Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
1971. december 12. DUNANTOLI NAPIG 7 A 70éves Fészek Klub Pécsi amatőr együttes pesti művészek pódiumán KépzftmGríszek egy csoportja a Fészek-presszó egyik tarkóban. Balról jobbra: Doma- novszky Endre, egy górógország] vendégművész, Makrlsz Zizi és Makrisz Agamemnon. Belvárosi bérház a Dob utca — Kertész utca sarkán. Látszólag olyan, mint a többi, akárki fia mégsem jut az előcsarnoknál tovább. „Tanszékéről” itt, ez a portás-diszpécser-cerbe- rusz — piros telefonkagylókkal a fülén — könyörtelenül megállítja, „/gen, X művész úr itt van a kártyaszobában, sajnos nem tudom kihivatni ... Halló, kezétcsókolom, a művész úr üzeni: ne tessék cigarettát venni, ő már elintézte... Halló, a művésznő a kékszalonba ment. .. Kérem, tessék várni, az igazgatóhelyettes még nem jött be .. Ez hát a nevezetes Fészek Művészklub. Az utóbbi instrukció nekem szól. Galambos Tibor igazgatóhelyettes szerencsére megérkezik rövidesen és megtudhatom, hogy a hazai művészvilág rangos, európai hírű klubjába háromféleképp lehet bejutni. Klubtagoknak. Minden klubtag 3 vendéget hozhat és kivételesen az igazgató is engedélyezhet egyszeri látogatást Ezenkívül lélek se ki, se be... Legmagasabb kulturális vezetőink tiszteletbeli klubtagok. Más vezető személyiség azonban előre megbeszéli az illetékesekkel, másképp ő sem juthat be ide. A Fészek Művészklub a zártkörűség autonómiáját élvezi. Tagjainak sorába csak hivatásos művészek léphetnek be, ha felveszi őket a negyedévenként ülésező bizottság. Ennek (művészeti áganként) meghatározott belső normái vannak: például alkotóművészi eredmény, minősítés, illetve beosztás. Segédszínészek, főiskolai hallgatók (vagy például filmnél, tv-nél gyártásvezető alatti beosztásúak, például felvételvezető) nem lehetnek Fészek-tagok. 15 százalékban pártoló tagokat is fölvesznek, általában a művészeti élettel valamilyen kapcsolatban álló orvosok, ügyvédek, közéleti személyiségek közül. Vannak kis számban tiszteletbeli tagok is, mint a Fészek doyenje, a 85 éves Bálint Lajos, a neves író, kritikus, esztéta, a művészvilág népszerű „Lulu bácsija". A művészef csarnoka Sokan „bohémtanyának" vélik. Pedig a Fészek életét szigorú házirend és alapszabályok irányítják. Es lehet-e másképp? Ide — ahol a legkülönbözőbb művészeti ágak képviselőt találkoznak egymással, fiatalok és idősek egyaránt —- idegileg, szellemileg fáradt emberek térnek be megpihenni, felfrissülni, kikapcsolódni, feloldódni. S ehhez megvan itt minden lehetőség. Akar a szellemi reinkarnáció, akár a „homo ludens” alapvető igénye ösztönzi és vonzza ide a pesti művészembereket. Itt bárki „eleresztheti magát”, a tolakodó vagy kiváncsi pillantások veszélye nélkül —, természetesen az oldottsóg határain belül. A házirend, az alapszabályok mindenkire kötelezőek. És a tagság nem örökös ... Fegyelmi bizottságuk nemrég az ország egyik legismertebb művészét zárta ki a Fészekből. A kikapcsolódás, a szórakozás alkalmain túl, számos szakmai megbeszélés, alkotóműhelyi tanácskozás, film- vagy színházi vitafórumok: nemegyszer tudományos-művészeti szim- pozionok, külföldi kormánydelegáció fogadások színhelye is a Fészek. A PEN-klub, a Kultúrkapcsolatok Intézete gyakran itt rendezi meg fontosabb nemzetközi rendezvényeit. Az ideérkező idegen — kormányfő, világhírű előadóművész, vagy tudós —, meg sem kísérli, hogy leplezze ámulatát, Ami itt, a művészetek e fölszentelt csarnokának belső architektúrájában, berendezésének lenyűgöző esztétikumában elénk tárul, — ők mondják — a hasonló külföldi intézményekben máig is utolérhetetlen. Ennek azonban története van. A most 70 esztendős Fészek Művészklub története. Miért „Fészek'? A századforduló „boldog" béke- . éveiben a pesti művészvilág szétszór' kávéházi asztaltársaságokban talc - kozott egymással, estétől — hajnalig. Mint egyik krónikásuk följegyezte, egy darabig nagyon hízelgő volt a népszerűség, a pesti szépasszonyok epekedö pillantásainak melegében sütkérezniök. Előbb-utóbb azonban terhessé vált ez, akárhol is tanyáztak le. így vetődött fel 1901-ben a klubalapítás gondolata, mégpedig ott, ahol „zavartalanul magunk lehessünk" mondották. Nyolc-tíz alapítótag — köztük Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Tolnay Ákos — szervezésében 100 taggal még abban az évben (mai helyén, a Kertész u. 36-ban, a Pesti Izr. Nőegylet egykori árvaházában) megalakult a művészklub. A névadási javaslatok közül a Nemzeti Színház fiatal művészének, Zilahi Gyulának az ötletét fogadták el, aki a különböző „művészi frakciók”, ágazatok kezdőbetűiből gyűjtőfogaimat alakított: F — festők É — építészek S — szobrászok Z — zenészek (s) E — egyéb K — komédiások. így lett „FÉSZEK” a pesti művészek otthona, szórakozó és találkozó helye. Termeiben megfordult a század első felének minden hazánkba látogató neves művész- és írónagysága. Előadótermében koncerteket, éttermében hatalmas, több száz személyes banketteket tartottak, miközben a kártya szó bábán — főleg a pártoló felső tízezer egyik-másik tagjának kezein — birtokpk, vagyonok cseréltek gazdát A tagdíjak, gyűjtések és nagyrendezvények mellett, ugyanis ez a forrás „hozta be” az akkori Fészek fő anyagi bázisát, az úgynevezett „pinkapénzzel”, amit a parti megkezdése előtt el kellett helyezni egy külön urnában. Elit helynek számított a Fészek, és már akkor a világ legszebb művészklubjá- nok tartották. Érthető vonzóerőt gyakorolt a jómódú polgárság, az arisztokrácia és a kormány művészetkedvelő rétegeire. Híres kerthelyiségében, meghitt zugaiban fontos döntések születtek —, és ma is örökzöld anekdoták a kor leghíresebb művészeiről. Minden ellentmondásossága mellett a Fészek rendkívül nagyhatású és fontos tényezője a százod első felében a magyar művészeti élet fejlődésének. Utóbb pedig — bizonyos tradíciókat megtartva — változó világunkkal együtt —, tartalmában karakterében elmélyülve, — formálódott a magyar művészvilágnak ez a sajátos, bizarr, és kivételes atmoszfé- rájú szigete: a Fészek Művészklub. Irt minden művészi alkotás Mai képrét 1966-ban némi átalakítással és teljesen új berendezésével nyerte el. Mindez önmagában is külön élmény. Galambos Tibor igazgatóhelyettessel egy kis sétára indulunk. Az ope- rettes fehér-zöld korlátú tágas lép- esőhgzban középütt Bajor Gizi szobra. Az emeleti előtérben egymással szemben Munkácsy Mihály és Leeh- ner Ödön, Kodály és Székely Mihály szoborportréja tekint ránk. Valamennyi a Fészek mai elnökének. Kisfalud! Stróbl Zsigmondnak qz alkotása. Innen nyílik a tágas presszó, ebből pedig a tv-szoba és a két kártyaszoba, ahová — tradíciók szerint — nők ma sem léphetnek be. Szmokingos pincér hozza a kávét, az üdítőket Körben elegáns, modern vonalú bőrfotelok. A zsongó beszélgetés hullámaiba egy-egy kacagás csendül bele olykor, egyébként egyetlen hangos szót sem hallani. Körülöttem arcok, tekintetek suhannak, villannak fel. A belső szobában Zelk Zoltán, emitt Csáki-Maronyák József, Gabos Gábor zongoraművész; ott meg ismert rendezők, filmművészek. A hely és ez az egész miliő szinte megnémít, Nem tudom, az embereket, az arcokat figyeljem-e, vagy a presszó falán végigfutó csodálatosan groteszk hangulatú figurális körképet, Konecsni György afkotásót A századelő, a „vén Stefánia” jellegzetes alakjai — strucctollas dámák, monoklis huszártisztek, rikkancsok és „sportmanok", nagykerekű „velocipé- den” — bohókás, nyelvöltögetó olaj- színekben szinte körültáncoljók a presszó közönségét. Közben megtűr dóm: itt, ahol a lépcsőket is rozsdazöld padlószőnyeg fedi, az új berendezés valamennyi darabja egyedi tervezésű iparművészeti alkotás. A fekete valódi bőrfotelok, a kagyiószé- kek, a fémdomborítású kilincsek, a köralakú bárhelyiség különleges aranyfüsttel futtatott mennyezete, amelynek kagylóforma ' kupoláján táncoló bacchánsfigurák domborodnak ... A legértékesebb alkotás — jeles nemzeti vagyonunk — Hincz Gyula nagyméretű gobelinje, amely a velencei biennálén is nagy sikert aratott. Innen, a „gobelin-teremből” egy kis szobán ót jutunk az előadói pódiumra, vagyis a nagyterembe, ahol program szerint zajlik a Fészek-estek sorozata. Hetente két-három alkalommal lép a pódiumra itt egy-egy neves kamaraegyüttes, hangszeres előadóművész, vagy színész. Művészi „önportrék/' ezek a forró sikerű estek és bízvást a legsajátosabb műsorok ma az országban. Egymás között hangzanak el, legismertebb előadó- művészeink tolmácsolásában — akiknek ez rangot jelent —, és szinte kizárólag művészközönség előtt. Minden előadóest különlegesség. Olyat nyújt, atni másutt nincs, de azt is másképpen. Innen a Fészek-estek intimitása, meghitt hangulata. Es nem véletlen, hogy aki egyébként nem „drukkos”, itt az is hallatlanul erős lámpalázzal küszködik... Négyszer tapsolták vissza a pécsieket Ebben a teremben lehettem részese egy kivételes alkalomnak. December 3-án a Pécsi Tanárképző Főiskola spirituálé-együttesével először lépett amatőr együttes a Fészek pódiumára. (A meghívás előtt persze alaposan „leinformálták" a pécsi főiskolások előadási nívóját, sót, titokban meg is hallgatták egy műsorukat.) Ezek a spirituálék a Fészek Klub „Ismerkedjünk a nagyvilággal" című sorozatában Harlemi árnyak címmel Sebeiken Pálma irodalmi-zenei ösz- szeállításában jutottak el ide. Kom- lós Aladár irodalomtörténész rangos bevezetőjével és Kohut Magda közreműködésével, aki néger költők műveiből tolmácsolt verseket megkapó egyszerűséggel és szenvedélyes, mélyreható ihletettséggel. Nem tagadom, ennek a miliőnek az ismeretében aggódtam, szorongtam ezért a fellépésért. A közönség jó részét kíváncsiság vonzotta és — őszintén megmondták — nem sokat vártak ezektől az amatőr fiataloktól. A terem szépen megtelt Feltűnően sok képzőművészt láttam, fiatalokat és öregeket is. Neves, ismert művészek is eljöttek, például Róna Emmi, Ligeti Károly rendező. Székely Júlia író, Palotai Erzsi előadóművész, Vol- ly István népzenetudós, Herczegh Klára szobrász, Gálái László nyelvész és mások. Hamar föllélegezhettem. A közönség meleg fogadtatásban részesítette a pécsi fiatalok spirituálé-műsorát, amely muzikális értékeivel, kidolgozott, magabiztos, átélt előadásával rá is szolgált erre. Befejezésül Kohut Magda F. Jósé Tenreiro Afrikai nosztalgia című költeményét vokális zene- kísérettel mutatta be, amely a drámai hatású vers után hasonló hangvételű muzsikába „úszott át”. Négyszer tapsolták vissza őket. És minthogy ennek itt „árfolyama" van, ez a szám azt jelzi: a pécsi fiatalokat érdemes helyen, jól „jegyezte" a Fészek közönsége. Az a közönség, amely ennek a zárt, mégis világokat jelentő küiön világnak a hagyományain, elvárásain nevelődött; a magyar művészvilág zárt szigetén, a pesti Fészek Művészklubban. Waüinger Endre A magyar zene hangversenye A Pécsi Filharmonikus Zenekar honmadik bérleti hangversenyének műsorát századunk magyar zeneszerzőinek műveiből állították össze. A műsorban Bartók egyik legnagyszerűbb zenekart darabját, a Táncszvftet, Kodály két egészen ritkán hallható zenekari kí- séretes dalát, továbbá a két nagy mestert követő generációt reprezentálva Sugár Rezső vonószenekon Diver- timentóját és Járdányi Pál Hárfaversenyét ismerhette meg közönségünk ezúttal. Közel ötven éve irta Bartók a Táncszvitet. A mű előadása akkoriban a legjobb magyar zenekaroknak is szinte megoldhatatlan feladatot nyújtott. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Pécsi Filharmonikusok Obertrank Géza vezényletével a stílusban jártason, biztos technikai felkészültséggel vitték sikerre Bartók művét. Ki hitte volna ezelőtt egy-két évtizeddel, hogy a Táncszvit előadását vastaps fogadja Pécsett? Hinnünk kell, hogy megszűnőben van a pécsi közönség idegenkedése a Bartók-zenétől. Hála e művek rendszeres műsorra tűzésének és a gondos, lelkes előadásnak. Ki kell emelnünk a vissza-visszatéró líraion szép ritornell átgondolt, színes beállítását a „tánctételek" hol rusztikusán népies, máskor kultikus-keleties, ismét máskor ősenerg iákat felszabadító hangtömegei közé. A leghűségesebb koncertlátogatók se igen hallották még Kodály két dalának — Mónár Anna és Labanc gúnydal a kurucra — zenekari változatát. Csajbók Terézia a magyar népdal ritka ihletett és stílusos előadói közé tartozik. Mónár Anna balladájának drámáján — nem a vegyeskari feldolgozásokból ismert, de hasonlóan nemes-szép zenei anyag! — szuggesztí- ven vezette végig a hallgatót. Kár, hogy amikor a zenekari kíséret a középerő fölé emelkedett, az énekhang alig volt kivehető. Ez egyetlen, de annál zavaróbb tényező különösen megnehezítette a kuruc keserű öngúnyolódásának követését, megértését. Amikor örülünk a műsorválasztásnak, amely szinte ismeretlen Kodály-művek megismerésével gazdagított, nem hallgathatjuk el igényünket, hogy mielőbb, lehetőleg sorozatokban hallhassuk a zongorakíséretes Kodály-dalokat is Pécsett, a szebbnél szebb műdalokat és a Magyar Népzene gyöngyszemeit egyoránt. A jubileumi 1972-es év talán lehetőséget nyújt erre is. •Sugár Rezső egyike a legmélyebb, legköltőibb tehetségű Kodály-tanitvá- nyoknak. Műveiben - az ezúttal megismert Divertimentóban is - a nemzeti romantika hangja ötvöződik egy teljesen egyéni, meleg és kifejező metodikával. Az 1948-ban keletkezett mű már sejteti a Pécsett is méltán megszeretett, Hunyadi Jánosról szóló Hősi ének hangvételét. Gazdagon aknázza k[ vonószenekari széphangzás lehetőségeit. Zenekarunk vonóskara élt az alkatommal: egységességének, fejlődésének tanújelét adta a fiatalosan lendületes, részleteiben is megoldott előadással, A ritmikus, vérbő előadás jórészt a nagy kedvvel, odaadással vezénylő karmester érdeme, de a pécsi zenekarban megfelelő partnerekre talált az Állami Operaház fiatal, tehetséges karmestere. Kegyeietadásnak kell tekintenünk a nemrég, fiatalon elhunyt Járdányi Pál Hárfaversenyének műsorra tűzését. Nem sértjük meg a kiváló zenetudós, zeneszerző és pedagógus emlékét, amikor őszintén megvalljuk, hogy 1959- ben írt versenyműve véleményünk szerint kevésbé sikerült művei közé tartozik. A hosszadalmas, de egyetlen tétel nem kelti igazán versenymű hatását, a felhasznált zenei anyag sem nem igazán modern, sem nem igazán jelentős, de még csak nem is „szép" a hagyományos értelemben. A hárfa- művész-feleség, Devescovi Erzsébet, puritán egyszerűséggel, nagy technikai biztonsággal és muzikálisan játszott, de neki sem sikerült elhitetnie, hogy a mű sikeresen megoldotta a magára vállalt szokatlan feladatot: a hárfa és a zenekar versenyműben egyesítését. Nagy lehetőséget mulasztottak el a műsor összeállítói: az igazi kortan magyar zene bemutatását. Sugár és Já,dányi óta és mellett újabb nemzedékek nőttek fel, akik már a legmodernebb nyelvet beszélik, egyénien magas színvonalon. Jó alkatom lett volna egy Durkó, Bozay, Sáry vagy más fiatal szerző művének bemutató sóra. Szokotoyt, Petrovicsot :s alig ismerjük Pécsett. Várjuk a magyar zene további hangversenyeit! Szesztay Zsolt
