Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

6

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1972. január 6.

TOLLSEPRU

TEPERTŐ ÉS MUST

Mindig meglep, Iw a kirakatokban ilyen árcédulákat találok: kabát, ing, kombiné,

zokni s^b. ennyiért és ennyiért. Felnőtt emberek általában meg tudják különböztetni ezeket a holmikat egymástól. Teljesen felesleges ezért az ilyenfajta ruhakiírás. Azt is különösnek tartjuk, hogy némelyik ruhaneműnél az ármegjelölésen kívül ez is olvasható: színekben. Nyilván .nincs színtelen ruha, s ha már feltétlenül feli kell hi'vo'i a vásárlók figyelmét' erre a jellegzetességre, inkább azt írják ki, milyen színű ruhák, ruhaneműk kaphatók az üzletben, hogy a betérő vásárló válogatni tudjon.

A Bem utca és a Rákóczi út találkozásánál levő húsbolt kirakatában kívánatos vacsorára való állított meg a napokban: TEPERTŐ — olvasom a kiírását, bár őszintén szólva magam is rájöttem erre. Elgondolkodtam, mélyik helyesebb: tepertő vagy töpörtyű? A magyar helyesírás szabályai-ban nincs tepertő, a szótári rész csak a töpörtyű, töpörtyűs pogácsa kifejezéseket ismeri. A Helyesírási tanácsadó szótár már engedékenyebb. A töpörtyűn kívül szerepel benne a tepertő is, sőt példaként is felemlíti a tepertős pogácsát és zsömlét.

A Bem utcai húsbolt kiírása ellen nem lehet kifogásunk annál is kevésbé, mert mind a töpörtyű, mind pedig a tepertő Szó használata köznyelvileg igen elterjedt. A Duna—Tisza közének nyugati felében és a Dunántúl több vidékén a töpörtyű szó használatos, míg az északkeleti részeken a tepertő az általánosabb. Erdély több részében a két szó összeforrott: tepertyű lett belőle. Nálunk, Baranyában a tájnyelvi pőre Szót is gyakran hallani.

. Melyik a helyes?

Mindkét szót, a tepertőt és a töpörtyűt egyformán használhatjuk. Mindkét szó a leper, föpör igéből származik, miként édes testvérei: töppedt, a töpörödött, a törpe és a töpreng szavunk is.

Nyelvszótárainkban és íróink műveiben mindkét szó gyakran olvasható. Köz- és irodalmi nyelvünk egyiket sem veti ki, bár töpörtyű szavunkat íze- sebbnek, régiesebbnek véljük, a tepertőt pedig finomkodónak -érezzük.

A zamatos töpörtyűre jó bort illik inni. Akiknek azonban nem szabad bort inni, azoknak melegen ajánljuk a Kossuth utcai Gardénia lllatszerboltban kapható mustot. Az üvegreklám szerint ugyanis: Müst és szesz- tokoló ■ kapható. Vagy ' csak a kötőjel hiányzik?

Árpád és Hableány

Határvárosunk:

Kuhár István műszerész nevének sok elismerést szerzett művészi tökélyre fejlesztett szenvedélye, a hajórnodeilezés. Minden délutánját, minden szabadidejét ezzel tölti. Dokumentumokat, hajózási szakkönyveket gyűjt. Állandó látogatója a fővárosi könyvtáraknak, a levéltárnak,. a múzeumoknak. Hja, sok mindent meg kell tudni, tanulni, mire eqy hajó felépülhet!

— Az első hajómat 19Í3- ’ ban építettem, — a háborúban \ megsemmisült. De már előzőleg is vonzódtam a miniatűri munkához, pici bútorokot, géI pékét szerkesztettem, egyebek közt olyan kicsiny gőzgépet, amely működött. Aztán újabb hajók következtek. Egy angol | történelmi hajó, s az 1665-ös holland hajó, amely a nemzetközi modell kiállításon nagy sikert aratott. Ezt a hajót köl- ! csönadtam a Közlekedési Mú- j zeumnak. Majd felkértek, készítsen el néhány dunai hajó modelljét a 75 éves Közlekedési Múzeum jubileumi kiállítására.

így született meg az Árpád,

] a Széchenyi István gróf által vásárolt első magyar dunai hajó modellje.

— Pedig az Árpádhoz igen kevés adat állt rendelkezésemre — meséli Kuhár István. -— Kép, rajz egyáltalán n?m maradt róla. Az adatok közül az volt a legfontosabb, hogy angol tervek szerint Magyarországon építették velencei mesterek. Találtam viszont utalást aj Árpád mintájára épített hajóra, s ennek fényképe is fennmaradt. Áz Árpád rendszeres forgalmat bonyolított le a Dunán, s az 1838-as nagy dunai árvízkor élelmet szállított a Pest-Budaiaknak. Modellje már ott van a múzeumban. S most, rövid idő alatt kell elkészítenem ugyancsak a jubileumi kiállításra a Hableány nevű hajót. 1867-ben gróf Széchenyi Ödönt ez a hajó vitte a párizsi világkiállításra a Dunán, a Rajna, a Majna csatornán, s a Szajnán. Vele utazott Folmann Alajos, a főváros tűzoltóparancsnoka. Később a gróf eladta hajóját Párizsban, Nadár fényképésznek, aki kémkedett a hajóval. 1874-ben felrobbant és elsüllyedt a hajó.

Széchenyi Ödön vi.zontag- ságos utazása Verne regénybe

I illő kaland. Érdekes ezt felidéz- I ni, hiszen jövőre nyitják meg a | Duna—Rajna csatornát, s így | könnyen el lehet érni vízen Bu- | dapestről a francia fővárosba.

— Megtaláltam Széchenyi , Ödön naplóját,' amelyben közöl néhány adatot a hajóról j (hat lóerős gép hajtotta, a ha- ] jót Hartmann József tervezte.)

legalább kilenc féle szakma mesterség fortélyaira van szűk- [ ségem; egyebek közt az aszta- iosság, a faszobrászat, a mű- •észs'íörténet, az ötvös művészet ismeretére. De ugyanígy ismernem kellett például az Árpád ormán levő címerhez az 1837-es magyar címer változaBARCS

Az Árpád modell;®

Volt egy fotóm és egy Párizsban készült metszetem. Segítségemre sietett a jcftzapáti Szlá- vik tanítónő testvérpár is. Ök is őriznek egy fotát erői a hajóról. Megállapítottam, e fotó alapján készült a francia metszet, sok „költői szabadsággal”. A fotókról aztán ábrázológeometria segítségével visszakövetkeztettem, hol állhatott a fényképész, s ebből újabb adatokat nyertem a hajó arányaira. A fényképen a hajó hátsó részén áll a kormányos. Hogy kerülhetett oda? — Hol. lehetett a lejárat, milyen magas a hajókémény? — Minden adat valóságos sherlockholmesi nyomozás eredménye.

— Aztán a hajóépítés! A farostokat is „léptékezem". A hajókötélről égetem a bolyho- kat, hogy az eredetihez hasonlóvá válljék. A hajó lakosztályait teljesen berendezem, ágy, ágynemű, székek, asztalok, földgömb, kép á falon. A színek, a festés megint külön szakértelmet igényel. Különleges fafélékből, ébenből, paliszanderből, platánból, cseresznyéből dolgozom. A holland hajó készítésekor naplót vezettem. Akkor 29 féle fát használtam fel. A hajót 144 farag- vány díszíti és 21 610 darabból állt össze a modell, majd három évig dolgoztam rajta. Ekkor állapítottam meg, hogy a történelmi hajómodellezéshez

tot. A vitorlákat a feleségem varija, a köteleket a lányom köti.

Kuhár István már újabb hajói modelljével foglalkozik. Szobájában ott az 1628-ban elsüllyedt svéd hajó, a Vasa dokumentációja., amelyet a svéd akadémia küldött meg neki. Az akadémiával onnan a' kapcsolat, hogy véleményezésre elküldte holland hajójának fotóit.

— Fel lehetne építeni egy hajót modelljei után?

— Mintául lehetne használni. Épp úgy, mint ahogy a modellt is vízre lehet bocsátani . . .

K. M.

A település a Dráva által feltöltött tökéletes síkságon 110 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A terület egy ÉNY—DK irányú süllye- dék melynek jelenlegi morfológiai viszonyait a Pannon tenger visszahúzódása valamint az „ős-D/áva” alakította ki. Nagymennyiségű kavicsos és homokos hordalékával töltögette, és egyengette a felszint. Barcsnál igen alkalmas átkelési lehetőség kínálkozott ■a Dráván, ezen kedvező természetföldrajzi helyzet fontos tényezőként játszott közre a település létrejöttében.

Történelmi tények bizonyítják, hogy Barcs, már a csiszolt kőkorszakban is lakott település volt. Az újabb történelmi kutatások szerint az időszámítás utón a III—IV. sz-ban a Drávának mint másodlagos védelmi vonalnak jelentős szerepe volt a Római-birodalomban. Ennek bizonyítékául szolgál a község területén feltárt római erődítmény, tégla és cserépmaradványai.

Árpádkori eredetének egyértelmű megállapítása vitatott. Egyes kutatók szerint Barcs Ar- pádkori magyar* személynév. Mások viszont analógiát találnak Kazak.-Kirgiz Borcsi nemzetség nevével. Van olyan vélemény is amely a dák településnevek közé sorolja. Barcs nevéhez hasonló településekkel találkozunk a Balkánon a Morva völgyében pl.: Bare, Baric, Borsch. A legrégibb okiratok Barcsot Barz, Barch, Barsch néven emlegetik. \

Barcs váráról az oklevelek 1460-ban tesznek először említést, Castella Barz. A település sokszor cserélt gazdát 1467- ben a Marczati-ak kezén volt, majd 1472-ben G.ályi Horváth Gergely, 1480-ban

Váradi család birtokolja, míc végül 1495-ben a Báínoriék kezébe kerül.

Barcs közel fekszik Sziget várhoz, így történelmükben spk rokon vonás felfedezhető. A törökök csak Babócsa és Barcs elfoglalása után indultak Szigetvár felé.

1965—66 évi török kincstári adójegyzékben Barcsot 46 házzal tüntetik fel, lakossága a törökök elől a környékbeli er- dőségekbe^ menekült és ott ütötte fel tanyáját. Az egyik tanyát Puszta-Barcsnak nevezték, ebből a településből fejlődött ki a mai értelemben vett Barcs.

A török uralom megszűntével Barcs majdnem elnéptelenedett. A gyér lakosság pótlásáról Széchenyi földesúr kívánságára kb. 50 családot telepítettek át Würtenbergből. Ezen családok a mai Béke utcában | telepedtek le. A XIX. sz. II. felében a falu két végén cigánytelepek jöttek létre számuk ekkor kb. 450 főre tehető.

1840-ben gróf Széchenyi Pál a mai Pálfaluba német telepeseket hozott, így Barcs tőszom- i szédságában még egy telepü- I lés jött létre.

1870-től nagyarányú fejlődés indult meg, minden évtizedben 1000 fővel növekedett a lakosság száma, 1896-ban járási székhely lett, ekkor élte fejlődésének aranykorát.

1911-ben nagyközséggé nyíl-, vánítottók. 1928-ban járásbíróságot kapott, míg 1930-ban Barcsot és Pálfalvát egyesítették.

1970-ben újra elnyerte a nagyközség címet, minden remény megvan arra, hogy a megindult jó ütemű fejlődés városaink sorába juttatja.

Dr Góbi János

Öregek árnyékában

TRABANT

r gy piros sportrakós, elálló

■ lülű fiatalember s egy méltóságteljes, ősibajszos, mel- lényes, óraláncos idősebb úr ládát akart betenni egy Trabantba. Meglehetősen nagy láda volt, de a bútorszállításban jártas emberek tudják, hogy megfelelő fifikával, elf or ditással, emelintéssel szinte lehetetlennek látszó feladatokat is meg lehet oldani. Na, erről a kettőről első látásra kiderült, :ogy e területen való jártasságuk hegy még kívánnivalókat. S kiderült az is, hogy a Trabant az öregé, mert ahányszor a karosszériához verődött a lá- dá, bajusza idegesen rnegre- megett.

A produkció nézőket is vonzott, mi sem természetesebb, az utcán mindig akad néző. Izgatottan szurkoltak, a közös élmény kapcsokat teremtett köztük, a szomszédok beszédbe elegyedtek. Már ilyesféleképpen: Ha most a nagy- fülű erősen megnyomná. Az öregnek emelnie kellene. Emelni? Ne hülyéskedjen, lejjebb nyomni! Fogadjunk, most bemegy.

De nem ment. Pedig már próbálták így, próbálták úgy, saiokkal, véggel, másik ajtón. A pirosinges elálló fülei kivörösödtek, a bajszos előbb a mellényét vetette le, majd a méltóságát és iszonyúan káromkodni kezdett.

A közönség mindeddig nem avatkozott bele, még csak hangos tanáccsal sem, de most a

sorok közül kilépett egy elegáns férli, esernyővel, aktatáskával. Minden szem feléje fordult, a két már-már remény- vesztett küzdőé is, s az elegáns a közfigyelem kellős közepén intett az esernyőjével, s határozottan igy szólt:

— Fordítva I

* i öregurat elöntötte a pulykaméreg, még tán a bajuszp is elvörösödött, hogyisne, hiszen már mindén va- ' riációt kipróbáltak. Üvöltve kérdezte :

— Hogyan fordítva?

Az esernyős la pofával lelelt!

— A Trabantot tegyék a ládába.

lázár Ervin

Az elhagyott utcák és elhagyott emberek kiválasztják egymást.

Mint a Farkas Imre utca' 9- ben. A hátsóudvari izárnyat a málló 'téglójú fal támogatja. A küszöbön álmos, jóltáplált mocska napozik. Dél van.

Lukácséknál mindig örülnek a vendégnek. A vendég esemény, mozgásba hozza a lelassult időt.

Mária néni világtalan, férjének nemrégiben amputálták a lábát.

— Évekig a Kossuth téren voltam hírlapárus — mondja Józsi bácsi. — Mikor nyugdíjas lettem, többször is írtam a postának. Még választ sem kaptam; egy lapot sem küldtek.

Felindultcn érvel. Ahogy mozog az arca, a rézsut bezúduló fény megcsillan a borostáin. Reménytelenül ül az ágya szélén, a rádió gombját csavargatja. ’A rádió alatt újság, rámutat.

— Csak ez maradt nekünk. Állandóan szól, oz újságot meg felolvasom.

Mária néni kissé égnek emelt arccal áll, a világtalanok jellegzetes arckifejezésével néz valahova a távolba. Egyedül a hangokra hagyatkozik. Bólogat.

Tóth Sóndorné, a nővér mindennap elvégzi a legszükségesebbeket. Mária néni pedig — vaksága ellenére — megfőzi az ételt.

A városi egészségügyi osztály felügyelete alá tartozó házi gondozói szolgálat „támaszpontja” az' Ágoston téri rendelő helyén van. A Déryné utcában találkozom Bak Matilddal.

— Most, hogy a hideg beköszöntött, nekünk is több a munkánk. Felborul a rend, több helyre keli ebédet hordanunk, mert sokan megbetegednek közülünk.

— Egyszerre hány ebédet vjsz?

— Csak egyet, azután visz- szamegyek a másikért. A buszon elég nehéz az ételhordóval közlekedni. Most egy idős emberhez megyek, aki nem hozzám tartozott, de a főbérlőivel az utóbbi időben nem jön ki. Megnézem, mi van vele.

A házi gondozói szolgálat vezető gondozónője Werner Edit.

— Pécsett 1966-ban kezdődött a házi gondozás, akkor még hat órás munkaidőben csak én voltam.

Jelenleg nyolc főfoglalkozású és negyven társadalmi gondozó működik a városban. Természetesen az utóbbiak is kapnak tiszteletdíjat.

Pécs szociális otthonaiban minden hely be van töltve. 200 idős ember vár arra, hogy bármelyik pillanatban elfoglalja a megüresedett helyet. A házi gondozói szolgálat 190 idős, magatehetetlen embert lát el a saját otthonában.

— A hozzgtartozok nélkül élő, idős, Ynogatehetetlen emberek egy részét a mi segítségünkkel sikerül a korábbi életszínvonalukon tartani — mondja Werner Edit. — Azok számára, akik állandó segítségre, éjszakai felügyeletre szorulnak, csak a szociális otthoni ellátás jelehthet megoldást. Van egy olyan réteg is, amelyik nagyon szegény, de szociális otthonba nem akar menni. Számukra az elemi életfeltételeket tudjuk biztosítani: ételt viszünk, elintézzük a bevásárlásaikat, tüzelőt készítünk.

Közben percenként nyílik az ajtó. Asszonyok jönnek be, kezükben ételhordó. Ismeretlen öregekről hallok, akiknek most viszik az ebédet, akiknek nincs tüzelőjük, vagy éppen most

akarja őket kitúrni a házigazda.

— Mondja, hogyan bírják ezt mindennop?

— Három dolog kell hozzá: emberi érzés, szakképzettség és humorérzék. Egy kis felülemelkedés, mert ha valaki tragikusan fogja fel azt, amit lát és hall, bizony beleórül. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell nagyon komolyan venni mindezt.

Mosolygós öregember szalad be, kezében valami papírlapot lobogtat.

— Ö a mi Pali bácsink, a kézbesítő.

— De mindent megcsinálok, ami kell — kacsint az öreg és elviharzik.

Pali bácsit a hó alól kaparták elő. Az öreg a lokomotív törzsvendége volt éveken keresztül. Télen is az udvaron ücsörgött, míg el nem álmosodon azután behúzódott egy talicska alá, s bár belepte a hó, csodák csodája, de nem fagyott meg. De a végtelenségig ezt sem lehet csinálni. Amikor a gondozók figyelmét felhívták rá, már beteg volt. Beutalták a pécsbányatelepi kórházba, de onnan megszökött. A gondozói szolgalat szerzett neki egy szobát, azóta ott él, s bejár segíteni. Pénzét is a szolgálat osztja be.

— Nagyon sok olyan idős ember él, akiknek az ellátására a mi szolgálatunk nem képe- Ezért hívjuk fel a figyelmét rájuk o szomszédoknak, jószándékú embereknek, gyámolítsálu őket. Tapasztalatunk szerint, akik egyszer elkezdik ezt a munkát, csak egy-két százalékuk hullik ki, nem hagyják óbba, mert látják, milyen nagy dolgot végeznek.

M. I,