Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

1W1. december 3. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Elsők között ébredtek A Láncgyár eltépte láncait Bővíti a György-aknai telepét a Pécsi Fémipari Vállalat A megrendelők között a Volkswagen Művek? A Pécsi Fémipari Vállalat minden kétséget kizáróan el­sők között — ha nem legelső­ként - ébredt a Minisztertanács legújabb gazdaságpolitikai döntéseit követően. Erre ösztö­nözték őket a városi tanács've­zetői is. Alig néhány nappal az újonnan induló beruházások kö­telező felülvizsgálatáról szóló rendelet megjelenése után rá­döbbentek: nem lesz anyagi le­hetőségük a Verseny utcai telep megépítésére. Ugyanis a mos­tani körülmények között olig- elig van mód a kapacitás bő­vítésére, vagy a termelés kor­szerűsítésére. Azonban még en­nél is fontosabb, sőt elsőrendű ck az új telep építésére az volt hogy a Szigeti úti telephe­lyet legkésőbb 1973-ra meg kell szüntetniük, ugyanis ott épül fel az új AFIT szervizállo­más. egyet kell építeni. A telep egyetlen hótrónya, hogy egy kicsit távol esik a város köz­pontjától - a Szigeti úti telep­hely környékén lakó munkása ik túlságosan is messze kerül­nek otthonuktól. Éppen ezért a munkásszállítást a jövőben sa­ját autóbusszal kívánják meg­oldani. Új telephely — úi lehetőségek A György-aknai fejlesztéshez tulajdonképpen a pénz meg­van. Az autójavító-telep és a Szigeti úti telep szanálásából s a vállalat fejlesztési alapjából a tervek megvalósíthatók. Igaz, hogy néhány esztendeig a gép- beszerzést csak a termelési szint tartásához legszükségesebbekre kell korlátozni. Van azonban más lehetőség is. A vállalatnál ezekben a na­pokban mindenki lázasan szá­mol: ugyanis előzetes tárgyalá­sokat folytattak a FERUNION- nál, hogy közös fejlesztéssel megvalósítsanak olyan lánc­gyártó kapacitásbővítést, mely lehetővé tenné, hogy évente, mintegy 20 millió forint érték­ben a Volkswagen Műveknek hó-, egy kanadai cégnek pe­dig csillár-láncot szállítsanak. Pécsett ezekben a napokban az üzlet gazdaságosságát és a be­ruházás megtérülési körülmé­nyeit, az export-vállalatnál pe­dig a piac biztonságát vizsgál­ják. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a Pécsi Fém­ipari Vállalat hazai kötelessé­geinek eleget tegyen, ugyanis ma még a hazai piac ellátása is akadozik. A vállalat vezetői szerint azonban 1972 végére azonban egyensúlyba kerül a szükséglet és a vállalat kapa­citása még abban az esetben is, ha a december'közepéig le­zajló tárgyalások eredménye­képpen „Pécs” a Volkswagen Művek partnere lesz. Decemberben dől el a jövő? Ugyanis még egy döntésre kerül ebben a hónapban sor. A Városi Tanács végrehajtó bi­zottsága még nem mondta ki a döntő szót az új telephely építéséről. Amennyiben ez zöld utat biztosit a korán ébredő vállalati vezetők legújabb el­képzelései előtt, a tervidőszak végére a vállalat termelési ér­téke mintegy 30 százalékkal emelkedhet, melyből a lánc­gyártás 30, a műanyag 20, a lakatosipari tevékenység pedig 1974-től szintén 20 millióval ré­szesedik. A korszerű technoló­giák bevezetése nagyobb mun­kaerőt várhatóan nem követel a korszerűbb termelési lehetősé­gek azonban a vállalat eredmé­nyességét pozitív értelemben befolyásolhatják. Addig azonban még számos tennivaló akad: 1972 végére j | fel kellene állítani az új csar­nokot - 1973-ban ott kell ter­melni. 1974-ben az irodaházat, s ugyancsak 1974-től, a mostani I csarnokban, már a lakatos és ' épületszerkezeti termelésnek be kell indulnia. L. J. Színes képernyők a SzovIeSuniénak Mintegy 300 mérnök, techni­kus és szakmunkás egyévi mun­kájával elkészült az Egyesült Izzó vákuumtechnikai gépgyá­rában az első színes tv-képer- nyőgyártó gépsor. Az Egyesült Izzó eddigi legnagyobb fe'ada- tának megoldásában a vállalat másik két gyára: a gyöngyösi gépgyár és a Konverta is segí­tett. Szovjet megrendelésre két berendezést szereltek egyszer­re, az e célra épített hatalmas csarnokban. Munka közben 64 méter hosszú géosor ellipszis alakú konvejor pályáján 164 szivattyúkocsi halad. Ezekbe he­lyezik a képcső vázát és a bú­rét, amelyeket a kocsik aiagút- kemencébe szállítanak. Itt 400 Celsius fokon kiégetik a kép­ernyőket, s kiszivattyúzzák be­lőlük a levegőt. A sor végére — az indítás utáni ötödik órától - kétpercenként érkeznek a kész színes képernyők. A 40 millió forint értékű be­rendezést most próbálják ki a szovjet átvevők, akik a három napja folyó kísérletek eredmé­nyével nagyon elégedettek.' Kézenfekvő megoldás A Postás-pálya melletti te­lephely, s a beruházás költsége, a 26 millió forint — álmodozás­sá vált. A György-aknai üzem azonban nagyon is reális való­ság volt. A bánya volt kompresz- szor-házában műanyagfeldolgo­zó üzemelt egy olyan munka- csarnokban, ahol a magasság, egy működő 10 tonnás daru, s az épület szerkezete akármilyen vasszerkezeti munkát is lehetővé tesz. A műanyag-üzemet egy gyorsan felépíthető, könnyűszer­kezetes, dunaújvárosi típusú csarnokban kitűnően be lehet majd rendezni. Vegyük sorjába, milyen elő­nyei vannak a György-aknai fejlesztésnek! Először is, várha­tóan csak 18,5 millió forintba kerül a beruházás, amelyben már egy kisebb irodaház is benne van. Ez rögtön magával hoz más előnyöket is, hiszen a Malom utcában esetleg taná­csi- vállalatok óvodáját, vagy Szblgálbfi lakásodat Tébef ki­alakítani." A vállalat vezetése pedig ott székel majd, ahol a termelés nagyobb hányada tör­ténik. A három telep helyett csak kettő lesz, a Malom utcai zsúfoltság pedig valamelyest enyhül, mód lesz a technoló­giák korszerűsítésére is. A fűtés régi gond — az új te­lephelyen olajtüzelésű kazánok­kal kívánták ezt megoldani. Persze ezzel még a György- aknán nem oldódtak volna meg a problémák. Most mindössze Amikor Csurgón befejezte a mezőgazdasági középiskolát, annyi kikötése volt önmaga sor­sát illetően, hogy ha nem is szűkebb hazájában, Antaifal- vón, de valahol letelepszik, aho­vá majd köti őt a munka, a ba­rátok, a környezet, később a család. Vagyis lehetőleg egy- helyen marad. — Gondoltam arra is, tovább tanulok, de ebben az időben, az ötvenes évek legelején apá- mék nem valami jól álltak anya­gilag és azért hiába volt nyitva előttem is az egyetem kapuja, Pesten lakni, élni, tanszereket, könyveket rendszeresen besze­rezni, szóval ehhez pénz kell. Az egyetem váratott magára, körülbelül tíz esztendőt, a dip­loma pedig még rá vagy öt évet: a Siklósi Járási Pártbizott­ság első titkára dr. Jerszi Ist­ván. — Nálunk nagyon erősek vol­tak és ma is, a családi kötelé­kek. Hogy úgy mondjam, min­den döntés közösen született. j Arról is szó volt, ha már egyszer behívnak majd katonának, ak­kor esetleg bent maradok. Apámnak nem is volt ellenveté­se, de anyám mondta, „Maradj 1 csak itthon, Ham. Katonának \ mégse menjél..." Tudja, hogy \ van ez: az anyákban — talán I a világon mindenütt — van va­lami belső tiltakozás a „katona" fogalma ellen, mert képzetük­ben a háborúval azonosul. Dolgozik a tagosító bizott- J ságban, ezt megelőzően Gödöl- j lön földrendezői tanfolyamot I végez. I — Szép munka volt, de még­sem szerettem, mert cigányélet volt, minden héten másutt élni. Vándoroltunk faluról falura, vé­gig a járásokon, aztán vala­hogy mégis megállapodtam Szentegáton, a kísérleti gazda­ságban. Ez sem tartott sokáig. Egyszer kell csak átváltani a gazdasági területről a politikai vonalra, akkor már nincs meg­állás, az ember ott dolgozik, ahol szükség van munkájára. Ez egy egészen más világ, tele sok gonddal, de örömökkel is. A napok szinte egybefolynak a következő nappal, az a bizo­nyos „munkaidő" — különösen azokban az években — nem volt, s bizony úgy érzem, hogy a hónapok, évek itt mintha győrsabban repülnének ... Pa­rancsoljon kávét.., Cukor is, tessék. Kint szürke az égbolt, a párt­titkár ablaka pontosan a har­kányi és máriagyűdi — Siklósra bevezető út — torkolatára néz. Van az épület előtt egy kemény mészkőből faragott szobor, fér­fialak, mögötte a Nap korong­ját idéző kőpajzs. Sokaknak nem tetszik ez a művészi elgon­dolás, engem nem zavar, sőt, azt hiszem tetszik is. Ólmos, nyirkos az idő, de az utcai han­gulat már sejteti a karácsony közeledtét, asszonyok, férfiak csomagokkal ... és már egy fenyőfa is, fiatal lány hóna alatt, az első az idén, amit lá­tok. Dr. Jerszi István 38 esztendős, erős alkatú férfi, sűrű sötét haj, szürke szem, barátságos tekin­tet. Azt mondja, idősebbnek látszik koránál, amikor a falusi táncos szombatokon a rendezők este nyolc után hazazavarták a tizenhat éven aluliakat, őt bé­kén hagyták, pedig csak tizenöt éves volt. Volt... volt... volt... Az utóbbi — nem egészen húsz esztendő — pártmunkóval Előt­te Eposz titkár, aztán dencshá- zán már a DISZ-ben dolgozik, aztán Szigetvári járási Pártbi­zottság évekig, utána sásdi pártbizottság évekig és most két hét óta Siklós. Igen, de köz­ben néhány hónapos pártisko­la, aztán egy éves pártiskola és végül a három éves pártfő­iskola Moszkvában, ez év nya­rán érkezett haza végleg. Ván­dorélet. De mindez hozzá tarto­zik a járási pártbizottság első titkárának portréjához, bemuta­tásképpen a járás népe számá­MEZÓGAZDASAGI GÉPGYÁRTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT, CSERKÚT, vizsgázott kazánfűtőt AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZ. BÉREZÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. Megközelíthető a 26-os városi autóbusszal. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Befejezés előtt az Üllői úti aluljáró Zsolnay pirogránit a lejáratok oldalfalain Jó ütemben, a terveknek meg­felelően halad a munka az ül­lői út—Ferenc körút keresztező­désénél: december 23-ra elké­szül a főváros egyik legforgal­masabb csomópontjának közle­kedési gondjait enyhítő gyalo­gos aluljáró. A határidő — tá­jékoztatta az MTI munkatársát Fogarasi István építésvezető — még nem „hivatalos" az épitők azonban egyetlen nappal sem szeretnék megtoldani. Az 1800 négyzetméter alap területű aluljáró lényegében már elkészült, a napokban kez­dődött meg a burkolómunkák finise. A felszínen már a végle­ges forgalmi rendet mutatja a kép: helyükre kerültek a korsze­rű betonelemekbe ágyazott vil­lamossínek, felállították a ke­reszteződésnek szinte nappali fényt adó hatalmas kandellábe- reket, kialakították a villamos­megállók járdaszigeteit, a föld­alatti csarnok lejáróit. Az út­építők aszfaltozzák az autópá­lyák forgalmi sávjait, s a volt munkagödör-szint egyenetlensé­geit még jónéhány köbméter betonnal kell elsimítani. Az út­építők szombati, vasárnapi mű­szakban is dolgoznak. A földalatti csarnokba 12 lépcső vezet le, kettő-kettő a kereszteződés négy sarkáról, egy-egy a négy villamosmegál­lóból. A lejáratok oldalfalára már felrakták a fekete pirográ­nit kockákat. Ezt a kerámiaha­tású burkolatot első ízben itt alkalmazták, s ha beválik, a pécsi Zsolnay gyár termékét másutt is számításba veszik a tervezők. Az ellipszis alakú földalatti csarnok vonalvezetését a meny- nyezet alatt körbefutó bronz- lemezsáv karakterizálja, ezen helyezik el — ugyancsak bronz- betűkbőr formálva — a külön­böző haladási irányok felira­tait. A szalag felerősítését ha­marosan megkezdik, s a meny- nyezetfestés befejeztével elhe­lyezik a hat nagyteherbírású oszlop bronzpalóstját is. A csar­nok oldalfalai nem kapnak kü­lön burkolatot, minden négyzet- centiméternyi helyet kirakatok­nak engedtek át. A kirakatokat fedő, több mint 150 négyzet- méternyi üveget Franciaország­ból hozzák, várhatóan decem­ber 10-én indulnak Magyaror­szágra a kamionok, A lejárati folyosókon már el­készítették a telefonfülkék al­kóvjait, a posta nemsokára hozzákezdhet a készülékek be­kötéséhez. Befejezték az alul­járó üzleteinek építészeti mun­káit is, itt már csak a portálok hiányoznak. — Magasabb szintű-e a moszkvai három éves pártfőis­kola a budapestinél? — Hát, nem is tudom, jogi­lag mondjuk nem. mert a tan­anyag körülbelül azonos. Az viszont biztos, hogy sokkal szebb, jobb is ott eltölteni há­rom esztendőt még akkor is, ha bizonyos hátrányokkal azért számolni kell. Például külön előny az, hogy az ember három év alatt elfogadható szinten megtanulja az orosz nyelvet. Aztán: a kinti három évnek van egy internacionalista jellege, mert nemcsak a szovjet valósá­got ismeri meg az ember és nemcsak baráti kapcsolatokat teremt szovjet emberekkel, ha­nem számos más nemzetiségű — szintén ott tanuló, vagy dol­gozó — kommunistával, gazda­sági emberrel. Voltam Lenin- grádban, Irkutszkban. ugyanis a pártlöiskola hallgatói patia Szovjet külkereskedelmi küldöttség a Szénbányáknál A MASINOEXPO bányagépeket ajánl Beszélgetés a magyarországi szovjet kereskedelmi kirendeltség a MASINOEXPORT és a NIKEX képviselőivel Az elmúlt napokban a Me- í cseki Szénbányák vendégeként Pécsett tartózkodott Sz. M. Ro- zsev, a magyarországi szovjet kereskedelmi kirendeltség első titkára, O. G. Sal, a MASINO- EXPORT bányászati eszközökkel foglalkozó részlegének vezetője, a moszkvai GIPRO UBLEMAS bányagépészeti technikai beren­dezéseket bevezető vállalat fő­osztályvezetője, a kuznyecki szénkombinát főmechanikusa, valamint a NIKEX képviselői. A vendégek pécsi látogatásuk so­rán megismerkedtek a Mecseki Szénbányák munkájával, az itt alkalmazott technikai berende­zésekkel, megismerték Zobák- bányán a mecseki szénbányász­nálták a különböző vidékeken, városokban tanuló magyar fia­talok egy-egy csoportját. Mond­hatnám úgy is, hogy kicsit „ap­juk" voltunk a fiataloknak. — Hátrányokat is említett... — Igen. Három év mégis sok idő, a honvágy ellogja az em­bert, bár évente több alkalom­mal is hazajöhettem, de mégis. Mit mondjak? Hiányzott a csa­lád. Van egy fiam, középiskolát járta, amikor kimentem, köz­ben abbahagyta, most iparita­nuló. Lehet, hogy ha itthon va­gyok, talán befejezi az iskolát és ezért egy kis lelkiismeretlur- dalásom is van. Különben na­gyon rendes kis liú, még „vi­gasztalt" is, ne félj apa, ha megkapom a szakmunkás-bizo­nyítványt, levelezőn elvégzem utána a középiskolát. Aztán itt van a kislányom is, most ötéves, de amikor első alkalommal ha­zajöttem, feleségem mögé bújt és azt kérdezte az anyjától: „Ez a bácsi az apukám?" Túl kicsi volt ahhoz, hogy hosszú hóna­pok után megismerjen. Hát ezek a hátrányok. Persze min­dent ki lehet bírni, csupán csak mondom, hogy egy pártmunkás­nak is megvannak a maga egyéni gondjai, legföljebb igyekszik ezeket másodrangú tényként kezelni. — Mindezek ellenére, azt hi­szem, túlzottan nyugodt ember ön ... — mondom. — Ezt már többen irigyelték tőlem. Pedig egyáltalán nincs nyugodt természetem. Csak leg­följebb magamba fojtom a mér­gemet. Ez számomra kellemet len, mert jó lenne néha ki-ki­törni, hagy ne eméssze magát az ember. De a mi hivatásunk­ban és egyáltalán semmiféle vezető beosztásban ezt nem szabad megtenni. Ereje nem az indulatoknak, hanem a meg­győző, higgadt szavaknak van. Az is igaz, hogy ez most szé­pen hangzik. Persze. De senki í ne higgye, hogy ez mindig si­kerül . .. I Rab Ferenc kodás sajátos körülményeit, majd a Szénbányák műszaki vezetőinek ajánlatokat tettek különböző bányagépek szállí­tására. A látogatás harmadik, s egyben utolsó napján lapunk munkatársának kérdéseire Sz. M. Razsev, O. G. Sál és Mazur Károly, a NIKEX képviselője válaszolt. * — Hazánkban és a Mecsek­ben egyaránt ismertek, kedvel­tek a szovejt gépek. Ügy gon­dolom, a leggyakoribb vásárlók közé tartozunk. Sz. M. Razsev: — Tévedés. A szocialista or­szágok közül önök vásárolnak tőlünk a legkevesebbet. Pedig úgy érezzük: a szovjet bánya­gépgyártás fejlettségéhez nem férhet kétség. Különösen 1970- ben emelkedett rendkívülien magas szintre. A Szovjetunió a bányegépgyórtásban teljesen önálló, egyetlen kopejka érték­ben sem importálunk. Ezzel szemben 69 országba exportál­juk a szovjet bányagépeket. — Talán egy kicsit meg kell cáfolnom magam: bár igaz, hogy a szocialista országok kö­zül önök vásárolnak a legki­sebb értékben, de a most ér­vényben levő szerződések értel­mében évente 350 exkavátort, autódarut, s ki tudja még so­rolni milyen berendezéseket szállít Magyarországra a MA- SINOEXPORT. A magyar bá­nyákban jelenleg 8 komplex, hidraulikus fejtésbiztosító és jövesztó dolgozik. — Milyen berendezéseket milyen szerepet játszik a szov­jet külkereskede/mben? O. G. Sáli: — A MASINOEXPORT a Szov­jetunió legnagyobb külkereske­delmi egyesülése. Az olajbá­nyászatot is beleértve valameny- nyi bányászati ág gépeit, geo­fizikai műszereit, épületgépé­szeti eszközöket, darukat, exka­vátorokat, emelőket, szállító- eszközöket és komplex kohásza­ti berendezéseket szállító. A MASINOEXPORT felsoroltak mo­nopol jogú exportálója. — A Zabákon látottak alap­ján tudnak-e a mecseki szén­bányászkodás gépesítési gond­jait enyhítő berendezéseket ajánlani? Sz. M. Razsev: — Igen. Tapasztalataink sze­rint vannak olyan gépeink, melyek alkalmazása a jövesz- tésben és biztosításban előre­lépést jelenthet. — önök bányász-, vagy gé­pészmérnöki képzettséggel ren­delkeznek a külkereskedelmi képesítésen kívül? Mazur Károly: — Bánya- és gépészmérnöki diplomával is rendelkeznek. — Milyen konkrét javaslato­kat tettek? O. G. Sál: — A ferde-telepeken jól al­kalmazható jövesztó és biztosító berendezések közül két jól be­vált típust ajánlottunk. A KM— 87, ND és a 2KM—81 jelű ön­járó fejtésbiztosítók szerintünk. Zobákon alkalmazhatók lenné­nek. A meredek dőlésű telepek­ben pedig a TEMP marótárcsás jövesztőgépet ajánljuk. Ezen­kívül a vágathajtáshoz szüksé­ges gépeket: rakodó és fel­rakógépeket, komplex vágat­hajtógépet, metónmérőt, leve­gőszennyezettség mérő műsze­reket tudunk ajánlani. — A NIKEX tud az elmon- mondottaknál jobbat a Mecseki Szénbányák számára? Mazur Károly: — Nem. Mi azt szeretnénk, ha segítségére tudnánk lenni a Mecseki Szénbányáknak és más bányavállalatoknak is. Ez a legmagasabbrangú bányá­szati jellegű kereskedelmi kül­döttség melyet a Mecsekbe és a bányába sikerült lehozni. Az éves államközi kereskedelmi szerződés nincs kimerítve, még jónéhány ki nem töltött tétele van, az üzlet is megköthető, sőt ha az érdekek találkoznak, kí­vánatos is. Úgy látom a transz­portőrök, vágathájtógépek, ön­járó biztosítók és jövesztők megnyerték az itteni műszaki | vezetők tetszését. I Akik a hírekben szerepelnek DR. JERSZI ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents