Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-18 / 14. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. Január tft A nyugdíjjogszabáiyok módosítása „Garázsváros” Komlón a sikondai út mellett Hegyed század a levegőben i. TOVABBDOLGOZÁSRA ÖSZTÖNZŐ NYUGDÍJPÓTLÉK Olvasóinkat már tájékoztat­tuk arról, hogy 1972. január 1. napjától kezdődően a Társa­dalombiztosítási nyugdíjjogsza­bályok egyes rendelkezései megváltoznak. E változásokat, módosításokat ismertetjük. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az 1971. évi 33. sz. tör­vényerejű rendeletével 1972. január 1. napjától kezdődő ha­tállyal bevezette a továbbdol- gozásra ösztönző nyugdíjpótlék rendszerét. Ki jogosult továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékra? A) A 45/1971. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 1. §-a értelmé­ben továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék /'ár annak a dol­gozónak, aki öregségi nyugdíj­ra jogosultságának megszerzé­se után — a nyugdíj igénybe vétele nélkül — legalább egy évet (365 naptári napot) mun­kában tölt. B) Lehetőséget ad a jogsza­bály arra is, hogy a nyugdíjas is részesülhessen ösztönző nyug­díjpótlékban. A 45/1971. (XII. 24.) Korm, sz. rendelet a 4. §-ában ezt a kö­vetkező módon szabályozza: ösztönző nyugdíjpótlék jár az öregségi nyugdíj megállapí­tását követően munkában töl­tött időre is, ha az öregségi nyugdíjas nyugdijának folyósí­tását a teljes naptári év folya­mán — az ösztönző nyugdíjpót­lék megállapítása évében a megállapítás időpontjáig szü­neteltette. A munkában töltött idő figye­lembe vételét nem zárja ki, ha az öregségi nyugdíjat a naptá- rf>','éV folyamán olyan időre fo­lyósították, amely alatt a nyug- tUt&tr'' munkaviszonyban nem állt és egyéb tevékenységből származó keresete nem volt. Lényeges rendelkezés, hogy a nyugdíjfolyósítás nem korlá­tozó tényező, ha a nyugdíjas ez idő alatt nem dolgozott és egyéb munkából eredő kerese­te nem volt. Milyen időket lehet figyelem­be venni az ösztönző nyugdíj- pótléknál? A rendelkezések értelmében a munkában töltött idő számí­tásánál a betegségi biztosítás­sal járó munkaviszony, illetve kisipari szövetkezeti tagság alapján szerzett szolgálati idők­nek azt a tartamát kell figye­lembe venni, amely alatt a dol­gozó a) munkaideje a munkaköré­re előírt teljes munkaidőt elér­te, és b) munkabért (munkadíjat) kapott. E két feltételnek együttesen kell meglenni ahhoz, hogy a szolgálati időt figyelembe le­hessen venni az ösztönző pót­lék megállapításánál. Nem lehet figyelembe venni az ösztönző nyugdíjpótlék meg­állapításánál: a mezőgazdasá­gi (halászati) termelőszövetke- tetben, illetőleg szakszövetke­zetben munkaviszonyban, vala­mint a bedolgozóként munká­ban töltött időt. Mennyi az ösztönző nyugdíj- pótlék mértéke? A rendelkezések különbséget tesznek a mérték tekintetében az 1972. január 1. napja előtt szerzett idők és az utána meg­szerzett évek tekintetében. Az 1972. január í. napját megelőzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpót­lék mértéke - a jogszabályban meghatározott feltételek fenn­állása esetében — fizikai mun­kakörökben az öregségi nyug­díj három-három, egyéb mun­kakörökben pedig egy-egy szá­zaléka. Az 1972. január 1. napját kő­vetően fizikai munkakörben munkában töltött időre, minden teljes év után az öregségi nyug­díj hét-hét százaléka, egyéb munkakörökben munkában töl­tött minden teljes év után há­rom-három százaléka. A fizikai munkaköröket a jog­szabály külön jegyzékben hatá­rozta meg. II. AZ ÖSZTÖNZŐ NYUGDÍJ- PÓTLÉK KISZÁMÍTÁSA A korábbiakban már ismer- J tettük, hogy a rendelkezések élteimében csak akkor lehet megállapítani ösztönző nyug­díjpótlékot, ha a jogosultság megszerzése után a dolgozó legalább egy évet — 365 nap­tári napot — munkában tölt. Arról is írtunk, hogy az ösz­tönző nyugdíjpótlék mértéke különböző, attól függően, hogy milyen munkakörben és mikor szerezte meg az időt, vagy idő- ; két a dolgozó. Természetszerű- • leg előfordulnak töredék idők ; és vegyes munkában eltöltött idők is. Kérdés miként történik ezek számítása? A számítások módját részle­tesen szabályozza a 3/1971. (XII. 24.) SZOT számú szabály­zat. E szabályzat 2. §-a szerint a különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időket teljes évet — 365 naptári na­pot — el nem érő részeinek (tö­redékidők) egybeszámításánál és az egybeszámított időre já­ró ösztönző nyugdíjpótlék mér­tékének megállapításánál az alábbiak szerint kell eljárni: I. Külön kell megállapítani, hogy mennyi az 1972. január 1. napját megelőző és az azt kö­vető — időre eső különböző nyugdíjpótlékra jogosító före- dékidő. II. Abban az esetben, ha az 1972. január 1. napja előtti I időben kétféle mértékű ösztön- j ző nyugdíjpótlékra jogosító tö- I redékidő van, az egybeszámí- ; tott időre a hosszabb töredék- j időnek megfelelő mértékű nyug­díjpótlékot kell megállapítani. Mindig csak teljes évet lehet számításba venni, töredék idő­re nem állapítható meg ösztön­ző nyugdíjpótlék. Ezért, ha töredékidő marad fenn, akkor azt ugyanúgy figye­lembe kell majd venni esetle­ges későbbi időszerzés esetén, mint ahogy azt már előbb is­mertettük. A későbbiek során I ez az idő is nyugdíjpótlékra jo- J gosító időnek számíthat Abban az esetben, ha a két­féle mértékű ösztönző nyugdíj- pótlékra jogosító töredékidők együttes tartama a teljes évet nem éri el, ezt az együttes tö­redékidőt a hosszabb töredék­időnek megfelelő mértékű ösz­tönző nyugdíjpótlékra jogosító időnek kell tekinteni. III. Hasonló módon kell el­járni akkor is, ha az 1971. de­cember 31. napját követően szerzett idők egybeszámításáról van szó. IV. Az 1972. január 1. napját megelőző és követő időből fenn­maradó töredékidőket ugyan­csak egybe kell számítani és az egybeszámított — teljes évet elérő — időre a hosszabb tö­redékidőnek megfelelő ösztön­ző nyugdíjpótlékot kell megál­lapítani. Az eddigiekből megállapítha­tóan a jogszabályi rendelkezé­sek lehetőséget adnak arra, hogy a különböző munkakörök­ben eltöltött időket Is egybe le­hessen számítani. Ugyanekkor biztosítják a hosszabb munka­végzésnek megfelelő mérték al­kalmazását. Abban az esetben, ha a tö- redékidő 1971. december 31. után a 181 napot eléri, az egy­beszámított időre az ennek megfelelő, tehát 1972. január 1. után ösztönző nyugdíjpótlé­kot kell megállapítani. „...1936-ban indult Pécsett egy általános repülő-elméleti tanfolyam, amit végighallgattam és vizsgát tettem. Úgy éreztem, a gyakorlati repülésben is részt- vehetek. Nem így történt. A meg­alakult Egyetemi Repülő Klubba csak egyetemi hallgatókat és néhány kivételezettet vettek fel. Én egyik sem voltam. A repülés vágya rajongó ábrándozássá alakult bennem és csak a repü­lőtér szélén ülve nézhettem a kiváltságosok repülési gyakorla­tait.. .” Szarka Rudolfnak, a pécsi sportrepülés veteránjának izgalmasan érdekes visszaemlé­kezéseiből idéztük azokat a so­rokat, amelyek a repüléssel tör­tént egyoldalú eljegyzését ele­venítette fel. E néhány mondat­ból kitűnik, hogy Pécsett 1936- tól számítható a sportrepülés, amelynek igazi kezdete volta­képpen a felszabadulás után volt. • Pinceklub a Perczel utcában. Itt tanyáznak a mái repülősök, fiatalabbak és a kevésbé fiata­lok a téli estéken. Az MHSZ re­pülőklub vezetősége a közelgő jubileumról tárgyal. A kérdések kérdése: mikor is kezdődött? Csakugyan, mikor? „Mindjárt a felszabadulás utón a mai FEK- ben tartottunk egy összejövetelt — mondja dr. Varga János. — Gondolom, ez a kezdet." Ebbe aztán mindenki beleszól. „Ügy emlékszem, 46 őszén valamikor a Dunántúlban toboroztunk re- j pülnivágyó fiatalokat" — így | Szarka Rudolf. És a többiek is, persze az idősebbek, igyekeznek saját kedvenc dátumukat szó­hoz juttatni, ám ebből még ke­vesebbet tudunk meg. Egy azon­ban bizonyos: 1946—47 forduló­ján életrekeit Pécsett a sport- repülés. Igaz, ekkor még gépek nélkül, de rengeteg lelkesedés­sel és azzal a hittel, hogy előbb- ! utóbb gépre ülhetnek. Ennek most 25 éve. a Egy lelkes kis kollektíva vette ekkoriban a nyakába fél Du­nántúlt, s kereste-kutatta a há­ború végén itt is, ott is elha­gyott gépeket, motorokat. Az egyik legfontosabb „lelőhely" a Szombathely melletti Tompalá- dony volt, ahol az elhagyott re­pülőtéren kincset érő dolgokat találtak. Sajnos voltak ott más „kincskeresők" is, akik a jóból is roncsot csináltak, mérhetet­len kárt okozva ezzel az újjá­születő magyar repülésügynek. A pécsiek . gyűjtésének eredmé­nye: 8 vitorlázógép, 6 motoros gép a szükséges tartalékmoto­rokkal és alkatrészekkel, egy tel­jes műhelyfelszerelés és egyéb, a repülést szolgáló berendezé­sek. A felsorolás azonban ne tévesszen meg senkit. A repülők akkori állapotukban nagyon messze voltak attól, hogy a le­vegőbe emelkedjenek. « Az alap megvolt, s ugyaneb­ben az időben mecénás is ke­rült. A pártfogó a MÁV pécsi igazgatósága, s annak akkori vezetője, dr. Csanádi György volt. így emlékezik erre Szarka Rudolf: „Elérkezettnek láttuk az időt a repülés többi szerelme­sével, hogy a MÁV segítségével létrehozzuk a Pécsi Vasutas Re­pülőklubot. Együttesen felkeres­tük Csanádi elvtársat, aki ter­vünket helyeselte és biztosította a klubot jóindulatú támogatá­sáról, ami a legnagyobb segít­séget jelentette munkánkban." Valóban, a MÁV akkori segít­sége rengeteget jelentett, anél­kül nem Indulhatott volna meg Pécsett a sportrepülés. Ma ép­pen az ilyesfajta segítséget hiá­nyolják a repülősök. Az MHSZ kiváló gazda, ez nem vitás, a repülés minden feltételét bizto­sítja, de a város társadalmával való együttműködés képletesen is, a szó igazi értelmében is, szárnyakat adhatna a repülés­nek. Milyen nagy örömmel fo­gadták tavaly a Megyei és a Városi Tanács által közösen vá­sárolt FOKA típusú teljesítmény- vitorlázógépet ... » Valamikor 47-ben az előző évi „gyűjteményből" elkészült az első Bücker. „Amikor a motor beindult, mindenki átszellemült arccal hallgatta dörgő hangját, s úgy néztünk a gépre, mint anya a gyermekére. A felszaba­dulás után Magyarországon ez volt az első motoros repülőgép, amely kezdetleges körülmények között, de nagyon lelkes mun­kával elkészült. A minisztérium Bánhidy Antal pilótát küldte berepülésre 48 tavaszán. Vala­mennyien kint voltunk a repülő-, téren, amikor eljött a nagyszerű pillanat: a gép simán a leve­gőbe emelkedett. A Bücker re­mekül vizsgázott és mi nagyon boldogok voltunk. Végre repü­lünk! De nem, Bánhidy el is vitte a gépet és mi megértet­tük: a központi repülés meg­szervezésénél nagyobb szükség van rá.” Még ebben az évben történt néhány „első”. Levegőbe emelkedett az első vitorlázó gép, megszervezték az első re­pülőtábort, felavatták az első ifjú repülőket, köztük Szarka Rudolfot, aki végre megérte ezt a pillanatot. És a sok első meg­hozta az „utolsót": 1948. decem­ber 26-án az utolsó felszállást, mert megszüntették a pécsi sportrepülést. Indok: a határ közelsége. A gépeket elvitték, az alig hogy levegőt kóstolt re­pülősök lemondhattak szerel­mükről. • Hosszú öt esztendő követke­zett ezután. Pécsett csak egé­szen kicsi repülőkkel, modellek­kel repülhettek. Ha igazi, nagy­ra akartak ülni, mehettek Pestre, vagy más, a határoktól távoli repülőterekre. Mentek is. Töb­ben ott szerezték meg B és C vizsgáikat, koszorúikat. Rudi bá­csi is ott B-vizsgázott, s ott is „avatták" a Farkas-hegyen. „Es­te azzal feküdtem le, hogy meg­úsztam az avatást. Éjjel arra éb­redtem, hogy az oktatók és a C-, D-vizsgás repülők körüláll- ják az ágyamot. Gyorsan d nad­rágom után nyúltam gondolván, így kevésbé fáj az avatás. Ud­variasan elvették tőlem és meg­kértek, hasaljak nyugodtan az előkészített ágyra, így nekik is, nekem is könnyebb lesz . . . Utá­na szívélyesen kezet ráztak ve­lem és gratuláltak a vizsgához, majd egészségemre kívánták az éjszakai nyugodalmat. Az éj­szakát hasonfeltve töltöttem, a közérzetem mégis jó volt, hiszen sikerült a vizsgám. Az avatás pedig másnap is eszembejutott, valahányszor le akartam ülni...” E'múltak ezek az évek és 1952 őszén —• okkör már g Magyar Szabadságharcos Szövetség ke­belében — ismét megalakult a Pécsi MÁV Repülőklub, egy év­vel később pedig ismét levegő­be emelkedtek a pécsi repülőté­ren, azon a nevezetes Repülő­téren,, amelyet régi és új pécsiek közül oly sokan ma is így em­legetnek, holott volt az már Uránváros is, meg Üjmecsekal- ja, meg Nyugati Városrész ... 1953 szeptemberében engedé­lyezték a repülést, s október 4- én a közel 100 főnyi pécsi sport­repülőgárda felsorakozott az Endresz György utcai hangár előtt (ifjú pécsiek, jól jegyezzé­tek meg, miért viseli ez az utca a hajdani óceánrepülő magyar pilóta nevét!), majd diadalme­netben vitték a Komát a fel­szállóhelyre. Dr. Varga és Szarka voltak az elsők, s utánuk csak­nem az egész gárda repült az­nap. Innen már egyenes volt az út. Azóta nem szünetelt többet Pé­csett a sportrepülés. Sokszáz pé­csi és baranyai fiatal ismerke­dett meg a repüléssel és lett szerelmese egy életre. Ki csak sportból űzi azóta is, hogy elő­ször szaladt ki lába alól az anya­föld, s szerzi a vizsgákat, a ko­szorúkat (Harai Imre, a repülő­tér jelenlegi parancsnoka éppen a közelmúltban kapta meg az aranykoszorút, 102,-ként az or­szágban), ki a légierőnél telje­sít szolgálatot, ki pedig polgári repülésben — MALÉV-nál, a Re­pülőgépes Növényvédő Állomás­nál — dolgozik. • Ma 2 motoros és 10 vitorlázó géppel dolgoznak a pécsiek. Otthonuk az évről évre korsze­rűsödő pogányi repülőtér. Éven­te átlag 80 újoncot vesznek párt­fogásba az „öregek”, s a gé­pek 3 ezerszer emelkednek a levegőbe. A pécsiek eredményes részvétele megszokott dolog az országos versenyeken. Az is megszokott dolog ma már, hogy Pécsett sportrepülés A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen tudósokból, különféle képesítésű szakemberekből álló komplex kutatócsoport kezdi meg a vizsgálatot, hogy meg­állapítsa, milyen külső hatások érik a Balaton bioszféráját. A munkaprogram nemcsak a ma gondjait veszi számba, jobbára a tó jövőbeni védelmét célozza, ezért is készítenek a szakem­berek 15 évre szóló tervet. A terv része annak a program­nak, amelyet a Magyar Tudomá­nyos Akadémia országszerte megszervez az ember környeze­tének védelme érdekében. A keszthelyi kutatók, akik fő­leg a keszthelyi öblöt és kör­nyékét veszik vizsgálat alá, be­Alkotás egy moHáatban A Szerzői Jogvédő Bizottság tagjai körbe adták egymásnak a kis papírt, amely végül el­jutott az elnök kezébe. Az el­nök elolvasta. Ez állt rajta: „A tisztaság — fél egészség”. Az elnök egy pillanatig moz­dulatlanul ült, majd — nem tudni miért — megfordította a papirost. A másik oldalon nem állt semmi. Erre megszólalt: — Hm! Ez minden? A kérelmező megnyalta ki­száradt ajkait és igenlőleg bó­lintott. Kis keszeg ember volt, fcnatikus, tüzes szemekkel. Az ilyenek jönnek rendszerint a sarki jégmezők megolvasztására vonatkozó észbontó tervekkel, vagy a távirányítású gondolat­olvasó berendezés műszaki le­írásával. A harc hosszúnak és kimerí­tőnek ígérkezett. — De hát ez valamiféle osto­baság! — mondta félhangosan az elnök. — Már hogy lenne ostoba­ság — ellenkezett a kérelme­ző. ön is jól tudja, hogy nem az. Vagy talán a tisztaság ár­talmas az egészségre? Az elnök felfortyant. — Nos jó, tegyük fel, hogy nem hülyeség. De miért kellene nekünk szerzői jogot adni egy közismert gondolatra? — Közismert, de az enyém! Mindenki állítja, hogy a tiszta­ság — fél egészség, bármelyik rendelőintézetben ilyen plaká­tok függenek a falakon, de senki sem tudja, hogy e mon­dás szerzője én vagyok. Bennem ugyanis ilyen irányú tehetség fejlődött ki: olyan igazságok kimondása, amelyek azután szállóigévé válnak. Értse meg — én gondolkodó vagyok. — Gondolkodó! — dühöngött az elnök. — Ahhoz, hogy valaki gondolkodó legyen ész kell, agyvelő! A hosszú és dühös tirádától az elnök egész bíborvörösre váltott: Erőtlenül visszaroskadt a székébe és becsukta a sze­mét. — Bocsánat, szabad kérdez­nem valamit? — suttogta a kérelmező. — Kérdezzen! — Legyen szíves, válaszoljon nekem, mit csinált Descartes? Az elnök kínosan összponto­sított: mihez is kapcsolódik ez a Descartes? Egyenlőszárú há­romszög? Nem. A gázok tágu­lásának törvénye? Nem! A Wa­terlooi csata? Úristen, hogy jön ide Waterloo?! Végignézett a bíróság tag­jain, de azok szinte a nyelvü­ket is leharapták az ijedtségtől. — Cogito ergo sum — súg­ta a kérelmező — gondolkodom tehát... — Tehát, vagyok! — vágta rá az elnök. — No látja, ez maradt Descartes-ból, elnök elvtárs. — Cogito ergo sum — és mi ma­radt Ciceró után? „Ö idők, ó, erkölcsök!" — egyetlen mondás. Kinek is kellenek az ő köte­teik, ha mindegyiküktől meg­maradt egy véletlenül elejtett mondás? Nos, ezért én nem szándékozom fárasztani a jö­vendő nemzedéket sokkötetes műveim tanulmányozásával. Csak egyet szeretnék: ha valaki, valahol, valamikor leírja ezt a mondatot: „A tisztaság — fél egészség”, alul álljon ott az aláírás: „Ivan I. Ivanov”. Sem­mi több. ható kísérletekét folytatnak az egyetem tangazdaságában is. Keresik azokat a mezőgazdasá­gi hatásokat, amelyek hozzájá­rulnak a Balaton vizének szeny- nyeződóséhez. A többi között prognózis készül az ésszerű nö­vényvédelemről, a kemikáliák használatának a szükséghez igazodó csökkentéséről. Több­éves munkával meghatározzák, hogyan lehet csökkenteni a mi­nimálisra a kémiai szennyező­déseket és mit lehet tenni e vizek biológiai tisztítására. A keszthelyi kutatók a prog­ram végrehajtásában szorosan együttműködnek a Magyar Tu­dományos Akadémia tihanyi biológiai kutató intézetével. Hársfai István í l \ Milyen külső hatások szennyezik a Balatont?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents