Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ura 80 fflSr Dunántúli napló XXVtn. évfolyam, 284. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. december 2., csütörtök Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1971. december 1-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1971. december 1-én Kádár János elvtárs elnökletével kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság osz- lályvezetöi, a megyei pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, valamint a Szakszervezetek Országos Taná­csának Titkárai, a Minisztertanács tagjai, az államtitkárok, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Fővárosi Tanács elnöke és a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság ülése megvitatta és jóváhagyta Komócsin Zoltán elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről. Megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztése alapján az 1972. évi népgazda­sági terv és az állami költségvetés irányelveiről szóló javaslatot, továbbá a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, valamint a szocialista munkaverseny mozgalom továbbfejlesztésére tett javaslatokat. Megvitatta és elfogadta a Központi Bizottság 1972. évi munka­tervét I. A Központi Bizottság a nem­zetközi helyzetet, valamint kül­politikánk időszerű kérdéseit megtárgyalva megállapította: A legújabb nemzetközi ese­mények is azt tanúsítják, hogy a szocializmus, a haladás és a béke erői bonyolult és nehéz körülmények között folytatott harcban további sikereket ér­nek el. A világhelyzetet a Szov­jetuniónak és a szocialista or­szágoknak a kezdeményezései, fokozott aktivitása, az annak nyomán egyes területeken ki­bontakozó enyhülés, a tárgyalá­sok gyakorlatának térhódítása jellemzi. A szocialista orszá­gok következetes békepolitikája döntően hat a nemzetközi poli­tika alakulására. Pártunkat, kormányunkat — népünk érde­keiből kiindulva — következe­tesen az a szándék vezérli, hogy a proletár internaciona­lizmus elve alapján hatékonyan elősegítse a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban tömörült országok közös célkitűzéseit, a szocialista világ- rendszer érdekeinek érvényesü­lését, a haladás és a béke ügyének győzelemre vitelét. 4 A Központi Bizottság ■■ megállapítja, hogy az eu­rópai béke és biztonság érdekei sürgetik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött egyezmények ratifikálását, a négy nagyhatalom Nyugat-Ber- linről szóló megállapodásának mielőbbi életbeléptetését. A Központi Bizottság értékeli azt a tényt, hogy a két szuverén német állam között tárgyalások folynak, támogatja a Német Demokratikus Köztársaságnak a tárgyalások sikeres befejezé­sére irányuló törekvését, és azt c harcát, amelyet teljes jogú elismertetéséért folytat. A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy mind nagyobb tá­mogatásra talál a szocialista országok javaslata az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására. Figye­lembe véve a javuló európai légkört, lehetségsnek tartja, hogy az európai béke és biz­tonsági értekezlet már 1972-ben összeüljön. Ehhez első lépés le­hetne, hogy a finn kormány is­mert javaslata alapján megkez­dődjön az érdekelt államok képviselőinek közvetlen konzul­tációja. 2 2 Az Indokínában folyó ag- * resszióval kapcsolatban a haladó nemzetközi közvéleményt felháborítja, hogy az amerikai kormány mind a moi napig nem edott érdemi választ a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság és | a Dél-Vietnami Ideiglenes For­radalmi Kormány konstruktív, az indokínai helyzet politikai ren­dezését célzó javaslataira. Sót, •gressziojanak kudarcából nem okulva, időhúzó politikai manő­vereivel most azzal kísérletezik, hogy az indokínai népek meg­kerülésével próbáljon a maga számára kedvező döntést elérni. A háború e politikailag bonyo­lult szakaszában méginkább szükséges a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép hathatós politikai, diplomáciai és katonai támogatósa. A Magyar Nép­köztársaság továbbra is mara­déktalanul eleget tesz ebből adódó internacionalista kötele­zettségeinek. O A közel-keleten az impe- rialisták, az izraeli ural­kodóosztály tovább folytatják manővereiket az ogresszor ér­dekeinek érvényesítéséért. A magyar közvélemény elítéli eze­ket a törekvéseket, valamint a nyugati országokban működő reakciós cionista körök szította kommunista- és szovjetellenes kampányt, amely rontja a nem­zetközi légkört és akadályozza a közel-keleti kérdés békés esz­közökkel történő igazságos ren­dezését. A Központi Bizottság ismétel­ten leszögezi, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. no­vember 22-i határozatának végrehajtását tartja a válság megoldásához vezető reális és járható útnak. Ez felel meg az e térségben élő valamennyi nép alapvető érdekének is. A haladó arab országok több íz­ben kinyilvánították az egész világ előtt, hogy készek ezen az alapon rendezni a konflik­tust, pártunk, kormányunk és népünk változatlanul támogatja ezt a törekvést. A A Központi Bizottság saj­“*■ nálattal állapítja meg, hogy a Kelet-Pakisztán ban ki­alakult helyzet, amely súlyos megpróbáltatásokat jelent a bengál lakosságnak, nagymér­tékben veszélyezteti e térség békéjét és biztonságát is. El­ítéli a kelet-pakisztáni néptöme­gek elleni kegyetlenkedéseket; elismerését fejezi ki India né­pének a kelet-pakisztáni mene­kültek segítésében vállalt áldo­zatáért. A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy csak az vezethet igazságos megoldáshoz, ha Ke- let-Pakisztánban olyan feltéte­leket alakítanak ki, amelyek között a menekültek visszatér­hetnek hazájukba és ezzel a világ e részében elhárul a há­ború jelenleg fenyegető veszé­lye. Mindent el kell követni a válság politikai rendezésére és minden államnak tartózkodnia keli olyan lépésektől, amelyek tovább mérgeznék a kialakult helyzetet. 5 A nemzetközi helyzet és • a világ haladó erői egy­re erőteljesebben követelik az antiimperialista akcióegységet. Pártunk kötelességének tartja, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyen az imperializmus eilen harcoló erők sorainak tömörí­tésére és közös akcióik előmoz­dítására. A Központi Bizottság kész arra, hogy a kommunista és munkáspártokkal, valamint minden más, az antiimperialista harcban érdekelt párttal és szervezettel széleskörű konzul­tációt folytasson az egység és a közös fellépés előmozdításá­nak aktuális feladatairól. Kife­jezi meggyőződését, hogy a kommunista pártok és más an­tiimperialista erők közös erő­feszítésével megfékezhetök az agresszió, a régi és az új gyar­matosítás erői, a népek nem­zeti függetlensége, a demokrá­cia, az emberi haladás érdeké­ben. II. A Központi Bizottság áttekin­tette és összegezte a X. kong­resszus határozatainak végre­hajtásával kapcsolatos gazda­sági munka, valamint a nép­gazdaság 1971. évi fejlődésé­nek eredményeit, tapasztalatait és a IV. ötéves terv céljaival összhangban meghatározta az 1972. évi gazdaságpolitikai fel­adatokat. 4 A Központi Bizottság megvizsgálta a X. kong­resszus gazdaságpolitikai hatá­rozatainak megvalósítása érde­kében 1071-ben tett intézkedé­seket. Megállapította, hogy a párt gazdasági szervező mun­káját a X. kongresszust követő­en erősödő aktivitás jellemzi. A IV. ötéves terv megvalósításá­nak elősegítésére a párt kez­deményezésével és a kormány irányításával 1971-ben jelentős szervező munka folyt. A gazda­sági hatékonyság fokozásának elősegítésére, az életszínvonal növelésére, a szociálpolitikai helyzet javítására, a népjólét emelésére, a nők és az ifjúság helyzetének javítására, a társa­dalmilag indokolatlan jövedel­mek korlátozására, a gazdasági élettel összefüggő egyes nega­tív jelenségek visszaszorítására számos intézkedés történt és van folyamatban. Az intézkedések átfogják a kongresszus gazdasági útmuta­tásainak minden lényeges ele­mét, jó alapot biztosítanak azok végrehajtásához, a továb­bi tervszerű és magasabb szin­tű munkához. A gazdaságpolitikai kérdések megítélésében erősödik az egy­séges szemlélet és cselekvés, amihez az állami és társadalmi fórumokon 1971-ben lezajlott országos és helyi jellegű ta­nácskozások is hozzájárultak. Ezek eredményeképpen gazda­ságpolitikánk eredményei, vég­rehajtásának problémái, a kö­zös tennivalók a korábbinál na­gyobb mértékben kerültek meg­világításra a közvetlen illetéke­sek és a széles közvélemény előtt. A gazdasági élet áttekintése megerősíti: népgazdaságunk szilárd alapokon fejlődik, a gazdaságirányítás rendszere megfelelően működik. A beru­házások azonban 1970—71-ben túlzottan nőttek, túllépték az ötéves terv kereteit, gyengült a népgazdaság egyensúlyi helyze­te. A vállalatok és szövetkezetek nagyobb figyelmet fordítanak a gazdálkodós főbb kérdéseire. Munkájukban jobban szem előtt tartják a távlati célokat. A gaz­daságos és korszerű termékek i termelésének bővítésével egy­idejűleg azonban nem foglal­koznak eleget a gazdaságtalan termékek termelésének csökken­tésével, a fejlett üzem- és mun­kaszervezési módszerek elter­jesztésével. Túlzottnak tekinthe­tő a vállalatok létszámnövelési és beruházási igénye. Ezeket a problémákat gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban meg kell oldani, A Központi Bizottság meg­“■ állapította, hogy a X. kongresszuson megszabott gaz­dasági feladatok végrehajtása I sikeresen folyik, nemzeti össz­termelésünk 1971-ben is dina- i mikusan fejlődött a) A nemzeti jövedelem ter­melése 1971-ben dinamikusan növekedett, várhatóan 7—8 szá­zalékkal lesz nagyobb az előző évinél. A felhasználása azon­ban még ennél is gyorsabban emelkedett és meghaladta a létrehozott nemzeti jövedelmet. Ehhez hozzájárult az 1970. évi gyengébb mezőgazdasági ter­més, az árvíz okozta károk át­húzódó hatása, valamint a nagymértékben felgyorsult be­ruházási tevékenység. b) Az ipar alapvetően a köz­ponti fejlesztési programokban megjelölt módon — a tervezett szerkezeti változások irányában — fejlődött A termelés növe­kedése teljes egészében a ter­melékenység emelkedéséből származott. Folytatódott a tech­nikai, technológiai fejlődés, a gyártmányok korszerűsödése. Egyes szakmákban kiemelkedő eredményeket értek el, felzár­kóztak a nemzetközi színvonal­hoz. A gazdasági munka fontos területein okoz hátrányokat, a gazdaságos gyártmányszerkezet kialakulását fékezi, hogy a mű­szaki fejlesztés sok helyen még lassú. Az építőanyagipor termelése elmarad a tervezettől és a szük­ségletektől, s növekedett az épí­tőanyagok importja. Az építő­ipar termelése a tervezettnél lényegesen gyorsabban fejlő­dött. Emelkedett a termelékeny­ség: idén a termelés növeke­désének kétharmadát a terme­lékenység emelkedése biztosí­totta. A mtznka minősége, a költségek alakulása azonban még kifogásolható. c) A mezőgazdaságban to­vább erősödtek a szocialista nagyüzemek, korszerűsödtek a termelési módszerek, emelke­dett az össztermés. A tavalyi őszi munkákat hát­ráltató árvíz ellenére kenyér- gabonából az idén az eddigi legjobb termést takarítottuk be, a kukorica hozama a nyári szá­razság ellenére szintén na­gyobb a tervezettnél. Szálasta­karmányból, cukorrépából, zöld­ségfélékből a tervezettnél ki­sebb a termelés. Nagymérték­ben fejlődött a sertésállomány, a szarvasmarha-állomány vi­szont változatlanul stagnál. d) Az életszínvonal a nem­zeti jövedelem emelkedésével arányosan fejlődött. A lakos­ság reáljövedelme és fogyasz­tása egyaránt 6 százalékkal nőtt. A jövedelmek növekedése és a teljesítmények emelkedése között szorosabb a kapcsolat, mint korábban. A fogyasztói piac stabilabbá vált, bővült az áruellátás, javult az áruválasz­ték. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a szocialista építőmunka 1972. évi feladatait is a X. pártkongresz- szus határozatai, a IV. ötéves terv irányelvei szabják meg. Ennek megfelelően:- a nemzeti jövedelmet 5—6 százalékkal kell növelni. A nemzeti jövedelemnél kisebb mértékben növekedjék a felhal­mozás;- az ipari termelés 4-6 szá­zalékkal, az építőipar termelé­se 4 százalékkal növekedjék; — reális célul tűzhető ki a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékos emelése; — az állami költségvetésben a bevételek növekedésére, a kiadások mérséklésére kell tö­rekedni. A költségvetés egyen­súlyának javítása érdekében csökkenteni kell a termelői árak állami támogatását és a fogyasztói árak állami támoga­tósa nem haladhatja meg az eddigi színvonalat. Fokozottan takarékoskodni kell a közületi fogyasztást szolgáló pénzgaz­dálkodásban ; — a termelői ágazatok fej­lesztésében fő követelmény a gazdaságos termelés fokozása, a hatékonyság növelése, a nem­zetközi együttműködés szélesí­tése, mindenekelőtt a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal; — a népgazdasági egyensúly biztosítása érdekében a felhal­mozás arányát 1972-ben csök­kenteni kell és közelíteni a IV. ötéves tervben meghatározott arányhoz; — folytatódjék a népgazda­ság szerkezetének javítása, emelkedjék tovább a munka termelékenysége, hatékonysá­ga, gazdaságossága, a gazda­ságosan előállítható termékek körének bővítésével egyidejűleg csökkenjen a gazdaságtalan termékek termelése; — a beruházások összértéke ne haladja meg az 1971. évit. Ésszerű intézkedésekkel gyorsí­tani kell a folyamatban lévő beruházások befejezését, új be­ruházások engedélyezését szi­gorúbban kell elbírálni; — lényegesen növelni kell a gazdaságos exportot, szigorúbb és szabályozottabb eljárást kell alkalmazni az importforgalom­ban és a devizagazdálkodás­ban. A A Központi Bizottság **■ megállapította, hogy a gazdasági munka eredményeivel összhangban tovább kell javí­tani a lakosság életviszonyait. Ennek érdekében a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság egy főre jutó reál- jövedelme 1972-ben egyaránt 5-6 százalékkal emelkedjék. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 2,5-3 százalékkal növekedjék. Az áru­ellátásban továbbra is fenn kell tartani a mai színvonalat. Emelni kell a három- és többgyermekes csalódok - va­lamint az egy- és kétgyermekes egyedülálló szülők családi pót­lékát. A lakásprogram keretében 1972-ben 74 500 lakás épüljön fel - amelyből 25 600 tanácsi lakás legyen. Intézkedni kell egyes, társa­dalmilag indokolatlanul magas személyi jövedelmek igazságo­sabb adóztatásáról. C A Központi Bizottság megállapította, hogy a IV. ötéves terv teljesítésének és a gazdasági hatékonyság nö­velésének egyik fontos eszköze a vállalati üzem- és munka- szervezés színvonalának növe­lése. A gyorsuló műszaki hala­dás korában nemcsak a gyárt­mányok cserélődnek ki, hanem elavulnak a korábbi szervezési elvek és új szervezési módsze­rek alkalmazása válik szüksé­gessé. A Központi Bizottság a leg­utóbbi másfél évtized folyamán kezdeményezte az államigazga­tás ésszerűsítését és létszámá­nak csökkentését, az iparban a vállalatok összevonását, a nagy­vállalatok kialakítását, majd a gazdasági reformot. Mindez megfelel a szocialista társadal­mi fejlődés, a műszaki, gazda­sági előrehaladás követelmé­nyeinek és erősíti a társadalom szervezettségét, fejleszti az irá­nyítás módszereit, növeli a terv- szerűséget, a gazdasági ága­zatok és vállalatok önállóságát és felelősségét, A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy népgazda­sági terveink teljesítése érdeké­ben az 1972. évi terv megkez­désével egyidejűleg a termelés és a szolgáltatás területén a gazdasági és műszaki vezetők irányításával, az öntudotos műn- 1 kássóg közreműködésével szé­leskörű akció bontakozzék ki a j vállalaton belüli üzem- és mun­kaszervezés színvonalának nö­velésére. Ennek közvetlen célja a hatékonyabb munkaerógaz- dálkodás, az állóalapok jobb kihasználása, az önköltség csök­kentése, az ügyviteli rendszer fejlesztése, az üzem- és munka- szervezésben rejlő tartalékok feltárása legyen. A Központi Bizottság javasol­ja, hogy a kormány kezelje ki­emelt feladatként a gazdasági szervező munka színvonalának emelését, s tegye meg a kellő intézkedéseket. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy az üzem- és munkaszervezési te­vékenység minél szélesebb körű kibontakoztatása érdekében a területi és termelőhelyi párt- szervezetek fokozzák politikai aktivitásukat, határozott és konkrét követelményeket tá­masszanak a gazdasági veze­tőkkel szemben. A Központi Bizottság felkéri a Szakszervezetek Orságos Taná­csát, hogy támogassa a vállalati szervezési tevékenység javítását célzó akciót, népszerűsítse a jó módszereket és eredménye­ket, segítse ezek elterjedését. 6 A Központi Bizottság • szükségesnek tartja, hogy a szocialista öntudat és az anyagi érdekeltség kettős pil­lérjére építve tovább fejlődjön, újabb lendületet kapjon a szo­cialista munkaversenymozgalom, feladatait, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai céljaink­kal fokozottabb összhangban határozzák meg. A munkaver­seny továbbfejlesztéséhez ked­vező feltételeket teremtenek az eddigi eredmények, valamint a dolgozók segítő szándéka, ál­dozatvállalása. A szocialista munkaverseny eddig is jelentős mértékben já­rult hozzá építőmunkánk ered­ményeihez, társadalmi és gaz­dasági fejlődésünkhöz. A moz­galomban kezdettől fogva és jelenleg is élenjár az öntuda­tos ipari munkásság. Eredmé­nyesen kapcsolódtak a munka - versenybe a műszaki értelmisé­giek, a mezőgazdasági állami üzemek, a közlekedés, a ke­reskedelem dolgozói és a szö­vetkezetek tagjai is. A munkaverseny általános céljait a IV. ötéves tervvel össz­hangban kell meghatározni és a versenyt elsősorban azokon a munkahelyeken kell kezdemé­nyezni, ahol a versenycélok és feladatok a dolgozókhoz közel- állnak, konkrétan meghatároz­hatók és lehetőség van az ered­mények reális számbavételére, s annak a verseny résztvevői által történő ellenőrzésére. A verseny segítse a gazdálkodás intenzív fejlődését, biztosítson nagyobb teret a jóminőségű, fegyelmezett, lendületes mun­kának és nagyobb lehetőséget az egyéni és a közösségi tevé­kenység minél teljesebb kibon­takoztatásához. A munkaverseny alapvető for­mája továbbra is a szocialista brigódmozgaiom legyen, amely eddig is a dolgozók kollektív együttműködésének fejlett, elő­remutató formája volt. A .Szo­cialista brigád” cím elnyerésé­nek feltételeit a jövőben szigo­rítani kell. A szocialista brigá­dok mint a dolgozó tömegek (Folytatás a 2, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents