Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-24 / 303. szám

1971. december 24, DUNÁNTÚLI NAPLÓ ötperces interjú A komlói CARBON líbiai üzleteiről 1/ Egyhetes üzieti úton járt IJbiában a HUNCARO COOP üzletkötőivel Zseni Pál, a Komái CARBON Könnyűipari Vállalat igazga tója. Líbiai kapcsolataikról és az üzleti út eredményei­ről kértünk tőle interjút.- Hot .üzletfelünkkel tárgyal­tunk és mindenekelőtt áttekin tettük or eddigi szállításokat, amellyel kapcsolatban nem volt kifogás. Négyéves kapcsolat fűz bennünket egymáshoz, s ezalatt oz. idő alatt évente 20—30, ösz- szesen 100 millió forint értékű ruházati cikket szállítottunk Lí­biának. Megállapodtunk a CARBON jövő évi konfekció exportjában. 1973-as témákról is tárgyaltunk, és elvi megálla­podás született, de erre még visszatérünk, januárban érkez­nek Magyarországra a líbiai ke­reskedők. Jövőre 60 ezer darab saját alapanyagból készült kü­lönféle ruházati cikket exportá­lunk Líbiába. Értéke körülbelül 15 millió forint. Mivel eddig a CARBON amolyan távkeieske- clésberi volt, megismerkedésünk­kor az arab kereskedők közöl ték kívánságaikat, s mi ezeket a jövő évi új modelleknél már figyelembe vesszük.- Milyen a líbiai piat?- Igen jó és nagy piac. A . távlatokat illetően jók a kilátó sok, Ikjsszú távra is megala­pozható exportunk. Ha tartjuk a szállítási határidőket, a lí­biaiak jó fizetők, angol fontban, angol bankokon keresztül fizet­nek. Egyúttal szabad piac, ahol Hong Kongtál Japánig sokmin- denki jelen van. Nagy az ár­verseny, birkózni kell az árak­kal. A dollárválság is zavarólag Irat, következményei persze min- j den piacra érvényesek. El­mondhatom, a mi jester alap­anyagú konfekciónk »ül", kere­sett- Ha Líbia ftyen biztos vevő, miért nem exportálunk többet? ,- Emögött egy sajátos prob­léma rejtőzik. A népgazdaság­nak előnyös, ha saját alap­anyagból varrott konfekciót ex­portál. Ez viszont nem egészen esik egybe a vállalati érdekkel. ! Nem merünk nagyobbat lépni, j a kereslet nagyobb kihasználó- ; sa finanszírozási gondokba üt­közik. Ana leans szükség, hogy amermyfben a líbiaiak a fede- , zeti biztosítékot megnyitják, vagyis az ellenérték befolyása biztos, akkor az MNB hitelezze meg a vállalatnak a textil alap­anyag megvásárlását. Csak így tudjuk fokozni az exportot — Mi az összbenyomása Lí­biáról? — Arabok lakják, pezsgő a kereskedelmi élet. Tripoli világ- kikötő, ezen keresztül bonyolít­ják le kereskedelmüket. A líbiai fontnak megfelelő a vásárló­ereje. A divatot gyorsan köve­tik, ha Nyugaton feltűnik vala­mi új, az egy hét múlva már Líbiában is ott van. Nagy a gyerekkultusz, nem ritka a nyolcgyermekes család. Ha pe­dig eljön az arabok nagy ün­nepe, a ramadán, az a szokás, hogy a családapa mind a nyolc gyermekét szépen felöltözteti — mondotta interjúnk végén Zseni Pál igazgató Miklósvári Zoltán Változások az Építőgépgyártó Vállalatnál Elválik egymástól a pécsi és a barcsi gyár Január elsejével szervezetileg kettéválik, egymástól független, ónálló lesz az Épitőgépgyáitó Vállalat pécsi és barcsi gyára. A pécsi: Építőgépgyárto Válla­lat Szállítóberendezések Gyára néven, a barcsi; Nagyberende zések Gyára néven működik to­vább. A változásokkal kapcso­latosan a pécsi gyár igazgató­jától, Futács Kálmántól kér­tünk felvilágosítást. A két gyár között profil szem­pontjából már eddig is megle­hetősen éles határvonal lehe­tett. most méginkább kitisztul­nak a profilok. Pécs teljes egé­szében gépgyártásra rendezke­dik be, míg Barcs 0 nagybe- rendezesek gyártásának gazdá­ja lesz. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy teljesen megszakad a kapcsolatuk, a pécsiek kooperációs partnerként továbbra is besegítenek pél­dául a cementsilók gyártásába. A pécsi gyár életében egyéb­ként is sorsfordulót jelent az 1972-es esztendő. A Siklósi úti vasúti felüljáró építése miatt ki kell költözniük a Vasút ut­cabál. Hová? A Nagyárpádi ut mellé, ahol a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalattól 12 mil­lióért megvettek egy — a Vasút utcai telepnél hússzorta na­gyobb területet. A végleges at- költözködést 1972 őszére terve­zik, persze már korábban meg­kezdődik a hurcolkodás. Az új telepen a meglévő épületek mellett egy nagy gyártócsarno­kot húznak fel. Ekkor kezdődik a pécsi gyár nagyobb arányú fejlesztése, amelynek alapja azok a milliók, amit a tanácstól a szanálás ellenében kap a gyár. Közöljük kedves vásárlóinkkal, hogy pécsi üzleteink ma, 1971. dec. 24-én pénteken /T\ Az országban elsőként ^ csep&rt Pécse## Hűanyag kerékvető — Üveggyöngy az utakon „Világító“ jelzőtáblák a közlekedés biztonságáért Aki sokat jár autóval, az utóbbi időben bizonyára észrevette: szebbek lettek a baranyai utak, egyre több és újabb jelzőtáblát szerelnek fel, s az útburkolati jelek is „tovább tartanak”, mint eddig. Jó dolog ez, hiszen a gyors, egyértelmű tájékozódást segitő, a pontos utasítást adó táblák és útburkolati jelek szerepe alapvető o közlekedésben. 17 óráig tartanak nyitva ÍM&> A Közlekedés és Posta ügyi Minisztérium a Pécsi Közúti Igazgatóságot bizta meg az út- esztétika és a forgalomtechnika fejlesztési tervének kidolgozásá­val és gyakorlati kivitelezésével. Ezért az igazgatóságon 1971. június 1-én úgynevezett útesz- tétikai csoportot hoztak létre, melynek feladata a megye út­hálózatának táblákkal, útburko­lati jelekkel, széljelzőkkel, úgy­nevezett „kerékvetökkel" és egyéb úttartozékokkal való el­látása, ezek karbantartása. Az országban elsőként meg­alakult csoport 10 gépkezelő­vel és gépkocsivezetővel, 5 se­gédmunkással és 3 festővel dol­gozik. Két úttartozékfestő-gép- pel, egy tengelysávfestőgéppel, egy daruskocsival és két kis­teherautóval végzik a megye közel 1500 kilométenyi útháló­zatának ilyen irányú munkála­tait. Az útesztétikai csoportnak — a KRESZ módosításának ér­telmében — 1972. december 31- ig be kell fejeznie a főútvona­lak újtípusú útbaigazító táblák­kal való felszerelését. Ezeket á táblákat már elhelyezték a 6-os út baranyai szakaszán, az 57. sz. pécs—mohácsi úton és az 58. sz. pécs—harkányi úton. 1972-ben ilyen táblákkal látják el az 56. sz. szekszárd—mohács —udvardi utat, és a 66. sz. pécs—kaposvári utat A főútvonalakra a Fővárosi Köztisztasági Vállalat táblagyó- rában készített fényvisszaverő i fóliával ellátott jelzőtáblákat helyezték el; Ebben az évben csak táblákra másfél millió fo­rintot költöttek, s a következő évi terv 3—3,5 millió forint. Eb­ijen az összegben a burkolati jelek festése is szerepel. Az alsóbbrendű úthálózatra kerülő útbaigazító és KRESZ táblákat a Közúti Igazgatóság házi üzeme készíti. A festőüzem —, amelyet most bővítenék — festi és üveggyönggyel fújja be a táblákat. A.1 üveggyöngy, mint fényvisszaverő anyag ed­dig sok problémát jelentett. A hazai gyártmányú gyöngy nem felelt, meg a követelményeknek. A 190—230 mikron nagyságú üveggyöngyöt, melyet a festék­be szórnak, osztrák importból szerzik majd be. Végeztek kí­sérleteket ezzel az üveggyöngy­gyei, s nagyon jól bevált. A következő évben már az útbur­kolati jelekbe is kevernek üveg­gyöngyöt, s így azok is vissza­verik a fényt, nagymértékben növelve ezzel a közlekedés biz­tonságát, segítve a járműveze­tést. Ehhez a munkához már a megfelelő gép is rendelkezésre áll. Sok autós meggyőződhetett már a széljelzőkön elhelyezett fényvisszaverő szalag, a scotch- lite előnyeiről. Különösen köd ben szinte vezeti az autóst. Eb­ben az évben valamennyi fon­tos úton felragasztották ezeket, s jövőre az 57. sz. és az 58. sz. utat is ellátják vele. Sajnos ad­digra a többi úton újra lehet kezdeni, mert lelkiismeietlen rongálok lekaparják a drága fóliát. Pedig ez az amerikai gyártmányú fényvisszaverő anyag nem olcsó. Négyzetméterenként 33 dollárba kerül. Három kilo­méteres útszakasz szalagokkal való ellátása 33 dollár. Az útesztétikai csoport jugo­szláv tapasztalatok alapján kí­sérletezik műanyag széljelző oszlopokkal. A 2—3 ním fal- vastagságú, üreges műanyag­csövet homokkal töltik meg,' s ha 'a gépjármű nekiütközik, semmiféle kórt nem tesz á ko­csiban, az oszlop sem törik el, hanem szépen visszaáli függő­leges helyzetébe. Olcsóbb is . mint a beton, s balesétmegelő- I lő funkciója miatt országosan több millió forintot lehet meg­takarítani. A következő évben valószínűleg már ilyeneket Is alkalmaznak a megye útjain. Az útesztétikai csoport lét:e- jötte óta szemmelláthatóan szebbek lettek a megye útjai, A csoport fő tevékenységét a karbantartás, a táblák cseréje, festése képezi. A megye 6 erer KRESZ-tábláját és közel 2 ezer útirányjelző tábláját folyama­tosán cserélik, festik, mivel ezek élettartama általában hálom év, de amelyik megsérül, azt rögtön kicserélik. Felesleges hangsúlyozni: kö­zösen óvjuk meg a drága pén­zen készült jelzőtáblákat, szél- jelzőket a rongálóktól, hiszen ezzel mindnyájunk érdekeit véd­jük, — Panics — Kérelem az egészségügyi miniszterhez Sóban gazdag gyógyvíz Sárváron Európa sóban egyik leggaz­dagabb hévízére bukkantak a szénhidrogén kutatók 1964-ben Sárvár határában, 2000 méter mélységben. A tervek szerint gyógyászati célokra hasznosít­ják majd a 81 fokos, literenként 41 gramm sót tartalmazó vizet. Fürdőtelepet építenek, de eh­hez hivatalosan is gyógyvízzé kell nyilvánítani a hévizet. A kíséi letek szerint a nőgyó­gyászati megbetegedések és a felsőlégúti hurutus betegségek gyógyítása kitűnő eredménnyel zárult. Ezek után .a Sárvári ,yá- rosi Tanács végrehajtó bizottsá­ga elkészítette a törzskönyvet és a mellékleteket, és kérte a gyógyvíz elnevezés engedélye­zését. A Vas megyei Tanács végrehajtó bizottsága jóváhagy ta az engedélyezés felterjeszté­sét az egészségügyi miniszter­hez. á tól - mintegy feenfiét esztendeje — ids épült Dalndol Irá­nyába, Hűvösvölgybe. Masszív, vastag falazatú, zárt verandás épület, alul mosókonyha, beljebb a szenespince. Az utcai frontra két nagy hármas ablak nyílik, egyik szoba az „örege­ké", hagyományos hálószobabútcrraL mert Szabó István — kéré­sükre választottuk ezt a nevet - utálja a keskeny és rövid „ma­dam” heveiét A másik szoba o két fiúgyereké: az ifjú Pistié — hat évvel idősebb Lászlónál, s ennyivel öregebb kőműves szak­munkás-bizonyítványa is. A nyers színű lengyel gyártmányú beren­dezést közösen vették részletre, de már letelt Egy kisebb szoba az udvarra, pontosabban a kertre és a hegyre néz. A gimnazista Jutka birodalma, a falon filmhírasségek fényképe, a sarokban súly­zó és expander. Van itt még egy heverő, a legidősebb lányé, Man­cié, ünnepekre érkezett haza, Pesten él, asszisztensnő egy kórház­ban. Jutka tőle kapta örökbe a két testedzési kellékei Reggel ki­tárják az ablakot a hegyekről beáradó friss levegő kiűzi a mele­get és a két szép Szabó lány álmait Szokásos hajnali torna, ko­molyan veszik, mint valami rituális szertartást. A fiúk néha berö­högnek az ajtón, ök a testedzést napi nyolc órában végzik az építőiparban ... A nagy, tágas konyha újvonalű berendezésétől elüt a régi, falusi sarokpad és az asztal. Á nagyszülők egyetlen hagyatéka és a pogácsa-alakú, fából faragott, csavaros födelű sótartó. Vacsora­időben az öreg tagbaszakadt lakatos ül az asztalfőn — S mintha szónoklathoz készülődne — várakozóan markolja az asztal szélét Felesége fehér kötényt köt maga elé és tálal: Rózsaszínre pirult sültkrumplit, sózott lilahagymát, fagyos szalonnát, kolbászt, a két lány keménysajtot és pariiért kap, a „vonalakat” csak ezekkel le­het megőrizni. — Az újságírók is szeretik a sűltkrumplit? — Persze — mondom. — ... és utána ez kell ni, jó hideg sár — magyarázza Szabó István majd csak figyelje meg, hogy a hagyma után milyen kel­lemesen bizserqeti az ember torkát, mintha hangyák szaladgálná­nak bent föl-alá . . .- . . . ebbe pusztolok bele. A nehéz vacsorákba ... - szó! közbe Manci. — A Reményi dokter is megmondta Pesten, hogy...- A doktor. . . ! Ez megint a doktoraival iön! — kiált fel Laci, de aztán apjuk leinti: „Nem marakodtok!”. Csend lesz. * Fiúk szobá:a. — Tudia milyen apánk van? Itthon mindig ő van a közép­pontban. Nélküle soha, semmit. Ügy fogia össze ezt a családot, mintha félnie kellene, hogy szanaszét szaladunk. Még azt sem en­gedte. hogy átmen'ek a kc'éeszhez, bár a pénz ott sem több, de a haverok ott dolgoznak. Azt mondta: ha valahol az ember el­kezdi a munkát, akkor marad:on is ott, ne ténferegjen eqyik cégtől a másikig. Pedig fiatal korában éppen ő csavargott sokat, meg a testvérei, kint volt Franciaországban is, talán egy évet, másfelet, visszajött, e-yik üzemből ki, a másikba be, hol Pesten, hol Győr­ben, vén''! Pécsen. — Ta'cn éone-1 ezért ragaszkodik most ahhoz, hogy együtt marad'unk - mondja István, a nagyobbik fiú. — És igaza is van. Jó ember az öreg. Mi hárman havonta megkeressük a tizenkét MUNKÁSCSALÁD I Ady-t vittük Is valamire, nézzen körül. Házasságról nem beszélt, csak egyszer, tőle ítéletnapig mai adhatunk, de ha nősülnénk, egy- vagy kétezer forintnál és néhány bútordarabnál többet nem ad, mert nincs miből. Szerezzünk magunknak, azt mondta, ..... ügye­sek, szorgalmasak vagytok, ebben rám ütöttetek, meg tudtok élni szépen, csak igyekezzetek .. — Egyszer vágott szájon — mondja Lad — kint a konyhában, I fejemmel nekiestem a kapcsolónak, el is aludt a villany. Aznap szabadultam, kezemben volt a szakmunkás-bizonyítvány, egy kis bankettet tartottunk, életemben először berúgtam, s amikor éjjel jövök haza, akkor kikelt az ágyból, mondja, neki kellett volna elő­ször bemutatnom a segédlevelet, 3Z így illő. Én meg piásan nyug­tattam, hogy „Jól van öreg, nem kell annyit szövegelni”. Akkor kapott el. azt mondta, ha életem első pohár boránál elfelejtem a tiszteletet, mi lesz később?! — Kit szeret jobban? — Apa? Nem tesz kivételt De mintha a Jutkát jobban ked­velné. Vagy nem is, hanem mert ó a legkisebb és lány is, így hát óvja, védelmezi. * A lányok Is bevonultak szobájukba. A kisebbik valamelyik fivérének melegítőjét húzta magára, felkuporodik a heverőre és lábafejét is behúzza a nadrág szárába. Manci csüggedten ciga­rettázik a fotelben. — Tudom, hogy apa neheztel rám, amiért elmentem, azóta nem is bír, De mit tehettem volna? Érettségi után gondoltam, me­gyek a jogra, nem vettek fel, pedig „melós ivadék” vagyok, no mindegy. Egyéves tanfolyam Pesten, összecsomagoltam, kész. Az­óta még egy tanfolyamom van, nem keresek rosszul, csak az al­bérlet drága. De küiönbejáratú, azt teszem, amit akarok. Apa emiatt is rémeket lát, hogy majd lerobbanok Pesten, mint sok más vidéki lány. Pedig hát... minek képzel? Apa nagyon szigorú ön­magával szemben és én ezt a tulajdonságát örököltem tőle, leg­följebb nem hiszi el. Pontosan, precízen élek, beosztom időmet, munkámat, pénzemet, energiámat, örömeimet Tisztességesen öl­tözködöm, kevés van, de ami van, az nem bóvli, kitűnő holmi mind. És látja, ünnepekre mindenkinek hoztam valamit, aprósá­gok, de mégis, még ennek a kis „taknyosnak” is! — elneveti ma­gát és húgához ugrik, gyömöszöli, tépi a kislányt a heverőn, az meg sivalkodik. Jutka rendbeszedi magát: — A Szabó Pista a legjobb barátom — jelenti ki komoly képpel. — Az ki? - kérdem. — Hát a papa! — Mindig cirkuszoltok — jegyzi meg Manci. — ...a nyár elején apa egész nap kapált a kertben, szóval a nap jól felégette. Este kenegetem, aztán megcsókoltam a há­tát és mondtam neki: „Kár ezért a drága Camea krémért, Szabó úr, öreg hátára!" Fölugrott, futottam ki a kertbe, megkerültem a fákat, onnét ki az utcára, ő meg utánam és éretlen barackkal i dobált. Szabó összehajtogatja az újságot — Na. kifaggatta őket? Szidtak mi? — igen — mondom. — ide figyeljen. Én tisztelem, becsülöm az újságírókat, de miért írnak ilyesmit, hogy nálunk az országban jól élünk és ké­nyelmesen dolgozunk? Gondoltam, ezt megkérdezem, ha egyszer egy eleven újságíróval találkozom. Mert hogy jól élünk, hát.., az attól füag. Hogy nem rosszul, az Is igaz. De mi az hogy „ké i nyelmesen"? Én soha életemben nem dolgoztam kényelmesen, de I társaim sem. Különben is, hogyan élnénk jól, ha lógnánk? Vagy egyik igaz. vagy a másik. Én reggel hat előtt öt perccel ott állok a szerszámos szekrényem előtt, nézem a zsebórámat, mert én arra dolgozom, nem a kólóm pólósra, az nem pontos, szóval hat órakoi kezdem a munkát és kettő előtt tíz perccel fejezem be. Ez így megy néhány évtizede. De közben lógás nincs és elhiheti, hogy a nyolc óra alatt így is többet dolgozom, mint esetleg mások, tisz­telet a kivételnek. Igaz, nem is szólt eddig sem senki, még a., izé ... nehogy kiírja a nevét, a művezetőm sem. Pedig ronda egy szája van. — Hogy érti ezt? — Vagy hallgat és akkor még a köszönését sem fogadja az embereknek, vagy ordít. Ezt kéne megírni egyszer, hogy némely vezető úgy beszél az emberrel, mintha a tehén fenekéből rángat­ták volna ki a beosztottat. Pesten, a MÁVAG-ban dolgoztam a múlt rezsimben, volt egy főmérnökünk, az volt ilyen. Veressnek hívták, megfeledkeztem róla, mondom neki egyszer: „Vörös úr ké­rem .,." Leverte a sapkát a fejemről és ordított, hogy 6 majd megmagyarázza kinek a micsodaia vörös. Rendben van, ez az em­ber úr volt és hülye. De ez a művezető nem úr és nem hülye, na­gyon jó szakember, akár az apja volt, azt jól ismertem még Fran­ciából. Ez fölvágós, nagyképű. ez a baj. Csengetnek, a mama kimegy a kapuhoz, pillanatok múlva visszatér. „Veronika volt itt, holnap lesz narancs a boltban, kérdi, kell-e?” — mondja, inkább csak úgy magának, csendesen. — ...így aztán nem csoda, hogy ha bajban van az üzem, akkor senki a mi csoportunkban nem vállalja a túlórát, pedig idő­ből kitelne, meg a pénz is jól jönne. Főleg o fiatalabbja. Ilyenkor mindegyik talál kifogást, hogy ide meg oda kell mennie, tanács­hoz meg temetésre, meg egyik rnég azt is hazudta, hogy éppen most kapott tüdőgyulladást, ezért rohan haza. Pedig mondom, jól érti a szakmát, istenbizony jobban mint az üzemvezető. Csak hát ez a ronda természete, ez! Kapuig kísér, nagyon hideg, csillagos este van. — Feleségével nem tudtam beszélni...- A mamával? Nehéz őt szóra bírni - mond|a Szabó István egészen halkan, kissé ellágyulva. - Drága jó öreglány, szépen ki­tart mellettünk. Sok qondja.baja van velünk, mégis négy gyerek, meq én is, mosni, főzni ránk, rendbetartani bennünket, nem kis dolog. Mert akármit is mondtak a fiaim, kislányaim, azért itt a csalódban a Mama ám az első, ő van a család középpontjában. Néha olyan érzésem van, hogy este, amikor mindenütt lekapcsolja a villanyt, és utolsónak kerül az ágyba, még sokáig az álmainkat fürkészi, nyugta soha nem lesz .., Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents