Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám

1972. január 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ FOTOCELLA ÉS A KOKSZKÖSÁR Tél a téglagyárban Az éjszakás műszakot is meg­szervezték a gyár vezetői. Ta­valy ilyenkor már javában téli álmát aludta a görcsönyi új tég­lagyár, melyet eredetileg egész évi üzemeltetésre terveztek. De- hát ember tervez ... — ... és az ember is végez — mondja Sándor József, az új gyárvezető. Az idén nem lesz leállás, hacsak mínusz 20—30 fokos hidegek nem jönnek. Két műszakban megy most a terme­lés, a reggeles 6-kor kezd és délután négykor ér véget a mun­kaidő. Este 8-ig karbantartás következik, aztán kezdődik az éjszakás műszak. Estére mínusz 8 fokra hült le a levegő, a bódés teherautók azonban befutottak a 30 kilo­méteres körzetből érkező mun­kásokkal. Mintegy negyvenen dolgoznak az éjszakás műszak­ban — akik — közülük — a múlt évben is itt dolgoztak, ilyenkor már fagyszabadságon voltak. Az első szárnypróbálga­tás március 1Ó-e körül volt, de az akkor gyártott 120 ezer tégla (kisméretű) mind elfagyott. Csak a hónap közepén indult meg a termelés. Most január 1. és 13-a között 727 ezer téglát gyártot­tak, s ha,sikerül a termelés üte- 'mét tartani .., — Ez évben megkíséreljük, hogy 40 millió téglát gyártsunk — mondja a gyárvezető. — Az ország egyik legkorszerűbb téglagyára a görcsönyi, s ere­detileg 48 millió tégla gyártá­sára tervezték. 1971-ben azon­ban mindössze 23.2 milliót si­került készíteni. Kiállításra készül [/ Szekszárdi Megállapították a mezőgazdasági termékek ' nevezési szint eit Nehéz körülmények között dolgoznak a munkások a lefagyott bányában Erb János felvétele Megállapították és rövidesen kézhez kapják a négy megye mezőgazdasági szakemberei az augusztusi kiállítás részvételi feltételeit, illetve nevezési szint- jeit.- Milyen elv szerint állapí­tották meg a részvételi feltété leket? — kérdeztük Balogh And­rást, a rendezőiroda titkárát. — A szinteket 1969, 1970 és 1971 viszonylatában állapítottuk meg. Ez a módszer eltér az or- száqos mezőgazdasági kiállítás megszokott formájától, ahol csupán az előző év eredményei a mérvadóak. A kiállítás főbi­zottsága azért döntött mégis az országostól eltérő rendszer mellett, mert mind a négy me­gye mezőgazdasági termés­eredményeinek átlaga maga­sabb az országosnál. A felté­Az új gyárvezető november első napjaiban vette át a gör­csönyi téglagyárat. A múltról, a régi bajokról nem hajlandó be­szélni. Mindössze csak annyit mond: ár automatikák javítását nagykapacitással végezték... — Kitiltottam a puckát Aztán megkezdődött a párt, a szakszervezet és ifjúsági szer­vezet megerősítése, szakmai tan­folyamok beindítása. A gépé­szek, villanyszerelők és techno­lógiai vonalon dolgozók 35 órás képzést kapnak a gyár beren­dezéseiről. A művezetők okta­tása 45 órás és a tanfolyam végeztével vizsgát kell tenniük. Aki a másodszori kísérletre sem képes a kérdésre válaszolni, tovább nem maradhat művezető. November 22-én ügyeletes be­osztást szerveztek. A nap min­den órájában volt felelős mű­szaki beosztású dolgozó a gyár­ban. Ez évben már az ügyeleti szolgálat csak az ünnepnapokra szól, időközben ugyanis elég jól megszerveződött a termelés, és lényegesen kevesebb az üzem­zavar. A munkások most azt mond­ják: az volt a legjobb, hogy ré­gi panaszaikat meghallgatták végre, és segítettek is rajta. Volt, aki másfél esztendeje nem kapta meg a munkaruha-járan­dóságát. — Csináltattam egy kimuta­tást; kit mi illet. Aztán a köz­pontban megrendeltem. Itt vár­tuk a szállítmányt, egyszercsak rohannak az emberek: néhány száz méterre a gyártó! kigyul­ladt a teherautó! Elégett gu­micsizma, ruha, vattakabát. Min. den. Látod Papp — mondom az irodavezetőnek — még az a boga isten is ellenünk van. Az­tán újból elhozattam a járan­dóságot, mindenki megkapta a magáét, az emberek nagyobb kedvvel láttak a munkához. Még szürkületben kint jártunk az agyagbányában. A serleges kotró vágóéleit cserélték. Az északi szél az agyagfa! felső szélén elzúgott felettünk, de a szerszám így is az emberek ke­zéhez fagyott. A bánya falát szalmabálákkal takarták le — éjszakára mégis csontkemény- nyé fagyott. A gyártócsarnokban pedig a vízzel volt eddig ha­sonló a helyzet. A modern au­tomata gépekhez kacskaringós csővezetéken vezették a vizet. Vasárnap éjszaka pl. mást sem csináltak, mint a vezetékeket j olvasztották ki. Azóta gumitöm- j lön vezetik a vizet, ha befagy, forróvízben egy-kettőré kiol- j vasztják. A csarnokban elhelye- 1 zett korszerű víztárolók, csapok, í vezetékek mind befagyottak j most is. A prés napjában tucatszor is j leáll, s hiába villog az automa- I tikus téglarakó és vágógép foto- I cellája — a hideg legyőzi a kor- i szerű technikát. A futballpályá- nyi csarnokban dideregnek az j emberek s a gépek, a nyers tégláról nem is szólva. Itt is, ott ! is lángoló koksz-kosarak fénye ! keveredik a füstön át vibráló neonfénnyel. Furcsa és< egy kissé elszomorító a fotocella és koksz- ■ kályhák látványa. Az egész esz­tendős termelésre tervezett gyár­ban ugyanis a fűtés nem meg­oldott. S a mostani körülmények között nem is lehet arra gon­dolni, hogy a csarnokot felfűt- sék, ugyanis a kemence a csar­nokból szívja el a levegőt, s így óránként háromszor kicserélődik a 40 ezer légköbméteres gyár levegője. Ekkora mennyiségű fűtpenergiát szinte lehetetlen előállítani. Vasajtóhoz érünk. Kinyitjuk, aztán a beáramló légáram óriási erővel csapja be mögöttünk. A gépek mellett meggörnyedt, összehúzódó emberek. A szárító előtt hatalmas neylon sátor — mögötte 4—5 koksz-kályha fé­nyében kísérteties nagyságra nőnek a munkások. Erre a kis területre koncentrálják a nyers­tégla tárolását. A sátor alatt nem fagy meg. Szinte hihetet­len, hogy a tervezők a nehéz fizikai munkát milyen ötletes gépekkel küszöbölték ki, s ugyanakkor nem gondoltak ar­ra: mi lesz itt télen? Az embe­rek most úgy tűnik hihetetlen erőfeszítések árán a 20 fokos hidegig legyőzik majd a telet — a tanulság azonban megma­rad. Egyik munkás megjegyezte: ha a kemence levegőjét a tető­ről szívnák be, nem kellene fa- gyoskodni. Túl egyszerűnek tű­nik a meglátás, dehát a világ legnagyobb találmányai több­nyire pofonegyszerűek. Lombosi Jenő Mindennapi gyógyszerünk Egyéves az ÉPGÉP szocialista brigádklubja Garancialevél a DH-mozgalom jegyében Ami persze nem egészen igaz, de arra már figyelmeztet, hogy gyógyszerek esetében döntő az adagolás. Az altatótól örökre elszenderedhet valaki, s pihen­tető alváshoz juthat. Csak a dózis« más. Arak Becsből Leírtuk: a gyógyszer egyidős a betegségekkel. Ám jócskán időbe telt, míg a varázslók, po­gány papok, füvesasszonyok féltve őrzött titkaiból tudomány lett. Kezdetben maguk a dok­torok patikuskodtak, majd he­lyükbe a medicamentumok ma- gisterei, azaz a gyógyszerek I mesterei léptek, hogy azután a drogistákkal — akik a drogot, azaz a gyógynövények megszá­rított, hatóanyagot tartalmazó részeit árusították — közösköd­jenek. Akkoriban gyógyszereit elsősorban „találta” az ember, azaz rálelt arra, hogy egyik meg másik holmi mire használ­ható. Ma hatalmas kutatói gár­da munkája nyomán születik egy-egy gyógyszer. Az első, mesterségesen előállított al­kaloid a morfin volt — Sertürner német gyógyszerész nevéhez fű­ződik —, a múlt század első fe­lében. Tehát alig másfél száz esztendeje. Ma évente 15 milli­árd dollár értékű gyógyszert termelnek a világon, egy év alatt. Napjainkban, Andaxinok, Tet- ránok hegye között bolyongva, talán hihetetlennek tűnik, de tény: 1745-ben jelent meg ha­zánkban az első hivatalos gyógyszerkönyv. Igaz, Bécsben állították össze, s még az ára­kat is onnét diktálták. Csupán az 1876. évi XIV. törvénycikk el­fogadása után — amely a többi között kimondta, hogy a „gyógy­szertár, mint állami közegész­ségügyi intézmény, az állam fel­ügyelete alatt áll” — teremtőd­tek meg a magyar gyógyszeré­szet szilárd alapjai. 1907-ben jött létre az első gyógyszergyár — a mai Kőbányai Gyógyszer- árugyár — Richter Gedeon ala­pította. Mert a múlt század vé­géig, s világszerte, a legtöbb gyógyszert a patikában, a pa­tikus készítette el. A modern kor azután itt is kaput nyitott a nagyiparnak. Bor, receptre zai gyógyszeripar ötszörösére növelte a Streptomicin termelé­sét, a penicillin-félék előállítása 12,4 milliárd egységről 59,4 mil- liárdra emelkedett, a B12 cryst mennyisége pedig az 1960. évi kilenc kilogrammról 1970-re 508 kg-ra tornázta fel magát, hogy találomra említsünk né­hány példát. Győzi tehát az ipar, sőt, olyannyira, hogy éven­te 900—950 millió devizaforint értékben szállít külföldre kisze­relt — azaz csomagolt —, gyógy­szert, s emellett jelentős rneny- nyiségben alapanyagokat, vita­minokat, nyers morfint stb. E termelési-értékesítési duettnek köszönhetően hazánk a gyógy­szertermelés egy lakosra jutó mennyisége alapján az ötödik helyet foglalja el a világrang­listán, ami meg az egy főre jutó exportot illeti, ott csupán Svájc áll előttünk. Pedig idehaza, az egy lakosra jutó, tíz dollár ér­tékű gyógyszerfogyasztás fede­zetének megtermelése sem kis feladat, hiszen ez a szint lé­nyegében azonos Hollandia, Olaszország, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság lakosságának gyógyszerfogyasz­tásával. Korfa és öt százalék Mit hoz a holnap? Tárgyila­gos számítások szólnak erről. Az 1970-es esztendőt száznak véve, 1985-ig a belföldi gyógy­szerellátás 242 százalékra emelkedik, az export azonban ennél is gyorsabban bővül, s megháromszorozódik. A népes­ségen belül — amint az a korfa tanulmányozásából kiderül — növekszik az idősebb, tehát több gyógyszert fogyasztó kor­osztályok aránya, s ezért a ter­vek évi 4—5 százalékos emelke­déssel számolnak: ezen belül bővül az értékesebb — költsé­gesebben előállítható — gyógy­szerek fölhasználása ... Divat a szállítószalag Japán mérnökök szívesen fog­lalkoznak nagyméretű konvéje- rek építésével, amelyeket nem­csak teherszállításra, hanem emberek fuvarozására is hasz­nálni lehet. A leghosszabb kon- véjert mész szállításra tervezték. Hossza 16.5 kilométer. A terme­lékenységi rekord a tengerpart feltöltésénél segédkező futó­szalag tartja: 5500 tonna/óra. Ugyancsak ez a gép tartja a szalagszélességi rekordot: 2-J méter. Az osakai EXO—70 világ, ikállításon mutatták be azt ff mozgó járdát, amely óránként 10 000 személyt szállít. Nem kötelező. A brigád dön­ti el, adjon-e garancialevelet. Az elmúlt év júliusától az ÉP­GÉP Nagyberendezések Gyárá­nak szocialista brigádjai mun­kájukért írásban is garanciát vállalnak. Eddig 203 nagyjaví­tásos gépet és készterméket kí­sért garancialevél. Reklamáció nem érkezett. Az új kezdeményezést a szo­cialista brigádvezetők klubja indította el, amely az elmúlt év elején alakult. Ez a Dolgozz hibátlanul! mozgalom egyik formája. A klub alapszabálya is ennek szellemében készült Kihangsúlyozza a termelékeny­séget, a gazdaságosságot 8 minőséget. Ezen túl a vállalat vezetőivel, a társadalmi szer­vekkel karöltve segíti a dolgo­zók politikai, kulturális formá­lását. A klubnak jelenleg hu­szonöt tagja van, de a rendez­vényeket mindenki látogathat­ja. Az elmúlt évben családi es­tet, fenyőfaünnepélyt, vetélke­dőket rendeztek, valamint ta­pasztalatcserét és két Kommu­nista műszakot szerveztek. A dolgozók igényét mégsem elé­gítették ki. Bizonyítják az ez évi program összeállítását elő­segítő kérdőívek. Az ÉPGÉP 56 szocialista brigádja még töb­bet vár a klubtól. Igen, a Föiarmacopoea Hun- garica, azaz a Magyar Gyógy­szerkönyv, amely meghatározza a gyógyszerek szabvány szerinti minőségét, a galeriuszi gyógy­szerek elkészítésének módját, a szokásos és legnagyobb adago­kat stb., bort is számoritart gyógyszerként, bár a Vinum al­bum után aligha kapkodnak a borisszák. S mi minden szerepei még a recepteken, meg azokon kívül, hiszen nem minden gyógy­szerhez kell vény. 1960-ban 1,8 milliárd forintot tett ki a hazai gyógyszerfogyasztás, 1965-ben már 2,8, 1970-ben 4,3 milliárd forint értékű gyógyszert fogyasz­tottak el betegek és ál-bete­gek . . . Ami egy lakosra számít­va, az évek hasonló sorrendjé- | ben: 181, 277, 422 forint. Gyö- zi-e az ipar? Tíz év alatt a ha- I A BARANYA MEGYEI SÜTŐIPARI VÁLLALAT fiatalokat sütőipari tanulónak szerződtet Jelentkezhetnek mindazok a 14 éves fiuk, akik az általános iskola 8 osztályát eredményesen elvégezték, illetve elvégzik. Jelentkezés: PÉCS, JÓKAI MÓR U. 15. vogy oz üzemek vezetőinél Nem túlzás ez? A kenyér igen, de a gyógyszer? Akad olyan megátalkodott, aki kéjes képpel hörpinti fel a ricinust, csettint a csukamájolajat le­nyelvén, s ínyencként rágja a kinin-labdacsokat? Persze, nem­csak ilyen, már nevükkel-hírük- kel ijedelmet keltő medicamen­tumok vannak. Akad savanyú- cukor-ízű, csokoládémáz mögé rejtett. Szerény, mint a Kalmo- pyrin, fölkapott, divatos, mint a Vegacillin. A hazai ipar több, mint ezerféle gyógyszerkészít­ménnyel büszkélkedhet. Ha büszkélkedik vele. A bőség ez esetben ugyanis zavart okoz. A kevesebb több lenne, már ami a gyártás ésszerűsítését, költségeit illeti. Mert van gyógy­szer, amelyből évente alig né­hány kilónyi kell. Elkészíti az ipar, bár erősen ráfizet. Majd­nem mindent elkészít. Miközben nyolcvan országba exportál, a hazai szükséglet 96—97 százalé­kát is fedezi. Ami nem kis do­log. A múlt esztendőben ugyan­is hazánk minden lakosára 422 forint értékű gyógyszerfogyasz­tás jutott Az első betegség Mi lehetett az első baj, mely gyógyírt követelt? Talán a nát­ha? De hiszen erre még ma sin­csen tökéletes védőszer. A fog­fájás? Mit kínálhattak ellene a barlang-patikában? Tény, hogy amióta ember az ember, azóta beteg is. Fájdalmai vannak, szenved. Gyógyulást, gyógyszert keres. Fölhasznált szinte min­dent. Képtelen és hasznos dol­gokat. Hippokratész, ki időszá­mításunk előtt 460—377 között élt, már 236 féle gyógyszert írt össze. Hazánkban Méliusz Ju­hász Péter 1578-ban kinyoma­tott Herbáriumában seregnyi füvet, gyökeret, anyagot sorol, mint bajűzőt. Magyarország el­ső patikusát Gekminus mester­nek hívták, egy 1346. december 2-án kelt okmány szól róla. Pa­racelsus azt állítja, hogy „a legnagyobb méreg a leghatal­masabb gyógyszer is egyúttal”. j telek bizonyos termelési bizton- | ságot követelnek a résztvevők­től, egyetlen év kiugró, vagy a természeti csapások miatt szo­katlanul alacsony eredménye nem befolyásolhatja lényege­sen a részvételt. Statisztikai adatok alapján tanulmányoztuk a négy megye 1969-es és 70-es terméseredményeit. Az őszi bú- j zának 14,4 mózsa/katasztrális hold, kukoricának 23,9, cukor­répának 182,8, napraforgónak 7,8, fejeskáposztának 101 má- zsa/katasztrális hold a két évi termésátlaga a részt vevő me­gyék összességében.- Milyen szinteket állapított meg a főbizottság a kiállításon részt vevő gazdaságok számá­j ra? — A három év átlagában szántóföldi növényeknél a ne­vezési szintek a következők: őszi búza 18 mázsa/katasztrális hold (31,3 mázsa/hektár), rozs 13 (22,6), őszi árpa 17 (29,5), tavaszi árpa 14 (24,3), kukorica i (májusi morzsolt) 28 (48,7), burgonya 100 (173,8), lucerna­mag 1,2 (2,1), cukorrépa 200 (347.5) , napraforgó 11 (19,1), í dohány 9 (15,6), rostkender 40 ' (69,5), rostlen 30 (52,1), olaj­len 6 (10,4), borsó 12 (20,9), szója 9 (15,6). Zöldség, gyümölcs és szőlő­nél: paradicsom 180 (312,8), zöldpaprika 110 (191,1), fűszer- paprika 30 (52,1), vöröshagy­ma 80 (139), fokhagyma 20 (34,8), uborka (fürtös) 50 (86,9), uborka (saláta) 70 (121,6), fe­jeskáposzta 150 (261), kelká­poszta 110 (191,1), karfiol 70 (121.6) , petrezselyem 80 (139), sárgarépa 120 (208,5), görög­dinnye 100 (173,8), sárgadiny- nye 75 (130,3). Az alma, körte, őszibarack, dió, mandula, feketeribizli, ri- bizke, egres, gyógynövények és | az asztali szőlő nevezési szint- ! jeit nem állapítottuk meg, a beérkező minták közül — a szán- | tóföldi növények, zöldségekig gyümölcsök és szőlőkhöz ho-j ! sonlóan — a zsűri előzetes vá­logatás szerint állapítja meg, melyek kerülnek kiállításra. Az öntözéses termékek szintjei 30 százalékkal magasabbak az alapszintnél. — I —

Next

/
Thumbnails
Contents