Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

tWI, december 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 Az év eredményei 1971 — a művészetben £z az év is meghozta a maga eredményeit, a megye művészeti életének kiemelkedő produktumait, A választás közülük nagyon nehéz, mert ennek az évnek a mérlege sem adhat okot az elégedetlenségre. Választani mégis kellett — az alábbiakban tehát vissza­idézzük egy-egy művészeti ág (irodalom, képzőművészet, zene, szinház, tánc) egy-egy emlékeze­tes eseményét. A Messiás „Hatalmat mű hatalmas arőfa- nftésakat igényli előadásával ért réget a tárául hangterteoy- érod." (D. N. június é.) Händel: A Messiás c. orató­riumának előadása, az énekes szólistákat leszámítva kizárólag helyi erőkből, hangversenytör­téneti eseményünk. Részletei- ben-egészében olyan mély be­nyomást gyakorolt a hallgató­ságra, amelyre zenemű csak ki­vételes esetben képes. Az utób­bi évtized egyik kiemelkedő tel­jesítményével ünnepelte húsz­éves fennállását a Liszt Ferenc Kórus. Az egész éves felkészü­lés eredményeként pontosan, meggyőző erővel, árnyalt dina­mikával, szinte hibátlan intoná­cióval énekelt a kitűnő pécsi énekkar. „A Pécsi Filharmoni­kus Zenekar a szép előadás egyik megbízható pillére volt, o vonóskar játékának egysé­gessége, színe elismerést érde­mel. Antal György legjelentő­sebb, legsikeresebb hangverse­nyei közé' soroljuk ezt az elő­adást A barokk és .a Händel- stílusban kiváltképpen elmélyedt muzsikus nagy alapossággal és * ügyszeretettel készítette elő s vitte sikerre a nagyszerű mű­vet A Messiás' valós, színes megjelenítése, emberkőzelség- be hozása, mély élményt kelté­se az előadógárda jelentős ér­deme és az évad méltó befeje­zése." A Messiás pécsi előadása, amely Szekszárdion és Kaposvá­rott is hasonló sikerrel hangzott el, feltétlenül egyike volt az év legjelentősebb pécsi zenei ese­ményeinek, amelyeket helyi elő­adóknak köszönhettünk. A vá­lasztás nem könnyű, a közönsé­get kellene megkérdezni. Bizto­san lennének, akik Bánky Jó­zsef Beethoven estjére szavaz­nának, amelyen a Hammer- klavier-szonáta is elhangzott, mások talán a Pécsi Filharmo­nikusok Breitner Tamás vezé­nyelte modern bemutatójára: Szöllósy 3. concertójára. Foly­tathatnák a sort Az a jó, hogy számos emlékezetes zenei él­mény között válogathatunk... Orbánná „Régen láttunk «jt darab— balöl «nr.fl cinnel tökéletesített Hfen pentosan összerakott em­bert, mint a Macskajáték Orbán- né ja**. (D. N. 1971. május 23.) „Lefutott" • Mocskajáték, megszerette Dunántúl sok vá­rosa, túlélt egy színházi évadot és átnyúlott a másik évadba. de már „tájon" sem megy, — Orbánnéból emlék lett. Alakí­tója: Pásztor Erzsi most már Rockefellerné hipnotizőr jelene­tével arat minden este sikert. — „Ez már a színészet csúcsa” — mondta rá a szakmai közön­ség - Pásztor Erzsi egy. Rocke- felierné alakítás után, este a színészklubban rákönyököl az asztalra és bevallja: — Lehet, hogy nem volt iga­zam, de a Macskajáték előtt úgy éreztem: nem foglalkoztat­nak eléggé a színházban. De az biztos, hogy nem voltam túl­foglalkoztatott színésznő, ezért naqy izgalmak árán született az Orbánná, mert nem enged­hettem meg magamnak azt, hogy megbukjak. Nemcsak, mert abszolút főszerep — gépelve 80 oldal hanem már az olvasó­próbán éreztem: Örkény István stílusa nagyon rokon az én egyéniségemmel. Néhány nap múlva, próbák közben, már mindenki azon ne­vetett, hogy no, a Pásztor Erzsi épp ilyen lesz ötven, vagy hat­van éves korában. Ehhez ismer­ni kell őt: ha valami zűrje van, fáj neki, de rögtön meséli, s úav, hogy kifigurázza saját ma­gát, mindenki nevet, pedig őne­ki sírnia kellene önmagán. A darab szövegéből Is, aztán később a személyes találkozás alkalmával is rájöttem, hogy Örkény István valahol belül, személyiségében, világlátásában rokon velem. En például, mon­dok valami szomorút magamról, de közben megvan a vélemé­nyem saját magamról. Jel »...SrBk emberi emfalarrt­Sekat mutatnak fal, a múló Mó i*l dacolni tudó formában.“ (Xritika, 1*71/10.) A megállapítás a két évtized termését felölelő Jel című gyűj­teményes kötet egyik utolsó ciklusára vonatkozik. — Egy ilyen kötet után föl­tétlenül más következik, de nem föltétlenül azért, mert ma ez divat. De a szerző belül vacog: talán jobbat is lehetett volna — mondja Pákolitz István, ki­vételesen nem pipa-, hanem cigarettafüst mögül. — ön­kontroll kell. De erre a kriti­kák figyelmeztetéseiből is rá­döbben az ember. A cél az el­érhetetlen tökély, s ennek meg­közelítése okozza az örökös fe­szültséget. — Különleges volt az 1971-es év? — Ami közérzetemet, egész­ségemet illeti — ez zavaró is, meg zavaros is. Egészséges ko­romban sem tudtam gazdasá­gosan beo’sztani az időmet. A polgári foglalkozásommal egye­temben Is mindig nagyon sok­mindent kellett is, meg akar­tam is vállalni. De egyre job­ban rájövök, hogy oz alkotó munkához sokkal több szemlé­lődő idő kell vagy kellene. Rendszerint éjjel szoktam dol­gozni, legalábbis eddig, de a betegségem ezt felkavarta. Mos­tanában 3—4 óra munka után már elpilledek. Egyébként — végre! — most éjszaka talál­tam ki a Janus Pannonius drá­mám keretét. Füstfelhő jelzi: a félig kész munkáról még nem illendő ér­deklődni. Fölszállott a páva Idézetek Eck Imre jegyzetei­ből: — A „Fölszállott a páva" szimfonikus balett. Nincs „cse­lekménye”: tartalma egy elvon- tobb, mozgó térben és mozgó testekben megvalósuló színpa­di rendszer. — Főszereplője az a huszon­két táncos, aki Bretus Márián kívül színen van. A „nép”. Eb­ben a balettban a nép válto­zik úgy, ahogy a színdarabok­ban a szereplők szoktak: a jel­leme alakul. — A legintimebb jelenetek­nek, a kettősöknek is kiegészí­tője, ellenpontja (azaz tartal­milag: indoklása) a nép moz­gása, léte. — A sokaságból személyisé­gek emelkednek ki, majd el­tűnnek újra a népben. A ba­lett kifejt velük egy-egy gon­dolatot, aztán másról beszél. Más helyzetben, más összefüg­gésben később ugyanaz a tán­cos más személyes tartalmak­kal válhat ki ismét a többi kö­zül. A tánc minden akciója a női főszereplőhöz kötődik. A tömegmozgásoknak síkban, tér­ben ő. a leghangsúlyosabb pontja: és lendítő ereje is. A népből kiemelkedő alakok ad­dig egyediek, amíg;vele van^ nak kapcsolatban: a hozzá va­ló viszonyukban különböznek egymástól. — ök ketten: az ő fehér alak­ja és a különböző árnyalatú barnákban tartott tömeg - a tánc rendszerének két fő része, két ellenpólusa. Jelentésükben pedig ugyanazon lényeg kétfé­le megfogalmazásai, ámenek a darabon belül, egymást ér'.cí­mezik. Fürtös * György kerámiái „Mintha a kerámia története elevenedne meg munkáiban." (D. N. november 14.) Az idén Pécsett rendezett ön­álló kiállítások között ott volt Fürtös György keramikus tola­tó is, amely a művész több eves munkásságát mutatta be. Fürtös Györgyről mindig az volt bírálóinak és elismerőinek véleménye, hogy rendkívül öt­letgazdag művész, s választott műfaján, a kerámián belül szinte minden lehetséges, és az anyag természetét meg nem ha­zudtoló utat megpróbált már. Idei kiállítása ezért részben a mai kerámia lehetőségeit is felsorakoztatta. Részben pedig olyan hatást keltett műveivel, mintha végigjárná a kerámia eddigi útját, felelevenítené an­nak történetót. •— A Zsolnay gyár kerámia műhelyének vezetője, tevékeny­ségének egyik, jelentős részét ott végzi, a gyárban. Hogy em­lékszik a kiállítására, mit jelen­tett számára 1971? — Két szempontból volt szá­momra kiemelkedő esemény az idei kiállításom. Először azért, mert az anyagomat így, egyben még nem láttam, különösén, rtem ilyen impozáns rendezésben. Másodszor azért, mert lemér­hettem a közönség reagálását. Tanulságos év volt, s egyben a sok munka éve. _— A közönségnek — a ka­rácsonyi ajándékozások idején különösen — bizonyára az sem közömbös, mit találhat meg Fürtös Györgytől az üzletekben? — Főleg a gyári boltban, de másutt is van még a régebbi munkákból, és két új padló­vázám, két faliképem, néhány új formájú hamutartó is kap­ható. A közeljövőben majd újabb tárgyakkal kell felcserél­ni a régieket, hiszen itt első­sorban a kézműves, egyedi mű­vek hozzáférhetőségéről van szó. — Tervek? — Az eddigieken kívül oz épületkerámia érdekel. Éppen most tárgyaltunk a Fegyveres Erők Klubjával. A klubban a tavaszi nyitásra egy belső osz­lopborítást és két térelválasztó rácsot készítek. kiskés. - Eljöttem hazulról és lekasza­boltam egy füvet és ... Mikor a nogykés megértette, ml tör­tént, nagyon haragos lett. — Nemcsak haszontalan vagy, de buta Is - mondta a kiskésnek. - Tudhattad volna, hogy a kések gyengébbek o kö­veknél. De mert a kiskés olyan bűnbánó és olyan szerencsétlen volt, ahogy ott sírt az országúton, a nagykés megsajnálta. Szerencséd, hogy épp erre jöttem — mormogta. — Először is hagyd abba rög­tön o bőgést, mert még be is rozsdá­sodsz. Másodszor pedig gyere velem és egy szót se halljak. A kiskés gyorsan letörölte a könyeit és sietett a nagykés után. Egy alacsony ház előtt álltok meg, amelynek ablaka vilá­gított, és a gyenge fényben egy cégtáb­lát lehetett látni, amelyen ez állt: KÖ­SZÖRŰS. A kiskés azonnal sarkonfordult és el akart futni. Mert a kiskések úgy félnek a köszörűstől, mint a gyerekek a doktortól. — Ha meg akarsz gyógyulni - szólt utána a nagykós — akkor rögtön abba- hányod a hisztit. A kiskés visszasomfordáit. A kooogásra egy vörös hajú kis ember jött e'ő. rr t—.-'sen tárnyalt o nagykéssel, aztán rr;-:s b------'ndtó őket a köszörű­k öva'r'-jl, n'pc.'Vnl, szilákká), beteg ol­lókkal teli kamrába. Ott a vörös hajú emberke véginmérte a kiskést. — No te szépen festesz —, mondhatom — mondta haragosan, és felsóhajtott. — Ilyen vásott kölykök miatt teszem tönkre az estémet. Pedig már kikészítettem ma­gamnak a befőttet és amint látjátok, há­zipapucsban vagyok. Já műsor lesz a tévében.- Ne haragudj — mondta a nagykés. — Hamar készen lesz, s akkor visszame­hetsz a befőttedhez.- Birsalma - sóhajtott mégegyet a vörös hajú kis ember, aztán megmarkolta a kiskést. - Na mi az, csak nem vagy begyulladva?- De igen -• suttogta a kiskés.- Nem fog fájni, inkább csiklandoz - mondta a vörös hajú emberke. Kicsit nézte a kiskést, aztán odavitte a tükör, höz. - Nézd, milyen ronda vagy. Ilyen akarsz maradni? A kiskés behunyta a szemét. Tényleg borzasztóan csúnya volt. A vörös hajú emberke beindította a köszörűkövet, oztán a hatalmas, forgó kőhöz szorította a kiskést.- Jaj! - sikított a kiskés, mert bele­nyilallt valami az oldalába. A fülsiketítő berregésben, zúgásban, sziszegésben még piros kis szikrák is szertepattogtak, s mindez olyan ijesztő volt, hogv a kiskés megint becsukta a szemét. De kiderült, hogy mikor elmúlt oz első P’dtsége, va'ébat rém érez fáj­dalmat, ellenben tényleg csiklandozza az oldalát a kő. A kiskés akarva-akaratlan vihogni kezdett.- Ne vihogj I - kiabált rá a vörös hojú emberke a nagy zajban. - Rángatod a kezem és elrontalak) A kiskés hősiesen visszafojtotta a ne­vetését. Végül aztán a vörös hajú emberke le­állította a köszörűt, és végigmustrálta a kiskést.- Na, tessék - mondta a nagykésnek. — Szebb, mint valaha. A nyavalyás. Ne­kem, meg megeszik a befőttemet a le- gyek. Kifelé a nagykés odavezette a kiskést a tükörhöz. Egy csodálatosan fényes, és éles kiskés nézett vissza tükörből.- Köszönöm - suttogta a kiskés a kö­szörűsnek. A köszörűs legyintett, hogy neki senki se köszönjön semmit, és beesoszogott a házába. Amikor a nagykés megállt a hár előtt, azt mondta:- Ha szabad érdeklődnöm, megjött az •szed?- Azt hiszem, meg — mondta szeré­nyen a kiskés. - Az élemet arra haszná­lom, amire való. És valóban arra használta. Amikor végre a gyerekek kezébe került, nagyon vigyázott, nehogy megvágja az ujjúkat. És amikor a felnőttek csodálkóztak, hogy milyen ügyesen használják a gyerekek a kiskést, a kiskés csak mosolygott magá­ban. Mert titokban ő Is segített a gye­rekeknek, szép kicsi darabokra vágni a sonkát és a húst, sőt, hamarosan már olyan egyenes szeleteket vágtak együtt • kenyérből, hogy ti is megbámulnátok. Szőnyi István: Gyermekek (A pécsi Modern Magyar Képtár gyöjteményébél) GALAMBOS) LÁSZLÓ: Szegények éneke Három király csizmát vetve, jászol mellé térdepelve kincseit kirakta már. Lehelik, nagy nehéz barmok párával a szalmás sarkot Ébredez a kiskirály, Varkocsát a boldog asszony föltűzi, hogy dúdolhasson, pásztor sípol dallamot Hol az urak alszanak, még sötétek az olajcserjék. Feketék az ablakok. Csak a szegény Indulf korán. Farkasfogú, néma pusztán vitte árpakenyerét Hold ült kemény homlokára, szaporárta súlyos lába. Köszöntötte Istenét Ébred. Ébred já királyka: szalmafényű aranylámpa, simogat hű szamarat. Hóhér pattan durva ménre, föl-fölvillog roppant kése. Dönget kunyhó falakat Kasból pólyát kiforgatva kanként tipor. Rézbakancsa csecsemők nyakára lép. Zuhognak a kalapácsok, fejet rontok. József ácsot hajszolják, csöpp gyermekét Hajoljatok pálmaágak, borítsatok rejtő sátrat Sziklaoduk bújjatok. Heródes ül cifra ménen, fej-csokor függ vaskezében. Vért hánynak az udvarok. Három király aranycslzmát húz. A drága tömjént, mirhát , fölfatja a rabló szél. Botok mellett rongybocskorok fáradt lépte fagyban csoszog. Dérplllás a falevél. Arnyékpofák rálehelnek, márványtalpa Betlehemnek sugárfoitó füstben áll. Nem fújják nagy, nehéz barmok párával a szalmás sarkot Menekül a kiskirály. Farkas üvölt. Bárány reszket All a csillag. Tüze dermed. Pásztor nem fűi dallamot. Hol az urak alszanak, még sötétek az ola’cserjék. Feketék az ablakok. ARATÓ KAROLY: Régi karácsony A kisfiú játékvonatot kapott. A fenyőfa alatt szétszedni kezdte rögtön: mi a titka? De kitépték kezéből: „El ne rontsdI” Nem érdekelte többé. Akkor kapta vissza, a A felnőttben még földereng az a karácsony. Ha váltóin dörög e kor, kattogva e lét. Szorong, retteg, mint akkor: elveszik e újra? Nemi Már megnézheti a belsejét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents