Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

Vllég proletárjai, egyesüljetek

Ära: 80 fi!!é*

Dunántúlt napló

XXVIII. évfolyam, 307. szóm

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

1971. december 30., csütörtök

Faiuparlaiiisiitek

kjyitott ajtók előtt dolgoz■ ’ nak a tanácsok. Senki előtt sem titok, hogy mire költik <n pénzt, sőt az sem, hogy mek kora az az összeg, amivel gazdálkodhatnak, milyén közelebbitávolabbi tervek vannak a település fejlesztése, kulturáltabbá tétele érdekében.

Az őszi—téli időszakban megrendezett falugyűlések még szélesebbre tárják az ajtót: a ta nácsi vezetők az egész község nyilvánossága előtt adnak számot arról, hogy mit sikerült végezni egy esztendő alatt, s mi az, ami a következő évre, vagy évekre mar’ad. Tulajdonképpen ezeken a faluparlamenteken születnek meg a tervek is, közös elhatározással, mindenki érdekében, és mindenki segítségé vei. Mert nemcsak arról von szó, hogy mit végzett a tanács, — egyre inkább arról is, hogy mit végz*ctt a község, hiszen az emberek aktiv közreműködése, segítsége, támogatása nélkül sokmindent szinte lehetetlen lenne megvalósítani. A község- építés mindenki érdeke, s ezeken a falugyűléseken lehetőség nyílt arra, hogy érvek és ellenérvek csatájában eldöntsék az émberek: ebben az időszakban mi szolgálja legjobban a falusi közösség érdekeit. Hallgatnak az emberek szavára. Nagypaliban például eldöntött tény volt, hogy a rendelkezésre álló pénzből legközelebb a ravatalozót fogják megépíteni. A falugyűlésen azonban elmondták az emberek: szerintük most nem ez a legfontosabb feladat, s ezért úgy döntöttek, hogy a pénzt a község egyik, szinte járhatatlan utcájának lekeverésére kell fordítani, — s mindjárt azt is vállalták, hogy társadalmi munkával segítenek a tanácsnak.

De más hatása is van ezeknek az őszinte hangulatú faluparlamenteknek: Pusztakisfalun, ahol a községen keresztülfolyó patak rendezéséről volt szó, a falugyűlésen az is felvetődött, hogy vannak emberek, akik szemétlerakónak használják a patakot. A közösség, ott helyben megoldást is talált: elhatározás született egy közös szemétlerakóhely létesítéséről, ahonnan havonta egy-egy, fogattal rendelkező falubeli rendszeresen eihordja majd a szemetet...

A következő esztendő tervei is szóba kerültek a falugyűléseken. Tulajdonképpen senki előtt sem ismeretlenek, mert a tervek gerincét azok az indokolt és megvalósítható kérések alkotják, amelyeket a jelölőgyűléseken mondták el az emberek. Mégis, jó, ha újból szólnak róla, ha még egyszer megvitatják, mi a leg'ontoscbb a megvalósításra váró tervek közül, s melyik kerüljön először sorra. És jó azért is, mert nem 'egy falugyűlésen módosultak a tervek, a helyi viszonyokat alaposan ismerő községbeliek felszólalása alapján.

Nemcsak nagy dolgok, százezer forintokat igénylő kérések kerülnek igy a nagy nyilvánosság elé, hanem apró, messziről nézve talán észrevehetetlen ügyek is. Ezek is fontosak, hiszen a tanácsok nagyobb önállóságával az emberek maguk alakíthatják, maguknak kell alakitaniok környezetüket. És jó, hogy mindent mindenkivel meg lehet beszélni, a községbeliek tulajdonképpen egymást győzik meg a jobbról, egészségesebb a közérzet, elkerülhetők a későbbi viták, és mindenki egyformán örül egy-egy új létesítménynek, — hiszen mindenki akarta .,.

D, K J,

lavuló gyártmánytf raktára, korszerűbb termékek, intenzív piackutatás

Négy miniszter a jövő évi export kilátásairól

3Ő0 millió forint — talaivódelemre, talaiiavításra ---------------------1--------------------------------:-------------------------------N

em állami

rr

A következő éveknek közismerten egyik fontos feladata, hogy a termelő és a külkereskedelmi vállalatok javitsák piaci' munkájukat, fűzzék szorosabbra együttműködésüket, ezzel is előmozdítva az export tartós és dinamikus növelését. Az MTI munkatársai meg kérdezték dr. Biró József külkereskedelmi, Keserű Jánosné köny- nyüipari. dr. Dimény Imre mezögazdösági és élelmezésügyi, valamint dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert: tárcájuk területén 1972 ben melyek lesznek a legfontosabb teendők az exportmunka javítására, külföldi piacaik bővítésére.

Dr, Bíró József;

— Az export fokozásának fő feltételei közé tartozik, hogy folyamatosan és kellő Időben mérjük fel a világpiaci helyzetet, a konjunkturális és egyéb tendenciákat, s széles körben ismertessük meg külföldön a magyar árukat. Nem kevésbé döntő jelentőségű, hogy a hazai termelés, annak struktúrája egyre inkább megfeleljen a vásárlók igényeinek. Export-lehetőségeinket mindenekelőtt termékeink korszerűsége, jó minősége, versenyképes ára, s nem utolsó sorban az szabja meg, hogy milyen kiegészítő szolgáltatásokat tudunk külföldi vásárlóinknak nyújtani, garantálhatjuk-e például termékeink megfelelő szervizét.

— A Külkereskedelmi Minisztérium és a külkereskedelemmel foglalkozó vállalatok máris nagy eráfeszitéseket lettek és a jövőben még inkább azon munkálkodnak, hogy a magyar áruk számára stabilizálják, s bővítsék a külföldi piacot. Ügy ítélhető meg a helyzet, hogy mind államközi, mind pedig üzleti vonalon megvannak a feltételei az export fokozásának. Az export növeléséhez számítunk hazai partnereink, a ter- tnelő vállalatok erőteljes közreműködésére. Elsősorban a gépipartól és a könnyűipartól várunk mind több olyan terméket, amely megfelel a világpiaci követelményeknek. Külön említeném a mezőgazdasági és élelmiszeripari export növelésének^ nagy lehetőségeit.

— összefoglalva hangsúlyozni kívánom, hogy az export fokozásának kulcsa továbbra is a termelők kezében van. Az ipari és a mezőgazdasági termelés korszerűsége, a jó. minőség, a versenyképesség exportunk növelésének legfőbb feltétele.

Keserű {ánosné:

— A könnyűipari termékeknek jelenleg csaknem egyharmada exportra készül, s az arány 1972-ben tovább nő. Terveink szerint jövőre 11 — 12 százalékkal több terméket gyárt exportra a könnyűipar, mint az idén. Az ily jelentős mérvű fejlődés azonban csak akkor lehetséges, ha gyorsabban korszerűsítjük a gyártmánystruktúrát. 1971-ben a belföldi rendelések csökkenése is megerősítette azt a tapasztalatot, hogy azok a vállalatok tudnak rugalmasabban alkalmazkodni a kereslet-változáshoz, amelyek az áXuk megfelelő választékát tudják • felajánlani a hazai és külföldi vá- ,i sarlóknak. Olyan cikkeket kell • tehát gyártani, amelyeket itthon, más szocialista országban vagy tőkés piacokon egyaránt jól el lehet adni.

— Az export növelésének - különösen a divatcikkek esetében - alapvető feltétele, hogy a vállalatok rugalmasan alkalmazkodjanak az igények gyors változásaihoz. Tovább kell tehát fejleszteni az ipari és a külkereskedelmi- vállalatok együttműködését az' export előkészítésében és lebonyolításában egyaránt. Szélesebb piaci bá- I

j zist kell kiépíteni, javítani a ! mintakészítés és a kollekciózás színvonalát, gyorsaságát, vagyis az egész együttes piacszervező munkát. Nemcsak új piacok szerzéséhez, hanem a meglévők megtartásához is elengedhetetlen, hogy határidőre, j jó minőségben és az előírt fel- I tételek betartásával készítsék el. termékeiket az üzemek.

Dr. Dimény Imre;- A jövő évi külkereskedelmi tervek összeállításakor isimét érvényesült az az elv, hogy csak akkor lehet szó a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékek exportjáról, ha ezekből a cikkekből megfelelő a belföldi ellátás. Éppen ezért az emlíjett cikkek külkereskedelmi forgalma magán viseli mindazokat a vonásokat — eredményeket és gondokat —, amelyek ma jellemzik a hazai élelmiszergazdaságot. A népgazdaságnak ez az ágazata oly mértékben fokozta a kenyérgabona- és a takarmánytermelést, továbbá, például a sertés- és baromfi- tenyésztés eredményeit, hogy ez már a külkereskedelmi forgalomban is lemérhető. Kétségtelen azonban az is, hogy a mezőgazdaság egyes ágazataiban mutatkozó stagnálás vagy visszafejlődés kedvezőtlenül befolyásolja a külkereskedelmet.- Az élelmiszergazdaság 1972. évi külkereskedelmi forgalma meghaladja majd az 1971. évi szintet. Jövőre a külkereskedelem minden eddiginél több mezőgazdasági terméket szállít, . feldolgozott állapotban, tehát előnyösebb értékesítési feltételek mellett külföldre. A növényi eredetű termékek kivitele dinamikusabban nő, mint az állati eredetűeké, s így az állati termékek idei kiemelkedően magas exportaránya mérséklődik.

A dollárelszámolású külkereskedelmi forgalomban — különösen az exportban — erőteljesebb növekedést irányoztunk elő. A többletexport nagy részét a konzervfélék és a vágott baromfi alkotják. A rubelelszámolású országokkal is élénkül az export—import. Ezekbe ez országokba a tervek szerint körülbelül 13 millió rubel értékű áruval többet szállítunk, mint az idén. Valamivel több húst és húskészítményt exportálunk az ideinél a szocialista országokba, és fokozzuk a minőségi borok, a friss gyümölcs és a gabona kivitelét is.- A mezőgazdasági termelés fokozódása lehetővé teszi, hogy 1972-ben — az, 1971. évihez képest - csaknem 2 kilóval növekedjék az egy főre jutó belföldi húsfogyasztás, s ugyanakkor az ország szempontjából to- ! vábbro is kedvezően alakul a hús export—import egyenlege. ; Az ideihez képest valamivel fokozódik a húsipari export, főképpen sertésből. Ugyanakkor

a szarvasmarha-tenyésztésben kialakult ismert helyzet miatt — amelynek javítására egyébként a MÉM programot dolgozott ki -, néhány ezer tonnányi vaj importjára kerül sor. Ezzel egy- idóben visszafogjuk d magyar sajtexportot, hogy o belföldi ellátás ne szenvedjen hiányt. A zöldségtermesztésnél is jelentős

helyet foglal el a hazai fogyasztók érdeke. Mint ismeretes, a zöldségtermesztés fokozására, közgazdasági intézkedéseket hozunk, növeljük a paradicsom, a fűszerpaprika, a zöldpaprika felvásárlási árát. Azt várjuk, hogy ez az intézkfe- dés az exportra is kedvező hatással lesz.

Dr. Horgos Gyula:- A kohászat és o gépipar exportja 1971-ben volamivel kisebb mértékben nőtt, mint azt I az államközi egyezmények kon- | tingertsei és a vállalatok adottságai lehetővé tették volna. E helyzetet miniszteri értekezleten j és a vállalatokkal folytatott j konzultációkon elemeztük, s megfelelő intézkedéseket tettünk az export növelésére.- A szocialista országokkal az elmúlt hónapokban kötött államközi egyezmények a jövő évre kedvező kereteket biztosítanak a gépexport fokozására.

A keretek kitöltése rendelésekkel jó úton halad, ami vállalataink piaci munkájának és a külkereskedelmi szervekkel való jó együttműködésének tulajdonítható. Megvan tehát a reális alapja annak, hogy 1972- ben a rubelelszámolású országokba irányuló gépexport az ideihez képest mintegy 16 százalékkal növekedjék. Különösen nagymértékben nő gépexportunk a Szovjetunióba.- A dollárelszámolású országokba is a szocialista országokéhoz hasonló mértékben kívánjuk növelni gépexportunkat.

A tőkés országokban a magyar gépipari vállalatok az idén jelentős lépéseket tettek piaci pozícióik megtartására, sőt a kölcsönös érdekeknek megfelelő kooperáció létesítésével azok kiszélesítésére. A forgalom bővítését elősegítik az utóbbi években kötött kormányközi megállapodások, a hitel- és a műszaki-tudományos egyezmények is. Igen fontos továbbra is a vállalatok kitartó piaci munkája, a szerviz- és vevőszolgálati hálózat továbbépítése, a vállalati kirendeltségek hálózatának bővítése és általában mindaz, ami a kultúrált külkereskedelemnek nélkülözhetetlen feltétele. |

Négymillió hold földet az erózió, további négymilliót pedig a belvíz pusztít éviöl évre hazánkban, s Baranyában ennél is rosszabb a helyzet. Míg országosan 19 százalékos a kimondottan kedvezőtlen adottságú területek aránya, addig Baranyában 36 százalék ez a szám, tehát minden harmadik baranyai hold „erősítő injekciókra" szorul. Ezeket az erősítő injekciókat a meliorációs beruházások jelentik, melyek nagyságrendje évről évre nő. 1964- ben 12 millió, 1973-ben 33 millió forintot fordítottak e célra — 1973 re pedig már negyven millió az előirányzat. 1964 és 1970 között 161,6 millió forintot ruháztak be a rászoruló tsz ek, állami gazdaságok — s ebből a hatalmas összegből 139,6 millió volt oz állami támogatás. De hát megérte-e?

E kérdésre keresett választ a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, mely 42 szakember bevonásával, valamennyfrjárási NEB közreműködésével, 114 napos ráfordítással vizsgálatot folytatott a meliorációs beruházások hatékonyságának tárgyában. A kérdésre adandó válasz nem könnyű, mert vannak egyértelműen pozitív és ijesztően negatív példák is - a legfőbb tanulság mégis megfogalmazható egy mondatban: a nagy állami ráfordítással megvalósított meliorációs beruházás nem ajándék, melyet csak el kell fogadni. Alapberuházásról van szó, melyet állandóan tovább kell fejleszteni, s melyre építve szinte a gazdálkodás egész szerkezetét és menetét korszerűsíteni kell.

A legtöbb hiányosságot a meliorációs létesítmények — mindenekelőtt a csatornák —, műszaki állapotával, illetve karbantartásával kapcsolatban jegyezték fel a népi ellenőrök. Nincsenek megfelelő szervezetek és eszközök, melyek ezt a munkát elvégeznék, s ez azt eredményezte több helyen, hogy bár a beruházás teljes egészében még el sem készült, máris kezdeni lehetne elölről. Vannak, természetese’n, jó példák is, ilyen a Szentegáti Állami Gazdaság is, mely külön technikust állított be a karbantartási munkák szervezésére és irányítására, s létrehozott egy speciális brigádot is. E kérdéskomplexummal kapcsolatban végül is a következőket szögezte le a NEB. 1. Sok múlik a helyi vezetőkön, 2. e vonatkozásban is az erők összefogására van szükség, mert korszerű karbantartó gépeket csak az érdekelt gazdaságok közösen lesznek képesek vásárolni, illetve fenntartani.

Hogy mit jelent a jó minőségben elvégzett meliorációs beruházás, illetve, hogy milyen eredményeket hozhat az olyan termelési struktúra, mely mesz- szemenően figyelembe veszi e

beruházások eredményeit, jól i példázzák, a gödiéi változások, Gödre eddig mintegy 20 millió forintot fordított talajvéde'em- re, illetve talajjavításra. 1965- ben búzából 9,4 mázsás atla- j got értek el - 1970-ben 13,3 mázsát. Kukorica 1965: 22,8 — I 1970: 28 mázsa, de ugyanilyen I arányban nőtt a lucerna, illetve a cukorrépa holaankénti termésátlaga ■ is.

1971-75 között 220 millió forintot költenek Baranyában meliorációs beruházásokra - s ebből 170 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás lesz. E hatalmas összeg szükségessé teszi, hogy még az eddiginél is körültekintőbben használják fel a gazdaságok a kapott pénzeket, illetve, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák minden területen a beruházási ütemet. Rendkívül fontos feladat a gazdaságok, illetve mezőgazdasági üzemek vezetőivel megértetni: nemcsak az állam gondja a talajvédelem, illetve talajjavítás - az állam által biztosított összegek hatékony felhasználásáért, illetve kamatoztatásáért a helyi vezetők felelősek.

A Népi Ellenőrzési Bizottság alapos és elemző vita után a következő főbb javaslatokat fogalmazta meg és fogadta el. 1. Valamennyi érintett üzem és gazdaság készítsen meliorációs tervet, 2. A -beruházás befejezése után mindenütt fokozott gonddal érvényesítsék a talajvédő vetésforgókkal kapcsolatos előírásokat. 3. A tanácsok segítsék azokat az üzerfti törekvéseket, melyek a melioráció hatékonyságát kedvező irányba befolyásoló, úgynevezett pótlólagos beruházások megvalósítását célozzák. Ehhez mindenekelőtt hosszúlejáratú hitelek kellenek. És végül: 4. A tanácsi szervek segítsék, illetve tegyék lehetővé, hogy a melioráció jobb propagandája érdekében tájegységenként legalább egy mintaüzem jöjjön létre.

B. S.

Ai év végéig mintegy 2900 mázsa lenszál és 6900 mázso lenkóc kerül ki a drávasrabolcsi lengyár- ból, — lényegesen több, mint 1970-ben, s a végtermék minősége is jobb a tavalyinál. Képünkön: kóccal etetik a tisztítógépet.

Erb János felvétel®