Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
6 1972. január 20. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Hol állunk Adalékok az Arany ló körüli nyomozáshoz a világranglistán ? A Föld 148 önálló állama közül hazánk területre nézve a 98., a lakosság számában a 49. helyen van. Az európai országok közül területre a 18., lakosságban a 12. a sorszáma. Termelés szempontjából viszont sokkal előkelőbb a helyzetünk. Az egy főre jutó termelés mennyiségében a kukoricatermelésben értük el a legjobb eredményt. Ebben Európában az első és világviszonylatban is a második helyen állunk. Búzából sem állunk rosszul. Európában második, világviszonylatban negyedik helyezésünkkel. Cukorból 7., illetve 18. a helyezésünk. Cementből viszont az egy főre jutó termelésben a kontinensen csak a 21. helyet tartjuk, az egész világon pedig csak a 26.-at. Villamosenergia termelésben Európában a 19., világ- viszonylatban 24. a helyünk. Egészségügyi téren — a sok panasz ellenére — nagyonis előkelő pozíciónk van. Az egy orvosra jutó lakosok száma hazánkban 453. Ennél kevesebb csak a világ három országában. A Szovjetunióban 347, Csehszlovákiában 445 és az NSZK-ban 449 lakosra jut egy orvos. Mert például Jugoszláviában 858 lakos jut egy orvosra, Spanyolországban 716. A fejlett kapitalista országok közül például Hollandiában 703, Belgiumban 589, Francia- országban 640, Olaszországban 564, Svédországban 512, Japánban 691, Ausztráliában 676 és az Amerikai Egyesült Államokban is csak 493 lakosra jut egy orvos. Még megemlíthetjük, hogy a külkereskedelmi forgalom egy főre eső hányadában Európában a 17.-ek, világviszonylatban a 22.-ek vagyunk. Ez egyben azt jelenti, hogy hazánkban egy főre évi 390 dollárnyi érték jut a külkereskedelmi forgalomban, összehasonlításul megemlíthető, hogy ugyanilyen számítási kulcs szerint ez a szám Belgiumban 2009, Hollandiában 1628, Svédországban 1454, viszont Lengyelországban csak 195, Jugoszláviában 177, Romániában 169, a Szovjetunióban pedig 91 dollár. Ez egyben azt is mutatja, mennyire önellátó az illető ország. Magyarország nem tartozik a nyersanyagokban gazdag országok közé. Jó 'földrajzi helyzete és előrelátó külkereskedelmi politikája révén mégis számottevő, sok tekintetben kiemelkedő szerepet visz a világpiac forgalmában. Egy maroknyi történelem Zsolnay-levelek Székely Bertalanhoz A bajai Türr István Múzeum tudományos munkatársa, Kőhegyi Mihály levéltári kutatásai során igen sok értékes, eddig ismeretlen adat birtokába jutott. A közelmúltban jelent, meg legújabb — művészettörté- j neti — publikációja, amely , Székely Bertalan és Zsolnay ^ Vilmos múlt század végi > kapcsolatát villantja fel, 5 Zsolnaynak, a világhírű pé- i esi kerámiaművészet megte- remtőjének a festőhöz írt két levele nyomán. Ezekből kiderült egyebek között, hogy a pécsi Zsol- nay-gyárban kikísérletezett, úgynevezett engob-eljárás- sal (színezett, híg agyagpéppel) festett képek tökéletesen utánozták a freskódíszítést, s hogy Székely Bartalan is megpróbálkozott az érdekes módszerrel. Ilyen technikával festette Zsolnay Vilmos kitűnő portréját is. A bajai kutató az akadémiai könyvtárban őrzött — s még meglehetősen feldolgozatlan — Zsolnay-hagya- ték között bukkant rá a levelekre, tanulmányát pedig a pécsi múzeum adta ki év- í könyv-mellékletként. j Az „Arany ló" egyemeletes — hajdan érett narancssárga — épülettömbje jelentős szerepet töltött be Pécsvárad életében. A 6-os út megépítése előtt itt torkollott a faluba a pécsi országút, számos pécsváradi ’vonzáskörhöz kapcsolódó környékbeli falu egyetlen épített útja. Olyan községeké, melyeket a pécs—bátaszéki vasút sem érintett. Egyetlen közlekedési eszközük még a század első harmadában is a lófogatú szekér volt. ♦ Az „Arany ló” homlokzatán „Beszálló vendéglő az Aránylóhoz" felirat díszlett hatalmas fekete betűkkel, amit azóta jó- néhány mészréteg borít. Egy vendéglőnek beszálló minőségét sem árt tudni. Ez ugyanis azt jelentette, hogy á falusi szekeres, mikor e'éde a nyugat feiől Pécsváradot, behajtott a vendéglő udvarára, ott kifogta lovait, ha hely volt még, bekötötte a fogadó istállójába azokat, esetleg a kocsi saroglyájá- hoz és zabostarisznyát húzott a fejükre. A gazda családostul bement a kocsmába, megszállták a kerek fenyőfaasztalokat, kibontották a piroscsíkos vagy kékkockás asztalkendőt, kipattintották a bicskát és ettek. Mindennek a kénylemnek fejében „fogyasztani” illett, inni a kocsmáros borát, aminek derekasan meg is feleltek. A „szertartás" végeztével aztán bementek a „városba", ami a falu fő utcáját, üzletsorát jelentette. Vásárolni, piacozni, járásbíróságra, ügyvédhez, kinek hol akadt dolga. Országos vásárok vagy „búcsú” idején még az utcán is bőven álldogáltak lovasszekerek abrakoló lovakkal sarog- lyáiknál, néha ötven-hatvan is. Volt egy másik rendszeres látogatóköre is az „Arany ló"- nak. Ezek helybéliek voltak. A Zenqőről abban az időben a tűzifát szállító bérmunkások ugyancsak lófogattal fuvaroztak, hajmeresztő meredek hegyoldalakról, szakadékos vízmosások ösvényein. Ahogy aztán leértek a meredek „Vár utca” aljára, kioldották a fékezést szolgáló kerékkötő-lán- sokat és leöblítették az út porát. Ugyanis valahogyan a domborzat is ennek a kocsmának dolgozott, mert ott szelídült el végleg az utca harmincnegyven fokos meredélye. Valamirevaló fuvaroslónak már szólni sem kellett, önmagától megállt jövet is, menet is az „Arany ló” előtt. Azt sem árt megemlíteni, milyen zengzetes üknevű magyarok italoztak a század elején az ivóban: Kopa, Tamica, Vókai, Adám. Legtöbbjéhez még valamiféle ragadványnév is tartozott; Csiripülő-Hosszú; Ráérő-Vajda; Kórságos-Kopa. ♦ Pécsvárad szülőfalum. Gyerekkori emlékeim közül hadd mondjak el néhányat továbbkerekítve az „Arany ló” fotográfiáját. Az épület emeleti nagytermében láttam életem első „mozi”-ját. Villany akkoriban még nem volt a faluban. A vándormozis — vézna, kecskeszakállas emberke — kézzel I „kurblizta” és szóbeli magyarázattal kísérte produkcióját. A I kép alig sejlően vibrált, min- 1 den kurblimozdulattól fel-lesza- j ladgált a falon, győztük utána j kapkodni a fejünket. Egy vad- 1 kacsa volt a főszereplő. Olt a I fé'zkén és aludt. Már többször emleqette a keszeg a vad- j kacsát, de olyan tökéletes volt ! a mimikrije, meg a sok zavarókörülmény, hogy nem tudtam I környezetétől elkülöníteni. Egyszer aztán felébredt a kacsa, és c'l's-’d1"' i-’OT-ia*ni irmn körül a fészkét. Lélegzetelállító élmény volt. Voltam vagy ötéves. A szerb megszállás ideién a bevorvj’ó katonák lovainak patkói döngtek a boltíves kapubejárót alatt. Gyönyörű, nyúlánk, söíétpej lovakon ér- | keztek a katonák és nagyon I emberségesen viselkedjek. Az emeleti nagyteremben [ képviselőjelöltek is szónokoltak eseteként, ha meaer«-Ht az eső. Volt falunknak egy örökös ; jelöltje, ha jól tudom, szikvíz- I nyáros volt civilben. Hoay miket mondott, nem emlékszem, de arra igen, hogy volt eqy : „proq'ombeszéd zakó”-ja, j melvnek belül a bélésé-e — gondolom csak a szónoklatok ideiére — néhány színes foltot ököttek. A beérett lélektani pillanatban: „Én is szegény ember vaqyok „felkiáltással széttárta zakóiát és bemutatta a műfoltokat. Hogy megválasztották volna, nem emlékszem, de a zakó kívülről igen csinos volt és hibátlan. Volt Pécsváradon egy amatőrzenekar, „Filharmonikusok”- nak keresztelődött, csupa vonóshangszerből verődött össze. Ezzel a zenekarral születésétől feloszlásáig közvetlen kapcsolatban éltem, láttam sikereit és kudarcait, ismertem minden tagját. Ezt a zenekart az apám ötlötte, szervezte, vezette, tanította, írta-hangsze- relte kottáit. Ez a zenekar egy kisdarab emberi megbékélés volt a falu zűrzavarában, ahol osztálykülönbségek, valláseflen- tétek, nyelvi és származási ellentétek útvesztőiben bukdácsolt a lakosság. A zenekar tagjai: apám katolikus felekezeti iskola tanítója, Szösz Pali bácsi református felekezet tanítója és kántora, Szilcz Emil zsidó rőfös- kereskedő, Steindl Ferenc borbély, Nékám Aurél patikus (pa- tikáriusnak is hallottuk néha) és még néhányon. Voltak beugró tagok is esetenként, betegség miegymás okozta kiesés pótlására. És itt Indul el a lavina, mely az „Arany ló” kaszinótermén át a ifalu „intelligenciájának” mélységes megbotránkozását váltotta ki. Egy jótékonycéiú (de jó, hogy ezt a kifejezést is magyarázni kellene ma már olvasóink zömének) rendezvényhez felkérték a filharmonikusokat, hoqy muzsikáljanak, a „Casi- nó”-ban, természetesen ingyen. A rendezvény napjára azonban Szösz Pali bácsi, a bőgős, hirtelen — de igen súlyosan megbetegedett, kellett valaki helyette. Pótbőgős a zenekarban nem volt, hisz Pali bácsi az elmúlt fél évszázadban még náthás sem volt. A Strauss keringő pedig bőgő nélkül nem keringő. Itt lép a színre minden megbotránkozások akaratlan okozója, Kolompár Tóni bácsi, a cigány származású kecskepásztor. Tóni bácsi a Cigánydomb al- ;án lakott, a községi pásztorházban Miskával, az irtózatos szagú bakkecskével és néhány bozontos terelőkutyával. Na meg életepárjával. Hogy a kecskepásztori rangot is tisztázzuk, elmondom Pécsváradon annak idején naponként az erdőn legeltették a „szegény ember tehenét" 2—300 kecskét eqy nyáiban. Tóni bácsi hajnalban végigfütyö- résrte a falut, összeszedte a nyá'át, este duzzadó tőgyekben szállította sok-sok csa'ádnak a boróka illatú kecsketejet. Tóni bácsi szálfaegyenes, kétméteres, szótlan ember volt. Talán mosolyogni sem tudott, gyakran köhintett néhány rövidet. Évtizedek óta ostromolta a „szárazkehe” — hiába. Any- nyi ózont fogyasztott a fenyőszegte Somosháton, hogy a betegség csak tisztességből nem szökött meg belőle, de kárt nem sokat tehetett. Gye- ■ekszemmel százévesre becsültük, nem is lehetett messze attól. Bőre olyan volt, mint a tapló. Hatalmas-bozontos baiúszt viselt, még hatalmasabb ádámcsutkát, ami úgy csúszkált felle az álla alatt, hogy szinte önálló életet élt. Tóni bácsi hajdan valami falusi cigánybandában bogozott, kitűnő ütemérzékkel és abszolút hallással a kotta sőt a betűk ismerete nélkül. Egyszeri hallásra azonban a leg- cikornyásabb melódiát tökéletesen reprodukálta, azonnal elkísérte bőqőn. Apám délután elugratott az erdő alá Tóni bácsiért. Némi szalonnabőrkékkel kieszközöltem a puliknál, hogy az öreg „pátriárka" elé járulhassak megbízatásommal. A többi már ment. Este aztán, amikor a „bábeli" zenekar bevonult a Kaszinó termébe Tóni bácsi fűszerezve (ki ezclkalommal a zenekar valamennyi tagjától viselt valamilyen ruhadarabot) az egybegyűlt „intelligenciában" el- I állt a léleqzet. Arra még emlékszem, hogy Tóni bácsi szi- | kár öles termete feltornyosult a I zenekar — de az egész mu- lató közönség fölé, miközben | bőgőjén alá-aiá rántott a „Bé- j csi-vér”-nek, s minket haza- j ebrudaltak. Meg arra, hogy másnap anyám a szokottnál is szótlanqbb volt, apám meg a szokottnál is kevesebbet mutatkozott a konyha körül. S az „Arany ló" ma is áll, i itt-ott átformálva aranyló sárga falaival időtlenül, mint egy maroknyi történelem. Módosultak a nyugdíjszabályok Sorozatunkban tájékoztatást adunk az ösztönző nyugdíjpótlékról, a irysé" díjfolyósítás korlátozásával kapcsolatos változásokról, a családi pótlék nsó- dositásáról. Ha olvasóinknak ez ismertetett rendeletekkel kapcsolatban kérdésük lenne, kérjük közöljék szerkesztőségünkkel. Közérdekű problémákra I» púnkban szívesen válaszolunk. III. ÖSZTÖNZŐ NYUGDÍJPÓTLÉK KISZÁMÍTÁSA Az alábbiakban gyakorlati példán kívánjuk bemutatni a számítás módját: A biztosításra kötelezett munkaviszonyban álló dolgozó férfi a nyugdíjra jogosító öregségi korhatárt — 60. életévet 1968. május 19. napján töltötte be. Ekkor nem ment nyugdíjba, hanem tovább dolgozott. A korhatár betöltése után munkában töltött időt lehet ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időként számításba venni. Ezért szükséqes pontosan részletezni munkáját. Mint esztergályos dolgozott 1968. május 20-tói, 1970. január 31-ig. Ezt követően munkakörében változás következett be: műhelyadminisztrátor 1970. február 1-től 1972. március 31-ig. Ekkor ismét meváltozott a dolgozó munkaköre, visszament esztergályosnak, és do'gozott 1972. április 1-től 1973. szeptember 30-ig. Körülményei úgy alakultak, hogy munkaviszonyát megszünteti és kéri öregségi nyugdíjának megállapítását 1973. október 1-től. Nyugdíjra jogosító korhatárának betöltése után is végig dolgozott, még csak nem is beteg a nyugdíiazásig. A nyuqdíj megállapítása szempontjából 30 évi szolgálati idővel rendelkezik és a figyelembe vehető havi munkabér átlaga 3000 forint. A nyuqdíi összegét a hatályos jogszabályok szerint az alábbiaknak megfelelően kell megállapítani: Törzsnvugdíj a munkabérátiag 50%, tehát 1500 Ft nyugdíjkiegészítés a törzsnyugdíj 30%-a, tehát 450 Ft A kettő együttes összege; 1950,- Ft A példa szerinti esetben a dolgozó nyugdíja tehát 1950 Ft lesz. Ezt követően kerülhet sor az ösztönző nyugdíjpótlék megállapítására az alábbiak szerint: 1971. december 31. előtt a következőképpen alakul a mérték: Esztergályos 1968. május 20-tól, 1971. január 31-ig, 1 év, 257 napon át. Ezen időre számítható ösztönző nyugdíjpótlék 3%. Műhelyadminisztrátor 1970. február 1-től, 1971. december 31-ig, ez 1 év és 334 nap. A számítható ösztönző nyugdíjpótlék 1%. A példa szerint a dolgozó 1972. március 31-ig dolgozik e munkakörben, de a rendelkezések szerint az 1971. december 31. az ösztönzők mértékét illetően fordglóoont, így eddig keil a számítást végezni a 3, illetve 1% alapján. Ezért bontottuk meg c második munkakört. Tehát a dolgozó 1971. december 31-ig összesen szerzett 1 évet, ami után 3%-ra, 1 évet ami után 1%-ra joqosult, és szerzett összesen 591 nap tőredékidőt, ami 1 év és 226 napnak felel meg. Tekintettel arra, hogy a műhelyadminisztrátori időből fennmaradó töredékidó a 334 nap a nagyobb így az 1%-os ösztönző nyugdíjpótlék jár utána. Ezért ezt az időt ilyen mértékre jogosítónak keil tekinteni. Ugyancsak ilyen mértékűnek kell tekinteni a maradék 226 napot is. 1972. ianuár 1. után a következőképp alakul a mérték: Műhelyadminisztrátor 1972. január 1-től, 1972. március 31-1g, ez 91 nap. Esztergályos 1972. óorilis 1-től 1973. szeptember 30-Tg, ez 1 év és 183 nap. A számítható ösztönző nyugdíjpótlék mértéke 7%. Az egybeszámított töredékidő: 91 nap 183 nap így az 1972. január 11 utáni időből Szendrő Miklós A titokzatos gróf A ív kettes csatornája heteken át folytatásokban közvetítette a Baál lovagjai című francia kalandos történetet. Főszereplője a „Mester", aki minden esközzel, a legelvetemültebb gyilkosságok és terror árán a világ ura akar lenni. Azt híreszteli magáról, hogy többezer éves, célzások esnek arról, hogy ő Saint-Germain gróf, akinek titokzatos élete évszázadok óta fel-fel bukkan különböző történetekben. A XVIII. század nagy kalandorának életéről, származásáról kevés a hiteles adat, de van egy érdekes magyar vonatkozású legenda. Supka Géza, a kiváló esztéta írt egy érdekfeszítő fejezetet a Nemesfémipari Évkönyv 1934. évi számába. Az arany urai és rabjai címmel és ebben ismerteti Saint-Germain életét. Saint-Germain nem volt mindennapi ember, értett a zenéhez, jó poéta volt, kiváló történész és elsőrangú kémikus. Egész sor festékanyagot fedezett fel, kitűnően értett a drágakövekhez, az a hír járta róla, hogy aranyat tud csinálni. Mindenesetre mindig volt pénze. Saint- j Germain hat nyelven beszélt, húst soha nem evett, alkoholt nem ivott és hetvenéves korában sem nézett ki többnek negyven évesnél. Félig kimondott, félig elhallgatott mondatok formájában — elhitette, hogy sok száz, sőt több ezer éves, aki már részt vett a kereszteshadjáratokban, sőt Krisztus halála idején is élt már, csak éppen akkoriban nem hallott semmit sem erről az esetről .. . Sokan kutattak élete, származása u'án Ili. Napóleontól Isabella Cooper-Oahley teozó- fus hölgyig, aki hosszas levéltári kutatások alapján állította fel azt az elméletet, hogy Saint- Germain voltaképpen II. Rákóczi Ferenc természetes fia. A Saint-Germain-Rakóczí feltevések szerint II. Rákóczi Ferenc amikor házassága előtt két évvel bejelentette a bécsi udvarban, hogy a császárnénak, Eleonórának egyik unokahúgát akarja nőül venni, nagy riadalmat keltett. Rákóczit elküldték hosszabb tanulmányútra Olaszországba felejteni. Állítólag a „tanulmányútja" idején született meg Itália kék ege alatt természetes fia, a későbbi Saint- Germain gróf. Ö maga — írja Supka — élete nagyobbik részében állandóan „Tzarogy gróf" néven iárt- kelt. amely név nyilvánvalóan anagrammája volt a Rákóczi névnek. A főúri származásra utal az is, hogy bár jól megélhetett volna a kémiából, inkább aranycsinálással hókusz- pókuszkodott. Az állítólagos Rákóczi ivadék szegényen halt meg 1780- ban a schleswigi Eckernförde városkában. összesen: 274 nap, fennmaradó 274 nap is 7%-os ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időnek számít; mert az esztergáiyosi munkaidő utón 7%-os pótlék jár. Az 1971. december 31. előtti időből maradt 226 nap, 1%-os pótlék iár Az 1971. december 31. utáni időből maradt 274 nap, 7%-os pótlék jár összesen: 500 nap ami 1 ev es 135 napnak felel meg. Tekintettel a 274 nap töredék- időre itt is 7%-os pótlékot kell alkalmazni a teljes év után. Tehát 5 év után 19% ösztönző nyugdíjpótlék jár. Az 1950 Ft öregségi nyuqdíj 19%-a 371 Ft. így a nyugdíj végösszege az alábbiakból tevődik össze: Nyugdíj 1950,- Ft ösztönző nyugdíj pótlék 371,- Ft Évi 2%-os emelés 46,- Ft Összesen: 2367,— Ft Tehát a dolgozó 1973. október 1. napjától a leírtak alapján 2367 Ft nyugdíjra lesz jogosult. IV. NYUGDÍJASOK ÖSZTÖNZŐ NYUGDÍJPÓTLÉKA Az öregségi nyugdíjas is részesülhet ösztönző nyugdíjpótlékban akkor, ha a nyugdíjának a folyósítását teljes naptári éven át szünetelteti a megállapítás időpontjáig. A nyugdíj folyósításának szüneteltetésére akkor kerül sor, ha a nyugdíjas ÍRÁSBAN KÉRI A NYUGDIJA FOLYÓSÍTÁSÁNAK SZÜNETELTETÉSÉT. A kérelmet a munkába lépéstől számított NYOLC napon belül kell a nyugdíjfolyósító szervhez benyújtani. Azok a nyugdíjasok, akik január 1 napján munkaviszonyban állnak, kérelmüket január 8-ig nyújthatják be. A nyugdíjasok esetében is az ösztönző nyugdíjpótlékot csak a munkaviszony, illetve a betegségi biztosítással járó kisipari szövetkezeti tagsági viszony megszűnése után lehet kérni. A nyugdíjpótlékot a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától lehet megállapítani. A dolgozókéhoz hasonlóan itt is fiqyelembe kell venni az öregségi nyugdíj megállapítását megelőzően szerzett ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító töredékidőt is. A nyugdíjazást követően munkában töltött időre járó ösztönző nyugdíjpótlék számításánál az alábbiak szerint kell eljárni: I. Az ösztönző nyugdíjpótlék a nyugdíjast a megállapítás évében a szüneteltetett öregségi nyugdíjának és a szüneteltetés idejére járó nyugdíjkiegészítésnek a rendelet szerinti felemelt együttes összege után illeti meg; II. Az öregségi nyugdíjnak az ösztönző nvuqdíjpótlékkal növelt összegét első ízben az ösztönző nyugdíjpótlék megállapítását követő nao'ári évtől kell két százaikkal emelni. A nyugdíjpótlék mértékének megállapítása, illetve kiszámítása megegyezik a korábban ismerteitekkel. Az évi 2—2%-os emelés ez esetben is megilleti a nyugdíjast a nyuqdíi úibóii folyósításának időpontjától. Ar ösztönző nyuqdíipótlék megállapításával kapcsolatban a 45 4971. (Xi1.24 ) Korm. sz. rendelet, a 6. ő-ában úgy rendelkezik, hogy a nyuqdíinak az ösztönző nyugdíjpót'ékkal növelt összege a nyugdíj alapját képező munkabérátlag (átlagjövedelem) kilencven százalékát nem haladhatja meg.
