Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
1971. december 19. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Fejlettebb társadalom — fejlettebb művelődés Négyszemközt önmagunkkal oggal féltjük a könyveket és az olvasást. Csak nem mindig attól, amitől kellene. Divatos például a telekommunikációs eszközöktől óvni. Aztán ahogy nagykorúsodunk mint te- tevizió-nézök, rájövünk, hogy feleslegesen aggódtunk. Sokkal inkább kellene félteni például a gépies iskolai irodalomtanitástól vagy egyebektől. Jómagam teljesen nyugodt vagyok, hogy nemcsak hosszú távon, hanem örökérvényűen biztosítva van az olvasás jövője. Az olvasás leglényege miatt. Mindez persze még nem jelenti azt, hogy tétlenül kell szemlélni az olvasás ellen ható tényezőket Ami az olvasást halhatatlanná teszi — az a köztem és a könyv között létrejött kapcsolat. Az egyszeri kapcsolat, ami csak köztem és a könyv között teremtődhet meg. Most le is számítom azokat az ismereteket, amiket a könyvből szerezhetek. Csak a viszony mibenléte érdekel, A televíziót, rádiót bekapcsolom, s a bonyolult elektronikus berendezés a világ legtermészetesebb módján, a legkönnyebben befogadható formában, képi úton kiszolgál. Maga az adás egy hatalmas apparátus működésének eredménye, amelynek én a végtermékével találkozom. S bár nekem, személy szerint nekem címezik a híreket, felhívásokat, a bemondó velem néz szembe, tudom, hogy több száz kilométeres sugarú „megkülönböztetett figyelem” ez. A képernyő a világgal szolgál, s a világ, mint egy jó társaság elszórakoztat. Négyszemközt vagyunk a nagyvilággal. Vitathatatlan, hogy egy könyv is, mint ipari termék egy gépezet munkáját sűríti magába. Ám a viszony, amelyet teremtek vele, kizárólag egyszemélyes. Senki nem avatkozik bele az alakulásába, tőlem függ, mikor szakitom meg, mikor pergetem vissza, ha az egyszeri olvasással még nem jutottam birtokába az élménynek. Kedvem és aktivitásom nélkül nem lendül mozgásba a könyv nyelvben megder- mesztett világa. Egyszerre vagyok élvező és főszereplő, befogadó és te- » remtő. Nem akarnak betáplálni, sőt, önmagambái is viszek valamit az olvasott műbe. Négyszemközt vagyok önmagommal, kénytelen vagyok szem- . benézni önmagommal. Négyszemközt önmagunkkal. Minél többször kellene ezt. A mindennapi rohanás közben, a hétköznapok esetlegességei, közt. Hogy lerakjuk a bennünk összegyűlt salakot. Hogy o mindennapok részletei közt legalább néhány órára közelébe férkőzzünk a teljességnek. Hogy amott, „kívül" is sikerrel valósíthassuk meg, ho mást nem, a teljesség töredékét. ,,Kiművelt emberfők sokasága jelenti o nemzet erejét." (Széchenyi) Az utóbbi években országosan nőtt a kulturális munka iránti társadalmi érdeklődés. Fontos tanácskozások vol tak, mint pl. az Országos Népművelési Konferencia, az V. Nevelésügyi Kongresszus és a III. Országos Könyvtáros Konferencia. Fontos párthatározatok születtek a közoktatással, a közművelődéssel kapcsolatban és kulturális pletünk kérdései nagy figyelmet kaptak a X. kongresszuson. Ez a megnövekedett figyelem nem szubjektív elhatározások terméke, hanem a társadalmi fejlődés törvényszerű velejárója. A társadalom dinamikus fejlődése idején mindig nagyobb hangsúlyt kapott a nép műveltsége. o Társadalmi életünk irányítási mechanizmusában nogy változások történtek. Sok figyelmet és energiát kötött le az új irányítási rendszer kialakítása, a termelés közgazdasági szabályozósának bevezetése. E nagy munka bizonyos mértékig érthetővé teszi — bár nem indokolja —, hogy ebben az időben a kulturális kérdések kissé háttérbe kerültek. Valljuk meg, hogy a lét és a tudat közti összhang kissé megbomlott és sok helyen eluralkodott az egyoldalúan gazdaságcentrikus szemlélet. A társadalmi fejlődés törvényszerűségei éppen azt kívánták volna, hogy a gazdasági tervezéssel együtt történjen meg annak kulturális és propaganda tervezése is. Hisz az emberek műveltsége a korszerű termelés alapvető eleme. Évtizedek óta általános utalások történtek a kulturális munka és a nevelés társadalmi meghatározottságára, a kultúrának a társadalom fejlődésére gyakorolt befolyására. Ma már a tudomány és a technika fejlődése vitathatatlanul 'bebizonyította, hogy a tudomány termelőerő és ennek létrehozásában, alkalmazásában döntő jelentőséggel bír az emberek műveltsége. A napjainkban végbemenő tudományos és technikai forradalom térhódítása, valamint a termelés korszerpsí tése a mennyiségi tényezőkön túl elsősorban a rendelkezésre álló „élő munka” minőségének függvénye. Egyszerűbben fogalmazva: korszerűbb termelést csak műveltebb emberekkel lehet hatékonyan végezni. A műveltség elmaradása, szinte naponkinti fejlesz lésének elmulasztása társadalmi prob lémákat és népgazdasági károkat okozhat. A fejlődés törvényei megkövetelik o kultúra iránti nagyobb társadalmi figyelmet. A X. pártkongresszusnak a „magasabb szinten" végzett munka iránti követelménye azt is jelenti, hogy a termelés korszerűsítése, a műszaki fejlettség növelése mellett a termelés alapvető tényezőjére, az emberre is nagyobb figyelmet kell fordítani. B. Suchodolski lengyel professzor írta „Jövőnek neveljük” c. könyvében: „Soha nem állítottak össze pontos mérleget, hogy mennyit vesztettünk a megfelelő szakképzettség nélkül foglalkoztatott dolgozókon." Érdemes utalni Strumilin szovjet közgazdász vizsgálataira és számításaira Szerinte: „Az írás és olvasás egyszerű megtanítása — ami már 1 éves oktatással elérhető — általában 30 százalékkal emelte a munkás munkájának termelékenységét". Strumilin sok adattal bizonyítja, hogy a műveltség kiterjesztése' milyen konkrét hatással volt a Szovjetunió fejlődésére, anyagi megerősödésére. Érdekességként említhetem, hogy a kultúrára fordított pénzek a „profit világában" sem számítanak rossz üzletnek. W. Heller amerikai közgazdász szerint: „az oktatásra fordított beruházások kamata az üzleti befektetések kamatával hasonlítható össze”. Dennison professzor kimutatta, hogy az Egyesült Államok termelésének 30 év alatti növekedése 32 százalékban az oktatásból, 20 százalékban az ismeretek növekedéséből, 12 százalékban az állóalapok és 34 százalékban a munkaerő növekedéséből származott. A dolgozók műveltségének a termelésre és a termelékenységre való hatása világszerte elismert és közgazdaságtanilag is bizonyított tény. De a szocialista társadalomban ennél sokkal többről van szó. Hisz ’a termelő ember szabad, sokoldalú fejlődése, jólétének, emberi méltóságának biztosítása a szocializmus egyik alapköve. A műveltség növekedése nem egyszerűen ismeretek megszerzését és b>r toklását jelenti, hanem a személyiség sokoldalú kibontakozását, képességeinek, szocialista értékrendjének, erköl- .csének kimunkálását is feltételezi, Kifejezi ctzt, hogy az egyes ember életcéljait, törekvéseit a közösségben, annak segítségével tudja megvalósítani, a társadalom fejlődésével összhangban válik egyéniséggé, a szó nemes értelmében: emberré. Nálunk a műveltség egyik erjesztője a társadalmi haladásnak, és egyik forrása az egyéni boldogságnak. Megérdemli, hogy -nagy tisztelettel bánjunk vele. Szólni kell arról is, hogy társadalmi életünk soronlévő feladatai közül a legfontosabbak egyike: a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. Igazi demokratizmust is csak művelt emberekkel lehet megvalósítani. Aczél György elvtárs írta a Társadalmi Szemlében: „A valódi döntések lehetőségének napról napra táguló körében, a tudomány és a technika / rohamos fejlődése idején tényleges, tartalmas szocialista demokráciáról csak akkor lehet szó, ha az egyes ember növekvő hozzáértéssel tud részt venni közös ügyeink irányításában, ellenőrzésébe*!.” Folytatni lehetne a bizonyító érvek sorát, de azt hiszem, a leírtak alapján is megfogalmazható az az általános következtetés, hogy a műveltség növelése egyik alapvető feltétele a termelés hatékonyságának és a szocialista demokratizmus fejlesztésének. o Tömören és egyértelműen foglalt állást e kérdésben pártunk'X. kongresszusa: „Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás és a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése." A kongresszusi idézetből két gondolatot érdemes külön kiemelni: az egyik az, hogy a kulturális munka javítását a kongresszus alapkérdésnek minősítette. Tehát aki építi a szocializmust — bármilyen szervezet, vagy vállalat legyen az — annak kötelessége, hogy lehetőségeihez mérten tudatosan részt vállaljon ennek az alapkérdésnek a megoldásában. A másik: a műveltség társadalmi méretben való növelését csak úgy értelmezhetjük helyesen, hogy e munka a társadalom .minden rétegének, szervezetének, munkáltatójának feladata. Ezek a dolgok napi kérdések. A kulturális munka fogalmát tágabban kell értelmeznünk, mint ahogy általában szoktuk. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani minden szinten a hétköznapok kultúrájára, a dolgozó ember rendszeres művelődésére, szakmai tudásának, általános és politikai műveltségének szakadatlan fejlesztésére, a kultúra anyagi alapjainak és szervezeti kereteinek javítására. Szakítani kell azzal a szemlélettel, amely a kulturális munkát a tudományokra és a művészetekre szűkíti. A tágabb értelmezés nem jelentheti a kulturális intézmények és szervek felelősségének csökkentését. Az iskolák, művelődési otthonok, könyvtárak és más kulturális intézmények alapvető kötelessége, hogy munkájukat ők is magasabb szinten* végezzék. Jelenti viszont azt a társadalmi -követelményt, hogy minden munkáltató tervszerűen és rendszeresen segítse dolgozóinak művelődését.! A gazdasági vezetőknek, pártszervezeteknek politikai kötelessége, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a munkahelyen folyó kulturális tevékenységre. Kísérjék figyelemmel, segítsék és ösztönözzék a dolgozók esti és levelező iskolai tanulását, a politikai, általános és szakmai műveltségük sok oldalú és rendszeres fejlesztését, a kulturális munka anyagi alapjainak javítását. Antal Gyula, a Pécsi városi Pártbizottság osztályvezetője mm GREGORY PECK, MEDEIA ES FEJA GÉZA A címben jelzett három név talán még soha a sajtó történetében nem került így egymás mellé, s nem valószínű, hogy a jövőben valaha egymás mellé kerül. Kizárólag a televízió múltheti műsorának véletlene kerítette egy társaságba a félelmetes-tragikus sorsú hölgyet és a két, erősen különböző erényeiről nevezetes férfiút. Gregory Pecket a fnúlt vasárnapi amerikai filmben, A Kilimandzsáró hava főszerepében láthatták imádói, s noha a film ötlete nem kisebb írótól származik, mint Ernest Hemingway, o nevezetes regényíró neve helyett mégis a hasonlóképpen nevezetes filmszínész neve kívánkozott az élre. Egyrészt azért, mert a film külsőleg elég kevéssé emlékeztetett az író eredeti novellájára. Az adaptáló Hildegard Nebb alapos munkát végzett, nem csak a jelen idősíkban játszódó se besült Harry sorsát módosította, hanem az emlékezetében felidéződő képsorokat is megváltoztatta, kicserélte — többnyire más Hemingway-műuekbő! —, behelyettesítette, pótolta, kiegészítette; egyszóval mindent elkövetett, hogy a viszonylag homályos — természetesen szándékoltan és művészien homályos — írásból világos és köny- nyen érthető filmet faragjon. A fil-m légköre és hangulata mégis hű maradt Hemingwayhez, s az egész mű méltó volt az íróhoz — aki egyébiránt nyilván egyetértett az adaptációval, hiszen a film elkészültekor, 1952-ben még vígan élt és dolgozott. A sikeres adaptáció példája miatt érdemes tulajdonképpen a filmre eny- nyi szót vesztegetni. A tanulság nem új: a filmre feldolgozás sikere nem a külsőségek „átmásolásának” pontosságától függ, hanem a lényeg újrafogalmazásának megvalósulásától. Visszakanyarodva Gregory Peckhez háztáji felméréseim szerint igen sőlcdn az ő kedvéért nézték meg a filpjpt, nem pedig Hemingway miatt, de-ez nem baj, mert végül is érvényesült a jó adaptációk másik „haszna": sokan azon melegében előszedték a polcról a Hemingwáy-kötetet, s elolvasták vagy úrjaolvasták az elbeszélést. * / A kedden bemutatott magyar Mé- deiát is dicsérni szeretném: Anouilh drámájának tévéfilm változata jól sikerűit, igényes, szép, maradandó élményt nyújtott. Dömölky János rendező a Rádió és Televízió Újságban orról nyilatkozott, hogy a maiság kedvéért még az elég modem Anouilh-i is tovább modernizálták — a kordé helyett autót alkalmaztak —, a film mégsem ettől lett jó. Inkább attól*, hogy a szövegre és a kitűnő színészi „kö- zeljátékra” épített, a sok premier plán-beszélgetésre, hogy nem engedte elkalandozni a nézőt a külsőségek a környezet, a kőbánya meg az autó modernségeire. Avar István és Szemes Mari nagyszerű teljesítménye külön említést érdemel: jelentős szerepük volt a sikerben. * A „Viharsarok" írója címen csütörtökön késő este láthattuk a Féja Gézával készített riportfilmet. Nem először írjuk le, hogy Bihari Sándor kitűnő irodalmi műsorokat szerkeszt; most sem okozott csalódást. Igaz, Féja Géza hálás „téma", messziről ívelő, változatos írói pályája s szenvedélyes vi tatkozó egyénisége egyaránt megkönnyíti a műsor alkotóinak dolgát Féja Géza most is szenvedélyes volt arcát és mozdulatait a kamera időn ként talán előnytelen szónokiassá is nagyította. A műsor tartalmi gazdag ságát azonban sem ez nem csökkentette, sem a helyenként kegyetlennyersre sikerült vágások, amikor úgy tűnt: az éppen belelendülő íróba fojtják a szót. Ezt éppen finomabban is megoldhatták volna, a film azonban egészében jó képet adott Féja Géza egyéniségéről és írói pályájáról. Szederkényi Ervin. MARAFKÓ LÁSZLÓ .... m , síz jrt y\í\< w % Bekötő út Képzőművészeink kislexikonja Kompozíció, 1963, Kerámia. 38x30 cm. T“» " l" 11 Jburtos György a modem kerámia művészetnek ötletekben gazdag, formai • újításokban bátran kísérletező képviselője. Színes, mázas kerámiáit és pyrogrónitból készült dísztárgyait, vázáit egyaránt az igényes de- korativitással párosult finom humor jellemzi. Formamegoldásai a hagyományos kerámia-műfajtól el térve — applikációkkal, montázzsal, a szobrászat és festészet területéről kölcsönzött motívumaival — igen változatosak. Mint a Pécsi Porcelángyár tervező iparművésze s a gyár pyrogránit üzemének művészeti vezetője, számos — a modern lakás- és kertkultúrában hasznos és kedvelt — nagyméretű dísztárgyat, vázát és figurát tervez Sokszorosítható kivitelre. A gyárban készült munkái, épületkerámiái több külföldi elismerés?' szereztek számára, s szerepeltek Szófia. Varsó, Sao Paolo, Faenza, Eszék, Rothenburg kiállításain. A siklósi kerámia srimpozion alapító tagjaként jelentős tevékenységet fejtett ki az ottani muri- ka megindulásáért. Életének főbb adatai: Szül. 1939. Pécs. A budapesti Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Csekovszky Árpád voltak mesterei. 1962-ben és 1963-ban „Az év legszebb termékei” pályázaton díjat nyert, 1964-ben Pécsett nívó-dijat kapott. Egyéni kiállításai voltak Pécsett 1964; 1965; 1969-ben. Több müve van múzeumban, köztulajdonban. Falképei, kút- és térplasztikái készültek Tiszaszederkény, Zalaegerszeg, Harkány, Mohács, Kecskemét, Kaposvár, Debrecen számára. A Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja.
