Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-25 / 20. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 fillér Dunántúlt napló XXIX. évfolyam, 20. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. január 25., kedd Az anyag is pénzbe kerül A z csőik természetes, vágja rá az olvasó, semmit nem adnak ingyen. Fizet a vásárló az üzletben, fizet a gyár az alapanyagért, a félkész- termékért. Az anyag emberi munkát sűrít magába: minél több munkát, annál értékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, amikor az egyik gyárban — jó ötlet! — műhelyenként kiállítást rendeztek, s ott bemutatták, hogy a földolgozott anyagok, alkatrészek kilója, darabja mit kóstál, mindenki meghökkent. Ez az apró kis semmi négyszáz forint? Az a másik százhetven? Nocsak, hiszen ami időnként kiborul a műhelypadlóra, annak kilója ötvenhat forint? Az anyag is pénzbe kerül. Tudjuk. Csak éppen ritkán gondolunk rá, számolunk vele. Az úgynevezett összes termelési költséget hétféle tényező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalombiztosítási járulék, az illetmény-adó, az eszközlekötési járulék, az érték- csökkenési leírás, s az egyéb költség. E hét tényező közül a legjelentősebb összeg az, amiért az anyagot veszik-adják. Csupán érzékeltetésül: a népgazdaságban 1960-ban 1,5 millió tonna cementet használtak fel, 1970-ben már 3,7 millió tonnát. Horganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960- ban, de már több mint 24 000 tonnát 1970-ben, s hogy szakmánknál maradjunk: újságnyomó papírból 24 000 tonnát tíz esztendeje, s több mint 40 ezer tonnát a múlt évben. Az anyagfelhasználás évről évre bővül, mindenből több kell. Sűrűn azonban a több anyag nem jelentéktelen része pocsékba megy; elszóródik, kidobják, se- lejtté válik. Pedig pénzbe kerül. Sok pénzbe. Egy év alatt a textiliparban 22,3 milliárd forintra rúgnak a termelési költségek. Ebből csak az anyagár 15,1 milliárd. A közlekedési eszközök gyártásában a 23,9 milliárd forint termelési költségből 15,9 milliárd, a fém- tömegcikk iparban 11,1 mi!- liárdbó! 7,3 milliárd forint az anyagért kifizetett összeg. Nagy summa! A szocialista ipar egészében az összes költségek 66.1 százalékát teszi ki az anyag értéke. Volt idő, amikor a leegyszerűsített onyagtakarékosság inkább ellenszenvet, mintsem egyetértést keltett. A jó helyébe silány került, a túlbuzgók úgy vélték az anyaghányadot mérsékelni, hogy egész egyszerűen az értékesebbet kispórolták a termékből. Aki így cselekszik, nemcsak mások, de a maga érdeke ellen is vét. Am az ésszerű anyagtakarékosság, a rendszeres költségelemzés, az anyagigény pontos körülhatárolása az anyagnormák betartásával, a szigorú bizonylati rendszer — a kivételezés és elszámoltatás lazaságainak megszüntetése — elengedhetetlen feltétele annak, hogy az anyagnak, a félkész terméknek, az alkatrésznek becsülete, a szó szoros értelmében értéke legyen. Ami ma a legtöbb helyen nincs meg. Nincs, mert drága színesfémek tonnái kerülnek fölösen hulladékba. Acélöntvények ezertonnáit forgácsolják le, csupán azért, mert hiányzik a kellő méretválaszték. Építőanyagok hevernek szerteszét, alkatrészeket dobálnak selejtbe, a tárolás, a szállítás tovább növeli a veszteségeket... a legóvatosabb becslések szerint is évente mil- liárdok mennek veszendőbe. Két részre bontható a veszteség. Az egyik: a gazdaság egészét átfogó anyagellátás akadozása, a belőle következő kényszerű anyaghelyettesítés, a méretszabatosság elengedése, a szállítási egyenetlenségek, az árrendszer ellentmondásossága stb. A másik: a gyárakban, vállalatoknál tapasztalható, olykor meghökkentő lazaságok. Termékek ezrei kerülnek úgy gyártásra, hogy nem dolgoztak ki anyagnormát, a műhely, faz üzem szinte tetszés szerint vételez ki a raktárból mindent, amit csak gondol, s a gyártás befejezésekor sem kéri számon senki, mi mire ment el. A gazdasági reform támasztotta nagyobb követelmények mindenütt érezhetők, de érdekes módon e nagyon fontos kérdésnek, az anyagköltségnek jut a legkisebb figyelem. Mintha a nagy anyaghányad, a magas költség valami átok lenne, amit viselni, szenvedni kell. S közben lehetőségek sokasága marad kihasználatlanul. Az ötvözött alumínium sűrűn célszerűbb, mint a színes fém, a műanyag cső fölöslegessé tenné a savaktól mart vezetékek rendszeres cseréjét, a korrózióvédelemre költött százezrek milliókat kamatoznának, s az áttekinthető bizonylati rendszer, az anyagnyilvántartás gépesítése elejét venné a pocsékolásnak, s a fölös készlethalmozásnak... Csak éppen törődni kellene mindezzel, figyelni rá, kapni a lehetőségek után. S ok a panasz a termelő üzemekben:/ emelkednek a költségek, szigorúbb az adózási rendszer, nehezebb a nyereségterv teljesítése. Igaz. Am a panaszok enyhítését sűrűn ott keresik, ahol legkisebb a haszon: az adóterhek könnyítésében - főként a helyben, a tanácsoknak fizetett adó esetében -, az eszközlekötési járulék fizetése^alóli mentesítésben ... A legfőbb tétel, az anyagköltség megmarad. Arra még papír, ceruza is ritkán jut, nemhogy alapos elemzés, piaci helyzetmegítélés, összetétel változtatásra serkentő javaslat; a szó szoros értelmében vett anyaggazdálkodás. Az anyag is pénzbe kerül. Mindannyiunk pénzébe. M. O. Gromiko tárgyalása Tokióban Hétfőn Tokióban tárgyalások- j ra került sor^ Andrej Gromiko j szovjet és Fukuda Takeo japán külügyminiszter között, A tárgyaláson, amely baráti légkörben folyt le, a felek az esedékes kétoldalú konzultálás keretében megvitatták a szovjet-japán kapcsolatok bővítésének kérdéseit és foglalkoztak több nemzetközi problémával. Gromiko tájékoztatta a japán kormányt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének arról a döntéséről, amelynek értelmében elengedi annak a 14 japán halásznak a büntetését, akiket azért Ítéltek el o Szovjetunióban, mert határsértést követtek el és törvényellenes halászatot folytattak szovjet felségvizeken. A japán fél köszönettel fogadta ezt a humánus intézkedést. Ezt követően Fukuda estebéden látta vendégül Andrej Gro- mikót. Téliesített munkahely a sikondai új úttörőtábor építkezése, A csinos házak javarészénél elkészültek az ajtók, ablakok és a szakemberek a belső szereléseken dolgoznak Erb János felvétele A képzési idő előreláthatóan fél év lesz. A kiegészítő képzés végén a jelöltek meghatározott tárgyakból főiskolai bizottság előtt vizsgát tesznek. A főiskolának a szaktechnikusok kiegészítő képzését a meghirdetéstől számított öt éven belül kell elvégeznie. A jelentkezők beosztását, a képzés ütemezését a főiskola végzi. Az oktatáshoz szükséges jegyzetek megírásának határideje 1972. március 30., tehát a szükséges tananyag időben a jelentkezők rendelkezésére áll. Csúcstalálkozó Prágában A magyar párt- és kormányküldöttséget Kádár János vezeti A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének soron- következő ülésére Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hétfőn párt- és kormányküldöttség utazott Prágába. A küldöttség tagjai: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságáriak tagja, a Minisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői búcsúztatták. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Este, néhány perccel hét óra előtt különvonaton Prágába érkezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésszakán részt vevő magyar delegáció. A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének Prágában megtxrtu nió ülésszakára hétfőn megérkeztek a tagállamok pártjainak és kormányainak vezető személyiségei. A Szovjetuniót Léonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin, a Miniszter- tanács elnöke, Konsztantyin Ka- tusev, az SZKP KB titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB osztályvezetője, valamint Vaszilij Kuznyecov, a külügymi- miniszter első helyettese képviseli ; Bulgáriát: Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Sztanko Todorov, a Minisztertanács elnöke, Petr Mladenov külügyminiszter, valamint Konsztantyin Tellalov, a BKP KB külpolitikai és nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője; a Német Demokratikus Köztársaságot: Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára, Hermann Axen, az NSZEP KB titkára, Wolfgang Rauchfuss, a Minisztertanács elnökhelyettese, Otto Winzer külügyminiszter, Paul Markowski, az NSZEP KB nemzetközi osztályának vezetője, valamint Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes: A MAGYAR PÁRT ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG ÉRKEZÉSE PRAGABA Tartalomból? Szovjet tervjelentés (2. old.) Diáktüntetés Kairóban (2. old.) Tél a téglagyárban (3. old.) „Hotel fapados" (5. old.) A tudakozó mindig kéznél van... (6. old.) Tatai mozaikok (8. old.) Lengyelországot: Edward Gie- rek, a LEMP KB első titkára, Piotr Jaroszewicz, a Miniszter- tanács elnöke, Stefan Olszows- ki külügyminiszter, Józef Tejch- ma, a LEMP KB titkára, Ryszard Frelek, a LEMP KB titkára és Stanislaw Trepczynski külügy- i miniszter-helyettes; Romániát: Nicolae Ceauses- cu, az RKP főtitkára, az Államtanács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács el- L nőt:«,. Paul . Niculescu-Mizil, az RKP KB titkára és Corneliu Ma- ! nescu külügyminiszter; a vendéglátó Csehszlovákiát: | Gustáv Husák, a CSKP KB fő- ] titkára, Ludvik Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök, Lubomir Strougal miniszterelnök, Vasil Bilak, a CSKP KB titkára, valamint Bohuslav Chnoupek külügyminiszter. A prágai repülőtéren és a főpályaudvaron a külföldi pártós állami vezetőket Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök, Lubomir Strougal, a kormány elnöke, valamint Vasil Bilak, Peter Co- lotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, Antonin Kopek, Josef Kempny, Josef Koreák, Jozef Lenárt, Miloslav Hruskovic és Vaclav Hula, a CSKP KB Elnökségének tagjai, illetve póttagjai, továbbá Jan Fojtik, Frantisek Ondrich, Vaclav Svoboda és Oldrich Svestka, a CSKP KB titkárai, Jan Gregor, Frantisek Hamouz, Karol Laco, Matej Lucan, Jindrich Zahrad- nik, miniszterelnök-helyettesek, Bohuslav Chnoupek külügyminiszter, A Szovjetunió elismerte a Canola Desh Népi Köztársaságot Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot intézte Abu Szajed Csandhuri elnökhöz és Mudzsi- bur Rahman miniszterelnökhöz: — Az államok közötti egyenjogúság és barátság békeszerető külpolitikáját követve, valamint a népek önrendelkezési elvétől vezéreltetve a Szovjetunió kijelenti, hogy elismeri a Bangla Desh Népi Köztársaságot, mint szuverén államot, kész vele diplomáciai kapcsolatokat létesíteni és diplomáciai képviseleteket cserélni. — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, az egész szovjet nép és a magunk nevében békét és boldog életet kívánunk önöknek és Bangla Desh népének. Kívánjuk, hogy érjenek el sikereket országuk állami szuverenitásának megszilárdításában, a békeszerető, demokratikus köztársaság építésében. Szaktechnikusból üzemmérnök SZEPTEMBERBEN INDUL A LEVELEZŐ KÉPZÉS Szeptembertől kezdve a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán levelező képzés indul a felsőfokú szaktechnikusi oklevéllel rendelkező szakemberek részére, amelynek eredményeképpen főiskolai üzemmérnöki képesítésről szóló záradékkal egészítik ki az oklevelet. A képzés megindítására a művelődésügyi miniszter 116/1971-es számú utasítása ad módot. A képzés részleteiről a főiskola februári tanácsülése dönt, ezt követően hozzák nyilvánosságra a jelentkezés részletes feltételeit is. A képzésben az épületvillamosítási, épületgépész, szilikót- gépészeti és vegyipari gépészeti szakon végzett szaktechnikusok vehetnek részt. Ilyen szakosok a főiskola két jogelőd intézményében, Budapesten és Pécsett, ezenkívül még Esztergomban végeztek. A négy szakon végzett szakemberek száma több mint ezerre tehető. A miniszteri utasítás szerint a jelentkezéshez munkahelyi hozzájárulás kell, s a jelentkezők felvételét a főiskola egy-két évi szakmai gyakorlattól teheti függővé. A kiegészítő képzésre felvett hallgatók az intézmény vezetője által meghatározott egyéni tanulmányi terv alapján tanulhatnak. »
