Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám
1*72. Január 21. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Export-ígéretek (1.) Mennyivel viszünk többet a világpiacra? Az új gazdasági mechanizmus bevezetését követő években rendkívül kedvezően alakult külkereskedelmi árumérlegünk, fél Európa tartozott Magyarországnak. A múlt esztendőben azonban sajnos megváltozott az egyenleg előjele, a mérleg erősen passzív, többet hoztunk be külföldről, mint amennyit kivittünk. Ismerve a külkereskedelemnek a nemzeti jövedelemben betöltött fontos szerepét, a kiegyensúlyozott külkereskedelem, a kivitel fokozása elsőrendű érdekünk. Körképünkben a megye két legnagyobb exportőre, a Pécsi Bőrgyár és a Pécsi Kesztyűgyár, továbbá a Mecsekvidéki Pincegazdaság idei kiviteli terveivel foglalkozunk. Arról nyilatkoznak, mennyivel több árut visznek a világpiacra. Mennek a konjunktúra után A Pécsi Bőrgyár Baranyának az a vállalata, amely alig három év alatt a megye legnagyobb exportőrévé lépett elő. Egész Nyugat-Európa vásárlói közé tartozik. 1968-ban még egy cent exportjuk sem volt, tavaly viszont már a 3 milliós tervvel szemben 3,3 millió dollár értékű bőrt szállítottak a tőkés piacokra. Az idei exportterv 3,5 millió dolláros bevételt irányoz elő, ha lehet, ezt is túlteljesítik. Ennek megvan a reális lehetősége, hiszen a Pécsi Bőrgyár nemrég vett fel 70 ezer dollárnyi hitelt és ebből az összegből gépeket vásárolnak. Amint a gépek munkába állnak — a tervek szerint a második negyedévben — havonta további 10 ezer dolláros exportbevételhez juttatják az országot. A gyár legfontosabb export- terméke a sertés ruházati velúr bőr. A ruházati bőrök igen keresettek a nyugati piacokon. A Pécsi Bőrgyár igyekezett utána menni a konjunktúrának és kihasználni a kedvező piaci lehetőségeket. A gyáron belüli műszaki fejlesztéssel egyre növelték a mennyiséget és a selyemfényű, sertés ruházati velúr bőrre olyan technológiát dolgoztak ki, ami ezt a terméket a világ- színvonalra emelte. A minőség állandóan javult, ennek az is bizonyítéka, hogy tavaly már egyes cikkeknél árakat tudtak emelni. A verseny azonban egyre öldöklőbb o piacon, mások is felébredtek, hogy a bőr milyen jó exportcikk. Például a franciák is rátértek a sertésbőr feldolgozására. Japán is jelentkezett dömpingáron ruházati bőrökkel, de a minőségük még elmarad az élvonaltól. Jellemző: a franciák felvásárolják a japán bőrt, majd továbbfeldolgozzák. Bérezi Pál, a gyár igazgatója itt megjegyzi: csak jó kereskedelempolitika alkalmazásával maradhatnak versenyben. A Pécsi Bőrgyár állja a versenyt, s 1975- re már 4,5 millió dollár értékű bőr kivitelét tervezik. Kifelé a „hullámvölgybőr’ A Pécsi Kesztyűgyárnak az elmúlt esztendő nem volt valami nagy éve. A tőkés piacokat a pangás jellemezte, amihez még hozzájárult a gyenge tél. A vevők tartózkodtak a nagyobb vásárlásoktól. Ez az ún. hullámvölgy azonban nem ismeretlen fogalom a piackutatók előtt, a ciklikusság a kesztyűpiacokon szinte törvényszerűnek mondható. A Pécsi Kesztyűgyár ilyen tartózkodás mellett is a tavalyi évben egymillió 90 ezer pár kesztyűt szállított a tőkés piacokra és további 607 ezer párat értékesítettek szocialista relációban. Az idei évre a tőkés piacokon való értékesítésre közel másfél millió pár kesztyűt ajánlottak fel a külkereskedelemnek, míg a szocialista piacokra 410 ezer pár jut. Ismételjük, a másfél millió pár csak felajánlás, ezt még el is kell adnia a külkereskedelemnek. A nyugati piacokon a kedélyek még nem nyugodtak meg, a Pécsi Kesztyűgyár vezetői azonban bizakodnak. Már kiküldték az 1972. évi mintakollekciót, a modellek az eddigiekhez képest sok új variációt tartalmaznak. A jobb gyártmányválaszték, a szebb modellek bizonyára hozzájárulnak a kereslet feltámasztásához. Tavaly 3 százalékkal emelték áraikat, az idén azonban éppen a nyomott pioci viszonyok miatt erre nem gondolhatnak. Az viszont reménykeltő, hogy bérmunkára is lesz lehetőség, s ezt igyekeznek maximálisan kihasználni. Ami a konkurrenciát illeti, Japántól nem kell tartani, munka- védelmi kesztyűket gyárt. Kína egyre több helyen felbukkan és igen olcsón dobja piacra a férfi kesztyűket, modellei azonban még nem tetszetősek. A pécsiek helyzete tehát szilárd. Mindet egybevetve, a Pécsi Kesztyűgyár a belföldi igények kielégítése és a szocialista országokkal kötött szerződések teljesítése mellett fokozni kívánja tőkés kivitelét. Tavalyhoz képest az idén 800 ezer dollárral több exportbevételt terveznek. Végezetül idézzük Gulyás József igazgató véleményét arról, hogy mit szól a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának visszaállítására hozott intézkedésekhez? „A mérleg javulni fog, azonban úgy látom, az import ésszerű korlátozása mellett a gazdaságos export támogatására még nagyobb gondot kell fordítani” — mondotta Nehéz betörni a Közös Piacra Az egy éve önállóságot kapott Mecsekvidéki Pincegazdaság fokozta kivitelét, tavaly már a pezsgőtermelés 40 százalékát exportálta. Az egymilliós termelésből 400 ezer palack pezsgőt szállított Lengyelországba, Csehszlovákiába és az NDK-ba. Az idén százezerrel több, összesen félmillió palack pezsgő exportját tervezik. Kisebb tételekkel megpróbálkoztak a nyugati piacokon is, e hónap végén például osztrák kereskedőknek mutatják be a Pannónia pezsgő családot. Minőségük megfelel a külföldi fogyasztónak, a Közös Piac országainak védővámjai azonban szinte lehetetlenné te szik az exportot. Másrészt a ha zai igényeket is ki kell elégíte niük. Korábban egy kevés ver műtőt is exportáltak a szociális ta országokba, legutóbb például a Szovjetuniónak félmillió palackkal. A külkereskedelmén múlik, hogy ismét meginduljon a pécsi vermut exportja. Miklósvári Zoltán A miniszter előtt az új tanulmányterv Megépül a szentlürinci baromfi-feldolgozó Új üzemek léptek be a társulásba Évtizedes gond Baranyában a szűk húsfeldogozó kapacitás. A megye már az elmúlt évben is komoly erőfeszítéseket tett a tarthatatlan helyzet megoldására, ami mindenekelőtt a baromfi feldolgozás terén „szorít”. Ami tavaly nem sikerült az úgy néz ki, az idén megoldódik. A megye termelő üzemei a baromfi iparral társulva 135 millió forintot hajlandók beruházni egy közös baromfi vágó- és feldolgozó üzem építésébe, amit a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium 90 millióval egészít ki. A társuló üzemek a Bolyi, a Pécsi, a Bikali Állami Gazdaság, a lippói, a pogányi, a szentlőrinci, a szigetvári és a bátai (Tolna megye) termelő- szövetkezet, a Mezőgazdasági Vállalat és a BOV. Tehát a két visszalépő — Baksa és Mágocs — tsz helyébe új üzemek léptek, s hogy a beruházási költség minél kisebb legyen, az új tanulmánytervben elhagyták a tojásporgyár, a tojásosztályozó megépítését. így 225 millió Ft-os költségből felépíthető az évi 1000 vagon kapacitású üzem, ami Baranya baromfi- és általában kisállat, hiszen a tyúkfélék, a liba és kacsa, a pulyka mellett nyu- lat is lehet majd vágni és feldolgozni az üzemben — feldolgozó kapacitás gondjait hosz- szú időre megoldja. 700 vagonnal termel, 400 vagont elfogyaszt a megye Jelenleg úgy néz ki, hogy évi 544 vagon baromfit és 146 vagon nyulat, összesen közel 700 vagon árut termel a megye. Ezt Pécsről Kaposvárra szállítják, ahonnan jórészét feldolgozás után visszahozzák Baranyába, mivel az éves fogyasztás megyénkben 400 . vagont tesz ki. Az árunak ez a „megsétáltatá- sa" jelentős költségeket emészt fel, ugyanakkor fonák helyzet, hogy a lakosság ott nem fogyaszthat friss baromfit, ahol azt megtermelik. A 800 vagonos kaposvári vágó és feldolgozó kapacitás 85—90 százalékát máris megyénk köti le, Baranyában már 2—3 évvel ezelőtt le kellett mondani a többtermelésről, hogy Somogynak is jusson kapacitás. Itt tehát az évi ezer Ahol a kosár terem... Főzik a fűzt Ki gondolná, hogy az angol lady kutyakosara, vagy a párizsi virágáruslány virágkosara Baranyában termett? S talán a tengerparti üdülők fonott garnitúrái is innen származnak! A szigetvár—sellyei országút mellett rozsdavörös fűzvessző- táblák nyújtóznak a horizontig. Odébb, a kanyarban sárga kis épület bukkan elő. Az erdő szélén békésen pipálgató, gőzfelhőbe burkolózó házikón zöld üvegtábla: „Erdőgazdasági Fűz és Kosáripari Vállalat irmapusz- tai telepe". Egy a 10—12 baranyai ültetvény közül. A fűzvessző keresett cikk a hazai és a külföldi piacon. Itt, Irmapusztán 1954 óta termesztenek vesszőt, s ma már 135 hold termését dolgozzák fel. Szobó János, a telep vezetője nyolc éve dolgozik itt, ismeri a fűzfeldolgozás minden fortélyát. — A vesszők három-négyéves koruktól alkalmasak a feldolgozásra. Egy-egy tó 45—50 vesz- szőt is hoz 10—12 év alatt, amíg termőképes. A legtöbb vesszőt 8—10 éves korában hozza, aztán már nem érdemes a ; földben hagyni. Nincs sok mun- j ka vele, bár kapálni, gyomtala- j nítani rendszeresen szüséges. J — Hogyan folyik a kiterme- | lés? — Kézzel is, géppel is. Az a lényeg, hogy a föld színéhez minél közelebb kell levágni, akkor újra szépen kihajt. Az ültetvényről kötegekben szállítjuk a feldolgozóba, ahol 30— 35 féle műveleten megy keresztül. A telepet járjuk. A hatalmas főzőüstnél sajátos, kesernyés illat. Csersav is van a fűzvesz- szőben, azt érezni. 3 órát fő a vessző a lobogó vízben, megpuhul, s csák aztán lehet a kérgét lehántani. A nedves, párás helyiségben nehéz munka ez, még géppel is. A csupasz vesszőket gúlákba rakva szárítják a tarlón. Nedvesen tárolni se szállítani se lehet. A kosárfonók aztán majd újra benedvesítik. — A vesszőket küllem szerint | minősítjük — tájékoztat a telepvezető. — Nem a vastagság | számít, hanem a felülete. A ! vessző legnagyobb ellensége a I jégverés. Az a jó, ha nincs raj- í ta dudor, a jégverte helyen i ugyanis können megtörik. Az I elsőosztályú külföldre kerül, a | másodosztályú a kosárgyárba, a harmadosztályút a háziipari szövetkezetek kapják. — Hányán dolgoznak itt? — Ilyenkor télen tizenöten, de nyáron már 60-an is voltunk. Főként Lakócsáról és Drávátokról járnak ide. Jó a kereset: a férfiak 2800—3000 forintot, a nők 2200 forintot is megkeresnek. Az egyik tábla szélén Zetor húzza a fűzarató gépet. Sorra ontja a kévéket. Talán épp ebből a táblából kerül Londonba, Párizsba, a tengerpartra.,. — Panics — vagonos termelés nem ábránd, hanem reális lehetőség, semmi különösebb erőfeszítés nem kell ahhoz, hogy egy ekkora feldolgozó üzemet 100 százalékban megyén belüli termelésből lássanak el. Nyilván, ha módjában áll, a baromfi ipar már régen bővítette volna baromfi feldolgozó kapacitását, hogy ezt a feszültséget az országnak ebben a részében feloldja. Úgy látszik azonban, hogy az ipar önmagában nem elég erős ehhez, a termelő üzemek anyagi erőforrásai is szükségesek hozzá. Épp ezért csodálkozunk Cserkuti Ferencnek, a Népszabadság január 11-i számában — Lehet-e 300 millióval kevesebb? című írásán, melyben a cikk írója egyfelől helyesli a mezőgazda- sági üzemek élelemiszer feldolgozó tevékenységének bővítését, másfelől — Szabolcs megye kivételével — a társulási baromfifeldolgozó üzemek építése ellen foglal állást és helyette a sertésvágó kapacitás növelését ajánlja. Sorrend és realitás Természetesen ez is jól jönne a megyének, hisz e téren is igen szűk a keresztmetszet. A Mohács környéki üzemek már tervbe is vettek még az elmúlt évben egy évi 50 ezres kapacitású társulási sertésvágó és feldolgozó üzem építését. Azonban ez még csak csírájában van meg, míg a barofi feldolgozó már a megvalósítás stádiumába lépett, ez a beruházás már 1972-ben megindulhat és 1974, de legkésőbb 1975-re teljes kapacitással üzemelhet. .. A megyében is ismerik óz ország beruházási gondjáfí, itt sem indul más új mezőgazdasági beruházás az idén. Nyilván a megye és a minisztérium — dr. Gergely István miniszter- helyettes, néhány nappal ezelőtt Pécsett járva, éppen lapunknak adott interjújában nevezte reálisnak a megyei baromfifeldolgozó létesítését — illetékesei hosszú és alapos mérlegelés, egy sor — a cikkíró által javasolt — gazdaságossági számítás után jutottak ilyen álláspontra. A döntés igazán nem nevezhető elhamarkodottnak, hiszen a megye csak- : nem egy évtizede vár arra, hogy a feldolgozó ipar bővítse a kapacitását. Nincs mire várni tovább. Ha volna úgynevezett ; meglévő kapacitás, nyilván azt ; fejlesztenék, de ilyen baromfi vonatkozásban ezen a vidéken nincs, ugyanakkor van egy igen jelentős és potenciálisan még ; korántsem kimerített termelés és főként, ami szintén döntő, van | vállalkozó kedv az üzemek ré- I széről. A Pécsi Bérgyár sttrtésgyár részlégénél velúr kikészitájébeft gyártják az értékes ruházati és clpé velúrbéréket. favaly 850 ezer négyzetméter készült, idén több mint 900 ezer négyzetméter gyártását tervezik. Ennek a mennyiségnek mintegy 25 százaléka kerül belföldre, a többi exportra indul, többek között Kanadába, Franciaországba, Ausztriába és az. NSZK-bo. A képen; a csiszolómühely, ahol megkapja a bőr bársonyos, velúr jellegét. fotó; irb János — Pártmunkások Harkányban. Tegnap kezdődött a harkányi Bányász üdülőben, a Mecseki Ércbányászati Vállalat pártmunkásainak továbbképző tanfolyama. Január 20 és 30-a közöti három turnusban 120-an vesznek részt oz oktatásban. AJO WÜIASSIONV NEMCSAff GONDOZÓDÉ Biztosítja AL4K4ST HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS Kiterített, hántolt fűzvesszől: Irmapusztán Szokolai felv.
