Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. január 4. A régi városrész utcaneveit ne változtassuk meg! Újra az utcanevedről Nemrégiben cikket irtom a pécsi utcanevekről, a város „élő emlékezetének" nevezve az év­tizedeken, sőt, századokon át változatlan utcaneveket. Nos, örvendetes, hogy a város mai lakóinak emlékezete is jő — ragaszkodásuk a patinás ne­vekhez azt bizonyítja, hogy sze­retik ezt a várost. Azok a levelek, amelyeket ol­vasóktól kaptam, egyértelműen kifejezik: ne bontsuk meg Pécs történelmi városmágjának utca- elnevezéseit. A régi városrész­hez, annák sajátos arculatáhof! történelmi légköréhez nemcsak a műemlékházak, hanem az ut­canevek, ezek különlegessége, múltat idéző, néha már-már megfejthetetlen eredetű hang­zása is hozzátartozik. A történelmi városrész egyik utcájának eredeti elnevezésével kapcsolatban egyébként érde­kes magyarázattal szolgált Vór- kőnyi Nándor. A Petrezselyem utcáról (a mai Aradi vértanúk útja) van szó. A Hunyadi útba torkolló utca nevét feltehetően ui-'ért változtatták meg, mert a „zöldségfélét" nem sajnálták a szabadságharc vértanúiért. Csak­hogy a Petrezselyem elnevezés létrejötte maga i§ történelem. A város története! A szó eredete pedig a következő: a várkapi­tány Szili Péter volt, s ebben az utcában volt á háza. Régi szo­kás szerint, akkor az utcát is róla nevezték el. Amikor német lakosság költözött ide, Szili Pé­tert Peter Szili-nek kezdték mon­dani, megfordítva a nevet. Egyébként az összeolvadt alak azonos a német „petersil" — „petrezselyem” jelentésű szóval. A XIX. században, a visszama- gyarosítások korában ezért „Pet­rezselyem”-re „magyarosították". Tehát eredetileg korántsem a levesbe főzhető növényről volt szó. Kár ennek a -patinás utca­névnek, az eltűnéséért .is. Dahfcs Viktor olvasónk (Páf­rány utca 33/b) levelében csat­lakozik ahhoz a véleményemhez, hogy kár volt a Vörösmarty utca megváltoztatásáért, sőt, hozzá­fűzi, hogy a Pozsony utca át­keresztelése a nem sokat mondó Jogász utcára sem volt. szeren­csés. Az olvasói levelek azt is bizo­nyították, hogy a patinás utca­nevekhez tapadó helytörténeti emlékeket máig őrzik az itt élő emberek, s sajnos, nem egyszer ezek csak akkor kerülnek elő, mikor az utcanevet meg akarják változtatni. Pedig jó lenne, ha minél több olyan hely- és utca­nevünk maradna meg, miit a Bafókány (azonos a „Balkán" — „kert" jelentésű, török szóval) vagy -a Dömörkapu („Demir- kapu" — „Vaskapu", ugyancsak török eredetű), avagy a ,,Kis- piricsizma" (feltehetően nem „Kis Piroska csizmája", hanem a „Piricseszme” török szóból). (Marafkó) NYÚLTELÉP A nyulak. Lakásuk takaros. Tizennégy í méter hosszú,' csaknem öt tné- . tér széles, palatetős „tömbház", negyvennyolc tenyészállat — a . papák és a mamák - no meg a gyerekek, a háromszázfős ■ szaporulat lakják. Fehérek valamennyien. Izga­tottan mozgatják az orrukat: hallani ismerős és idegen han- , gokat. Új-zélandiak. Másfél éve laknak itt. Akkor hozták ide az elsőket Pécsi Gé- záék, akkor szánták magukat I arra, hogy nyulakat tenyéssze- i nek. Miért? A végén kiderül. A kezdet mindenesetre „biz- I tató” volt. A szaktanácsadó — ! dr. Csikváry László állatorvos — lecseréltette velük az egész ál- j lományt. Hatezer tiszta ráfize- ; téssel indultak. Szakkönyvek, szakfolyóiratok | tanulmányozása, a gödöllői ku- j tatái ntézetböl szerzett tenyész­állatok, kokcidiózis vizsgálatá- ! hoz mikroszkóp, istáIiótakarítás, j. önetető, önitató rendszer be­építése — munka akadt elég, , amit két kézzel kell megfogni, : de komoly szellemi tevékenysé- j get is be kellett fektetni, hogy j másfél év alatt eljussanak idá­ig. A románok — tenyésznyulat kérnek tőlünk — innen viszik az I anyák nagyrészét. Négyszáz te­nyésznyulat adott exportra a I szakszövetkezet, ezt ' a mennyi­séget 14 temyészteleprő! válasz­tották ki. Pécsi Gézáék telepé­ről 143 darabot vittek. Egyetlen ; nyúl maradt itthon: nem felelt meg. Zömök fej, kis fül, tömött test­alkat — ezek az új-zélandi jó­tulajdonságai. Csámpi dán fe­hér, tulajdonképpen nem „jó | nyúl”, mellső lába* kifelé áll, fókajárású, füle hosszú,: pofája megnyúlt. De hatvanegy gyere­ket nevelt fel egy évben. Pityu j egykedvűen ácsorog a földön, ahová kivették. Nem nagyon érdekli, hogy férfiúi teljesítmé- : nyeirő! beszélünk! A nyújházba csak fehér .’kö­penyben léphettem be. Cipő- j met fertőtlenítő. oldatba keiTett | mártanom. .Megbámultam az önetetőket: üvegfálúak,- mind­járt látni, ha. nem fogy az ab- ; rak. Akkor valami baj van. A ! víz csőhálózaton vonul végig a I ketreceken, szelepeken jön az , itóka, ha a nyúl megbóködi az — Baján befejezték a Türr István Múzeum belső felújítását, i s megkezdték a három neszből [ álló új állandó kiállítás rende­zését. A tárlat egyes részei a j Bácska vidék néprajzát, a mú­zeum legújabb régészeti kin­cseit, valamint a nagymúltú Ba­ja várostörténetét mutatja be. A néprajzi anyagon be'ül külön érdekesség lesz a népviseleti szoba ; a több-nemzetiségű Bács- l ka színpompás népviseletének j bemutatója. Az állandó tárlat | régészeti termében a madaras! Roxolán sírmező másfél évezre­des leleteit 'állítják ki. A nagy­szabású bácskai kiállítást 1972 ■ tavaszán nyitják meg. I orrával. Állítólag okosak, egy óra alatt megtanulják a mód- I jót. A nyulak itt, Gyárváros fölött, I összkomfortban laknak. Szere­tik és óvják őket. „Amikor el­hagyja a fészket, kijön eléd a rácshoz, ismerkedik a világgal, rettentő aranyos. Nem iehet nem szeretni őket. Neve van mindnek, a gyerekek is imád- | ják őket. És mindegyiket külön I meg kell vizsgálni: fülrühes-e, hasmenéses-e, ezt másképpen nem lehet, csak szeretettel . . A nyulak jó! érzik magukat. • Tűnődtek az elején: vajon baromfival, gombával faglalkoz- | zanak? Végigböngészték az iro­dalmat, megkeresték a tapasz- I tolt tenyésztőket, termesztőket, végül a nvúl mellett döntöttek, j Megkeresték a Mecsek Kisállat- tenyésztő Szakszövetkezetét. Ute tartozik: a szobábon, még reggel, a zongora melletti kis- ! asztalnál beszélgettünk Pécsi Gézává'. Szavait idézem, ami­kor azt írom: „Hogy mennyi se­gítséget ad a szövetkezet, azt csak eqy kezdő tenyésztő tudja : elmondani. Olyan, mint egy család. A kollektíva kiforrott, nagyszerű emberekből ál! ösz- sze. Hadd mondjak két nevet. ; Mátrai lózsef bányász és Mé- I szórós Bertalan nyugdíjas pe- : dagógus személyesen eljöttek, irányítottak, tanácsaiakkal rend­kívül nagy szolgálatot tettek. I Ök már húsz esztendeje nyúl- tenyésztők. De voltak itt sokan mo£ok is. A szaktanácsadó fő­állatorvos sokszor félnapot is | eltölt velünk a ketreceknél, és »ie írja meg, de bizony meg­mutatta, hogyan kell megvizs­gálni a nyúlbogyót, milyen? Van-e baj? Felboncoltuk a nyu­lakat, úpv mutatta meg, milyen az enteritis, mi idézi elő, mivel i lehet megelőzni? Kapjuk a tá­pot, ideszállítják, gyógyszere- j két, fertőtlenítőszereket, folyó­iratokat. Enélkül nem is tud­tunk volna nekivágni a dolog,- I nak ...” • És á miért. Újból az asztal mellett folyt a szó, engem szin- j te csak az foglalkoztatott: mi késztette ezt a pedagógus-há- I zaspárt, hogy nyulakat tenyész- [ szén? Balatoni villa vágya? Az öreg Opel kicseréése Mercé­deszre? Vagyongyűjtés? Nem hoz akkora jövedelmet. Nagy nehezen lyukadtunk ki odáig, hogy elmondták: egy jó fizetésnek megfelelő havi jöve­delem, a, nyulazás. De fantasz­tikusnak tűnő eredményeket mutatnak fel. A tenyésznyula- kon kívül több mint ezer nyu- lat adnak le évente. De ez csak a legmagasabb szakszerűséggel mehet így. Dolgozik az egész csalód, papa, mama és a két gyerek. A gyerekek. Itt a válasz a miértre. Pécsiné otthon van, ő a „főnyulász”, és neveli a tizen­két éves Gézát, s a tízéves Ri­tát. Az ő fizetését hivatott pó­tolni a nyulászásból származó jövedelem. Ügy mondták: „megtaláltuk a számításun­kat ..." I A gyerekek. Géza nagy pa­rolát adott reggel, amikor meg­érkeztünk a szákszövetkezet fő- agronómusával, Rita pedig két csattanós puszit. A „nagyfiú" hetedikes, kitűnő tanuló, fagot- tozik, sőt autót is tud már ve­zetni. Rita bemutatta tudomá­nyát a zongoránál: a tavalyi országos Bartók verseny győz­tese volt. Tízéves. Öértük van minden, rövid ottlétem alatt meggyőződhettem c csa'ódi harmóniáról, az egyetértésről, a szeretetről, ami Pécsiékné! ál­landóan jelen van. S az sem közömbös: szeret­nek a gyerekek dolgozni. Tud- | ják, hogy nincs nyaralás: nincs vasárnap — a nyuók mind1-: esz­nek, a baj mindia leselkedik. Szeretik az állatokat, köze! jut­nak a természet dolgaihoz. . már­is tud’ík azt. hogy mibe kerül egy kiló tán, mennvi nyereség van egy kiló húson? Egy pedagógus házaspár kor­szerű nyúltelepén jártam, s 401- nézve a közvetlen hasznossá­gon, hogy egyrészt exportképes „árut" tenyésztenek, másrészt anyagiakban sem járnak rosz- szul, két gyerek képességei bontakozhatnak ki, amelynek - vajon banális-e a kifejezés? - társadalmi hasznossága egyelő­re felbecsülhetetlen. Hát ezért tenyésztenek nyula- kqt Pécsiék. A nyilak természe­tesen mit sem tudnak mindeb­ből: jól érzik magukat, esznek dz önetetőből, isznak az önita- tóból. Csak azt érzik, hogy itt őket is szeretik . . . Kampis Péter Taxin utazik . a vezérigazgató • S Egyetlen gépkocsi vásárló- í> l so nélkül 21 autóval bővült > [’< a Volán-taxi állomány. AVo- s Ián Tröszt ugyanis — vezér- ( igazgatói utasításra — vala- mennyi személygépkocsiját > átadta taxi-s :olgálaíának. £ Január elsejétől mindazok, I akik a trösztnél vállalati kó- 5 esi használatára jogosultak } — beleértve a vezérigazga- tót is — Volán taxival, vagy í Volán XX-es kocsival közle- < kednek, s útjukat minden \ esetben kifizetik. Az ideié- / kesek — számukra mégha- ) tározott értékű — csekket <í kaptak, azzal fizetnek, s ha < ez elfogy, csak saját pénzű- < kért utazhatnak. A tröszt az 5 új módszert valamennyi vő/- S tolatnak ajánlotta. * Komolytalan rovat Minlefciy hórommillióvol teljesítette túl 30 millió forintos tervét 1971-ben o Pécsi Fómipori Vóllaiot. A lóncüremben 1100 tonno lánc készült, amelynek nagy résié exportra került. Képünkön; láncüzemi automatagép. Közép-Európa legjobb A hideg idő eljött, a kályhás nem. A kandalló hármat köhö­gött, &mi benne volt kiköpte és békésen elhalálozott. Odahaza kitört a pánik. KályK&s körökben ismeretle­nek lévén, nekiestek a telefon­könyvnek. Még most is keres­nék, ha egy barátjuk nem se­gít rajtuk: — Te kályhást keresel öre­gem? Tedd le ezt a könyvet! Van egy kályhásom! Cccc! — Mibe kerül? — Majdnem ingyen! Ezer­mester! Nem tanult kályhás ugyan, de lángész! Közép- Európa legjobb kályhása! A megadott cím Közép-Euró­pa legjobb kályhásat jó han­gulatban találta. Szemügyre vette. Szikár volt, szürkeszínű, sovány, bozontos szemöldökű. Nem lengte körül a varázs, ami hírneve után várható volt. Mindegy! —- nyugtatta meg magát. Többen nem sikerültek valami különösképpen és vé­gül is elég sokra vitték. Legyen nyugodt, holnap estére minden rendben lesz. Rá sem fog ismerni a kályhájára! — mondta búcsúzáskor. Ez a kijelentés kissé kétértei- .’ mű volt, de nem aggódott. 1 I Másnap pontosan megjelent a kályhás. Nagyon mereven né­zett maga elé. és ahhoz képest, hogy Közép-Európa legjobb kályhása vol't, feltűnően dülön­gélt. — Hol az a kályha? —- kér­dezte . teljesen feleslegesen, mert az ott volt az orra előtt. — Na na! Ne vacakolj! — intette az egyik széket, amely túlságosan közel botolgott hoz­zá. A házigazda lelke mélyén az i a sejtelem kezdett gyökeret ver- I ni, hogy még Közép-Európa ! legjobb kályhásának sem ille­nék ilyen mozgékony állapot­ban kályha ki- és beszerelését alkalmaznia, de nem mert ün­neprontó lenni. A továbbiakat csak röviden ismertetem. Közép-Európa leg­jobb kályhása nekiugrótt a kályhának. Az ádázul ellenállt. Dühödten birkóztak. Már-már j úgy látszott, hogy a küzdelem I döntetlen lösz, de o kályha | egyszerre elgyengült és tolláit I 1 kezdte hullatni. Először csak I Kié a koponya a fejedelmi sírban? Nem mindennapi érdekessé­gé antropológiai vizsgálatot fe­jezett be dr. Saád Andor a mis­kolci Herman Ottó Múzeum megbízásából. Több más szakember köz­reműködésével igyekezett fényt deríteni arra a kérdésre: kik­nek a csontjait rejti a szerencsi református templomban lévő fejedelmi sír? A templomban lévő vörös­márványból készitett tumbában temették el 1609. január 2.1-én Rákóczi Zsigmond erdélyi feje­delmet. Az első Rákóczi-fejede- lem történelmi tetteit Miskolci Csulak István református prédi­kátor kéziratban fennmaradt diáriuma őrizte meg az utókor számára. Ezt vésték fel a fiai ál­tal állított tumbára is. A temp­lomba temették el Rákóczi Zsig­mondion kívül második felesé­gét, Gerendi Annát, valamint a család több tagját is. A sírt a Szerencset 1644-ben elfoglaló császárpárti Eszterházi zsoldosai feldúlták és kirabol­ták. A szétszórt csontokat csak később. gyűjtötték össze és he­lyezték el a tumbában — min­den válogatás nélkül. A csontmaradványokat dr, Saád Andor és munkatársai először kor, azután nem sze­rint válogatták szét. így sikerült különválasztani egy női csont- i váz megmaradt darabjait, ame- j lyet Gerendi Anna maradva- i nyoiként azonosítottak. Ugyan­csak különválogattak egy 60 év körüli, 168 centiméter ma­gas, erőteljes testalkatú Jéiil csont-részeit is. Ezeket az egy^ kori források egybevetése alap­ján Rákóczi Zsigmond földi ma­radványaiként fogadták el. Hátra volt még a tumbában talált koponya — „rejtélyének" megfejtésé. A koponyán négy, kardvágásoktól származó sértj' lést találtak, közülük az egyik az egész csontot átvágja. A'z egykori vitéz ezt a súlyos sé­rülést is kiheverte. A korabeli feljegyzések sehol sem említik, hogy Rákóczi Zsig­mond ilyen súlyos fejsérülést szenvedett volna. A fennmaradt és Erdélyben vert 10 dukátos aranytalléron Rákóczi képmása a fejedelmet magas, egyenes homlokú, szépen ívelt orrú és hosszú arcélű férfiként ábrázol­ja. Az erdélyi érem-metszők élethű megjelenítését ismerve, a kutatók ezt az ábrázolást hi­telesnek fogadták el. Ezzel szemben a sírboltban talált ko­ponya embertani jellegzetessé­gei • ettől teljesen elütőek: ala­csony, széles arc, kifejezetten hátradőlő homlok. Az antropo­lógiai összevetések alapján megállapították, hogy a sírban napjainkig meglévő koponya ne* Rákóczi Zsigmondé, de hogy kié, arra nem találtak ma­gyarázatot. Ki, mikor és hová? Magatehetetlen ember a fal tövében... Egy Ittas ember Pécsett nem­rég a Kossuth Lajos utcában éjjel összeesett. Az éjjeliőr vet­te észre,, telefonált a rendőr­ségnek, akik a fal tövébén ma- gatehetetlenül fekvő férfit a de- toxikáló állomásra szállították. Hiába volt a segítség, még a gyors orvosi beavatkozás seré tudta éleiét megmenteni. Az alkohol végzett vele. Ehhez ha­sonló eset szerencsére ritkán történik. De az már gyakoribb, hogy ittas emberek dülöngélnek, ösz- szeesnek azt utcán. Hiába kér­dezik őket, szólni sem tudnak, — lassan elalszanak". Hagyni kell, majd kialussza magát, lát­ni rajta, hogy részeg” — mond­ja az egyik járókelő. „Dehogy kell hagyni, szólni kell a rend­őrségnek”, -r— mondja egy má­sik, „A rendőrség nem szállítja kályhása egy cserép esett le, de az mind­járt két darabra is omlott. — Na, ezt majd hátra tesz- szük, ahol nem látszik! — nyug­tatta meg önmagát.' Később már annyi olyan cse­rép gyűlt össze, amelyik csak hátulról felelt meg az esztétika követelményeinek, hogy a házi­gazda sejteni kezdte, ennek nagyon kicsi eleje és nagyon tekintélyes háta lesz, mint a női estélyi ruhák szemérmetle- nebbjének. Az öreg, autodidakta kályha- művész kétségkívül nem volt fi- j nomlelkű ember. Ezenkívül ká- ! romkodott is, néha meg elővett* | egy lapos üveget és megoia- .[ jozta magát. . I Körülbelül egy időben lettek kész a kályhával. Akkor oda­tévedt a házigazdo elé és büsz­kén mondta: —- Ez munka volt, mi? Tudja, egy kályhás két napig is elpisz­mogott.volna ezzel? Ebben igaza volt. Soha ilyen gyorson életében nem látott még kályhát megcsinálni. És abban is, hogy nem igen ismert rá a kályhára. Szőllősy Kálmán el, a mentőket kell hívni” — így a harmadik.... Végülis, m! lesz a szerencsét­lennel? Az első kérdés: ki szál­lítsa el? Ha súlyosan mérgezett alia; atban van, akkor a mentő. Gyakori, hogy a rendőrség URH-autója is „betegszállító kocsivá" alakul. A taxis nem vállalja szívesen, — k| fizeti meg a fuvardíjat? Meg aztán mi van akkor, ha például az URH-autót a részeg beszény- nyezí? Ki takarítsa ki? HalTot- tam már emiatt a rendőrautó vezetőjét is panaszkodni. Telje­sen igaza van. Valami úton- módon az ittas ember mégis el­szállításra. kerül. De a vita úgy­szólván minden ehhez hasonló esetben felújul. A jobbik esetben — ha este hét óra után kell ittas embert szállítani — a detoxikáló állo­más fogadja a beteget, Az ál­lomáson este hétkor kezdődik a szolgálat. És napközben? Tény az, hogy végeredményben nin­csen egyetlen intézmény sem, amely délelőttől este 7-ig hi­vatalosan venné gondozásba az alkohol miatt magával tehe­tetlen embert. Rendezni kellene ezt a visz- szás helyzetet. A legnagyobb kérdésre, a hová?-ra kell első­sorban választ adni. Legcélsze­rűbbnek látszik a detoxikáló : állomás „non stop” nyitvatartá- sa. Itt megfelelő szakemberek, orvosok állnak rendelkezésre,— tudnak hathatós segítséget nyújtani. A ki szállítsa? — kér­désre is az említett megoldás­ból adódna válasz. A detoxiká­ló állomás rendelkezzen egy külön erre a célra üzemben tartott gépjárművel. Nem vitás: a megoldás pénzbe kerül. De előbb-utóbb napirendre kell tűzni ezt a témát, az élet — kénytelen, kelletlen — követeli. Ez is hozzátartozik az alkoholiz­mus elleni küzdelemhez. l-r) — Sárga, 7 hónapos botor kan kutya elveszett. Cím: Tolbuhi.n u. 165. <*) — Találtam egy kb. 6—9 hónapos boier kölyköt. Kérem a tulajdonosát. hogy Pécs, I. kér. Szabó l. ü.i’t'4. alatt sürgősen vegye ót (*)

Next

/
Thumbnails
Contents