Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
«71. «keember 1. DUN ANTÚLI NAPLÓ Országosan először / Krónikaírás Baranyában 1972 — a helytörténeti forrásgyűjtés korszakindító éve 322 doboz a Levéltárban Egy hónap múlva, 1972. január 1-én, Baranya megyében megindul a községkrónikák írása. A Megyei Tanács vb határozata alapján a megye valamennyi falusi, községi, nagyközségi és városi településén szervezetten és intézményesen megkezdődik a legfontosabb események időrendi feljegyzése, dokumentálása. Történelmünkben először valósul meg a helytörténetírás átfogó, teljes forrásgyűjteménye. Mi a mai krónikq? Országszerte voltak, vannak kísérletek és eredmények is a krónikák vezetésében. Pest megyében mintegy 60 településen, Hevesben is hasonlóan. Egy nagyobb közigazgatási egység egész területén azonban itt, Baranyában kezdeményezik először. A kérdés lényege mégsem az „elsőség”, hanem a krónikaírás jövője, tartalma, társadalmi haszna. A községkrónika — évkönyv. Nem a település múltjával foglalkozik, hanem mindenkori jelenével. Legfontosabb része a napló, ahol időrendben megörökítik a falu, község jelentősebb eseményeit, gazdasági, társadalmi, politikai, népmozgalmi, kulturális, egészségügyi, községpolitikai, kommunális stb. változásait, fejlődését vagy éppen— ahol van ilyen — visszaesésre utaló tényeit, eseményeit. Ehhez kapcsolódik a hiteles dokumentumanyag (fotók, ira- j tok, egyéb dokumentumok, fo- ! tomásolatai, magnófelvételek, j stb.) és — év végén — a napló ' olapján elvégzett elemző ösz- szegezés. A modern krónikairás jelentőségét a jövőben, a község- politika és a helytörténetírás jövőjében kereshetjük. Gondol-, junkerra, hogy akár 4—5 évyel ezelőtti fontos események mint halványulnak az emlékezetben. E'ért méltón érezzük korszakosnak a Megyei Tanács vb-nek azt a határozatát, amellyel a krónikaírást januártól minden Önálló helyi tanács vb kötelező és folyamatos feladatává teszi. (Közös tanácsú községeknél a tagközségekben is külön vezetik a falukrónikát. Az egészért a közös tanácsú vb vezetői, az operatív végrehajtásért pedig személy szerint a vb-titkárok a felelősek.) A szükséges Intézkedéseket megtették vagy megteszik, a végrehajtás állami felelősei mindenütt ismerik feladatukat. A dolog mégsem ennyire egyszerű. Tanácsi és társadalmi Nem mindegy, nem lehet mindegy e nagyszerű kezdeményezés, a községkrónikaírás adatbeli folyamatossága, tényszerű hitelessége. Nem mindegy, az év végi elemző össze- j sítések, tárgyilagos kritikai és önkritikus szellemének jelenléte; nem mindegy tükröz-e javaslatokat, észrevételeket az a néhány oldalas összegezés a falu, a település gazdasági, politikai, kulturális stb. életére, fejlődésére (vagy visszafejlődésére) vonatkozóan —, azaz engedik-e, hogy tükrözze a valóságot. És nem mindegy, ki az a személy, vagy kikből áll az a kisebb munkaközösség, akinek, amelynek kezébe adják a tanács helyi vezetői a krónikairás társadalmi megbizatását. Mert erről van szó. A front első vonalában — mint annyiszor — a társadalom azokhoz fordul, azokra számit elsősorban. akik a köz érdekében eddig is vállalták a fáradozást, a köz javára végzett pluszmunkát. Szerencsére ilyenek mindig voltak, lesznek. A krónikaírás szükséges anyagi fedezetét (tárgyi kellékekre, dologi ki- i adásokra) a tanácsok saját költ- í ségvetésükből biztosítják. Nem J kételkedünk abban sem, hogy ebből a keretből helyenként i megtalálják majd a jó munka elismerésének a lehetőségeit is, j legalább az év végén, a tárgy- | év krónikájának lezárásakor. A helytörténetírás új korsza- j kának megkezdésééíg egy hónap van hátra. Ez idő alatt fejezik be a tanácsok az elő- , I készítést, megkeresik a krónika vezetésére alkalmas személyeket j és megadják számukra a szükséges instrukciókat. Hadd említsünk itt mi is két fontos követelményt. Ezek nélkül — szerintünk — aligha képzelhető el ennek az úttörő kezdeményezésnek a sikere, mind a helyi, községpolitikai távlatok, mind a forrásjelentőségű helytörténeti anyag hitele szempontjából. Alapkövetelmények Az egyik: a folytonosság. A krónika naplószerű vezetése kéthórom percnyi elfoglaltság, amíg friss minden. Később hetek vagy hónapok távlatában több idő — pontatlanság-veszélyekkel. A másik követelmény: idejében tisztázni, várhatóan mi fontos, mi nem. Nehogy a kevésbé lényegeset túlértékeljük, s esetleg nagyhorderejű változás meg kimaradjon. Az pedig, ami az év végi elemzéskor hangot kap, az mindenütt a helyi körülményeken és szemléleteken múlik. Vannak előremutató szép példák ebben. Kiskőrösön egy orvos meg egy : közgazdász is belekapcsolódott az évkönyv írásába. Évente fontos gazdaságpolitikai mutatók, szociológiai elemzések is helyet j kapnak értékelő megállapításaik között. Pest megye egyik községében (évtizedes megfigyelés szerint) bizonyos terület — ahová épületcsoportot terveztek — periodikusan víz alá kerül. A községkrónika itt „közbeszólt". A modern községkrónikaírásnak szerintünk ilyen funkciót is be kell töltenie. A krónikák egy-egy példánya i minden év elején a Megyei Levéltárba kerül, ahol egy külön helyiségben már ma ott sorakozik a vaspolcokon 322 üres doboz, a baranyai falvak, községek nevével. W. E. Szovjet háborús veteránok látogatása A szovjet háborús veteránok bizottságának küldöttsége — amely a hős városok hete alkalmából érkezett hazánkba — kedden ellátogatott a Magyar Partizán Szövetség székházába. A vendégek — F. J. Liszicin nyugalmazott altábornagy, I. F. Kuc nyugalmazott vezérőrnagy és N. D. Arszenyin, a történelem- tudományok kandidátusa, a szovjet hadsereg központi múzeumának lektora - találkoztak volt magyar partizánokkal, internacionalistákkal, köztük a Naov Októberi Szocialista Forradalom részvevőivel, a spanyol nemzetközi brigádok eqy- kori tagjaival, s olyanokkal, akik a szovjet hadsereg soraiban harcoltak a fasizmus ellen a második világháború ideién. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón a vendének megismerkedtek László Aladárral, a Moszkva alatti , harcok eayik részvevőjével, dr. Radó Sándor eqyetemi tanárral, aki j ..Dóra” fedőnév alatt végzett | hírszerző tevékenységet a szov- I jet hadsereg részére, Zalka j | András professzorral és dr. i Érczhegyi József nyugalmazott I rendőrezredessel, a szovjet had- sereg egykori katonájával, Dé- kány Sándorral, a Fjodorov partizánegység magyar csoportjának parancsnokával. fltk&sszoSgálat a piacon Ki az a marketinges? — Már nem raktárra termelünk Hogyan „lövik be“ az árat? Nem kell megijedni, nem ipari kémekről van szó. Igaz, a marketingesek éberen figyelik az áruk értékesítését, a piaci kínálatot és keresletet, de nem törvényellenesen, netán egy másik állam megbízásából. Annyiban azonban mégis „ügynökök", hogy o más számára jelentéktelen apróság számukra értékes információ a gyártás korszerűsítésére, a reklámtevékenység megváltoztatására vonatkozóan. 5 annyiban talán titkos a tevékenységük, hogy számolniuk kell más vállalatok hasonló szakembereinek jelenlétével is. A közfelfogás szerint a marketinges — piackutató. Nos, bár a „markét” angolul piacot jelent, o marketinges nemcsak piackutató, hanem olyan közgazdász szakember, aki az anyag- és áruforgalom és az értékesítés területén is dolgozik. Nálunk teljesen új ez a nemzetközileg is korszerűnek számító szakma. Olyannyira új, hogy az egyetemről ilyen végzettségű szakembeiek még nem jöttek ki. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen tavaly indult az első évfolyam, o pécsi kihelyezett tagozaton pedig az idén választotta ezt a szakot 45 II. éves hallgató. szerencsétlen családi körülmény következtében mégis Sztálinvá- rosba került, segédmunkás lett. normás, építésztechnikus, s így feljebb, fokról fokra. Azután különböző gazdasági munkakörök az építőipar területén, tudományos kutatóintézet, majd a Baranyaterv-nél gazdasági - tanácsadó- Közben levelezőn a közgazdasági egyetem. Dióhéjban ennyi az elmúlt húsz év az életében. S rengeteg gyakorlati tapasztalat. ennek hatását. A marketinges két dolgot kutat: melyik a legmagasabb ár, amelyen még el lehet adni a terméket, s melyik a legalacsonyabb, amelyen már hajlandó vásárolni a vevő. Ugyanis o túl olacsony ár is „gyanús” a vevőnek. E két határérték között szokták megállapítani azután az árakat. A védjegy és márkamególla- pítás is a marketingesek dolga. Nálunk most van ismét fellendülőben ez a tevékenység. Gondoljunk csak a Centrum áruházak párducára vagy a kiváló áruk emblémájára. Mi hívta életre nálunk is ezt a képzést? Ha azt. válaszoljuk, hogy a gazdaságirányítás új rendszere, okkor még nem magyaráztuk meg a lényeget- A vállalatok korábban csak a termelésre összpontosítottak — meglegyen a terv, ez volt a fontos. Az „új mechanizmus" megköveteli, hogy megváltozzék a vállalatok szemlélete: nem raktárra kell gyártani, hanem értékesítésre, sőt, . nyereséges értékesítésre. S hogy rugalmasan alkalmazkodni tudjanak a piac követelményeihez, ahhoz már a marketinges munkájára is szükség van. Ha a szakma fiatal, magától értetődik, hogy.o szakemberei is fiatalok. A pécsi kihelyezett tagozat marketinges tanszékének vezetője, dr. Zeller Gyula o maga 43 évével veteránnak számít munkatársai között. Bíró Péter és Hermann ludit — eredetileg pécsiek — nemrégiben végezték el az egyetemet. A Budapestről érkező Orosdi Béla és Szilágyi Zoltán szintén fiatal oktató. Dr. Zeller Gyula jól ismeri az életet — nemcsak a gazdasági életei Eötvös kollégistaként Ln-zdelt, magyar—latin szakos tanárnak készült Azután egy — Tizenkét féle savanyúság. Szocialista szerződést kötött az újmecsekaljai ABC-áruház a Paksi Konzervgyárral. A megegyezés értelmében a gyár készletéből igény szerint látja el az áruházat és biztosítja c bő választékot. Jelenleg csak savanyúságból tizenkét féle kapható Üjmecsekalján, ezen kívül gyümölcskonzervek, ve- gyssbefőtt is. A pécsi tagozat marketinges képzése egyébként már a kezdet kezdetén eltér a budapestitől. Budapesten a II. évfolyam ágazatonként (belkereskedelem, külkereskedelem stb.) folytatja tanulmányait. Pécsett, mivel vállalati közgazdászokat képernek, II. éven már szakok között választanak (marketinges illetve vállalati tervező-elemző). Budapesten csak III. évtől van szakosodás. A képzés sokoldalú. A marketingesnek két nyelvből kell vizsgát tennie (itt a nyelv főtantárgy!), az egyikből tárgyalóképes, a másikból fordító szinten. A marketinges azt tartja szem előtt, hogy vállalatának termelése a fogyasztó érdekeit szolgálja, s úgy értékesítse a termékeit, hogy nyeresége is a legkedvezőbb legyen. Ennek érdekében a marketingesek állandóan figyelik a piacot, s a kapott információk feldolgozása után módosítják a termelést, fejlesztik a gyártmányokat. A számítástechnikai ismeretekről itt nemcsak divatból beszélnek. A matematikai statisztika módszereivel valószínűségszámításokat végeznek, hosszú távra prognózisokat készítenek a várható piaci helyzetről. A reklám és propaganda az egyik legismertebb és legszínesebb tevékenysége a marketingeseknek. A vállalatok megismertetik a közönséggel o termékeiket, magát a vállalatot. Van egy közkeletű idegen elnevezés, a public relations, rövidítve PR. „közkapcsolatoknak” fordíthatjuk ezt a tevékenységet, amely ma nyugaton nagyon divatos. Pontos meghatározása szerint: „olyan céltudatos, tervszerű és kitartó törekvés, amely a szervezetek és a közönség közötti kölcsönös megértés létrehozására és fenntartására irányul”, Ez is a propaganda része. . A legizgalmasabb talán a vállalatok árpolitikája. Nem véletlenül, hiszen a fogyasztó közvetlenül a „saját bőrén” érzi | A tanszék szeretné elkerülni, hogy a hallgatók csak kitalált esetekkel, lombik-példákkal találkozzanak. Ezért építik ki bá- zisvóllalataikat a Dél-Dunántú- lon, ahova III. év után gyakorlatra mennek a hallgatók. Ezen kívül ún. esettanulmányokat, esetjátékokat végeznek tanulmányaik sorón. Ez azt jelenti, hogy vállalatoknál megtörtént eseteket kapnak feladatul- A tanszék szerződéses viszonyban áll több vállalattal, akik szakértői segítséget kérnek. Ezek a feladatok egyben tananyagot is nyújtanak a hallgatók számára. Marafkó László Új óvodai nevelési program A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében az idén megkezdődött az új óvodai nevelési program bevezetése. Ebben az évben az osztott óvodák kiscsoportjában tértek át az új program szerinti munkára, amely 1329 csoportra — csaknem 40 000 gyermekre — terjed ki. A jó előkészítés eredménye, hogy a bevezetés első ütemében „hivatalosan” előírtakon kívül további 245 részben osztott és 67 osztatlan óvodában is már az új program alapján foglalkoznak a gyerekekkel. Gyakorlatilag ez az jelenti, hogy az óvónők az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak, s így a helyi körülményeket, a gyerekek életkori és egyéni sajátosságait jobban figyelembe véve választhatják meg a legcélravezetőbb eljárásokat, nevelési módszereket Nemzetközi kisplasztikái biennáié Budapesten A Műcsarnokban megren'' dezett I. nemzetközi kisplasztikái biennáié előzményei 1967-re nyúlnak vissza, omikor- is pécsi kezdeményezésre valósult meg első ízben a plasztika e lehatárolt területét bemutató országos biennáié. Ez évben immár harmadszor került megrendezésre Pécsett a hazai se- | regszemle. Ezzel szinte egyidő- ben, mindössze egy hónapnyi ; eltéréssel a nemzetközi. Egymástól függetlenül, ugyanis a nemzetközin szereplő magyar művészek meghívásos alapon j vehetnek részt a műcsarnoki bemutatón. Manapság nagy divatja van az ilyen tárlatoknak. Nálunk is van már textilművészeti, kerámiai, sokszorosított grafikai, és volt már egyszeri megrendezés után kimúlt akvarell biennáié is. Biennálék és symposionok korát éljük. Európa-, sőt világszerte se szeri se száma az effajta rendezvényeknek. A legismertebb természetesen a sokévtizedes múltra visszatekintő velencei biennáié, ahol a kiállító országok önállóan, saját pavilonjaikban mutatják be festészeti, szobrászati és grafikai anyagukat, akár csoportos kiállítás, akár pedig egy-egy arra érdemes (vagy legalábbis annak vélt) életmű bemutatása formájában. Hosszútávon a velencei biennálén bemutatott művészek rendszerint igazolják az előzetes bizalmat, még akkor is, ha az olykor-olykor túlfeszített érdekesség-hojhászós nemegyszer botrányt is kavar körülöttük. (A középszer unalmánál ugyanis semmi sem árthat jobban a művészetnek.) Mi magyarok nemigen dicsekedhetünk hangos külföldi sikerekkel, Sajnos a kézenfekvő tanulságokat sem szívleljük meg kellőképpen. Pedig nagyon is elgondolkoztató, hogy a nálunk oly nagyra értékelt életműveket miért csak 20—30 éves késéssel fedezzük fel, számos esetben és épp a legnagyobbaknál, amikor már nemzetközi aktualitásukat elveszi- ; tették. A múlt adósságai napjainkig kísértenek? Csontváry 50 éves késéssel érdemelte ki, hogy számos külföldi, rendkívüli sikerű bemutatkozás utón ha- ! zájában is végre életmű-kiállításon váljék közismertté, na, nem mindjárt Budapesten, hanem először Székesfehérvárott, Felhozható példának Rippl-Ró- nai is, aki o legnagyobbakkal lehetne egyenrangú a nemzetközi rangsorolásban, ha nem jön haza elfeledtetni magát. Pedig micsoda, ma már neve- sincs honi nagyságok, földi hatalmasságok tették ezt vele, veszteségére az egyetemes és a magyar művészetnek egyaránt. Jogos nemzeti büszkeséggel járhattunk az elmúlt évben a Szépművészeti Múzeum külföldön élő magyarok műcsarnoki kiállításán és találkozhattunk azokkal a hírből ismert művészekkel is, akik jelentős értékkel gazdagították az egyetemes művészetet. Közvetlenül a Tanácsköztársaság bukása után vagy a két világháború közötti időszak szellemi gúzsbakötése miatt kényszerültek hazájuk elhagyására. Az itthonmaradot- tak vagy a később hazatérők számára megalkuvást jelentett az itthoni beilleszkedés. Nemes hagyományhoz, az akkorra már aktuális frisseségét vesztett nagybányai festészethez való visszakanyarodásuk azonban korábbi progresszív elveik feladását jelentette. A második világháború utáni nagy szellemi felszabadulást követően a sematikus művészetszemlélet direkt aktualizálást kívánt. Ké- j sőbb a két világháború Közötti | időszak posztnagybányai szemlélete vált .ismételten elfogadottá. pedig évtizedek teltek, s I közben az emberiség nem idilli fejlődésen, hanem szörnyű katarzison ment keresztül. A technika is minden elképzelést felülmúló ugrásszerű fejlődéssel száguldott előre. Az ember j meghódította az űrt, az égites- j tek elérhetővé váltak, holdra i lépett az ember. Körülbelül ez- i zel egyidőben olvashattuk leg- | tekintélyesebbnek vélt szob- f rászművészünk azon művészeti 1 fejtegetését, mely szerint a fejlődés csak a technikában törvényszerű, a művészetek nem fejlődhetnek, o klasszikus szépség-eszmény változtathatatlan. Nincs tértől és időtől független művészet I Az alkotó saját korának érzésvilágát, gondolatát, szorongását és hitét kell hogy kifejezze. Közvetve és áttételesen, a plasztikai törvényeknek megfe- ; lelően teszi ezt a kor szobrász- j művésze. Az absztrahálás, az elvonatkoztatás és a sűrítés transzmisszióján keresztül a tudati jelenségek más-más kifejezési formát öltve ismételten, más tudati síkon, újabb gondolatsort ébresztenek. A képi ábrázolás, vagy a plasztikai megformálás nem ismer egyfajta sztereotip receptet. Napjaink felfokozott ütemű fejlődése egyenesen követeli oz új és újabb kifejezési formákat. 1 _I uszonhat ország művészei' ' nek többszáz alkotása látható a Műcsarnokban. Magyarország tizenegy kiállítóval i képviselteti magát a vendéglátó jogán és Ferenczy Béni retrospektív kiállításával. Rögtön felmerül a kérdés, vajon milyen színvonalat reprezentál ez a nagyvilágba kitekintő kiállítás? A jelen legismertebb művészei láthatók? Rövid névsor a hiánylistáról: az orosz származású amerikai Alexander Calder, az angol Barbara Hepworth és Henry Moore, az olasz Giacomo Man- zu és Marino Marini vagy a spanyol—francia Picasso, nem utolsósorban a magyar-francia Nicolas Schöller és Etienne Hajdú. A résztvevők legnevesebbí- ke kétségkívül a svájci Max Bib és az osztrák Fritz Wotruba. Az országok közül hiányzik a modern művészetben vezető szerepet játszó Franciaország. A kiállítás részvételi szabályzata országonként ugyanannyi művésznek biztosít lehetőséget, művészenként maximálisan öt művel. Ez az egyenlősdi nehezebbé teszi a tájékozódást és a valós arányok érzékelését Hadd emeljünk lei néhányat a biennáié érdekesebb anyagából. A finn művészek közül a pop művészet képviselője. £. Kannosto tűnt ki számunkra szokatlan látványosságaival. Színes műanyagból készített, a natúrát utánzó, karikirozó inte- rieurjei, kép-domborművei meg- hökkentőek. Görögországot a klasszikus szépségeszményt mo dern művészi eszközökkel újrafogalmazó Panourgias és Par- makelis képviseli igen színvonalasan. A holland £. Van Leersum, G. Barker és B. Bodenkamp minimal art-jai - oz elsőnek polírozott alumínium, hajszálnyit deformált csőformái, a másodiknak rendkívül egyszerű, tárgyszerűségében kis ; mérete ellenére is monumentá- ! lisan ható gyűrűformái és a harmadiknak kettes-hármas I összerakható poliészter csőfor- j mái — az új tárgyszerűség szobrászati lehetőségét reprezentál- I ják. Jelentős alkotásokkal vett részt a biennálén Románia. Elsősorban G. Apostu rendkívül dinamikus, robbanásig feszített erejű fa szobrai tetszettek. Meghökkentő hatásúak a svéd B. Bäckström polírozott alumínium szobrai. A szovjet kisplasztikát moszkvai művészek képviselik. A lett származású O. Abolina kerámia szobrai rendkívül szuggesztív csoportkompozíciók. D. Golovkót is népművé- I szeti ihletésű kerámiák képviselik. A svájci Max Bill munkái, úgy érezzük, a biennáié egészéből kimagaslónak. A legtisztábban csengő formai egyszerűség, racionalizmus jellemzi térplasztikáit, ritmus, dinamizmus, feszültség és csodálatoson zengő harmónia. A biennáié legfőbb érdeme, hogy végre megtettük az első komoly lépést, hogy önnön zárt körünkből kiléphessünk és a művészeti élet nemzetközi áramába bekerüljünk. Az izoláltság hátraveti a művészetet a fejlődésben. Előre kell lépni, ha korszerű művészetet akarunk. A társadalmi és politikai összefüggések, az. általános emberi törvényszerűségek a művészetben is érvényesülnek. Romváry Ferenc
