelőtt a konyhában babérillat futtatja össze a nyá lat. A villásregge-li emléke már tűnőben, a tepsiben újabb húsok sülnek pirosra. Terhes a levegő a párolódó káposzta, a fortyogó savanyúleves, a sült máj nehéz illatával. Az asztal körül vendégek ülnek, készítik a „talajt" az ebédnek. Megtelnek a poharak könnyű vörösborral, oldódik a honoulat, vidámodik a disznó- halál . . . Falusi disznótor. Reggel már odakészítve minden, áll a rénfa, élesek a'kések. A disznó nyájas arcokat lát az ól deszkái fölött, szívélyesen nyitják az ajtót. Gyors és kiszámított mozdulatok következnek, egy óra múlva tele van a cigányokvájta teknő szalonnával, oldalassal, karajjal A hús rózsaszínű, rajta vastagon fehérük a só. Az edényekben paprika, mogyarbors, fokhagymagerezdek, vereshagyma. Monoton hangja ,van a húsdarálónak. Lassan telik a hatalmas lábas, art n a másik — kolbásznak, stifoldernek való töltelékkel. A fűszerezés külön tudomány. Minden -bohémek saját receptje van, s bár vidékenként más és rr ás „forgató- könyv" szerint zai'ik a feldolgozás, a végeredmény ugyanaz: délutánra glédában álinak a feszesre töltött kolbászok, karikában a hurkák . . . A tölteléket kóstolgatni kejl Nem 'is érezni, hogy nyers a hús. Enyhén csípős, kellemesen sós, pikánsan borsos, és étvógy- ge'rjesztően fokhagymás. „Az a fontos, hogy kiérezzék belőle minden fűszerszám" mondja a böllér. Kisebb csomókban készülnek a „pakkok”. Utazik a kóstoló. „Komáéknák, a Jó’sitiak, a városba a fialnék barátjának . . .” Négy-öt helyre küldenek, általában oz o szokás, hogy a legközelebbi ro!,ónnak, barát nak küldenek a friss hurkából. ! kolbászból egy kis „slitnivalói", azoknak, akikkel kapcsolatot | tartanak, összejárnak . . . A lakoma meglehetősen szabályos. Csend ,van, az asztal - roskadozik. Középütt a tálban . gőzölög a leves — nagy divat. | Baranyában a savanyúleves. Bennefőtt máj, tüdő, sovány húsok ízesítik: a marpknyi babér, no meg a kevéske ecet. . A kanalak szaporán zörögnek, j másik tányér kerül a vendégek elé: jöhet a Sült. Szép nagy barnapiros májak, ropogóste- t tejű fényes húsok töltik meg az új tányérokat, melléjük az apró [ és erős ecetes paprika. Az evést ! csak a poharak csengő hangja ! zavarja . meg, valaki tósztot mond, s ezzel a disznó (s megkapja útravalóját a túlvilágra... Fogy a bor, üresedik a tál, lassulnák a mozdulatok Kezdődik az élcelődés és a cigaretta időszaka. Délutánra kész minden. Hat ! tábla szalonna, négy sonka, í számtalan kolbász és stifolder a disznósajt, az oldalasok, csülkök várják, hegy a füstre ke- I rüljonek. Húsvc.fra aztán finom j lesz a piros sonkallús, patjdn- i va törik a kolbász... A lako- ; mástál már csak romhalmaz. A zsírt még sütik, a lyukas jfaka- náHal edénybe merik az omlós ■tepertőt. A kóstolókba ebből is i kerül. Ma már nem olyan a disznótor, mint akár tizenöt évvel ezelőtt. A szertartások jelentősége i csökken, a nagy vendégség, vi- j galom se divat. Mi marad hát? A munka. Nagy vesződés ám ! feldolgozni egy vagy két más- | féimázsás disznót — szabad j megnyomni a kolbásztöltőt hassal, hacsak nincs modernebb, tekerős szerkezet. • A' disznótor varázsa megkopott. Lehet, hogy így van. De a fok- i hagymás szárazkolbász, a pap rikapiros stifolder varázsa még | nem egyhamar kopik meg, Kampís Péter Harkányban a hatalmas park, a. kemping téli álmát alussza. A téliesített medence fölött hatalmas gázfelhő gomolyog, a gyógyfürdő és a szállodák élet« élénk az enyhe januárban. A nyár vidám tarkasága és zsibongása hónapok mú'ra tét. majd vissza, de a télnek is megvannak a harkányi örömei. — Szombattól ismét telt ház lett, Januárra és februárra minden szoba fogált. — Kiasz ’Flórián üzletigazgató okkal örül. — Az ide| helyzet lényegesen jöbb, terjed Harkány téli jóhíre is. A hall ablakán túl, színes melegítőkben sportolók tűnnek fel. Békéscsabáról az Előre futballcsapata fogált két hétre szobákat, itt tartják *b!apozás6kat immár harmadik éve. Rajtuk kívül az igali termelőszövetkezet 45 tagja üdül, pihen <és v(esz gyógyfürdőt. Megérkeztek a mezőszi- laslak és így 400 mezőgazdav t r sági dolgozó lesz tíz héten át vendég. ! tot, a Budapesti Eötvös Gimnázium tanulóiból kirándulókat, jönnek a Déryné Színház művészei. Február végéig a szobák 80 százaléka foglalt. — Ezzel búcsúzik Haüényi Ervin. A Bányász üdülőben Galambos Károlyné mondja el, hogy a Mecseki Ércbánya Vállalat és a Mecseki Szénbánya Vállalat dolgozói pihennek családjukkal j együtt és itt vannak az almás- ! füzitői röplabdázó lányok. — A futballisták után a röp- Ipbdázó lányokqt hoztuk el előkészítő edzésre. Napi háromszori edzés, mezei, futás, súlyemelés és természetesen fürdés a program. igen elégetettek, vagyunk — mondja Mátrai Sándor edző. Dél van és íme a Bányász üdülő ebédlője. . A harkányi strand egyik medencéjét körülvevő sárga m,u.- anyag fal és a gomolygó gőzfelhő eltakarja a • fürdőzőket. Közelebbről is csak nehezen rajzolódik egy-egy fej, de a Lsi- bongás, vízcsobogás árulkodik. ■ — Naponta hat-hétszáz fürdővendégünk van, duplája mint Ebéd a Bányász Szálló éttermében — Egy házaspár az NSZK- ból, egy Ausztriából és tizenkilenc-a hazai vendég — derül ki a szállodai nyilvántartásból. A szqmszédos Baranya szállóban CSÉB beutaltak, hazait és külföldi vendégek töltik téli szabadságukat és az ünnepek után folytatódik a tanfolyamok soi'a.' tavaly. Miért? Mert enyhébb b tél. Tetszik a 4§li. fürdés ... E tájékoztatást a pénztárnál mondják és mivel a gomolygó. gőz miatt a fürdőzőkről nem készülhetett felvétel, helyette a pihenőben kattant a gép. Mintha nyá/- lenne. A büfé forgalma álldndó, nagy keletje Nyárias közönség a fürdő télikertjében A szigetvári járás KISZ fiataljai után a MÉSZÖV következik, Hellényi Ervin, a Hotel Tjjrist kirendeltség vezetője 85 százalékos házat „jelent". Köztük 12 jugoszláv vendéget és a paksi Kinizsi tartalék és ifjúsági csapatát. • — A tartalék és ifi csapattal foglalkozunk, 17-én jön gz első csapat. Igen jó 'hely ez a felkészülésre. — Ezt a csapat edzője, Somodi András mondja. — A következő hetekre vá- j runk, Paksról egy IBUSZ csopor- 1 van a sörnek, Colának, a szörpöknek. A melegvíz, a hatalmas pihenő nyárias melege, folyadék utánpótlást követel. Délutánra a Tenkesről, kőd ereszkedik Harkányra. A sétáló, a Fürdő felé igyekvők alakját elmossa, de a hangokból, a beszédfoszlányokból érezhető, hogy jól érzik magukat, vidámak. , Harkányban a télnek is megvannak az örönrtei. (Kászon) Készül a kolbász FELVESZÜNK 20—40 ÉVES KORIG FÉRFI kesztyűszabász átképzésüket BETANULÁSI IDŐ 6 HÓNAP. Fizetés havi 1500,— forint, Betanulás után darabbéres munkával jó kereseti lehetőséget biztosítunk. Jelentkezés. KESZTYŰGYÁR KÖZPONTI ÜZEM, Pécs, Sörház utca 36.
