Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

t972. Január Immár több mint négy esztendeje, hogy a Közel-Kelet broblémái a világ érdeklődésének, középpontjában áll­nak. A hatnapos háború óta eltelt időszakban a megoldatlan közel-ke­leti problémák gyakran szolgáltak olyan váratlan fordulatokkal, esemé­nyekkel, amelyek időnként méltán keltettek aggodalmat, bizonytalansá­got a világ haladó közvéleményében, elég csak a májusi egyiptomi, majd később a szudáni és jordániai ese­ményekre utalni. A több mint egy évig tartó közel-keleti tűzszünet lejár­ta utón joaosan merül fel az aggo­dalom; mi lesz ebben o térségben, mikor oldódnak meg végre az égető, a békét súlyosan veszélyeztefő prob­lémák? Talán már közhelynek tűnik, ha azt mondjuk, hogy az arab világ problé­mái bonyolultak. Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy az arab országok fejlettségi foka, társadalmi rendszere nagyon is eltérő. Földrajzi tekintetben ÍS különleges helyet foglalnak el, hi: szén tengerek, földrészek találkozásá­nál terülnek el ezek az országok, amelyeknek birtoklása egyúttal — a történelem során mindig, így ma is - stratégiai jelentőségű. függő összes munkálatokat — bele­értve az egész Eufrátesz medence fejlesztését is - vezesse, irányítsa. Egyúttal biztosítsa az építkezéssel kapcsolatos más minisztériumok ha­táskörébe tartozó (pl új városok épí­tése, lakosság idetelepítése) vala­mennyi feladat összehangolását is. E grandiózus terv (most már igen előrehaladtak a munkálatok) megva­lósítása elképzelhetetlen lenne a Szovjetunió segítsége nélkül. Van- nous, az építkezés minisztere részle­tesen elmondotta a szovjet segítség „összetételét"'. Az aláírt egyezmény értelmében a szovjet kormány száz­húsz millió rubel értékű kölcsönt nyújt az építkezéshez, igen előnyös feltéte'ek mellett. (A 12 évre szóló kölcsön évi kamata' két és fél száza­lék.) Ebből az öszegből fedezik az anyag- és gépvásárlás költségeinek jó részét, az építkezéssel összefüggő technikai berendezések vásárlását. A nagyfokú gépesítés ellenére nél­külözhetetlen a nagyszámú munkás­kéz alkamzása is. Jelenleg több mint 11 ezren dolgoznak az építkezésen. Köztük, számos szovjet mérnök, tech­nikus és szakmunkás. Magyar fúrómunkások Szíriában De minden bonyolultság ellenére elmondhatjuk, — s ezt egyiptomi és szíriai utazásom során miniszterek nyi latkozataitól az egyszerű emberekkel folytatott beszélgetésekig mindenütt tapasztaltam —, hogy a maguk útját keresve-járva akarnak előre haladni, de nem kapitalista úton, hanem a szocializmus felé. Szíriai tartózkodásom Idején Da maszkuszban alkalmam volt beszél­getni az országban''hatalmon levő Baath párt (teljes nevén Arab Újjá születés Szocialista Pártja) egyik ve­zetőjével, dr. F. Suyyaghal, aki a nemzetközi tájékoztatási ügyek osztá­lyának vezetője. Kérdésemre, hogy miben látja az egyébként több arab országban Is működő párt egyik leg­fontosabb feladatát, válaszul átnyúj­totta a párt augusztusban tartott kongresszusának nyilatkozatát, amely­nek alapmondanivalója, hogyan ve­zessék a tömegeket az egység, a sza­badság és a szocializmus útjára. Megfékezik az Ördög folyót Ami Egyiptomnak a Nílus, az Szí­riának az Eufrátesz. Az amúgy is ke­vés termőföld jórészét a szeszélyes folyó áradásai gyakran elvették a parasztoktól. Nem hiába kapta Elő- Azsia legnagyobb folyója (2760 kilo­méter, ebből 675 km Szíriában) az ördög-folyó nevet. Miként a csapa­dék, úgy az Eufrátesz vízszintje is óriási ingadozást mutat. Aszályos években nagyon leapad, máskor egész vidékeket önt el Szíriában és a szomszédos Irakban, A folyó szabályozása — a szíriai olaj saját erőből való kitermelésére tett intézkedésekkel együtt — az or­szág nagy nemzeti programjává, a népjólét emelésének egyik alapvető célkitűzésévé lett. Szíriai tartózkodásom másnapján a magyar kereskedelmi küldöttség láto­gatása alkalmából a magyar nagy- követségen rendezett vacsorán talál­koztam először Vanndus úrral, oz euf- róteszi gátépítés miniszterével. Meg­beszéltük, hogy másnap fogad hiva­talában és elmondja ennek a nagy jelentőségű építkezésnek a célját, rendeltetését. Az új minisztérium létrehozása már maaa is ielzi, hogy nem akármilyen építkezésről van szó. Múlt év őszén az Aszod elnök vezette szíriai fordu­lat után alakult a minisztérium. Célja, hogy a gátépítést és az ezzel össze­Az Eufrátesz gát több fontos célt szolgál. Szíria északkeleti részén Szíria másik nagy városától Aleppó- tól 150 kilométerre Rákká és Masz­kéné városok között, Tabkában épülő óriás gáttal (4500 méter széles, 60 méter magas)' elfogják és munkára kényszerítik az „ördög-folyót". A gát mögött egy 640 négyzetkilométeres víztükör keletkezik.) Csak az arányok érzékeltetésére érdemes megjegyezni,, hogy1 a Balaton felszíne 595 négyzet- kilométer, az épülő kiskörei víztároló vízfelülete 127 négyzetkilométer lesz.) A Balatonnál nagyobb tóból több mint fél millióid, pontosan 640 ezer hektárnyi terület öntözése válik tehe­tővé. Az épülő vízierőmű generátorai­nak összteljesítménye 800 megawatt. Az eufráteszi erőművel Szíria villa­mosenergia termelése megnégyszere­ződik, amely egyúttal lehetővé teszi annak a nagy nemzeti programnak a megvalósítását is, hogy minden falu­ba eljússon a villanyáram. A magyar—Szíria! gazdasági tár­gyalásokon, a Moharped Haider föld­művelésügyi miniszter magyarországi látonatása alkalmából tett nyilatko­zatában is felmerült, hogy terveik megvalósításában számítanak'a Ma­gyar Népköztársasággal való baráti együttműködésre, illetve segítségre. Vannous miniszter hangsúlyozta nyi­latkozatában, hogy személyes véle­ménye szerint nagy jelentőségű le­helne az a segítség, amelyet hazánk adhatna a gátépítés nvomán, s an­nak következtében átalakuló vidék új é'etének, úi arculatának megformá­lásában. Mint mondotta a 80 kilomé­ter hosszú tó körnvékén épülő úi vá­rosok és falvak ivóvízellátásának biz­tosításához, bizonyos talaiíavpási rrvmkák és ta'cdmechanikai vizsgála­tok ejvéozéséhez Magyarország igen ielentős segítséget tudna adni. Reméli, hogy a mostanában meg­élénkült tárgyalások ebben is reali­zálódnak majd. Magyarok köpött Szír ában Damaszkuszi, Szíria fővárosát fél­körben hegyek veszik körül. A város egy része sziklás, kopár hegyoldalon épült. A vizet, s egyben az életet az a kis folyócskg jelenti (neve Barada), amely a szomszédos hegyekből ered. A folyó vize — mármint ami a vá­ros közelében levő, féltve őrzött tá­rolóba időnként nem fér bele — ott csörgedezik a városban, a híres da­maszkuszi vásár bekerített f>terüetén. Damaszkusz nem nagy város. La­kóinak száma valamivel több, mint félmillió. De a lakás — mint minde­nütt -a; itt is „hiánycikk". Pedig sok épül?* itt .az utóbbi években. Most is nagyarányú lakásépítés folyik. A la- Idásépítésnek és általában az egész városépítésnek és fejlesztésnek azon­ban megoldhatatlannak látszó aka­dálya a vízhiány. A Barada hozama igen csekéy, bár a víz minősége kitűhő. A felmérések, a tapasztalatok szerint azonban a Barada forrásából több víz fakad, mint amennyi a folyócskába a he­gyekből kifolyik. Vagyis a forrás vize a hegyekben valahol „megszökik”. A szíriai kormány nemzetközi pá­lyázatot írt ki talajmechanikai vizs­gálatok elvégzésére, hogy rnegálla- píható legyen, hova lesz a minden bizonnyal bővebb vizű forrásnak a vi­ze. A pályázatot a NIKEX, illetve az annak keretében működő Magyar Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat kapta meg. A vállalat egy részlege jelenleg Libanonban székel. (Azelőtt Guineában dolgoztak.) Ez a libanóni részleg települt most át egy időre egy Damaszkusz melletti falu­ba (neve: Dayr Mqarren), hogy „ki­vonassa” a hegyeket. Számomra meglehetősen furcsa kö­rülmények között indultunk el Persá- nyi Istvánnal, a részleg vezetőjével o közeli hegyekben levő Túrásokhoz. Te­lefonon, majd szem' esen megbe­széltük. hogy elmegyek hozzájuk, hi­szen nagyon szeretném meglátogat­ni azt a kis magyar csoportot, ame­lyik hazájától több ezer kilométernyi távolságban azon dolgozik, hogy vi­zet adjon egy fővárosnak. Éjjel in­dultunk a hegyek közé, holdvilágnál. Kik ezek az emberek, akik arra vál­lalkoznak, hogy családjuktól, hazá­juktól hónapokig, sőt évekig távol él­ve dolgozzanak? Igaz, a kereseti le- he őségek nem rosszak, de mégis tá­vol az otthontól, hazától, minden­képpen nagy vállalkozás. Persányi István, a Libanonban mű­ködő részleg vezetője, Hárs Ferenc vezetőmérnökkel együtt már évek óta „kint" dolgoznak. De az itt dolgozó technikusok, fúrómesterek egy része is megjárta már Guineát, Libanont, Mongóliát. Tóth László fúrómester két éve van kint. Ottlétem idején jött ki utána a felsége és kisfia, az ötéves Lacika. Itthon Komlón dolgozott, most pedig víz után kutat Dayr Mqarrenbén. Arabul jól beszél, így jól megértik egymást arab munka­társaival. Másnap a magyar követségen ta­lálkozunk. Újságolta, hogy pár nap múlva indul Aleppóba, ahová majd az egész részleg áttelepül, ha itt ké­szen lesznek. Ott egy cementgyár épí­téséhez szükséges talajmechanikai vizsgálatokat végzik majd el, s utá- • na valószínű, hogy az Eufrátesz gát­építéssel összefüggő várostelepítés­hez végeznek talajvizsgálatokat De ez még távolabbi terv. Még az is le hét. hogy innen Jordániába mennek dolgoznL , Éjszakai utunk második állomásán találkoztam Bérezi Imre fúrómester­rel, aki csak pár napja érkezett ide egyenesen a Dorog melletti Epöi ne­vű faluból. Vágvölgyi László tech­nikus szeptember 18-ón jött Liba nonból. Munkatársai, segítői arab munkások! Tufi Adi, Mataszem Szeli úgy járrjpk, kelnek a fúrásnál, mint­ha mindig ezt csinálták volna. Mint azt Vágvölgyi elvtárs elmondotta, na­gyon hamar megtanulták a rájuk bí­zott munkát és igen jól, .szorgalma san dolgoznak. Az Eufrátesz folyó A magyarok közül Hajdú György Miskolcról, Horváth László és Vizauer Dezső Várpalotáról, Zsohár Sándor Tokodról jött. Hogy él ez a kis ma­gyar csoport, amikor nem dolgozik, mit csinál, mivel szórakozik szabad idejében? Ez érdekelt azután, hogy munkájukkal — s tegyük hozzá: igen kemény és fáradságos munkájukkal — megismerkedtem. Tekintve, hogy ’néhányon nemrégen jöttek Magyar- országról, még akadt egy kis hazai kisüsti az arab sör mellé, Vagy in­kább ahelyett. így a késő estébe nyúló beszélgetésünk meglehetősen vidám hangulatban folyt le. Ami a hazai földről szóló híreket illeti: jórészt a követségtől kapott újságokból értesülnek a legfontosabb eseményekről. Természetesen a helyi Japokból is sok mindent megtudnak a világ folyásáról, hiszen többen tud­nak- nyelveket. Mégis panaszolták, hogy akármilyen jó tádiójuk is van, a Kossuth Rádiót csak éjfélkor lehet néha venni, de azt is igen rosszul. Pedig a rendszeres kapcsolat o hazá­val — még ha egyoldalú is — szá­mukra nagyon sokpt jelentene, el­viselhetőbbé • tenné a távolélést. Ugyanakkor megelégedéssel szóltak a magyar követség segítségéről, amely a többi között abban is még­nyilvánul, hogy a követség könyvtá­rát használhatják, újságokat, folyó iratokat olvashatnak. Másnap dél­után újra felkerestem a csoportot Gsak mint érdekességet, (legalábbis nekem annak tűnt) említem meg, hogy ottlétem idején néhány francia szakember látogatta meg a fúráso­kat. Mint azt a magyarok elmondot­ták, az ő megbízatásuk a munka el­lenőrzése, elbírálása. A terveket ugyanis franciák készítették, magya ­rok a kivitelezők,,* ezt újra a franci­ák ellenőrzik. A víz nagy kincs mindenütt, de itt, Damaszkusz környékén különösen az. Hazafelé menet pár percre megáll­tunk a város határában levő nagy vízgyűjtő és tisztító telepnél. Olyan katonai őrség vette körül a víztar­tályt, mintha aranyat, vagy más kin­cset őriztek volna., Mint kísérőim el­mondották, valóban kincset őriznek. Mert a víz az életet jelenti. Ezért ál-. do,znak érte, ezért vigyáznak ilyen féltőén rá. Damaszkuszi hétköznapok Újdonsült damaszkuszi ismerőseim állandóan arról faggattak, hogy tet­szik nekem a város, hogy érzem ma­gam közöttük. Tomácsom édesapja Damaszkuszi utcakép nyugdíjas tanító. Meghívott egyszer ebédre. Népes családjának nein győztem mesélni Magyarországról, Budapestről és a Hortobágyiól, mert arról is hallott, olvasott, no meg fia (aki, mint említettem, Kecskeméten tanult) is sokat beszélt neki Magyar- országról. Még a szállodai portás is azt bizonygatta háromnapos ott-tar- tózkodásom után, hogy nem azért ér­deklődik elutazásom időpontjáról, mintha a szobámra lenne szükség, csupán azt szeretné tudni, jól éf- Zem-e magam Damaszkuszban, nincs-e szükségem valamilyen segít­ség re. Az utcán a csúcsforgalom estefelé kezdődik. A közhivatalokban általá­ban délután kettőig- dolgoznak. Ez­után, aki teheti, siet haza és. a meleg elől a hűvös szobába húzódik. Este 6—7 óra felé viszont elözönlik az utcákat a sétáló, hangosan vitatko­zó emberek. A forgalom az utcákon csak éjfél felé csendesedik, addig az üzletek egyrésze is nyitva van. Az ut­cai árusok meg szinte soha nem csukják be a boltjukat. Az autók — akárcsak Kairóban — állandóan tül­kölnek. A külföldi, amíg a lármát meg nem szokja, alig tud elaludni éjfél előtt Eleinte nem értettem, céltalannak tartottam, oz autók szinte állandó du­dálását Később néhány napi taxizás után— rájöttem, hogy néhány alapvető . közlekedési előíráson kívül (pl. egyirányú utcák tilalmi táblája, a forgalomirányító rendőr, vagy lám­pa jelzése) semmiyen szabály nincs. Mindenik úgy közlekedik, ahogy tud, dudával figyelmeztetik egymást a ve­szélyre. Damaszkusz az üzletek városa. Év­ről évre megismétlődő vásárain ha­zánk is rendszeresen részt vesz. Akár- ' csak Budapesten, itt is állandó he­lye van a vásárnak, bent a város kö­zepén. Ez azonban maholnap már nem előny, hanem hátrány, mert o terület kicsinek bizonyul. A város bo- zárnegyede a kairóival vetekszik. Az aranyművesek műhelyei és üzletei a Szűk Eldihébén (Arany-út) a velen­cei, vagy firenzei üzletekkel is felve­szik a versenyt. Ha a külföldi egy­szer végigjárja a damaszkuszi bazár üzletsorait és árkádjait, akkor is szí­vesen visszamegy, ha semmit nem akar venni, annyi itt a látnivaló. (Bár aki ide ellátogat, az aligha megyei vásárlás nélkül, mert az élelmes ke­reskedők valamit biztosan rósóznak). A damaszkuszi éttermek étlapjain e főhelyet a birkahús foglalja el. A sertéshús evése vallási okokból til-- tott. Annál több viszont a csirke. Van­nak étkezdék, ahol kizárólag csak csirkehúst, pontosabban gázsütőben sütött csirkét árulnak. A csirke-sütő rendszerint kinn van az utcán egyrészt a meleg miatt, de gondolom reklám ■céljából is. A vendég akár ülve eszi meg a fél csirkét, akár elviszi, min­denképpen olcsó és jól fűszerezett íz­letes csemegét kap. Ugyanígy sütik a rakott birkahúst is, de nyitott, nagy, forgó hengeren. Az állandóan forgó hústömeg megpirult részeit éles kés- , rsel, forgás közben lenyesegetik, pa­lacsintaszerű kenyérbe göngyölik és úgy eszik az utcán, mint nálunk a főtt kukoricát. Szíriában a lakosság hatvanöt szó- • xaléka írástudatlan. Ez még tűrhető arány ds, ha meggondoljuk, hogy a többi arab országban még rosszabb a helyzet. (Líbiában 68, Szudánban 90 százalék). Az utcák képéhez Da­maszkuszban hozzátartoznak az „ut­cai irodák". Öreg emberek ülnek egy kis asztalka mellett, és ott a hely­színen írják, vagy olvassák a bead­ványokat, leveleket azoknak, akik hozzájuk fordulnak. Úgy láttam, min­dig volt munkájuk. Pallós Imre Szíria közelről i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents