Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

1972.1amiér 23. DUN ANTOLI NAPLÓ 7 Kamarazenekari hangverseny L A Liszt Ferenc Kamarazenekar mo­dern magyar műsorát hallottuk az el- műk naptári év utolsó hangversenyén ét alig egy hónap elteltével az újév elsé filharmóniai bérleti kamaraestjén ismét a kitűnő fővárosi kamaraegyüt­tes műsorában gyönyörködhettünk. Ez­úttal Vivaldi és Mozart műveibe, illet­ve az együttesnek a barokk és a bécsi klasszikus stílusban való kiemelkedőn műves jártasságába pillanthattunk be. A Liszt Ferenc Kamarazenekar — hasonlóan a többi kamarazenekarhoz — repertoárjának jelentős részét a barokk muzsikából meríti. Teljesen ott­honosak e stílusban, amit számos ki­tűnő hanglemezfelvételük is bizonyít Műsorukat állandóan bővítik, így szer­dai pécsi hangversenyükön először ját­szották Vivaldi: A négy évszak című concerto-sorozatót Vivaldinak • négy, egyenként háromtételes concertója nem programzene. Az egyes részek el­nevezésének ismeretében gondolha­tunk ugyan a mennydörgéses nyári zi­vatarra, a vidám őszi vadászatra, a levelek hullására... Ez a gyönyörű zene azonban sokkal többet mond an­nál, semmint az egyes évszakok jel­lemző történéseit illusztrálná hangfes­téssel. Az élet teljességét tárja elénk « maga gazdag, változatos eszközei­vel. Olaszmódon áradó dallamvilága, rendkívül érzékeny ha rmon iává Itásai minden külső utalástól mentesen él­ményt nyújtanak. m Alig lehetett érezni az előadás na!-, latán, hogy az együttes először játssza e nagylélegzetű remekművet. A szóla­mok aránya, az egész kamarazenekar hangzása azt bizonyította, hogy már számos Vivaldi-concertót játszottak, ki­tűnően. Rolia János ellenállt a hegedű­szóló kísértésének: nem hegedűver­senyként játszotta szólóit, hanem mint o concerto egyik kiemelkedő, kieme­lendő szólamát Társai közül kiemelést érdemel a szólócsellista Frank Mária nagyszerű ritmusú, széphangú kamara- muzsikálása. Mozart három fiatalkori Dtvertlmen- fóját hallottuk a műsor második részé­ben: F-dúr K. 128, B-dúr K. 137 és D-dúr K. 136. Nagyon jó gondólat volt « ritkán hallható ciklust műsorra tűzni. Ezek a divert! mentók címükben a szó­rakoztatást ígérik, de lényegesen töb­bet nyújtanak ennél. Különösen a két szélső mű Mozart legszebb alkotásai közé tartozik, a légiesen könnyű, át­tekinthető formákban igazi mozarti ötleteknek, az érett mestert megjósló mesteri szerkesztésnek vagyunk tanúi. Az előadás az együttes legszebb eré­nyeit példázta. Túl a melódiát és a basszust hordozó szólamokon, az ún. töltőszólamok sokszor jelentéktelennek vélt részei is olyan mesteri kidolgozás­ban, hála e fölényes megoldottságnak salakmentes, kristálytiszta, széphang­zásban szólaltak meg, amely csak a legjobb kamaraegyüttesek jellemző sa­játja. Sándor Frigyes nem csapón vezény­lő karmesteie e kiváló kamarazene­karnak, hanem létrehozó szervezője és gondos betanítója is. Ha semmi más nem fűződnék nevéhez, mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar létrehozása és európai rangra emelése, már előadó- művészetünk és zenepedagógiánk nagyjai között lenne helye. Pedig akik ismerik az ó szerteágazó tevékenysé­gét, azok tudják, hogy e kamarazene­kar csupán egy életmű betetőzése. A szerda esti hangversenyt is nagy oda­adással, fiatalos lendülettel vezényelte Sándor Frigyes. Szesztay Zsolt bizottság és a kormány tagjaihoz. Megkövetelte, hogy mindenki személye­sen írja alá a borítékot, hogy hány ó'a, hány perckor kapta meg a kül deményt. Ha levelet hoztunk, Lenin azonnal felbontotta és a borítékot be- idegzett mozdulattal a fény felé tar­totta, nem marad-te benne valami. Vlagyimir lljics rendszerető ember volt és tőlünk is ezt követelte. Dolgozó­szobájában, íróasztalán mindiq rend volt. Ha bármit kért, soha nem mulasz­totta el hozzátenni: „Legyen szíves, intézze el!" S ha valamit elintéztünk, amit ránk bízott, mindig megköszönte. Mi továbbítottuk Leninnek a szikra­távírón érkezett üzeneteket a polgár- hóbortban aratott győzelmekről, a nagy városok ellátásáról, o vasút mun- káiá-éh a tűzifa kitermelésről, szállí­tásról. Lenin rendkívül nagy figyelem­mel olvasta ezeket a táviratokat, kü- 'önö*?n a frontéi érkezett ielentése- bet. V'~~-m:r |l;:cs se1' idő* szentelt *.-c»'— Soron kV'l fo­gad'-g a frontokról érkezett parancs­nokokat. Velünk, munkatársaival idősebb ba­rátként viselkedett. Mindig segítőkész A Lahti Képzőművészeti Kamara ‘ kiállítása a Technika Házában Régi tervünk a Művészház felépítése. Effélék ma már Finnország legtöbb nagyvárosban léteznek, jelentős mér­tékben megkönnyítve a képzőművészek és művészettörténészek műterem és la­kásgondjait. Most épül Lahtiban a 6 műtermes lakást magában foglaló Mű­vészház, amelyben reméljük nem is sokára a most megismert pécsi fiatal művészeket is vendégül láthatjuk. Ter­mészetesen ugyanebben az épületben kap helyet a Kamara adminisztrációs irodája, a hivatali helyiségek, valamint egy 110 négyzetméteres kiállítási te­rem is. Az épület használatba vétele A Kamara tevékenységi körébe ki­állítások rendezése, képzőművészek szociális helyzetének javítása, a kap­csolat fenntartása finnországi és kül­földi művészekkel — tartozik. Lahtí Idegenforgalmi központja Mukkula. Itt rendezte Kamaránk 1971 nyarán eddig legjelentősebb esemé­nyét, az úgynevezett „Park Kiállítást”, amivel egy időben egy öreg malom­épületben is bemutattuk alkotásainkat E nyári kiállításaink általában tema­tikus jellegűek, 1971-ben a „Kísérle­tező művészet” olykor szélsőséges meg­oldásai Is szerepet kaptak a mukkula! ligetekben. Ezekhez a kiállításokhoz zenei és színházi események is kap­csolódtak, olykor beat-koncert. Nem volt ritka az ezer látogatót meghaladó létszám sem. A Kamara tagjai közül többen von zódnak a modem kifejezésmódok új anyaga! iránt, így a hagyományos al­kotásmódokkal párhuzamosan ezek a legújabb törekvések; a pop, q kine­R égóta várt eseménye Pécs képzőművészeti életének a finnországi test­vérváros, Lahti művészeinek csoportos kiállítása. A ma nyíló kiállí­táson a Lahti Képzőművészeti Kamara tagsága 33 festménnyel, 24 grafikai lappal, 12 szoborral és három egyéb kompozícióval mutatkozik be Pécs város közönségének. A kiállítás rendezője a Janus Pannonius Múzeum mű­vészettörténészének, Aknai Tamásnak segítségével Kaija Ikövalko és a Ka­mara titkára, Matti Koskeia. A kiállítást Matti Ingman, a Finn Köztársaság magyarországi nagykövete nyitja meg. A lahtl Képzőművészet! Kamara tagjai at 1971. nyári mukkula! kiállításon Lahtiban a szervezet minden évben megrendezi hagyományos évi kiállítá­sát, s mivel Lahtl közelében. Mesélő nyaraláközpontban is van a kamará­nak egy kisméretű bemutató terme, ilyen módon tehetőség van kisebb mé­retű egyéni kiállítások megrendezésé­re. is. hathatósan fogja segíteni képzőművé­szeink életét. Az építkezési költségek nagyrészét Lahti város és a finn állam fedezi, de g Kamgra is hathatósan hozzájárul a mielőbbi megvalósulás érdekében. Mindannyian reméljük, hogy ebben az évben felépül ez a Művészház és használatba vehetjük. A pécsi kiállítás a szervezet második külföldi kiállítása. Ezt megelőzően Svédországban mutatkoztak be mű­veikkel. A Lahti Képzőművészeti Ka­mara 1954-ben alakult, tagjainak szá­ma 48. A tagságnak mintegy fele hi­vatásos képzőművész, vagy legalábbis a képzőművészettel szoros kapcsolat­ban álló munkahelyen tevékenykedik. A Kamara megalakulása élőt egy klub tömörítette Lahtl képzőművészeit, a Kamara lényegileg ennek a klubnak a tagságából alakult, bizonyos mérték­ben szükségszerű szakmai okok követ­keztében. tikai, optikai stb. ágazatok is méltó fórumot kapnak. A Kamara Finnország más városai­ban is rendezett tagjai számára kiállí­tást, legutóbb például Tamperében, az ottani Képzőművészeti Múzeumban. Arató Károly: Tagságunk igen tevékeny. Helsinki­ben, a fővárosban valgmennyiőnknek volt kiállítása, több tagunknak külföl­dön is. Rendszeresen résztveszünk a hazai kollektív kiállításokon is. Fenn a teraszon ketten ülnek... Fenn a teraszon ketten ülnek. Nézik a kottát Hegedülnek. Komolyan fénylő barkójuk felett a zene lassú papirkigyéja tekereg. Szombat van - talán. A kanoséban rózsaszál. Egykedvű rózsa - se nem lobog, se nem zihál. Az égbolt tiszta, üres és magas, tompakék, kemény, olyan, mint a vas. Néha madár húz el szárnyai alatt, de leejti szárnyát és mozdulatlan ott marad. Önerdők távol, az erdők mögött hegyek, mészfehér utak és karikázó gyerekek. Hegedühangok indaként egymásba fonódva — egy sötetszemü lány hallgatja órák óta ajtaja előtt, szájában szalmaszál. Hullámzik, mint a víz. Szemét lehunyva áll. Fenn a teraszon ketten pinák. Álluk alá szorítják a hegedűket. Kígyóinak a lámpák - a map diszkosza elröpül. Nyugtalan oroszlán kering a csendélet körüL Lahti városa hathatósan támogatja a képzőművészetet E vonatkozásban külön is kiemelendő az az ösztöndíj, amelyet a város alapított, s amely ősz­szegében azonos az állami ösztöndíj­jal, vagyis egy művész számára egy esztendőn keresztül gondtalan munka­körülményeket biztosít De támogatja a város a Kamgra kiállítási tevékeny­ségét is, a művészeket vásárlásokkal segíti, mégpedig a Városi Modern Mú­zeum számára történő vásárlásokkal. A Kamara jelenlegi vezetősége — Jormä Karden elnök, Ritva Leinonen és jómagam igyekszünk egészséges, jó szellemben Irányítani a munkát, ter­veinket mindenkor megtárgyaljuk a tagság teljességével. Életünkről vall a Technika Házában megrendezett ki­állítás, amelyet most a pécsi közön­ségnek átadunk. Matti Koskeia festőművész (Fordította Szász Levente) T volt, ha bármelyikünk nem értett va­lamit. Vlagyimir lljics sokszor féléjszakákat bent dolgozott irodájában. Elmenetele előtt mindig beköszönt hozzánk: „Pi­henni mentem, jó éjszakát”. Ilyenkor elcsendesedett a munka és egyikünk lepihent a Lenin szobájában lévő dí­ványon. Előfordult, hogy Lenin vissza­jött, elnézést kért a zavarásért, magá­hoz vette a szükséges iratokat és — pihenjenek csak — szavakkal vissza­ment lakásába. Lenin utasítására az­tán egy pihenő szobát is berendeztek nekünk. Lenin a folyosó végén lakott. Előfordult, hogy valamit otthon felej­tett, olyankor odaadta a kulcsot és kérte, hogy hozzuk el a megfelelő könyvet, iratot. Ha Naqyezsda Kans’- tantyinovna beteg volt, vagy pihent, mindig felhívta erre a figyelmet és kérte, csendben menjünk be, ne za- zarjuk őt, Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes voltam, az egész épületben feiberreg- tek a csengők, a Kreml udvaráról pe­dig, ahol a Központi Végrehajtó Bi­zottság iskolája volt, zaj, rohanó lép­tek zaja hallatszott. Ijedten kiszalad­tam a folyosóra, hogy megtudjam, mi történt. Az ör azt mondta, riadó van, senki sem járhat a Kremlben. Visszamentem a szobámba és riadtan néztem ki az ablakon. Hirtelen érez­tem, hogy valaki a vállaltira tette a kezét. Lenin volt. — Megijedt? — kérdezte, majd elmondta, hogy próbariadót rendeltek el, így ellenőrzik a Kreml őrségének készenlétét. Vlagyimir lljics az ablak­ból elégedetten figyelte, hogy minden rendben zajlptt le. Vlagyimir lljics nagyon figyelmes volt munkatársaihoz. Amikor például megtudta, hogy az egyik telefonkeze­lőnk a kimerültségtől megbetegedett, személyesen intézkedett, hogy szanató­riumba utalják. Máskor arra volt gond­ja, hogy egyik kolléganőnk gyermekét elhelyezzék óvodában. A kronstadti lázadás napjaiban Le­nin- egyik éjszaka nagyon későn tért pihenni. Alighogy elment dgtgozó szo­bájából, jelentkezett a Forradalmi Ka­tonatanács ügyeletese és közölte: rö­vid idő múlva sürgős táviratot kül­denek. Én voltam az ügyeletes, és — mint máskor is tettük, amikor nem akartuk Lenint zavarni — felhívtam a bátyját, Dmitrij lljicset (ő akkor ná­lunk lakott) és elmondtam a Leninnek szóló üzenetet. Két perc sem telt el, amikor Vlagyimir lljics felhívott és ide­gesen kérdezte, miért nem viszem a táviratot, Szerencsére az hamar meg­érkezett és már szaladtam is vele hozzá. Másnap reqgel első dolga volt, hogy elnézést kérjen esti türelmetlen­ségéért. 1922-ben Lenin többször betegeske­dett: jelentkezett az 1918-as merény­let hatása. Mind gyakrabban utaz"“ ki Gorkijba és mind hosszabb időt töl­tött ott. Gorkijba továbbítottunk minden levelet, táviratot, újságot. Az orvosok tilalma ellenére Vlagyimir lljics időn­ként bejött a Kremlbe. Utoliára 1922. december 12-én lárt az irodájában. 1923. októbe- 13-án kérte, hogy gép­kocsin hozzák be Gorkijból és várat­lanul megjelent a Kremlben. Akkor láttam utoljára életben. 1924. jaTiuár 22-én vettünk végső búcsút tőle. ESRffl FILM, MUZSIKA SZÍNHÁZ Különösebben megrázó vagy vér- forraló műsorokat nem láttunk a há­tén, legfeljebb az Almássy Zsuzsi he­lyezése körüli bonyodalmak és bizony­talankodások borzolták szombaton a kedélyeket. Végül is nem nagy lelke­sedéssel térhettünk nyugovóra. Pedig a közvetítés előtt egy temperamentu­mos amerikai musical-filmmel igyeke­zett □ televízió hangulatot teremteni. A Makrancos hölgy aprópénzre vál­tott, zenésített változatát drámatörté- net és dramaturgia-tudós barátom tár­saságában élvezhettem, aki kitűnően ismeri a klasszikusok ilyesféle meta­morfózisának minden csínját-bínját, egész masinériáját, aki következéskép­pen sorra megjósolta az összes várat­lan fordulatot, prognózist adott a sze­replők mégoly lehetetlennek tűnő, vil­lámgyors lelki változásairól, a több­ször megjelenő szamár funkciójáról, s ilyképpen a film szórakoztató kulisszája volt csupán egy szombat esti társa­sági beszélgetésnek. A társaságban jelenlévő hölgyek — ősi szokás szerint — a képernyőn megjelenő hölgyek kritikái elemzésére koncentrálták fi­gyelmüket, melynek eredményei y ugyancsak ősi szokás szerint —- erő­sen különböztek a társaságban jelen­lévő férfiak hasonló tárgyú megjegy­zéseitől. Nemre való tekintet nélkül megegyeztek viszont a vélemények a táncbetétek magas technikai színvona­láról. Ily épületes tanulságokká! szolgál­hat Iám a Csókolj meg, Kqtám! a mai tévénéző dolgozók hétvégi pihenőjé­ben. * Vasárnap este lehetett látni a Mu­zsikáló városok sorozat Bécsről szóló befejező adását. A műsor némileg csüggesztően hatott. Az egészre vala­mi falsra sikerült ünnepélyesség, eről­tetett emelkedettség nyomta rá a bé­lyegét. Ezt alapozta meg a narrátor­szöveg, ezt sugallta az elhibázott fel­fogású narráció, a díszletek és a kosz­tümök egyaránt. Az egyébként Ígért tehetséges, kedves és vonzó Pap Éva helyenként csaknem a nevetségességig érzelmesítette a szöveget, . s bizony az innen onnan összevagdosott, kopott vagy kevésbé kopott zenei betétek se keltettek jó benyomást Különösen feltűnő a műsor rossz felfogása és szegényessége, ha arrq gondolunk, hogy a nézők nemrég lát­hatták a Bernstein-sorozatban a Bécsj Filharmonikusokat köszöntő kitűnő adást, s niég inkább qz alig két héttel korábban Becsből sugárzott koncertet Bernstein korszerű módszere és nép­szerűsítő stílusa mellett óhgtqtlanul avultnak hat az érzelmes felfogás, s az azonos zenekarok egységes hatású műsora mellett előnytelen a több zene­kartól idézett illusztráció-sorozat. Lehetséges, hogy g vázolt műsor­környezet zavqró hatása nélkül nerrt lett volna olyan feltűnő az összeállítás gyengesége. Az átfogó igény, a szük­ségszerűen csak rövid idézetekre szo­rítkozó szerkezet több mentő érvet szolgáltatott volna. A műsorrkömyeze- tet azonban, úgy látszik, érdemes fi­gyelembe venni . , . * A több kritikus szerint általában lan­gyos műsorú szerdán jelentkezett a Színházi album ez évi első adása. Az elmúlt évben már emlegettem, hogy az albumszerű műfai nem a legszerencsé­sebb a televízióban, hiszen szükség­szerűen visszafelé tekintő jellegű s emellett nem feltétele a kommentálás, még kevésbé a vita. Emellett a nagyon szimoatikus dr. Vcvadi György finom modora még inkább szelídítette ézt a műsort. A szerdai adásban már két műsor­vezető is szerepelt, dr, Váradi György mellé csatlakozott a tempera mentu- mosobb Molnár Gál Péter is, ö műsor azonban nem sokat élénkült. A hazai és külföldi rendezőknek feltett körkér­dés jó ötlet, de e’ég ál!a'ános ahhoz, hogy könnyedén me"á lehessen be­szélni. A válaszra felkért -endezők név­sora impozáns, a mellébeszélés vagy keveset mondás azonban nem maradt el. A legjobban vil_ e "i’t megoldás Csehov Sirálya V"önböző eladásai­nak összehasonTája volt s tetszettek az előadásokból bemutatott részletek is. Vá'tozatlanul az az érzésem, hogy — album ide c'koda — ‘öbb mű­sorvezetői komme-", ra lenne szükség, s vállalni ke’tene itt-ott az állásfogla­lás kockázatát... Szederkényi Ervin 4 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents