Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-31 / 308. szám
UTt. december 31. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972: 1165 lakás Megerősített a lakásépítő tőépítésvezetőséget 1971: idegőrlő év végi ha rában tervteljesítés — A BÉV máris megkezdte a jövő évi program realizálását Idegőrlő évvégi hajrában a jelek szerint teljesíti éves lakás- építési tervét a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. A termelési osztály vezetőjének falán hatalmas grafikonok mutatják ciz egyes épületek átadási határidejét — minden napnak, sőt órának jelentősége van. Az ütemezések alatt a bécsi meteorológiai előrejelző naptár függ: a vállalat legfőbb segítője ezekben a hetekben a kedvező idő. 1971. IV. negyedévét soha nem látott adósággal kezdték — a tervben szereplő 1118 lakásból ugyanis 591 még vissza volt. December 28-án mégis szinte minden érintett vezető optimistán nyilatkozott; az év végi hajrá sikerült, három nappal az évzárás előtt már csak 157 lakás hiányzott a tervből. Örvendetes tény E nem mindennapi finis, természetesen, nem eredményezhette azt, hogy teljes egészében utolérje magát a vállalat: az épületek állnak, a műszaki át- cdásokra sor került, illetve sor kerül a mai nap folyamán, a lakók azonban még jóidéig csak kívülről nézegethetik gyönyörű lakásaikat. Sok munka lesz még a kulcsátadásig, mégis egyértelműen örvendetes az a tény, hogy a BÉV — az ijesztő évközi helyzet ellenére — lényegében képes volt lemaradását pótolni. Három hónap alatt közel 600 lakás — érdemes lenne egyszer alaposabban elemezni, hogy volt ez lehetséges, néhány főmotívuma azonban máris kirajzolódott ennek a hajrának. Az év második felére elcsitultak azok a viták, melyek a beruházók, a tanácsi szervek, a tervezők és az építők között korábban dúltak, s miután időközben létrejött az érdekelt szervek koordinációs bizottsága is — az erőket végre mindenki a munkára összpontosította. Sokat tett a BÉV vezetése e mammut-vállalat belső tartalékainak feltárása, illetve mobilizálása érdekében is. A politikai szervekkel összefogva, szinte minden emberrel külön ismertették a feladatokat, s időről időre minden brigáddal elemezték: mi kell még az eredményes munkához? Ebben a meglehetősen idegfeszítő, de rendkívül őszinte légkörben kimagasló eredmények egész sora született, amit tovább fokoztak azok az intézkedések, melyeket a munkafegyelem megszilárdítása, az anyagellátás tökéletesebbé tétele, illetve a munkaszervezés megjavítása érdekében tettek. Az a tény, hogy a vállalat nehéz pénzügyi helyzetbe került, illetve az, hogy minden szerv, s a lakosság részéről is nagy nyomás nehezedett az érintettekre a lakásterv teljesítése érdekében, azt eredményezte, hogy végre nemcsak a vállalat legfelsőbb vezetése, de a közép-és alsó szintű műszaki vezetők előtt is egyértelművé lett: a lakás kiemelt jelentőségű létesítmény, sőt: politikai kérdés. Átcsoportosítás, párhuzamos munkavégzés, túlóra, nagyobb vezetői igényesség jellemzi az elmúlt negyedévet, s persze megnövekedett az önbizalom is. Bebizonyosodott, hogy egy ilyen hatalmas szervezet csodákra képes, s óriási megpróbáltatásokat bír ki. Az ütemezés Az 1971-es év lakásain még sok munka lesz, a BÉV ennek ellenére azonban már a jövő évi programot is elindította: nagyerővel folynak az alapozási munkák. A kedvező időjárás viszonylag nagy fórt eredményezhet. Az alapozó, iletve fogadószinteket építő brigádokat megerősítették, összevonták a rendelkezésre álló létszámot. 1972- ben 1165 lakást kell a vállalatnak felépítenie — s ebből 1090- et Pécsett. íme, az ütemezés! Első negyedév: 105 lakás. II.: 290, III.: 430, IV.: 340. Az első negyedév lakásaiból 75 Siklóson épül meg — a többi azonban pécsi. A Szigeti útról egyébként a jövő év folyamán fokozatosan áttevődik a hangsúly a kertvárosi területre. Az első kertvárosi paI nel-lakások átadására a II. negyedévben kerül sor, ez szám- szerint 75 lakás, a III. negyedévben azonban már 135, a IV.- ben pedig 250 lakást adnak át Pécs legújabb lakótelepén. Az idei év tapasztalatai alapján az állandóan változó igényekhez alkalmazkodva, január 1-ével több nagy jelentőségű munkaszervezési változásra is sor kerül. Ezek közül a legnagyobb horderejű az a változás, mely a lakásépítőrészleg megerősítését célozza. Pillanatnyilag öt építőipari főtevékenysége van a vállalatnak. Ebből 4 magas, egy pedig mélyépítő. Január 1- vel háromra csökken a magasépítő főépítésvezetőségek száma. Egy főépítésvezetőséget megszüntetnek, embereit és eszközeit zömmel a pécsi lakásépítkezésekre koncentrálják. Az új lakásépítési főépítésvezető: Lá- badi András. Segítenek az elektronikus számítógépek Az új felállás szerint az 1-es számú főépítésvezetőség Pécsett, illetve Szigetvár térségében funkcionál majd — vegyes profillal. Ez a főépítésvezetőség lakást nem épít. A 2-es Siklós és Villány térségében működik majd. Feladatuk: a BCM még hátralévő magasépítési munkáinak elvégzése, a villányi bortároló befejezése, illetve a siklósi lakásépítési program teljesítése. A „lakásépítő üzem" a 3-as számú főépítésvezetőség — kimondottan Pécsett dolgozik, s csak lakást épít. Létszáma 450—500 fő . között lesz. Éves lakáskapacitásuk: 1200. A BÉV egyébként most dolgozik azokon a terveken, amelyek a vállalati szervezet totális rekonstrukcióját célozzák. Elektronikus számítógép segítségével alakítják majd ki azt a szerve- [ zetet, mely biztosítja a munka- ! végzés optimális feltételeit, s ugyanakkor őzt is elősegíti, hogy a mostaninál kevesebb, készlettel, illetve eszközzel hatékoÚjév reggelétől Pécsett bérlettel a csuklós autóbuszok valamennyi ajtaján fel tehet szállni Megszigorítják az ellenőrzést Holnap, január 1-én reggel üzemkezdetkor vezeti be Pécsett a helyi forgalomban közlekedő csuklós autóbuszokon a VOLÁN 12-es Vállalat az utascsere meggyorsítását célzó intézkedést. Eszerint Újév napiától kezdve a 10, 20, 27, 28, 32, 39 40 és 47 jelzésű csuklós autóbuszokon a bérlettel utazók számára lehetővé teszik a valamennyi ajtón való felszállást, ezzel elkerülhetővé válik a tumultus a járművek hátsó ajtajánál. Mit kell tudni a változással kapcsolatban az utazóközönségnek? Kérdésünkre Szako- nyi Károly, a Volán személyA u> ótok ‘honosok, mo törhetik párosok! C \ Januárban esedékes a v műd GÉPJÁRMŰ FlLtLŐSSÉGBIZTOSlTÁS 1972. évi dija. A dij befizetéséhez szükséges postautalványt ügyfeleink levélben kapják meg. A biztosítás dija január 31-ig pótlékmentesen fizethető. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ forgalmi üzemigazgatója a következőket mondta: — A csuklós autóbuszok középső és első ajtajánál elhelyezett felirat is felhívja az utazóközönség figyelmét arra, hogy ezeken az ajtókon csak bérlettel szabad felszállni. A középső ajtónál a kolaurnak, az első ajtónál a gépkocsivezetőnek ajánlatos megmutatni a bérletet. A jeggyel utazók a jelenlegi gyakorlat szerint o hátsó ajtón szállnak fel, s váltják meg jegyüket a kalauz eiőtt elhalad- tukban. — Az indítóit jelzik? — Igen. Az első ajtónál elhelyezett csengővel fogja jelezni a gépkocsivezető az indítást, s hívja fel a figyelmet a felszállás befejezésére. A hátsó két ajtónál továbbra is a kalauz jelez. — Ellenőrzés? — Kezdetben megszigorítjuk, bár art szeretnénk, ha ellenőreinknek minél kevesebb pénz- büntetést kellene kezdeményezni jegy, illetve bérlet nélküli utazás miatt. Nemcsak egyenruhás, hanem civil ellenőrök is dolgoznak majd, az utóbbiak is természetesen karszalaggal. Az utasok nekik is kötelesek felmutatni bérleteiket, jegyeiket. A bliccelőkkel szemben szigorúan lépünk fel. Az intézkedés csak a csuklós autóbuszokra vonatkozik, a többi autóbuszokon változatlanul a jelenlegi rendszer marad érvényben. nyabban gazdálkodhassanak. Különösen a szállítás, illetve a központi diszpécser szolgálat kialakítására fordítanak nagy gondot. Az a terv, hogy a lakásépítésben érdekelt részlegek hosszabb távon egy egységes szervezetté olvadjanak össze, melyet a legkorszerűbb elektronikai és hírközlő eszközökké1 irányítanak majd. De ez, természetesen, még elég messze van. Az a változás azonban, mely a bérgazdálkodást helyezi teljesen új alapokra, már januárban életbelép. Az ÉVM három vállalatot jelölt ki a bértömeggazdálkodás kikísérletezésére, s ezek közül az egyik a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. Az ezzel kapcsolatos tervek, illetve vállalati szabályzatok január közepére készülnek el. Békés Sándor A Pécsi Faipari KTSZ szigetvári 3-as számú üzeme már december közepén teljesítette ezévi tervét, így ezekben a napokban már a jövő évi megrendeléseket teljesítik. Ebben az üzemben a Pécs lakószoba, a Szigetvár tv-szekrény készül félkész áruként. A gyártott elemeket a társüzemek szerelik össze. A képen: a jugoszláv polirozágépen fényesítik a szekrényajtókat. A mohácsi szövőnők Honnét ez a látvány? Megidézték már filmek, regények, munkásköltők ezeket az öreg - tipikusan Váci úti. angyalföldi gyárakat, melyekből tucatnyi épült a századfordulón, nagyvárosok proletárnegyedeiben De ez a gyár Mohácson — közvetlenül a Duna-töltéssel pár- huzamosan — áll. Bejárat a város felől, a hosszú téglakerítés elején nyíló zöld vaskapun. A gyárépület vöröses-bamára pa- tinásodott, a vaskeretes-rácsos magas ablakok tenyérnyi „üvegszemein” esténként valóban „sárgán csordul ki" a fény. A homlokzatra kívülről szerelt szürke vaslépcső vezet fel a szövőterembe. A gépek hatvannyolcvari esztendősek, a magasba nyúló fémkarok-géprészek — látszólag mozdulatlan — „erdejét” a szövőnők szüntelen mozgása bontja meg. A gépek szürkék és feketék, de a lassan telítődő hengereken ezüstösen csillan meg a sokszínű selyem és műseiyem és éppen ez ad némi szerény bájt a roppantul zajos üzemnek. Hogyan élnek a szövőnők, milyenek a munkakörülmények? Közvetlenül a gép mellett e témáról elcsevegni nem lehet, hacsak nem egymás füléhez hajolva, üvöltve, de ez fárasztó. Van itt egy szűk kis iroda, amely Szűcs József üzemvezető és Tóth Gyula főművezető rezidenciája. Két szövőnőt kérünk meg, jöjjenek át egy félórára, nyugodtabb körülmények között beszélgethetünk. * Lovász Antalné 17 esztendeje dolgozik az üzemben. Ebben a „szakmábon" ez meglehetősen hosszú idő mór. Bense Jánosné- j ról nem is beszélve, aki viszont a 29. évet tölti már itt a szövődében, egészen kevés megszakítással. — Ahogy mondani szokás, eléggé „strapás" munka a szövés. Igaz ez?- Mindig is az volt - mondja Lovászné. — A legrosszabb a három műszakos rendszer. En például nem szeretem az éjszakai munkát, mert hiába, nappal nem lehet úgy pihenni, mint éjjel. A gyerekes anyának pedig még kevesebb idő jut pihenésre. — A textiliparban sajnos meghonosodott a három műszak - mondom. Srücs József üzemvezető közbeszól:- Az éjszakázást csak a géppark-bővítéssel lehetne megszűntetni, nagyon költséges beruházással. Vagy pedig az egyik műszak létszámától meg kellene válni. Tehát mindkét út járhatatlan. Bizony járhatatlan, pedig ez nemcsak a mohácsi, hanem az ország valamennyi szövőnőjének gondja, és itt már valóságos tömegről von szó, hiszen a hazai textilipar jelen pillanatban mintegy 135—140 ezer nőt foglalkoztat. A szövőnők túlnyomó része mindenütt három műszakban dolgozik és minden bizonnycl véleményük azonos Bense Jánosné megállapításával: „Az éjszakai munkát elviselni lehet de megszokni — soha!” És nézzük meg a munkaköri ártalmakat, amelyeknek — bizonyos évek elteltével — minden nő ki van téve, annak ellenére hogy a textilipar a könnyűipar kategóriájába tartozik...- Nézze meg, kérem, itt a szemüvegem. Ebben a szakmában általában sokkal előbb jelentkeznek látási zavarok . - mondja Benséné. A legvastagabb fonal átmérője is kevesebb az átlagos cérnaszál felénél. Szakadásnál a szál-erdőből pillanatok alatt meg kell találni a kritikus se- 'yemszálat. De nem egyetlent hanem négy, illetve hat gépre kell eayszerre ügyelni, mert a gyár 204 gépéből 36 dolgozik négy, 168 gép pedig hatgépes rendszerben. És ebből következik a másik munkaköri ártalom: lábfájás, visszeresedés. Nem is csoda. Egy nyolcórás műszak alatt a szövőnő — ezt kiszámították — a rábízott gépek mentén legalább 10—12 kilométert gyalogol, ha nem többet... Ami a legnehezebben elviselhető: a zaj.- Igaz-e, hogy Mohácson orról ismerhetők a szövőgyáriak, hogy az utcán a szokásosnál általában hangosabban társalognak? A két asszony nevetve bólint:- Igaz! De nemcsak az utcán, hanem otthon is. Műszak alatt kénytelen az ember szinte ordítani a másiknak, különben nem értjük egymás szavát. Aztán ezt megszokjuk. De később, jó tiz-tizenöt év múlva már csökken az ember hallása, A szövődében o megengedett — és mondjuk: elviselhető zajérték 82—84 decibel. És mennyi itt?- Legalább kilencven, vagy annál is több — mondja Szűcs József üzemvezető. És most ide iktatom Bense János igazgató véleményét, egy korábbi beszélgetésünk alapján.- Svéd gyártmányú — lü!be helyezhető — zajszűröt rendszeresített a vállalat, de a főmérnökkel egy NDK-beli tanulmány- utunk során német gyártmányú szűrőt hoztunk. Szerintünk ez éppen úgy megfelel a célnak, mint a másik, viszont olcsóbb. Csakhogy nem mindenki használja, mert kellemetlen érzésnek tartiák, nyolc órán át bedugott füllel dolgozni. Embere válogatja, bizonyára így is van. De a zajszűrő-vatta egyébkén• sem tökéletes megoldás. Olyan korszerű gépeken kellene dolgoznunk, amelynek zajszintje a lehető legkevesebb.- Vannak-e ilyen gépek?- Tudomásom szerint Csehszlovákiában gyártanak úgynevezett vízcseppes, vetélő- nélküli szövőgépeket. Ezeknél nem vetélő viszi a ve• tülékfonalat, hanem vízcsepp, vagy tán úgy mondhatnám, hogy vízzel „lövik" oda-vissza irányba a fonalat. Kitűnő találmány, állítólag az amerikaiak kétszáz gépet meg is vásároltak. Úgy tudom, vállalatunkn íl. a Hungária Gyárban szintén van ilyen gép, amely magas teljesítmény mellett minimális zajt okoz. De mi, érthető módon - miután a vállalatnak csupán egyik kis üzeme vagyunk - aligha jutunk hozzá ilyen gépekhez Ismerem az országos terveket miszerint 1970-töl Í985-Íg a népgazdaság mintegy 15 milliárd forintot fordít a textilipar fejlesztésére. Hogy ebből mi mit kapunk, azt nem tudom, * . A mohácsi szövőnők munkakörülményei tehát egyáltalán nem rózsásak. És mégis,-'van valami vonzása a gyárnak. Mohácson selyemszövőnek lenni — mindig is némi tekintéllyel párosult. Tóth Gyula főművezető szinte gyerekfejjel lépett be annakidején az üzembe, név szerint ismer mindenkit és azt mondja, hogy az újonnan belépők közül is nagyon kevesen „morzsolódnak”' le. — Pedig elhihetik, hogy amióta én itt dolgozom - s ennek lassan huszonöt esztendeje egy-két esettől eltekintve nem emlékszem arra, hogy a szövőnők a gép mellől mentek volna nyugdíjba, lóval előbb lefáradnak és igyekszünk könnyebb munkát biztosítani számukra, hogy jobb körülmények közön dolgozhassanak nyugdíjaztatásukig. — Mégis, mi „fogja" meg a munkásokat? — Kérdezze meg az asszonyokat... Lovászné: — Nem tudok mit mondani, Annyi biztos, hogy nem válnék meg a szövődétől. Éveimnek jelentős hányadát itt töltöttem el, ez is számít, Meg azért a szövés nagyon szép munka. Az is jó, hogy látom magam előtt, hogyan válik a fonalból szép műselyem, amelyből még szebb ruhákat lehet kreálni. Ritka eset, szinte kuriózum hogy egy gyár igazgatójának felesége ugyanabban a gyárban munkásként dolgozik. .— mondom. — Nemcsak a lelesége, hanem a fia is - mondja Benséné. — Egyébként nincs ebben semmi különös. Amikor a tériemet idehelyezték, valaki őzt mondta, hogy a Bensénének mennie kell a gyárból, mert nem összeegyeztethető... és a többi... és a többi! Erre art mondtam: „Én előbb itt dolgoztam, mint Bense elvtárs, tehát maradok!” Egyszer mégis kivittek, vagy mondjam úgy: „kiemeltek" mozgalmi területre, de nagyon hamar visszajöttem, azt mondtam, hagyjatok engem békén, én itt, és a gép mellett akarok dolgozni. így is lett. A szövést szeretni kell. Aki nem szereti, akár el se kezdje, Amikor kilépek a kapun, visz- szanézek tűnődve az öreg, za- katoló-dübörgő épületre: semmit nem változott. Csak valami miatt... jobban megértem. . ( Rab Ferenc
