Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

8 DUNÁNTÚLI NAPlö 1972. január 1. PANORA'MA*NA ★ NAGYVILÁG Az év kulisszái mögött Elnökök és császárok — színpadon Stendhal, a nagy francia író a Vö­rös és fekete című legényében művé­szi módon írja le, hogyan készül a fia­tal, karrierre tijrő d'Adge érsek teljes főpapi omátusban megjelenni a temp­lom nagyúri -közönsége előtt. Azt gon­dolván, hogy senki nem figyeli, a tü­kör elé áll, és különböző pózban el­végzi az áldásosztás főpróbáját. De milyen könnyű dolga volt Sten­dhal korában egy főpapnak, főárnak, vagy éppen,'királynak! Betanulta és elpróbálta szerepét, aztán egy viszony­lag szűk arisztokrata kör előtt elját szotta: ha kellett méltóságos gőggel hideg fenséggel, ha kellett hadvezér! eréllyel és harsogással, ha kellett, mint népének jóitevő atyja jelent meg azért se, mert nyomta a nagy előd, De Gaulle „fenséges színjátékai'', hí rés sajtókonferenciái. De mire való az elnöki stáb? Közöttük egyik legfonto­sabb, aki a „publicity"-t csinálja, Pom­pidou állandó kpmeraman-ja, Gera d Herzog Mindig ő filmezi az elnöicót és tanulmányozza arcát, mint a szob­rász a modelljét. Herzog szerint min­den archoz ki kell választani a címe­zés megfelelő tengelyét, s Pompidou- nál ez a szemek magassága. Az elnö­ki operatőrnek ilyenkor résen kell len­nie, hogy kamerája kiemelje a drámai pillanatokat és rögtön semleges kép be menjen ót, ha az elnök indiszpo­nált, vagy a kérdés kellemetlen. „Az első számú amerikai pár ideális idillje Sör ;■■■ ( a színen, amely vagy az udvar rrveg- hívottaiból, vagy bizonyos számú tö­megből- is állt, akik természetesen csak távolból figyelhették az esemé­nyeket és • pontos részleteket nem is ■ nagyon volt módúkban megjegyezni. S mennyivel nehezebb ez o szerep mp, a. televízió korszakában és a mindent tudó objektívek kereszttüzében, ami­kor a színes nyomású nagy magazi­nok, minden rezdülést követnek és — mert talán éppen ez az üzlet! — előny­telen pozitúrában mutatják be.- Mac Luhan professzor, a Gutenberg galaxis című könyv szerzője, az emberi törté­nelem harmadik legnagyobb jelentő­ségű felfedezésének minősíti a tv fel­találását, azt az elméletet állítja fel. hogy a tv segítségével az egész világ hamarosan egy faluvá változik, ahol az egész lakosság egyazon időben és közvetlenül értesül a legjelentősebb dolgokról. Példának felhozza* hogy az emlékezetes Kennedy—Nixon versen­gés az- elnökválasztó kampány idején a tv jóvoltából dőlt el Kennedy javá­ra, mert nyilvános vitájukat a képer­nyőn százmillió ember nézte végig. Az első ember Holdra szállását már há- roms'zázmillióan figyelték visszafojtott lélegzettel — egyazon időben, s ugyan­csak háromszázmillió ember szurkolta végig a Joe Frazier—Cassius Clay profi világbajnoki bokszmérkőzést a képer­nyő előtt. A. mai királyok, elnökök, uralkodók a. kapitalista világban már nem elé­gednek meg a tükör előtti próbával, hanem egy nagy létszámú stáb, - a technika és a reklámfogás minden eszközét latbavetve biztosítja a sikert a nézők „előnyös benyomásait". Pompidou a Napkiráy indulójctt választotta A franciák tudják, Hogy ha a tv-ben a Marseillaise hangjai felharsannak, ak. kor rendszerint baljós dolgok Követ­keznek Legutóbb például így jelentet­ték be De Gaulle halálát. Pompidou elnök tehát új szignált keresett a kép­ernyőn való megjelenéséhez és a Michel-Richard Delalande komponál­ta induló első taktusait választotta amelyek egykoron a Napkirályt üdvö­zölték. így mutatkozott az elnök legutóbbi sajtókonferenciáján. Felkészülése nem­csak azért nem volt egyszerű, mert a francia belpolitikai és gazdasági helyzet ellentmondásokkal teli, hanem Pompidou, a sajtókonferencia előtt az Elysée palota parkjában egy fél­óra „koncentrálási” időt tart. Ilyenkor minden látogatót eltávolítanak. Az el­nök könnyű ebédet eszik, korábban a szokásosnál. A szellemi előkészületek már egy hónappal előbb megkezdőd nek. Titkárságának vezetője újságokat preparál ki, ő maga különféle szemé­lyekkel tanácskozik: diplomatákkal, pénzügyi emberekkel, szakszervezeti vezetőkkel, egyetemi tanárokkal. Köz­ben a titkárságok lázasan készítik a jegyzeteket. Nincs dosszié, csak rövid, tömör helyzetelemzés. S végül, amikor eljön a nap, Pompidou, De Gaulle-tól átvett királyi pontossággal jelenik meg a nagy teremben. A De Gaulle-rituálé az Elysée hatalmas termének közepét fendeztette l?e „színpadul" és hatal­mas, 1200 személyes „nagymisét" ren­dezett, miniszterekkel, diplomatákkal, képviselőkkel. Pompidou csak a sajtót hívja meg, mintegy 250 újságrót, s vagy harminc fotóriportert. Ő ugyanis látta, hogy a meghívott miniszterek közül néhányon konferencia közben elszenderedtek. A ceremónia másfél óra hosszat tart. Állítólag most nin­csenek „preparált" kérdések, .amelye­ket jóelőre megkap. Papírt nem visz magával, mert szerepét jól ismeri, csak legutóbb Beaumarchais egyik kötetét — amiből idézett — íjiába, az elnök se tanulhat be mindent. Herzog mester aztán gondoskodik róla, hogy a kép­ernyőn már egy magabiztos, szellemes, jól replfkázó és előnyösen fényképe­zett elnököt lássanak a kedvenc kocs­májukban abszintot szopogató fran­ciák. Aznop a kormányhoz közelálló újságok dupla példányszámban jelen­nek meg, s a „népszerűsítő technika" egész furfangos gépezete teljes fordu- latszámra kapcsol... Nixon ,,szerelmes-padja' a tengerparton Amerikában az elnök családja leg­alább olyan nyilvánosságot kap, mint maga az elnök. Ez ugyanis az „erköl­csi háttér”, amelynek pontosan ki ke1! elégítenie az amerikai nyárspolgár képzeteit az ideális amerikai család­ról, Kenrtedy egyik vonzereje volt a szép tartásu Jacquelin, a példás csa­ládanya és megközelíthetetlen nő. (Aki aztán az elnök halála után fele­ségül ment a csúf, vénséges és rette­netesen gazdag Onassishoz). Johnson istentiszteleteken, áhítatba merülve szedette magát fényképeztetek s han gosan énekelte a zsoltárokat. Nixon pedig a szerető, gyengéd férjet alakít­ja rendszerint „Pat", vagyis Patricia asszony társaságában. „Pat”, az első számú amerikai háziasszony pedig azt mutatja be, hogyan varázsolja meleg otthonná az állam-ügyektől gyötört el­nöknek a washingtoni, vagy kaliforniai rezidenciáját. Legutóbb, a francia Pa­ris Match képes világmagazin mutat­ta be „szenzációs" tálalásban Patrí­cia privát fényképalbumát, amelynek ez a címe: „A férjem és én." Az egyébként jó ízlésű lap édeskés szö­vege a következőképpen hangzik: „Talán soha, az USA történetében, nem volt ilyen sikere a Fehér Házba került személyeknek, mint annak a párnak, amelyet ugyanazon csodála­tos szellemi egység és ugyanazon am­bíció lelkesít. Ma, hatalmának csú­csán a Nixonok képviselik honfitársaik szemében az amerikai házaspár, az első számú amerikai pqrt..." A szö­veg színvonalához méltók a képek is. Az első: az elnöki pár jámbor élete. „Pat” ugyanis a methodista. egyház tagja, Nixon pedig quaker, ezért min­den vasárnap délelőtt a Fehér Ház báltermébe meghívnak egy vallási cso­portot, istentiszteletet tartani. Első kép tehát quaker lányok bő talárban, s a kórus vezetőjének gratuláló Nixon. Második kép azt van hivatva bemu­tatni, hogy az elnök és Pat mosolyog­va. győzik a fárasztó hivatalos foga­dásokat is: este a diplomáciai testület tagjait és feleségeiket kell fogadnia... Pat elbűvölően mosolyog ... A továb­bi képek Nixon és Pat-kettős. Intim percek a. sárga szalonban, ahol Pat tálalja a feketét, a Villa Padfica-ban, ahol Richard Nixon és Pat kedvenc kutyájukkal játszanak, aztán a párába vesző tengerparton tett alkonyi séta kettesben, s végül merengés az óceán­nal szemben, a szerelmes kispadon.'.. Az első számú amerikai pár ideális idillje. Copyright by Fehér Ház sajtó- titkársága ... Készült: tömegfogyasz­tásra. I Darius nem látott ilyef... 1971 protokoltszínpadón a pálmát azonban kétségtelenül Rehza Pahlevi sah, iráni uralkodó nyerte, aki magyar pénzben csak milliárdokban kifejez­hető összeget költött néhány napi ün­nepségre Perzsia megalapításának 2500 éves évfordulója alkalmából. Az ünnepségeket Persepolis romjainak tö­vében rendezték meg, ott, ahol a „kin­cses" Darius évről-évre felvonultatta maga előtt harci szekereit, gyalogos és lovas hadoszlopait. Két álló esztendeig kétezer mupkás dolgozott az előkészületeken. Egy nagy párizsi hirdetési cég tulajdonosa ter­veztette meg a selyemböl-bórsonyból álló hatalmas sátortábort á la Da­rius stílusban. A híres párizsi Maxim's étterem vezérkara állította össze dz ét­lapokat, az italokat pedig a leghíije­ságtűrő fenyőket, amelyeket ebből az alkalomból elültettek a sivatagoan. Kamionoszlopok több héten át vitték Európából Iránba o berendezéseket, hogy száz király, császár, uralkodó és államelnök igényeinek eleget tegye­nek. 1700 katona öltözött be a perzsa birodalom különböző korszakainak vi­seletébe, egészen Cyrustól kezdve nap­jainkig. Minden oszlopot a kornak megfelelő harci szekerek és akkor használatos instumentumokkal felsze relt zenekarok nyitottak meg. A kato­nák nemcsak jelmezeket, de mellig érő szakállt és váiiig érő hajat is kap­tak — a korhűség érdekében. Példát­lan biztonsági intézkedéseket léptet­tek életbe: Siráztól .Persepolisig, az utak mentén minden kilométeren egv útakadály. A tábor közelében pedig minden ötven méteren, aztán minden harminc méteren egy útzár. Végül az utolsó három állás, ahol a belépő gépkocsikat azonosították. Minden meghívott és egész kísérete köteles volt saját fényképét egy kis fémtokban a mellén hordani. A tábor géppuska­állásokkal volt körülvéve, amelyeket gondosan álcáztak, hogy ne zavarják a látogatókat. Az egész növényzetet kiirtották, hogy senki ne rejtőzhessen el a táboron kívül és két méter ma­gasságig helikopterek cirkáltak a !fe- vegőben. A nemzetközi biztosító társaságok több tízmillió dollárra becsülték oz ün­nepségen megjelent főrangú hölgyek állal viselt ékszereket. A sah kitűnő rendezőnek bizonyu't. A nemzetközi sajtó azonban elárulta a célt: Rehza Pahlevi azt szeretné, hogy fia és örököse egy erős és be­folyásos országot kapjon tőle; Közép- Kelet „vezető nemzetét”. 1971. Jézus Krísztos szupersztár 1971 legreklámozottabb musicalja a „Hair” és az „Oh Calcutta" mellett a, Broadwayon, az' idén bemutatott „Nézze meg Jézust legjobb napjaiban../ Valószínűleg ezt a sikert irigyelte meg Heiner Hoier müncheni grafikus és Detlef Rhode brémai ifjúsági könyvkiadó, akik első kísérletként kép­regény-könyvet dobtak piacra. Ebben a képregényben Jézus rtjotoron jár, '.-t- ezer embert etet rozskenyérrel, fellép a televízióban, és kezében, Mao bib­liáival agitál. Rákapcsoltak a hippi- és yippi-di- vatcégek is. Jézus-trikókat, Jézus-tain-’ rókát és Jézus-jelvényeket, feliratokat dobnak piacra, és elárasztják velük az NSZK városait. Habár a Vatikán suba alatt támo­gatja is ezt a Jézus-mozgalmat, s rész­leteket közvetít a Jézus a szupersztár , rock-operából, sok pap, mint a ham­burgi Klaus Reblin - szkeptikus. „Van-e okuk az egyházaknak, vagy a politikci jobboldalnak, amely a Jézus­forradalomban a jó magaviselet ezüst csíkját látja az egyébként sötét, tekin­télyellenes láthatáron, hogy ujjonga- nak ennek az új Jézusnak és fiatal ta­nítványainak, akik ahelyett, hogy fé­lelemre tanítanák a politikusokat és rendőröket, váratlanul megkeresztelte- tik magukata Havel folyóban?. , . Vé­leményem szerint itt helyénvaló a hi­tetlenség." A nagy féle’em. Mint 1929-ben? A dollárt is 1971-ben értékelték le, de a félelem görcsei már 1970 óta kí­nozzák Nyugat gazdasági köreit: mit hoz a jövő. Vajon a nagy világválság itt van a küszöbön? Túltermelés, leépítések, beruházások- visszatartása Németországban, Fran­ciaországban, Olaszországban. A fran­ciák 500 ezer munkanélkülivel számol Riadalom a New York-i tőzsdén Jézus Krisztus szupersztár sebb francia pincegazdaságok expor­tálták. Különrepülőgépek — egész légi­in i d a t alkotva — vitték a több ezer szál különleges szegfűt, s azokat a száraz­jézus Krisztus szupersztár című darab. „ökölbe zárják kezüket, mint a for­radalmárok, de az ég felé emelik, hogy isten útját mutassák. Az Atlanti­óceántól a Csendes-óceánig száz és százezer amerikai ismerkedett meg New York központjában egy bemuta­tóval: egy „rock-operával” a Broad­wayon, amely új dátum a színpad tör­ténetében; Jézus Krisztus szupersztár” — írta róla a Paris Match. A rock-opera Jézus útját beszéli el „Szent Mihály evangéliuma" szerint, de a hangsúly egy fülsiketítő pop-ze­nén van. Harmincöt muzsikus és negy­ven színész, mint Jeff Fenholt és a fe­ketebőrű Ben Vereen játsszák a fő­szerepet. Az egyik Jézust, a másik Jú- dást. .. Mária-Magdolna szerepét pe­dig egy hawai táncosnő, Yvonne Elit- ma n alakítja. A Jézus rock-opera az év legna­gyobb bombaüzlete a vállalkozóknak Egymillió dollár óra jegyet adtak el, s a lemez, amelyet két fiatal angol, Tim Rice és Andrew Weber sze-zett, hat hónap alatt négymillió példány­ban került piacra,' csuprán az Egyesült Államokban. Angliában Petula Clark lemeze hasonló sikernek ígérkezik. Ám mialatt a New York-i Heelinge-r színház előtt kilométer hosszú sor áll jegyekért, egy másik oszlopban vallá­si szervezetek tiltakozó menetet szer­veznek és véres verekedés robban ki a rock-opera hívei és azok között, akik ebben Jézus profanizálását látják. A .bombaüzlet azonban folyik to­vább, sőt.,.. nak. Angliában kilencszázezret Is meg­haladta a számuk és Olaszországban elérte az egymilliót. Az NSZK-ban ez év végéig ötszázezer embert bocsájta- nak el, vagy harmincórás munkára kö­teleznek. Ugyanez az irányzat érvé­nyesül Belgiumban és Hollandiában is. A Nouvel Observateur írja: A Ba­yer cég, ez a kémiai óriás 1967-ben kilábalt a visszaesésből és 17 száza­lékkal növelte exportját. De mivel tö­meges beruházást eszközölt, jelenté­kenyen eladósodott. A valuták egy­máshoz viszonyított le- és felértékelése bizonytalanná teszi. Bayer rentabilitá­sa 1969 és 1970 között 29,4 százalé­kot zuhant. Következmény: Bayer ha­bozik beruházni, ehelyett az elbocsáj- tásokat fontolgatja. S ez nem egyedül­álló, A Badische Anilin Soda Fabrik ugyanebben a helyzetben van.' A Volkswagen cég visszavont egy 500 millió márkás szerszámgép megrende­lést. Az acél-monstrumök 10 százalé­kos termeléscsökkentést jelentenek. 114 fontos üzem határozta el a mun­kaidő csökkentését. Olaszországban 1000 aktív dolgozórp 900 elveszett munkaóra jut egy évben. Nagy-Britan- nia 1972-re egymillió munkanélkülit je­lez. A kiutat kutatva sokan a fogyasz­tás csökkentését javasolják. Mások pe­dig. hogy az embereket maximális mértékben helyettesítsék gépekkel. Van azért némi vigasz is. Európg egyik legkisebb országában, Svájcban nincs munkanélküliség. Mindössze negyvennégyet jelentettek szeptember­ben. Ez azonban nemigen tudja elűzni a lidé-aként nehezedő kérdést a „jó­léti társadalmak” gazdasági köreiben: mi lesz 1972-ben? összeállította: Rózsa László /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents