Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

> ____________ ____________________________________________________DUNÁNTÚLI NAPLÓ K ongresszus előtt - Lengyelországban 1971. december S. A moszkvai csata harmincadik évfordulóján A pártmunka új stílusa A lengyel külügyminisztérium meg­hívására indultunk útnak Magyaror­szágról öten újságírók. Azzal a cél­lal, hogy beszámoljunk olvasóinknak a tapasztalatainkról; hogyan é!. ho­gyan gondolkodik a lengyel nép és hogyan készül az idei decemberre: a párt VI. kongresszusára. Mindjárt elöljáróban el kell monda­nom: elsősorban a konszolidáció meg­nyilvánulásait, a kongresszusra való készülődés jegyeit kerestük Lengyel- országban. Találtuk-e? Igen. Elsősor­ban — és talán ez a legfontosabb mert a többinek feltétele és eredmé­nye is - a lakosság hangulatában. A párton belül is, a közéletben is. A kongresszus tiszteletére tett felajánlá­sokban és azok teljesítésében, a felszabadult légkört tükröző vitában amely a kongresszusi irányelvek felett kialakult, és még sok mindenben. Mi teremtette meg a lengyel nép bizalmát a párt és az állam vezetői iránt? A választ — szinte klasszikus tömör­séggel — Jerzen Zasada, a poznani megyei pártbizottság első titkára Így fogalmazta meg: — Elsősorban az, hogy a párt és a kormány vezetői is bíznak a népben Ezt a bizalmat ők is folyamatosan ta­pasztalják. Másodszor, mert őszintén beszélünk. Megmondjuk, milyen gon­dokon tudunk és melyeken nem tu­dunk segíteni. És amint lehet, azonnal segítünk. Artán alátámasztotta ezt a bizalmat az a szoros és közvetlen kapcsolat, amely a .vezetők és a lakosság között kialakult. Swinoujscieben, a járási pártbizottság titkára mondta el pél­daként, hogy az idén három küldött­ség járt náluk eddig a Tengerészeti Minisztériumból, hogy a fejlesztés kér­déseiről tárgyaljon. De nemcsak a ve­zetőkkel, a munkásokkal is beszéltek. Lodzban is többször jártak a párt köz­ponti vezetői. Poznanban Jasada elv­társ a pártirányítás új módjának egyik bizonyítékaként mondta el, hogy Gie- rek elvtárs náluk az idén háromszor járt, hogy a helyzetről, a feladatokról tárgyaljon. És talán azért is, mert a Poznan megyei kommunisták (akik decemberben is olyan fegyelmezett­séget, világosan-látást tanúsítottak, hogy szavukra hallgatva, egy percró sem hagyták abba a munkát a poz- nani munkások), szóval: mert a poz- rrani kommunisták javasolták a párt sorainak rendezését, ami azóta egész Lengyelországban megtörtént. A LEMP KB sajtóosztályán elmond­ták : százhúszezer ember beszélgetett a párttagság 52 százalékával, azaz körülbelül 1230 000 emberrel. Volt ahol csak 40, másutt 60 százalékkal. A beszélgetés eredményeként kiléptek a pártból, vagy a beszélgetők javas­lata alapján kihagytak a tagság sorai­ból 90 ezer embert. És kizártok 4 ez­ret. A pártmunka új stílusára utal az is. hogy az országban 106 pártbizott­ság közvetlen kapcsolatot tart a párt­központtal. Ez a 106 pártbizottság kéz- hezkapja a fontosabb határozati ja­vasatokat, megbeszélik azt az üzem (hivatal, intézmény) kommunistáival, pártonkívüli dolgozóival és az ó vé­leményüket is tükröző kiegészítéssel küldik vissza a pártközpontba. Viták, alternatívák — Art jó hallani — mondta a szczecini Hajózási Vállalat pártbizott­ságának titkára -, ha dicsérnek. Jó hallani, de biztos lehetek-e abban, hogy aki dicsér, valóban úgy gondol­ja-e, ahogyan mondja? Nem beszél-e rólam másutt — másként? Aki bírál azt nem szívesen hallgatom, pedig aki a szemembe mondja a hibáimat, annak a szándéka jó, az igazán a barátom. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VL konnresszusáro a LEMP Központi Bi­zottsága által kidolgozott és az 1971. szeptember 4-i plénumon elfogadott irányelvek — kéri a vitát, a bírálatot. Az irányelvekben a Központi Bizottság elemzi az ország társadalmi és gaz­dasági helyzetét, nem titkolva az el­követett hibákat sem. Aztán megha- tó'ozza az ország társadalmi és gaz­dasági fejlődésének fö céljait és irá­nyait a következő öt évre. MegáHapí- tórait r-rm tartja vitathatatlannak, sőt; a fe'arljtok m-ghe ározása, a célok meg;: LJ!' se során t: ab pontban is al­ternatívákat állít. Nem titkolja, hogy minden gondot nem lehet egy ötéves terven belül megoldani, minden pa­naszt nem lehet egyik napról a másik­ra orvosolni. Sok dologban dönteni kell: mit előbb, mit később? Amikor kint jártunk, még sokeze’ pártszervezetben, üzemi, intézeti, hi­vatali kollektívában, a lapokban folyt a vita. Mire e sorok megjelennek, o vita lezárult, meg kellett kezdeni a vé lemények összesítését. Azt azonban már akkor is láthattuk, miről vitáznak leginkább. Poznanban megmutatták nekünk vendéglátóink többek között az új la­kótelepeket. Ezek zöme nemcsak kül­sőleg szép; a lakások is korszer lek kényelmesek. Kisebb városnyi la óte­lep kétlakásos, garázsos, kertes hé zakból áll. Lodzban is szépek a lakó­telepek, de a lakások — ame'yeket láttunk legalábbis —, kevésbé ko'sze- rűek, c szobák kicsinyek. íme, egy alternatíva - a valóság­ban. Legtöbben és leghevesebben arról vitatkoztak: inkább kevesebb lakást, de ami épül, az szép, korszerű, kényel­mes legyen — vagy inkább többet, he kisebbeket is ... Nem könnyű válaszolni. Az irányelvek szerint a lakásépítés ütemét gyorsítani' kell, és a mostani ötéves tervben 25 százalékkal több négyzetméter lakást építeni, mint leg­utóbb építettek. De több kistérfogatú, vagy kevesebb nagylakást? A legtöbbet vitatott kérdések közé tartozik a bérezés. Nem az, hogy emeljék-e a béreket, vagy sem; azt már eldöntötték. Emelik, sót: a legne­hezebb munkát végzőkét és a legki­sebb keresetűekét már emelték is. Eb­ben az évben átlag 7 százalékkal emelkednek a bérek. A vita inkább a bérezés módjáról folyt Az irányelvekben erre is felhívták a figyelmet; „A kongresszusi vitától azt várjuk, hogy a dolgozók mondják el a véleményüket a bérpolitikával, a jövedelmekkel és a társadalmi jutta­tásokkal kapcsolatos elképzeléseikről. Lehetséges, hogy e vita új, a dolgozók igazságérzetének jobban megfelelő ja­vaslatokat hoz felszínre”. Hogy éltek a vita lehetőségével, azt minden üzemben, intézetben, hiva­talban lemérhettük, ahol jártunk. Ko- nyinban például, az alumíniumgyár­ban — ahogy a gyár igazgatója Zmanyrowski elvtárs elmondta - a legtöbben a bérezési rendszer egy­szerűsítését javasolják. De ez sem egyértelmű, mert a gyár vezetői sze­retnék bevezetni a korpótlékot: ez egyben a törzsgárda megbecsülését is jelentené és csökkentené a munkás­vándorlást. Szeretnék jobban figye­lembe venni a munka színvonalát is. Jovasolták, hogy progresszíven emel­jék azok fizetését, akik tanulnak. Ahol az irányelveket vitatták - nem Is lehet ez másként — vitatták a magul dolgait is. Azokat, amelyek nem igénylik a kongresszus döntéseit, ame­lyekben önmaguknak kell dönteniük Poznanban például azt, hogy a mű­emlékvédelemre rendelkezésre álló összeg egy részéből (ami, ha nehezen is, de egyelőre elvonható) ne építse­nek-e most inkább a diákok számára kollégiumot? Konyin városban: még egy óvoda, vagy inkább gyermek- üdülő? A lodzi textilgyárban: a régi gépek felújítása, vagy korszerűbb, új gépek? Ezt aztán a végtelenségig folytat­hatnánk, hiszen nincs olyan jó, hogy még jobb ne lehetne, és a sok szük­séges közül nem könnyű választani; mit előbb, mit utóbb. Nem kétséges; néhol „megfeledkez tek” annak megjelöléséről, hogy mi helyett kell ezt, vagy azt megvalósí­tani és „kívánságlistákat” továbbítot­tak a felsőbb szervekhez. A párt- és állami élet vezetői félreérthetetlenül, őszintén közölték: minden szüksége, set képtelenség egy ötéves tervidő­szakban megvalósítani. A javaslatokat figyelembeveszik; ha most nem való­síthatják meg mind, megvalósítják a következő ötéves tervek során, Ugródeszka — a jövő fe!é A legnagyobb gondok egyike a • felnövő nemzedéknek munkahelyet biz­tosítani. Kiszámították: egy munka­hely létesítése lakással együtt 1 mil­lió zlotyba kerül. Ez kb. 850 000 forint. Ezt kell 1,8 millióval, a szükséges úi munkahelyek számával szorozni. Ez az egyik oldal. A másik az, hogy sok üzemben, ahol pedig olyan termékeket állítanak elő, amelyekre szükség van, esetleg exportálni is lehetne, egy műszakban dolgoznak, a gépel: nincsenek jól ki­használva. Már útban hazafelé, Varsóban fo­gadott bennünket Maiciel Krol, az Országos Tervhivatal igazgatója. Krol elvtárs elmondta, hol tartana1' most a tervezéssel. — Egy fél év — mondta —, rövid idő ahhoz, hogy a viták kikristályosodja nak. Az ötéves terv csak jövőre lesz végleges, hiszen figyelembe keli ven niink majd a kongresszus erre vonat kozó határozatait. A párt, a Központ Bizottság irányelveiben azonban mái meghatározta azokat a főbb irányokat amelyeknek alapján el lehetett kéz deni a tervkészítést. Aztán helye,bi'e+te szavait Krol elv táfs; ennek a tervnek a készítését 1967-ben kezd'ék. Azóta azonban sok minden megváltozott. ifast át kell dől gozni úgy, hogy előli ben az életszín vonal emelkedése álljon. — Az eddigi e'oondo'ások szerint - mond a Krol elvtárs — a vásárló erő á' a’iban 33 s-cza'ikkal emelkedik majd az elkövetkező öt év folyamán Ahhoz, hogy a mepnövekedett vá só *16 érőhez elég áru is legyen, át kel' alakítani a lengyel ipar szerkezetét. Az ioari termelés öt év alatt 43—50 százalékkal (évi 10 százalékkal) nö­vekszik úav, hogy az összes tern.elés fooycsrtósra szánt része — (B szektor) 42 százalékkal növekszik (legutóbb 36 százalékkal növekedett), mia a beru húzásokra szánt termékek (A szektor) növekedésének aránya csökken; öt év alatt 51 százalékkal növekszik — a ko­rábbi 57 százalékkal szemben. A nemzeti jövedelem 38—39 száza­lékkal emelkedik. Ez évi 7—8 százalék. A legutóbbi öt évben 34 százalék volt. A nemzeti jövedelemnek várhatóan 73 százalékát fordítják beruházásra és 27 százalékát fogyasztásra. Mindennek; a nemzeti jövedelem növekedésének, a reáljövedelem, a vá­sárló erő növekedésének is alapja az ipari termelés 48—50 s’ázalékkal, és a mezőgazdasági termelés 18—21 száza­lékos emelkedése. Kérdéseinkre válaszolva szólt Krol elvtárs a gazdasági reform bevezeté­séről is. Abból, amit -mondott és a magunk tapasztalataiból alakult ki a kép. Egy komplex gazdasági rendszer ki­dolgozását már az V. pártkongresszus is célul tűzte. Ennek végrehajtására azonban nem került sor. A. reform be­vezetett elemei között nem volt kellő összefüggés. Az alapvető célt nem fo galma7ták meg pontosan, ezért a be­vezetett elemek nem voltak hatéko nyak. Nem serkentettek kezdeménye­zésre. A Központi Bizottság irányelvei most ismét célul tűzték a gazdálko­dási és gazdaságirányítási rendsze' továbbfejlesztését és korszerűsítését Ennek célja: „A szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és a társa­dalmi, gazdasági, valamint műszaki­tudományos fejlődés meggyorsítása:" A párt nagy jelentőséget tulajdoni! a gazdasági reformnak: „...A leg­fontosabb célok és feladatok meg­valósítása jelentős mértékben függ at tói, mennyire következetesen tudjuk megvalósítani a gazdálkodási rendszer reformját” állapítják meg az irány­elvek. Hogy a reformjavaslat mit tártál máz, még nem lehet tudni. A kong­resszuson ez is kiderül majd. Csaba Imre 1941-1942 őszén és telén hatalmas ütközet bontakozott ki a Szovjetunió fővárosa, Moszkva körzetében. Ez a csata a második világháború egyik legnagyobb katonai eseménye volt. A Vörös Hadsereg hősi védekezés után elsöprő erejű ellentámadással szétver­te és messze hátravetette Moszkva fa­laitól Hitler legjobb haderőit. Az el lenséges hadak megsemmisítésében jelentős részt vállaltak a népi ellen­állók: a partizánok. Összhangban a hadsereggel A szovjet fővárost fenyegető halálos veszedelem idején Moszkva egész la­kossága fegyvert ragadott a hitleri hordák ellen. Mindenütt önkéntes munkászászlóaljak, partizánalakulatok és diverziós csoportok alakultak, ame­lyek bekapcsolódtak az ellenséggel folytatott elkeseredett küzdelembe. A Moszkva környéki partizánharcok­ra jellemző volt a hadműveletek ál­landó koordinálása a népi ellenállók és a Vörös Hadsereg reguláris alaku­latai között. A Moszkvát a legdöntőbb frontszakaszon, Volokalamszk irányá­ban védelmező 16. hadsereg katonái­val a legszorosabb együttműködésben harcoltak a lotosinói, az osztasevói, a ruzai, a volokalamszki és az isztrai körzet partizánosztagai. A partizánok számtalan esetben hajtattak végre rajtaütést az ellenség hátában, meg­rongálták szállítási vonalaikat, felde­rítéseket végeztek, megsemmisítették a hitleri megszállók kisebb helyőrségeit. Közismert például az Ugodszkij Zavodi hadművelet, amelyet négy egyesült partizánalakulat és a Vörös Hadsereg egységei közösen hajtottak végre. No­vember 23-ról november 24-re virradó éjszaka V. A. Karaszev és M. A. Gur- janov parancsnokságával a partizánok várotlan és merész csapással szétver­ték a 12. német hadtest vezérkarát. A volokalamszki országúton Az egész megszállt Moszkva kör­nyék visszhangzott a bátor robbantó partizán, Hja Kuzin nevétöl. Hja Ku­zin az egyik partizánalakulat gárdista csoportját vezette. Ez a csoport azt a feladatot kapta, hogy az ellenség há­tában tartsa ellenőrzés alatt a főköz­lekedési utat, és ne engedjen ót egyetlen tartálykocsi üzemanyagot se. Kuzin és bajtársai becsülettel tel­jesítették a parancsot. A volokalamsz­ki országúton napokig lángoltak a partizánok által felgyújtott benzines tartályok. Az osztasevói partizánok harci si­kere a jól megszervezett felderítés eredményeként jöhetett létre. A csapat legbátrabb felderítője két komszorno- lista, Vologya Koljadov és Tolja 5u- mov volt. Mindketten hősi halált hal­tak, mint a legendás hős, Zoja Kozmogyemjanszkaja. A Moszkva környéki partizánok hős tettei között dicső helyet foglal el azaz ellenség hátországában tevékenykedő bátor leánycsoport, amelyet Jele-na Koleszova vezetett, aki a háború előtt a 47. számú moszkvai középiskola út- törövezetője volt. Aljosa atamán A géppisztollyal, gránátokkal M gyújtópalackokkal felfegyverzett lá­nyok többször is keresztüivagtak o frontvonalon és csodával határos tet­teket hajtottak végre a front mögötti ellenséges területeken. Jelenő Kole- szovát páratlan bátorságáért, vakme Tőségéért és találékonyságáért társ­női Aljosa atamánnak nevezték el Ez a név hamarosan megjelent a né­metek falragaszain, amelyek Aljosa atamán kiadására szólították fel a lakosságot. Jelenő Koleszova fejére hatalmas összegű vérdíjat tűztek kJ. Az ellenség minden igyekezete hiá­bavalónak bizonyult, hogy leszámolja­nak Jelena Koleszovával és társnőivel. Végrehajtották, amit harafiqs köteles­ségük megkívánt. A Moszkva környékén folyó parti­zánharcokban 41 partizónosztag és 377 diverziós csoport vett részt, együt­tesen több tízezres létszámmal. Harci tevékenységüket a kommunista párt ti­zenkét illegális körzeti bizottsága és a területi vezérkar irányította, amely­nek mintegy száz partizán bázist .sike­rült létrehoznia a sűrű rengetegben. A Moszkva környéki partizánok és di­verziós csoportok 1941. októbere és 1942. januárja közptt hazafias köte­lességük teljesítése1 során több mint 17 ezer fasisztát semmisítettek meg, lelőttek 6 repülőgépet, 22 tankot és páncólkocsit, megsemmisítettek 34 lő­szerraktárat, kisiklattak 5 vonatot, fel­robbantottak 35 hidat, 1034 helyen átvágták a telefon- és távíróvonala­kat, aláaknáztak 81 utat... Elismerés a hősöknek A haza méltóképpen elismerte o Moszkva környéki népi ellenállók tet­teit: több mint 400 partizán kapott különféle kitüntetéseket és rendjele­ket, öten pedig a Szovjetunió Hőse cí­met kapták meg. A szovjet partizánok tevékenységé­nek hatásosságát kénytelen volt elis­merni a hitleri propagandagépezet is Idézet a Frankfurter Zeitung 1942. május 24 i számából: „Csak az tudja megítélni, milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk a hátországban tartóz­kodó egységeknek, aki átélte a telet Keleten. Az otthoniaknak fogalmuk sincs erről a számunkra oly szokatlan harcmodorról. Az ellenség úgy csap le, mint a villám, aztán nyomban el­tűnik, támad, elvágja a közlekedési vonatokat, felrobbantja a vasúti pá­lyákat. Ismer minden ösvényt Csak, aki kipróbálta már ezt a kétfrontos háborút, az tudja megítélni, mit élteit ót csapataink ezen a télen”. Ékesszóló beismerés. Ljubov Aliszova OJ varsói lakótelep

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents