Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

11 OT1. december 83. DUN ANTŰLI N APLÖ Az áthajló diófaágtól a ruhaszárító-kötélig méta bíróság a tárgyaló­terembe vonul. Mindenki fel­áll, ítéletet hirdetnek. - Né­ha megmosolyogni való ógyekben is. A DIÓFA AGA Évtizedekig éft jó szom­szédságban JÓ-; nos és József. Hol János, hol ;'Jj- József Dincéjé- '-Li ben vitatták meg a világ állását — Csinált borral kínálsz engem János? — hórdült fel e pinceszerek egyikén József.- Méghogy az én borom csi­nált? A tiéd az összekutyult, már a múltkor is éreztem ... ~ Az én borom összekutyult? Hát akkor ne lássalak a pin­cémben többszöri — kiabált fenyegetően József. — De az én pincémbe se dugd be többször a pofádat | — repükázott János, bevágta maga után a présház ajtaját. A .„kinek milyen bora van“ vita ezzel korántsem ért véget „Majd én megmutatom ne­ked, hogy ugrálsz te még úgy, ahogy én fütyülök" — határozta el- mogát János és azon gon­dolkodott, hogyan törhetne borsot szomszédja orra alá? Ezt kigondolni sétálgatott a kertben. Jártában-keltében megakadt a szeme egy diófa ágán, ami József szomszéd kertjéből hajlott ót a kerítésen. Mit keres ez a diófaág az én portámon? Na, majd teszek róla, hogy ne háborgasson I — határozott János. A bírósághoz benyújtott ke­resetében megírta nagy sérel­mét. .. az áthajló diófaág zavarja nyugalmamat, meg az­tán félő az is, hogy egy szélvi­har alkalmával lesodorja a nyári konyha tetöcserepeit. Ezért kérem, hogy a bíróság mondja ki: szomszédom köteles a fát kivágni”. A tárgyalás előtt Igazság­ügyi szakértő - is megszemlélte a per tárgyát képező diófa-,' ágat. Nem. ingyért megírta vé­leményét, miszerint az ág nem zavar semmit és senkit. A tár­gyaláson —, ahol ott volt az alperes, a felperes, a szakértő, a jegyzőkönyvvezető — meghoz­ták az ítéletet: a fát nem kell kivágni! ­De János nem hagyta ennyi­ben ............ akkor kérem, hogy He j, azt a réztrombitáját! a szóban lévó ágat csonkok jókl” - írta az újabb bead­ványban. Az új beadványt ik­tatták, szignálták és majd az egész ügy ismét megvizsgá­landó ... „Méghogy az én borom csi­nált“ — mormogta maga elé János, amint kifelé lépkedett a bírósági folyosón. PERESKEDÉS 1 FORINT 30-ERT Egyik válla­lat bejelentést tett a bírósá­gon, hogy a vele üzleti ösz- szeköttetésben lévő másik vállalat nem fizeti meg a Vért és jogos 273 forintot. Amikor az al­peres megtud­ta, hogy 273 forint miatt pert indítottak ellene, postára adta az összeget, ami annak rendje és módja szerint meg Is érke­zett a felperes vállalat pénz­tárába. Valaki még azt híhetné, hogy a dolog ezzel lezárult. Nagy tévedési — és hol a kamat? - kiál­totta a felperes. - *Már pedig azt sem hagyjuk a bőrükben I „Kérjük az összeg kamatának megfizettetését is” — írták. A bíróság számolt: ennyi az összeg, ennyi a késedelem, ennyi pedig a százalék, azaz ezrelék —, összesen tehát 1 fo­rint 80 fillér, azaz egy forint nyolcvan fillér. Aztán meghoz­ta ítéletét. Az íteletet több pél­dányban legépelték, majd ajánlott levélben (így írja elő a rendelet) megküldték egy- egy példányát az alperesnek és a felperesnek is. Az ajánlott levél díja darabonként 4 fo­rint... A perköltség 100 fo­rint ... Az ajánlott leveleket feladták, szortírozták, a postás kézbesítette, aztán két helyen iktatták... majd irattározták. Az 1 forint 80 fillért óz alperes postára adta, ott bevételez­ték ... megküldték ... bélye­gezték ... A felperes bevéte­lezte, nyugtázta — és elégedet­ten dörzsölte kezét a per sikere ' láttán. A RUHASZÁRÍTÓ KÖT£L Er sem amo­lyan inci-finci ügy óm! Már ítélkezett a bí­róság, de még nincs pont a mondat végén. Kati mama írásban nyújtja be panaszát a tanácshoz. Pa­naszkodik, hogy a háztulajdo­nos elrontotta a villanykap­csolót a lépcsőházban. Ha csak ez lenne az egyetlen sérelme. De van ennél égbekiáltóbb is. „Én alacsony növésű asszony vagyok. A tulajdonos az udvar­ban olyan magasan helyezte el a ruhaszárító kötelet, hogy nem érem el. Kérem a háztu­lajdonost, hogy a villanykap­csolót csináltassa meg, a ruhe- I szárító kötelet pedig tegye ala­csonyabbra” — ez a beadvány lényege. A tanács „átteszi" az ügyet a bíróságra. Iktatják, gépelik, postázzák —, megérkezik, a bí­róság iktatja, szignálja ... A bíróság - egy tanácsve­zető bíró, két ülnök, egy jegy­zőkönyvvezető — tárgyal. Két ügyvéd is szorgoskodikl ítélet: a háztulajdonos köteles a vil­lanykapcsolót kijavíttatni, kö­teles a ruhaszárító kötelet úgy elhelyezni, hogy azt a bérlő elérje ... Az ítéletet gépelik, iktatják, elküldik ... A háztulajdonos pedig nem ért egyet a bíróság döntésével^ fellebbez! Az ügy /nőst másodfokon ke­rül ismét tárgyalásra. Három szakbíró foglalkozik majd vele. Nem tréfa ez, kérem! TROMBIT AOGYBEN fizesse vissza, valamint néhány ingóságot is adjon ki. Ezen kí­vül vissza követeli kedvenc réz- ; trombitáját is. A járásbíróság — bíró, jegy­zőkönyvvezető stb. — foglalko­zott az üggyel és úgy ítélkezett az összes körülmény alapos l vizsgálata után —, hogy a fel- j peres minden keresetét eluta­sítja. A férfi azonban fellebbezett! Még azt megértené, hogy a pénzt és az ingóságokat nem kapja vissza, de abba már nem nyugszik bele, hogy a réztrom­bitája ne kerüljön vissza hozzá. A trombitából nem enged! Igen.ám, de hol a trombita? Kiderült, hogy az asszony — amikor Svédországban élő lá­nya meglátogatta - a lányá­nak ajándékozta, aki magával vitte. Míg a per folyt, meghalt ez asszony. Volt némi kis megta­karított pénze, ingóságai a lánya örökölte. A pert - az asszony halála miatt — szüneteltették mindad­dig, amíg az alperes jogutód­ját meg nem találják. A jogutód — a lány szemé­lyében — megtaláltatott. A férfi immár volt élettársának lányá­tól, követelte vissza a hangszert. A lány megküldte a várva-várt trombitát. Na, most már fújhatja — gondolhatná valaki. ' Szó sincs róla! — De kérem, ez a trombita horpadt! — kiálíott fel a férfi és most már a lányt perli egy jó trombitáért. A keresetet a bíróság Svéd­országba küldte. Pillanatnyilag ez 0 helyzet trombitaügyben, várják a svéd- válaSzt..., * De hol az a trombita, ame­lyet időnként meg kellene fúj­ni: kürtszó hívja fel a figyel­met arra, mivel kell néha a bíróságoknak foglalkozniuk! Caray Ferenc Mit főztek szépanyáink? Magyar Nemzeti Szakácskönyv 1845-ből Leves agglegénnyel és Yén tyúkkal — Csukakolbász, tekenős pástétom Élettársak pe­reskednek. Mi­után egy évi együttélés után szétváltak a férfi a Volt élettá rsával szemben kere­seti igényt nyújtott be. Követelte, hogy az asszony 15 ezer forintot — amit ő egy év alatt hazaadott—, „Nem keretbe« annyi« a jó gaida, amit az ügyetlen srakacsné el nem «ékozolhat.” {Dugonics A. példabeszéde) A fenti idézet a mottója an­nak a 126 éves Magyar Nem­zeti Szakácskönyvnek, amely poros padláson, régi iratok kö­zül került elő, s ö napokban vásárolta meg a pécsi antik­várium. Igencsak kapós lehe­tett a múlt század elején az a gyűjtemény, amelyet Czifray István pesti 'szakácsmester állí­tott össze. 1845-ben már he­tedszer jelent meg, „biztos és sok esztendei tapasztalás által jóvá hagyatott 1648 szakácsi út­mutatást tartalmazva". A hús- és böjti étkek, sütemények, ned­vek, kocsonyák, fagylaltok re­ceptjét — az előszó szerint - „Nádor Ispány Úr udvari sza­kácsának alapos oktatásait vé- vén vezérül" adta a szerző a magyar gazdaasszonyok kezé­be. „keverj habzásig nyolc lat IrAs vajat, tégy hozzá ...” No de mennyi is a mi mérté­keink szerint nyolc lat vaj, fél font zsír, egy meszely tejfel, két pint méz, fertály font főtt gesz­tenye, hat itycze tej stb? Csak gyanítom, hogy az ételekhez egy talicskányi hozzávaló szük­séges, hiszen a recepteket 24 személyre számították. Ez csak az egyik akadály, hogy a sza­kácsi útmutatások szerint, vala­milyen, rég elfelejtett ebédet készítsünk. Paprika, bors, szek- fű, hagyma akad, de kakukk­fű, szerecsendió, gömbér, ba­zsalikom, tárkony-ecet — fel­tehetően — csak kevés élés­kamrában. Böngészgetjük a megsárguit lapokat, ínycsiklandó finomsá­gok, különös, ismeretlen elne­vezésű ételek leírása között a magyar konyha legkedveltebb gasztronómiai csodái után ku­tatva. Meglepő: hiányzik a gu­lyás receptje, pedig levesből 162 félét találhatunk. Levest főztek kenyérből, apró madár­kákkal, füvekből, levelekből, fe­hér répából, hajdinból. A mó­dosabbak asztalára kerülhetett első fogásként sör- és borle­ves, koppon, csirke, vén tyúk, rák, velő és teknösbéka, külön­leges fuszarelckel. ízesítve, tar­talmas betétekkel gazdagítva. Gyümölcslevesek tejszínnel, ma­zsolával, mandulával. Ma már mulatságosnak tűnik egy-egy elnevezés: öreglencse vén tyúk­kal, vagy kartifiola (karfiol) lé agglegény betéttel.. Fánkszerű, agglegény leves­betétet mi is készíthetünk. íme: CZŐi/ES A&SZCLUT PIM& TOLVA? Százszámra sorolja a szerző, miként a leggazdaságosabb, legfinomabb sütni, főzni, ízesí­teni a belsőséget, halat, va­dat, szárnyast. Ügy tűnik, nem is annyira a zsíros húsok, meg az erőspaprika, inkább a pá­rolt, főtt, vajas, tejfeles, ba­romfi, rák, mártások dominál­tak az ízeiről híres magyar konyhákban. Teknösbéka saját tekenőjében, esik vajban, csom- pó mártásban, csiga töltve, menyhal, süllő, angolna, oszt- rige, csiga, vidra, rák sütve, rántva, fasírozottnak, pástétom­nak. Érdekes ünnepi étel, karó csonyra, szilveszterre egyaránt ajánlhatjuk. Csukából, vagy potykából készült kolbász. Ha­lat vágni olcsóbb, mint sertést, s a kolbász a városiaknak is a disznóölés illúzióját kelti. Egy bökkenő ran csupán: miként fojtsuk rézlábasba a bazsali­kommal, fűszerekkel kevert, ki- szálkázott csuka húst, majd mi után juhbélbe toltye rostély^» megsütöttük, honnan vegyünk a locsolásához barna vajat? Gondolom, nem sokan bán­kódnak emiatt, hiszen megle­hetősen nagy azoknak a tábo­ra, akik a csukakolbász he­lyett a fokhagymás, csípős, ser­tés kolbászt választják. Étvágy- gerjesztőbb a töltött kappan fácán káposztával, fogoly len­csével, a béllel együtt felhasz­nált szalonkák azonban már nem ízlenének mindenkinek. Torták, krémek, sütemények. A legtöbb ünnepi édességet csokoládéval, mandulával, va­níliával, citrommal készült kré­mek töltik. Kár, hogy évtizedek során feledésbe ment a sok gyümölcsös pite, rétes, kalács, a narancs, barack, meggy és más gyümölccsel ízesített torta A gyümölcsös édességek között ilyen recepteket ismertetnek: Földi eperj szulez vegyített bo­gyókkal, Aludt Borzsujfa, Na­rancs tajték, Aludt- lé mondó­idból, Czitromhajtások, Birsalmo torta, sőt szerencsendiós tortát is. Bár télen nem téma a fagy­lalt, említést érdemel, hogy szépanyáink rózsából is készí­tettek fagyasztott édességet. Az összevágott rózsaleveleket ki­főzték, átszűrték, s fahéjjal íze­sített levéből készült a virág- fagylalt. Kissé megkéstünk az­zal is, miként lehet télire zse­léket készíteni, galagonyát be­főzni, ugorkát „becsinálni”, so­dort besózni, barackot, ribizli! gőzben eltartani. Valamiben azonban mégis segített tanó csaival ez a regénynek beillő izgalmas ételtérkép. Italt készí teni mindig aktuális, különösen most, az új esztendő beköszön­te előtt. Azt, hogy miként lehet a legközönségesebb borból to­kaji bort varázsolni, szó szerint közöljük: „Minthogy hazánkban valóságos Tokaji bort ihatunk nem szükséges, hogy a külső országi, csinált borokra szorul­junk. Csak az kéne, hogy o hazánkbeli aszúszölő bor a ma­ga valóságában megmaradna meg ne vesztegs'.ődne. ‘gy o magyar boros gazdák, keres­kedők hitele külső országok­ban is csorba próba kőre ne tevődnék. Ennélfogva nem ;s adjuk elő a hamis tokajit." Wesztl Márta

Next

/
Thumbnails
Contents